Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-09-28 / 39. szám
1952. szeptember 28. 7 s ? Hogyan készítjük a mürajt? A szovjet fogyasztási szövetkezetekről A SZOVJET FALU legjelentősebb kereskedelmi szervezete a fogyasztási szövetkezet. A Szovjetunióban nincs olyan terület, ahol ne lenne elárusítóhelye. 1948-ban, a fogyasztási szövetkezeti mozgalom III. összszövetségi Kongresszusa előtt, a fogyasztási szövetkezeti szervezethez tartozott az egész kiskereskedelmi üzlethálózatnak több mint a fele. Ebben az időben 32 millió kolhoztag volt tagja- a fogyasztási szövetkezeteknek. A kereskedelmi forgalom a szovjet falun évről-évre növekszik. A fogyasztási szövetkezetek részesedése az ország össz-kiskereskedelmi forgalmában jelentősen nagyobb, mint a háború előtti években. Szemléltetésül megemlítjük, hogy 1950-ben, amikor az állami és a szövetkezeti kereskedelem forgalma 30 százalékkal növekedett, ugyanakkor ezen belül a fogyasztási szövetkezeteknek a forgalma 37 százalékkal nőtt. A következő évben, 1951- ben az áruforgalom több mint 15 százalékkal emelkedett a Szovjetunióban. Ezernyi falusi fogyasztási szövetkezet teljesítette a területi fogyasztási szövetségekkel együtt, határidő előtt az évi áruforgalmi tervet. A poltavai területi szövetkezeti szövetség például évi áruforgalmi tervét 1951-ben már november elején teljesítette. A terület kolhozparasztjai ebben az időszakban 3 és fél millió rubel értékben vásároltak több árut, mint az előző évben. A vásárolt áruk között igen jelentős, mennyiséget tett ki a selyem és a posztóanyag, a konfekció, a lábbeli. Emellett vettek ennek a területnek falusi lakosai 445 motorbiciklit, néhányszáz gramofont és rádiókészüléket, valamint jelentős mennyiségű bútort. A cseljabinszki terület falusi fogyasztási szövetkezetei a múlt évben 9 hónap alatt több árut adtak el, mint az előző évben 12 hónap alatt, szövetanyagokat 26, lábbelit pedig 6 millió rubellel nagyobb értékben, mint 1950- ben. A cseljabinszki terület kolhozparasztjai a területi és a falusi boltokban 3604 motorMciklit, 2256 rádiót, ezer és ezer varrógépet, valamint nagymennyiségű politikai és szépirodalmi könyvet is cicitek el A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK a Szovjetunióban nemcsak árueladással foglalkoznak, hanem egyben a hatalmas Szovjetunió legnagyobb tömegszervezetei közé is tartoznak. így a fogyasztási szövetkezetek nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és politikai életben is nagy szerepet játszanak a szovjet falun. Az elmúlt évben tartották meg a Szovjetunióban a falusi szövetkezetekben és a területi szövetségekben a vezetőségválasztó gyűléseket. Ezeken a gyűléseken körülbelül 25 millió szövetkezeti tag vett részt. A megjelent tagok bírálták az egyes vezető szervek munkáját s egyben számos javaslattal és tanáccsal igyekeztek javítani a fogyasztási szövetkezetek addig végzett munkáját. A tagok majcbaem minden gyűlésen kérték, hogy a' fogyasztási szövetkezetek terjesszék ki az * építőanyagkereskedelmet. Nem egy helyen javasolták, hogy a fogyasztási szövetkezetek a gazdasági cikkekből és a kultúrcikkekből is bővítsék ki árukészletüket. Első teendő: erős, lehetőleg idősebb anyával rendelkező, jó tulajdonságú méh törzs kiválasztása. (Jó mézelő, gyorsan népesedő, egészséges, nem nagyon szúrós, jól telelő.) Az ilyen családot igyekezzünk elszaporítani. A kiválasztott törzset átvizsgáljuk s anyját kikeresve, anyazárkában félretesszük. (Az itt következőket legjobb reggel 7 és 9 óra között elvégezni.) A család élelemkészletét mézes lépek beadásával bőségesen/duzzasztjuk. Kikeressük egy vagy két friss petés lépj ét. A lépet — méhektől megtisztítva, sima lapra — asztalra fektetjük. A friss peték során vonalzó segítségével, kettőhárom sejtsornyi szélességben kivágunk egy darabot olyanformán, hogy az így támasztott rés a keret oldalléceitől kb 5—10 cm távolságban végződjék. így érjek el, hogy a méhek az épülő bölcsőket legnagyobbrészt a kivágás helyén építik és szép nagyra kihúzzák. Az így előkészített egy vagy két lépeskeretet a fészek közepébe visszahelyezzük. Közben meggyőződünk arról is, van-e a családnál elegendő here. Ha kevésnek találnánk: tegyünk fészke szélébe más családtól elvett fedett heref^asítást tartalmazó lépet. Ha a hordás gyenge vagy ideiglenesen szünetel, akkor ezt a nevelő csaladot serkentenünk kell. Esténként és óvatosan, nehogy rablást idézzünk fel, kb. 3 dl felerészben méz és vízből készült oldatot etető tálcában adjunk a nevelő családnak. Ezt a munkát a bölcsők befedéséig (6—8 napon át) végezzük. -A nevelő családtól elvett anya segítségével azonnal elkészítjük az első műrajt. Hat darab, lehetőleg teljesen fedett mézes-fias lépre van szükségünk. Ezt az „érvágást“ két-három erős családon végezzük el. Tegyük fel, hogy egy-egy törzscsaládból elveszünk kettő fias mézes lépet a rajta lévő méhekkel. Ezt a két lépet a műraj kaptárjába tesszük. A törzs másik két lépj érői pedig csak a méheket rázzuk a műrajhoz tett lépek mellé. Ezt azután addig folytatjuk, míg a műraj, a kívánt fias mézes-lépekkel rendelkezik. A hat fészeklép mellé tegyünk még egy tele mézes s egy jó virágporos lépet. A műrajt a kaptár nagysága szerint 10—12 lépre telepítjük. A többi lehet üres lépeskeret is. Egyikbe azonban tegyünk valami kis vizet, mert a műrajnál maradt fiatal méhek pár napig nem szállnak s a családot szomjúság gyötörné. A többi családtól készített műrajnépet gyenge füstöléssel ,,egyszagosítjuk“. Végezetül a kijárónyílást mintegy egyharmadára szűkítve, a műraj kaptárját lezárjuk. A műrajt adó törzseknél az elvett két fias lépet pótoljuk a fészek szélén két műlépes, de ha hordás nincs, vagy, csak gyenge — két üres lépes kerettel. A műrajt adó törzseknél előzőleg keressük ki az anyát és helyezzük biztonságba, nehogy a műrajhoz rázzuk, vagy tegyük át. Három-négy óra múlva a műraj népe erős zúgással jelzi anyátlanságát. Újra kibontjuk s a nevelő család anyját zárkában hozzáiuk tesszük. A zárka nyílását vagy műi énszelettel, vagy dugóval zárjuk el. Előbbi esetben kiszabadítják a méhek, utóbbiban a méhész ereszti ki, úgy 8—10 óra elteltével. Az anya kibocsátása után 3—4 nap múlva átnézzük a műrajt s ha rendben találjuk, kijárónyílását nagyobbítjuk. Műlépet csak kiadós hordás esetén adjunk az új családnak. Tíz nap múlva az anyanevelő családot is kibontjuk. Utána a bölcsőket — melyek nem a kimetszett lépszalagon készültek — elpusztítjuk. A nevelt anyák néhápy nap múlva kikelhetnek, tehát el kell készítenünk a szándékolt műrajokat. Tekintettel a késői időpontra — augusztus közepére —, 4-6 törzscsaládtól készítünk egy műrajt. Most azonban nem termékeny anyával, hanem érett anyabölcsővel látjuk el őket. Egy-egy műraj lehetőleg 2 bölcsőt kapjon. A bölcsők kivágásához melegített (nem forró!) kést használjunk. A bölcsőknek természetesen nem szabad megsérülni s egy lépdarabbal együtt szeljük le őket. Ebbe a lépdarabba egy kis pálcikát — gyufaszálat, fogvájót — tűzünk s a fészek közepét alkotó, két fészek lép felső lécén át fektetve természetes — véggel lefelé helyzetben — a léputcába lógatjuk. A felesleges bölcsőket ne semmisítsük meg azonnal. Megeshet, hogy a műraj a beadott bölcsőt elpusztítja. Ilyenkor az új bölcsőt zárkában adjuk be s az anya kikelését naponta elfenőrizzük s azonnal kieresztjük. így már elfogadják. Biztonság okából 2—3 lépen vagy 20 dkg fiatal méhvel készíthetünk pároztató családocskákat is. Ha valamelyik műraj anyja elveszne — ezektől pótolhatjuk. Az ilyen kis pároztatók azonban csak zárt helyen vagy valamely erős törzzsel közös kaptárban teleltethető át.Végezetül még annyit, hogy a nevelő család nem gyengül meg észrevehetően, mert fiasítása és népe megmaradt s az új anya elég idővel rendelkezik a fiasítás kiterjesztésére. A készített műrajokkal kapcsolatban megjegyzendő, -hogy a jövő évben hansznot csak úgy adhatnak, ha beteleléskor kb 8—12 kg mézzel rendelkeznek és vagy 6 lépet sűrűn borítanak. Elkészítésüktől kezdve figyeljük s esetleges hiányaikat azonnal pótoljuk. A traktorállomások feladatai a szovjet mezőgazdaságban A Szovjetunióban az állami traktorállomásokra nagy feladat hárul a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében, valamint a kolhozok szervezési, politikai és gazdasági megszilárdításában. A traktorállomások segítségével a szovjetállam nagy sikerrel hajtotta végre a kolhoztermelés új technikai alapokra való áttérését, amelynek alapját a traktor képezi, a vele egybekapcsolódó gépek rendszerével. A traktorállomások a munkásosztály és a dolgozó parasztság termelési összeköttetéseinek egyik legfontosabb formáját képezték és legfőbb tényezőjévé váltak a falvak forradalmi átalakulásának. A szovjet mezőgazdaságban végrehajtott gépesítés a traktorállomások által, alapjában megváltoztatta a szoi’jet falvak szociális képét. A traktorállomások kiterjesztett hálózatának kiépítése azonban új káderek nevelését követelte meg. Az új káderek hatalmas számának kiépítése, úgymint; traktorosok, kombájnvezetők, gépjavítók, különleges összetételű gépek vezetői és egyéb dolgozók, akik ipari hivatást töltenek be a kolhozokon, a traktorállomások rendszeresítésével nagyszerű kinyilvánulása lett a szovjet társadalom sikerének a mezőgazdasági munka iparosításánál. A traktorállomás jelentős fejlődése felmérhetetlen mértékben megkönnyíti a szovjet kolhozparasztok munkáját s emellett hatalmas mértékben emeli a mezőgazdasági munka termelékenységét. Amodern gépesítés ezenkívül a kolhozmunka tökéletesebb megszervezéséhez vezetett. Egyben hatalmas eszköze lett a mezőgazdasági növények termelőképességét illetően, valamint amközös állattenyésztés és az állatállomány hasznosságának emelésében. Ez természetesen nagy mértékben elősegítette a kolhozgazdálkodás olcsóbbá tételét s így a jövedelem állandó emelkedését és a közös gazdálkodás megszilárdítását. A háború előtt, l&Qo.ben 7069 traktor állomás, 435.200 traktorral, amelyeknek 8-36 millió lóerő teljesítménye volt, állt rendelkezésére a szovjet mezőgazdaságnak. Ezenkívük 153.400 autó dolgozott, a kolhozok földjeinek 94 százalékát gépierő segítségével vetették be s a (traktorok 225 millió hektáro nvégeztek el szántást, stb. A traktorállomások rendelkezésére megfelelő termelési eszközök állanak, mint. pl. erőgépek, tököéletes mezőgazdasági gépek, agregátok, jól képzett káderek, amelyek tökéletesen bírják a mezőgazdaság technikáját és a szerződések alapján a kolhozokban úgyszólván elvégzik a mezőaazdasági munkálatok teljes folyamatát. A szovjet mezőgazdaság már a második világháború előtt az elsők közé került világviszonylatban, a mezőgazdaságban alkalmazott traktorok, gépek használatát illetően. A traktorállomásoknak különösen nagy feladat jutott a szovjet mezőgazdaság háború utáni újjáépítésében. A háború utáni ötéves terv során a szovjet mezőgazdaság 536.000 traktort, 254.000 traktorvontatású önkötözőgépet, 249.000 traktorvon. tatású kulivátort és nagymennyiségű más mezőgazdasági gépet kapott. Nagy lépéssel lendült előre a kolhozok villamosítása, valamint a traktorállomások és a szovhozok villamosítása is. Az 1950. év végén a falvak villamostelepeinek teljesítménye 2.8-szer emelkedett. A traktorok és az egyéb mezőgazdasági gépek tömeges alkalmazásával hatalmas mértékben emelkedett a mezőgazdasági termelés színvonala, így pl. az 1950. évi aratásban 5.6 millió tonnával több gabonát takarítottak be, mint 1940-ben a második világháború előtt. így tehát az ötéves terv e szakasza is lényegesen túl lett teljesítve. 1949 és 1950 nyarán a gabonaneműek hektárhozama átlag 13 százalékkal volt magasabb 'mint 1940- ben. Ugyanakkor lényegesen ki szélesedett a legfontosabb ipari növények vetésterülete is. Az ötéves terv során a gyapottermés 2.9-szer és a napraforgótermés 70 százalékkal lett nagyobb. A szocialista falvak dolgozói 1951-ben to. -üábbi nagyobb sikereket értek el a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Az őszi vetésterületet az előző évhez viszonyítva 6.7 millió hektárral nagyobbodott. Annak ellenére, hogy az időjárási viszonyok a Volga mentén Nyugat-Szibériában vagy Kazahsztánban és más körzetekben nem volt kedvező, 121.3 millió gabona termett. A kolhozok sokkal több gapotot, cukorrépát és egyéb növényi termékeket takarítottak be mint az előző esztendőben. Itt hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági munkák gépesítését elválaszthatatlanul össze kell kötni ezzel a további fejlődéssel. A kolhozok a traktorállomások segítsége révén tervszerűen és széles miértékben szélesítik ki a füves vetésforgó eljárást. Ez az eljárás m,agában foglalja a vetési eljárásokat, a földek helyes művelését, a szélfogósávok létesítését, a műtrágya gazdaságos és helyes használatát, jóminőségű vetőmag alkalmazását és az öntözőgazdálkodás állandó fejlesztését. Ezeknek a felelősségteljes feladatoknak kapcsán új, különleges állomások létesítése vált szükségessé, amelyek erdők kiültetésével, valamint a rétek és legelők feljavításával foglalkoznak. 1951 végén számos ilyen állomás alakult, ezek a különleges állomások nagy sikereket értek el p munkálatok gépesítésénél és a takarmány előkészítésénél, az állandóan fejlődő közös állattenyésztés számára. így pl. 1951-ben a traktorállomások nagyobb mint 19 millió hektárnyi területéről végezték el a silózást munkálatokat és mintegy tízszer több munkát végeztek mint 1940- ben. Kombájnok és más gépek segítségével több mint félmillió hektárnyi területről takarították be a lentermést, mint ahogy ez 1940- ben történt. A traktorállomások 1951-ben mintegy 140.000 köbméter földet mozgattak meg a kolhozokban egyes munkáknál és több százezer hektáron hajtották végrt a talaj előkészítését az erdősávok számára, ugyancsak bevezették a gépesítést az állattenyésztésben, hogy minél hatásosabban megkönnyítsék a kolhozparasztok munkáját. A szocialista mezőgazdaság anyagi és technikai eszközökkel való tökéletes ellátása nagyon fontos kérdést jelent a magasabb gépesítésre való áttérésnél és a mezőgazdasági tér. melés mindenirányú gépesítésénél. Ez annyit jelent, hogy a termelési folyamat minden részét gépek segítségével végzik el. így pl. a föld megművelése, vetésre való előkészítése, tarlóhántás, szántás, boronálás, kultiválás, trágyázás, egyszóval minden munka pontos, tervszerinti időben, gépek segítségével van végrehajtva. Az állattenyésztésben ez az általános gépesítés kiterjed az állatállomány takarmánnyal való ellátására, áilózásra, a takarmánynak az ólak számára való elkészítése, az állatállomány gondozása, tisztántartása stb. Mindez új gépek bevezetését igényli, amelyek segítsége révén a kolhozok termelési folyamatának egyes részleges vctgy csoport szakaszai feladataik elvégzését tökéletes őszhangba hozzák. Az ezirányú gépesítés a mezőgazdasági munkák további gazdaságosságát segíti elő és egyben megkönnyíti az ember munkáját és hozzájárul ahhoz, hogy a kolhozokon új munkaerők szabaduljanak fel, amelyeket azután más munkaszakaszokon lehetséges bekapcsolni a munkába. A szocialista mezőgazdasági munkatermelékenységének ugyancsak további fejlődés alapját jelenti, a hektárohozamok állandó emelése és az ál lattenyésztés további fejlődése mellett. A trak. torállomások, amelyek a kolhozok munkutermelékeny ség ének technikai anyagalapját jelentik, emelik a föld hozamát s ugyancsak az állatállomány hasznosságát, sikeresen oldják meg a széleskörű gépesített munka mindén ágában a kollektív gazdálkodás összes feladatait. Hozzájárulnak a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításához, segítséget nyújtanak a mezőgazdasági termékek bőséges előállításához, a lakosság ellátása érdekében s ugyancsak minél több nyersanyag eléréséhez az ipar számára V. Chaltürin, a traktorállomások Gosplán SSSR osztályának vezetője.
