Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-09 / 10. szám
8 1952. március 9. Külpolitikai összefoglaló Az elmúlt héten ért véget a béke ellenségeinek lisszaboni értekezlete. Már az értekezlet ismételt elhalasztása is megmutatta, milyen súlyos nehézségekkel találják szemben magukat a háborús gyújtogatok támadó terveik előkészítése során. Az értekezlet lefolyása és „eredménye“ pedig ismét leleplezte a világ közvéleménye előtt, hogy az amerikai imperialisták fokozzák az új világháború kirobbantására irányuló előkészületeik ütemét. Újból leleplezte a lisszaboni értekezlet az atlanti tömb támadó jellegét. Azok a határozatok, amelyeket ezen az értekezeleten amerikai parancsra elfogadtak, újabb lépést jelentenek az imperialisták támadó háborúja felé. így elhatározták, hogy még az idén nyugatnémet csapatok bevonásával ötven hadosztályból és négyezer repülőgépből álló hadsereget állítanak fel Nyugat- Európában, hogy új amerikai repülőtámaszpontokat létesítenek és hogy 1954- re az atlanti tömb szárazföldi haderejét száz hadosztályra növelik. A lisszaboni értekezleten ott voltak már a görög és török kormány megbízottai is — ezeket az államokat az ÜSA a ✓ közelmúltban parancsolta be az atlanti hadseregbe, hogy — mint Bradley tábornok az amerikai szenátus külpolitikai bizottságának január 15-i ülésén kijelentette — „oldaltámadásra“ használják fel őket a szabad népek ellen. Szó volt ezenkívül az értekezleten Franco-Spanvolország és Tito-Jugoszlávia fokozott bevonásáról is az atlanti tömb tervezett támadó hadműveleteibe. Ugyanakkor ismét leleplezte A LISSZABONI ÉRTEKEZLET * az atlanti tömb fokozódó belső ellentéteit. Különösen élesek ezek az elentétek Franciaország és Nyugat-Németország között, amint ez leplezetlenül megmutatkozott az úgynevezett „Európa-hadsereg“ tervezetének párizsi és bonni tárgyalása során. De kiütköztek az ellentétek Lisszabonban egyrészt az USA, másrészt nyugat-európai csatlósai között is. Az a mind jobban gyorsuló iram, amellyel az amerikai imperialisták a német militarizmust újjáélesztik, még a nyugat-európai burzsoázia jelentős rétegeiben is egyre növekvő ellenérzést vált ki. Amerika ugyanakkor a fegyverkezés ütemének meggyorsítását követelte, valamint azt, hogy Nyugat-Európa ezzel kapcsolatban minél nagyobb terhet vállaljon magára. Ugyanakkor a csatlósok azt kérték, hogy Amerika minél nagyobb részt vállaljon a közös kiadásokból. A lisszaboni tárgyalások világosan megmutatták, hogy fokozódik a bizalmatlanság a „szövetségesek“ között és hogy a csatlósok ellenőrzése mind nagyobb gondot jelent az amerikai imperialisták számára. Ezért határozták el Eisenhower tábornok főparancsnoki hatáskörének kibővítését és ezért küldi az amerikai finánctőke az atlanti hadsereghez Draper bankárt, a Dillon bankház beltagját azzal a feladattal, hogy elenőrizze Nyugat-Európában az agresszió elő, készületeinek megvalósítását. Mert ebben bizony nagy a lemaradás, mégpedig katonai és gazdasági téren egyaránt. A lisszaboni értekezlet most arra utasította a tagállatnokat, hogy jelentősen emeljék fel költségvetésükben a katonai célokra fordított összegeket. 1952-re az atlanti tömb országai 75 milliárd dollárt irányoztak elő az amerikai agresszió előkészületeire, amiből Franciaországnak 1400 milliárd frankot, Olaszországnak hétszáz milliárd lírát, Nyugat-Németországnak 11.2 milliárd márkát kellett vállalnia. A megállapodásokat és a terveket engedelmesen aláírták az amerikai monopoltőke nyugateurópai ügynökei Más kérdés viszont, hogyan lesz majd az aláírt papírosból valóság, hogyar teljesíthetik a nyugateurópai csatlóskormányok az amerikai imperialisták őrült elképzeléseit. Mint Walter Lippmann, az ismert háborús uszító a New York Herald Tribune-ban beismeri: „azok a hivatalos körök, akik Amerikának kellemes dolgokat mondtak és mindfenféle papírt aláírtak, amelyek aláírására Amerika megkérte őket — saját népük nemzeti érzéseitől teljesen elszigetelten állnak“. Ezt a megállapítást csattanóan bizonyította közvetlenül a lisszaboni tárgyalások befejezése után A FRANCIA FAURE-KORMÁNY BUKÁSA s A mindössze 39 napig élt Faure-kormány a hadiköltségvetés tárgyalása során bukott meg, amikor épúgy amerikái érdekeket képviselt, mint kül-; és belpolitikájának minden más területén. Nem francia, hanem amerikai érdekek szolgálatában viszi tovább a francia kormány az aljas vietnami háborút, amelyben legjobb katonáit áldozza fel és aránytalanul súlyos anyagi terheket vállal magára, hogy az amerikai imperialisták kedvében járjon. A francia hadsereg pedig tehetetlen Ho Si Minh elvtárs csapatainak hősiességével szemben és éppen az elmúlt napokban újabb fontos hadállásokat kellett feladnia. Ez a háború épúgy szembeállította a francia kormányt a francia néppel, mint az, hogy a kormány hozzájárult Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséhez, hogy lemondott az önálló francia nemzeti hadseregről, hogy részt vesz az agresszív Európa-hadseregben és magáravállalta az ezzel kapcsolatos, egyre súlyosbodó anyagi terheket. Az agyonmarshallizált francia gazdasági élet egyre súlyosabb nehézségekkel küzd. A lisszaboni értekezlet most 122 milliárd újabb terhet zúdított a francia nép nyakába. A pénzpiacon erre valóságos pánik tört ki, a franktól való menekülés páratlan arányúvá vált és a dollárárfolyam ugrásszerű emelkedése — 490 frank a hivatalos 350 frankkal szemben — világosan tükrözte a pénz rohamos elértéktelenedését. Amikor azután arra került sor, hogy a francia adófizető újabb milliárdos adóterheket vállaljon magára — nem francia érdekek, hanem a revansvágyó náci Wehrmacht feltámasztása érdekében —, akkor még a reakciós képviselők egy része sem mert nyíltan szembehelyezkedni a nép akaratával, ami a kormány bukásához vezetett. Az amerikai imperialisták természetesen minden követ megmozgatnak, hogy akaratukat rákényszerítsék a francia népre. Faure után most Reynaud a miniszterelnökjelölt, akinek kapcsolatai a fasiszta De Gaulle tábornokkal közismertek. Nem vitás, hogy az amerikai imperialisták legszívesebben fasiszta kormányt látnának Franciaország élén. Reynaudnak pedig már gyakorlata van abban, hogy a fasizmus útját egyengesse Franciaországban. Bebizonyította ezt 1940-ben. Franciaországnak azokban a tragikus napjaiban, amikor a francia nép árulói — köztük Reynaud akkori miniszterelnökkel — szélesre tárták a kapukat a náci hordák előtt. Franciaország mai rendkívül súlyos problémáit semmiféle Reynaud-kormány nem tudja megoldani, erre csak olyan széles alapokon nyugvó demokratikus egységkormány képes, amely — mint Duclos elvtárs mondotta — „igazi francia, demokrati kus és béke kormány lesz“. A hat héten belül másodszor bekövetkezett francia kormányválság azt bizonyítja, hogy Lisszabonban az imperialisták lebecsülték azokat a nehézségeket, amelyeket az atlanti országok népeinek növekvő ellenálása. erősödő békeakarata jelent. Persze, a népei nem voltak Lisszabonban, ott csak ar USA tanácskozott nyugateurópai lakájaival. A francia nép most a Faure-kor-A görög monarchofasiszta vérbíróság halálra ítélte Beloiannisz elvtársát és hét társát A Szabad Görög Rádió jelenti: Az athéni katonai bíróság szombaton reggel befejezte Nikosz Beloiannisz és társainak perét. A bíróság ítélethozatalra vonult viszsza, majd az elnök kihirdette az ítéletet. A monarchofasiszta vérbíróság Nikosz Beloianniszt halálbüntetésre ítélte. Halálos ítéletet hozott a bíróság a per hét más vádlottja ellen is. Négy vádlottat életfogytiglani szabadságvesztésre, tíz vádlottat pedig különböző időtartamú szabadságvesztésbüntetésre és polgári-, valamint politikai jogainak felfüggesztésére ítélt a bíróság. A védő bejelentette, hogy fellebbezést nyújt be a legfelső bírósághoz, ugyanakkor semmiségi panasszal él. A bíróság nem vette figyelembe a védőnek ezt a bejelentését és ugyanakkor elutasította azt a kérelmet is, hogy mondja ki: nem kívánja a halálos ítéletek végrehajtását. Mint az AFP jelenti, a Beloianniszon kívül halálra ítélt személyek a következők: Elisz Arghiriadisz, Elli Ioannidu, Nikolasz Kalumenosz Filaretosz Lazaridisz, Demetre Batszisz, Miltiadesz Birdzanosz és Karalambosz Filiatosz. . A „törvényes“ gyilkosságnak ezt a tervét az athéni amerikai nagykövetség dolgozta ki. Az amerikai főhóhérok így akarják kárpótolni magukat azokért a kudarcokért, amelyeket a görög néptől elszenvedtek. De a világ népei hangosabban és határozottabban kiáltanak megálljt erre a gaztettre, mint bármikor. Népünk egyemberként kelt fel a rettenthetetlen görög szabadsághősök védelmére. És a görög hazafiak szabadságki ál táse bejárja az egész földet, visszhangzik mindenütt, ahol becsületes emberek élnek. Az amerikai hóhérek athéni pribékjei nem kerülhetik el a felelősségrevonást. Zsákutcába jutott Angliának Washingtont rabszolgai módon kiszolgáló politikája A Pravda tudósítója az angol alsóház viharos külügyi vitájáról V. Majevszkij, a Pravda londoni tudósítója írja a lap március 1-i számában: Az angol parlament február 26-án hosszas huzavona után ismét összeült a Churchill washingtoni látogatásával kapcsolatos kérdések megtárgyalására. Az ellenzék nevében Morrison mondott terjengős beszédet és bizalmatlansági indítványt terjesztett elő Churchillel szemben. Churchill válaszolt Morrison beszédére. Kijelentette, hogy azok a megbeszélések, amelyeket Trumannal a Kína elleni lépésekről folytatott, csak megerősítették azt a titkos egyezményt, amely a labourista kormány és az Egyesült Államok kormánya között jött létre. Attlee és Morrison a labourists kormány nevében Washington , felszólítására még a múlt év májusában beleegyezett abba, hogy Anglia az Egyesült Államokkal együtt résztvesz „olyan lépésekben, amelyek nem korlátozódnak Koreára“ és szeptemberben újból megerősítette ezt az egyezséget. Az angol lapok szerint Churchill kijelentése „atombombarobbanásként hatott az alsóházban“. „A Labour Párt túlnyomó többsége minden körülmények között ellenzi a Kína elleni lépéseket — írja a New York Herald Tribune londoni tudósítója — és a párt egyszerű tagjai — lényegében a páriámentHabourista tagjait is beleértve — semmit sem tudtak Attlee és Morrison titkos kötelezettségéről“. Természetes, hogy ez a nyilvánosságra jutott titkos kötelezettség zavart keltett a labourists képviselők között. Kudarcba fulladt a labouristák egy bizonyos csoportjának az a számítása, hogy a konzervatív kormány bírálatából politikai tőkét kovácsol. Attleenek és Morrisonnak az angol nép háta mögötti titkos mesterkedései újból leleplezték a jobboldali szocialista vezetőket a néptömegek előtt. Churchill emlékeztetett arra, hogy a munkáspárt tulajdonképpen az általa Fultonban kifejtett külpolitikát folytatta. Ennek a külpolitikának a lényege az angol-amerikai imperialista tömb erősítése egy Szovjetellenes háború céljából. Ennek a politikának a kudarca azonban egyre nyilvánvalóbb. Rendkívül jellemző volt Bevan parlamenti felszólalása, „Az amerikaiak az Egyesült Nemzetek cégére alatt a Szovjetunió ellen emelt fegyverrel kezükben, ideológiai háborúról beszélnek. Figyelmeztetnünk kell amerikai barátainkat, hogy egyetlen angol katona, tengerész és repülő sem fogja életét kockáztatni az ilyen politikáért“. Bevan kénytelen volt beismerni: „Franciaország a csőd felé halad, mi pénzügyi válságok előtt állunk és egész Nyugat-Európa súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, mindenekelőtt annak következtében hogy Amerika és Nagy-Britannia államférfiai mítoszok áldozataivá váltak“. Szükségtelen arról beszülnünk, hogy Bevan felszólalásának, mint mindig, úgy most is népámító és karrierista céljai voltak Mindamellett a beszéd visszatükrözte a Labour Párton belül egyre erősödő erjedési folyamatot, amely azzal az egyre terjedő felismeréssel áll kapcsolatban, hogy Anglia Washingtont rabszolgái módon követő politikája zsákutcába jutott. Ez az erjedési folyamat, a Labour Párt bomlása és azok a mesterkedések, amelyekhez a konzervatívok folyamodni kénytelenek, annak következményei, hogy a széles néptömegek egyre jobban elégedetlenkednek az zuralkodókörök népellenes politikája miatt — írja Majevszkij. mány megbuktatásával válaszolt Liszszabonnak. Közvetlenül ä kormánybukás előtt az angol rádió a következőket mondotta: „Ha a Faure-kormány a felhatalmazási törvényjavaslatot nem tudja kersztülhajszolni a nemzetgyűlésen, akkor meg kell változtatni a Liszszabonban megállapított egész atlanti politikát, amely legalább is részben előidézte a mai helyzetet... A pénzromlás újabb lökést kap. Ez a folyamat pedig könnyen átterjedhet más országokra is, mert az atlanti közösség államai nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is sokkal szorosabban függnek össze, mint bármikor a múltban“. A nyugateurópai országokra kétségkívül helytálló az angol rádió megállapítása a gazdasági összefüggést illetően, hiszen a népek közösen érzik az amerikai parancsra történő fegyverkezés minden terhét és nyomorúságát. De a katonai és gazdasági összefüggéseknél sokkal döntőbb az a kapcsolat, amelyet a nyuvateurópai országok népeinek közös békeakarata jelent, az a mindjobban erősödő békemozgalom, amely nemcsak az atlanti politika gyökeres megváltoztatását követeli, hanem élesen szembenáll az amerikai imperialisták háborús politikájával, a lisszaboni és a washingtoni gyujtoga tokkal. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krizková 7. — Telefon -552-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krizková 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja az „Óráé” lap és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava. Ül. Nár povstanie 41. «* Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre IÖ0.— Kcs, félévre 50.— Kcs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si
