Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-02 / 9. szám
1952. március 2 A keddi parlamenti szavazás is megmutatta, hogy a francia nép döntő többsége Nyugat-Németország újrafeifegyverzése ellen foglal állást Amikor kedden délelőtt egynegyed 12-kor Herriot nemzetgyűlési elnök kihirdette az „európai hadsereg“ ügyében felvetett bizalmi kérdés szavazásának eredményét (328 a kormány mellett, 287 ellene), az ellenzék az eredményt „le a Wehrmachttal“ kiáltásokkal fogadta. A nemzetgyűlés baloldaláról egy harsány hang kiáltotta: a harc nem ért véget! A negyedik köztársaság történetében is példátlan mesterkedésekkel kicsikart „bizalom“ tényleg nem tett pontot a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen folytatott francia népmozgalom végére. Legfeljebb egy fejezet zárult le, amelyet azonban még erőteljesebb harc fog követni. Annál is inkább, mert a kormány szavazási „sikere“ — mint ahogy a Le Monde már a szavazás előtt elismerte — semmiképpen nem takarhatja el az eredeti tervek kudarcát, sőt az egész politikai kudarcát. Mit bizonyított be valójában a francia nemzetgyűlés bizalmi szavazása? Először is azt, hogy az összes jobboldali pártokat kivétel nélkül megosztotta a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen irányuló népi mozgalom. A jobboldali szocialista párt 106 képviselőjéből 20-an — köztük a Populaire főszerkesztője és mások — a 75 radikális közül 10-en, a 23 „jobboldali ellenálló“ közül 1, a 88 MRP-képviselő közül 6-an, az 55 „független“ közül 11-en, az 55 parasztpárti közül 23-an, a 118 gaulleista közül 113-an szavaztak a kormány ellen, továbbá két pártonkívüli. Tizenhárom képviselő nem vett részt a szavazásban. A szavazás a legkomolyabb válságot a jobboldali szocialista pártban váltotta ki, amelynek vezetősége, amint ezt a párthoz közelálló Combat leszögezte, „nem először árulja el elveit, hogy azt, amit ők a „legrosszabbnak“ neveznek, elkerülje“. A vezetőség kimondta, hogy a szavazás során a pártfegyelem kötelező lesz. Ennek ellenére 20 képviselő választóik nyomása alatt nyíltan megtagadta az engedelmességet, sőt, amint ezt Daniel Mayer, a nemzetgyűlés folyosóin világosan kijelentette: 40 további pedig csak a fegyelmi eljárástól való félelmében szavazott a kormány mellett. A szavazás másik és fő tanulsága az, hogy a francia választók hatalmas többsége képviselőin keresztül minden ellen. A haute-savoiemegyei Sciez község tanácsa egyhangú javaslatot fogadott el, amely követeli a potsdami szerződés tiszteletbentartását. A középfranciaországi Bonny Sur Loire-ben a békemozgalom, a szakszervezetek és a helyi kommunista szervezet közös határozatot szavazott meg és a helyi szocialista pártszervezet titkára kötelezte magát, hogy a német felfegyverzés ellen tiltakozó határozatot saját ellenjegyzésével átnyújtja a megye szocialista képviselőjének. Drome megye 20 vezető személyisége, közöttük protestáns és katolikus papok, professzorok, gyárosok stb. együttesen üzenetet juttattak el Németország felfegyverzése ellen a nemzetgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Bardoux-nak, valamint a ármánykodás ellenére az új Wehrmacht felállítása ellen szavazott. Újból bebizonyosodott, hogy — ismét a Combat szavaival élve — „jelentős eltérés észlelhető a kormányok politikája és a népakarat között“. Ha a legutolsó, s a kormány számára legkedvezőbb hivatalos statisztikai adatokat vesszük is alapul, egy kommunista képviselő mögött 50.350, egy szocialista mögött 26.130, egy radikális- és jobboldali ellenálló mögött 23.450, egy MRP képviselő mögött 26.320, egy úgynevezett „független“, vagy parasztpárti mögött 19.160, egy gaulleista mögött pedig 36.500 szavazat áll. Ezeket az adatokat figyelembevéve, kiderül, hogy a kormány ellen szavazott 101 kommunista és haladó, 20 szocialista, 11 radikális és jobboldali ellenálló, 6 MRP, 11 független“, 23 parasztpárti, 113 gaulleista és 2 pártonkívüli képviselő kerekszámban 11 millió választót képvisel — míg a kormány mellett szavazó 86 szocialista. 62 radikális, 22 jobboldali ellenálló, 81 MRP, 56 „független“, pártonkívüli vagy töredékpárti képviselő, a 20 parasztpárti és az egy gaulleista nem is egészen 7,800.000 szavazatot jelent. Természetes, hogy ha a francia népet népszavazás során kérdezték volna meg az „európai hadsereg“-ről. a Wehrmacht újabb felállításáról, a terv a legmerészebb becslések szerint sem kapott volna 7,800.000 szavazatot, hanem legfeljebb egy félmilliót, vagy esetleg még annyit sem. Szélesedő népi mozgalom a német újrafelfegyverzés ellen „A francia demokraták — írja szerdán reggel a Liberation — nem ismerhetik el maguk számára kötelezőnek e szavazás eredményét, mely se nem fejezi ki, se nem tükrözi vissza az ország akaratát. Éppen ezért mi az országhoz fellebbezünk!“ Az országban pedig a nemzetgyűlési vita után csak szélesedik az a népi mozgalom, amely megtagadja a fegyvereket a bonni kormány nácijaitól. A szerdai sajtó jelentése szerint a délfranciaországi Vizille lakossága, beleértve a szocialista polgármestert és az egész községtanácsot, határozatot szavazott meg Nyugat-Németországnak bármely formában való felfegyverzése megye négy képviselőjének. Ezért hangsúlyozza a 1‘Humanité: Azok, akik azt hiszik, hogy a nemzetgyűlés szavazásával elintézték a Németország felfegyverzése elleni küzdelmet, tévedésben ringatják magukat. Azoknak, akik elhatározták, hogy fegyvereket adnak az oradouri gyilkosok kezébe, alkalmuk lesz tapasztalni a hazafiak felháborodását és haragját, mely az eddiginél nagyobb méreteket fog ölteni és a legkülönbözőbb formákban fog megnyilvánulni. E mozgalomban az élvonalban küzdő kommunista dolgozókon kívül máris jelentős részük van a pártvezetőségek által elárult szocialista dolgozóknak. E dolgozók, amint ezt Etienne Fajon elvtárs leszögezte, belátják, hogy a határozatok és a levelek — ha ezeknek parlamenti síkon van is visszhangjuk — „nem elégségesek“. Nyugat-Németország felfegyverzése ellen az egyesült francia munkásosztály konkrét akciókkal fog síkraszállni. Az imperialista olajtársaságok ellen küzdő nemzeti társaság az USA felöl fenyegető veszélyre figyelmezteti az iráni népet Az imperialista olajtársaságok ellen küzdő iráni nemzeti társaság most tartotta második kongresszusát Teheránban. A kongresszus több határozatot hozott, amelyek felhívják az iráni nép figyelmét az amerikai imperializmus részéről fenyegető veszélyre és megállapítják, hogy Irán érdekeivel összeegyeztethetetlen külföldi társaságok részvétele az iráni olajtermelésben. Az általános politikai kérdésekkel foglalkozó határozat rámutat, hogy a nép és a haza elárulását jelenti a déliráni olajvállatok átengedése az amerikai imperialistáknak. A kongresszus határozatai követelik, hogy Irán csatlakozzák a demokratikus országokhoz, érvénytelenítse a' rabságba döntő szerződéseket; űzze ki az országból a külföldi „tanácsadókat“ és biztosítsa a pártok és szakszervezetek szólásszabadságát. A kongresszus határozata végül támogatásáról biztosítja Egyiptom és Tunisz népének imperialistaellenes harcát. Tanulságos beszélgetés a Kultur ott hon ban — Jó, hogy jön Miska bácsi. . . — Hát az egyszer nem jöttem, hanem hoztak.Még hozzá szánkónál. Gyalog nehezen jöttem volna, hiszen a csizmám száránál is magasabb a hó. No, de elvtársak, halljuk, mi az újabb probléma. — Nézze Miska bácsi, bevaljuk őszintén, hogy egyikünk se tudja, hogy mi az atom és ezt szeretnénk megkérdezni. — Hát ez aztán hogy jutott az elvtársak eszébe? — Tudja, az úgy volt, hogy mi sokat beszélgettünk arról, amit nekünk a koreaikról, meg a japán és amerikai megszállókról elmondott. Ezzel kapcsolatban szóbakeriilt a Japánokra ledobott két atombomba és a végén odalyukadtunk ki, hogy egyikünk se tudta megmondani, hogy tulajdonképpen mi fán terem ez az új csodabogár. — Először is elvtársaim vegyük tudomásul, hogy ahogy nem bogár, éppen úgy nem csoda. Mert csodák azok nincsenek, vagy ha vannak, akkor azok birodalma a mese. Másodszor legyünk tisztában azzal, hogy nem kis dologról van szó, mert az atomenergia felszabadítását korszakalkotó felfedezésnek tekintjük. Ez az emberiség technikájú nagykorúságának kezdete. — Álljon meg egy pillanatra Miska bácsi! Mi tisztában vagyunk azzal, hogy mi a felszabadítás, ha elnyomott népekről, vagy osztályokról van szó, de maga itt az atomenergia felszabadításáról beszél. — Értem elvtársam. Azt akarja mondani, hogy ne ugorjak mindjárt fejest a vízbe. Hát akkor előbb nézzük meg magát a vizet. De olyan vizet, amibe nem lenne ajánlatos fejest ugrani. Mert itt most csak egy csepp vízről lesz ám szó. — Oszt mekkora legyen az a csepp víz? — Mondjuk, olyan mint az esőcsepp. — De hiszen az lehet különböző nagyságú. Az eső olykor nagy cseppekben esik, máskor meg permetez, egész finom, porszerű cseppek alakjában. — No most már mit gondolnak az elvtársak, hogy a vízcsep kicsisége végnélküli csokkenthetö-e? — Én azt hiszem Miska bácsi, hogy a „valami“ lehet nagy valami, kis valami, nagyon-nagyon kis valami, olyan kicsi hogy azt mi nem is látjuk, de azért „semmi“ még sem lehet. — Ügy van elvtársam! A tudomány megállapította, hogy minden anyagnak van egy legkisebb részecskéje, amely azonban még mindég ugyanaz az anyag. — És ez nem lenne az atom? — Itt még nem vagyunk! Ennek a tovább nem osztható legkisebb részecskének a neve: molekula. — Oszt mit mond a tudomány, milyen kicsi az a molekula? — A különböző molekulák nem egyformák, sem nagyságra, sem alakra. De a legnagyobb molekulák is olyan picinyek, hogy százezer darabot raknánk sorba egymás mellé, ez a sor bizony csak egy milliméter hosszú lenne. Ilyen pici molekulák nagy tömegéből áll minden anyag. — És látott már valaki molekulát? — Amikor felfedezték, hogy minder. anyag molekulákból áll, akkor még bizony senki sem látott molekulát. A nagyobb molekulákat azonban ma már ki tudjuk mutatni, megfelelő műszerrel. — Ne haragudjék Miska bácsi, azért valami mégsem világos előttem. Mondjuk, rendelek a szövetkezeti vendéglőben egy nagyfröccsöt. Tudjuk hogy van kis fröccs is. Tegyük fel, hogy egy napon olyan kis fröccsöt adnának, amit én szabad szemmel nem is láthatok. Szóval olyat, amit csak műszerrel lehetne észrevenni. Ez egyebár a világ legkisebb kisfröccse. Ez tehát a fröccs molekulája. Igen ám, de még ebben a molekulában is két dolognak kell lennie: bornak, meg szódának. — Hüjnye, a l.isfröccs mindenit! Látja elvtársam, ahogy maga nem állt meg az előbb ismertetett felismerésnél, úgy nem álltak meg a kutatók sem. De maradjunk az elvtársak által említett fröccsnél. Megtudnák nekem mondani a fröccs-szakértők, hogy mi is az a fröccs? — Hát ezt mindnyájan tudjuk! Bor és szóda keveréke. — Most mondta jól elvtársam: keverék! Most pedig megmagyarázom maguknak, hogy mi a keverék. Ha valaki fröccsöt iszik, az érzi benne a bort is, meg a szódát is. Mind a két anyag megtartja eredeti sajátságait: a bor is, meg a szóda is. Ebben az esetben a molekulák között semmi kapcsolat nem jött létre, csupán az egyik anyag molekulái benyomultak a másik anyag molekulái közé és egymásmelleit összekeveredve helyezkedtek el. De kérdem én maguktól, ha megízlelik a konyhasót, érzik-e benne a szúrósszagú klórgázt, vagy a cukorban a szenet? — A fehér, édes kockacukorban a fekete szenet? — Bármennyire furcsán hangzik, így van elvtársik. Ha a cukrot alkatrészeire bontjuk megfelelő kémiai úton, akkor az alkotórészek közt ott lesz a szén is. De még a vizet is fel lehet bontani és abban hidrogént meg oxigént találunk. A konyhasó, a cukor, a víz azonban nem keverék, hanem v egy ül e t. A vegyületnél az alkotóanyagok molekulái között mélyreható változások történtek. Amíg a keveréknél szódából és borból szódásbor, a tejből és kávéból tejeskávé lesz, addig a vegyületnél hidrogénből és oxigénből új anyag: víz keletkezik. — Igen ám, Miska bácsi, de miből áll a hidrogén, az oxigén is csak oxigén, mint ahogy a vasat és a legtöbb fémet sem lehet felbontani. Azokat az anyagokat pedig, amiket más anyagokra felbontani nem lehet, el em éknek nevezzük. — Oszt hány ilyen elem van a világon? — Nem nagyon sok, nem egészen száz és ennek a száz elemnek a vegyülékei és keverékei alkotják az anyagoknak azt a rendkívüli sokféleségét, amelyeket ismerünk. — Miska bácsi, figyeljen ide, elmondom most röviden, amire most megtanított minket. Azt mondta, hogy minden anyag parányi részecskékből áll, ezek a molekulák. Az anyag háromféle lehet: elem, vegyidet és keverék. Az elemeket semmiféle módszerrel nem lehet másfajta anyagokra bontani. Két vagy több elemvegyületet vagy keverék képez. A vegyületekben elvesz az alkotórészek eredeti tulajdonsága, míg a keverékben (lásd a fröccsöt) megmarad. — Helyesen foglalta össze a dolgokat elvtárs. — No, de Miska bácsi, hát akkor mi az atom? — Mondtam már, hogy minden anyag molekulákból áll. A víz molekulájában hidrogén és oxigén van, mert az oxigén elem, tehát fel nem bontható. Míg tehát a vegyület molekuláját különböző részecskék alkotják, addig az elemek molekulái csupa egyforma részecskékből állanak. Ezeket a részecskéket nevezzük atomoknak. Atomjuk tehát csak a más anyagokra fel nem bontható elemeknek lehet, a oegyületnek, vagy keveréknek nem. Tehát a víznek, konyhasónak, cukornak, mint vegyületeknek nincs atomjuk, de a vasnak, a szénnek, hidrogénnek, oxigénnek van atomja, mert ezek felbonthatatlan elemek. — Akkor hát a fröccsnek, mint keveréknek, sincs atomja!? — Nincs elvtársak! Nyugodtan kiihatják, nem kell félni az „atomrobbanástól“. Magát az atomrobbanást pedig majd legközelebb magyarázom el maguknak. No, jó egészséget és a viszontlátásra! Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krizková 7. — Telefon - 332-99 — Bratislava, Krizková 7. — Telelőn: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. - Kiadja az „Órái” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja:'Concordia nyomda Bratislava ül Nár oovstanie 4l’ . Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre fOO.— Kés, félévre 50.— Kcs. — A hp felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1250 OPÜ Ba 2 1950/SÍ ^ *' J____ meg a kisíröscsel „komb náii" atom mmm mm
