Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-02 / 9. szám
1952. március 2. A micsurinisták 1951. évi versenyének kiértékelése Annak érdekében* hogy mezőgazdaságunkban sikeresen kiszélesedjenek a szovjet agrobiológia ismeretei és népszerűsődjék a népi kutatómunka* a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal az elmúlt esztendőben versenyt rendezett az EFSz-ek keblében működő Micsurin körök között* hogy tevékenységükül fokozza és munkájuk minőségét javítsa. A versenyföltételek első helyén a probléma misége* illetve érdekesség szerepelt. Ez alatt azt kell értem* hogy első sorban is a megoldandó problémát értékelték* vájjon mennyire alkalmas a megoldásra* kapcsolatban áll-e a helyi éghajlati és talajviszonyokkal- esetleg összefiigg-e a szövetkezet különleges termelési szándékaival és a helyi szövetkezet szempontjából rendelkezik-e nemzetgazdasági jelentőséggel. A második versenyfeltétel a megoldás minőségét vizsgálta* vagyis hogy a kísérleti parcellát helvesen választottak-e meg* alkalmas volt-e kísérletre a kérdéses növény* alkalmazták-e a helyes agrotechnikai módszereket* hogyan hajtották végre a vetést* a növényápolást* továbbá pontosan és időben mérték-e le a kísérlet eredményeit és végül* hogy milyenek voltak a legjobb elért eredmények. A harmadik versenyföltétel a Micsurin kör tevékenységére helyezte a hangsúlyt és azt vizsgálta* hogy a szövetkezeti tagok milyen százaléka vett részt a kísérletek végrehajtásában* milyen fölkészültséggel rendelkezik a kör- milyen képességűek a kör tagjai* alkamlasak-e a problémák önálló megoldására és fölismer ek e azokat a problémákat* amelyek megoldása az EFSz részére komoly előnyt jelentene. A verseny föltételek kiemelték a szocialista gazdálkodási módszerek iskolájának fontosságát is* ami alatt azt kell értenünk* vájjon a körtagokat megismertetik-e a szovjet új agrobiológiával és annak a legjobb eredményeivel* továbbá ezeket az eredményeket igyekszenek-e a mi viszonyaink között értékesíteni. Minden versenyföltétel az oktatókra is vonatkozott. A föltételek utolsó pontja arról szólt* l\ogy melyik szövetkezet áll kapcsolatban a szovjet kolhozküldöttség tagjaival és a népi demokratikus államok szövetkezeti dolgozóival. Huszanhat Micsurin-kör állt versenyben* amelyek különböző típusú szövetkezetek mellett működnek. A verseny 1951. végéig tartott* s a Földművelési Membízotti Hivatal a napokban értékelte ki a kísérleteket és a körök tevékenységét. Az értékelési munka alapján az 5.000 koronás első díjat a perbetei EFSz mellett működő Micsurin kör kapta* amely az árpával/ zabbal és pillangós viráguakkal* növényi keverékekkel* hüvelyesekkel* cirokkal* napraforgóval és dohánnyal végzett szemléltető kísérletek során ért el kiváló eredményeket* de a kör ki emelkedő érdeklődést tanúsított a szovjet új agrobiológia iránt is. A 4.000 koronás második díjat a bizottság a naszvadí EFSz mellett működő Mirsurin körnek ítélte* amely paprikával* paradicsommal* kölessel és melegkedvelő növényekkel végzett nagyon sikeres szemléltető kísérleteket* ugyanakkor a szovjet aqrobiológía iránti érdeklődést illetőleg is szép eredményeket mutatott föl. A harmadik* 3.000 koronát kitevő díjat a bclabá nyai EFSz Micsurin köre szerezte meg* amely az árpa keresztsoros vetésével* a borjak mesterséges itatásával* a helyi viszonyoknak megfelelő gyümölcs fajtasorozat összeállításával és a szovjet agrotechnika iránti kiemelkedő érdeklődésével tűnt ki. Az oktatók közül Gbúr János és Kőhegyi Mihály elvtársakat részesítették fejenként 3 000 koronás jutalomban példás tevékenységükért és szemléltető kísérleteik eredményeiért. Plachy György elvtárs* a véglesi állattenyésztési intézet dolgozója 1 000 korona jutalmat kapott* mint a bélabányai Micsurin-kör oktatója és kísérletezője. Dícsér őelismerésben a következő községek szövetkezetei mellett működő Micsurin körök részesül tek: Tölgyespuszta* Battyán* Szentmihályúr* Agyagospuszta* Felbár* Demőnoya* Kovarc* Felsőszeli* Csúz* Nagyfödémes* Egyházkarcsa* Sadóc* Zsi'tvaudvamok és Hetény. Ebben az esztendőben kiszélesített és tömeg alapokon folytatódnak a szemléltető kísérletek* mégpedig a népiszervek* a kerületi és |árási kísérletezők közreműködésével. Az idei verseny tehát* amelyet az EFSz-ek mellett működő Micsurin-körök részére írnak ki* egészen átfogónak ígérkezik. Mihelyt a kísérletezésre alkalmas tavaszi időszak bekövetkezik- a verseny föltételeit azonnal nyilvánosságra hozzák. Készüljünk fel a tavaszi vetésre A sikeres termesztés és így a jó termésnek egyik legfontosabb előfeltétele a jóminőségű* egészséges vetőmag használata. Az időben és jól elvégzett talajmunka* az okszerű trágyázás is úgy hozza meg az eredményt* ha jó minőségű magot vetünk. Vetésre mindig csak faj- és fajtaazonos* jól csírázó* nagy csírázási energiájú* továbbá megfelelően telt és tisztátalanítóagyagtól mentes vetőmagot használjunk. Különösen fontos a vetőmag csirázóképessége A csiráztatás a legtöbb magnál igen egyszerű és minden termelő maga is* nagyobb nehézség nélkül el tudja végezni. A csiráztatást itatóspapír között általában az aprómagvakat csíráztassuk (herefélék). Az itatóspapír laza szövetű* fehérszínű és háromszorosan összehajtható nagyságú legyen. Az itatóspapír belső lapjára — melyre jobbról és balról ugyanolyan nagyságú lapot kell ráhajtani — hosszában és keresztben 10—10 vonalat kell húzni egyenlő távolságban. így száz keresztezési pontot kapunk* amelyik mindegyikére 1 — 1 magot* összesen tehát 10Ó magot ráhelyezünk. Az itatóspapírt állandóan nedvesen és üveglappal lazán befedve kell tartani. Homok kozott csíráztatjuk a nagyobb magvakat (gabonafélék* hüvelyesek). A homok közötti csiráztatáshoz közönséges tányérba homokot — lehetőleg agyagmentes* tiszta homokot — teszünk 1 cm vastagon. A homokot annyira meg kell nedvesíteni* hogy az felfordított tányérból ne hulljon ki* de iszapos» se legyen. A magvakat a homokba* a homokréteg feléig kell le nyomni. A tányért egy másik tányérral* vagy üveglappal kell befedni úgy* hogy a levegő járhassa. A csiráztatást fűtött szobákban kell végezni* ahol nappal a hőmérséklet Ifi—20 C fokra emelkedik* éjjel pedig 12—13 fokra lehűl. így jobban megközelíthetjük a természetben történő hőingadozásokat. A csaráztatásnál a magvak gyors csírázását is figyelembe kell venni* mert a gyorsabban és nagyobb eiéllyel csírázó magvak a talajban is gyorsabban* nagyobb erővel kelnek* gyorsabban fejlődnek és így a kezdeti* legkritikusabb időszakon hamarabb esnek át. A lassú* vontatott csírázás nem jó. A lassan* vontatottan csírázó magból fejlődött növényke — eltekintve oly növélyfajok és fajtáktól* amelyek magvai természetüktől fogva már gyengébben és vontatottabban csíráznak — rendszerint továbbra is gyengébben fejlődik. Ezért figyelni kell a csírázás menetét és amint az megindult* naponként meg kell számlálni* hogy mennyi mag csírázott ki. Ebből állapíthatjuk meg* milyen a mag csirázási erélye. Mennél rövidebb idő alatt csírázik ki a magvak túlnyomó száma* annál nagyobb a csirázási erély. Búzából és árpából 10 nap alatt legalább 95 százaléknak ki kell csírázni* a zabból pedig ugyanezen idő alatt legalább 92 százaléknak. A jó vetőmag előállításának igen fontos mozzanata a vetőmag tisztítása A vetőmag tisztasága fontos követelmény* nemcsak azért* mert egyik igen hatásos eszköze a gyomok elleni harcnak* hanem azért is* mert a tisztítással biztosíthatjuk a vetőmag egyenletességét* tehát azt* hogy a magvak általában egyforma nagyságúak legyenek* ne legyenek közöttük sem apró* sem túl ^ nagy szemek. Ez azért jelentős* mert az egyforma nagyságú vetőmagból egyenletesen kelő* egyenletesen fejlődő* tehát több termést Ígérő vetésünk lesz. Csak tiszta vetőmagból fejlődhet tiszta növényállomány. El kell tehát távolítani a vetőmagból min den idegen anyagot* valamint a sérült* törött* továbbá a túlságosan apró és könnyű szemeket* a port* földet* polyvát* tÖreket* az aszott vagy kicsirázott szemeket* az idegen gazdasági magvakat és főleg a gyommagvakat. A vetőmag tisztítását és osztályozását a mág nagysága* alakja* és súlya szerint kell végezni és ehhez legalább három különböző gépre van szükség* éspedig: 1. szeleiére* amely főként súly szerint választja ki a magvakat és portalanítja azokat* 2. osztályozó rostára* amely nagyság szerint különíti el a magvakat* 3. triőrre (konkolyozóra)* amely a magtisztítandó vetőmagból a gömbölyű vagy törött gyommagvakat távolítja el. A tisztítás menete tehát a szelelés* az osztályozó rostálás és a triőrözés. A szelelés munkáját szabályozhatjuk úgy* hogy gyorsabban* vagy lassabban hajtjuk a szelefót* a szelelőlapátokhoz vezető nyílást szűkítjük* vagy bővítjük* aszerint* hogy sok vagy kévés a magban a tisztátlanság. Az osztályozó rosta munkáját gyorsabb* vagy lassúbb hajtással s a mag vékony* vagy vastag ráeresztésével kell szalyozni. Az a rosta jó* amely szükség esetén négy-öt különböző lyukbőségű rostatagot lehet berakni és amelyeknél a rázószerkezet karéjozva dolgozik* nem csupán egyenesen előre és hátra. A triőr pedig kicserélhető hengertesttel legyen felszerelve. A legkorszerűbb vetőmagtisztítógépek a szelek torok* amelyek magukban egyesítik a szelelés* rostálás és triőrözés* valamint a válogatás munkáját és azt egy munkamenetben végzik el. Mivel az állami gépállomások el vannak látva szelektorokkal* ma már nem okoz gondot és nehézséget a tökéletes vetőmagtisztitás. Védekezés a kártevők és betegségek ellen Tudjuk, hogy a vetőmag útján a fertőző betegségek tovább terjednek. így a vetőmaggal terjed a búzakőüszög. vagy repülő üszög, az árpa fedett üszög és repülő üszög, vagy árpa levélcsikússág. a zab fedett üszög és repülő üszög. A kultúrnövényeinket veszélyeztető baktériumok vagy gomhabetegségek ellen ma már — a tudományos kísérletek és kutatások érdekében végzett munka eredményeként — sikerrel védekezhetünk csávazás útján. Ezért tehát vetés előtt vetőmagot feltét lenül csávázni kell, A csávázást gondosan el kell végezni és a csávázási előírásokat — úgy az oldat töménységét, mint a csávázás időpontját illetően — gondosan be kell tartani. A korai burgonya előcsíráztatása Az előcsíráztatott vetőgumók ültetése nálunk ugyan még újdonság; a szövetkezetek nem nagyon foglalkoztak ezzel, annál inkább az állami birtokok, amelyek ezen a téren Ígéretes eredményeket mutattak föl. Előcsíráztatási célokra mindenekelőtt alkalmas helyiséget kell találnunk, amelynek föltétlenül levegősnek és világosnak kell lennie: Ha a tél folyamán itt tároljuk a burgonyát, a helyiség hőmérsékletének 1—6 Cn között kell ingadoznia. Alacsonyabb hőmérsékletnél a burgonya megfagyhat, a nagyobb meleg viszont megzavarja a vegetációs nyugalmat. Az előcsíráztatás művelete azonban magasabb hőmérsékletet kíván, ha tehát a burgonya előcsíráztatását végezzük, a helyiségben — a hőmérséklet szabályozása végett — fűtési lehetőségről gondoskodjunk. Előcsíráz - tatáskor a 10 C° fölüli hőmérséklet a legmegfelelőbb. Az előcsíráztatásra szánt burgonyát különleges, erre a célra készített ládikóba rakjuk, de ezek hiányában megfelelnek azok a mindenki, által ismert ládikók is, amelyekben zöldséget, vagy gyümölcsöt szoktak szállítani. Föltétlenül kifogástalan világítás mellett és megfelelő hőmérsékletnél csíráztassunk elő, ugyanakkor ügyeljünk, hogy a levegő is a kívánt mértékben nyirkos legyen. Alkalmatlan az olyan burgonya, amely hosszú, fehér és gyöngerostú csírát hajt; ez egyébként azt bizonyítja, hogy kevés a világosság, nyirkosság és levegő, A burgonyát tartalmazó ládikókat legalább egy héten keresztül naponta rakosgassuk át, mégpedig olyképpen, hogy a legalsót fölülre tesszük. Ezzel biztosítjuk a csírafejlődés egyenletességét. Ültetésre az a burgonya felel meg legjobban, amelynek csirája elérte a 2—3 cm-es hosszúságot Ha a csíráztatást 4—5 hétig helyesen végeztük, a csírák erősek és életképesek, szinük világoszöld, illetve egyes fajtáknál ibolyaszínbe hajlik. Nem árt, ha az előcsíráztatási folyamat alatt a burgonyát időnként vízzel meghintjük, különösen azokban a helyiségekben, ahol a levegő páratartalma nem kielégítő. Az egyes vidékek éghajlati adottságai szerint pontosan állapítsuk meg, hogy mikor kezdhetjük az előcsíráztatást és gondoljunk arra, vájjon a talaj megfelelő állapotban lesz-e már a kiültetéskor, vájjon nem kell-e fagyoktól tartanunk, amelyek tönkretehetik egész munkánkat. A talajt ültetés alá pontosan úgy kell előkészíteni, mint ahogyan ez általában burgonyánál szokásos, vagyis semilyen különleges intézkedés nem nehezíti meg munkánkat Rendszerint korai fajtákat választunk ki előcsíráztatásra, mint amilyen az Erstling, Kitting, Bintje stb. Említsük meg ezzel kapcsolatban a nyári ültetést. Tulajdonképpen mit is értünk nyári ültetés alatt és miért lenne célszerű nálunk ennek a népszerűsítése? Szlovákia déli részének korcsosodási övezeteiben (a korcsosodási övezet csupán a burgonyára vonatkozik), nemcsak a tudományos kutatók, hanem maguk a termelő parasztok is azt tapasztalják, hogy bármilyen kifogástalan és jóminőségű vetőburgonyát is kapnak a legjobb burgonyatermesztő övezetekből, a terméshozam csak az első esztendőben éri el a kívánt fokot. A második évben a terméshozam észrevehetőig süllyed, s ez a süllyedő irányzat évről-évre, egészen a teljes elkorcsosodásig, folytatódik. Ezt a problémát a Szovjetunióban igen alaposan megvizsgálták. Az odeszszai terület kolhozmezőin 1933-tó! kezdve három esztendőn át, Liszenko módszere szerint sikeres kísérleteket folytattak. A kísérletek alapján a kolhozparasztok rájöttek, hogy amíg a nyári ültetésű burgonyatövek közül mindössze 8.8% volt az elkorcsosodott, addig az összehasonlító tavaszi ültetésnél 58.9%-ot tett ki az elkorcsosodási arány. Az is kiderült, hogy a nyári ültetéssel nemcsak az elkorcsosodás előzJobban használjuk ki az istállótrágyát! A természetes trágyák helytelen fölhasználásával évente százmilliós károkat okozunk Szövetkezeti parasztjaink, valamint kis- és középparasztjaink igen gyakran hangoztatják, hogy a mezei kultúrák tápanyagellátására kevés természetes trágyával rendelkeznek. A tényleges helyzet azonban lényegesen más, mivel a szlovákiai tervezett állatállományhoz mérten az istállótrágyában és hígtrágyában annyi növényi tápanyag gyülemlik föl, amennyi ötszörannyi nitrogénnek, négyszerannyi káliumnak és másfélszerannyi foszfornak felel meg, mint amennyire mezőgazdaságunknak az idei műtrágyázási terv szerint szükség van. A hiba tehát másutt keresendő, mégpedig ott, hogy a növényi tápanyagok nem jutnak a talajba olyan mennyiségben, mint ahogyan kívánatos és lehetséges lenne. Nagy táparífyagveszteséget okoz ugyanis, hogy a házi trágyákat rosszul kezeljük és még rosszabbul használjuk föl, különösen azokat amelyek az igen értékes nitrogént tartalmazzák. Kísérletek igazolják, hogy az istállótrágyák helytelen tárolása következtében a veszteség 45%-os is lehet, hiszen a mezőre kiszállított és ott kupacokba rakott trágya egyetlen nap alatt 15— 20%-ot veszíthet növényi tápanyagaiból. Bátran állíthatjuk, hogy jelenlegi trágyagazdálkodási módszerünk mellett a nitrogénveszteség 50%-ot tesz ki. Ez a veszteség pénzben kifejezve túlszárnyalja az évi félmilliárd koronát. Ha természetes trágyaféleségeinket helyesen kezelnénk és célszerűen kihasználnánk, több növényi tápanyagot, több szervesanyagot, több talajbaktériumot juttathatnánk a földbe, ami jelentős mértékben fokozná terméshozamainkat a műtrágyák mennyiségének fokozása nélkül is. Sajnálatos tehát, hogy sok szövetkezetünk és állami birtokunk udvarán ma is ott hever a kihasználatlan istállótrágya, mert ősszel elmulasztották kivinni a mezőre. Felsőszeliben például a szövetkezet annyi istállótrágyával rendelkezik, hogy az 400 hektárra is elegendő lenne, ezzel szemben mindössze 110 ha-nál terveztek istállótrágyázást, de végül is csupán 50 ha-t kitevő cukorrépaföldjüket trágyázták meg. Az istállótrágya, amelynek már régen a talajt kellene gazdagítania, még mindig nincs a földelire hordva s így aztán napról napra veszít gazdasági értékéből. De nemcsak Felsőszeliben, hanem még sok más szövetkezetünkben is hasonló a helyzet. Mivel a népi igazgatás szervei eddig nem tudták megszervezni az istállótrágya kiszállítását a mezőre, a Földművelési Megbízotti Hivatal útmutatásokkal látja el a kerületi illetékes tényezőket, hogy valamennyi szektorra vonatkozólag hozzák meg intézkedéseiket az istállótrágya gondosabb kezelése és jobb kihasználása érdekében. Egyúttal átvizsgáltatja a tárgyadombokat és hígtrágyagyüjtőket, hogy a kerületi és járási Nemzeti Bizottságok pontos képet kapjanak a szövetkezetek és állami birtokok trágyakészletéről. Gondoskodás történik arról is, hogy minden EFSz megfelelő hordókkal rendelkezzék a hígtrágyázás végrehajtására. Az istállótrágyák eddigi hanyag kezelését okvetlenül meg kell szüntetni! A népi igazgatás szerveinek feladata: minden szövetkezeti és állami gazdasági dolgozót, egyénileg dolgozó parasztot világosítson föl, hogy az istállótrágyát mikor és hogyan kell fölhasználni a terméshozamok , fokozása érdekében. hető meg, de a vetőburgonya minősége is jelentősen fokozódik. A nyári és tavaszi ültetésű burgonyahozam között tehát rendkívül szembetűnő a különbség. Amíg a tavaszi ültetés ha-ként 60 métermázsás termést hozott, nyári ültetés esetén a ha-kénti hozam sokszor 100 métermázsa fölé emelkedett. Igen fontos ez a kérdés a mi mezőgazdaságunk szempontjából és ezért részletesebben kell vele foglalkoznunk. Nálunk a nyári ültetést június 1—10 között a legjobb végrehajtani, lehetőleg őszi keverékek után, amelyek alá a talajt ősszel alaposan istállótrágyázták. A nyári ültetést a korai zöldség stb. begyűjtése után is végezhetjük. A parcellát a lehetőséghez mérten hígtrágyázzuk és ajánlatos, ha a talajfeíület mielőbbi porhanyósítása után, például a keverékek betakarítását követőleg, a porhanyós talajra póttrágyaként egyegy ha-ra 150—200 kg szuperfoszfátot, 150—200 kg 40%-os káliumsót szórunk ki, ha pedig a hígtrágyázás elmaradt, 100 kg kénsavas ammóniumot adagolunk. A trágyákat boronálással juttatjuk a talajba, majd könnyű hengerrel egyengetünk. Kézenfekvő, hogy ezeket a munkákat, a talajnedvesség megóvása érdekében, a lehető leggyorsabban kell véghezvinnünk.
