Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-03-02 / 9. szám

1952. március 2. 5 A tornaijai gépállomás jól lelkészülve indul a tavaszi munkák versenyébe A tornaijai gépállomás udvarán lel­kes munka folyik. Mindenütt mosolygó fiatal arcokat látunk a gépek mellett. Öröm és boldogság sugárzik a trakto­rosok arcáról, mert közeleg az idő, amikor megkezdhetik a tavaszi mun­kákat. Ez serkenti őket jókedvre. A traktorok hosszú sorokban tisztán, tö­kéletesen kijavítva készenlétben álla­nak az indulásra. — A gépek kijavítását a kitűzött idő­re befejeztük, azonban vannak olyan traktoraink, amelyekhez alkatrészeket várunk Nyitráról, — mondja a gépállo­más egyik dolgozója. Takács Mária« 17 eves CsISz-tag- kiváló traktorista. — Ebben az évben nem lesznek za­varok a gépekkel, mert 100%ra elvé­geztük a javításokat minden gépnél — jegyezte meg a politikai előadó. — Ta­valy a saját bőrünkön tanultunk, ami­kor a kisebb hibák mellett észrevétle­nül haladtunk él és erre nagyon ráfi­zettünk. Az aratásnál, amikor a legna­gyobb a dologidő, a traktorokat javító­­műhelybe kellett szállítanunk. A tava­lyi hibákon okulva most alaposan fel­készültünk a tavaszi munkákra, hogy gépállomásunk a jövőben ne a 8-ik helyen álljon a besztercebányai kerü­letben, hanem az elsők között. A traktorosok szocialista munkaver­senyre készülnek a tavaszi munkák megkezdésével. Versenyre hívták ki a losonci állami traktorállomás összes traktorosait, akik ma az első helyen ál­lanak a besztercebányai kerületben. Egyéni versenyt is indítanak egymás között a gépek jobb kihasználásáért, a tökéletesebb munka elvégzéséért és a terv túlteljesítéséért. Versenybe áll Takács Mária 17 éves CsISz-tag is. Most éppen a gépe körül találjuk meg, amint olajos kezében egy alkat­részt nézeget. Mária rózsásarcú fiatal leány, tele életkedvvel, tervekkel. Mosolyából a boldog megelégedettség sugárzik. Megkérdeztük tőle, mikor és hogyan határozta el magát arra a szép, nemes foglalkozásra, hogy traktorista lesz. — Még tizenötéves koromban bele­szerettem a traktorba, — mondja Má­ria. — Nagyon megtetszett nekem a gép és minden álmom az volt, hogy traktoros legyek. Igaz, nagyon féltem, hogy nem kapok gépet, amig be nem töltöm a tizennyolcadik életévemet. — Mikor kerültél iskolába? — ér­deklődtünk tovább. — Mária arcára mosoly ül, majd el­pirulva mondja: — Még alig töltöttem be a 15. éve­met, amikor beiratkoztam a traktoro­sok esti tanfolyamára Csehországban. Ott a legjobb tanulók közé tartoztam, de tudtomra adták, hogy várnom kell három évet, mert nagyon fiatal vagyok. Nagyon elkedvenített a dolog, mert már alig vártam, hogy vezethessem a gépet. Egyszer aztán látogatóba jöttem Tornaijára és meghalottam. hogy lá­nyokat vesznek föl traktorosnak és is­koláztatásra küldik őket. Azonnal be­iratkoztam és édesanyámmal együtt visszaköltöztünk Gömörbe. — Milyen eredménnyel vizsgáztál? — Biztos voltam magamban, hogy mind az elméleti, mind a szakbeli vizs­gákat kitünően elvégzem . .. Amikor az édesanyám meghallotta, hogy a vizsgá­kat kitűnően végeztem, nagyon meg­örült. „Büszke vagyok rá, hogy trakto­ros lányom van“, mondotta édesanyám. Hiába beszélték, a faluban, hogy rosz­­szul választottam, engem nem tudott volna semmi és senki visszatartani el­határozásomtól mert számomra nin­csen szebb foglalkozás, mint traktoros­nak, a falu szocialista építőjének lenni. Nem panaszkodhatom, mert hazatéré­sem után a2onnal megkaptam a trak­tort és résztvettem az 1951-es békeara­tásban. Az a nap mélyen az emlékeze­tembe vésődött és úgy fogok rá gon­dolni, mint az életem legszebb, legbol­dogabb óráira, amikor beteljesült min­den vágyam. — Bizonyára szép terveid vannak a jövőre — kérdeztük. — A kezdet mindenütt nehéz — mondja Mária, de ez évben már köny­­nyebb lesz, mert már gazdag tapaszta­latokat merítettem a szovjet szakköny­vekből. Elég biztosnak érzem magam és ezévben már én is versenyezni fo­gok. Tudom, hogy mindez csekélység azzal szemben, amit a dolgozó néptől és a Kommunista Párttól kaptam, de a munka versennyel hozzájárulok a harc­hoz a több kenyérért, a dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez. Megkérdeztük Máriát, hogy mennyi a jutalmazása? — A teljesítmény szerint kapjuk a fizetést. Mindannyian érdekelve va­gyunk a munkában, mert ha többet dolgozunk, többet kapunk. Idényben 4.000—4.500 koronát kerestem, mert még nem tudtam kellőképpen kihasz­nálni a gépeket. Mit szoktál csinálni a pihenési idő alatt? — Nagyon szeretek olvasni, most ép­pen az Ifjú Gárda című könyvet olva­som, de nem mulasztom el a minden­napi sajtó olvasást sem. A sajtón ke­resztül megtudjuk, hogy mi történik körülöttünk, továbbá hogyan teljesítik dolgozóink a terveket. Így készül föl Mária az új életre, amely nyitva áll előtte és minden ha­ladó ember előtt, aki építeni akarja a munkások és parasztok hazáját. A tornaijai gépállomás dolgozói a jö­vőben még jobb eredményeket fognak elérni, mert kizárták soraikból azokat az egyéneket akik spekulálással, feke­­tézéssel és a fegyelem megbontásával lázítottak soraik között. Így például ki­közösítették Vince Géza traktorost, aki léptem-nyomon feketézett és így csonkította a dolgozó nép közös vagyo­nát. Hasonlóképpen Török traktorost is kizárták a gépállomásról. Volt á traktoristák között egy E n g 1 e r Jó­zsef nevezetű traktorista is, aki minden idejét fegyelemlazításra használta fel a traktorosok között. Nyáron, amikor az aratás teljes ütemmel haladt előre fal­­vainkon, Engler azon fáradozott, hogy az egész brigád dolgozóit leállítsa a 8 órai munka elvégzése után. De voltak becsületes traktorosok: G r á n, H a - zsega, Szabó, Hovanec, Galic és a többiek, akik éberséget tanultak a Kommunista Párttól és leleplezték a spekulánsokat és lázítókat. Csakhamar rávilágítottak gaztetteikre és kizárták őket a tornaijai állami gépállomás dol­gozói közül. Proksz Eta Tornaiján többet kell beszélni a néppel Tornaija kis mezőváros. Körülötte 56 község terül el. Ezek közül a községek közül már több helyen alakultak Egy­séges Földműves Szövetkezetek. Egyedül Tornaija kullog hátul a fej­lődésben és itt dolgoznak még a kis- és középgazdák a régi, kezdetleges, primi­tív termelőeszközökkel, keskeny nad­rágszíj parcellákon. Éppen a járás székhelye az, ahol lemaradtak a fejlő­désben, holott nekik kellene példát mutatniok a falusi EFSz-nek. A járás vezető funkcionáriusainak több időt kellene tölteniök a nép kö­zött. Több népnevelési előadást, esti beszélgetést kell tartani a néppel és példaképül kell állítani azokat a falusi EFSz-ket, ahol kimagasló eredménye­ket érnek el a közös gazdálkodásban. Föl kell világosítani a kis- és középgaz­dákat és rávezetni a helyes útra. Népi demokratikus államunk minden segít­séget megad, hogy parasztságunk szö­vetkezetekbe tömörülve, közös gazdál­kodással, a technika vívmányainak igénybevételével megszabaduljon a ne­héz fizikai munkától, az embertelen vesződségtől. A szocialista ipar és az EFSz építésével a mezőgazdaságban folyik hazánk szocialista építése, nem engedhetjük meg tehát, hogy Tornaija és a többi község lemaradjon. Ebből a célbői 1952 február 20-án összejöttek Tornaiján a kis- és közép­parasztok, hogy résztvegyenek a Párt összehívott beszélgetésre az időszerű kérdésekről. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a kis- és középgazdák szükségesnek lát­ják a szövetkezet megalakítását, de hiányzik a szívós, következetes fölvilá­gosító munka a Párt és a Nemzeti Bi­zottság részéről. A gyűlésen felszólalt Iván Erzsi néni is, aki az elmúlt elnyomó rend­szerben a kulákoknál dolgozott a min­dennapi kenyérért. Amikor szót kért, először körültekintett, azután így kezdte: — Orvossággal élek, de mindenkor hajlandó vagyok dolgozni a szocializ­musért. Csak már megalakulna a szö­vetkezet, én lennék az első asszony, aki jelentkeznék az EFSz-be. Erzsi néni felszólalása rövid monda­tokból állt, de nagyon sokat jelentett. Tudja és érzi. hogy a szövetkezetben már magának dolgozna és nem a kulá­­koknak. Tudja, hogy a népi demokrati­kus állam vette le a válláról a gondot és többéves betegségét ingyenes keze­léssel gyógyítja. Felszólalása után még több asszony juttatta kifejezésre, hogy hajlandó bár­mikor dolgozni a közös gazdálkodás­ban, ha az EFSz megalakul. Ezek az asszonyok nagyon sokat dolgoztak a múltban. — Hat kilométerre is eljártam ka­pálni felébe, vagy harmadába — mondja Farkasné. — Ma is szívesen el­megyek, de nincsen hova. Tornaiján nagyon sok ilyen asszony van, akik a házimunkán kívül segíteni tudnának az EFSz-nek és dolgozni akarnak. — Többször kellene ilyen előadáso­kat tartania Kurta elvtársnak — mon­dották a dolgozók. Az előadással haladtak egy lépést; most már nem szabad megállni, tovább kell folytatni, hogy a népnevelő mun­kánkat siker koronázza. —pe— MAGYAR FÖLDMŰVES! r Érinti dolgozik lapunk, nőkod írja minden sorát Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden háton aktuális tanácsoka Évi 100 — koronáérl minden héten bekopogtat hozzád a J.&a&ad f ótidtnuves A köbölkúti szövetkezeti parasztok fokozzák az állattenyésztési termelést A köbölkúti III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet az elmúlt esztendőben jól gazdálkodott és a beadásokat mint a növényi, mintpedig az állattenyésztési termelésben túlteljesítette. A marhahús beadását 115 száza­lékra, a tejbeadást 12? százalékra, a sertéshús beadását pedig 106 százalékra teljesítette a szövetkezet. A beadott szarvasmarha átlagsúlya 500—600 kg között ingadozott. Az is a szövetkezet gondos gazdálkodását igazolja, hogy a munkaegységek fejében több mint 6,000.000 koronát fizettek ki a tagság­nak. Most tartottk meg évi közgyűlésüket, amelyen nemcsak az elmúlt esz­tendő eredményeit értékelték, hanem elsősorban állattenyésztési termelé­sük további fejlesztésének lehetőségeivel foglalkoztak. A jelenlegi gazdasá­gi esztendőben kiszélesítik állatállományukat és fokozzák a termelékenysé­­get. Lenthár Ferenc/ a köbölkúti sertésfarm gondozója feleségével együtt a múlt évben 1.588 munkaegysé­get szerzett/ amiért kapott 152.600 koronát/ 66 q gabonát« kukoricát és burgonyát.

Next

/
Thumbnails
Contents