Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-02 / 9. szám
1952. március 2. 5 A tornaijai gépállomás jól lelkészülve indul a tavaszi munkák versenyébe A tornaijai gépállomás udvarán lelkes munka folyik. Mindenütt mosolygó fiatal arcokat látunk a gépek mellett. Öröm és boldogság sugárzik a traktorosok arcáról, mert közeleg az idő, amikor megkezdhetik a tavaszi munkákat. Ez serkenti őket jókedvre. A traktorok hosszú sorokban tisztán, tökéletesen kijavítva készenlétben állanak az indulásra. — A gépek kijavítását a kitűzött időre befejeztük, azonban vannak olyan traktoraink, amelyekhez alkatrészeket várunk Nyitráról, — mondja a gépállomás egyik dolgozója. Takács Mária« 17 eves CsISz-tag- kiváló traktorista. — Ebben az évben nem lesznek zavarok a gépekkel, mert 100%ra elvégeztük a javításokat minden gépnél — jegyezte meg a politikai előadó. — Tavaly a saját bőrünkön tanultunk, amikor a kisebb hibák mellett észrevétlenül haladtunk él és erre nagyon ráfizettünk. Az aratásnál, amikor a legnagyobb a dologidő, a traktorokat javítóműhelybe kellett szállítanunk. A tavalyi hibákon okulva most alaposan felkészültünk a tavaszi munkákra, hogy gépállomásunk a jövőben ne a 8-ik helyen álljon a besztercebányai kerületben, hanem az elsők között. A traktorosok szocialista munkaversenyre készülnek a tavaszi munkák megkezdésével. Versenyre hívták ki a losonci állami traktorállomás összes traktorosait, akik ma az első helyen állanak a besztercebányai kerületben. Egyéni versenyt is indítanak egymás között a gépek jobb kihasználásáért, a tökéletesebb munka elvégzéséért és a terv túlteljesítéséért. Versenybe áll Takács Mária 17 éves CsISz-tag is. Most éppen a gépe körül találjuk meg, amint olajos kezében egy alkatrészt nézeget. Mária rózsásarcú fiatal leány, tele életkedvvel, tervekkel. Mosolyából a boldog megelégedettség sugárzik. Megkérdeztük tőle, mikor és hogyan határozta el magát arra a szép, nemes foglalkozásra, hogy traktorista lesz. — Még tizenötéves koromban beleszerettem a traktorba, — mondja Mária. — Nagyon megtetszett nekem a gép és minden álmom az volt, hogy traktoros legyek. Igaz, nagyon féltem, hogy nem kapok gépet, amig be nem töltöm a tizennyolcadik életévemet. — Mikor kerültél iskolába? — érdeklődtünk tovább. — Mária arcára mosoly ül, majd elpirulva mondja: — Még alig töltöttem be a 15. évemet, amikor beiratkoztam a traktorosok esti tanfolyamára Csehországban. Ott a legjobb tanulók közé tartoztam, de tudtomra adták, hogy várnom kell három évet, mert nagyon fiatal vagyok. Nagyon elkedvenített a dolog, mert már alig vártam, hogy vezethessem a gépet. Egyszer aztán látogatóba jöttem Tornaijára és meghalottam. hogy lányokat vesznek föl traktorosnak és iskoláztatásra küldik őket. Azonnal beiratkoztam és édesanyámmal együtt visszaköltöztünk Gömörbe. — Milyen eredménnyel vizsgáztál? — Biztos voltam magamban, hogy mind az elméleti, mind a szakbeli vizsgákat kitünően elvégzem . .. Amikor az édesanyám meghallotta, hogy a vizsgákat kitűnően végeztem, nagyon megörült. „Büszke vagyok rá, hogy traktoros lányom van“, mondotta édesanyám. Hiába beszélték, a faluban, hogy roszszul választottam, engem nem tudott volna semmi és senki visszatartani elhatározásomtól mert számomra nincsen szebb foglalkozás, mint traktorosnak, a falu szocialista építőjének lenni. Nem panaszkodhatom, mert hazatérésem után a2onnal megkaptam a traktort és résztvettem az 1951-es békearatásban. Az a nap mélyen az emlékezetembe vésődött és úgy fogok rá gondolni, mint az életem legszebb, legboldogabb óráira, amikor beteljesült minden vágyam. — Bizonyára szép terveid vannak a jövőre — kérdeztük. — A kezdet mindenütt nehéz — mondja Mária, de ez évben már könynyebb lesz, mert már gazdag tapasztalatokat merítettem a szovjet szakkönyvekből. Elég biztosnak érzem magam és ezévben már én is versenyezni fogok. Tudom, hogy mindez csekélység azzal szemben, amit a dolgozó néptől és a Kommunista Párttól kaptam, de a munka versennyel hozzájárulok a harchoz a több kenyérért, a dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez. Megkérdeztük Máriát, hogy mennyi a jutalmazása? — A teljesítmény szerint kapjuk a fizetést. Mindannyian érdekelve vagyunk a munkában, mert ha többet dolgozunk, többet kapunk. Idényben 4.000—4.500 koronát kerestem, mert még nem tudtam kellőképpen kihasználni a gépeket. Mit szoktál csinálni a pihenési idő alatt? — Nagyon szeretek olvasni, most éppen az Ifjú Gárda című könyvet olvasom, de nem mulasztom el a mindennapi sajtó olvasást sem. A sajtón keresztül megtudjuk, hogy mi történik körülöttünk, továbbá hogyan teljesítik dolgozóink a terveket. Így készül föl Mária az új életre, amely nyitva áll előtte és minden haladó ember előtt, aki építeni akarja a munkások és parasztok hazáját. A tornaijai gépállomás dolgozói a jövőben még jobb eredményeket fognak elérni, mert kizárták soraikból azokat az egyéneket akik spekulálással, feketézéssel és a fegyelem megbontásával lázítottak soraik között. Így például kiközösítették Vince Géza traktorost, aki léptem-nyomon feketézett és így csonkította a dolgozó nép közös vagyonát. Hasonlóképpen Török traktorost is kizárták a gépállomásról. Volt á traktoristák között egy E n g 1 e r József nevezetű traktorista is, aki minden idejét fegyelemlazításra használta fel a traktorosok között. Nyáron, amikor az aratás teljes ütemmel haladt előre falvainkon, Engler azon fáradozott, hogy az egész brigád dolgozóit leállítsa a 8 órai munka elvégzése után. De voltak becsületes traktorosok: G r á n, H a - zsega, Szabó, Hovanec, Galic és a többiek, akik éberséget tanultak a Kommunista Párttól és leleplezték a spekulánsokat és lázítókat. Csakhamar rávilágítottak gaztetteikre és kizárták őket a tornaijai állami gépállomás dolgozói közül. Proksz Eta Tornaiján többet kell beszélni a néppel Tornaija kis mezőváros. Körülötte 56 község terül el. Ezek közül a községek közül már több helyen alakultak Egységes Földműves Szövetkezetek. Egyedül Tornaija kullog hátul a fejlődésben és itt dolgoznak még a kis- és középgazdák a régi, kezdetleges, primitív termelőeszközökkel, keskeny nadrágszíj parcellákon. Éppen a járás székhelye az, ahol lemaradtak a fejlődésben, holott nekik kellene példát mutatniok a falusi EFSz-nek. A járás vezető funkcionáriusainak több időt kellene tölteniök a nép között. Több népnevelési előadást, esti beszélgetést kell tartani a néppel és példaképül kell állítani azokat a falusi EFSz-ket, ahol kimagasló eredményeket érnek el a közös gazdálkodásban. Föl kell világosítani a kis- és középgazdákat és rávezetni a helyes útra. Népi demokratikus államunk minden segítséget megad, hogy parasztságunk szövetkezetekbe tömörülve, közös gazdálkodással, a technika vívmányainak igénybevételével megszabaduljon a nehéz fizikai munkától, az embertelen vesződségtől. A szocialista ipar és az EFSz építésével a mezőgazdaságban folyik hazánk szocialista építése, nem engedhetjük meg tehát, hogy Tornaija és a többi község lemaradjon. Ebből a célbői 1952 február 20-án összejöttek Tornaiján a kis- és középparasztok, hogy résztvegyenek a Párt összehívott beszélgetésre az időszerű kérdésekről. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a kis- és középgazdák szükségesnek látják a szövetkezet megalakítását, de hiányzik a szívós, következetes fölvilágosító munka a Párt és a Nemzeti Bizottság részéről. A gyűlésen felszólalt Iván Erzsi néni is, aki az elmúlt elnyomó rendszerben a kulákoknál dolgozott a mindennapi kenyérért. Amikor szót kért, először körültekintett, azután így kezdte: — Orvossággal élek, de mindenkor hajlandó vagyok dolgozni a szocializmusért. Csak már megalakulna a szövetkezet, én lennék az első asszony, aki jelentkeznék az EFSz-be. Erzsi néni felszólalása rövid mondatokból állt, de nagyon sokat jelentett. Tudja és érzi. hogy a szövetkezetben már magának dolgozna és nem a kulákoknak. Tudja, hogy a népi demokratikus állam vette le a válláról a gondot és többéves betegségét ingyenes kezeléssel gyógyítja. Felszólalása után még több asszony juttatta kifejezésre, hogy hajlandó bármikor dolgozni a közös gazdálkodásban, ha az EFSz megalakul. Ezek az asszonyok nagyon sokat dolgoztak a múltban. — Hat kilométerre is eljártam kapálni felébe, vagy harmadába — mondja Farkasné. — Ma is szívesen elmegyek, de nincsen hova. Tornaiján nagyon sok ilyen asszony van, akik a házimunkán kívül segíteni tudnának az EFSz-nek és dolgozni akarnak. — Többször kellene ilyen előadásokat tartania Kurta elvtársnak — mondották a dolgozók. Az előadással haladtak egy lépést; most már nem szabad megállni, tovább kell folytatni, hogy a népnevelő munkánkat siker koronázza. —pe— MAGYAR FÖLDMŰVES! r Érinti dolgozik lapunk, nőkod írja minden sorát Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden háton aktuális tanácsoka Évi 100 — koronáérl minden héten bekopogtat hozzád a J.&a&ad f ótidtnuves A köbölkúti szövetkezeti parasztok fokozzák az állattenyésztési termelést A köbölkúti III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet az elmúlt esztendőben jól gazdálkodott és a beadásokat mint a növényi, mintpedig az állattenyésztési termelésben túlteljesítette. A marhahús beadását 115 százalékra, a tejbeadást 12? százalékra, a sertéshús beadását pedig 106 százalékra teljesítette a szövetkezet. A beadott szarvasmarha átlagsúlya 500—600 kg között ingadozott. Az is a szövetkezet gondos gazdálkodását igazolja, hogy a munkaegységek fejében több mint 6,000.000 koronát fizettek ki a tagságnak. Most tartottk meg évi közgyűlésüket, amelyen nemcsak az elmúlt esztendő eredményeit értékelték, hanem elsősorban állattenyésztési termelésük további fejlesztésének lehetőségeivel foglalkoztak. A jelenlegi gazdasági esztendőben kiszélesítik állatállományukat és fokozzák a termelékenységet. Lenthár Ferenc/ a köbölkúti sertésfarm gondozója feleségével együtt a múlt évben 1.588 munkaegységet szerzett/ amiért kapott 152.600 koronát/ 66 q gabonát« kukoricát és burgonyát.
