Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-02-24 / 8. szám
6 1952. február 24. Több gondot tordítsunk a takarmányok előkészítésére Állattenyésztésünkben nem lehet közömbös, hogy a föletetett takarmányokat állatállományunk miként hasznosítja. A tudományos kísérletek valamint a gyakorlat bebizonyította, hogy a takarmány kihasználásánál sokkal nagyobb eredményt érünk el, ha a rendelkezésünkre álló takarmánykészletet kellően elkészítve etetjük A takarmányozás legalapvetőbb követelménye, hogy a takarmány idegen anyagoktól, földtől, homoktól mentes, valamint egészséges legyen. A földes romlott takarmány emésztési zavarokat, sőt komolyabb betegségeket (kólikát, bélhurotot stb.) is okozhat Különösen vigyáznunk kell a növendék- és vemhes állatok takarmányának tisztaságára. Minden állattenyésztő tudja, hogy a szálastakarmányok, különösen a szal„Ä mezőgazdasági külső munkálatainak további gépesítésére újtipusú talajmegmunkáló, gabona-, ipari növény, és gyümölcsvetőgépeket, ültető- arató és kezelő gépeket és eszközt készítettek. Ezen kívül több új gépet gyártottak a takarmánybetakarítás gépesítésére és a védőeútfő-övezetekkel kapcsolatos munkákra“. (A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának jelentése a Szovjetunió 1951. évi állami népgazdasági tervének teljesítéséről.) A Szovjetunió a világ legnagyobb mértékben gépesített, nagyüzemi mezőgazdaságának országává vált, ahol a ma és pelyvafélék, nyersrostban igen gazdagok. Ezért a bennük levő tápanyagokat megfelelő előkészítés nélkül az állatállomány nehezebben tudja felvenni és értékesíteni. Tudjuk azt is, hogy a szalma- és pelyvaféléből, valamint a kukoricaszárbóí nagyobb adagokat csakis úgy tudunk az állatokkal föletetni, ha azokat ízletesebbé, puhábbá tesszük. Ilyen ízletesebbé és puhábbá tevő eljárás a füllesztés, amelyet a gyakorlatban pácolásnak nevezzük. A pácolási eljárásnak az első lépése a szálastakarmány felaprítása, szecskázása. A szecskát vagy pelyvafélét — kisebb állatlétszám mellett — ládában, vagy az istálló sarkában, nagyüzemekben külön takarmánykamrában — vékony rétegekben vizenyős takarmányokkal együtt egymás fölé rétegekbe rakjuk. Egy réteg szecskára, egy réteg is gyártanak. Igen sok gépet állítanak elő a takarmány előkészítésére és az állattenyésztéssel kapcsolatos más munkák gépesítésére. Az élet egyre újabb és újabb feladatok elé állítja a feltalálókat és mérnököket. Most dohányt, illóolajtartalmú növényeket, komlót, ricinust káposztát arató és szüretelőgépeket terveznek, továbbá fejtrágyázó kultivátorokat és olyan kombájnokat alkotnak, amelyek a frissen vágott jutáról, kenderről, lenről és a többi rostnövényről lehántják a rostokat. vizenyős takarmányt teszünk. Ilyen vizenyős takarmány pl. a felszeletelt takarmányrépa, takarmánytök, sílótakarmányok stb. Készíthetünk pácot melasszal is. Ez esetben a melaszt vízben feloldjuk, téli időszakban a feloldásra langyos vizet, használunk és a feloldott melaszt a szecskára forgatás közben rálocsoljuk. Ha gyengén állunk vizenyős' takarmányokban és ha nem rendelkezünk melasszal, akkor a tömegtakarmányokat sózvizzel való locsolással is pácolhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a füllesztett anyagot rétegenként' villával megnyomkodjuk. Az így megnyomkodott anyagokat 24—36 óráig állni hagyjuk. Ennyi idő elég arra, hogy a baktériumok működésbe kezdjenek és a pácban gyenge tejsavas erjedés indulhasson meg. Az előbb említett időpontokon túl semmiesetre se hagyjuk a pácót. mivel a takarmány a tűlhosszú idő alatt megsavanyodik, A pácolási időtartama hidegebb időjárás esetén hosszabb lehet, melegebb viszonyok mellett pedig rövidebb. Jó, ha egyszerre két rakást készítünk. így mindig elegendő füllesztett takarmány áll rendelkezésünkre. Az így elkészített tömegtakarmányok megpuhulnak, ízletesebbek lesznek és így az állatállomány szívessebben fogyasztja. A szecskázásnál tartsuk be a szecskaméreteket. így a szarvasmarhák részére 3.5—5 cm hosszú, a lovak számára 2—3 cm hosszú szecskát készítsünk. Téli munkák a gyümölcsösben Nagy hóban és erős hidegben nem dolgozhatunk gyümölcsfáink körül. De az ilyen kemény telek csak ritkán fordulnak elő, ezért az időjárástól függően a következő munkálatokat végezzük el a gyümölcsösökben: a téli hernyófészkeket, a gyűrűspille petéivel borított galyakat. a gyapjaspille tojáscsomóit, a száradó pajzstetves, vértetves galyakat és ágakat távolítsuk el és semmisítsük meg. A fák törzsét, vastagabb ágait a megrepedezett,- durvább kéregrészektől, mohától, zúzmótól, kéregkaparóvassal tisztítsuk meg. A kéregkaparóvasat a drótkefe kövesse. Távolítsuk el a gyümölcsmúmiákat, a boszorkányseprűt, fagyöngyöt, fagombát is. A fiatal cserjéket, alakfákat védjük a jónyomástól összekötözéssel, vagy a hó lerázásával. ' A vastag, fagyos hóréteg tetején nyulak lerághatják bekötözött fáink kérgét a bekötözés feletti részen. Ezt akadályozzuk meg. Szalmával vagy kukoricaszárral bekötözött fáinkat vizsgáljuk meg mert ezekbe a mezei pockok szoktak heköltözni és a kötőanyag alatt megrágják a fa kérgét. Rendszerint ilyenkor szorulnak a legfokozottabb védelemre hasznos segítőtársaink, a rovarirtó madarak Védelmük érdekében szereljünk fel mesterséges madáretetőket, hófúvástól védett helyen, ahová olajosmagVakat és szalonnabőrdarabkákat szórunk ki. Az éhező énekesmadarak télen elpusztulhatnak, vagy másfelé vonulnak élelmet keresni. Alkalmazzuk a Szovjetunióban bevált hideg borjúnevelést A paraszti munka új távlatai felé kolhozok összes mezei munkáinak több mint kétharmadrészét végzik el a gép- és traktorállomások. Az 1951-es évben a kolhozokban gépekkel végezték csaknem az egész szántási munkát, traktorvontatta vetőgépekkel vetették be a terület háromnegyedrészét és kombájnokkal aratták le a gabonakultúrák több mint 60 százalékát. A szovhozokban csaknem teljesen gépesítettek minden fontos mezőgazdasági munkát. A szovjet mezőgazdasági géptervezők az elmúlt évben újabb jelentős sikereket értek el. Tevékenységük leginkább arra irányult, hogy valamennyi mezőgazdasági kultúra termesztését és az összes mezőgazdasági termelőfolyamatokat komplex módon gépesítsék — vagyis úgy, hogy e munkák végzése folyamán a gépek és munkaeszközök egymással kölcsönösen kapcsolt egész rendszerét vegyék igénybe. Az elmúlt év folyamán a szovjet ipar olyan cukorrépa-kombájnokat hozott forgalomba, amelyek a répagumók alatt alászántják a földet, száránál fogva kihúzzák a répát a földből, lemetszik a répafejet a répatermést összegyűjtik és a földön halomba rakják. A szovjet gépszerkesztők világviszonylatban elsőként tervezték meg a lenkombájnt, amellyel gépesíteni lehet a len aratását. A lenkombájn kinyüvi a lent a földből, lefésüli róla a magtokot és kévébe köti a lent. Az elmúlt év során a szovjet géptervezők sokat tettek a takarmányelőkészítés terén. Magánjáró szénakaszálók tömeges gyártását kezdték meg. Ezekkel a gépekkel egy nap alatt 50—60 hektár füvet lehet kaszálni. Olyan, traktorra kapcsolható silózókombájnt gyártanak, amely egyszerre végzi el a növény lekaszálását, feldarabolását, tartálybagyűjtését és a tartályokból való kiürítését. Nagy termelékenységű ex-hna- és silótakarmányvágógépeket A felnevelésnek, mint az állat egyedi fejlődését irányító folyamatnak óriási a jelentősége. A nálunk általában alkalmazott borjúnevelési rendszer viszont nem hat kedvezően az állatok értékes tulajdonságainak, így a tejtermelésnek megfelelő érvényre juttatására. Borjúnevelési rendszerühk elavult és nem gazdaságos. Bebizonyosodott mind a borjak fejlődése, mindpedig a tehenek tejtermelése szempontjából, hogy a szoptatásnál előnyösebb a borjak tejjel való itatása már a születésüktől fogva. A természetes felnevelés (a tehén szopása) kedvezőtlenül hat a tehenek tejtermelésére és általában hátrányos a borjakra is. A tehenek naponta nyugtalankodnak borjaik után. Ilyen szoptatási rendszer mellett sok lesz a „csökönyös“, a tejet visszatartó tehén és sok lesz a fejlődésben visszamaradt borjú. A borjak keveset tartózkodnak a friss levegőn, keveset mozognak A súlygyarapodásban nincs ugyan lemaradás sőt a borjak túlkövérek és sok közöttük a beteg, betegségre hajlamos, petyhüdt szervezetű. A borjak viszonylag kevés szénát zöldtakarmányt és silót fogyasztanak, emellett elég sok abrakot, ami azt eredményezi, hogy az állatok nem szoknak hozzá már fiatal korukban a tömegtakarmányok nagymennyiségű fogyasztására. Kifejlődött korukban csak sok abrak etetése esetén lesznek képesek sok tejet termelni, ha ugyan egyáltalában beszélni lehet a borjak ilyen tartási rendszere mellett a kifejlődött teheneknél sok tej termeléséről. Ez a felnevelési rendszer egyébként nem gazdaságos. A tenyészbikának szánt borjak 1.100—1.200 liter teljes tejet, az üszők pedig 7—800 liter teljes tejet szopnak. A tenyésztésre szánt bikaborjaknak 500 liter teljes tejnél, a tenyésztésre szánt üszőknek 400 liter teljes tejnél és 400—700 liter fölözött tejnél többet adni fölösleges. Ilyen tejadagok mellett — megfelelő mennyiségű zöldtakarmány, síló széna és abrak biztosításával — a bikaborjak 6 hónapos korig eléri az átlagos napi 1100 az üszők az átlagos napi 850—900 grammos súlygyarapodást, ami teljes mértékben elegendő. Megtakaríthatunk ezáltal borjanként 20—40 kg vajnak megfelelő tejszínt Hogyha nem tenyészállatokJ fölneveléséről van szó, akkor a teljes tej mennyiségét 300 literre, a fölözött tej mennyiségét 400—500 literre csökkenthetjük. A borjút születése után az anyjától különítsük el. A tejet egyetlen egyszer se szopja, hanem vederből vagy más megfelelő itató edényből igya (szopóka nélkül). A borjú 10 napos koráig az anyja tejét kapja. Később bármelyik egészséges tehén tejét kaphatja. A borjúkat, ha módunk van rá, 8 hónapos korig külön ketrecekben helyezzük el, amely ketreceket koratavasztól késő őszig a szabadban, télen pedig olyan helyen helyezzük el ahol hó bem csap be, huzat és nedvesség nincs. Télen is arra törekedjünk, hogy a borjú tartózkodási helyének hőmérséklete ne lépje túl, vagypedig alig haladja meg a szabadban levő hőmérsékletet. Mennél korábbi időszaktól, mennél fiatalabb korban szoktassuk rá a borjakat az evésre. Silóból, zöldtakarmányból, szénából a lehető legnagyobb felvételre’törekedjünk. Ha nem meleg, párás az istálló és megfelelően mozognak a borjak, szervezetük nem fog elpetyhüdni. Ellenben óvakodjunk a borjak elzsírosodásától. Már a 10. naptól kezdve engedjük a borjúkat a szabadba A jártatást 10-15 perccel kezdjük, majd ezt az időt fokozatosan növeljük. Nyáron a 3 hónaposnál idősebb borjakat már legelőn mozgassuk A 3 hónaposnál idősebb borjaknál naponta kétszer 3—3 órát kint kell lenniök a legelőn, amely időszak alatt külön jártatásról kell gondoskodni. A 6 hónapos borjak naponta 6—8 km utat is tegyelek meg. így nemcsak gazdaságosan olcsón tudjuk a borjakat felnevelni, jelentős tej megtakarítást elérve, hanem nagy lesz az így felnevelt állatok betegségekkel szembeni ^ellenállóképessége. sok tejet és olcsón termelő teheneket nevelhetünk. A borjak irányított hideg nevelésre V i 1 j a m s z, á nagy szovjet tudós mondotta, hogy „az állattenyésztés annyira elválaszthatatlanul össze van kapcsolva a növénytermesztéssel, hogy a növénytermesztés észszerű megszervezése nem valósítható meg állattenyésztés nélkül, sem technikai sem gazdasági szempontból“. Oka az elmaradottságnak az is, hogy az EFSz-ek állattenyésztésében még nem folyik elég kemény harc az újért, az elavult termelési módszereknek új, termelékenyebb módszerekkel való felváltásáért. így a közös állattenyésztésben is elavult, kisüzemi termelési módszerekkel dolgoznak. Nem használják eléggé kiterjedten az élenjáró szovjet tapasztalatokat. Az állattenyésztés a mezőgazdaság egyik legfontosabb ága. A jól szervezett magas termelőképességű állattenyésztés teszi lehetővé a föld termőerejének legmegfelelőbb kihasználását. Az állattenyésztés megszervezésével tudja az EFSz az emberi munkaerő és vontatóerő foglalkoztatottságát egyenletesebbé tenni. Az állattenyésztés megszervezésével válik lehetővé az ipari és élelmezési célra termesztett növények melléktermékeinek legmegfelelőbb felhasználása. Főfontosságú az a szempont, hogy a közös állattenyésztés teremti meg a szövetkezetek árutermelése fokozásának lehetőségeit. Ezzel függ össze az tény, hogy a fejlett állattenyésztéssel rendelkező szövetkezeteink jövedelme magas.
