Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-24 / 8. szám

1952. február 24

5

Egységes Földműves Szövetkezeteink harea a Párt és a kormány

határozatainak teljesítéséért

Versenyben az érsekujvári és udvardi EFSz állatgondozói

Végigmentem az érsekújvári Leninutcán és befordultam az Egységes Földműves Szövetkezet udvarába. Az udvaron munkások voltak, havat lapátoltak, hogy utat nyissanak az istállók előtt.

— Milyen nagy a hó! Már azt gondoltuk, hogy nem is lesz tél — mondja az egyik szövetkezeti dolgozó.

Az udvar tisztaságáról következtettem az istálló belsejére is, mert ez szorosan összefügg egymással. Amikor beléptem a közös istállóba, meggyőződtem, hogy következtetésem helyes volt.

Sehol trágya, vagy fölöslegesen széjjelszórt szerszámok. Minden használatra szükséges eszköz gondosan a helyére volt téve. Szebbnél szebb szarvasmarhák álltak a jászolok előtt, szénát ropogtattak. Hirtelen azt sem tudtam, hogy melyikre nézzek. Különösen megragadta a figyelmemet három világosfoltos tehén és mindaddig gyönyörködve néztem az állatokat, amíg Hrabovszky Mihály etető meg nem szólított.

— Szépek ugy-e? — kérdezte.

— Nagyon szépek — feleltem és ismét az állatokra szegeztem tekintetemet.

Miska boldogan mesélte, hogy a három tehénnel Prágáiban volt a Mezőgazdasági Kiállításon és nagyon büszke arra. Hogy éppen az ő állatait választották ki a prágai kiállításra. Továbbá annak is örül, hogy megláthatta országunk fővárosát: Prágát!

Miska 27 éves, két gyermek apja. Örömmel mondja el, hogy tavasszal már az asszony is szövetkezeti dolgozó lesz, mert már megnőttek a gyerekek.

Megkérdeztem Miskát, hogy mikor lépett az EFSz-be.

— Még 1949-ben — mondja. — Igaz földem nincs, de van munka elég a szövetkezetben. Láttam, hogy az EFSzben közös erővel jobb eredményeket lehet elérni és én is szövetkezeti tag lettem De a legjobban vonzott a közös istálló és az állatok kezelése, mert nagyon szeretek a szarvasmarhák között dolgozni.

Most könyvet pilantottam meg a Miska zsebében.

— Mit szoktál olvasni?

—- Legtöbbnyire szakkönyveket. Amióta először hallottam Malinyinova módszeréről, mindig tanulmányozom a könyveit.

— Nem kételkedtél-e Malinyinova sikerében?

— Azért tanulmányoztam és kísérleteztem — hagzott a felelet —. mert meg akartam győződni az igazságról. Hitem is, meg nem is mindazt, amit olvastam róla.

— És mi volt az eredmény?

— Először saját magam győződtem meg arról, hogy a háromszori fejés a tőgymasszírozások után állandóan emelkedett a tejhozam. Most már látja mindenki és nem kételkedik többé abban, hogy ami a Szovjetunióban jól bevált, az nálunk is sikert hoz.

Elmondotta, hogy 13 darab marhát kezel; egyes teheneknél a napi tejhozam 9 liter, de van már olyan tehén is, amely napi tejhozama eléri a 17 litert. 1951 december 4-én versenyre hívta az udvardi EFSz egyik fejőnőjét, Suba Etelkát. A verseny egy évig tart és minden harmadik hónapban ellenőrzik egymást. A versenyfö’tétel a következő: mennél magasabb tejhozamot elérni és mennél több egészséges borjút fölnevelni! Hrabovszky elvtárs versenykihívásához még több EFSz-dolgozó is csatlakozott, hogy megmutassák: ők is sikerrel használják Malinyinova jól bevált fejési módszerét. Miska becsületesen végzi munkáját és mindent elkövet, hogy a versenyt megnyerje. - Tudatában vagyok annak - mondja Miska, - hogy ma, amikor hazánkban gyors iramban építjük a nehézipart, a mezőgazdasági szektornak sem szabad leradnia a fejlődésben. Dolgozóink az üzemekben értünk dolgoznak, hogy mi jobban éljünk. A norma túlteljesítésével több traktort, textilt, cipőt és egyéb

cikket gyártanak, hogy dolgozóinkat elláthassák a szükséges áruval. Minden igyekezetük arra irányul, hogy közelebb hozák a falut a városhoz. Kötelességünk nekünk is, mezőgazdasági dolgozóknak, hogy a szövetkezetekbe tömörülve, becsületesen végezzük munkánkat, kiszélesítsük a szocialista munkaversenyt és népszerűsítsük Malinyinova munkamódszerét, mert csak így teljesíthetjük azokat a feladatokat, amelyeket az új kormányrendelet elénk állított. Versen yt rendezünk, hogy mennél többet és jobbat termeljünk

Suba Etel és Hrabovszky Mihály az új fejési módszernél szerzett tapasztalataikat cserélik ki

Az udvardi EFSz udvarán fázósan dörzsölték össze kezüket a dolgozók, akik az éles hidegben — a szél úgy hordta a havat az arcukba, hogy lélekzethez sem jutottak — takarmányért indultak, hogy ezzel is hozzájáruljanak Suba Etelka szövetkezeti fejőnő versenyének győzelméhez.

Az EFSz házatája nagy csalódást okozott; ha az istálló is olyan, mint az udvar — gondoltunk magukban —, akkor az esélyek a győzelemre kicsinyek.

Milyen különbség van két szövetkezet udvara között! Az egyik tiszta, jól esik benne járni, a másik piszkos, mindenütt rendetlenül eldobált szerszámok, itt-ott széjjelszórt trágyadombok. Hirtelen úgy tűnik, mintha lakatlan, elhagyatott udvar lenne, ahonnan kihaltak az emberek.

Az istálló, belseje is rettenetes állapotban van. A trágya kihordatlan csomókra dobálva ott éktelenkedett, ahol járni kell. Az állatok nyakig trágyában feküdtek és olyan elhagyatottan néztek ránk, mintha panaszkodni akamápak. Itt látni lehetett, hogy rossz a gazda, akinek nem fáj az állatok lehetetlen helyzete, nem bántja, ha megeszi a piszok őket. Az istállónak nincs teteje, kukoricaszárral van fedve és ha felnézünk a padlásra, keresztüllátunk rajta.

Ki a felelős ezért, hol a szövetkezet vezetősége, hogy nézheti ezt szó és kritika nélkül a szövetkezet taggyűlése?

Hogyan fognak az udvardi EFSz dolgozói az állattenyésztés biztosításáról intézkedő legutóbbi kormányrendeletnek eleget tenni, amikor behúnyt szemmel nézik mindazt, ami a szövetkezet közös istállójában történik? A vezetőségnek nagy gondot kell fordítania arra, hogy az állatokat lelkiismeretesen ápolják és takarmányozzák, mert ha így megy tovább tönkremegy a megléyő állatállomány, nemhogy növelni, javítani tudnák az állatok számát és hozamát.

Fölkerestük Suba Etelka fejőnőt. A lakásán találjuk. Telve aggodalommal, hogyan állja meg a helyét a versenyben a tapasztalt előfeltételek mellett. Suba Etelka, fiatal anya. Nagy lelkesedéssel és akarattal készül a versenyre és szeretné megnyerni.

Amikor benyitottunk a? ajtón, gyönyörű, pirosarcú fiúcskát pillantottunk meg, amint mosolyggva édes álmát aludta egy kis ágyacskában. Érdeklődve kérdeztük, hogy kié ez az elragadó gyermek? Etelka boldogan mosolygót' és büszkén mondotta:

— Az enyém!

Elbeszéltük, hogy voltunk Hralxwszhogy a dolgozók asztaláról semmi m hiányozzék és az iskolák, óvodák, napközi otthonok, üzemi konyhák mennél több húst, tejet és más általunk kitér melt élelmiszer cikkeket kapjanak.

így mondja el Miska, hogy milyen célkitűzés serkentette őt munkaversenyre.

Bizonyos, hogy mikor többet termel, többet kap az elosztott javakból is. A múlt évben például 92C munkaegységet dolgozott le, amely után összesen 73.600 koronát kapott. A természetbeni járandóságok a következők voltak: 10 mázsa búza. 3.30 mázsa árpa, 2.76 mázsa rozs, ezenfelül háztartási gazdaságban saját szükségletére kukoricát termelt.

Ez évben már a teljesítmény szerint kapjuk a jutalmat — mondja Miska. — Minden 100 liter tej után 2 munkaegységet, egy pároztatás után 1 munkaegységet, egy vemhes tehén után 1 munkaegységet, egy borjú után 8 munkaegységet, egy egészséges 15—20 napos borjú után 9 munkaegységet, az elválasztás után pedig 14 munkaegységet kapunk.

Ez azt jelenti, hogy mindenki érdekeltséget vállal a munkában és a több termelésért folytatott harcban.

ky .Mihálynál Érsekújvárod és megtudtuk tőle, hogy versenyeznek egymással.

Meghitt beszélgetésbe kezdtünk. Elmondotta, hogy Romániából származik és igazi meleg családi otthonra talált Csehszlovákiában. Sokat beszélt arról, hogy milyen nehéz életkörülmények között élt a felszabadulás előtt.

— Hol dolgozott a múltban? — kérdeztük.

— Mindig gazdaságban dolgoztam —

felelte Suba elvtársnő. — Uraknál, kulákoknál, vagy falusi spekulánsoknál, akik mind egyhúron pendültek. Már azt gondoltam, hogy nem bírom ki a munkát, meg a szekírozásokat. Sohasem tudtam, hogy a hét melyik napjában élünk, vagy milyen dátumot írunk.

— Mióta dolgozik az EFSz-ben?

— 1950 óta; tizenhárom hónapja vagyok fejőnő. Még egész fiatal koromban megszerettem ezt a munkát.

— És mióta dolgozik Malinyinova módszerével?

— Ésekujvárott voltam egy esti előadáson, ahol ismertették velünk a szovjet módszereket. Nagyon érdekelt az előadás és azonnal elhatároztam, hogy én is a szovjet tapasztalatok alapján fogok dolgozni. Szép sikereim voltak eddig, de a hideg időjárás kedvezőtlen hatással van a szarvasmarhákra, különösen ha ilyen rossz istállójuk van a teheneknek, mint nálunk. Az esryik reggel nagyon hideg volt, az istálló falai vastagon be voltak deresedve A fejés' után megállapítottuk, hogy minden szarvasmarha 3—5 liter tejjel kevesebbet adott, mint az előző napon..

Ezután így folytatja:

— Ezért nem vagyok biztos magamban és abban, hogy én leszek a verseny győztese, bár a múlt hónapban én győztem. Mindent elkövetek, amj csak tőlem telik a siker érdekében. Sokszor nevetnek az emberek, amikor meglátják, hogy otthonról korpát hozok a szarvasmarháknak, hogy ezzel is fokozzam a tejhozamot.

— Mennyi a jutalmazása az EFSzben? — Kérdezzük tovább.

— A múlt évben 440 munkaegységem volt, amely után 48.595 koronát kaptam. De biztosítva van a kenyerem is. Mint természetbeni járandóságot 11 q búzát, 6.60 q árpát. 6.60 q rozsot, 2.64 q kukoricát kaptam Még ennél többet is elérhettem volna, azonban a tavaszi munkák -lőtt született a kisgyermekem.

— Hol fogja hagyni a kicsikét ha már felcseperedik és nem lehet egyedül hagyri az ágacskában? — kérdezzük

kíváncsian Suba elvtársnő bizakodóan

válaszol:

— Ma a szocialista társadalom gondoskodik arról, hogy mi, anyák nyugodtan dolgozhassunk, mert van hol elhelyezni gyermekeinket, amíg munká-f ban vagyunk. Tavasszal én is beadom a kisfiámat Érsekújvárra a napközi otthonba, hogy gondtalanul dolgozhassam az EFSz-ben, több munkaegységet tudjak szerezni és erősítsem, fejleszszem a mi közös szövetkezetünket.

PROKSZ ETA

Egy magyar család élete Csehországban, a Slanymelletti állami birtokon

*

Csehország északi részén, Prágától alig néhány kilométerre fekszik Slany városka. Annak ellenére, hogy Slany ipari város, több állami gazdaságnak és Egységes Földműves Szövetkezetnek is központja.

Öt évvel ezelőtt került Slanyba Maly József, családjával együtt és az állami birtokon helyezkedett el. Maly elvtárs a múltban sokat szenvedett és nélkülözött; proletár volt, s az akkori kapitalista rendszer nem nyújtott számára kereseti lehetőséget. Ma már helyzete, mint minden becsületes munkásnak, lényegesen megváltozott. Maly József feleségével együtt 475 darab hízósertést. 25 darab anyakocát, eznkívül több kismalacot gondoz a legnagyobb szakértelemmel, amiért becsületes fizetésben lészesül.

— Mai életemet — mondja Maly elvtárs — össze sem lehet hasonlítani a háború előttivel. Minden reggel megkapom a sertések részére az egész napra való abrakot, s nyugodt lelkiismerettel végzem a további munkámat. Munkakedvemet még növeli, hogy nem áll fölöttem hajcsár s éppen ezért magaménak tekintem a sertéseket is. Ilyen jól még sohasem éltem, de enynyit sem kerestem. Van olyan hónap, hogy 15.000 koronát is kapok, vagy még ennél is többet. Mindenesetre a fizetésem a sertések súlygyarapodásától is függ. Az elmúlt hónapban 100 kg darát takarítottam meg s emellett mégis elértem a megállapított súlyszaporulatot, sőt néhány példánynál túl is léptem. A 100 kg dara megtakarításáért külön jutalomban részesültem.

Meg is látszik az egész állami birtokon, hogy Maly elvtársnak szívügye a sertések gondozása. Napközben elkészíti a sertések részére a takarmányt s amire eljön az etetés ideje, csak széjjel kell osztania. A sertések naponként 60--65 dkg súlygyarapodást is elérnek. Ott, ahol egy kifutóban 15 darabnál több van, nem hízhatnak egyformán. Náluk pedig 40-nél is több van egy kifutóban, mégis minden hónapban 30— 50 darab jól kihízott sertést ad át a közellátás részére.

— Karácsonyra mi is kaptunk egy hízót — mondotta Malyné — nem kell attól tartanunk, hogy télen mit adunk gyermekeinknek. Ez is bizonyítéka annak, hogy munkáskormányunk törődik a dolgozókkal, nem úgy mint a múlt rendszerben. Igaz ugyan, a szülőfalunktól messze kerültünk, de az a fontos, hogy munkánk után becsületesen élünk és nem jön számításba az sem, hogy magyar nemzetiségűek vagyunk. Egyedül az a fontos, hogy mennyivel járulunk hozzá munkánkkal a szocializmus építéséhez. Már úgy megszoktam az állami birtokot s legjobban érzem magam, ha büszkén elmondhatom, hogy a sertések az én munkám révén értek el magas súlygyarapodást.

Örült a Maly-család, hogy meglátogattam őket. Szívesen elbeszélgettünk volna tovább is, de a gazdát is meg engem is szólított a kötelesség a további munkára.

így dolgozik egy magyar család Csehországban, amely megértette a Párt és kormányunk szavát. Ezek a szavak külön súlyt fektetnek arra hogy a dolgozók hússal és hústermékkel való ellátása zökkenősmentes maradjon. Vojtek Giz■

r

Érdekelt bennünket az érsekujvári EFSz versenykihívása és utunkat Udvard felé vettük