Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-17 / 7. szám

ül. évfolyam 7. szára. 2.* KcS Bratislava, 1952. február 17. Ez évben kiterjedt agrotechnikai intézkedéseket kell tennünk^ amelyek majd biztosítják a magas ho­zamot és haszonhajtást. Csupán ezeknek az intézke­déseknek lelkiismeretes megvalósításánál lehet el­érni a mezőgazdasági termelés tervének teljesítését/ amelynek terjedelme Szlovákiában 25.3 százalékkal emelkedik a múlt évi termeléssel összehasonlítva. V. Siroky A CsKP Központi Bizottsága elnöksége és a kormány határozata, dolgozó népünk hússal és húsnemuekkel való ellátásának javításáról A goüwaidi terv negyedik évének sikeréért A pozsonyi Vigadó ünnepélyesen földíszített nagytermében pénteken a délelőtti órákban vette kezdetét a Nemzeti Arcvonal szlovákiai Központi Ak­ció Bizottságának kiterjesztett ülése. Az ülésen résztvettek Siroky elvtárs ve­zetésével a Párt és a Nemzeti Arcvonal többi részének, a politikai pártoknak és a tömegszervezeteknek képviselői, Szlovákia legjobb élmunkásai és szövet­kezeti dolgozói. Összejöttek, hogy megtárgyalják, hogyan biztosíthatjuk leg­jobban Szlovákia negyedik évi tervét, hogyan mehetünk előre még gyorsab­ban a gottwaldi ötéves terv útján a szocializmus felé. Szlovákia dolgozó népe fe­szült figyelemmel kíséri a Nemzeti Arc vonal Központi Akció Bizottságának tárgyalásait, amelyeknek célja egész dolgozó népünk mozgósítása hatalmas erőkifejtésre békeharcunkban, amely Szlovákia iparosításáért, boldog jövőjé­ért. folyik A Nemzeti Arcvonal ülésén Kubács elvtárs, a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságának főtitkára elnökölt. Megnyitotta az ülést, üdvözölte a jelenlévőket és átadta a szót az ülés főszónokának, Siroky elvtárs miniszter­elnökhelyettes külügyminiszternek. Siroky elvtárs beszédében többek között a következőket mondotta: Klement Gottwald elvtárs, a Köztár­saság elnöke, nagyjelentőségű újévi beszédében az egész csehszlovák nép figyelmét ez évben a szocialista ország­építés fő kérdéseire fordította. A Nem­zeti Arcvonal szlovákiai Akció Bizott­ságának mai szélesebbkörű ülése azt a kérdést kell, hogy tárgyalja, hogyan biztosítsuk a nemzetgazdasági terv sze­rint Szlovákiára háruló 1952-es évi fel­adatok teljesítését. Nemzetgazdasági tervünk és annak alapján Szlovákia összesített terve — mint ahogy a szocialista országépítés­ben máskép nem is lehet, — ismét az ipari és mezőgazdasági termelés roha­mos fejlődésének terve, kiterjedt beru­házási építkezéseknek és Szlovákia to­vábbi kulturális felvirágzásának terve. Ebben az évben az ipari termelés több, mint 26 százalékkal növekszik, és ma­gának e növekedésnek terjedelme any­­nyi, mint Szlovákiában az 1937-es évi kapitalista ipari termelés egész terje­delme. A nehézipar termelése — amely a szocializmus teljes győzelméért folyó harc döntő alapja, — megközelítőleg 40 százalékkal magasabb lesz, mint a múlt évi termelés terjedelme. Jelentő­sen kell emelkednie a mezőgazdasági termelésnek, mindenekelőtt azonban az állattenyésztésnek, amelyről a február 5-iki kormányhatározat külön részlete­sen beszél, hogy végre is megtegyük a döntő lépést az ipari termelés fejlődése és a mezőgazdasági és állattenyésztési termelés mai állapota közötti egyenlőt­lenség csökkentésére, főleg Szlovákiá­ban. Jelentősen emelkedik a beruházá­si építkezések terjedelme és építésze­tünk ebben az évben kell, hogy üzem­be helyezzen 39 új üzemet és további 50 jelentős önálló termelő berendezést a már meglévő üzemekben. Ez a terv tehát Szlovákia további ki­szélesített szocialista iparosításának terve és teljesítése lényeges lépést je­lent Szlovákia haladó ipari országgá való átalakulásában, és ismét növeli Szlovákia dolgozó népének hozzájáru­lását a szocializmus felépítéséhez Köz­társaságunkban. Tapasztalatból tudjuk, hogy a terv nem teljesül önmagától, hogy a terv az emberek kezdeményező együttműkö­désével teljesül, tehát a tervteljesítés­ért harcolni kell és ezt a harcot meg kell szervezni. Fokozott mértékben ér­vényes ez ebben az évben is, amelyben a terv minden szakaszon fokozott fel­adatokat ró reánk. Hogy a terv teljesí­tése ebben az évben sikeresebb legyen, tanulnunk kell a múlt év eredményei­ből. Mert a múlt évben, a gottwaldi ötéves terv harmadik évében megkezd­tük az ötéves terv felemelt feladatai­nak teljesítését, amint erről Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén beszélt. Nemrégiben került nyilvánosságra a Szlovákiai Sta­tisztikai Hivatal 1951. évi tervteljesíté­si jelentése A jelentés megemlíti, hogy az ipari termelés tavaly 19.5 százalék­kal emelkedett, azonban a nehézipar termelése 36.3 százalékos növekedést mutat A múlt évben tehát az 1937-es ipari termelés terjedelmének 3 és fél­szeresét értük el. A szocialista ipari termelés valóban történelmi fejlődését és a termelőerők növekedését Szlová­kiában népi demokráciáink a szocializ­(Folytatás a második oldalon). A CsKP Központi Bizottságának el­nöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya megállapítják, hogy az el­múlt évben, főleg azonban az év máso­dik felében hiányok merültek fel la­koságunk hússal és húsneműekkel való ellátásában. A közellátásban mutatkozó hiányok következménye az volt, hogy a dolgo­zók növekvő igényeit nem tudtuk ki­elégíteni, ellenkezőleg, korlátozni kel­lett a szabad piacot, emelni kellett a hús és húsneműek árait a szabad pia­con és 30 kdg. havi húsadagot a kötött piacon rizs és cukor pótfej adagokkal kellett pótolni. Ebben az évben, amikor főleg a ne­héziparban a terv feladatai tovább nő­nek és teljesítésük szempontjából elke­rülhetetlenül szükséges a munka ter­melékenységét lényegesen emelni, vé­gezni kell a húsellátás eddigi helyzeté­vel és a dolgozóknak élelmiszerrel való ellátását jobban kell biztosítani, mint eddig. A nehézségek okai mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben keresen­dők, ahol nem teljesítették a reájuk rótt feladatokat és amely továbbra is lényegesen elmarad gazdasági életünk többi szakaszainak egyre növekvő fej­lődése mögött. A mezőgazdasági ter­melés hiányai főleg a takarmányok elégtelen termesztésében, a hazai ta­karmányalap rossz kihasználásában, a takarmányokkal való rossz gazdálko­dásban, az állatállományról való elég­telen gondoskodásban és a megbízható, szakképzett káderek hiányában van­nak. Ez a helyzet kedvezőtlenül befo­lyásolja az állattenyésztés növekedé­sét, az állatállomány lerombolásához vezet és csökkenti azok átlagos vágósú­lyát. így például a vágómarhák átlagos élősúlya az 1950. évvel összehasonlítva 395.6 kilogrammról az 1951-es évben 379 kilogrammra esett és a piaci vágó­sertések átlagos élősúlya 97.8 kilo­grammról az 1951-es évben 94.5 kilo­grammra csökkent. A jószág átlagos élősúlyának csökke­nése rendkívül komoly jelenség, mert a lakosság ellátásának biztosítására ugyanolyan mennyiségű húshoz na­gyobb számú állatot kell felvásárolni és ez csökkenti a jószág mennyiségét. A tehenek és anyadisznók termelé­kenysége a fajnemesítés és a pározta­­tás rossz megszervezése miatt rendkí­vül alacsony, úgy, hogy ez is kedvezőt­lenül befolyásolja a felnevelt borjúk és malacok számát. A felnevelt borjúk és malacok száma az 1950-es évvel ösz­­szehasonlítva szintén csökkent. Hiá­nyok mutatkoznak a csordák egyenlőt­len összetételében is és a tehenek arányszámának kis növekedésében a jószág összmennyiségéhez viszonyítva. Az elhullott állatok és kényszervá­gások aránytalan és egyre növekvő száma főleg a 15 hektárnál nagyobb gazdaságokban és állami birtokokon a húsveszteség további komoly oka. A szocialista nagyüzemi termelés már jelentős részben fedezi lakossá­gunk ellátását. Az elmúlt évben az ál­lami birtokok az összes marhahúsbe­szolgáltatásnak úgyszólván 15 százalé­kát és a sertéseknél 28 százalékát ad­ták. Azonban a helyzet itt sem kielégí­tő. Tekintettel az állami birtokoknak az összes beszolgáltatásokban mutatko­zó nagy arányára, beszolgáltatási fel­adataik rossz teljesítése veszélyezteti lakosságunk ellátását. Az állami birto­kokon a hiányok főképpen abból ered­nek, hogy az összes gazdaságokban nem biztosítják eléggé a saját takar­mányalapot és nem tartják be az alap­vető zootechnikai intézkedéseket, nem érvényesítik a helyes takarmányozás technikáját és nem használják ki elég­ségesen az istállók térfogatát. Az álla­mi birtokok gazdaságaiban a munka rossz megszervezése általános jelenség. Az állattenyésztés csökkenésének to­vábbi komoly oka az EFSz-ekben mu­tatkozó helyzet az állattenyésztés te­rén. Az Egységes Földműves Szövetke­zetek kevesebb marhát, borjút és ser­tést szolgáltattak be, mint amennyi megfelelt szántóterületüknek, amelyen gazdálkodnak. Ennek oka az volt, hogy az EFSz-ek még keveset foglalkoztak az állatenyésztéssel, kevés a közös is­tálló, nem fektettek súlyt saját takar­mányalapjuk kiterjesztésére és fokozá­sára, valamint a munka jobb megszer­vezésére az állattenyésztésben. Az állattenyésztésben mindezen hiá­nyok azért fordulhattak elő, mert a földművelésügyi minisztérium, az álla­mi birtokok felelős vezetői, az EFSz­­ek és a nemzeti bizottságok nem fordí­tottak elegendő gondot az állattenyész­tés kiterjesztésének kérdéseire, a ter­melési és felvásárlási tervek teljesíté­sének biztosítására. Az állattenyésztés hiányai különösen a karlové-vary-i, ústi nad labe-i, osztravai, kassai és eperjesi kerületek­ben feltűnőek. Az állattenyésztés hiányait az okoz­ta, hogy a nemzeti bizottságok nem biztosították a magángazdálkodóknál az összes termelési feladatok rendes teljesítését. A nemzeti bizottságok nem fektettek fel megfelelő állatnyilvántar­tást, nem ellenőrizték rendszeresen és alaposan a jószág tervezett mennyisé­gének betartását, a tehenek és anya­disznók pároztatását, az állati termé­kek beszolgáltatását az egyes mezőgaz­dasági egységeknél. Ez egyúttal lehető­vé teszi azt, hogy a kulákok céltudato­san szabotálják az állattenyésztést és a beszolgáltatást. A kulákok tudatosan nem tartják be a jószág előírt mennyi­ségét, céltudatosan nem pároztatják a teheneket és az anyadisznókat. A nem­zeti bizottságok nem lépnek fel hatá­rozottan a kulákok eme tevékenysége ellen. Az állattenyésztés általános fejlődé­sére lényeges befolyással van a takar­mánygazdálkodás, a takarmányterme­lés növelése, idejében való begyűjtése és rendes kihasználása. Bár az elmúlt évben gazdag termés mutatkozott szé­nában, — főleg a határvidékeken — ezt a természetes hazai takarmányt nem használták ki megfelelően. Ezen­kívül veszni hagytak más növényeket is. amelyeket más években begyűjtöt­ték. Kapástakarmányoknál sem érték el a tervezett hektárhozamot, aminek oka az volt, hogy nem ápolták úgy, amint kelett volna. A mezőgazdasági termelésben mutat­kozó mindezen nehézségeket minde­nekelőtt az okozza, hogy a mezőgazda­­sági termelés ágazataiban nem használ­ják fel kellően a Szovjetunió tapaszta­latait, főleg azonban a hazánkba ellá­­(Folytatás a harmadik oldalon) A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapig Drága barátaim, elvtársnők és elvtársak!

Next

/
Thumbnails
Contents