Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-02-10 / 6. szám
1952. február 10. A mult hibáin okulva gazdag reményekkel indulnak az új gazdasági esztendőbe Vicsápapáti szövetkezeti parasztjai Az Adenauer-kormány sorozatos terrortámadásai a Német Kommunista Párt és a tömegszervezetek ellen hogy milyen hátrányuk lesz abból, ha későn járnak ki a mezőre, vagy ha nem dolgoznak becsületesen. — Elvtársak ráfizetünk — mondotta — és hozzá saját bőrünkön fogjuk érezni azt, amit naponként elmulasztunk. Ha későn kapáljuk meg a répát, elfojt-A többi szövetkezeti tag azonban nem gondolkodott így Pedig ők sem hittek a természetbqpi járandóságban, de azért becsületesen dolgoztak. Hiszen mint földművesek meg sem állhatták volna munka nélkül. Az aratás után azonban nagy meglepetés következett: a természetbeni járandóság, a gabona szétosztása. Tóth és Miskolczi például 12 q gabonában részesültek, de a többiek is kaptak a ledolgozott munkaegységeik arányában. így most már megtört a jég. A munkafegyelem napról napra javult, úgyhogy az őszi munkálatok már kifogástalanul folytak. Igaz ugyan, hogy amit a tavasz és a nyár folyamán elvesztettek, azt már pótolni nem lehetett. A nem kis nehézségekkel küzdő vicsápapáti szövetkezet azonban az elmúlt évben mégsem gazdálkodott veszteséggel, sőt igen szép bevétellel zárta az esztendőt. Buday Ferenc, a szövetkezet vezetőségével együtt, elkészítette a mérleget és az évi jelentést. Mindenekelőtt azonban leltárt vettek föl a szövetkezet vagyonáról. V a c h ú t József raktáros, Miskolczi János elnök és Buday elvtárs, a szövetkezet könyvelője ellenőrizte a szövetkezet összes raktárait és fölbecsülte a készleteket. Ennek megtörténtével megtudták, hogy mennvivel szaporodott j szövetkezet vagyona. Budav elv+ftrs az irodában tartózkodó tagoknak örömmel magyarázta: KÉPZELJETEK CSAK EL! Az év végével 550 mázsa takarmányunk éa 30 vagon szalmánk van. Az év elején 18 tehetünk volt, most 6í darab a számuk. Növendékállataink az elmúlt évi 18 darabbal szemben 65 darabra szaporodtak föl. Hasonlóképpen a sertéseknél is az év kezdetén csak 31 anyakocánk volt, ma már 45 anyasértésünk van. — És mennyi volt a tervezett? — Harminchat anyát terveztünk, a többi sertés száma pedig összesen 72 darab volt. Ma: 190 darab a számuk. Baromfiból 270 darab helyett ma 1.445 darabunk van. A juhokról pedig szó sem volt és nézzétek, most 137 darab van belőlük, pedig nem is terveztünk... Vidáman nevettek a szövetkezet tagjai a számadatok hallatára, mert megtudták azt is, hogy — az állattenyésztésen kívül — mit szerzett a szövetkezet. A juhok részére istállót alakítottak át, egy másik istálló pedig 22 állat részére készült. Űj tyúkfarmot is létesítettek és fészert a gépek részére. Ezenfelül termel a szövetkezet téglagyára is. Az elmúlt évben 180.000 téglát készítettek. Az évvégi elszámolásnál ez mind komoly jövedelem formájában mutatkozik meg. BUDAY ELVTÄRS UGYANCSAK ÖRÜL: — Ne féljetek, marad még pár ezres a munkaegységekre is. Az irodában tartózkodó tagok mindezt elmondották a többinek is, úgyhogy az egész faluban ez a hír járta: — Kész az elszámolás! Holnap tagIgy történt. Két évnek előtte Vicsápapátin mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Ebben a szövetkezetben a napi elvégzett munkáért 80 koronát fizettek, de természetbeni juttatásokról szó sem lehetett. Az így megkeresett pénzért a szövetkezet tagjai gabonát és egyéb élelmiszert voltak kénytelenek vásárolni, ami legfontosabb volt a háztartásba. Osztalékról nem is lehetett hallani. Később egy, leginkább a kis- és középparasztokból álló csoport elhatározta, hogy megalakítja az Egységes Földműves Szövetkezetei, ami meg is történt. A termelőszövetkezet tagjai, akik már több, mint egyéves tapasztalattal rendelkeztek, így szóltak a kezdő EFSz tagjaihoz: — Mindenben segítünk benneteket, okuljatok tőlünk, hiszen mi már egy éve közösen dolgozunk. Szót is fogadtak az EFSz tagjai. Buday Ferencet választották meg könyvelőnek. Földművesből könyvelő! Űj munkakör, szokatlan újdonságok. Buday elvtárs azonban szorgalmasan tanult, hogy boldoguljon a számok ezreivel és a törvények előírásait is figyelemmel kisérhesse. Kezdetben azonban a termelőszövetkezet nem olvadt az EFSz-be. A szövetkezet tagjai esténként összejöttek és minden ügyesbajos problémát, amely a szövetkezetüket érintette, közösen megtárgyalták. Mindez nagy kihatással volt az EFSz munkájára, minden munka jobban folyt, mint a termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezet tagjai gondolkozni kezdtek; többen át akartak lépni az EFSz-be. A két szövetkezet vezetősége természetesen figyelemmel kisérte a tagok beszélgetését, aminek eredménye az volt, hogy fölvették egymással a szoros kapcsolatot és tárgyalni kezdtek a két szövetkezet egybeolvadásáról. A két szövetkezet egybeolvadásáról Buday Ferencnek csak több munkája akadt. Sokszor éjfélig is gondolkozott a temérdek sok papír és számoszlöb fölött. Hogy továbbra is eredményes munkát tudjon kifejteni, a tagok határozata értelmében kéthetes könyvelési tanfolyamon vett részt. Itt ismerkedett meg Buday elvtárs a helyes könyvvitellel és itt sajátította el az elszámolás alapelveit is. Tehát így történt: a III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet 1951. január 9.-én egyesült a termelőszövetkezettel. Az egyesülés napján a tagok közösen kimondották, hogy a III. típusról a IV.-re térnek át. A pártszervezet valamennyi tagja és a szövetkezet vezetősége megmagyarázta a szövetkezet tagjainak, hogy ahogyan gazdálkodnak, úgy gyarapodnak és aszerint fognak élni. Kidolgozták az évi pénzügyi és termelési terveket, valamint állandó munkacsoportokat sikerült megszervezniök. A teljesítményeket munkaidő és a minőség szempontjából jutalmazták. Ám a termelőszövetkezet tagjai megszokták a napszámot s eszerint akartak dolgozni az EFSz-ben is. Még kevesebbet hittek abban, hogy munkájuk jutalmául^ pénzen kívül természetbeni járandóságot is kapjanak. Ez a helytelen felfogás elharapózott a többi tag között is, amelynek az eredménye a munkaerkölcs leromlásában mutatkozott meg. Miskolczi János, a szövetkezet elnöke többi~ben harcolt az ilyen felfogás ellen és megmagyarázta a tagoknak, Az amerikai imperialisták parancsait teljesítő bonni kormány készültségi rendőrségének álcázott zsoldos csapatai a karlsruhei alkotmánybíróság utasítására csütörtökön reggel megszállták és átkutatták a Német Kommunista Párt valamennyi szervezeti és irodahelyiségét. Nem voltak kíméletesek a pártfunkcionáriusokkal szemben sem, mert magánlakásukat az utolsó bútordarabig fölforgatták. A fasiszta zsoldos csapatok okmányokat és nyomtatványokat raboltak el a Német Komnretnista Párt szervezeteinek irodáiból és irattáráiból. A fasiszta rendőrség nagyszabású terrorakciójának hírére Nyugat-Németország számos ipari üzemének dolgozói röpgyűléseken tiltakoztak a terrorhadjárat ellen és kijelentették: a munkásság minden eszközzel megvédi pártját és a békéért küzdő demokratikus szervezeteket. A Német Kommunista Párt Központi vezetősége nyilatkozatban tiltakozott az alkotmánysértő rendőri terrorakció ellen. ja a gaz, a tervezett hektárhozamot sem érjük el, sőt bevételünk és a munkaegységeink értéke is csökken. Néhány szövetkezeti tagra ezek a szavak nem hatottak. Nem hittek. Még Tóth Lajos és Miskolczi József is bizalmatlanul csavargatták fejüket. gyűlés, mindenki jöjjön el! Csakugyan eljött az elszámolás ideje is. A terem zsúfolásig megtelt. — Elvtársak! — mondotta a szövetkezet könyvelője. — Szövetkezetünk összes évi forgalma 8,595.567 korona. Kiadásokra kifizettünk 4,143.000 koronát. Munkaegységekre kifizettünk és kifizetünk 4,332.964 koronát. Egész éven át 41.592 munkaegységet merítettünk ki. Előleg gyanánt a munkaegységekre 3,563.599 koronát fizettünk ki, ezekhez még 769.365 koronát fizetünk hozzá. A terem elcsöndesült, mindenki meglepődött, de a könyvelő folytatta: — Tehát minden munkaegységre, amelyet a szövetkezet tagjai egész éven át ledolgoztak még 17.20 korona esik. A munkaegységeink tervezett értéke 114.20 Kcs-t tett ki, ellenben most csak 97.20 koronát mutat, Miért? Ezt majd az eszmecsere során elmondjuk. Vagyonunk összértéke 13,133.793 korona, főleg az állattenyésztésünk gazdag. Készleteink és a haszonállataink értéke meghaladja a 6,512.000 koronát. De következett még a folytatás is: — Vetőmagalapunk biztosítva van. Jóléti alapra 207.000 koronát tartalékoltunk. Most már elmondhatjuk, mi volt, annak az oka, hogy a tervezett munkaegységeink értéke csökkent. Tudjátok miért? Búzából hektáronként 26 mázsát terveztünk, de csak 24-et termeltünk, a zabnál 21 q volt a terv, s csak 14 q-át takarítottunk be, korai burgonyánál 90 mázsás termésre számítottunk és csak 55 mázsát termeltünk ... És miért elvtársak? Erre a terem kissé felélénkült és ezeket lehetett hallani: — Meg kellett volna jobban fogni a dolog végét... — Ügy is van! A zabnak már ki kellett volna kelnie, amikor mi még csak vetettük. A szövetkezet elnöke felemelte a kezét és lecsöndesítette a tagokat. — Már most látom, hogy valamenynyien rájöttünk a hibák gyökerére. Hiba volt a munkamegszervezésénél és a munkafegyelemnél. Nem volt olyan érdeklődés a munka iránt, mint amilyennek lennie kellett volna. Legalább tanultunk, és ebben az esztendőben a múlt hibáiból okulva még jobban és fegyelmezettebben fogunk gazdálkodni... Az elnök szavait mindenki megértette és elismerték, hogy nem jól gazdálkodtak. Tóth Lajos és Miskolczi József pedig, akik tavaly még vajmi keveset törődtek a szövetkezeti munkákkal, ma már másképpen gondolkoznak. Minden gyűlésen résztvesznek, sőt a normák letárgyalásánál is tevékenyen munkálkodnak azáltal, hogy jó tanácsokkal látják el azokat, akik még mindig ingadoznak. Látszik is rajtuk, hogy kedvvel dolgoznak. Azokat a feladatokat, •amelyeket maguk elé tűznek, szorgalmas és kitartó munkával teljesíteni is fogják. A szarvasmarhaállományt az 1952. évben 205 darabra emelik föl; ebből 105 fejősre számítanak. Sertésük összesen 300 darab lesz, amelyből csak az anyakoca 70 darab. Ezenfelül még a szövetkezet épületeit is kiszélesítik és egy új villanyszárítót építenek a dohány részére. De a munkák megszervezésében is rendet teremtenek a vicsápi szövetkezetkezet tagjai. Három állandó munkacsoportot szerveztek meg. amelyekbe csoportonként 39 tagot osztottak be. Minden csoport megkapta földterületét, minden növényből egyenlően. Az állattenyésztésben pedig az elért hozam szerint jutalmazzák a szövetkezet tagjait. így lépnek Vicsápapátin a szövetkezet tagjai a közös gazdálkodásuk második évébe. —th— ' 5 Készüljünk a CSEMADOK járási konferenciáira Rövid időn belül járási CSEMADOK konferenciára jönnek össze a falusi csoportok legjobb kultúrtársai és kulturtársnői, hogy áttekintsék, kiértékeljék a múlt évben elért eredményeket és lefektessék az évi munkatervet. Föltétlenül szükséges, hogy a magyar dolgozók a CSEMADOK kultúrszervezetébe tömörülve, még jobb munkát fejtsenek ki a tudás, a kultúra és a népnevelés terén. Minden CSEMADOK tag legyen jó agitátor, népnevelő és a szocialista kultúra terjesztője falvainkban. Ezzel a jelszóval induljunk az új esztendő felé. Minden CSEMADOK-tag becsületbeli kötelessége, hogy szem előtt tartsa B a c í 1 e k elvtárs szavait, amelyeket a második központi közgyűlésen intézett hozzánk: — Pártunk elvárja tőletek, hogy még bátrabban és határozottabban toborozzátok soraitokba a becsületes, tisztességes magyar polgárok tízezreit, hogy még bátrabban és határozottabban terjesszétek az új haladó, magyarnyelvű szocialista kultúrát, és így fokozatosan emelitek a magyar nép politikai fejlettségét. A járási konferenciára a legjobb legtevékenvebb kultúrtársakat küldjük ki, akik jó eredményeket értek el a csoportjaikban és jó szocialista harcosok a munkahelyükön is. Nagyon fontos, hogy mennél többen felszólaljanak a szervezetekből és bátran bírálják az egyes funkcionáriusokat, akik hibát követtek el. vagy nem tettek eleget kötelességüknek, mert csak ott lehet jó eredményeket elérni, ahol a vezetőség nötudatos. jó kulturtársakból tevődik össze. Éppen ezért nagy gondot kell fordítani a járási vezető funkcionáriuj sok választására, hogy a legjobb kul- I túrtársak kerüljenek az élre, akik a j szívükön viselik a szervezet sikeres munkáját és nem riadnak vissza a nehézségektől. Tehát megedzett harcosokat állítsunk a szervezetek élére! Az önkritika egyik főpontja legyen a konferenciának. Beszéljünk mindenről bátran. Állítsuk példaképnek az elért sikereket, hogy akaratra, alkotásra serkentsük a többi kultúrszervezetek tagjait is a saját elért eredményeink alapján. De nem szabad eltitkolni a hibáinkat és nehézségeinket sem. A hibák elkendőzésével nemcsak magunknak ártunk, hanem a többi szervezetnek is. amelyek tanulhattak volna a hibákból. Cseréljük ki tehát a járási konferencián tapasztalatainkat, mert csak úgy lesznek újabb sikereink az új esztendőben. Minden CSEMADOK-vezető első kötelessége, hogy meggyőzze a tagokat: a kultúrmunka, vagy a szervezet működése nem abban merül ki, hogy évente 3—4 színdarabot eljátszunk. Éz is fontos. mert csak így tudjuk átnevelni a széles tömegeket, ha megismertetjük velük a haladó szocialista irodalmat, az igazi, tiszta, népből jövő szocialista kultúrát. Igyekeznünk kell tehát megismertetni velük mindazt, amit a kanitalista rendszer gondosan elzárt előlünk, a marx-leninj tudományt. Föl kell fegyverezni a dolgozókat a tudással. hogy el tudják választani a régi, elavult kultúrát a mi kultúránktól, amely ma a dolgozók munkájából fakad. Ha ezt el akarjuk érni, rendszeresen látogatnunk kell a könyvtárakat és az olvasóköröket. Egy-egv könyv olvasásánál tartsunk vitákat, megbeszéléseket, mert így növeljük kulturtársaink előadó tehetségét és nem maradnak vissza megvitatlan. halvány és nem tiszta kérdések Minden dolgozó eevéni érdeke hogy tanuljon, mert a fejlett ember észszerűbben tud működni minden téren, könnvebhen tudja iránvítani munkáját és saját életét. így készüljünk fel a járási CSEMADOK-konferenciákra és az új év újabb sikerei felé, hogy teljesítsük mindazt, amit Pártunk és szeretett vezérünk Gottwald elvtárs tőlünk elvár. P E.
