Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-27 / 4. szám
1952. január 27. KÜLPOLITIKAI HÍRADÓ Az iráni miniszterelnök nyilatkozata a közelkeleti és északafrikai békekongresszus mellett A Telepres hírügynökség közli azt a beszélgetést, amelyet Moszadik iráni miniszterelnök Juszuf Hilmivel, az egyiptomi békebizottság megalakítását előkészítő bizottság titkárával folytatott- A beszélgetést jaimár 9-én közölte az iráni békebizottság Maszlahat című lapja. Hilminek arra a kérdésére, hogyan vélekedik Moszadik a közkeleti és északafrikai regionális békekongreszszusról, Moszadik így válaszolt: „Az ilyen kongresszus mindig kívánatos. Kétségtelen, hogy a kongresszus összehívása hatékonyan elősegíti az országok nemzeti követeléseinek/teljesítését és a béke megszilárdítását világszerte.“ A francia munkásosztály szi'árdan támogatja a Szovjetunió harcát a békéért A Szovjetuniónak az ENSZ-közgyűlés hatodik ülésszakán meglátogatták a CGT francia szakszervezeti szövetség képviselői, akiket Malik elvtárs, a szovjet küldöttség vezetőjének helyettese fogadott-A küldöttség tagjai elmondották, hogy a CGT ügyvezető bizottsága megtárgyalta az ENSZ-be benyú jtott szovjet béke javaslatot, s határozatot hozott ezzel kapcsolatban. A CGT ügyvezető bizottsága úgy véli, hogy a javaslatok megfelelnek a népek akaratának és a francia dolgozók nevében hálá jukat fe jezték ki a szovjet küldöttségnek. Az ügyvezető bizottság megállapította, hogy ha a francia kormány nem támogatja a javaslatot, nem tekinthető másnak, mint a háborús törekvések hallgatólagos elismerésének. Malik elvtárs köszönetét mondott a CGT képviselőinek látogatásukért és kijelentette, hogv e látogatást a francia munkásság szolidaritáskifejezésének tekinti a békéért folyó harcban. Rámutatott, hogy a szovjet küldöttség számára hatalmas jelentőségű az a támogatás, amelyet Franciaország népe és más országok népei nyú jtanak. A GGT képviselői felkeresték az USA és Anglia küldöttségét, valamint a francia külügyminisztériumot is, de azok nem voltak hajlandók fogadni a francia munkások küldötteit. Az olasz ífoltozok tiltakozó tüntetésekkel fogadják Carney amerikai tenge nagyot Carney amerikai tengernagy, az atlanti szövetség déleurópai haderejének főparancsnoka januárban ellenőrző körútra indult Észak Olaszországba. Az AVANTI című olasz lap jelenti, hogy mindazon a helyeken, ahová az amerikai tengernagy ellátogat, mozgósították a rendőrséget, hogy elejét vegyék az esetleges „zavargásoknak“. Több városban a rendőrség békeharcosokat tartóztatott le. A rendőrség minden óvintézkedése ellenére Brescia, Mantua, Borzano és más városokban a munkásnegyedekben, amerikaellenes tüntetések zajlottak le. A háhorúuszítók találkozása Az elmúlt hetekben került sor Washingtonban Churchil és Truman nagy reklámmal beharangozott találkozójára. Mikor Churchill mintegy két hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az USA-ba készül, az angol lapok azt írták, hogv személyében „Európa nagy követe“ látogat Amerikába és hogy ez a látogatás a nyugati világ egviittműködésének komoly meg javulásához fog vezetni. Ahogy azonban az utazás időpontja közeledett, úgy vált egyre szerényebbé az angol sa jtó hangja és az az általános vélemény alakult ki, hogy semmiféle „szenzációs megegyezésre“ nem lehet számítani- Ezt a hangváltozást nagyrészt az a fagyos, sőt gyakran ellenséges magatartás váltotta ki, amellyel Churchill útját Amerikában fogadták. „Churchill — írta például a Wall Street Journal — nagyobb angol beleszólást fog kérni a hidegháború politikájába, hosszú kívánságlistával kel útra — az atomra vonatkozó ismeretektől egy új kölcsönbérletszerződésig. Feltételezhetőleg ez a veterán üzletim jhászó Churchill azt hiszi, hogy nagyobb és több enged mén vt érhet el, ha az USA nem képes megállni javaslataival szemben.“ Az amerikai közvóleménvnek legalább is egy része úgy várta Churchillt, mint az állig begombolkozott nagybácsi „pumpoló“ unokaöcsét. Ilyen előzmények után kezdődött meg a Churchill—Truman találkozó, amelyen — mint a francia Ce jSoir írta — „négy napon át az ellentétek listáját állították öí?sze“. Az amerikai sa jtó szerint az USA kormánya azt a főcélt tűzte a megbeszélések elé, hogy kidolgozzák az USA és Anglia „általános“ cselekvési irányát“, „felszámolják a kölcsönös bizalmatlanságot“ és „kölcsönös megértést ér jenek el az európai hadsereg kérdésében“, elérjék Anglia politikájának megváltoztatását a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban egészen a diplomáciai viszony megszakításáig. A megbeszélés feladata lett volna az USA és Anglia között lévő ellentétek megoldása, az iráni, egyiptomi °s más közép- és közelkeleti kérdések rendezése. Churchill maga részéről a következő kívánságokat tartogatta tarsolyában: ú jabb nagy dollárkölcsön és 800 ezer tonnás acélszállítmány Anglia számára, kötelező ígéret az US A-tói arra, hogy az angol kormánv beleegyezése nélkül nem használja fel az Angliában lévő atomtámaszpontokat, adják át az atombombára vonatkozó kutatások eredményéi Angliának, végül, de nem utolsó sorban: az USA ejtse el azt a követelését, hogv amerikai tengernaavot állítsanak az úgynevezett atlanti flotta élére. Mint a Fehér TTáz által a tanácskozásokról kiadott nyilatkozatból ^kiderült, a két tárgyaló fél nem futott tovább annál, hogy „jobban megértették egymás gondolatait és cél iáit“. A nyugati lapok és hírügynökségek kénytelenek beismerni, hogv a tárgyalások lényegében kudarccal végződtek és egyetlen fontos kérdésben sem vezettek az amerikai és angol kormánv által kívánt eredményekre. A New York Times tudósítója, Reston, washingtoni hivatalos körök nyilatkozataira ^ hivatkozva megállapította, hogy „a két vezető nem távolította el azokat a nehézségeket és ellentéteket, amelyek az útóbbi két évben támadtak az amerikai-angol viszonyban“ Az angol Times vezércikkében a tanácskozások „legfőbb eredményeként“ csak annyit tudott felmutatni, hogy azok valamennyire gátat vetettek a két kormány közötti bizalom „tel jes megsemmisülésének“ A Scotsman cimű konzervatív lap, miután felsorolja, hogv melv kérdésekben „állnak fenn változatlanul az ellentétek“, keserűen ezeket írja: „Pénzügyi kérdésekről — tekintet nélkül Anglia legújabb nagyméretű aranv- és dollárveszteségeire — nem volt szó. Ez azt jelenti, hogy éppen a legfontosabb kérdést tették félre“. Az ENSZ-ben folyó vita újból megmutatja, hogy a Szovjetúnió rendíthetetlenül folytatja nemes harcát a békéért, a becsületes nemzetközi együttműködésért Ismeretes, hogy az USA küldöttsége és az ENSZ agresszor magvát alkotó más küldöttségek igyekeztek szabotálni a számukra oly kellemetlen szovjet javaslatok megtárgyalását. E javaslatok azonban a néptömegek széles rétegeiben világszerte oly lelkes visszhangot keltettek, hogy elhallgatásuk lehetetlenné vált. A politikai bizottságban folyt vitát nagy és meggyőző beszédben összegezte A J. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Visinszkii elvtárs e beszédét már előzőleg bejelentették és az ülésszak részvevői, valamint a közgyűlésen megjelenő újságírók és a közönség nagy érdeklődéssel várta. A szovjet küldöttség vezetőjének kétórás beszéde a zsúfolásig megtelt teremben az amerikai-angol tömb agresszív szándékainak meggyőző leleplezése volt Felhívás volt a beszéd — a Szovjetunió javasolta világos és konkrét intézkedések programmja alapján — a háború elhárítására. Visinszkij elvtárs elemezte a szovjet javaslatokat és az amerikai agresszív tábor képviselőinek felszólalásait. Rámutatott: az amerikai csoport felszólalásaiból kiderült hogv előzetes megegyezésről van szó amellvel a szöviet javaslat megvitatását akartál* megaka^ dálvozni Leleoleztp az F.N^Z agresszor magvát alkotó országok képviselőinek ocsmány, szovietellenes rápMrnait Ezeket arra szánták hogv a ténvek helvtelen megvilágításával sőt eltorzításával kíséreli ék meg a közvélemény félrevezetését. Visinszkii elvtárs befejezésül a Szovjetunió küldöttségének azt a mély meggyőződését fejezte ki, hogy az általa előterjesztett békeprogramm elfogadásával és azzal., hogy minden békeszerető állam következetesen végrehajtja ezt a programmot. elhárítják az új világháború veszélyét, megszilárdítják a bé1r“t és a barátságot a népek között. Visinszkii elvtárs beszéde után az elnök bejelentette hogy a vita véget ért és hogy a bizottságnak át kell térnie a szavazásra. Mint ismeretes, a vita. során az USA, Anglia és Franciaország képviselői felhívták a nekik engedelmes többséget, hogy utasítsa el a szovjet határozati javaslat első pontját — amely az ENSZ-tagsággal összegyezteth eteti ennek nyilvánítja az atlanti tömbben való részvételt és a katonai támaszpontok létesítését idegen területeken —, továbbá a koreai probléma békés rendezésére vonatkozó második pontot és az öt nagyhatalom közötti békeegvezmény megkötéséről szóló 8. pontot. Ami a többi szovjet javaslatot illeti — az atomfegvver eltiltását az öt nagyhatalom- fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentését és ez intézkedések megvalósítása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetését indítványozó 3., 4., 5., 6 és 7 pontot —. az USA; Anglia és Franciaország küldöttségei, miután nem vállalták e pontok közvetlen elutasításának kockázatát, cselfogáshoz folyamodtak A három küldöttség közös határozattervezetet terjesztett elő, amelyben indítványozza: a bizottság ne hozzon határozatokat e szovjet javaslatokkal kapcsolatban, hanem adja át azokat a leszerelési bizottságnak. A francia burzsoá sajtó beismerte: az USA küldöttségének erős nyomáshoz és különféle cselfogásokhoz kell folyamodnia. hogy a küldöttségek többségét a szovjet javaslatok eltemetésére irányuló határozattervezet megszavazására kényszerítse. A politikai bizottság, miután az USA küldöttségének sikerült ezt a határozattervezetet a bizottságra kényszerítenie, áttért a szovjet javaslatok 1., 2. és 8. pontjával kapcsolatos szavazásra. Ezeket a pontokat az amerikai-angol tömbhöz tartozó országok küldöttségeinek szavazataival elvetették Igen iellemző azonban, hogy jelentős számú küldöttség nem volt hajlandó támogatni az USA. Andi a és Franciaország álláspontját 12—24 volt azoknak a küldöttségeknek száma amelvek nem támogatták az amerikai-an®ol tömböt az euves pontok szavazásánál Mély benyomást keltett; az a ténv, hogy a Szovjetuniónak az öt nagyhatalom közötti békeegvezmény megkötéséről szóló javaslatára 11 küldöttség szavazott (köztük a Szovjetunió Ukrajna Bielomsszia. Lengvelország Csehszlovákia Egyiptom Burma, Szaud- Arábia és Szíria). Tizenhárom küldöttség (Ecuador Etiópia. India Indonézia, Irán Trak Libanon Uruguay. Argentína. Honduras Libéria. Pakisztán ég Mexikó küldöttsége) nem volt hailandó csatlakozni az USA-nak a szóbanforgó javaslat meghiúsítására irányuló erőfeszítéseihez és tartózkodott a szavazástól. Az USA küldöttségének alig sikerült az összes szavazatok felénél valamivel többet — harmincöt szavazatot — szereznie a szovjet javaslat elutasítására . Ezzel befejeződött „az új világháború veszélyének elhárítására, valamint a béke és a népek közti barátság megszilárdítására iránvuló intézkedésekről“ szóló szovjet javaslatok megvitatása. E vita eredménye a lehető legvilágosabb. Ez a vita mindenkinek megmutatta, hogy az amerikai tömb politikája új világháború kirobbantását célozza. Ugyanakkor e kérdés megvitatása ismét kinyilvánította az egész világ előtt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének azt a rendíthetetlen akaratát, hogv folytassa nemes harcát a békéért, a népek biztonságáért, a becsületes nemzetközi együttműködésért. Az indiai nép nem ért egyet a Nemzeti Kongresszus Párt vezetőivel A National Standard című lap jelentése szerint Adzsoj Ghos elvtárs, az Indiai Kommunista Párt főtitkára Madraszban elhangzott beszédében kijelentette, hogy a haladó pártoknak nagy lehetőségük van koalíciós kormány alakítására Travankor-Kocsinban, Madraszban, Haiderabadban és esetleg Nyugat-Bengáliában is. A Kommunista Párt harcol minden haladó párt és az indiai államok törvényhozó gyűlésébe választót egyes személyek egységes arcvonalának megalakításáért. „Meggyőződésünk — folytatta Ghos elvtárs —, hogy megállapodást létesíthető a következő minimális programmpontokkal kapcsolatban: minden polgár szabadságjog tel jes biztosítása :az agrárreform végrehajtása, tartományok létesítése az egyes nyelvterületek alapján; a munkások bérminimumának megállapítása; a szakszervezeti jogok biztosítása.“ Ghos elvtárs befe jezésül kijelentette: Az a tény, hogy a választásokon az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt vezetőinek egész sora vereséget szenvedett, azt bizonyítja, hogy a nép nem ért egyet e párt politikájával és módszereivel. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon'332-99. Szerkesztőség: Bratislava. Krizková 7. - Telefon: 321-46. - Főszerkesztő Major Sándor. - Kiadja az „Óráé" lap- é, könyvkiadó vállalat - Nyomja: Concord.a nyomda Bratislava, LH. Nár. povstame 41. -Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 180.— Kés. félévre 50.— Kcs, — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 17.50 OPU Ba 2. 1950/Si. 9