Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-27 / 4. szám
1952. január 27. 7 MÉHÉSZETÜNK FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET Elvtársak, szövetkezeti funkcionáriusok! A telelő méhek nem várják be tétlenül a természetes tavaszt, többnyire még hó takarja a földet és zúzmara lepi a bokrokat, fákat, amidőn a népesebb családok már megkezdik a szaporítást. A teljes tétlenség, a tengődő élet időszaka, amely november elején kezdődött s körülbelül három hónapig tartott, ezzel véget ért s a méhcsaládok átléptek a telelés második, vagvis a tevékeny élet időszakába. Tevékenységük azonban egyelőre csak a belső munkára szorítkozott s ez oly kisarányú a felső nagy kijáróval telelő kaptárban, hogy a méhek az ezek körül felmerült szükségleteik kielégítése végett még a rendes téli zárt csomójuk megbontására sem kényszerülnek, mert legközelebbi szükségleteiket: a mézet és a virágport a fészek körüli seitekben. a vizet pedig, mint csapadAkot, ugyanott a nyitott mézben megtalálják. Kétségtelen, hogy mennél több védelmet nyújt a lakás a családnak, illetve mennél kevésbbé engedi meg az a lehűlést, annál korábban indul meg benne a tevékeny élet, annál nagyobb arányokat ölt a fiasitás és a táplálkozás. illetve a készletek fogyasztása s annál veszedelmesebb módon lép előazt a tanulságot meríthetjük, hogy a méhek annál türelmesebben várják az ébredő tavaszt, mennél kevésbbé kezdték meg a fiasítást és a készletek fogyasztását. Hogypedig a családok nyugodtan várhassák meg az erre alkalmas időpontot. azt két úton érhetjük el; iigymint: 1. A zárt helyiségben történő teleltetéssel. ahol a hőmérséklet + 4—6 C° körül ingadozik: de ezt a fokot meg nem haladja. Innen akkor rakjuk ki a méheket, amikor a természet már lehetővé teszi megmozdulásukat és külső munkálkodásukat. 2. A Szabadban történő teletetéssel olvformán. hogy a lakás a szükséges levegőcserét biztosító felső nagy kijá-Dziérzőn szerint is az. hogy a tél utólján is minden rendelkezésünkre álló eszközzel késleltessük a fiasítást. De, csodálatos, hogv Dzierzon. aki rend'thetetlen híve volt a meleg telelésnek, ámbár számtalan esetben tapasztalta a korai fiasitás káros hatását s ezzel szemben a' fiasitással késlekedő családok szerencsésebb áttelelését mégsem, jött arra a gondolatra, hogv a fiasitás késleltetésének a legegvszerűbb és legbiztosabb módszere a hideg telelés Ezzel ellenkezőleg Berlepsch — légióként a kiürítkezésre való tekintettel — veszedelmesnek tartja a téli nyugalom mesterséges megnyújtását. Mind a kettőnek igaza lehet a saját szempontból. Amint egyfelől igaza van Dzlerzonnak, hogv a méhekre nézve csak az lehet előnyös, hogv mennél tovább maradjanak teljes nyugalomban vaovis a tengődő élet körülményei között; viegyrészről a meleg telelés hátrányait és káros következményeit másrészről pedig tudjuk, hogy hideg teleléssel meg is nyújthatjuk a tengődő élpt időszakát és ezzel biztosíthatjuk is az egészséges nyugodt telelést, nem lesz nehéz a választás a két rendszer között s amenynyiben méhcsaládjaink teljes kijárónyilással mentek telelőbe, hagvjuk őket érintetlenül mindaddig, amíg a természet nemcsak megengedi a szabadban való repülésüket, de megadja a módot arra, hogy legelső tavaszi szüktérbe a kiürítkezés kényszerűsége. S amennyiben az időjárás meg nem engedi ürítkemi, amivel nemcsak a lakást és az építményeket, hanem egymást is beszennyezik. Ezt hasmenésnek nevezzük; ez azonban — amint tudjuk — nem betegség, hanem csupán az időelőtti táplálkozásból eredő kényszerűség. A régi rendszerű kaptárokban a téli takarókkal és szűk kijárónyilássa] anvil yi bajt és kárt okoztak önmaguknak a méhészek, hogv méheik tavasz felé ritkán kerülték el a hasmenést: a tél utolján tehát hordták azokat fűtött szobába. sötét pincébe, vagy távolabb a méhestől napsütötte helyre, hogv azok ott — mintegy vezényszóra — végezzék el az ürítkezést: azután visszahordták azokat a méhesbe. Tehát az egyébként is nyugtalankodó méheket az ideodahordással még jobban fölháborították. úgyhogy azok legnagyobb része, ha meg is szabadult a beleiben összegyűlt bélsártól az ide-odahordás okozta izgalomban ismét teleszivta magát mézzel s a meleg kaptárban fogyasztotta a készletet, hogy 2—3 hét múlva ismét elkövetkezzék rá a kiürítkezés kényszerűsége. róval egvenesen akadályul szolgáljon a méheknek arra hogy abban a fiasítást a tél utolján és kora tavaszon nagvobb arányokban megkezdhessék és ápolhassák. Dzierzon szerint annál jobb. mennél tovább vannak teljes nyugalomban a méhek, mert amint szárnyakra kelnek, nemcsak többet fogyasztanak hanem a fiasítást is nagyobb kiterjedésben űzik, ami pedig kora tavasszal kockázatos dolog, mert ha hidegre fordul az idő. összébb húzódnak s a takaratlanul maradt fiasitás elhül Sőt ha kj is kelne, akkor sincs céljuk a fiatal mAheknek, mert legelő hiányában nem gyűjthetnek, tehát a készet fogyasztják: a később bekövetkező hidegeken pedig elpusztulnak s a felnevelésükre felhasznált élelem kárbavész. szont másfelől Berlepsch aggodalmait is elismerjük s vele együtt látjuk, hogy a túlzásba vitt meleg takarókkal és megszűkitett kijárókkal védett méhek a tél utolján már nagyon is tevékeny életet élnek és erősen nyugtalankodnak; de ennek nem a méhek az okai, hanpm a túlságos védelem. Berlepsch tehát éppen a mielőbbi kirepülhetésükhöz fűzi a jó telelésbeli reményeit és méltán aggódik hogv ha későbbre marad a kirepülésük és kib'sztulásuk ez rájuk veszedelmes is lehet. Ezért mondja Dzierzon és Berlepsch, hogy a méhcsalád szerencsés áttelelése „a legnehezebb feladat“, ;,valóságos mestermű“ illetve az ő berendezésükkel és elveikkel valóságos kockajáték mert — mint Sötér mondja — „nem tudhatjuk előre, miiven lesz a tél s igy éppen az okozhatja vesztüket ami javukra lett volna, ha másmilyen lesz a tél“. ségletüket, a vizet és a virágport megtalálhassák a természetben. Kasaink, kaptáraink felső kijárónvílás^al rendelkeznek, azok a bajok tehát, amelyek az alsó kijárós lakásokban mindennaposak, — ilyenek: a friss levegő hiánva. lucsok penész, sok hulla, hasmenés, eléhezés — nem fenyegetik méheinket; semmi ok sincs tehátvarra, hogv idő előtt bontogassuk, háborgassuk őket. Addig semmiesetre sem. amíg a családok az általános tisztuló kirepülésük után vaMban át nem léptek a tevékeny élet időszakába. Hozzátok akarunk szólni, szivből és a szívetekhez; a szocialista eszmének azt a lángját akarjuk mi is éleszteni, amelynek át kell hatnia az egész szabadságszerető világot. Elsősorban arra van szükségünk, hogy jobban szeressük a munkát, öntudatosabban és őszintébben munkálkodjunk együtt, hogy megteremtsük az új. boldogabb életet. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot munkahelyünkön és rájövünk arra, hogy hanyagságunkkal. könnyelműségünkkel és tudatlanságunkkal gyakran nagy hibákat követünk el szövetkezeteinkben Ismerjük be, hogy sokan közülünk még a régi túlhaladott világhoz igazodnak és hiányos öntudatuk folvtán könnyen és-nemkívánatos befolyás alá kerülünk, amely vissza akarna bennünket űzni a kapitalista nyerészkedők karmai közé. Vegyük tudomásul hogy a Kommunista Párt volt az amelv erélyes kézzel fordított egyet az emberiség történelmének kerekén és megnyitotta előttünk a szocializmus sikeres építésének útját. Lehet, hogy sokakat kellemetlenül érintettek Záootockv elvtárs szavai aki pellengérre állította a hanyagságot és nemtörődömséget. Tudunk olvan esetről. amikor öt munkás teendőit tízen végzik el Sok olvan esettel találkozunk. amikor termelőmunkát nem vég-A zsolnai Budúcnosf tanulóotthonában igen értékes ötletet valósítottak meg. Közvetlenül az előadóteremben elárusítóemelvénv áll mögötte ott látjuk a fiókkos polcokat, s mindez azt a tényt szolgálja, hogv szemléltető módon is tanHsák az elárúsítónőket. Ha a nők egyik része megelőző gyakorlattal fölszerelve is kezdi meg az iskolázást, mégis szükséges hogy megtanulják a helves föllépést, a helyes kiszolgálást, csomagolást raktározást és az áruk kimérését. A szemléltető okta-Ünnepi módon, ahogyan ez már búcsúzásnál szokás ért véget az új ellenőrnők II. csoportiának iskolázása Fűsön, a kerületi szövetkezeti tanulóotthonban. Az iskdlázás mérlegét azok a beszélgetések mutatiák amelyeket az új ellenőrnőkkel búcsúképpen folytatbmk. Megállapithatjuk. hogv a mérleg sikeres munkára mutat. Öröm sugárzott a tanfolvamot végzettek arcán, de a jólvégzett munka fölötti elégedettség meglátszik a Földműves Raktárszövetkezetek és a Kerületi Szövetkezeti Tanács jelenvolt képviselőin is Az iskolát Stefánia Stiegel óvá elvtárs vezette, aki újabb bizonyságot tett arról, hogy a nők a legnagyobb felelősséget megkövetelő szerepben is megállják helyüket. Ha valaki azt kérdezné, hogv az iskolát végzett fiatal elvtársnők közül melyik a legjobb csak ezt válaszolhatnánk1 „Az egyik jobb, mint a másik“. Érettségizett és nem érettségizett leány ült együtt egy padban a nyolc elemit végzett növendékkel de kifogástalan viselkedésükben nincs különbség. Sehol nyoma sincs az ellentétnek. A cél egyetlen: kölcsönös együttműködéssel elérni, hogy az egész közösség mennél magasabb politikai és szakmai színvonalra jusson. A búcsú alkalmából kultúrműsoruk keretében szívélyesen köszöntötték ző alkalmazottak magas fizetéseket húznak és nem érdekli őket a közös építés. Nem csoda tehát, ha ilyen esetekben erélyes intézkedésekhez kellett nyúlni. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeinkre szebb élet várjon, nagyobb lendülettel kell munkához látnunk -Tudatosítanunk kell, hogy közös munkánkkal nyugodtabb és boldogabb életet teremtünk. Ha beletekintünk szövetkezeteink tevékneységébe, megállapíthatjuk, hogy a hiányosságok és hibák oka leginkább egyes öntudatlan és megbízhatatlan szövetkezeti tagok magatartásában keresendő. Mennyi kellemetlenséget és hibát kerülhetnénk el. ha sorainkban csupa öntudatos, felelős és becsületes funkcionárius foglalna helyet. Ezért elsősorban maguk a szövetkezeti tagok felelősek, akik a funkcionáriusok megválasztásánál megfeledkeznek az éberségről és nem érdekli őket. hogv kire bízzák munkájuk eredményeit. A szövetkezeti tagok figyelmét tehát fölhívjuk, hogy a választások előtt ismerjék meg azokat, akiket bizalmukkal akarnak kitüntetni. A szövetkezeteknek több figyelmet kellene ford'taniok „ kádernevelés kérdésére is. Gyakrabban kellene üzemi gyűléseket szervezniük hogv meggyőzzék tanítsák az egész közösséget és arra buzdítsanak mindenkit, hogy jobban tökéletesebben végezze szövetkezeti életünk szocialista szektorában vállalt munkáját. ' így válik munkánk örvendetesebbé és így hoz nagyobb sikert az egész közösség számára. tás révén mód nyílik arra. hogy szakszerűen megmagyarázzák a polcok Ízléses berendezését, azróru fajta szerinti elhelyezését stb. Bizonyára helyes lenne ha az üzemi iskolák mindegyike bevezetné ezt a szemléletető oktatást az új elárúsítókáderek mennél tökéletesebb kiképzése érdekében. A tanrend összeállításánál tehát nem szabad megfeledkezni s szemléltető oktatás beillesztéséről. amelv igen hasznosan vezeti be a gyakorlatba a jövő .elárusítónőit. mindazokat, akik az ismeretek szerzésében segítségükre voltak. Nem feledkeznek meg Martincsek elvtársról, akinek szívélyesen köszönik Tátrából küldött üdvözletét. Hálás szívvel veszik, hogy mint kitűnő előadónak eszébe jutottak a tanítványok. Hosca elvtárs előadónak is öröme lehet munkájából. Szigorú volt, de jó, mint az igazi apa Hálás tanítványai sokat tanultak tőle. M r á z elvtárs a Földműves Raktárszövetkezeteket képviselte. Kemény szavai igazságosok voltak. Neki ezt üzenik az új ellenőmők: — Továbbra is művelődni igyekszünk. Megvédelmezzük a munkásosztály vívmányai^ mert hálásak vagyunk, hogy rni, nők is együtt építhetjük a sy.elab életet. Sokunknak itt a tanulóotthonban nyílt ki a szeme és most már látjuk, hogv helyünk a szeretett Kommunista Párt zászlaja alatt van. Ezt a helyet meg akarjuk szolgálni, mégpedig a nép iránti szeretettel és munkával. Erre lehetőségeink nyílnak és hívek leszünk eme közös fogadalmunkhoz. A tényleg értékes kultúrprogramm után, amelynek keretében gvönvörű szovjet népdalok és épitőmunkánk úi dalai hangzottak el. az úi ellenőmők néhánv gyakorlati bemutatót is tartottak. Ezzel ért véget két hónap szép és hasznos élete „ tanulóotthonban. Minden eddigi tapasztalatunkból A *ó telelés alaptétele tehát Ma már, amikor ismer lük Az elárusítónők szenteltető oktatása TJj ellenőrnők A téli nyugalom második időszaka
