Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-20 / 3. szám
1952. január 20. 7 MÉHÉSZETÜNK Méhészeti teendők januárban Mint mindig, most is boldog újesztendőt kívánunk mindenkinek. Ez az első. ha méhésztársak találkoznak. Az ó év a délvidéki méhészek jó éve volt. De itt az új év. 1952. Ettől vária mindenki, hogv még jobb legyen mint az elmúlott év. Hozza meg az új év is a múlt év munkájának jutalmát. Ez igaz is teljes egészében, mert az 1952-es méhészév nem most január 1-én. hanem még 1951 augusztusában kezdődött. Mindazok a méhészek, akik időben megifjitották családjaikat és sok fiatal méhet teleltettek be kellő méz és virágporos kereteken, azoknak az új év bizonyára meghozza mindazt, amit tőle várnak. Ha tehát az esztendőt nem kezdhetjük a méhészév kezdetén, legalább a naptári év hónapjainak teendőivel folytassuk, hogy így elérjük az ötéves terv ránk kiszabott feladatait. Tudjuk jól, hogy milyen nagy a viaszhiány és ezt nemcsak mi méhészek, de az egész ipar is érzi. A mi feladatunk ezt megszüntetni és le is küzdjük ezt a nehézséget, ha mindenki szakszerű méhészkedést folytat. További feladatunk a,gazdasági növények megtermékenyítése és ez utón a mezőgazdaság többtermelésének elősegítése. Harmadik feladat pedig a mézből való többtermelés, hogy ne legyen olyan embertársunk, akinek asztaláról hiányozna a méz. Mert a méz tápláló és gyógyító hatása különösen a serdülő szervezet részére felbecsülhetetlen értékű. Figyelembe kell venni továbbá a méhek szaporításáról szóló rendeletet. Ha a méhész nem akarja méheit tovább szaporítani bocsássa az úi rajokat az EFSz és a szociális szektor rendelkezésére, amelyek azokat szívesen megveszik. Eze~k után pedig térjünk rá a méhész januári teendőinek felsorolására. Január a teljes nyugalom hónapja. Méheink a kereteken fokozatosan vonulnak a mézkészletek után. Aki beteleltetéskor bő mézkészletet hagyott méheinek. annak nincs semmi oka az aggodalomra. Vigyázni kell, hogy a méhek nyugodt telelését semmi meg ne zavarja. Távol kell tartani a méhektől a baromfiakat és a többi háziállatokat. A macskának sem szabad megengedni, hogy a kaptárok tetejéről vadásszon az egerekre. Ilyenkor a méhek legcsekélvebb zavarása is nagyon káros hatású A méhek a legcsekélyebb zörei hallatára teleszívják magukat mézzel és így nagyobb a mézfogvasztás. Ennek természetes következménye a nagyobbfoku bélsárképződés is, ami esetleg a melleket a kaptárban való iirítkezésre készteti. Ennek káros hatását pedig jól ismeri mindenki. Ha a hőmérséklet 10—12 C fok fölé emelkedik, a méhek a déli órákban tisztuló repülést végeznek. Ekkor jelen legyen minden méhész! A kaptárok előtt a földet mindenki szórja be fűrészporral vagy szalmával. hogy a lehulló méhek a fagyos földön ne dermedjenek meg. Bővítsük ki ilyenkor a röpnyilásokat hogy a méhek mennél nagyobb számban kirepülhessenek tisztulni. Figyeljük meg, miképpen viselkednek S méhek a röpnyilásokban. Az itt lejátszódó dolgokból a jó méhész sok következtetést tud levonni. Észreveszi, hogy a család anyátlan, vagy hogy a mézké'szlet elfogyott. Felismeri a gyomorvészt (nosema). Itt az idő tehát, hogy azonnali beavatkozással megmentse családjait a méhész. Ilyenkor készítse elő a méhész az új kereteket és drótozza be azokat. Műlépet beönteni még nem szabad. Csináljon új kaptárokat, vagy javítsa meg az öregeket. Tegye meg mindenféle megrendelését 'a méhész szövetkezetben Privigyén, hogy mire a ténvleges méhészkedés kezdetét veszi, mindenünk kéznél legyen, amire csak szükségünk lehet. ■ A hosszú téli esték a legalkalmasabbak a szakkönyvek tanulmányozására és az eddig el nem olvasott méhészszaklapok átolvasására. Hasznába fel tehát mindenki ezt az időt jól, hogy azután az olvasottakat méhészetében megvalósíhassa. Kezdje az új esztendőt mindenki vidáman, hogy majd megelégedett mosollyal búcsúztathassa. A méhek télen A méhek nyugalny időszaka november elejétől február, március hó végéig tart, ezt a nyugalmi időszakot telelésnek nevezzük. Megfelelő nyárvégi jó méhlegelő mellett a méhek a telelést saját maguk készítik elő azzal, hogy a kereteken a mézkoszorút biztosítják a telelő méhfürt számára. Ha ez nincs meg, a méhész segít a méhcsaládoknak, hogy a teleléshez szükséges mézkészlet tömören a méhcsalád telelőgömbje felett legyen elhelyezve. A legcsekélyebb háborgatás, ami rázkódást okoz, a csomóba húzódott méhcsalád nyugalmát megzavaria — a méhek többé- kevésbbé felzúdulnak, mozognak és mézet vesznek magukhoz. A háborgatás annál károsabb hatású, minél alacsonyabb a külső hőmérséklet. Ezáltal méhcsaládjaink többet fogyasztanak és ezzel párhuzamosan a téli méhpusztulás is fokozódik. A szabadban telelő méhcsaládoknak adjunk védelmet a hideg ellen. Szalmatakaró, zsupszalma és bármely más melegtartó anyag alkalmas a takarásra. Erős hideg beálltával ajánlatos a méheket zárt helyen teleltetni, mert ezzel a méhcsalád nagyobb mennyiség^ mézkészletet takaríthat meg, amit tavasszal jól felhasználhat a fejlődéséhez. Falvaink újjáélednek Járásunk 41 községe közül ma már 34 községben jól működő EFSz van. Ez azt jelenti, hogy járásunk szántóterületének 60 százalékát már közös szövetkezeti gazdálkodás keretében művelik meg. Földműveseink saját maguk győződtek meg a közös munka és a közös vetési’el járás előnyeiről. Meggyőződtek, hogy a nagy táblákon folytatót gazdálkodás a gépek sokkal teljesebb kihasználását teszi lehetővé. Ez nemcsupán a földművesek munkájának a megkönnyítését jelenti, hanem minden munka olcsóbbá tételét és egyben a terméshozam fokozását. \ gépek segítségével gyorsabb és minőségileg jobb munkát tudunk végezni. EFSz-eink zökkenésmentes működését azonban a falusi reakció minden erejével igyekszik megakadályozni. Egyesek az időt szeretnék visszahozni, amikor a falu dolgozóit kényük-kedviik szerint kizsákmányolhatták. Ezek ellen állandóan harcolni kell. Reakciós működésüket, mely mindannyiunk ellen irányul, napfényre kell hoznunk, hogy ne tudják tovább akadályozni népünk boldogulását, falvaink szocializálását. . , / Biztosak vagyunk abban, hogy szövetkezeti tagjaink munkáját siker fogja koronázni és a jövőben fejlett, virágzó falvaink képe, megelégedett, örömtől sugárzó arcok bizonyítják majd munkánk eredményét és a falu dolgozóinak gondnélküli boldog életét. Göbő Lajos, tanító, Zselíz. FOGYASZTÁSI V Erdemes-e házilag kenyeret sütni? Az 1951-es év elején néhány helyen igen eredményesen indult meg a liszt becserélési akció liszttermékekre. Valóban gondolkozhat ezen mindenki, aki csak egy kicsit is ért a lisz.tgazdálkodáshoz, hogy ez az akgió milyen előnyöket biztosít fogyasztóinknak. Még /a Fogyasztási Szövetkezet dolgozói között is mindig akadnak egyesek, akik nem értették meg eléggé ennek fontosságát. Az akció megindításákor valamennyien azt reméltük, hogy az tel jes ütemben, zökkenés nélkül megy a maga útján. A valóságban azonban nem úgy történt, amint azt vártuk, vagy legalább is nem mindenütt. Néhol az akció hamar meg foga mzott és jól is folyik tovább, néhol jól kezdődött, de visszahanyatlott és néhol még mostanáig sem indult meg Hol van tehát a hiba? Elsősorban a Járási Fogyasztási Szövetkezetek és a népi szervek és az összes pékségek dolgozóinál. Természetes, hogy ezek a szervek sokkal nagyobb politikai fel - készültséggel rendelkeznek, mint pl. egyes földműveseink és éppen azért ezen szerveknek kellett volna kezdeményezniük a csere sikeres lefolyását. Mivel „Jednota“ elárusítóinak hivatása és elosztása és az, hogy dolgozóink kívánságát kielégítsék, éppen ezért a Fogyasztási Szövetkezetek alkalmazottainak, főleg.az elárusítóknak és vézetőknek legfontosabb feladatuk, hogy a lisztnek liszttermékekre való becserélése a dolgozóknak kívánságának megfelelően legyen végrehajtva. Vegyünk ceruzát a kezünkbe és számoljunk. Szól ez a földműveseknek és mindazoknak, akik otthon sütnek. Csodálatosan a földműves ez alkalommal nem veszi oly készséggel kézbe a ceruzát, mint kellene. Nézzük csak meg a dolgot közelebbről, mit is jelent mondjuk egy négytagú család számára otthon kenyerei sütni. Ezt legjobban a gazdaasszonyok tudnák értékelni, de nem árt, ha ezzel a kérdéssel valamennyien foglalkozunk. Ha egy gazdaasszony 12 kg lisztből kenyeret sjit erre kb. a következő időmennyiség szükséges: szitálás 20 perc kovásztevés és elkészítés lő perc dagasztás és kiszakítás 30 perc sütés j 90 perc kiszedés 10 perc kemence előkészítése 30 perc A kifűtésnél kb. 1Ő. kg. fa fogy el. Ez akkor van, midőn otthon sütnek. Ha bérért süttetünk, időt veszítünk az álldogálással, az odavitelnél, az elvitelnél és a járkálással. Mennyivel jobb átszitálni a lisztet és az alkalmi vásárlásnál becserélni kenyérre vagy más hszttermékre. De ez még nem minden. A ceruza és a papír még valami mást is mutat nekünk. Egy kg liszt értéke 8.60 Kés. A becserélésnél a gazdaasszony 1 kg lisztért* 1.40 kg kenyeret kap, ami 11.20 Kcs-t jelent. Befizeti az 1 kg-ért az 1.30 Kés-t, mint kezelési és mun kadíjat és megmutatkozik az eredmény, hogy 1 kg-nál a becserélő földműves 1.10 Kcs-t nyer. Számítsuk ezt át az egész énre! Csak ennyit a földművesek és a szövetkezeti pultok mögött dolgozók számára. A liszt liszttermékekre való becserélése oly lehetőség, amely a tervezett gazdálkodásnál mindkét fél számára hasznot hoz. És ez az, amit figyelembe kell venni, midőn nálunk \ a dolgozók jobb jövőjét és a szocialy izmust építjük. Rendes hely - rendes vendég Háttal megy ki az is* aki még beérne* piszkos kocsma* ócska, régi idők őre* Betyár idők óta már az ilyen kocsma* kuláknak* kupecnek lehet csak otthona. De hogy kész a munka, mégis megpróbálja új szép étteremben* hogy járja a kártya. De csak megpróbálná* ha kártyát is kapna* ha a dolgozók közt hely neki is jutna. * Látta ezt a nép is* az ügyvezető is, építenek újat: legyen jó is* szék is. Üj asztal a padlón, új festék a falon* kuláknak* vlcupecnak nem tetszik ez nagyon. De nincs számára hely; odakinn tágasabb, somfordái a kulák* s kupec még hamarabb! És ha rendbehozzák mindenütt a kocsmát* új szép éttermekben nem lesz kupec, kulák! Határidő előtt teljesítették tervelőirányzatukat a Mongol népköztársaság dolgozói A Mongol Népköztársaság számos vállalata határidő előtt teljesítette az 1951. évi termelési tervét. Az ország legnagyobb üzeme, a „Csojéalszan Marsall“ nevű ipari kombinát december 13-án befejezte az 1951. évi állami terv előirányzatát. A kombinát üzemei és gyárai néhány millió tugrics értékű terméket gyártottak terven felül. A Nalajh-i medence 9. és 13. számú élbányái szintén nagymennyiségű szenet termeltek terven felül. A ..Sztálin“ húskombinát, amely az ország egyik legfontosabb élelmezésipari vállalata, határidő előtt teljesítette tervét. Az ötéves terv első négy évében 600 Ulan-Bator-i élmunkás végzett ő,9, sőt még több évi normát is.
