Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-20 / 3. szám

ß

1952 Január 20

Ä föld termékenységének fokozása az emberi erőktől függ

A mezőgazdaság kapitalista »törvényei« a szovjet mezőgazdasági tudomány megviiagítasaban

A kísérletek alapvető hibája elsősorban, hogy nem veszik figyelembe a növények valamennyi életföltétele közötti kölcsönös összefüggést, illetve más szóval figyelmen kívül hagyják a fejlődés vagy vegetáció tényezőinek egymásra gyakorolt kölcsönös hatását Bontsuk föl például a vízzel, mint a növényzet fejlődésének életföltételeivel folytatott kísérletet. A „végső határ törvénye“ szerint, ha fokozzuk a víz adagolását, a terméshozam bizonyos határig növekszik, majd csökken és végül nulláig sülyed. Ez a helyzet azonban csak akkor áll elő, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi életföltételt és kizárólag a víz hatását vizsgáljuk ja többi vegetációs tényező kölcsönös összefüggésének vizsgálata nélkül.

Ha viszont a kísérletet a növényfej- V lődési ténjtezők szempontjából vizsgál- \ juk, rájövünk arra, hogy a víz adagolásával a talajban csökken a levegő mennyisége, mivel a víz kiszorítja a földből a levegőt. Tudjuk, hogy a talaj levegő hiány esetén nem élhetnek azok a baktériumok, melyek a szerves anyagot ásványi anyagokká bontják föl, ezek yiszont a növények fontos tápanyagát képezik. Ének következtében a növényzet nem jut elegendő tápanyaghoz, elsorvad és elhal, de nem a vízfölösleg miatt, hanem a levegő hiány , illetve tápanyag folytán. Ha a növényzet számára elegendő tápanyagot biztosítunk, akár vízmedrekben is tenyészthetjük. Sőt akár magában a vízben is megél a növényzet, ha elegendő növényi tápanyag áll rendelkezésre és a víz rendszeres átlevegősítésével a növényzet számára megfelelő mennyiségben levegőt juttatunk.

Mindezekből következik, hogy minden vegetációs tényező egyidejű hatása alatt a növényzet számára megfelelő életföltételeket biztosíthatunk és állandóan fokozódó terméshozamokat érhetünk el. Bármely vegetációs tényező „végső határá“-ról beszélni, függetlenül a többi tényezőtől, nagyon viszonylagos valami, hiszen ez a „végső határ“ a többi tényező változásaival együtt ugyancsak változik. Arra kényszerülünk tehát, hogy nemcsak egy vegetációs tényező befolyását változtassuk, illetve javítsuk meg, hanem egyidejűleg a tényezők egész kom-Iparunknak egyre több lenre és kenderre

van szüksége

A helyi szétíró bizottság nagyobb figyelmet fordítson a len és kender vetésterületének kibővítésére

Januárban kerül sor falvainkban a termelési tervek és a beszolgáltatási kötelezettségek 1952. évi szétírására. Az előadók jelentése szerint a fonalas növényeknél (len és kender) egyes tilolóműhelyek nem okultak a multév hibáin és ezévben is ugyanazon a hibákba esnek. Annak ellenére, hogy a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal pontos irányelveket állapított meg, hogy a lent és kendert, legalább 0.50 ha területre írják elő, némolv helven azonban a szétíróbizottság a fonalasnövényeket újból 0.05 ha-ra írta elő, ami főleg a besztercebányai és a zsolnai kerületben történt meg. Ügy fest a dolog, mintha a.szétíró bizottság nem tudná eléggé értékelni a len és a kender jelentőségét, nmei vek fontos hazai nyersanyagai textiliparunknak.

Kos teriijeten a termelők elhanyagolják a len és a kender vetése alá helyesen kiválasztani a talajt, a szántó előkészítését és trágyázásét s ez hozzájárul a hektárhozam csökkenéséhez, ami a jövedelem csökkenését is magával hozza, tehát nemi kelti föl az érdeklődést a fonalasnovények termesztése iránt. Kisparcellákon nem is lehetséges a gépeket igénvbe venni. Azért szükséges, hogy a helyi szétíró bizottság

együttműködve a járási oktatóval, közösen dolgozza ki a terveket a fonalasnövényekre, esetleg az egész községre együttesen állapítsa meg a vetésterületet, amelynél az a cél, hogy mennél nagyobb legyen.

Némely esetben, példáid, a trsztyenai járásban mind a földművesek, mind a HNB tagjai makacsul ellenszegülnek a fonalasnövények termesztésének s csak azért, mert a inultévben minőségileg a rostra termelt len gyöngébb volt. Hogy biztosítsuk a rostszálak nagyobb hozamát, fontos, hogy a lent ősszel mélyen fölszántott nehéz tahi iba és istállíótrágyával megtrágyázott földbe vessük. A további agrotechnikai föltételek betartása (tavaszi kultivátorozás, hengerelés, boronáiás, korai vetés, gyomlálás,„tépés viaszérésben, rendes szárítás, kötözék és osztályozás) minden lenti elő számára biztosítja a magas hektárhozamot és a jó minőséget. Az így termelt len, mint ipari növény, a legjövedelmezőbb növények között foglal helyet mezőgazdaságunkban s földművesei nk a kitermelt len után kapott pénzen kívül, az átadott rostlen ellenében bizonyos mennyiségű textilpontot is kapnak.

plexumát is- Ha ehhez az alapelv he/ tartjuk magunkat, a termés mértéke nem csökken, sőt ellenkezőleg, állandóan fokozódik.

Tehát a „végső határ törvénye“ és ezzel kapcsolatban „a föld csökkenő hozamainak törvénye“ — mint ezt V. R. Viljamsz, akadémikus, a nagy szovjet tudós mondja — nem a természet törvényei, hanem csupán egy helytelen módszer szüleményei. Nem lehetnek teftnészeti törvények, mivel a természetben a növények élertét befolyásoló valamennyi tényező szorosan és kölcsönösen összefügg, viszont erről a tényről ezek az ú. n. törvények teljesen megfeledkeznek.

A természet megértésének és a bonyolult természeti folyamatok megmagyarázásának helyes módszere: a dialektikus módszer. Tudjuk, hogy ennek a módszernek egyik legjellegzetesebb vonása: a dolgok és tünetek kölcsönös összefüggésének elve. A szovjet mezőgazdasági tudomány, amelyben a bonyolult természeti folyamatok megvilágításának dialektikus módszere érvényesül, fényesen beigazolja, hogy miképpen kell értelmeznünk a terméshozamok fokozásának lehetőségeit. Erre tanítanak bennünket a szovjet mezőgazdasági tudomány élenjáró képviselői is, mint Timirjazeo, Micsurin, Viljamsz, Liszenko, a jelenkor nagy tudósa és mások. ÍJgyanakkor a szovjet mezőgazdasági tudomány döntően bebizonyítja, az említett kapitalista mezőgazdasági „törvények“ alaptalanságát és tarthatatlanságát is.

A szovjet mezőgazdasági tudomány és gyakorlati érvényesítése a szovhozok és kolhozok termelésében, ez adja meg az állandóan fokozódó terméshozamok legjobb alapföltételeit, amint ezt az'elért magas terméseredmények bizonyítják. Ma a Szovjetunióban már nem jelent egyedülálló esetet, ha hektáronként 50, 60, 80, sőt 100 métermázsa búza terem. A szovjet sa jtó egyre gyakrabban számolhat be 1000 métermázsás cukorrépa- és burgonyatermésről, amelyet példás szovhozok és kolhozok szocialista nagyüzemi mezőgazdaságában szó sem lehet a föld csökkenő termőképességéről.

A talaj termőképességének határát tulajdonképpen csak maga a növény természete Szabhatja meg. De ez a határ még ebben az irányban sem áthághatatlan ,mivel a növény természetét is meg lehet változtatni és ezáltal is emelhető a talaj termékenysége. Befejezésül így foglaljuk össze az elmondottakat: Az emberi erők hatalmában áll, hogy a természet többet, egyre többet adjon nekünk; az emberi erők tehetik a mezőgazdaságot egyre termelékenyebbé.

Erre tanít bennünket a céltudatos és harcos szovjet mezőgazdásági tudomány, erről győz meg bennünket a világ legfejlettebb mezőgazdaságának szovhoz- és kolhozgazdasága.

A magasabb hektárhozamokat a minőségi vetőmag biztosítja

Már mosl készítsük elő a tavaszi vetőmagot

(TPP) Ebben az esztendőben szövetkezeteinkre, kis- és középparasztságunkra, valamint az állami birtokokra fokozottabb feladatok várnak a mezőgazdasági termelés terén. Tehát már most télen készitsenek elő minden munkát és gondoskodjanak minden feltételről, amely biztosítja a terv teljesítését. esetleg túlteljesítését. Ne feledjük el, hogy a szemcséstrágyák előállításán kívül itt az ideje, hogv gondoskodjunk minőségi vetőmagról, amely a magasabb hozamok biztosítéka.

Az elismert vetőmag biológiai érték' legalább 20%-kai magasabb, mint a közönséges vetőmagé. •

A múltban igen kevés voll az elismert vetőmag, s a kis- és középpa rasztság nem is tudta megfizetni, En nek következtében ugvanazt a vetőmagfajtát 20—30 esztendőn át vetették Nem csoda, ha a terméshozam nem emelkedett. Ma már a helyzet más. Elegendő elismert vetőmagunk van. ugyanakkor népi dem°kr'tikus kormányunk fölvásárolja a termelő minden termésfölöslegét. Sőt. a szerződésen fölüli beszolgáltatásokért az elmúlt esztendőben kis- és középparasztjaink - a gabona métermázsájáért 200 koronával többet kaptak, mint a rendes ár. Érdemes tehát magasabb hozamokra törekedni mert ez nagyobb jövedelmet jelent Viszont, ha el akarjuk érni' ezt a célt, vetőmagszükségletünk legalább 20%-ának elismert, minőségi vetőmagnak kell lennie

Igaz ugyan, ha biztosítottuk már a 20%-nyi mihőségj vetőmagot, a hiányzó 80u/o-nyi vetőmagnak saját szükségletből történő előállítása is komoly feladat. Ennek a vetőmagnak az előteremtésénél mindenben tartsuk magunkat íz új agrotechnika alapelveihez.

A saját termelésű vetőmagot a legobban érett, gondosan kicsépelt és kifogástalanul táróit anyagból válasszuk ki. A tulajdonképpeni előkészítést már most kezdjük meg, amikor inkább jut erre idő. A vetőmagot különleges tisz. ti tóeszközökkel gondosan tisztítsuk meg és száraz mvaggal csáv^z'ik A különleges tisztítóberendezéseket úgy osztották el, hogy minden EFSz, továbbá

kis- és köépparaszt könnyen hozzáférhet. Ha netalán ilyen különleges tisztítóberendezés mégsem lenne a közelben, a vetőmagot szükségszerűleg közönséges magtisztítókkal, polyvaszórókkal is megtisztíthatjuk. Ilyen esetben a vetőmagot külön i? csávázzuk. Ezt úgy végezzük, hogy a szérűn a vetőmagot és a csávázóanyagot alaposan átkeverjük, majd zsákba rakjuk. Ha száraz csávázóanyaggal dolgozunk, ez nem árt sem a vetőmagnak, sem a zsáknak. Egy métermázsa vetőmagra kb. 200 gramm csávázóanyagot számítsunk. A vetőmagot azért kell csávázni, hogy megszabadítsuk a magokat a szemmel nem látható kórokozóktól, szeméttől stb. Az elismert vetőmagot is csávázzuk, ha netalán csávázatlanul került hozzánk.

Kizárólag elismert, tisztított és csávázott vetőmaggal bizosíthatjuk a magas hektárhozamokat. Igv teljesíthet jük fokozott feladatainkat és így lép .fűk túl a tervet, ami egyúttal jövede1 meink növekedését is jelenti.

’ V

A mezőgazdasági termelést, akárcsak a többi termelési ágazatot is, a kapitalista államokban a kapitalisták érdekeinek vetették alá, akik nyereség utáni hajszájuk során gyakran a föld termőereje teljes kifosztásának fegyveréhez nyúltak. Az ilyen rablógazdálkodás következtében azután érthetően csökkent a föld általános termelékenysége. Hogypedig a tényeket leplezzék, a kapitalisták látszólag tudományosan megalapozott tételeket állítanak föl, amelyekkel a terméshozamok csökkentését akarják megindokolni.

A kapitalista mezőgazdasági tudomány egyik ilyen hamis és minden tudományos alapot nélkülöző érve „a föld csökkenő hozamainak törvénye“. Ez a „törvény“ így hangzik: Minden

további munkakifejtés vagy a termelési eszközök minden további fölhasználása ugyanazon a földtagon egyre kisebb és kisebb terménygyarapodást nyújt. Ha például egy métermázsa trágyát használunk föl, úgy bizonyos területen 100 kg szemtermés lesz a gyarapodás, viszont — az imént idézett törvény alapján — két métermázsa trágya alkalmazása nem fokozza a tem és hozamot 200 kg-mal, hanem csupán 180 kg-mal. Vagyis a második métermázsa trágya már csak 80 kg-al, a harmadik mázsa 60 kg-al, a negyedik métermázsa trágya pedig esetleg csupán 20 kg-al stb. emeli a terméshozamot.

Már V. I Lenin is rámutatott arra, hogy a föld csökkenő hozamainak törvénye csupán viszonylagos és föltételezett érvénnyel rendelkezik, mégpedig abban az esetben, ha a termelési technika és módszer változatlan marad. Ez azonban nem jöhet számításba, hiszen a föld további megmunkálásáról és újabb termelési eszközök alkalmazásáról nem igen lehet szó a technikai színvonal változása nélkül.

A burzsoá tudomány azért védelmezi ezt a „törvény“-t, mert ígv szeretné bebizonyítani, hogy a mezőgazdaság fejlődésének útjába nem a kapitalizmus állít akadályokat, hanem a fejlődés természetes lefékezését ez a törvényszerűség okozza.

Ezzel szemben az a tény, hogy a mezőgazdasági technika fejlődése, n kiszélesedő agrotechnika érvényesítése a további munkakifejtés és újabb termelési eszközök alkalmazása esetén a terméshozamok állandóan emelkednek. A Szovjetunióban a szovhozok és kolhozok szocialista mezőgazdasága állandóan fokozódó terméshozamokkal bizonyítja ezt a tételt és egyúttal azt is bizonyítja, hogy a föld csökkenő hozamának „törvénye“ egyszerűen helytelen.

Ha az élenjáró szovjet kolhozok példáit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az élenjáró kolhozok termése már 1957-ben átlagosan 140 százalékkal volt magasabb, mint a többi kolhozon, holott a termelési költségek csupán 50 százalékkal emelkedtek. A magas terméshozamok mestereinek példáiból láthatjuk, hogy a munka egységére és a termelési eszközök egységére eső termelékenység fokozódik. Ezek a példák — mivel a terméshozam fokozását igazolják és nem a csökkenését, amint ezt a csökkenő terméshozamok „törvénye“ föltételezi — világosan rámutatnak ennek a „törvény“nek a tarthatatlanságára és lehetetlen voltára.

A kapitalista mezőgazdaság említett „törvénye“ szorosan összefügg a kapitalista mezőgazdaság többi „törvényével“, főleg azonban az ú. n. „végső határról szóló törvény“-nyel. A burzsoá mezőgazdaság eme tdvábbi törvényének az lenne a feladata, hogy megerősítse az előbbi, a terméshozamok csökkenéséről szóló törvény helyességét. i

A „végső határról szóló törvény“ szerint a terméshozamok gyarapodása csupán bizonyos határig lehetséges, ezt a határt a kapitalista tudósok „végső határ“-nak nevezik .Ezen túl — a növényzet életföltételeinek bármilyen javítása mellett is — a termés csökken.