Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-06-15 / 24. szám
Minden becsületes embert büszkeséggel tölt el a volga-doni békemű S A kulák igazi arca ,Jíutyából nem lesz szalonna”. És így a kulákból sem lesz soha odaadó hűséges polgára népidemokratikus hazánknak, amely megszabadította munkásainkat a kizsákmányolóktól, falvainkon a kisparasztok kezébe juttatta a földbirtokosok földjeit és kíméletlen harcban könyörtelenül lerántja a leplet a falvak gonosz léikéiről, a kulákokról, akik termelésünk szábotálásávai alá akarják ásni rendszerünk szilárd gazdasági alapjait, hogy zavart idézhessenek elő közellátásunkban, amiáltál a régi, kizsákmányoló korszak visszatértét kívánják előmozdítani. Ez azonban már sohasem sikerülhet nekik, myrt dolgozó parasztságunk soha többé nem akar éhbérért gürcölni a hutáknál, hogy az rrtások verejtékéből gazdagodhasson. Rendszerünk dühödt ellenségei, a falvak egykori korlátlan urai egymásután omlanak össze éber dolgozó parasztjaink leleplezése által s napról-napra újabb és újabb egykori munkányúzó igazi arcát ismerhetjük meg. A kassaújfálusi Kavcsák-Orosz József kulák már kora gyerek korában kitűnt a munkások iránti kegyetlenkedéseivel, amit később példátlan kizsákmányolássá fejlesztett. Azokat a szerencsétlen földmunkásokat és kisparasztoka4, akiket a kapitalista rendszer feneketlen nyomora arra kényszeritett, hogy nála keressenek munkát, a kíméletlen hajszán kívül még bántalmazott is, úgyhogy senkisem bírta ki tovább nála néhány hónapnál. Az egyik szolgát, amikor enni kért, keresztülszúrta villával, nem sokkal ezután női cselédjét annak ellenére, hogy az súlyos beteg volt, 25 l tejjel a városba zavarta s amikor visszajött, még enni sem adott neki. — Hadd dögöljön meg, egy koldússal kevesebb lesz, — mondotta Kavcsák-Orosz József s a szerencsétlen asszony nemsokára belepusztult betegségébe. furcsák Erzsébet, a kulák egykori cselédje borzalommal emlékszik vissza arra az időre, amikor ennél az elvetemült embernél szolgált. Naponta éjfélkor feküdt le és két-három órakor már fel kellett kelnie. És mi volt ezért a jutalma? Az, hogy a szerződésen felül még néhány hetet kellett leszolgálnia, mert a kulák azt mondta, hogy annyit „zabáit”, hogy az ennivaló ára túlhaladta a fizetését. így emlékeznek Kavcsák többi cselédjei is azokra a nyomorúságos napokra, amikor munkájukért még jól sem lakhattak a kuláknál s amikor javítást kértek, kizavarta a tanyáról a szerencsétlen és kimerült embereket. így sikerült Kávésoknak nagy vagyont összeharácsolnia, úgyhogy 22 ha szántóföld mellett még korcsmája is volt és amikor Kassáról eljöttek az „urak”, — velük szemben bőkezű volt, — a jómadarak rekedt énekétől lett hangos a környék, A Természetesen most, amikor Kavcsáknak a vagyonához mérten kellett termelni és beszolgáltatni, neki sohasem termett jóformán semmi és amíg a kis- és középparasztok teljesítették kötelességüket, addig Kavcsák adósa maradt közellátásunknak. Gabonát „nem tudott beszolgáltatni”, de darált állapotban a felesége el tudta adni drága pénzért. Húst sem szolgáltatott be, mert feketén levágott disznón húsát magas áron eladta. Felesége beszaladgálta az egész köztársaságot és mindent megvett, ami a kezeügyébe került, különösen textilféléket, amit azután magasabb áron eladott. A mült esztendőben 70 mázsa gabonával, 20 mázsa marhahússal, további százmázsányi krumplival, néhányezer liter tejjel és más termékek tömegével károsította meg közellátásunkat. Kavcsák 11 tehén helyett, csak egy tehenet tartott, tyúkjai például „megdöglöttek“, — mint ő állítja. Persze Kavcsáknak hiányzanak a cselédek, akik nem is olyan régen 15 darab marhát, 20 darab disznót gondoztak éhbérért. Abban az időben a Másfél éve sincs még, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa elrendelte a volga-doni viziút határidőelőtti megépítését. Másfél éve sincs, hogy az egész világ színe előtt 1952. tavaszán szabták meg a nagy csatorna üzembehelyezésének időpontját. „A Volga—Don hajózható csatornáit és a cimljanszki vizierőmű központot a vizierőmű telepekkel együtt Üzembe kell helyezni 1952. tavaszán’’. — így szólt a Szovjetunió minisztertanácsának rendeleté. Eljött 1952 tavasza. S ezekben a napokban, amikor aj újságok az eszétvesztett imperializmus új és új háborús terveiről, előkészületeiről számolnak be, hír érkezett a Volga—Doncsatornáról. E néhánysoros hírben nem volt szó politikáról, nem volt szó békéről, mégis e szűkszavú közlemény lett az utóbbi idők legnagyobb békehíre, békehír, amely százmilliók szívét dobogtatta meg, a béke biztos győzelmének tudatával erősítette meg a háború ellen küzdő emberiséget. Az egész világót átfutotta ez a hír: 1952 május 31-én a Don vize, áthaladva a Volga—Don hajózható csatorna százkilométeres útján, egyesült a Volgával. A Volga—Don csatorna nagyszerű terve — része a zseniális sztálini természetátalakító terveknek — megvalósult. Az egyszerű emberek milliói, mindenütt a földön, a béke nagy győzelmének tekintik a Volga—Don-csatorna megépítését. Ez a csatorna — mint a kommunizmus többi nagy építkezése is —- jelképpé vált, a Szovjetunió vezette béketábor igazának, erejének, céljainak jelképévé. A győzelem amelyet a Volga—Don-csatorna hős építői kivívtak, a hatalmas építkezés befejezése a kijelölt határidőre — újra világraszólóan bizonyítja a Szovjetunió békés szándékait. Akik a Volga—Don-csatornát építették, nem akarják a csodálatos technikai felszerelésül erőműveket, a szovjet emberek tehetségének, alkotóerejének nagyszerű eredményeit bombatámadások áldozatává tenni. Akik a csatornát építették — hajózni akarnak a folyókon, halászni a tengereken, építőanyagot szállítani a sivatagból kiemelkedő városoknak. Akik a csatornát építették — a békét építik. Az amerikai-angol imperialisták, akik szeretnék leplezni alávaló háborús terveiket, propagandafogásnak minősítették a Szovjetunió minisztertanácsának rendeletét a Volga— Don csatona építéséről A tények azonban, az 1950 dec. óta eltelt időszak eseményei, tényei ezúttal sem kedveztek a rágalmazóknak: a Volga—Don-csatorna tervből valósággá, betonból öntött valósággá lett. Az elmúlt másfél év letagadhatatlan tényei egymás mellé állítva, a háborús előkészületek az egyik oldalon, a kommunizmus építkezései a másik oldalon, kellő értékükre szállítják le az imperialista rágalmazók fecsegéseit, s teljes nagyságukban világítják meg a béketábor igazát, nagyszerű céljait Miközben az amerikai imperialisták gyilkos, példátlanul gyalázatos háborúit viselnek a koreai nép ellen — kibontakozott a szovjet nép nagy hadjárata a sivatag, az aszály, a zsarnoki természet ellen. Miközben a jenki-hordák legázolták a termőföldeket, sivataggá változtatták a városokat, baktériumbombákkal támadtak a szabadságát védő nép életére Koreában — új és új négyzetkilométereket hódított el a sivatagtól a szovjet ember elűzte a halált a forró földek felől S ezekben a napokban, amikor a politikai mocsár szennyes alakjai, az adenauerek és társaik amerikai parancsra egyesítik erejüket, hogy rabságba, halálba taszítsák a milliókat — a szovjet dolgozók tyúkok s,lázai szaladgáltak udvarán és most nincsen ott egy árva csibe sem. Kavcsák-Orosz József garázdálkodásának már végeszakadt és ő rá is, mint más hasonló gazemberre lesújtott az igazságszolgáltatás keze. Nyolcévi fegyházat és 200.000 korona pénzbüntetést kapott, ezenkívül összeharácsolt vaayona visszakerült jogos tulajdonosához, dolgozó parasztságunk kezébe. egyesítették Volgát és a Dont, hogy e nagy folyamok erejétől még virágzóbb legyen az élet, a béke, a szabadság földjén. Az amerikai imperialisták dühödten szemlélik az épülő csatornákat, erőműveket. Propagandának nevezik a kommunizmus építkezéseit. De miért nem csinálnak ilyen propagandát saját rendszerüknek? Országaik elégedetlenkedő nyomorgó milliói bizonyíthatják, hogy a kapitilizmusnak nagyobb szüksége lenne ilyen „hatásos” propagandára. Ki akadályozza meg a tőkéseket abban, hogy a „kapitalizmus nagy építkezéseibe” kezdjenek, munkát adjanak az éhező munkanélkülieknek, elűzzék a nyomort, boldoggá, dolgos,, vidám életükben megelégedetté tegyék a kapitalista országok dolgozóit? Ki kényszeríti őket arra, hogy csatornák, új városok helyett lövészárkokat, börtönöket, haditámaszpontokat építsenek. Saját háborús törekvéseik, az emberiség szabadságának elfojtására irányuló ördögi céljaik! A dolgozók becsülik meghalgatják a szót, a propagandát, ha tettek állnak mögötte. A népek becsülik, meghallgatják, követik a Szovjetunió szavát, propagandáját, mert a békeművek ragyogó tettei, a kommunizmus építkezései állnak mögötte. Magukra vessenek a tőkés politikusok, ha tetteik nincsenek összhangban frázisaikkal, s ezért a népek egyre inkább elfordulnak tőlük. A Volga—Don-csatorna győzelmes megépítése nagyszerű példát adott az emberiségnek. Megmutatta a felszabadult emberi munka csodálatos erejét, megmutatta a béke híveinek igazi céljait, újabb hatalmas , ösztönzés arra, hogy a népek kiharcolják a békét. A kapitalista országok dolgozói, akik elkeseredve láthatják, hogy munkájuk eredménye maroknyi tőkés zsebét dagasztja, a vasmunkások, akik saját békéjük ellen készítik a bombákat, a kőművesek, akik testvéreik főié emelik a börtönöket, a parasztok, akiknek falvait repülőterek céljaira rombolják le, a dolgozók, akik soha nem érezték még a szabad munka örömét — a Szovjetunióban, a boldog alkotó munka hazájában látják reményeik. álmaik megvalósulását. A népi demokratikus országok dolgozói, akik már néhány év óta a szovjet emberek által megkezdett úton haladnak, szintén új erőt merítenek a Volga—Don-csatorna megépítésének győzelmi híréből. A kizsákmányolástól mentes szabad munka ragyogó tettei, a békét védő Szovjetunió új győzelmei megerősítik dolgozóinkat ügyünk igazában, a béke legyőzhetetlenségében. Minden beesületes embert a világon büszkeséggel, boldogsággal tölt el a Volga—Don-csatorna felépítésének híre, napjaink legnagyobb békehíre. Itt van, érezhető közelségébe került a kor, a nagy sztálini korszak, amelyben az ember lerázva a társadalmi bilincseket, felszabadult a természet zsarnoksága alól is. Itt van a kor amelyben az ember már nem rabja a természetnek, hanem diadalmas ura, amikor az ember kiméri a folyók útját, zöldbe borítja a sárga sivatagot, megmozdítja a hegyeket amikor az ember alkotó tehetségét nem a pusztításra, hanem saját élete szebbé, boldogabbá tételére használja fel. A Volga—Don-csatorna megépítése az emberiség békeharcának nagy győzelme Minden becsületes embert a világon lelkesedéssel, erővel tölt el a tudat, hogy a hatalmas Szovjetunió még hatalmasabb lett. A Don vizét irányító csatorna gátjai azt jelképezik, hogy a Szovjetunió a béke legerősebb védelmezője még erősebb gátja lett minden háborús merényletnek. Ezért a Volga—Don-csatora megnyitása előjele a békeharc végső győzelmének. Cikkünk csak egy kulákról szól, de hasonló gazemberek még százával garázdálkodnak falvainkon és éppen ezért fc ’ óznunk kell az éberséget gazdasági életünk eme veszedelmes kártevőivel szemben. Nap-nap után le kell leplezni cpítő életünk nagy ellenségeit hogy ártalmatlanná tételük révén meggyorsítsuk a szebb holnap kiépítését hazánkban. (a). 1952. június 15. A nyári burgonya vetéséről A bőséges burgonyatermés biztosításának érdekéuen nagy súlyt kell fektetnünk a burgonya nyári ültetésre. A beruárban meg jelent kormányhatározat szerint a burgonyavetőmag értékének fokozására és a korai faj tájú burgonya ültető mumóinak termelési területe hozamosságának fokozása végett be k ell vezetni a burgonya nyári ültetését. A kormányrendelet biztosítja azt is, hogy a nyári Ültetésre meghagyott területeket a burgonyaültetés ideéjig porhanyós és gyommentes állapotban kell megőrizni. A nyári ültetésű vetőburgonyatermelés eredményességének elengedhetetlen feltétele a szakszerűen végrehajtott jarovizálás. Liszenko akadémikus meghatározása szerint a jarovizálás tulajdonképpen nem más, mint helyesen végrehajtott előcsíráztatás. A vetőgumó jarovizálásának lényege nemcsak abban rejlik, hogy a gumókon fénycsirák fejlődnek, hanem abban is, hogy a fény és a megfelelő hőmérséklet együttes hatására a csirahajtásokban különleges minőségű változás megy végbe. A javorizálás ideje alatt a fejlődött csirákon gyökérkezdemények is képződnek, amelyekből az éltetés-után rohamosan dús gyökérzet fejlouik. A javorizált gumók rügyeiből fejlődött növényeknek nemcsak növekedésük lesz erőteljesebb, hanem a gumókötés hamarább történik meg és a gumók növekedése, illetve súlygyarapodása is meggyorsul. Előnyös a javorizálás azért is, mert a javorizálás ideje alatt még a rejtett betegségek is felismerhetők a gyenge, vagy cérnacsírákból és így azoknak gondos kiselejtezésével ültetésre csak egészséges gumók kerülnek. Ezenkívül a fénycsirák különböző színe lehetővé teszi az idegen fajtájú gumók felismerését és eltávolítását is. A javorizáló helyiség feltétlenül világos és szellős legyen. A gumók elhelyezésénél pedig akár ládákban, akár kosarakban, akár polcokon, vagy felszerelés hiányában padlón történik a javorizálás, ügyeljünk arra, hogy a gumókat kettő, legfeljebb háromsoros rétegnél vastagabban ne rakjuk be. A gumókat legalább hetenként ellenőrizzük és a beteg gumók eltávolításával egyidejűleg forgassuk át. Vigyázzunk arra,, hogy a csirák le ne törjenek. így biztosíthatjuk, hogy minden gumó egyenletes megvilágításhoz jut. Bár minden eszközzel oda kell hatni, hogy a tárolóhelyiség megvilágítása minél jobb legyen. mégis vigyázni kell arra, hogy közvetlen nagy fény a gumókat neérje, mert ez káros felmelegedést okoz. A helyiség szellőztetését biztosítani kell. Ha a külső hőmérséklet nem haladja meg a 15—18 C fokot, a szellőztetést egész napon át végezhetjük Ha azonban a helyiség hőmérséklete megközelíti a 18 C fokot, akkor a szellőztetést már csak a napnak hűvösebb szakában éjjel vagy hajnalban végezzük'/ A javorizáló helyiségben ugyanis bizt'ositam kell. hogy a hőmérséklet 18, legfeljebb 20 C fok fölé ne emelkedjék. Ha a helyiség levegője száraz, akkor időnkén* tiszta viznek ködszerű permetezésével, vagy az útak locsolásával kell gondoskodni a helyiség páratartalmának biztosításáról. Helyiség hiányában napsütéstől védett, fákkal vagy fallal árnyékolt helyen melegágy! keretek, deszkák, vagy párhuzamosan emelt földbakhátak között is javorizálhatjuk a vetőburonyát. El ben az esetben vékony szalmaréteget helyezünk a %umók alá, melyet, bármely oknál fogva átnedvesednék, a gumók átválogatásával és átforgatásával egyidejűleg száraz szalmával cserélünk ki. A keretek, vagy földbakhátak fölé. — hogy a gumókat esetleges napsütéstől vagy az esővíz becsurgástól megvéd iük —, részútosan kitámasztót* sűrű nád. vagy szalmahasúrát helyezünk, m :;gy elkészített előcsiráztatót leghelyesebb & burgonya beültetésére szánt tábla szélére helyezni, ahonnan a kiültetést is könnyűszerrel elvér 'retjük. A kiültetés előtt a jarovizált gum ","'t mégesvszer gondosan válogassuk át. A beteg vagy fajtájú gumókat távolítsuk el és a ládákban vagy kosarakban — vigyázva hogy a csirák ne törjenek — szállítsuk ki az ültetés helyére. A kései érésű fajták kiültetését június 15- én lehet megkezdeni. Legkésőbb a korai érésű faj', kát ültetjük ki. Áz ültetés végső határideje július 15. A sertésállomány emelésével több húshoz és zsírhoz juthatunk Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal: Bratislava. Krízková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő. Major Sándor. — Kiadja az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja Concordia nyomda Bratislava, Ul. Nár povstanie 41 — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— Kcs. — A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. IV 2.
