Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-06-15 / 24. szám
6 1952. június 15. Az újítás és a jobb munkaszervezés eredménye a dióspatonyi EFSz-ben Egy ember hat nap aíatt 105 ha kukoricát kapált be Szinte hihetetlennek tűnik fel ez a magas teljesítmény. Már pedig ez így van. S ha valaki mégis kételkedne benne, akkor azt ajánljuk, hogy menjen el a dióspatonyi EFSzbe, ahol személyesen meggyőződhet az igazságról. Bizonyos, hogy ilyen magas teljesítményt csak nagyüzemi gazdálkodással lehet elérni, ahol a gépesítést szakszerűen kihasználhatjuk. Kis- és középföldműveseinknek tehát arra kell törekedniük, hogy munkájuk megkönnyítése érdekében használják fel ezeket a tapasztalatokat és hassanak oda, hogy a dióspatonyiak példáját követhessék. őszintén be kell vallanunk, hogy a dióspatonyi EFSz az elmúlt évben nem tudott valami kecsegtető eredményeket felmutatni. Munkaerő hiányában nem tudták földjeiket idejében bekapálni és emiatt bizony nem érték el a szövetkezet által terbevett terméshozamot. Az alacsony terméshozamnak aztán az lett a következménye, hogy a tagok nem kaptak évvégi jutalékot. Ezért mondja most Belkovics elvtárs a szövetkezet egyik tehéngondozója, hogy múlt évben is állandóan két munkaegységünk volt naponta, de csak 120 koronát kaptunk. Persze Belkovics elvtárs megfeledkezett arról, hogy a másik 120 koronát, amit kapniok kellett volna, megette a gyom. Nem állíthatjuk azt, hogy különösen egyes szövetkezeti tagoknál nem lett volna meg a jó akarat, a múlt évben is a növényápolási munkálatok idejében való elvégzésénél, de a hiányzó munkaerő mellett hibák voltak a munka megszervezésében is, amit annak tulajdoníthatunk, hogy a vezetőségnek nem volt elég tapasztalata a nagyüzemi gazdálkodásban. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hiszen az elmúlt évben a szövetkezet még itt is gyermekcipőben járt. Még nem rég bíráltuk meg lapunkban a szövetkezet vezetőségét, hogy a cukorrépa egyeléséhez nem szervezték meg kellően a munkálatokat. Ma pedig azt tapasztaljuk, hogy a dióspatonyi EFSz nagyon is előre haladt a növényápolási munkálatokban. Tény, hogy a 45 ha cukorrépát csaka jól szervezett munkával egyelték ki két nap alatt. A növényápolási munkálatok nagy előrehaladásában a legnagyobb érdeme Pőte József és Végh Árpád gépész-kovács szakembereknek van. A múlt hónapban a kovácsműhely az összes szövetkezeti tagok érdeklődési központjává vált. Mindenki tudta, hogy Pőte József és Végh Árpád nagy mesterek, de most az egyszer kétségbe vonták ügyességüket Az ötkapás agregát már készen állt a kovácsműhely udvarán, de mindenki kiváncsion várta, vájjon lehet-e majd vele kapálni. Már csak az agregát traktorra való szerelése hiányzott s aztán bebizonyosodik ér-e valamit, vagy sem. Végre ez is megtörtént és Lőrinc ístván, a Zetor 25-ös traktorával elindult a kukoricatábla felé Határtalan volt az öröm, amikor látták, hogy az ötkapás agregát beleereszkedik a földbe és hibátlanul porhanyítja a talajt. Pőte József az örömtől meghatva nézte, amint a traktor végighaladt a táblán, majd megfordult és ismét földbe ereszti a kapákat Boldogság sugárzott a két szakember arcáról. mert hiszen annál nem is lehet nagyobb boldogság, mintha valaki új at tud alkotni, amellyel hozzájárulhat hazánk szocialista építéséhez. El sem képzelhető,, mit jelent az ötös agregát fejlődő szocialista mezőgazdaságunk részére. Mindenesetre meg kell említenünk, hogy a dióspatonyi EFSz ma ennek köszönheti a növényápolási munkálatok idejében való elvégzését, ami biztosíték a magasabb terméshozam elérésére.. Az agregát naponta 16 ember helyett végzi el a munkát Könnyen kiszámíthatjuk, hogy a lóval való kapálásnál, az ötlovasicapához 5 ember kellett volna a kapákhoz és legkevesebb 3 ember, aki a lovat vezeti. A 8 ember napi teljesítménye együttvéve, legtöbb 8—10 ha lett volna. Ezzel szemben Lőrinc László traktorista az agregáttal 17, sőt 20 ha-t is bekapál naponta. Tehát egyedül annyit kapál be, mintha 16 ember lóval kapálna. Ezek szerint tehát 16 munkaerőt szabadított fel a kapálástól. Még hozzá az agregáttal való kapálás sokkal jobb és olcsóbb, mint a lóval való kapálás. Mig a lovaskapa után járó ember lábnyomokat hagy maga után, addig az agregát után a talaj teljesen sima marad. És hogy mennyivel olcsóbb, azt bizonyítja az a tény, hogy a dióspatonyi EFSz már eddig 840 munkaegységet takarított meg, amelynek értéke 96.516 korona. Nem is beszélve arról, hogy ezzel mennyire megrövidítette a munkálatok idejét. Már magában az eredmény is világosan bizonyítja, hogy Pőte és Végh elv(TPP) A takarmányok kaszálása eddig a pozsonyi, nyitrai és a besztercebányai kerületekben folyik a legkielégitőbben. A keleten fekvő három kerületben még csak most kezdték meg a kaszálást. így például a kassai kerületben, a moldvai és királyhelmeci járásokban, valamint a többi járásokban is a takarmányfélék fokozatos kaszálását csak június 9-én kezdték meg. Az eperjesi kerületben alaposan felkészültek a takarmányfélék kaszálására. A homonnai járásban. — ahol a kaszálást csak június 10-én kezdték meg, a Földműves Raktárszövetkezet már elkészítette a takarmányfélék felvásárlási tervét és annak elraktározására 5 raktárhelyiséget biztosítottak. Az útszéli sáncok kaszálását a Járási Nemzeti Bizottság úgy szervezte meg. hogy bizonyos részét széji elosztotta az EFSz tagok, valamint a kis és középföldművese]? között, a felmaradt részt bedig az útkaparó kaszálja le A varannói járásban és másutt is takarmányszárító állványokat készítenek és több helyen a kaszálást kézierővel hajtják végre A bártfai járásban munkaverseny indult meg az EFSz-ek között a takarmány sikeres betakarítása érdekében A felsővízközi és a sztropkói járásokban az EFSz-ék már mindenütt megkötötték a szerződést az állami gépállotársak újítása nagy célt szolgál, a munka megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében. Az agregát kezelése nagyon egyszerű és bármilyen kapásnövénynél alkalmazható. A kések átcserélésével ugyancsak használható töltögetésre is, hasonlóan mint a kultivátoron. Az agregátot a Zetor 25-ös traktorra szerelték fel, mégpedig úgy, hogy a sárhányót tartó vázhoz keresztbe egy akkora hosszúságú sínt erősítettek, amely megfelel a kapák közti öt sor távolságnak. Ehhez a sínhez kapcsolták az öt kapát. A kapák, a vetőgép csoroszlyájához hasonlóan vannak a sínhez hozzákapcsolva úgy, hogy azok munka közben le-fel mozoghatnak. Kapálás közben a kapák a saját súlyuknál fogva a földbe ereszkednek, de szabályozhatók is. Fordulásnál vagy üresmenetben a kapákat nem kell lekapcsolni, mivel azokat egy kapcsolással fel lehet emelni. A traktor fölött, mintegy másfél méter magasságban egy közönséges vascső van erősítve, amelyről 5 darab lánc függőlegesen ereszkedik le a kapák hátsó részére. A hátsó kardálytengely átváltásával olajnyomásra ez az emelő automatikusan felemeli a kapákat. Pőte elvtárs újítása tehát nagy szolgálatot tett, de a sikerek nem teszik elbizakodottá. Üjabb és újabb találmányai vannak a mezőgazdasági gépek tökéletesítésére, amit a közeljövőben igyekszik megvalósítani. Lavrík Mihály. másokkal a kaszálásra vonatkozólag és ugyancsak szerződéseket kötnek az önállóan gazdálkodók is. A besztercebányai kerületben az összes takarmányfélék kaszálására megtették az előkészületeket. A Kerületi Nemzeti Bizottság tagjai együtt a Járási Nemzeti Bizottságokkal biztosították a mesterséges és réti takarmányok időbeni lekaszálását. A kaszálási határidőt a keleti járásokban június 20-ig, a déli járásokban pedig június 6-ig állapították meg. A Járási Nemzeti Bizottságok mellett működő gépüzemi és takarmányügyi előadók gondoskodnak arról, hogy az összes felhasználható gépek segítségével biztosítsák a takarmányok lekaszálását és felvásárlását. Az összes kaszálógépeket megjavították és néhol kisebb munkacsoportokat alakítottak a kaszálásra. Szárítóállványaik ezideig csak az állami gazdaságoknak s néhány szövetkezetnek van. amelyek a múlt évről maradtak meg. mivel ez évben még nem kapták meg a szárítókhoz szükséges anyagot. Az is hiba, hogy némely szövetkezet nem volt kellően felvilágosítva a takarmány szárítóállványon való szárításának fontosságáról, mint pl. a korompai járásban, ahol a szárítóállványokat ez évijén is, csak igen kis mértékben használják fel. A takarmány félék kaszálása és szárítása Szlovákia területén Szenteljünk nagyobb tigvelmet az útszéli árkok, vasúti töltések és egyéb sáncok kaszálására Tito áruló politikájának következménye a ugosziáv parasztság elnyomorodása A jugoszláv dolgozó parasztság mérhetetlenül sokat szenvedett az elmúlt évtizedek alatt, Jugoszlávia külső és belső elnyomóitól. De még soha olyan ínség nem jutott osztályrészül, mint amilyenbe a Tito-fisizmus, az amerikai uralom taszította. Sújtja a kapitalista rend minden borzalma, a hadigazdálkodás terhe és ránehezedik az amerikai hadimilliomosok. gyarmatosítók szörnyű igája. A jugoszláv lakosság több mint felét alkotó dolgozó parasztság nagy többsége nem képes eltartani saját magát és családját. Jugoszláviában évről-évre nagyobb adóterhek nehezednek a lakosságra. Titoék 1951-ben az előző évinek háromszorosára emelték a parasztgazdaságokra kivetett állami adók összegét és ezzel egyidőben az egyházi adó összegét is megháromszorozták Ezeknek az adóknak túlnyomó részét a szegény- és középparasztoknak kell fizetni. 1951 év végén Titóék rendeletett bocsátottak ki. amely jelentősen felemelte a kis- és középparasztok adókulcsát. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy az adókivetést helyi bizottságok végzik, amelyek zömükben kulákokból és az UDBA embereiből állnak. Ezek a bizottságok teljesen önkényesen állapítják meg az adókat, megfizethetetlenül magas összegeket rónak ki a szegény-és középparasztokra — ugyanakkor csökkentik a kulákok adóját Ahol a kulákok diktálják a beszolgáltatás mértékét Hasonlóképpen kulákbizottségok állapítják meg a beszolgáltatás mértékét is. A titóista beszolgáltatási rendszer a dolgozó parasztság leleplezetlen kifosztása. Titóék tavalyi beszolgáltatási rendeletének értelmében a kethárom hektár földdel rendelkező parasztok minden hektár után 450 kilóig terjedő gabonamennyiséget kötelesek beszolgáltatni s a három-öthektáros gazdák kötelezettsege igen gyakran a 850 kilogrammot is eléri hektáronként. Ugyanakkor a kulákok számára egészen csekély beszolgáltatás! kötelezettséget állapítanak meg. Bjelovár járásban például a titóista bizottságok a kulákoktól feleannyi gabona beszolgáltatását kérték, mint amennyit a két-háromhektáros szegényparasztoktól követeltek meg. A kulákok, akik kezükben tartják az ország gabonatermelésének 40 százalékát, az állami beszolgáltatásnak csupán 10— 15 százalékát teljesítik, míg a fennmaradó 80 —90 százalék a szegény- és középparasztságra nehezedik, amely az ország egész gabonatermésének csak 60 százalékát gyűjti be. Ugyanezt a rendszert — amely a szegény- és középparasztok kirablására és a kulákok (erősítésére szolgál — a titóisták a többi termény, továbbá az állatok beszolgáltatásánál is alkalmazzák. A kötelező beszolgáltatás mennyiségének meghatározásánál és a mezőgazdasági termékek begyűjtésénél a helyi titóista bizottságok teljesen kifosztják a szegény- és középparasztságot. A parasztok ellenállása a rabló* intézkedésekkel szemben Természetesen, a jugoszláv dolgozó parasztok vonakodnak eleget tenni ezeknek a rabló intézkedéseknek. A mai fasiszta Jugoszláviában mindennapos jelenség, hogy a parasz toktól erőszakkal veszik el gabonájukat. Fegyveres titóista bandák rohanják meg éjszakánként a falvakat, házkutatásokat rendeznek és a szegény- és középparasztoktól legtöbbször egész gabonakészletüket elrabolják. Titóék ezt azért teszik, hogy több gabonát és más mezőgazdasági terméket szállíthassanak a -kapitalista országokba. Ennek az árából akarják fedezni a fegyvervásárlások egyik részének költségeit. Jugoszlávia egyetlen vadászrepülőgépért nyolcmillió kiló kukoricát, egy könnyű tankért pedig 3,150.000 kiló kukoricát ad. 1951-ben Titóék több mint egy millió tonna búzát és kukoricát szállítottak Nyugat-Németországba, hatalmas élelmiszermennyiséget vittek ki Franciaországba és más kapitalista országokba is. A jugoszláv falvakban tömegjelenséggé vált a szegényparasztok vagyonkájának dobraverése. Egyre több és több dolgozó paraszt kényszerül arra, hogy eladja földjét, munkaeszközeit. sőt nem egyszer utolsó ingét Is, hogy fizetni tudja adósságait. A nyomorba jutott parasztok tulajdonát a kulákok vásárolják fel. Még a hivatalos titóista statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a dolgozó parasztok gazdaságainak évente mintegy 10 százalékát felfalják a falusi gazdagok. A „szövetkezetek" igazi mivolta Kíméletlenül szipolyozzák a titóisták azokat a parasztokat is, akiket csalással, fenyegetéssel és erőszakkal az úgynevezett „szövetkezetekbe’ hajszoltak. Ezek a „szövetkezetek” valójában kapitalista nagybirtokok, amelyeknek teljhatalmú ura — a kulák. E tőkés nagyüzemekben a Titó-banda rabmunkába fogja földjüktől megfosztott, kolaúsbotra jutott kis- és középparasztokat. A szövetkezetnek álcázott kapitalista nagybirtok támogatásával, továbbá újabbaknak létrehozásával a Tito-banda szándékosan gyorsítani akarja a kisparaszti gazdaságok pusztulásának a tőkés világból ismert folyamatát, hogy minél több teljesen kiszolgáltatott rabszolgát tudjon munkába állítani az Amerikának termelő bányákban és a háború előkészítését szolgált' hadiépítkezéseken. A titóista „szövetkezetek” lényege, össztétele, egész tevékenysége megcáfolhatatlanul feltárja ezeknek a „szövetkezeteknek” kapitalista, kulák jellegét, megmutatja, hogy ezek a parasztság legkíméletlenebb kifosztásának és a földről való elűzésének eszközei, másrészről pedig arra szolgálnak, hogy gazdaságilag erősítsék a Tito-banda uralmának falusi támaszát, a kulákságot. A szőlő pótlására készítsünk zöldoltással nemesített vesszőket Kötött talajú (nem immunis) szőlőink hiányainak pótlását általában gyökeres alanyvesszőkkel végzik, melyeket az ültetést követő évben zölden oltanak és ősszel (tél folyamán) a hiányzó tőkék helyére ledöntenek. A zöldoltás ideje május közepétől június végéig van. Ilyenkor erőteljes a nedvkeringés és legjobb az eredés. A hajtások akkor legalkalmasabbak oltásra, amikor már nem túl zsengék, de még nem fásak. Ha újjaink között az ilyen hajtást megnyomjuk, már nem lapul össze, de még nem merev tapintású, gumiszerűen rugalmas. A bél még nem fehér, csak éppen hogy fehéredni kezd. Oltóha jtást leghelyesebb a termőtőkék zöldhajtásairól szedni. Csak a legjobb tulajdonságú, bőtermő és egészséges tőkékről szabad oltóhajtást szedni. Ezeket a zöldhajtások felső végéről vágjuk, éspedig arról a részéről, ahol a vastagság az alany hajtásának legjobban megfelel. A túl gyenge, túl nedves oltóhajtás nem jó, mert oltás után elfonnyad, mielőtt még az alanynyal összéforradt volna. A fásodnj kezdő oltóhajtás sem megfelelő, mert nehezen forr. Zöldoltásra az európai tőkék hajtásainak egy izét használjuk. Azok az ízek legmegfelelőbbek, amelyeken a levél mellett már egy-kéf leveles hónalhajtás is van. Ez azért jó, mert a tapasztalat szerint az összeforradás után az ily kis hónalhajtások nőnek tovább a legkönnyebben. Perzselő napon, vagy hideg, szeles időben zöldoltást ne végezzünk. A zöldoltást a következőképpen végezzük: A beoltandó hajtásokat az oltásra alkalmas helyen ízközben levágjuk és a megmaradt legfelső bütyök levelét és rügyét eltávolítjuk. Az alatta levő két levél lemezének a felső felét levágjuk. A többi levelek megmaradnak, de a kacsokat és hónaljhajtásokat eltávolítjuk. Az 'oltás leendő helyénél megmaradt bütyök felett három cm-nyi csonsai kot hagyva, azt behasítjuk hosszában * a bütvök közepéig. A bütyköt nem vágjuk egészen keresztül, azért a k^st nem lefelé nyomva, hanem kifelé húzva használjuk. Az oltóhajtást a bütvök alatt 4—5 cm-nvire elvágva, raita kétoldalú éket vágunk Az ék hossza 2 —2.5 cm legyen. Az éket közvetlenül a bütyök alatt vágjuk, a bütyök felett pedig 4—5 cm csonkot hagyunk. A „szövetkezetek” jgazi mivolta még inkább lelepleződött, amikor a titó-fasiszták megszüntették azt, hogy a „szövetkezetben” dolgozók természetben részesedjenek a jövedelemből. Ezzel még nyilvánvalóbb lett, hogy a „szövetkezetben” lévő dolgozó parasztok a kulákok bérmunkásai, cselédei. A jövedelem túlnyomó részét a kulákok kaparintják meg. Ez azt biztosítja számukra, hogy a jövedelem elosztásánál a földtulajdon, valamint az élő és holt felszerelés értéke a döntő — míg a végzett munka arányában a jövedelemnek csak kis töredékét osztják szét. A titóista párt stariisicsi szervezetének ülésén, ahol a járási vezetőség egyik tagja tartott beszámolót, egy dolgozó paraszt — amint a „Borbá”ban Pasko Romac, a titóista párt egyik vajdasági tartományi vezetője beismerte — ezéket vágta az előadó fejéhez: „Mesélhet maga, amit akar. Négyszáz munkaegységem van a szövetkezetben és mégcsak egy zsebkendőt sem tudok venni magamnak”. Érthető tehát, hogy a dolgozó parasztok gyűlölik a titóista „szövetkezeteket” és minden áron szabadulni igyekeznek belőlük. A titóista „szövetkezetek” bomlása olyan méreteket öltött, hogy a belgrádi fasiszta banda drákói rendszabályokat alkalmaz a „szövetkezetekből” menekülő parasztokkal szemben. A titóista törvényszékek százával hozzák a szigorúbbnál szigorúbb ítéleteket a „szövetkezetekből” kilépők ellen. De a terror sem képes visszatartani a dolgozó parasztokat A Jugoszláv dolgozó parasztság egyre elszántabban fordul szembe a Tito-banda fa*siszta uralmával, mert saját bőrén tanulja meg, hogy ez a rendszer az ő legádázabb ellensége. Egyre növekszik azoknak a jugoszláv parasztoknak a száma, akik megtagadják az adófizetést, nem tesznek eleget az őket kirabló beszolgáltatásnak, kilépnek a „szövetkezetekből”, megszöknek a bányákból és a katonai építkezésekről. Jugoszlávia dolgozó parasztsága egységfrontba lép a munkásosztállyal és az ország többi hazafias erőivel, hogy a munkásság vezetésével megsemmisítsék az amerikai imperialisták belgrádi lakájainak fasiszta uralmát és az országot viszszavezessék a béke, a demokrácia, a szocializmus táborába.
