Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-06-15 / 24. szám
ITI. évfolyam 24. szám. Ara 2.- Kcs Bratislava, 1952. június 15. Minden szövetkezeti tag felelős gazdálkodó és ezért közösen és egyénileg mindegyiknek őriznie kell a szövetkezeti vagyont. A szövetkezet fejlődésének és megszilárdulásának elengedhetetlen alapja; a szövetkezeti tagoknak a közös tulajdonhoz való becsületes és öntudatos viszonya. Az EFSz-ek további megszilárdítására és fejlesztésére vonatkozó Párt és kormányhatározat nagyszerű eszközt ad dolgozó parasztjaink, politikai tényezőink, valamint az államapparátus kezébe, amellyel eddig nem látott fejlődést érhetünk el mezőgazdasági.nkban. EFSz-eink még nem állanak fenn hosszú idő óta, de azok a gazdag tapasztalatok. amelyeket EFSz-eink ezen néhány év alatt szereztek egyöntetűen és minden kétséget kizárva megerősítik azt a tényt, hogy a dolgozó parasztság önkéntes bevonása a mezőgazdasági nagytermelésbe jelenti az egyetlen utat mezőgazdaságunk magas termelékenységéhez s így dolgozó parasztjaink jólétéhez is. Az a tény, hogy EFSz-eink már fennállásuk második évében 27%át szolgáltatták be a forgalomban le\ő gabonának, — annak ellenére, hogy csak 19% termőföldet munkálnak, — világosan beszél arról, hogy mekkora túlsúlya van a szövetkezeti nagytermelésnek az egyéni gazdálkodással szemben. Hazánkban az ipari termelés soha nem látott mértékben növekszik vagyis olyan temnóban, amely a kapitalizmus idején elképzelhetetlen volt Ha. csak Szlovákiát vesszük, amely alig néhány évvel ezelőtt, a kapitalista uralom idején a legelmaradottabb országok közé tartozott, jelentéktelen é® legelmaradottabb ioarral, nénidemoknatikus rendszerünkben jelentős iparosítást ért el és már 1951-ben három és f"l~zer megnövekedett az ipari termelés 1937 évi termelésével szemben. El lehet képzelni, hogy a legmodernebb gépekkel felszerelt nagyipar mellett, mezőgazdaságunk dédapáink ósdi módián, elavult technikával és tenyérnyi parcellákon termeljen? Nem. ez lehetetlen Sztálin elvtárs a szverdlovi egyetem hallgatóihoz egyebek között igy szólott: „Miben rejlik tehát nehézségünk alapvető oka a gabonafronton? Nehézségeink alapvető oka az, hogy a gabonatermelésünk lassúbb emelkedést mutat a szükségletek emelkedésével szemben Növekvőben van az inar s így növekvőben van munkásaink száma is. Üj A galántai szövetkezeti napon a járás összes szövetkezeteinek képviselői megvitatták az EFSz-ekről szóló Párt és kormányhatározatot Amikor ismeretessé vált az EFSz-ekről szóló Párt és kormányhatározat időpontja, a járási pártbizottság Galántán nyomban nekilátott a szövetkezeti nap megszervezésének, hogy az összes szövetkezet képviselőinek bevonásával részletesen megvitathassák az EFSz-ekre vonatkozó Párt és kormányhatározatot. A járás szövetkezeteinek elnökei, az állatgondozó csoportok vezetői, a szövetkezetek agronómjai, valamint a helyi pártszervezetek elnökei vasárnap már a kora reggeli órákban megérkeztek Galántára, ahol nagy kereslet mutatkozott az újságok iránt, mert hiszen mindenki tudta, hogy az EFSz-ekről szóló Párt és kormányhatározat épúgy sok új és értékes dolgot hoz számukra, mint ahogyan nagy jelentőséggel bírtak a korábbi Párt és kormányhatározatok mezőgazdaságunk fejlesztését illetően. A szövetkezeti vezetők. Párt-, valamint a nemzeti bizottságok képviselőinek galántai megbeszélésén, a tárgysorozat első és legfőbb pontját a Párt és kormányhatározat képezte. A jelenlevők nagy figyelmet szenteltek a munkacsoportok, osztagok megszervezésének, a munkafegyelem és az egyéni felelősség fontosságának. mert hiszen ezeknek a kérdéseknek helyes megoldása hozzájárult ahhoz, hogy EFSz-eink az idén igen könnyen és sikeresen tudtál: elvégezni a tavaszi munkálatokat. minden brigádsegítség nélkül. Nagy megelégedéssel fogadták a Párt és a Kormány segítségét azokban az esetekben, amikor a szövetkezeti tagság legelőt, vagy kihasználatlanúl heverő földet von be szántóföld területeinek kiszélesítésére. A galántai szövetkezeti nap résztvevői a vita során ama kívánságuknak adtak kifejezést. hogy a Párt és kormányhatározattal meg kell ismertetni a lakosság legszélesebb rétegeit, mégpedig gyűlések és nyilvános viták által. Ezért a galántai járás Pártbizottsága már június 9-én és 10-én megszervezte, hogy a járás összes községeinek helyi Pártbizottságai részletesen megvitassák a határozatot, majd gondosan előkészítsék a tagsággal való megvitatásra. A jövő héten pedig a szövetkezeti taggyűléseken sor kerül a Párt és kormányhatározat megvitatására s ezt követőleg nyilvános gyűléseken fogják megtárgyalni a lakosság legszélesebb rétegeinek bevonásával. Erre a célra a járási Pártbizottság 48 oktatót szervezett be, hogy ezzel is elősegítse, hogy a Párt és a kormányhatározatot mindenki magáévá tehesse. A Párt galántai jsft-ási bizottsága jó példát mutat, hogy milyen módon kell megszervezni más járásokban is a Párt és a kormányhatározat megvitatását, hogy ez a nagyjelentőségű határozat valóban segítségére váljon kis- és középparasztjainknak, szövetkezeteink tagságának, már az aratásra való gondos felkészülésnél is. kólák megszüntetésével, amelyek a falusi gazdagok leányait nevelték. Azzal, hogy a diákok kiválogatásában az osztályszempontot alkalmazták, a mezőgazdasági iskolákon való tanulást, a * kis- és középparasztok és munkások nagyobbszámú gyermekeinek tették lehetővé. Ezen intézkedések ellenére a mezőgazdasági iskolák régi szervezete és tartalma lényegében megmaradt. A po(Folytatás a második oldalon). sági összeomláshoz vezethetne, ami nemzeti függetlenségünk veszélyeztetését is jelenthetné. A szovjet kolhozok és a szovjet mezőgazdaság felmérhetetlen sikerei és tapasztalatai, valamint EFSz-eink százainak örömteli tapasztalatai határozott biztosítékát jelentik annak, hogy dolgozó kis- és középparasztjaink alapvető tömege értékelni tudja azt a ha-^ talmas előnyt, amely EFSz-eink megszilárdítására és fejlesztésére vonatkozó kormányhatározatból és annak gyors és teljes teljesítéséből fakad számukra. Szükséges, hogy mezőgazdaságunk összes dolgozói, a Nemzeti Bizottságok dolgozói és főképpen a Párt összes szervezetei, valamint tagjai megértsék, hogy határozatával a Párt és a Kormány történelmi feladatot bízott rájuk. A Párt IX. kongresszusán Gottwald elvtárs azt mondta: „A falu szocializmusra való áttérése nélkül nem lesz nálunk szocializmus és falvaink nem térhetnek át a szocializmusra munkásosztályunk és dolgozó kis- és köz^pparasztságunk szövetsége nélkül“. A Csehszlovákiai Kommunista Párt központi bizottságának 1951 évi ülésén a következőket mondta: ..Elvtársainknak, elsősorban pedig a vezetőknek tudniuk kell, hogy a helyi szervezetek ténykedésük helyén a Pártot képviselik, azt a Pártot, amelynek kezében van a hatalom országunkban és felelősséggel tartozik népünknek“. Elsősorban a Párttól és tagjaitól függ, hogy dolgozó parasztjaink milyen lelkesedéssel és milyen gyorsan szilárdítják meg szövetkezeteiket és milyen mértékben építenek ki további EFSz-eket saját boldogságuk és hazánk szerencsés fejlődésének érdekében. Mindemellett egy pillanatra sem szabad elfelejteniük a szocializmus építésének két döntőjelentőségű elvéről: hogy a szocializmust falvainkon csakis a kis- és középparasztság tevékeny részének túlnyomó többségével lehet építeni, akik önként kapcsolódnak be az építő munkába és egy pillanatig sem szabad ellankadniok az osztályellenséggel, a kuláknkkal szembeni kíméletlen harcban. Nem kételkedhetünk abban, hogy szülőpártunk Gottwald elvtárs vezetésével, a leghaladotttabb és a legfejlettebb szovjet mezőgazdaság alkotóinak történelmi tapasztalataival meggazdagodva. Lenin és Sztálin halhatatlan tanításaival felvértezve, történelmi feladatát. a szocializmus kiépítését mezőgazdaságunknak képes lesz teljesíteni, és ezt teljesíti is! A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja városok nőnek, új területek fejlődnek ki, melyek ipari növényeket termesztenek, (gyapotot, cukorrépát, lent, stb.) s ezeken a helyeken is nagy a kereslet a gabonaneműek iránt. Ez mind a gabona kereslet, vagyis a szükséglet emelkedését jelenti. Ennek ellenére a gabonaneműek termelékenysége csak lassan halad előre“. Sztálin elvtárs még rámutatott arra, hogy az alacsony termelés, bár már túlhaladta a cári Oroszország termelését, a termőfö'd szé4tagozódásában rejlik. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a szovhozok termelésének fejlesztése mellett, a kis- és középparasztságnak, az apró elmaradt és szétforgácsolt földműves gazdaságok helyett rá kell térniök az egyesüli nagygazdálkodásra, ahol közösen gazdálkodva, a legjobb és legújabb m°zőgazdasági gépekkel, élvezve a haladó tudomány vívmányait, képes lesz minél nagyobb mennyiségű gabonát termelni. Az egyéni gazdálkodás alacsony termelékenysége, — ha ennek továbbra is így kellene lenni, — nagy veszélyt jelentene, mert egyrészt lehetetlenné tenné dolgozó parasztságunk életszínvonalának emelését, másrészt pedig dolgozóink ellátását és életszínvonalának emelését fenyegetné. Nálunk minden dolgozó annyit kap a társadalomtól. amennyit munkájával a társadalomnak ad. Az egyéni gazdálkodás eredményei, — ha figyelembe vesszük, hogy így a munka sokkal nehezebb. — az ipari termeléssel szemben nagvon kicsinyek és ez a kistermelés továbbra is megmaradt volna, eredménye még kisebb lenne. Ez természetes s a gazdag szovjet tapasztalatok is arra tanítanák, hogy csakis a szocialista mezőgazdasági nagytermelés biztosítja be a mezőgazdaság dolgozóinak jólétét és nyújthat elegendő élelmicikket dolgozó nénünk emelkedő szükségleteinek kielégítésére. Ha a csekély termelékenyséCTű mezőgazdasági kistermelésnél maradnánk, az feltétlenül közellátási nehézségekhez vezetne és fékezné az életszínvonal emelkedését falvainkon, gyengítené a munkásosztály és dolgozó parasztságunk szövetségét s végül pedig gazda-EFSz-eink további megszilárdításáról és fejlesztéséről A szovjet gépipar nagyszerű kombájnjai a multévi aratásnál nagy segítséget jelentettek mezőgazdaságunk szocialista szektorának. Az idei békearatásuknál a kombájnoknak nagy szerepe lesz a termésbetakarításánál. A királyhelmeci gépállomás dolgozói nagy gonddal készítik elő a kombájnokat a közelgő aratási munkálatokra. A dolgozó nép februári győzelme után néhány intézkedést hajtottak végre a mezőgazdasági iskolák nevelőmunkájának megjavítására. A mezőgazdasági iskolák a főiskolák kivételével átmentek a földművelésügyi minisztérium hatáskörébe, hogy a mezőgazdasági termeléssel való még szorosabb kapcsolatban az ifjúság nevelését jobban a szükségletekhez alkalmazzák. Megtették az első lépéseket az iskolák spéciálizálása felé a gazdaasszonyí is-A mezőgazdasági iskolákat a múltban a kapitalista gazdálkodás szükségleteinek megfelelően, a nagygazdák fiai számára építették. Míg a mezőgazdasági fő- és felsőbb iskolák, valamint gazdaasszonyí iskolák a falusi kapitalisták gyermekeit nevelték, a kis- és középparasztok gyermekei az úgynevezett téli népiskolákra voltak utalva. Kormányrendelettel újjászervezték a mezőgazdasági iskolákat
