Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-06-08 / 23. szám
8 1952. június 8. A zsrtvagyarmaii kollektiv gazdaság magasan íeluimúlja az egyéni gazdaságok eredményeit A zsitvagyarmati kollektív gazdaság 1949 tavaszán alakult meg. A Pártunk vezetésével 50 család lépett itt akkoriban az új, boldogabb élet útjára. Háromévi szorgalmas munkával a tagok bebizonyították, hogy a közös, nagyüzemi gazdálkodás magasan felette áll az egyéni gazdálkodásnak. Ennek eléréséhez a Párt-, kormányhatározat és a napi sajtó segít, amely megvilágítja a szövetkezeti tagok előtt a mindennapi feladatokat. Az idén már gondosan megszervezett munkacsoportokkal fogtak a tavaszi munkákhoz. Az elmúlt években szerzett tapasztalataikat igyekeznek kellőképpen kihasználni. A szövetkezeti tagok feleségei is bekapcsolódtak a munkálatokba, ami azt mutatja, hogy a szövetkezetben dolgozó asszonyok is megértették, hogy csak idejében elvégzett munkával érhető el magasabb terméshozam. Ma már a zsitvagyarmati szövetkezetben 50 állandó női munkaerő dolgozik. Ezek az asszonyok kötelezettséget vállaltak, hogy minden munkát idejében és pontosan elvégeznek. A női munkaerők főleg a növényápolási munkálatokban vannak alkalmazva. A kertészeti munkacsoport az idén 8 nap alatt 10 ha-on végezte el a dohánypalánták kiültetését. Ezt az eredményt úgy érhették el, hogy a szövetkezet dolgozó asszonyai minden idejüket igyekeztek gazdaságosan kihasználni. Kötelességüknek eleget tettek azzal is, hogy a munkaidőt pontosan betartották és egy munkanapot sem mulasztottak. A mezei munkacsoport bizony meszsze elmaradt a kertészetben dolgozó asszonyok mögött. A répa és a kukorica sárabolását csak a múlt héten kezdték meg. Ennek a késésnek az az oka, hogy ősszel nem végezték el a mélyszántást és tavaszi szántásba kellett vetniök. Az ilyen helytelenül előkészített talajban nehezen kelhet ki a mag. A szövetkezet vezetősége az idén már gondoskodik arról, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. A helyes munkabeosztás által az őszi mélyszántást idejében elvégezhetik, ami biztosítéka a jövőévi jó terméshozamnak. A tavalyi sikertelenségnek is a szervezetlenség volt az oka. Megkéstek és az esőzések megakadályozták a mélyszántás elvégzését. Az állattenyésztési csoport is szebb eredményeket ért el a tavalyihoz képest. Az idén Dezső Mihály egynapos szakiskoláztatása után kezdtek az eredményesebb állattenyésztéshez. Dezső Mihály ezen az iskoláztatáson megismerkedett Malinyinova szovjet fejőnő módszerével. Tapasztalatait társaival is meg akarta osztani, de mivel azok ezt figyelmen kívül hagyták, Dezső maga fogott pontosan a szovjet tapasztalatok szerint a módszer alkalmazásához. A javítást elsősorban a takarmányozással kezdte. A szövetkezet 40 darab fejőstehenét az új takarmányozási módszerrel feljavították s utána megkezdték a háromszori fejest naponta. Alkalmazta a tcgymasszázst is, ami a tejhomazot jelentősen emelte. Dezső elvtárs 15 tehenet etet és fej naponta s van olyan tehén is, amely 24 1 tejet ad naponta. Fizetése is jelentősen emelkedett, a múlt hónapban már előlegként 3900 koronát kapott, míg Menyhal és Novák etetők alig kaptak 2000 koronát. Miután látják, hogy a tejhozam emelkedésével a jövedelmük is növekszik, minden, erejükkel azon vannak, hogy Dezső elvtársat minden héten utolérjék. Vojtek Gizella Egy nap a bagotai édenkertben — Hát ilyesmi is van nálunk, i— gondolja az olvasó. Hiszen az írás szerint az édenkert egy gyümölcs, egy kígyó és egy kiváncsi aszszony miatt már régesrég fel lett oszlatva és azóta bizony az ember véres verejtékkel keresi a kenyerét. Az öreg vincellér azonban nem osztja ezt a nézetet. Neki pedig hihetünk. Több évtizedig szolgált a grófnál, akit sohasem látott véresen verejtékezni, annál inkább dúskálni mindenféle jóban, övé volt a sok szőlő az ógyallai határban, Bagotán s ő ott „szorongott” egynéhány kisebb-nagyobb kastélyában, amíg cselédjeire rácsurgott az eső és nem dúskálhattak másban, mint a nyomorban De nem különbb az öreg véleménye a kulákokról sem. Ök is ugyanazok voltak kisebb kiadásban, ők csak azért nyúzták le kevesebb emberről a bőrt, mivel nem volt alkalmuk, kevesebb volt a cselédjük. Az út mentén emberderék vastagságú cseresnyefák sorakoznak és bőkezűen kínálgatják bordóra érett húsos gyümölcsüket. Ezért ittunk kissé hosszabb ideig tart, de nem baj, mert van miről beszélni. Az öreg vincellér minduntalan visszatér a múlthoz, még mindig érzi azokat a sebeket, melyeket a kapitalista világ ütött rajta s annál jobban tudja értékelni, a mostani életét, szép házban lakik, nagy, világos ablakokkal. Munkájáért pedig igazságos jutalmazást kap, merthiszen a népnyúzókat elsodorta a népakarat. Körülöttünk valóságos karóerdő terül el tenyérnyi nagyságú szőlőlevelekkel körülölelve. — Ez itt Pasatúti, ott meg oportó, tovább slankanemka, ez a nagyobb tábla meg rizling —, kezdi a kert bemutatását. — Van vagy százféle fajta, mind fel tudnám sorolni — mondja, de mégse kerül rá sor, hogy fel sorolja mind a száz fajtát, mert egy kisebb szakaszhoz érünk, mely feketeségével s hervadt leveleivel ki rí a zöldmezőből. — Megfagyott, — mondja az öreg s kezefejével végigsímítja dús bajszát, sapkáját kissé feltolja a fején, hogy jobban belevakarhasson ősz hajába. — Ezen a területen még sosem fagyott el a szőlő. Valahogy hullámokban jött a fagy. Néhol még a kövidinka is elfagyott, holott az bírja az időjárást s alig néhány méterre tőle a kényesebb fajtának meg semmi baja sem történt. — elgondolkozott, majd mintha kitalálta volna a gondolatomat folytatta: — A természettel szemben mindig ébernek kell lenni, harcolni kell vele. Azt hiszem nem voltunk elég óvatosak, mert nem gyújtottunk tüzet arra gondolva, hogy itt semmi baj nem érheti a szőlőt’ — tette még hozzá lehangoltan. — Még szerencse, hogy a kár nem lett nagyobb, — sóhajtott még vigasztalásképpen s azután megszakadt a beszélgetésünk, mert elérkeztünk látogatásunk eredeti céljához, a „Dolgozók Utánpótlásának Központjához”, s mivel éppen a tízóraizás kellős közepén értünk hozzá, nagyrészt a cseresnyék dús lombsátrai között tanyázott, mig a kisebbik része az útmenti fűvön heverészett. Az egykori béresek boldog gyermekei A Dolgozók Utánpótlási Központja tulajdonképpen nem egyéb, mint kétéves szakiskola, amelyet az állami birtokok alapítottak, hogy ezekben a mintaszerű iskolákban új szakembereket neveljenek szőlőgazdaságunk fejlesztése érdekében! Erre pedig nagy szükség van, mert bizony a szőlészetben még sok olyan „szakember” akad, kiknek nem érdekük, hogy minél jobb minőségű és több szőlő, kitűnőbb bor jusson dolgozóink asztalára. A derék szőlőmunkásoknak pedig, akiknek szívügye a termelés, segítőtársakra van szükségük. Fiatal erőkre, akiknek átadhatják gazdag tapasztalataikat. Nemcsoda, hogy az öreg vincellér büszkén mutat rájuk. —Ezekből a fiúkból jó szakemberek lesznek. Csakhamar élénk beszélgetés fejlődik ki közöttünk. A fiúk szívesen beszélnek az iskoláról, a munkáról és a jövőjükről. Nem feledkeznek el azonban a múltról sem. A fiatal Vámos Zselizröl arról beszélt, hogy a felszabadulás előtt édesapja az ottani nagybirtokon cselédeskedett és bizony sokszor megesett, hogy a kenyeret is alig tudta biztosítani családja számára, pedig rengeteget dolgozott. Most az állami birtok dolgozója és bizony a világért sem cserélné el a jelent a múlttal. A fia pedig itt van az iskolában, ahonnan mindjárt új beosztásba kerül, hogy hasznosíthassa mindazt, amit az iskolában tanult, mint a szocializmus új építője. A galgóci Nedelka is arról beszél, hogy sohasem hitte volna, hogy az egykori mezőgazdasági munkás fiából komoly szakember lehet. Értékeli is munkásosztályunk e nagy ajándékát. Igyekszik minél *öbbet tanulni, minél jobb szakemberré fejlődni. így van ez a farkasdi Takács fiúval is, aki még itt a szőlőskert közepén is büszke arra, hogy a falujában van a vágsellyei járás egyik legjobb szövetkezete. A többi fiú is teli van lelkesedéssel Ezt tettel is bebizonyítják. A szőlőtakarásnál például 350 százalékos teljesítményt értek el, a szőlőoltásban 200 százalékot. Mindezt azonban a munka jó megszervezése nélkül nem érhették volna el. Két csoportra oszlottak és nagyszabású munkaverseny fejlődött ki a csoportok között. Még a megmunkálandó területet is felosztották maguk között, amiáltal meggyorsult a munka és minősége megjavult. Igen büszkék arra, hogy jó példával szolgálhattak a szőlő helyes megmunkálásában a magángazdálkodóknak is. Ez meg is látszott a terméseredmémyen, mert mig a magángazdálkodó szőlőtulajdonosok szőlőtermésében nagy kárt okozott a peronoszpóra, az iskola szőlőjében nem okozott kárt, mert a jó munkamegszervezés és az iskola vezetőinek szakszerű irányítása következtében mindig idejében megpermetezték a szőlőt. Még sokáig beszélgettünk volna, de lejárt a tízórai szünet ideje és tovább folytatódott a gyakorlati szakoktatás. Délután már a laboratóriumban találjuk a jövő szakembereit, majd néhány órával később egyik részük futbalt játszik, másik meg röplabdázik. De a teniszasztal sem pihen, itt is csattog a labda. Csupa jókedv uralkodik az egykori grófi kastély öreg gesztenyéinek lombsátora alatt. Ezek a vidám fiúk az elméleti és gyakorlati szakoktatás után fejlett kultúr és sportéletet élnek. A járási futbalbajnolcságban a második helyen állnak, asztali teniszben elsők, a színjátszásban pedig konkurencia nélkül állanak és kedveltjei a falvak lakóinak. A kis Kroslák szabad idejében pedig a Micsurin-kertbe szalad, későbben többen is melléje szegődnek. Tenyérnyi kis kertjükben gyapotot, gyógynövényeket és luffát termesztenek. A „Luffa” nevű növényre kiváncsiak voltunk. Kukorica nagyságú növény, de nem csöves, és nem is kukorica, hanem valami levélforma, melynek dús rostjai nyári cipők talpaiba kerülnek és könnyebbé teszik a járást. Ámde milyen szőlészeti iskola volna az, ha mindenfélével kísérleteznének, csak éppen szőlővel nem. A kis Kroslák megjegyzi, hogy olyan szőlőfajtát akarnak kitermeszteni, amely nem fagy el. Ha ezt nem is éri el már ez a csoport, elérheti az Utána következő, mert az eddigi tapasztalatok birtokában további kísérleteket folytathat és rövidesen olyan szőlőfajtával állhat majd a vincellér elé, amely azután igazán nem fagy el. Sokat, nagyon sokat beszélhetnék a bagotai szőlészeti iskola lelkes tanulóiról, akik valóban édenkertté varázsolják az iskola kertjét, az ő munkájuk e hó végén már véget ér, de újabb lelkes csoportok előtt nyílik meg az iskola kapuja. A „régi” csoport viszont széjjel oszlik több kisebb csoportra, egyénekre, akik majd új munkahelyükön bebizonyítják, hogy nem hiába töltöttek el két évet. Üj, fiatal erőkkel gazdagodik szőlészetünk, az egykori munkások és béresek boldog fiaiból. Miklya János. A kormány üléséről Kormányunk kedden Antonín Zápotockv elnök vezetésével ülést tartott. Az ülésen Nepomucky Josef, földművelésügyi miniszter beterjesztette az EFSz-ek megszilárdítására és további felvirágzására vonatkozó Párt- és kormányhatározat javaslatát. A kormányhatározat egész sorozat intézkedést tartalmaz, amelyek azt a célt szolgálják, hogy összes EFSz-einkben magas termelékenységű növényi termelés legyen kiépítve, valamint be legyen biztosítva az állatállomány hasznosságának emelése. Továbbá intézkedéseket tartalmaz a helyes munkamegszervezésre, az igazságos jutalmazásra és a szövetkezeti vagyon megvédésére, ugyancsak intézkedéseket tartalmaz EFSz-nek a kulákoktól való megtisztítására vonatkozólag is. A kormányhatározat foglalkozik még a munkaverseny kifejlesztésével, a tervek és azok ellenőrzésének kérdésével EFSz-einkben, a munkafegyelem megszilárdításával és az egyéni felelősség alkalmazásával, valamint a taglétszám kiszélesítésével, a káderek nevelésével és helyes beosztásával. A kormány elfogadta a javasolt intézkedéseket. A Párt- és kormányhatározatot teljes részletességben jövő számunkban közöljük. A Szövetkezeti Termelés falvaínk szebb életéért harcol Mezőgazdasági termelésünk sikeres fejlődésének és az ötéves terv teljesítésének elengedhetetlen követelménye, hogy valamennyi mezőgazdasági dolgozónk, főleg pedig a szövetkezetek és állami birtokok minden dolgozója, fokozza munkája termelékenységét. Közös munkával, valamint a korszerű agrotechnika érvényesítésével, továbbá a haladó szovjet mezőgazdaság tudományos ismereteinek és tapasztalatainak értékesítésével keressék meg a hektárhozamok fokozásának és az állatállomány magasabb termelékenységének lehetőségeit, hogy ezáltal emeljék a maguk és dolgozótársaik életszínvonalát, harcoljanak a békéért és szocializmusért. A 32 oldalas, színes borítékú és érdekes képanyaggal tarkított lap havonta egyszer jelenik meg. Előfizetési díja évente 100.— Kcs. Magyarajkú mezőgazdasági dolgozók! Lépjetek be a lap elfizetőinek és olvasóinak táborába; a ti lapotok ez, amely mezőgazdaságunk szocialista fejlesztésénél és valamennyiünk szebb jövendőjének építésénél a legmegbízhatóbb iránymutató szerepét tölti be!---------------- (Itt levágandó!) ---------------Megrendelő lap Szövetkezeti Termelés kiadóhivatala Bratislava, Krízková 7. Alulírott megrendelem a Szövetkezeti Termelés című folyóiratot...'............tói' kezdve. A lapot az alábbi címre kérném küldeni: Név .................................................................... Lakhely ..............________________________ Posta -------------------------------------------------Kelt,-------------——, 1952, --------- -----án (sajátkezű aláírás) Védekezzünk a dohány kártevői ellen A dohány kiültetése után elsőrendű feladatunk, hogy annak további fejlődését biztosítsuk. Ezért legfontosabb, hogy a talaj állandó porhanyításával megőrizzük a talaj nedvességét. Ahol a dohány kapálását elhanyagolják, ott a kártevők is gyakran felütik a fejüket. A kártevő rovarok leginkább a gyomok között szeretnek megbújni, azért fontos, hogy a földet állandóan mentesítsük a gyomtól. Gyakran megtörténik, hogy a kártevők még a jól gondozott dohányföldön is elszaporodnak. A dohány egyik ilyen kártevője a dohánytripsz. Kártételét a dohánylevelek elszíneződésén vehetjük észre: az erek mentén megjelenő és fokozatosan továbbterjedő fehéres elmosódott foltokról, A megtámadott levél fejlődésében visszamarad, foltossá válik, s ennélfogva ipari értékéből sokat veszít. A dohánytripsz 1 mm körüli lárvaállapotban szárnyatlan, sárga, lapított testű, fekete fejű és nyakpajzsú rovar. Pirosló tojásait a levelek fonákjára helyezi, amelyekből a lárvák 10 nap leforgása után kelnek ki és mintegy 40 napig fejlődnek, mire szárnyas kifejlődött rovarrá alakulnak át. Kártétele abban áll, hogy a levelek bőrszöveteit kis darabokon feltépdesi és a sebzés helyén kifolydogáló levet felnyalogatja. A megrágott szövetek részlegesen elhalnak és azért válnak fontossá. A kártevő már a palántákban megjelenik és innen a szabad földre is kijut a dohánnyal együtt. Ez ellen a legegyszerűbb védekezés, ha a fertőzőt részt szappanos nikotinnal megpermetezzük. A dohány másik ilyen kártevője a közönséges vetési bagolypille, melyet a legtöbben ismernek. A bagolypille a dohányban mély aknákat rág, aminek következtében a növények könnyen eldőlnek, elszáradnak. A Szovjetunióban ezeknek pusztítását úgy hajtják végre, hogy a lepkéket erjedő melasszal öszszecsalogatják. A szomjas lepkék az erjedő melaszra jönnek és nagyrészük belefullad. Kis területen a hernyók kézi összeszedése is eredményre vezet. Nagy kártétel esetén ■'irokásással és az árokban idegméreggel mérgezett zöld csalétekkel is pusztítható. A legtöbb helyen használják azt a védekezési módszert is, hogy a földre kiterelik a szárnyasál- 1 a tokát, amelyek a rovarokat feleszik. A sertésállomány emelésével több húshoz és zsírhoz juthatunk Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava. Krízková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, ül. Nár. povstanie 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.—Kés, félévre 50.— Kés. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. IV.2.
