Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-08 / 23. szám

1952. június 8. 7 Méhészkedés az állami birtokon és az EFSz-ekben Szocialista elárusító üzemeket építünk A februári győzelem után dolgozó népünk a reakció fölött aratott győ­zelmével az egész gazdasági életünk új ezelőtt soha nem tapasztalt óriási fej­lődésnek indult. Népi demokratikus rendszerünk az 1948 februári győzelem után gondoskodott a népi szövetkezetek megerősítéséről, a törvény 157 §-a pedig biztosítja szövetkezeteink szocialista alapon történő fejlődését. Népidemokratikus államunk világo­san tudatában van a méhészet jelentő­ségének, az általa elért gazdasági érté­keknek, a méz tápértékének az ipar­ban, de a mezőgazdaságban a növény­­termelés fokozásában és a gyümölcs­­termelésben különösen. S ezért úgy a szocialista szektorban, mint a szövetke­zetekben is támogatja a megalakuló nagyméheseket. Ma a méhészet a szocialista nagyter­melés formájára tér át s nemcsak a külső szerkezetét változtatja meg, ha­nem a belső tartalmát is. Nem beszél­hetnénk valódi szocialista méhészke­désről, ha csak gépiesen összeírnánk a méhcsaládokat és egy nagy méhesbe egyesítenénk őket anélkül, hogy meg­változtatnánk a tenyésztés módját a gondozásban, a méhészet vezetésében és nem használnánk ki azokat az elő­nyöket, amelyeket a nagybani méhész­kedés nyújt, A méhészet a szocialista szektorban az EFSz-ekben gazdasági szempontból előnyösebb, áttér a tervgazdálkodásra a többi mezőgazdasági termeléssel egye­temben. Ezáltal valóra válik a méhé­szeti terv, a méhészet a tervtermelés­ben teljes fejlődésnek indul A méhé­szetben is gazdasági szempontból csu­pán a szocialista munkamódszerek be­vezetése biztosítja azokat az értékeket, amelyeket elvárunk tőle. A régi, általánosan ismert értékért, a mézért alapítjuk a méheseket, amely nagyon értékes tápanyag; a viaszért, amely igen fontos műszakianyag, mely­ből az egyéni méhészkedés nem tudott elegendőt termelni. A méhek az állami birtokokon és az EFSz-ekben mindun­talan nagyobb és nagyobb mértékben kihasználódnak, mint beporzók a meg­termékenyítésnél, a gyümölcsfák ter­mőképességének fokozásánál, valamint a kertészeti, mezei és takarmány kul­túrnövények megtermékenyítésénél. Az állami birtokok és EFSz-ek feladata lesz kifejleszteni ezeket a gazdasági alapfeltételeket A reakciós morgan-weismanni tan veresége és a haladó micsurini biológia győzelmes fellépése mezőgazdaságunk­ban méhészetünk útmutatójává lett. Micsurin és Lvszenko száz és száz eset­ben bebizonyították, milyen fontos a környezet a szervezet fejlődésénél Ki alakítja meg a gazdasági állatoknak ezeket a feltételeket? Elsősorban is az ember, aki gondoskodik róluk a takar­mányalap bebiztosításával és gondos ápolásban részesíti őket. A legjobb ál­lattenyésztésnek sem lehet reménye a Az eddigi mézhordási átlag méhcsa­ládonként, egész állami méretben sta­tisztikai vizsgálatok alapján nagyon alacsony, 4,5 kg-ot tesz ki. Lehetséges ezt a számot emelni? Bizonyára lehet. Csak ki kell használni a kínálkozó lehetőségeket. A méh egész kis rovar s munkás rö­­pülése ezzel korlátolva van. Kora ta­vasszal a kaptár körzetében mozognak, melynek átmérője maximum 500 m. Ebben az időben (gyümölcsfák virágzá­sa) az időjárás nem alkalmas hosszabb kirándulásokra. Ez a röpkör a nyári hónapokban. 2—3 km-re terjed. Hol vannak ma összpontosítva méheink7 Főleg székhelyeken, falukban és váro­sokban. Előfordul, hogy némely közsér a maga szűk körzetében túl méhes, míg a távolabb fekvő ugyanazon- határ te­rületei méh nélküliek. Tehát fontos hogy az állami birtokok és EFSz-ek méhesei célszerűen legyenek széthe­lyezve az egész kataszteren. Még na­gyon sok község van, ahol csak kevesen méhészkednek. de olyan is, ahol egyet­len méhkas sincs. Egyidejűleg ez a fe­lelet némely állításra (főleg az egyéni­sikerre, elegendő tápértékek nélkül Elegendő takarmánya1 aj- - T ';1 soha­sem érhetjük el azokai e*,.onomiai (gazdasági) célokat. melyeRet a méhek­­nek kell teljesíteni s amelyeket fent említettünk. Elégséges takarmányalap bebiztosítása nélkül méheseket alapíta­ni az állami birtokokon nagyon helyte­len kezdeményezés lenne, az egész mé­­hészkedési vállalkozás már csírájában értéktelenné, veszélyezetté válna .Ha­sonló lenne azon vállalkozáshoz pl., ha tyúkfarmot alapítanánk takarmánybiz­tosítás és kifutó nélkül. Ha a szövetkezet vagy az állami bir­tok méhészetet akar alapítani, gondol­nia kell a méhek számára elegendő ta­karmányalapról. Az pedig bebiztosít­ható. Ma már nem vagyunk arra utál­va, mint régen az egyéni méhészek, hogy naivon a méhlegelő kiszélesítése érdekében a méhes. körül vetettek ma­gokat, esetleg a mezsgyékre (vagy még a szomszéd földiére is) stb. A talaj me­zőgazdasági technikai intézkedései alapján nagy földterületek alakulnak. A szovjet tudomány tapasztalatai sze­rint mi is bevezettük a füves vetésfor­gó rendszert. A Viljamsz rendszerrel, a helyes talaj előkészítéssel, az alkalmas herefűvesek megválasztásával nemcsak elegendő takarmányt biztosíthatunk az állatállománynak, de kitűnő takar­mányalapot nyerünk a méhek számára is. Azáltal, hogy a mezőgazdasági ter­melést terv irányítja, a méhészet is új fejlődési lehetőségekhez jut. A tervsze­rű termelés szintén egyik fontos felté­tele méhészetünk valóbani felvirágzá­sának, mivel reális alapja a csehszlová­kiai méhészet tényleges kifejlődésének A helyes terv betartásával bebiztosít­juk a méheknek a tartós hordási lehe­tőséget. A méhek tökéletesen elvégzik a gyümölcsfák beporzásának feladatát, továbbá a repce, mustár, uborka, tök, mindennemű herésfűvesekét, amelyek vetőmagnak vannak szánva, naprafor­gót, gyógynövényeket takarmány nö­vényeket, kerti kultúrnövényeket stb A méhek megtermékenyitő munkáju­kat annál tökéletesebben végezhetik minél helyesebben lesznek összeállítva a vetési eljárások tekintettel a méhé­szetek alapítására is éspedig úgy, hogy a tervbe olyan takarmánynövények is be lesznek véve, amelyek az elégtelen természetes méhlegelő idején virágza­nak, a kellemetlen hordási hézagok idején, amikor a méhek csökkentik a fiasítást és legyöngülnek. leg méhészkedőktől eredő megjegyzés­re), hogy egyes vidékek túl méhesek és nézeteik szerint helytelen kiszélesíteni az eddigi méhészet számát újakkal az állami birtokon és a EFSz-ben. A méhészkedés módja szoros össze­függésben van a méhcsaládok helyes széthelvezésével, s minden méhlegelő forrás kihasználásával. Fontos elhagyni a stabil, állandósított, mozdíthatatlan méhészkedést és áttérni a (mozgatha­tó) mozgékony méhészkedésre, vándor­lásra, hogy koratavasztól késő nyárvé­gig egyik virágzó kultúrától (tenyé­szettől) a másikig vándorolhassunk. A vándorlás ezért segédeszköz, mely le­hetőséget nyújt a méheknek, hogy tö­kéletesen teljesíthessék küldetésüket a beporzásnál, megtermékenyítésnél. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy sgk helyen termelünk gyümölcsfákat, de gyümöl­csöt nem, azon egyszerű ok miatt, mi­vel hiányzanak a méhek. Vannak olyan ,,kertészek is, akik azt hiszik, hogy ele­gendő a szél. A gyümölcsösök alapítá­sánál a megtermékenyítőkre, — a mé­­hekre —, is kell gondolni. Ez érvényes a többi növényzetre is, amelyből mago­kat akarunk tenyészteni. Az összesített tervek nagy feladat elé állították Fogyasztási Szövetkezetein­ket, de örömmel megállapíthatjuk, hogy szövetkezeteink ezen feladatokat helyesen oldják meg. Az 1948-as évtől megalakultak a Járási Fogyasztási Szö­vetkezetek, „Jednoták“ és ipari-terme­lési szövetkezetek, mint például szabó, cipész, asztalos és autójavító szövetke­zetek, melyek aktívan bekapcsolódtak hazánk szocialista építésébe. Szövetke­zeteink működése nagy szerepet tölt be tervgazdaságunk életében és jelentősen eltér a kapitalista rendszerben megala­pított szövetkezetek működésétől A kapitalista tervnélküli gazdálko­dásban a Fogyasztási Szövetkezetek­nek, amelyek a dolgozó nép szempont­jából nehéz körülmények között ala­kultak meg, már a kezdetükön nagy nehézségeket kellett áthidalniok és ha létezni akartak, alkalmazkodniok kel­lett a kapitalista gazdálkodáshoz. A fogyasztási szövetkezetek a nyo­morból nőttek ki és a falusi gazdagok eléggé megnehezítették működésüket. Később megfeledkeztek ezekről a ne­hézségekről és a burzsoázia politikai uszályává fejlődtek. Nálunk a dolgozó nép februári döntő győzelmével, a Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetésével, a fogyasztási szövetkezetek és a szocialista elárusí­tók szabad fejlődése biztosítva van. Népidemokratikus rendszerünkben a szövetkezetek a dolgozó nép széles réte­geinek érdekeit van hivatva szolgálni A fejlődés érdekében felhasználjuk a legjobb szovjet tapasztalatokat, hogy ezáltal nemzetgazdaságunk legjobb té­nyezőivé váljanak. Ami a szövetkeze­tek tevékenységét illeti a legfontosabb hogy a vidéki magánkapitalista üzlete­két mellőzve, megalapoztuk a kommu­nizmus első stádiumának alapvető fel­tételeit. • Az üzlet, amely a kapitalisták és spekulánsok kezében volt, amely eze­lőtt egy részről a kizsákmányolást, másrészről a kapitalisták igen kis réte­gének a meggazdagodását szolgálta ma gazdasági fejlődésünk és dolgozó né­pünk kultúr- és életszínvonalának emelését szolgálja. Gondoskodik a ter­melés és a fogyasztók közötti árúfor­galom lebonyolításáról és a tervszerű feladatok teljesítésével megerősíti a fa­lu és a városi dolgozók között fennálló szövetséget. Politikai-gazdasági neve­léssel vezeti a falusi dolgozókat a falu szocializálása felé. A Csehszlovák Köztársaság területén a fogyasztási szövetkezeteknek ma kb. 2,500.000 tagja van. A Járási Fogyasz­tási Szövetkezetek „Jednoták“, ame­lyeknek feladata, hogy a falun épülő szövetkezeteket előnybe helvezzék minden járásban kiszélesítették az el­árusító tejcsamokok és vendéglők szá­mát. amelyek dolgozó népünk közellá­­tását szolgáliák Átvettek és felénítet­­tek sok pékséget főleg a vidéken Szó­da készítő üzemeket létesítettek s más termelési központokban marimládét, gyümölcsízt és egyéb közszüks^let1 cikket készítenek Az utóbbi napokban a nagykereskedelmi vállalatoktól át­vették a nem élelmiszerek közszükség­leti cikkeinek elárusitását is, anvil vei jelentősen megjavult a falu közellá+á­­sa. Jednotáink néhány nappal ezeW* átvették az átszervezett nemzet1 válla latok néhány elárusítóját, ahol vid°lc áruházakat 'létesítettek és ezeket min­dennemű áruval ellátnak. Tovább fejlesztjük a falu és a város közötti kapcsolat« Járási Fogyasztási Szövetkezeteink a mozgó elárusító üzemekkel állandóan látogatják a falvakat és földművesein­ket, valamint a szövetkezeti tagokat jóminőségű áruval és egyéb fogyasztási cikkel látják el. Ezáltal megteremtik az együttműködés feltételeit a kis- és középföldművesekkel és így eredmé­nyesebb lesz a szerződésen felüli ter­mékek felvásárlása is. A Járási Fogyasztási Szövetkezetek egyik legfontosabb feladatai közé tar­tozik az élelmezési központok felállítá­sa az ipari üzemekben és azokban a községekben, ahol magasabb típusú EFSz-ek vannak. Ennek megvalósítása folytán dolgozó nőink, akik egyre na­gyobb mértékben kapcsolódnak be a termelésbe, felszabadulnak a háztartási munkáktól. A mezőgazdasági termékeknek szer­ződésen felüli felvásárlásában Fo­gyasztási Szövetkezeteink jól teljesítik feladatukat. A jól szervezett felvásár­lással elárusítóink biztosítják kis- és középföldműveseink, valamint az EFSz-ek szerződéses beszolgáltatásá­nak teljesítésén felüli termékek átvé­telét és ezzel az ipari központok dolgo­zóinak közellátását jelentősen megja­vítják. A zsolnai kerület Járási Fogyasztási Szövetkezeteinek kezdeményezésére, nagy tagtoborzási verseny indult meg a Fogyasztási Szövetkezetekben a kö­vetkező jelszóval: ,,Űj tagokat — új vért a Járási Fogyasztási Szövetkeze­teknek“. A városi és vidéki dolgozók élénk érdeklődést tanúsítottak a JFSz tagsága iránt, melyet legjobban az bi­zonyít, hogy ez év március 1-től április 30-ig összesen 30.000 új tag töltötte ki a belépési nyilatkozatot. A tagtoborzási versenyt tovább folytatjuk, mert cé­lunk, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek tagjai és a többi dolgozók maguk ren­delkezzenek a közellátási üzemek mű­ködése fölött és tevékenyen hozzájá­ruljanak elárusítóink munkájának megjavításához, főleg az újonnan léte­sített áruházak közellátási cikkeinek beszerzésénél, amelyeket a Szovjetunió példája nyomán építünk fel. Ezekben az áruházakban földműveseink besze­rezhetnek minden közszükségleti cik­ket, a fémárutól kezdve, a kultrális cé­lokat szolgáló anyagokig. A Járási Fogyasztási Szövetkezetek a falu szocializálása érdekében, szervei­ken keresztül kifejlesztik a tömegpoli­tikai munkát a falvakon, mégpedig olyanformán, hogy a tagságot állan­dó politikai nevelésben részesítik. A nyilvános beszélgetésben, taggyűlése­ken, kirándulásokon, filmelőadásokon a szövetkezet alkalmazottai gondoskod­nak a dolgozók kultúrszínvonalának ál­landó emeléséről, hogy népi demokra­tikus köztársaságunknak haladó szelle­mű munkásai legyenek. Járási Fogyasztási Szövetkezeteink védnökséget vállalnak a magasabb tí­pusú EFSz-ek fölött, hogy a sürgős munkálatoknál brigádmunkával segít­hessék a szövetkezet termelését. A kul­­túrmunkával szintén azt a célt szolgál­ják, hogy a földművesek, szövetkezeti tagok, minél jobban bekapcsolódjanak a magasabb termelésért folytatott harcba. Igen fontos, hogy a párttagok, funk­cionáriusok és a többi tömegszerveze­tek tagjai is bekapcsolódjanak ebbe a munkába és segítsenek megerősíteni a szocialista elárusítóhelyek rlapjait, fő­leg a falvakon a Fogyasztási Szövetke­zeteknél. A négyéves tapasztalatok r JFSz tevékenységében világosan bizo­nyítják hogy Fogyasztási Szövetkeze­teink feladatukat jól teljesítik. S hogy ezt még jobban teljesíthessék állandó segítőkezekre van szükség, amelyet el­sősorban a helyi szervek vezetőitől vá­runk. Mézterme!''s

Next

/
Thumbnails
Contents