Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-20 / 3. szám
A kötött piacra vonatkozó új rendelkezések néhány vitás kérdéséről Frantisek Krajcár elvtárs/ belkereskedelmi miniszter a következő cikket írta a "Tvorba" első számába: December elején a kormány jóváhagyta az 1952 évre szólód kötötlpiacra vonatkozó új rendelkezéseket. Az ezen új rendelkezésekkel kapcsolatban kiadott kormanyrendclkezés két fontos tényezőt említ meg Az első szerint az új rendelkezések nem jelentenek különleges intézkedéseket' de arra szolgálnak' hogy rendet teremtsünk a kötöttpiacon történő közellátasunkban. Ugyanakkor azt is mondtuk, hogy milyen okokból tartjuk fenn a jövő évben is a jegyrednszert. Megmagyaráztuk' hogy az élelmiszercikkek, főleg a húsárak emelkedett szükséglete mel-Ezeket azért soroztuk az önellátók közé', mert a félhektáron felüli föld hozama általában lehetővé teszi/ egy átlagos tagszámú családnak a szükséges alapélelmiszercikkekkel való ellátását Kevésbbé termékeny vidékeken, ahol a kisterjedelmű föld hozama nem elég a család részére' valamely családtag vagy az iparban, vagy másút dolgozik. A termékenyebb járásokban/ kisebb területen is megterem a mezőgazdasági termékek legnagyobb része/ kezdve a tojástól egészen a gabonáig, vagy zöldségig és így lehetőség van arra/ hogy a szükséges más élelmiszercikket is beszerezzék. Ha a legkisebb területen gazdálkodó földműveseink arról panaszkodnak/ hogy földjük semmiféle/ vagy csak igen csekély hozammal bír// ez arra vezethető vissza/ hogy a kisterületű földek apró parcellákból állnak és helytelenül vannak megművelve. Több, mint 400.000 kisgazda V2—2 hektár terjedelmű birtokkal félmillió hektár szántóföldet művel meg. Ezen a területen annyi gabonát termelheténénk' amennyi évente külföldről behozunk. Ezekből az apró gazdaságokból közellátásunk mindeddig csak igen csekély beszolgáltatásokat kapott, ezzel szemben azonban a gazdák és családjaik majdnem mindig megkapták jegyeiket. így tehát sokkal nagyobb élelmiszermennyiségre kaptak jegyeket/ mint amennyit köteles beszolgáltatásukkal beadtak. Ez az állapot így tovább tarthatatlan. Rajtuk all most már/ hogy megtalálják az útat a föld közös megműveléséhez, ami úgy nekik/ mint országunknak csak előnyére válik. Rajtuk áll az is, hogy tagjai legyenek az EFSz-eknek. Ha áz EFSz-ben helyesen gazdálkodnak és a szövetkezeti tagok jól és kitartóan dolgoznak a közösen megművelt fold többet Miért kell az EFSz-ekben csak részben/ vagy keveset dolgozó szövetkezeti tagoknak hátrányban lenniük a nem-tagokkal szemben, akik falun élnek és tovább is jegyeket fognak kapni. Az EFSz-üfk III. és IV. típusáról azt szoktuk mondani/ hogy ezek magasabb típusú szövetkezetek. Azt mondjuk/ hogy az egyesített táblákon való gazdákodásuknál mar megmutatkoznak a mezőgazdasági össztermelés előnyei a szétdarabolt mezőgazdasági kisüzemi terme léssel szemben. Az egyesített táblákon teljes mértékben érvényesíthetők a gépek/ itt meg kell, hogy mutassa az állanái giépállomás jó munkáját és segítségét. A magasabb típusú szövetkezetekben a munka jó megszervezése következtében a munkaerők nagy megtakarítására kerül sor. Ugyanezen okokból a magasabb típusú, jó szövet kezetek egyre inkább bevezetik a termelés új, ed dig még nem alkalmazott módszereit/ bevezetik új kultúrák termesztését/ kiterjesztik az állattenyésztés módszereit és újakat vezetnek be/ növelik a szövetkezetek jövedelmét/ teljesítményük szerint helyesen jutalmazzák a szövetkezetek jó munkás tagjait, úgy/ hogy ez a jutalmazás a ledolgozott munkaegységek és az elért eredmények alapján való részesedéssel történjék. Az ilyen szövetkezetek az államnak egyre több élelmiszert adnak és fognak adni/ az ilyen szövetkezetek állandó és teljes mértékben dolgozó tagjaiknak egyre többet fognak nyújtani. Nem minden felsőbb típusú szövetkezet ilyen. Vanhak IIIa és IV. típusú szövetkezetek, amelyek komoly megrázkódtatásokon mennek keresztülmost, amikor tagjaik nem kapnak élelmiszerjegyeket. Jól megy a munka ezekben a szövetkezetekben? Határozottan nem! Vagy nincs rendben tömegalapjuk/ vagy nincs rendben a szövetkezet vezetése, vagy mind a kettő rossz. A felsőbb típusú szövetkezetnek egészséges tömegalapokon kell nyugodnia. Az egészséges tagsági alap — ott van meg, ahol a szövetkezet tagjai aktívan/ teljesen és tartósan dolgoznak szövetkezetünkben/ gazdálkodnak és törődnek annak felvirágzásával. A szövetkezetben akkor van rend» ha a tagok saját erejükre támaszkodnak/ saját erejüket mozgósítják és fejlesztik, feltárják saját tartalékaikat és erőfeszitésüket állandóan fokozzák. Jó a szövetkezet vezetése/ ha saját tagjaira támaszkodik, ha fel tudja kelteni kezdeményezésüket és ha a közös munka eredményeit érdem szerint Aj EFSz-ek mindenekelőtt támaszkodjanak a tel jesen és tartósan dolgozó tagokra tekintet nélkül arra, vájjon földdel/ vagy anélkül léptek- e be a szövetkezetbe. A szövetkezetben maradásra kell bír nunk azokat a tagokat/ akiknek munkájára szüks: «> van, olyanokat/ akik tartósan és teljesen dolgozhat nak a szövetkezetben és ennek ellenére ki akarna! lépni. Meg kell őket győzni a szövetkezetben m.i radás előnyeiről és természetesen rá kell mutatni arra is, mit kapnak. Vannak szövetkezetek, amelyeknek sok tagjuk vaii és azt állítják, hogy ha most minezeknek kell majd a szövetkezetben dolgozniuk és a munkaegységek ért termeszeiben! jutalmat kapniok/ hogy akkor nem lesz mindnyájuk számára elegendő munka. lett a jegyrendszert csak akkor szüntetjük meg/ ha saját élelmiszertermésünk, főleg gabonában/ burgonyában/ húsban, tejben/ zsírban és tojásban kellőképpen emelkedik. Mindeddig évről évre fokoznunk kellett az alapélelmiszer^ikkek behozatalát/ mert mezőgazdasági termelésünk nem tud lépést tartani szükségletünk folytonos növekedésével. Hiszen ez idén is/ bár többfajta közellátási nehézséggel megbirkóztunk és néhány élelmiszercikkben nem tudtuk a szabadpiacot teljesen ellátni/ lakosságunk és dől gozóink széles rétegeinek szükséglete a múlt évvel összehasonlítva lényegesen megnövekedett. A kötött piacra vonatkozó új rendelkezések néhány kérdésére a következőben válaszolok: hoz, mint amit elérhetettt a szétdarabolt apró parcellákon. A közellátásunkban bevezetett új rendelkezések rávezetik a töcpegazdakat arra/ hogy helyzetükön gondolkozzanak és megtalálják a legjobb megoldást úgy a maguk/ mint a kollektív érdekében is. Vannak kivételek is/ ahol a hegyek közöft elterülő szántóföldeken nem lehet kitermelni a szükséges élelmiszereket. Ezért az új rendelkezésekhez kiadott irányelvek pontosan meghatározzák/ mi tekinthető szántóföldnek. Nem számítandók be a területbe a tíz árnyi területet meg nem haladó családi kertek. Az I/2—2 hektár legelőterületen gazdálkodók/ akik kenyérgabonát nem termelnek, csak olyan élelmicikkekben tekintetnek önellátóknak/ amelyeket ténylegesen termelnek. Ez annyit jelent, hogy önellátónak számítandók tejben/ vajban/ tojásban/ brugonyában és esetleg húsban is. A nagyobb területtel bíró gazdák, úgy, mint eddig minden tekintetben önellátóknak számítanak. Azokban a járásokban, ahol a legelők túlsúlyban vannak/ új útakat kell keresni a mezőgazdasági termelésben. A megoldás: az állattenyésztés új módszer reinek bevezetése és a közös munka megszervezése. Földműveseink és a szövetkezeti tagjaink rájönnek majd maguk arra/ Hogy munkájukkal többet tudnak előállítani/ ha a közösségben dolgoznak/ mint amennyit az élelmiszer jegyek jelentenek, hústermelésükkel pedig nagy segítséget nyújtanak dolgozóink fokozódó szükségleteinek kielégítésében. Miért nem képeznek kivételt az EFSz-ek azon tagjai/ akik a szövetkezetekben nem dolgoznak állandóan? tudja szétosztani. Jó az olyan vezetés/ amely sajat erőire támaszkodik/ nemcsak szúbvenciókra, kölcsönökre és brigádokra számít, jó az olyan vezetés/ amely nem rakja ölbe kezeit. A szövetkezetek tagjai a bekövetkező közgyűléseken kell, hogy éljenek munkájuk kritikájával és önkritikájával/ amely minél nyíltabb/ annál jobban segít a szövetkezeten es a tagokon is. A jó szövetkezetnek nincsen szüksége arra/ hogy tagjait az állam táplálja. A jó szövetkezetnek nincsen szüksége arra/ hogy tagjainak az állam élelmiszert adjon/ amelyért a parasztságnak jó szerződéses árakat és magas szerződésen felüli árakat fizet — és nincs szüksége arra/ hogy ezeket az élelmiszereket olyan árakon kapja, amelyek alacsonyabbak/ mint a felvásárlás árai. A jó és becsületes parasztok és szövetkezetek nem akarják azt, hogy az állam így gazdálkodjék, nem akarják ezt/ mert rossz gazdálkodás volna ez, amelyre az állam végül is ráfizetne. Az állam kára ma a nép kára is, mert -íz állam a dolgozók állama. v A III. és IV. típusú szövetkezetek minden tagját önellátónak fogjuk tekinteni/ mert azt akarjuk/ hogy dolgozanak a szövetkezetben. A szövetkezet azon tagjai/ akik alkalmazásban vannak/ nincsenek ezzel megrövidítve, mert jegyeket kapnflk '-salad tagjaik/ akik nincsenek alkalmazva, és résztvehetnek és részt is kell venniök a szövetkezeti munkában. Néhányan azt vetik az ellen/ hogy például azon alkalmazott férfiak feleségei, akik a szövetkezet tagjai/ gyermekeikkel együtt önellátók/ míg azon al kalmazott férfia1< feleségei, akik nem tagjai a szövetkezetnek/ megkapják az alkalmazottak jegyeit. Igen/ ez így van/ — azonban a Nemzeti Bizottságok ezeket a nem-tagokat is a jövőben önellátóknak je lentik ki/ ha a községben gyermekeikről megfelelő berendezések gondoskodnak és ha ők — bár szükség van munkájukra- — visszautasítják azt, . hogy a/ EFSz-ben dolgozzanak. Azonban ez csak a dolog egyik oldala, — az egyik szélsőség. Sokkal természetesebb a másik rész. A szövetkezetesek maguk dolgozzanak többet és amellett jobban gazdálkodjanak. Akkor munkájuk után többet is kapnak majd. Ma is vannak már szövetkezetek/ ahol a tagok azt/ amit becsületes munkájukkal csupán természetbeli járulékokban kerestek, nem cserélnék el a jegyadagért/ — hiszen munkájukból többet kaptak/ mint kapnának a jegyekre. másrészt/ htJgy a szövetkezet el sem tudja őket tartani. Ez a nézet rendszerint nem helyes. Ha be is bizonyul/ hogy a tagság alapja széles, a baj az./ hogy a szövetkezetekben mindezideig régi módszerekkel dolgoznak Arra törekedjenek/ hogy kiterjesszék a >zövetkezet termelési lehetőségeit/ akár a növénytermelésben, akár az állattenyésztésben, hogy job öan kihasználják a munkaerők t és így javítsák meg • szövetkezet eredményeit. Egyébként a szövetkezetekre is érvényes/ hogy Munkájukat gazdaságosan kell végezniük. Ennek megfelelőnek kell a tagsági alapnak is lennie. Vannak községek, ahol éppen a szövetkezet megalapításával szabadultak fel a munkaerők/ amelyek az iparba/ Vagy más alkalmazásba léptek. Vannak azonban szövetkezetek/ ahol olyan tagok is voltak, akik a szövetkezetekben csak akkor mutatkoztak/ ha valamit osztogattak. Ma/ amikor elestek a jegyek és a munka, meg a jutalmazás kölcsönösen feltételezik egymást/ felmerül az ilyen ra gok további tagságának kérdése. Egy bizonyos/ — a szövetkezetnek dolgozó tagokra van szüksége. Kell/ hogy az EFSz-ek dolgoz«» tagjaiknak biztosítsák az ellátást. Néhány szövetkezet átmeneti nehézségekkel küzd, — néha a saját hibája miatt, mert rosszul gazdái kodott/ — másszor önhibáján kívül, mert rosszul megmunkált földet vett át a kulákoktól. A fontos most az/ hogy ezeket a nehézségeket leküzdjük. A turnovi járásban lévő Prepery községben a III. lí pusú szövetkezet taggyűlése határozatot fogadott eb mely szerint a szövetkezet gondoskodik azokról a tagokról/ akik a szövetkezetben dolgoznak és most az új intézkedések következtében önellátókká váltak. Az úszti kerületben levő Redhost községben a A kötött piac új rendezése megváltoztatja ezen a téren is az általában helytelen egyenlősdi gyakorlatot. Itt-ott találkozik olyan/ aki ezen megütközik Azt veti ellen, hogy a mesternek/ műszakinak/ vagv igazgatónak nagyobb fizetése van és így nincs szűk sége pótjegyre. Természetesen jó volna, ha mindenki annyit vásárolhatna, amennyire becsületes munkája által szerzett keresetből futja! Jó volna, ha megszüntethetnénk a jegyrendszert és ha az igazságos jutalom határozná meg az ember részesedését a be vásárlásban. Mindeddig azonban jegyrendszerünk van és ezzel biztosítjuk a fejadagokat. A jegyeket- mint ahogy az ismeretes/ teljesen fedézzük áruval Azon ban megtörténik/ hogy a szabadpiacon az áru nem mindig fedi a keresletet. Ha azt akarjuk, hogy a kötött piacon megszűnjék az egyenlősdiség/ kell- hogy olyanokkal/ akik a termelés szervezői és vezetői/ legalább olyan póf-Földműveseinknek azért adunk alapcukor- és alapruhajegyeket/ mert az alkalmazottak részére kiadott élelmiszerjegyek és ruhajegyek/ amint elnevezésükből is kitűnik/ — azok részere vannak szánva, akik a köz-/ állam/ nemzeti/ kommunális és szövetkezeti üzemeinkben dolgoznak. Ezeknek az alkalmazottaknak túlnyomó részét a termelésben dolgozó munkásaink alkotják/ akik országunk szocialista felépítésének nagy művében a gerincet képezik. Amikor tehát új rendszert vezetünk be a kötött piacon/ megszűntetjük, — amennyire ezt a jegyrendszer megengedi, — az egyenlősdit és a munkát a köz érdekében való jelentősége szerint értékeljük. A jegyrendszer természetesen magával hozza, hogy még ma sem tudjuk kiküszöbölni az Összes hibákat. Ez csak a jegyrendszer teljes megszűntetésével és a fogyasztási áruk teljes szabaddátételcvel lesz lehetséges. Amíg a jegyrendszert fenntartjuk/ az adagolásban különbséget kell tennünk. Az alkalmazottak között is előnyben kell részesítenünk < a kulcs- és a nehéziparban dolgozó munkásainkat Ezek munkabeosztásuknak megfelelő pótjegyet kapnak, ellátjuk őket munkaruhákkal és cipővel. Bevezetjük az alkalmazottak részére szóló élelmiszer- es ruhaje gyeket és alapjegyeket is különböző adagolással/ hogy ezáltal is kiküszöböljük az egyenlősdit/ mely jegyrendszerünkben eddig fennállott. Földműveseink és gazdáink kaphatnak külön textiljegyeket is/ ha juhot tenyésztenek/ lent/ vagy kendert termelnek. Ha csak egy juhot tartanak/ már az is meghozza számukra az alapjegy. és az alkalmazottak részére kiadott jegy közötti különbséget, sőt még jobban is járnak. Ugyanez vonatkozik a len- és kendertermelőkre is. Fbből látható/ hogy földműveseink több ruhaponthoz juthatnak és tmellett segíthetik textiliparunkat is. A cukorrépatermelők is vásárolhatnak cukrot a kötött piacon, ha a cukorrépatermelést saját kezük munkájával végzik. Mezőgazdasági termelőink ezenkívül az elő írt beadási kötelezettség teljesítése után fennmaradó mennyiséget szabadon árusíthatják. A szabadpiacon szerzett bevételek viszont lehetőv« teszikhogy ugyancsak a szabadpiacon más árut vásárolhassanak. Mindezekből kitűnik, hogy alaposan meg gondoltuk és megvitattuk azt, hogy nekik alapcukorjegyeket és alapruhajegyeket adunk. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megem líteni/ Zápotockv elvtársnak, a Nemzeti Arc vonal Központi Akció Bizottsága szelesebbkörű elnökségének ülésén elmondott szavait: --Földműveseinket a jegyrendszeres közellátásban is előnyben részesítettük. Gyakran kaptak élelmiszeradagokat/ fogyasztót ták az önellátási adagokból is ts emellett termékei két a szabadpiacon is árusíthatták. Mindezeken íe lül a mezőgazdasági termelés teljesen adó- és ille tékmenetes volt.” A szocialista államban is a törvényesség alapján állunk- amit erre elnökünk Klement Gottwald/ 1951 december 6-iki beszédében figyelmeztetett bennünket. A polgárok az állammal szemben nemcsak kö vetéléseket és igényeket támaszthatnak/ hanem kö telessek az állammal szemben fennálló kötelezett ségeiket is teljesíteni. Népi köztársaságunk már olyan követeléseket és igényeket teljesített, amelyekből polgáraink az elmúlt burzsoá kormányzat idején még csak nem is álmodhattak. Jogosan követelhetik tehát polgárainktól/ hogy kötelességeiket teljesítsék. munkások beléptek az EFSz-be és feleségeik arra kötelezték magukat, hogy dolgozni fognak a szövetkezetben. Az asszonyok ezt a határozatot abban a tudatban hozták/ hogy lemondanak a jegyekről és 9 hogy továbbra csak a szövetkezetben végzett munkájukkal biztosítják a maguk és családjuk ellátására szükséges élelmiszereket. Vannak E?Sz-ek/ amelyek üdvözlik az új közellátási intézkedéseket/ üdvözlik azért/ mert segítséget nyújtanak a szövetkezet egeszseges tételére/ aktivizálják tagjaikat/ mozgósítják őket a nehézségek áthidalására, üdvözlik ezeket az intézkedéseket, mert lehetővé teszik nekik azt, hogy határozpttab ban haladjanak előre. Vannak EFSz-ek/ amelyek kölcsönösen segítik egymást/ gabonakölcsönneh anya- és vágódisznókkal/ vagy más módon is. Ezzel szemben vannak olyan szövetkezetek is, akik arra várnak/ hogy valamilyen félmegoldások mentik meg őket tele különféle kivételekkel. Ezek az emberek hiába várnak, ilyen félmegoldásokat nem .adunk ki és a kötött piacot érintő intézkedéseinket következetesen végrehajtjuk jegyeket ismerjünk el/ mint amilyeneket az üzemek kvalifikált munkásai kapnak. Azok részére, akik mindezt nem akarják megérteni, idézem Sztálin elv.társ szavait: ,,Olyan szocializmust/ amelyben az emberek mindnyájan egyforma munkabért/ egyforma húst és kenyéradagot kapnanak/ ahol az emberek egyenruhát viselnének és egyforma mennyiségű termékeket kapnának, — olyan szocializmust a marxizmus nem ismer." A marxizmus csak ennyit mond: -/Amíg az osztályok nincsenek véglegesen lerombolva/ amíg a munka nem válik létfenntartási eszközből életszükségletté és önkéntes munkává a köz számára/ addig az emberek érdemeik szerint kapják a munkájuk utáni ellenértéket”. Ezért fogjuk műszakjainkat/ mestereinket és üzemi vezetőinket elvégzett munkájuk és érdemeik szerint jutalmazni. Ugyanezt az elvet fogjuk követni a bérpolitikában, s a jegyrendszerben is, mindaddig/ amíg a jegyrendszer érvényben marad. Különösen azt kell kérnünk, hogy földműveseink járuljanak hozzá közellátásunkhoz és biztosítsák az önellátási adagokat azok részére/ akik a föleiét művelik és ne vonják el a közellátástól ok nélkül a szükséges cikkeket. Ahhoz, hogy földműveseink önellátása és az egész lakosságunk közellátása megjavuljon, mezőgazdaságunkat magasabb termelési fokra kell emelnünk. A helyes út ehhez, a szocialista mezőgazdasági termelés és a rendesen gazdálkodó és a technika összes vívmányait helyesen felhasználó EFSz-ek. A szövetkezeti tagok kötelessek a földet valóban jól megmunkálni. A jól megmunkált föld bizonyára biztosítja majd nekik és családtagjaiknak az önellátási adagokat. Zápotocky elvtárs a továbbiakban ezt mondotta: Az 1952 január 1-vel bevezetett új rendelkezések a jegyrendszerben nem szállítják le dolgozóink életszínvonalát. Csak rendet hoznak a köze Hatásba 1 Lényegtelen korlátozást jelentenek azon esetekben/ ahol a korlátozás semmiféle veszélyt nem jelent és lehetővé teszik- hogy több árut tudjunk a szabadpiacra hozni és így jobban tudjuk ellátni azokat' kik munkájukkal nagyobb mértékben járulnak hozza termelésünk emeléséhez. A jegyrendszer új rendelkezései nem sértik sem mezőgazdáink/ sem a szociális segélyt élvezők érdekeit/ de megszüntetik a fennálló hibákat és egyenlőtlenségeket. Most még egy pár megjegyzést fűzök a szervezési kérdésekhez és az új rendelkezések végrehajtásához: Elsősorban arra a kérdésre felelek* miért nem vettek részt a kötöttpiacra vonatkozó új rendelkezések megvitatásában és előkészítésében a pártszervezetek/ a Nemzeti Bizottságok és egyeb szervezeteink. Tudjuk, hogy a múlt évben néhányszor kellett megöl- v, dánunk több nehéz közellátási problémát/ amelyek főleg a felvásárlási terv nemteljesítéséből eredtek. Emellett lépten-nyomon találkoztunk a fogyasztásban felmerülő pazarlással, a juttatásban az egyenlősdiséggel és a kctöttpiac ecjyeb goromba hibáival is. Rendezni kellett ezért a kötöttpiac összes problémáit. A felmerült problémákat rendeztük/ de természetes, hogy a javasolt rendezést nem hozhattuk nyilvánosságra mindaddig, amíg kormányunk a jóváhagyást meg nem adta. Másodsorban rá kell mutatni, hogy az új rendezések teljesen világosak és pontosak Az új hirdetmény/ amellyel helyettesítettük a régi előírások tömkelegét/ mindössze négy oldalt tesz ki. Szövege értelmes és világos. A hozzá kiadott irányelvek természetesen részletesebbek. Szükséges volt részletes magyarázatot adni a hirdetményhez és példákkal megvilágítani az egyszerű szöveget. Harmadszor megjegyzem/ hogy az új intézkedéseket meg kell magyarázni és rá kell mutatni helyes értelmükre/ de védenünk is kell őket a reakció részéről megnyilvánulható megnemértés önkényes fel re magyarázás és visszaélés ellen. Negyedszer szükséges az elrendelt intézkedések végrehajtását helyes megszervezéssel biztosítani. Most is előfordult, hogy néhány helyi szerv saját külön törvényeket akar hozni/ mert az állami fe gyelem ismeretlen előttük. Ezeknek kijelenthetjükhogy a népi demokratikus állam és kormánya nem tűrheti, hogy közéletünkben bárki is szabotálja a 1 állami fegyelmet. Az új intézkedéseket megvalósít juk és ezzel egy lépéssel előbbre jutunk. Ennek megtörténte után újabb intézkedéseink már kÖzvct len javulást, fognak jelenteni közellátásunkban megközelítik a széleskörű szabadpiacot. 4 1. Miért tartoznak az önellátók közé a félhektáron felüli gazdák? 2. Miért tekintendők a III. és IV. típusú EFSz-ek összes tagjai önellátóknak? 3. Mi a szövetkezetek kiútja az új helyzet megoldásában? 4. Miért kap munkáspótjegyet néhány mester, műszaki és üzemvezető igazgató is? 5. Miér.t kapnrk földír űvesefnk alapruhajegyeket és alapcukor jegyeket? 1952. január 20. 3
