Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-04 / 18. szám

A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja III. évfolyam 18. szám. Ara 2.- Kcs Bratislava, 1952. május 4. Máiusi kötelezett ségváHálásaink példás teljesítése után újabb munka­­kötelezettséggel készülünk a győzelem napjának és Siroky elvtárs születés­napjának méltó megünneplésére A béke védelmében A békeépítök május 1-i seregszemléje újabb lendületet adott épitdmunkánknak Minden május elsejét munkásosztályunk és vele együtt a többi dolgozóink eltörül­­hetetlenűl felírták a történelem lapjaira. Hazánknak, a dicső Vöröshadsereg felszabadítá­sa által munkásosztályunk drága Kommunista Pártunk vezetése és Gottwald elvtárs bölcs irányítása mellett leszámolt a kizsákmányolókkal s így a munkásosztály nagy ün­nepe nálunk is éppúgy mint a többi népi demokráciákban új fényt kapott és a szocializ­must építők hatalmas béketáborának örömteli seregszemléjévé magasztosodott. Moszkvában a békétépítők szemefényében a kommunizmust építő szovjet nép mil­liói meneteltek örömmámorban úszva a világ proletárjainak nagy tanítója, a béke leg­főbb őrizője a nagy Sztálin előtt. Prágában, Pozsonyban, Budapestem, Varsóban, Buka­restben, Szófiában, Berlinben, Tiranában, Kína nagy városaiban és mindenütt békére vá­gyó milliók ünnepelték a béke nagy ünnepét, megmutatva a világnak a béketábor erejé­nek megnövekedését. Pozsony Pozsony utcáit a kora reggeli órákban lel­kes nótaszó verte fel, így köszöntötte a fővá­ros lakossága a gyönyörű május elsejét. A város ünnepi külsejének a természet megad­ta a méltó keretet. Május elseje és már vi­rágba borúit minden s júniusi napsütés áradt széjjel a virággal, zászlódíszbe öltöztetett vá­roson. A Sztálin téren csúcsosodott ki az élénkség. A dolgozók igyekeztek gyülekező helyeikre. Észlelhető volt mindenki arcán és külsején, hogy a munkásosztály a legnagyobb ünnepé­re készül. A Sztálintéren mint az egész ün­nepség védnöke kimagaslott a virág és zász­lódísszel övezett Sztálin szobor, mint ahogyan védője és vezetője az egész világ becsületes és békét akaró népének. Pont féltíz órakor a harsonák hangjai jelt adtak a májusi manifesztáció kezdetére. A dolgozók forró szeretet megnyilvánulása közepett, hosszantartó éljenzés hangjai mel­lett elfoglalta helyét a vörös virágokkal öve­zett emelvényen Siroky elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt elnöke, továbbá a Párt Központi Bizottságának tagjai, a Kerületi Pártvezetőség, a népi demokratikus államok fökonzuljai, nagy barátunk, a Szovjetunió fő­konzuljának vezetésével. A Szakszervezet, a többi tömegszervezetek kiküldöttei, a kultúr­áiét, a hadsereg, Nemzet-Biztonsági szervek reprezentánsai; Ezután megindúlt a menet. Mesziről csak hatalmas zászlóerdőnek lát­szott s amint közeledtek, már kirajzolódott az első csoport körvonala. Üttörő leányka és fiúcska virágcsokorral nyitotta meg a mene­tet. Utána az iskolai ifjúság következett, a­­mely kitörő lelkesedéssel és végeszakadha­­tatlan ovációkkal köszöntötte drága Siroky elvtársunkat. Ezután az úttörők beláthatat­lan sora menetelt, amely különböző csopor­tokból állott és ezek a csoportok a legötle­tesebb és színesebb formában adtak politi­kai tartalmat szervezetüknek. A dolgozók sorát a Matador gyár nyitotta meg. A vezető helyet a manifesztáción, a májusi versenyekben elért győzelmükért nyertek el. A következő üzem a Slovnaft volt. Amikor fővárosunknak ez a két nagy üzeme a főtérre ért, megállt a felvonulás, a zenekar a himnusz hangjait játszotta, amelynek el­hangzása után Tokár elvtárs a Szlovákiai Kommunista Párt pozsonyi kerületének el­nöke üdvözölte Siroky elvtársat, a megjelent kiküldötteket, Pozsony és környéke megjelent népét. Ezután Siroky elvtárs elmondotta tör­ténelmi jelentőségű ünnepi beszédét. Nagymegyer NAGYMEGYER utcái és terei, amelyek ta­valy még befogadták a járás ünneplő dol­gozóit, ebben az évben május elsején a ha­talmas arányú manifesztáción a munkás és parasztságunk befogadására elégtelennek bi­zonyultak. A nagymegyeri járás gazdag for­radalmi múltra tekint vissza. A régi harcok a munkáért, a földért, a szabadságért meg­tanították a járás túlnyomóan paraszti töme­geit kemény helytállásra, hazánk szocialista építésében és a békéért folyó harcban való fokozottabb részvételre. A manifesztáló tömeg magasan hordta Pár­tunk és hazánk régi harcokban edzett zász­lóit, amelyek a múltban a kapitalista kizsák­mányolás elleni harcban éppenúgy, mint ma élen haladva vezették a járás dolgozóit a szebb és boldogabb élet felé. A menetben kb. 16.000 dolgozó vett részt, amely szám hatalmas bizonyítéka annak, hogy dolgozó parasztságunk évről-évre na­gyobb tömegben kapcsolódik be hazánk szo­cialista építésébe és a békéért folyó követke­zetes harcba. A járás 25 köz mek 24 Egységes Föld­műves Szövetkezete, az élenjáró Tany, Füss, Csilizradvány stb., mind ott meneteltek. A manifesztációs felvonulást a pionírok nyi­tották meg, az Ifjúsági Szövetség követte őket. A gottwaldi ifjúság boldog lelkesedéstől sugárzó arcába ott ragyogott a szép és bol­dog életük tudata. A menetet a transzpa­­• rensek ezrei tarkították és a feliratok visz­­szatükrözték a Párt és a kormányhatároza­tok fokozott teljesítését. „Gottwald vezet bennünket, teljesítjük tervünket” jelszó alatt öntudatosan menetelt a nagymegyeri járás dolgozó parasztsága. Úgyszintén a nagyme­gyeri manifesztáció harcos kiállás volt a tar­tós béke mellett és a legforróbb szeretet meg­nyilvánulása a béke nagy vezére Sztálin iránt. Úgyszintén a felvonulók lelkesedése megmutatta, mennyire drága népünknek Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk és Siroky elvtárs a Szlovákiai Kommunista Párt elnöke. Érsekújvár Érsekújváron, már a világ dolgozói nagy ünnepének előestéjén pazar tűzijátékkal, tánccal és vidám énekkel nyitották meg a májusi ünnepséget, a város dolgozói. Május 1-én pedig felvirágozott autóbuszokon, trak­torokon, kocsikon, gépkocsikon, motorkerék­párokon és vonatokon hömpölygött be a fal­vak népe a zászló és virágdíszbe öltözött vá­rosba. amely vidám zeneszóra ébredt. A fel­bukkanó nap sugarai pazar színpompában ve­rődtek vissza az Elektrosvit, Lengyár és a többi üzemek vörös fényben izzó csillagjant>l, melyek büszkén hirdették, hogy e üze­mek dolgozói teljesítették május elseje tiszteletére adott kötelezettségvállalásukat s újabb értékekkel gazdagították hazánkat. S amikor délelőtt kilenc órákkor sűrű sorokban megindult a nagy emberáradat, kezdetét vet­te a béke építőinek nagy seregszemléje. A tarka tömeg szinte végeláthatatlan so­rokban, zászlórengeteg között, magasra emel­ve vitte a munkásosztály bölcs tanítóinak portréjait, s a nagy Sztálin, a béke legfőbb őrzőjének, Gottwald elnökünknek, dolgozóink tanítómesterének, Mao-tsze-tungnak, a ha­­hatalmas kínai nép vezérének, Kim-ir-sen­­nek, a hős koreai nép szabadságharc hősének, Rákosi Mátyás, a magyar dolgozók vezéré­nek és a többi népidemokratikus országok ve­zetői képeinek száz és száz példányát s rajon­gó szeretettel vette körül. A termelő munka eredményei láttán, az öröm csak fokozódott. Gyáraink és üzemeink termelési sikerei után felsorakoztak EFSz­­eink is, melyek a tavaszi terv teljesítésével, a szocialista mezőgazdasági nagytermelés elő­nyeiről tettek tanúbizonyságot. Elsőnek a Csúzi EFSz hirdette büszkén, hogy a tavaszi munkaversenyben első hely­re került, Utána következett az udvardi szö­vetkezet, majd a jászói és az érsekújvári II, számú szövetkezet. Megkapó volt a tótme­­gyeriek felvonulása. Talán egy lélek sem maradt odahaza, mert valóságos zászlóerdő közepett hosszan vonultak. Ugyancsak szép volt a jászóiak csoportja és a tardoskeddiek ötletes allegorikus kocsijai, melyek szemlél­tetően mutatták be a múlt és a jelen közötti különbséget. Az újvári Sztavokombinát ka­rikatúra transzparensei pedig az imperialis­ták igazi arcáról rántották le a leplet. Meg­kapó volt az Elektrosvit dolgozóinak a fel­vonulása, az iskolások fegyelmezett de vidám sorai, valamint a gépállomás is. De ki is tudná felsorolni mindazt, amit a közel más­fél órás menetben láthattunk, hiszen min­den annyira örömmeltgli és szép volt. Amikor a Gottwald-tér minden helyét betöltötték az ünneplők, a himnuszok elhang­zása után Klisky Miklós, a Párt kerületi bi­zottságának kiküldöttje mondotta el ünnepi beszédét, majd utána a CSEMADOK kerületi titkára, Sebők Dezső elvtárs, magyarul szó­lott a tömeghez, amely a szónokokat szám­talan tapsviharral szakította félbe, éltetve Sztálint, a béketábor erőskezű vezetőjét, Gott­­wald elnökünket, építő életünk vezetőjét és a baráti népek dolgozóinak tanítóit. A felejt­hetetlen ünnepség népünnepéllyel végződött. Párkány A munka ünnepén már hajnalban talpon volt Párkány dolgozó népe. A városban ün­nepi hangulat uralkodott. Az épületek földí­szítve várták az ünnep kezdetét. Ünneplőbe öltözött férfiak és nők, kékinges fiatalok, Alig néhány óra választ el minket a világ dolgozóinak nagy ünnepétől, má­jus 1-től. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály megmutatta egyre erős­­bödő, roppant erejét az egész világon. Míg a jobb világért és a békéért küzdő elszánt munkástömegek a tőkés orszá­gokban szembe találták magukat az imperialista államhatalommal, addig a Szovjetunióban és a népidemokráciák­ban az építő munka gazdag eredményei­nek örömünnepévé magasodott ezen or­szágok békeépítőinek nagy seregszem­léje. Míg az imperialista államokban a nemzetközi munkásosztály harcos ün­nepét a legképtelenebb erőszakosságok előzték meg a békére vágyó munkás­­osztályok gúzsbakötésére, addig a kom­munizmust építő szovjet nép ragyogó példája nyomán Hazánkban és a többi népidemokratikus országokban a szo­cialista munkaverseny fejlődött ki ed­dig nemlátott mértékben, hogy az építő kötelezettségvállalások millióival, hal­latlan mértékben megnövelhesse ere­jét, a szabad országok dolgozóinak át­ütő erejű béketábora. Hazánk dolgozóinak kötelezettségvál­lalásai által nagy mértékben előre len­dült a szocializmus „i-pítése. Ügy az iparban, mint mezőgazdaságunkban új, nagyszerű eredményekkel gazda­godtunk és hála a nagy munkaakarás­nak, napról napra jobban bebiztosítjuk a Gottwald-i 5 éves tervünk teljesíté­sét, sőt túlteljesítését is. Nagy hiba volna azonban, ha sike­reink örömteli szemléje után babér­jainkon pihennénk. Ha azt monda­nánk: „Elvetettünk mindent időre, kö­telezettségvállalásunknak eleget tet­tünk és most már minden rendben van“. Nem volna helyes, ha nem hasz­nálnánk ki minden napot az elvetett magok ápolására. A téliek és a tava­sziak feljavítására, a gyomirtásra stb. Merthiszen azzal, hogy a talajt jól elő­készítettük, idejében elvetettünk, csak a jobb termés előfeltételeit biztosítot­tuk be, de ezzel munkánk még nem ért véget. A gyengébb őszieket, ahol még semmit sem tettünk azok helyes fejlődésére, továbbá javítsuk fel a ta­vasziakat, ahol pedig jelentkezik a gyom, haladéktalanul fogjunk hozzá, a gyomirtáshoz, mert a mindennapi ké­sedelem métermázsás veszteségeket je­legszebb ruhájukat felöltött útörők siettek a gyülekezeti helyre. És már kora reggel meg­indult a hömpölygő emberáradat a járás va­­valamennyi falujából is, akik ugyancsak fel­lobogózott traktorokon, nótaszóval siettek az ünnepélyre. Kilenc órakor minden talpalatnyi hely fog­lalt volt a gyülekező helyen. Az ideözönlött falusi szövetkezeti tagok jelszavakkal mon­dottak köszönetét Pártunknak, a Vörös Had­seregnek, hogy a munkás nem proletár töb­bé, nem a kulákok, a tőkés kizsákmányolt­­jai, hanem felszabadult dolgozói és méltó építői szocialista hazánknak. Az ünnepi felvonulás az üzemek nagy se­regszemléjével, a falusi dolgozók, a sportolók, vasutasok, orvosok és a többiek színes cso­portjaival, a felszabadult építő erő és élet­öröm felvonulása volt. A tízezres tömeg kö­zött ott vonult fel legdrágább kincsünk, jö­vőnk: Gottwald ifjúsága. Itt láttuk a járás valamennyi EFSz-ének tagjait, különöskép­pen Búcs EFSz-felvonulása vonta magára a figyelmet. Kidíszített, jelszavas táblájukról lent s lemorzsolódnak a bő termés kilá­tásai. Különösen nagy gondot fordít­sunk a kapásnövényekre, cukorrépára, burgonyára, kukoricára és a többiekre, hogy a magasabb hektárhozamok ré­vén szövetkezeti tagjaink magasabb jutalmazást érhessenek el s az egyéni­leg gazdálkodó kis- és középföldműve­seink szintén nagyobb jövedelemhez jussanak. A múlt év őszén s ez év tavaszán EFSz-eink tagjai s az Állami birtokok dolgozói egyre nagyobb mértékben al­kalmazták az agrotechnikai intézkedé­seket, hogy a termés magas hozamának és az állatállomány hasznosságának mesterei, a szovjet szovhozok dolgozói és a kolhozparasztok gazdag tapaszta­latai alkalmazásával ők is felsorakoz­hassanak a magasabb hektárhozamok élharcosai közé. Ámde ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az agro­technikai intézkedéseket, a talaj előké­szítésétől egészen a termés betakarítá­sáig érvényesíteni kell és a téliek, ta­vasziak ápolása, a gyomirtás, az agro­technikai intézkedések között igen fon­tos helyet foglal el, sőt az első helyen kell említenünk. Hiszen a gyom elha­talmasodása némely esetben képes úgyszólván tönkretenni a termést, mert elrabolja a növénytől azt az élte­tő erőt, amire a terméshez szüksége van, főképpen pedig a talajnedvességet vonja el. Nem szabad egy pillanatig sem várni a gyomirtás megkezdésével, mert a gaz- és a különféle gyom sokkal gyor­sabban nő mint a kultúrnövények s éppen ezért minden késedelem nagy károkat okozhat a termésben s eddig kifejtett munkánk a minimumra csök­kenhet, sőt — amint már említettük kárba veszhet. Kizárólag a tiszta és gondozott szán­tóföldek, biztosíthatják be a gazdag termést, s példaképül szolgálhatnak a többi földműveseinknek s éppen ezért EFSz-einknek, Állami birtokainknak valóban elől kell járniok ezen a téren is, hogy a mezőgazdasági nagyterme­lés minden előnyének fényes bizonyí­tékát nyújthassák. Békeépítőink nagyszerű május 1-i seregszemléje, hű kifejezője volt dol­gozóink építő sikereinek, de egyben bőséges forrása a munka további len­dületének is. Előre tehát mezőgazdasá­gunk további sikeres fejlesztéséhez, hogy méltó társa lehessen iparunknak a termelés nagy versenyében, mind­annyiunk boldogabb holnapjáért, a bé­kéért. (mj) világosan le lehetett olvasni az állandó mun­kacsoportok közötti verseny eredményeit. U- tána a bátorkeszi EFSz. tagjai léptek el a dísztribün előtt. Allegorikus képben mutatták be szövetkezetük egyre nagyobb méretű gé­pesítését. Sőt amint láttuk, már a fejést is géppel végzik. „Tavaly még kézzel — ma már géppel fejünk” felirat igen nagy érdek­lődést váltott ki az ünneplő tömegből. De a többi szövetkezetek tagjai is igen nagy lelkesedéssel, zászlók alatt felvonulva mesz­­szehangzó, ütemes kiáltással hirdették forró szeretetüket, az új élet, a népi demokrácia iránt, s ami ettől elválaszthatatlan, ■» Párt és Gottwald elvtárs iránt. A felvonulás dol­gozó népünk hatalmas tüntetése volt a Szov­jetunió vezette legyőzhetetlen béketábor mel­lett — a békéért és a szocializmusért. A párkányi járás valamennyi dolgozója ezen az ünnepen fogadalmat tett, hogy sza­badságunkat még jobb, még lelkesebb mun­kával, kemény, egységes éber helytállással a béke védelmébe helyezi és Sztálin elvtárs ta­nításaival örök időkre megőrzi.

Next

/
Thumbnails
Contents