Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-05-01 / 17. szám
1952. május 1. 3 Párt- és kormányhatározat az állami birtokok gazdaságának megjavítására szóló intézkedésekről Hazánkban 1945 májusában a Szovjet Hadsereg által való felszabadításával és a munkásosztálynak 1948 februárjában a reakció felett aratott végleges győzelmével kialakultak gazdaságunk új fejlődésének és tartós felvirágzásának előf 'Hételei. Ezzel adva voltak a nagy szocialista mezőgazdasági üzemek — az állami birtokok — kiépítésének az előfeltételei is. Az állami birtokok a határmenti területeken és az ország belsejében nagymennyiségű termőföldet kaptak és az állam ellátta őket élő és holt leltárral és új gépesítő eszközökkel. A volt béresek, akik azelőtt a munkásosztály legmegalázottabb és legkizsákmányoltabb tagjai voltak, a nagy szocialista üzemek szabad gazdáivá váltak. Az ő feladatuk, Hogy az állami birtokokat magas termelékenységű és magas hozamú gazdaságokká fejlesszék, a föld magas termékenységének és a gazdasági állatok jobb kihasználásának mintaképévé és így meggyőzzék a kis- és középparasztokat a szocialista nagyüzemi termelés erejéről és előnyeiről. Az állami birtokok a nagy kezdeti nehézségek £ enére 'e >s termel >i sikereket értek el. Már a sertéshús egyharmadát szolgáltatják köztársaságunknak. Úgyszólván egyedüli termelői a nemesített vetőmagnak és az ő érdéi , vogy az EFSz-ek az egész vetési területen jóminőségű vetőmagot használhatnak. Az állami birtokok fontos szerepet játszanak fajállattenyésztécünk felújításában, a cukorrépatermelésben, a zöldség, len. gyapjú és más, dolgozóink ellátására fontos mezőgazdasági termékek kitermelésében is, valamint egyes fontos ipari nyersanyagok biztosításában. Ha az állami birtokok el is érték e sikereket és a állami birtokok munkatermelékenysége az elmúlt években növekedett is, a mezőgazdasági termékek hektárhozamai és a gazdasági állatállomány kihasználása a birtokok nagyrészén még korántsem felel meg termelési lehetőségeinknek. Főleg a kapásnövényekben és egyes ipari termékekben nem érik el az állami birtokok a tervezett hozamot. A malacszaporulat sem kielégítő és nem kielégítő a szopósállatok és borjak nevelése sem. Az állami birtokok nagyjából nem tudták még eddig kitenyészteni saját magastermelékenységű fajmarhaállományukat. Még mindig sok az olyan gazdaság és birtok, amelyek nem váltak a mezőgazdasági nagyüzemek termelés mintaképeivé, mint arról Klement Gottwald köztársasági elnök beszélt Nem mutatják kis- és középparasztjainknak elog meggyőzően a szocialista nagytermelés előnyeit^' nem váltak még támogatóikká az egységes földműves szövetkezetek megalapításában, a közös munka megszervezésében, a magas hektárhozamok és a gazdasági állatok nagy hasznosságának elérésében. Az állami birtokok e komoly hibáinak főokai mindenekelőtt a következőkben rejlenek: 1. Az állami birtokok dolgozói, de főleg vezetői és szakemberei eddig még nem sajátították el és nem alkalmazták kellő mértékben a szovjet szovhozok gazdag tapasztalatait sem az üzem vezetésében, sera a termelésben. Számos birtokon még az agrotechnika alapvető intézkedéseit sem teszik meg. 2. A munka irányításában és megszervezésében még mindig a régi sáfárkodó módszerek érvényesülnek az ember és a munka szocialista viszonya helyett. Sok birtokon a dolgozókat nem ismertetik meg rendszeresen feladataikkal és azok jelentőségeivel. Ezzel fékezik a dolgozók alkotó kezdeményezését és a szocialista munkaverseny sikeres kifejlődését. A növénytermelésben és állattenyésztésben a munkacsoportok nem váltak eddig a gazdaság termelési alapegységeivé. 3. A birtokok gazdaságai eddig nem lettek az állami birtokok szervezetének alaptagjává és a munka irányítása sok helyen kevésbbé rugalmasan a birtok igazgatóságán összpontosul. 4. A munka jutalmazásának eddigi módszere nem mozgósítja az állami birtokok dolgozóit a tervezett feladatok teljesítésére és túllépésére. Többnyire napibérért dolgoznak, főként a növénytermelésben és a dolgozóknak a normák szerinti munkateljesítmény alapján való jutalmazása helyett, amely lehetővé teszi a dolgozók érdemszerinti jutalmazását, gyakran fekete béreket fizetnek ki. A dolgozók nincsenek anyagilag érdekelve a terv teljesítésében. 'S. Az állami birtokok dolgozói gyakran nem használják ki gazdaságosan a munkásosztály és az állam által rájuk bízott termelőeszközöket Nem használják ki teljes mértékben a mezőgazdasági gépeket, a tartozék felszereléseket és kis mértékben használják az agregátokat Gyakran még az alapvető műszaki karbantartást sem végzik el, ami a gépek helytelen kihasználásának, alacsony teljesítményüknek és a drága javítások magas százalékának legkomolyabb oka. Nincs megoldva a traktoros munkák megszervezésenek kérdése sem a birtokok, sem az egyes gazdaságok keretében és a traktorosok nincsenek érdekelve a mezőgazdasági csoportok munkaeredményeiben. 6. A gazdaságokban nincs bevezetve afüvesvetésforgós rendszer, a helyes vetési folyamattal. Ez egyebek között a föld nem gazdaságos kihasználására és a saját takarmánybázis elégtelen biztosítására vezet. 7. A hiányosságok komoly oka a munkaerők hullérrra&sa és főleg a vezető káderek gyakori váltakozása. Sok gazdaság és birtok vezetőjének és műszaki kádereinek politikai és szakszínvonala alacsony. 8 Nem véletlen, hogy a hazai és külföldi reakció nagy erőfeszítéseket tett és tesz arra, hogy éppen az állami birtokokba behatoljon. A birtokokról eddig még nem távolították el teljesen az ellenséges elemeket. Számos dolgozónak békülékeny magatartása és elégtelen ébersége és elővigyázatossága következtében ezek a reakciós elemek aknamunkát végeznek, aláássák a munkaerkölcsöt és minden módon kárt okoznak a birtokok gazdaságának Még számos eset akad, amikor a volt földbirtokosok és falusi gazszakszervezetekben és az ifjúsági szervezetekben. Államunk, a munkások és parasztok állama, az állami birtokok dolgozóira azért bízott eszközöket, hogy azokat teljes mértékben kihasználják a termelés és a munkatermelékenység állandó növelésére és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére. Az állami birtokok gazdálkodásának határozott javulása elsősorban az összes alkalmazottak jó, lelkiismeretes és lelkes munkájától függ. Szükséges, hogy az állami birtokok összes dolgozói, a munkások, műszakiak és adminisztratív alkalmazottak mind tudatosítsák m Leállt a gyár, leállt a bánya, a föld túró paraszt otthagyja az ekét, s dalos szívvel köszöntik a vörös májust, a munka ünnepét. Valaki beszél, a tömeg éljenez — csendőrszurony éle éles sortűz dörren — száz halott volt, rongyos véres. Gyalulatlan fakoporsó, anyák átka, asszony-sírás, bolsevikj lázító volt, semmi más: így szólt az írás. Űri portán vígan voltak, nyomortanyán nem volt kenyér, kelet felé szállt a sóhaj, ott a felkent, ott a vezér! Hinni kellett egy szebb jövőben, érezni, hogy győz a jog, új holnapok magvetői, a vörös csillag már fenn ragyog. Ragyogni fog mindörökre Ő, a napunk Ö, a fényünk — harcok között soha kérdjük sebeinkért mi a bérünk. Béke legyen, áldó béke! termő rónák — virágos rétek, boldog jövő — gyermek, meseföldön százszorszépek. Már építjük az új világot, soha többé bánat, könnyek, az elnyomottak milliói, szent szabadság, érted jönnek. Halljátok meg az idők szavát, hallgassátok, hogy dalol a gép — vörös Májusok ti hirdessétek: szabad hazában szabad lett a nép! VOJTECHOVSKY BÉLA dagok az állami birtokokon dolgoznak, mint „szakértők” vagy továbbra is a birtokok épületeiben laknak. 9. Főleg a tömegpolitikai munka van elhanyagolva mégpedig legtöbbnyire a távoleső birtokok dolgozói között. A párt- és tömegpolitikai munka súlypontja inkább á birtokok igazgatóságaiban szokott lenni, ahelyett hogy átvinnék a gazdaságokba. Az állami birtokok számos kommunistája eddig még nem állott a lustaság, a felelőtlenség, rossz munkaerkölcs és az állami vagyon szétlopkodása elleni harc élére és nem törekszik következetesen a rend bevezetésére a bérekben. A dolgozókat nem vezetik rendszeres politikai és nevelő munkával arra hogy munkahelyeik f^elős .gazdáivá legyenek. Számos pártszervezet nem irányítja rendszeresen a kommunisták munkáját a magukban azt, hogy a termelés állandó növelése, gazdaságosabbá tétele és a birtokok rentabilitásáért indított harc legelsőbbrendű feladatuk. E feladatot akkor teljesítik, ha kitartóan harcolni fognak a hektárhozamok és a gazdasági állatok hasznosságának állandó neveléséért, a növénytermelésben és állattenyésztésben előforduló veszteségek kiküszöböléséért, az anyagmegtakarításért, az üzemi költségek csökkentéséért, a termelés gazdaságosabbá tételéért és a rájuk bízott szocialista vagyon kíméléséért. Becsületbeli feladatuk, hogy az állami birtokok példás, rentábilis, szocialista nagygazdaságokká váljanak magas piaci termeléssel. Ez az a személyes érdekük is, mert az állami gazdálkodásnak megjavításától és jövedelmezőségétől függ saját bevételeik emelkedése és életszínvonaluk javulása is. Az összes hiányosságok és fogyatékosságok kiküszöbölésére, melyek fékezik az állami birtokok sikeres fejlődését, a CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézkedésekben állapodott meg: I. A termelésnek a szovjet tapasztalatok szélesméretű alkalmazása által való növelése A szovjet mezőgazdaság gazdag tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a talaj termelékenységének, a hektárhozamoknak és a marhaállomány hasznosságának rendszeres növelése és a takarmánybázisok rendszeres javítása csupán az egész talajnak a füvesvetésforgó rendszer szerinti jó és lelkiismeretes megművelésével lehetséges. A füves vetésforgórendszer megköveteli bizonyos intézkedések végrehajtását, amelyek közül a legfontosabbak a mezei és takarmányi füvesvetésforgó vetési eljárások, a helyes agrotechnika, a helyes trágyázás bevezetése és a nemesített vetőmagok és palánták szélesméretű használata. A szovjet szovhozok tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a füvesvetésforgó rendszer bevezetésével az állami birtokainkon is lényegesen növelhetjük a hektárhozamokat és a' marhaállomány kihasználását a következő években és így az állami birtokokat magastermelékenységű, hozamos és minden irányban fejlett szocialista mezőgazdasági üzemekké tehetjük. Hogy ezt a feladatot megvalósítsuk, a földművelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), az állami birtokok igazgatóinak és a gazdaságok vezetőinek a következő intézkedéseket kell tenniök a rendeletek végrehajtásának biztosítására. a) A növénytermelésben: 1. Az 1952—55 években fokozatosan bevezetni a mezei és takarmányvetési eljárásokat a füvesvetésforgó rendszer keretében az állami birtokok összes gazdaságaiban. 2. Meghatározni a vetési eljárások olyan összetételét, amely biztosítja az állami terv feladatainak teljesítését a gabonaneműek, hüvelyesek, zöldség, burgonya, cukorrépa és más ipari növények termelésében és egyúttal biztosítja az elegendő mennyiségű saját takarmányalapot az állattenyésztés fejlesztésére úgy, hogy az állami birtokok mentesüljenek a takarmánybehozataltól és felvásárlástól való függéstől és emellett biztositia a nemesitett vetőmag és palánták kitermelését mind a magunk, mind az EFSz-ek szükségleteire. 3. Az állami birtokok összes gazdaságaiban kötelező megtenni a következő agrotechnikai alapintézkedéseket: a) elvégezni a tarlóhántást 5 cm mélyen mindjárt a kaszálás után; b) elvégezni a tavaszi szántást' elvszerűen előhántós ekével: gabonaneműeknél 20—22 cm mélyen, sekély talajon mélyszántást, az ipari növények alá tekintettel agrotechnikai igényeikre, a sekély talajt fokozatosan mélyíteni istállótrágyával; c) az őszi szántást a legkorábbi- agrotechnikai határidőben elvégezni; d) jobban kihasználni a trágyát azzal, hogy a szervetlen trágya egyrészét és a szerves trágyát teljes egészében közvetlenül a szántás megkezdése előtt teregessék szét és a szervetlen trágya másik részét tavasszal a talajmegművelés előtt használják fel; e) fokozatosan bevezetni a szemcsés trágya használatát az 1952 és 1953-as években úgy, hogy 1954. év végéig már az összes gazdaságokban használják; f) elvégezni a tavaszi hengerelést, boronálást és az őszi vetések póttrágyázását a legrövidebb idő alatt és a legkorábban; g) a nedvesség megtartására a föld érettsége szerint biztosítani a gyors talajsimítást es boronálást a legrövidebb időn belül; h) keresztsoros vagy keskenysoros vetést alkalmazni 1952-ben a tavasziak legalább 20 százalékánál, az ősziek 50 százalékánál és a következő években e módszerek használatát tovább terjeszteni; i) bevezetni a rozs, kukorica, napraforgó és a lóhere mesterséges beporzását magszerzés céljára; j) saját palánták biztosítására azokon a területeken, ahol a burgonya elfajzik, kiterjeszteni és bevezetni a vetőmagrészlegeken a palánták, főleg a korai fajták nyári vetését; k) meghatározni az egyes birtokok számára az agrotechnikai alaphatáridőket és ügyelni pontos betartásukra. 1. Állandó harcot folytatni a gaz és kártevők ellen az összes mechanikai és vegyi eszközökkel, főleg az amerikai krumpli-bogár ellen. 4. Fokozatosan kiküszöbölni, a föld széttagoltságát, a gazdasági-műszaki birtokrendezések végrehajtásval a helyi körülmények figyelembe vételével az állami birtokok öszszes gazdaságaiban. 5. Fokozatosan megszabni az állami birtokokhoz tartozó földterületeket. Kijelölni azokat az objektumokat, amelyeket véglegesen hozzácsatolnak az állami birtokokhoz és a kisméretű objektumokat fokozatosan átadni gazdasági felhasználásra a magasabb típusú, nagyobb EFSz-eknek. Az állami birtokok új (Folytatás a 6-ik oldalon).;