Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-01 / 17. szám

1952. május 1. 3 Párt- és kormányhatározat az állami birtokok gazdaságának megjavítására szóló intézkedésekről Hazánkban 1945 májusában a Szovjet Had­sereg által való felszabadításával és a mun­kásosztálynak 1948 februárjában a reakció fe­lett aratott végleges győzelmével kialakultak gazdaságunk új fejlődésének és tartós felvi­rágzásának előf 'Hételei. Ezzel adva voltak a nagy szocialista mezőgazdasági üzemek — az állami birtokok — kiépítésének az elő­feltételei is. Az állami birtokok a határmenti területeken és az ország belsejében nagy­mennyiségű termőföldet kaptak és az állam ellátta őket élő és holt leltárral és új gé­pesítő eszközökkel. A volt béresek, akik azelőtt a munkásosz­tály legmegalázottabb és legkizsákmányol­­tabb tagjai voltak, a nagy szocialista üzemek szabad gazdáivá váltak. Az ő feladatuk, Hogy az állami birtokokat magas termelékenységű és magas hozamú gazdaságokká fejlesszék, a föld magas termékenységének és a gazdasági állatok jobb kihasználásának mintaképévé és így meggyőzzék a kis- és középparasztokat a szocialista nagyüzemi termelés erejéről és előnyeiről. Az állami birtokok a nagy kezdeti nehéz­ségek £ enére 'e >s termel >i sikereket értek el. Már a sertéshús egyharmadát szol­gáltatják köztársaságunknak. Úgyszólván egyedüli termelői a nemesített vetőmagnak és az ő érdéi , vogy az EFSz-ek az egész vetési területen jóminőségű vetőmagot hasz­nálhatnak. Az állami birtokok fontos sze­repet játszanak fajállattenyésztécünk felújí­tásában, a cukorrépatermelésben, a zöldség, len. gyapjú és más, dolgozóink ellátására fontos mezőgazdasági termékek kitermelésé­ben is, valamint egyes fontos ipari nyers­anyagok biztosításában. Ha az állami birtokok el is érték e sike­reket és a állami birtokok munkatermelé­kenysége az elmúlt években növekedett is, a mezőgazdasági termékek hektárhozamai és a gazdasági állatállomány kihasználása a bir­tokok nagyrészén még korántsem felel meg termelési lehetőségeinknek. Főleg a kapás­növényekben és egyes ipari termékekben nem érik el az állami birtokok a tervezett hozamot. A malacszaporulat sem kielégítő és nem kielégítő a szopósállatok és borjak ne­velése sem. Az állami birtokok nagyjából nem tudták még eddig kitenyészteni saját magastermelékenységű fajmarhaállományu­kat. Még mindig sok az olyan gazdaság és bir­tok, amelyek nem váltak a mezőgazdasági nagyüzemek termelés mintaképeivé, mint ar­ról Klement Gottwald köztársasági elnök beszélt Nem mutatják kis- és középparaszt­jainknak elog meggyőzően a szocialista nagy­­termelés előnyeit^' nem váltak még támoga­tóikká az egységes földműves szövetkezetek megalapításában, a közös munka megszerve­zésében, a magas hektárhozamok és a gazda­sági állatok nagy hasznosságának elérésében. Az állami birtokok e komoly hibáinak fő­okai mindenekelőtt a következőkben rejle­nek: 1. Az állami birtokok dolgozói, de főleg vezetői és szakemberei eddig még nem sa­játították el és nem alkalmazták kellő mér­tékben a szovjet szovhozok gazdag tapaszta­latait sem az üzem vezetésében, sera a ter­melésben. Számos birtokon még az agrotech­nika alapvető intézkedéseit sem teszik meg. 2. A munka irányításában és megszerve­zésében még mindig a régi sáfárkodó mód­szerek érvényesülnek az ember és a munka szocialista viszonya helyett. Sok birtokon a dolgozókat nem ismertetik meg rendszeresen feladataikkal és azok jelentőségeivel. Ezzel fékezik a dolgozók alkotó kezdeményezését és a szocialista munkaverseny sikeres kifej­lődését. A növénytermelésben és állattenyész­tésben a munkacsoportok nem váltak eddig a gazdaság termelési alapegységeivé. 3. A birtokok gazdaságai eddig nem let­tek az állami birtokok szervezetének alap­tagjává és a munka irányítása sok helyen ke­­vésbbé rugalmasan a birtok igazgatóságán összpontosul. 4. A munka jutalmazásának eddigi mód­szere nem mozgósítja az állami birtokok dol­gozóit a tervezett feladatok teljesítésére és túllépésére. Többnyire napibérért dolgoznak, főként a növénytermelésben és a dolgozók­nak a normák szerinti munkateljesítmény alapján való jutalmazása helyett, amely le­hetővé teszi a dolgozók érdemszerinti jutal­mazását, gyakran fekete béreket fizetnek ki. A dolgozók nincsenek anyagilag érdekelve a terv teljesítésében. 'S. Az állami birtokok dolgozói gyakran nem használják ki gazdaságosan a munkás­­osztály és az állam által rájuk bízott terme­lőeszközöket Nem használják ki teljes mér­tékben a mezőgazdasági gépeket, a tartozék felszereléseket és kis mértékben használják az agregátokat Gyakran még az alapvető műszaki karbantartást sem végzik el, ami a gépek helytelen kihasználásának, alacsony teljesítményüknek és a drága javítások ma­gas százalékának legkomolyabb oka. Nincs megoldva a traktoros munkák meg­­szervezésenek kérdése sem a birtokok, sem az egyes gazdaságok keretében és a trakto­rosok nincsenek érdekelve a mezőgazdasági csoportok munkaeredményeiben. 6. A gazdaságokban nincs bevezetve afüves­­vetésforgós rendszer, a helyes vetési folya­mattal. Ez egyebek között a föld nem gaz­daságos kihasználására és a saját takarmány­bázis elégtelen biztosítására vezet. 7. A hiányosságok komoly oka a munka­erők hullérrra&sa és főleg a vezető káderek gyakori váltakozása. Sok gazdaság és birtok vezetőjének és műszaki kádereinek politikai és szakszínvonala alacsony. 8 Nem véletlen, hogy a hazai és külföl­di reakció nagy erőfeszítéseket tett és tesz arra, hogy éppen az állami birtokokba beha­toljon. A birtokokról eddig még nem távo­lították el teljesen az ellenséges elemeket. Számos dolgozónak békülékeny magatartása és elégtelen ébersége és elővigyázatossága kö­vetkeztében ezek a reakciós elemek akna­munkát végeznek, aláássák a munkaerköl­csöt és minden módon kárt okoznak a bir­tokok gazdaságának Még számos eset akad, amikor a volt földbirtokosok és falusi gaz­szakszervezetekben és az ifjúsági szerveze­tekben. Államunk, a munkások és parasztok ál­lama, az állami birtokok dolgozóira azért bízott eszközöket, hogy azokat teljes mér­tékben kihasználják a termelés és a munka­termelékenység állandó növelésére és a szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálko­dás fejlesztésére. Az állami birtokok gazdál­kodásának határozott javulása elsősorban az összes alkalmazottak jó, lelkiismeretes és lel­kes munkájától függ. Szükséges, hogy az állami birtokok összes dolgozói, a munkások, műszakiak és admi­nisztratív alkalmazottak mind tudatosítsák m Leállt a gyár, leállt a bánya, a föld túró paraszt otthagyja az ekét, s dalos szívvel köszöntik a vörös májust, a munka ünnepét. Valaki beszél, a tömeg éljenez — csendőrszurony éle éles sortűz dörren — száz halott volt, rongyos véres. Gyalulatlan fakoporsó, anyák átka, asszony-sírás, bolsevikj lázító volt, semmi más: így szólt az írás. Űri portán vígan voltak, nyomortanyán nem volt kenyér, kelet felé szállt a sóhaj, ott a felkent, ott a vezér! Hinni kellett egy szebb jövőben, érezni, hogy győz a jog, új holnapok magvetői, a vörös csillag már fenn ragyog. Ragyogni fog mindörökre Ő, a napunk Ö, a fényünk — harcok között soha kérdjük sebeinkért mi a bérünk. Béke legyen, áldó béke! termő rónák — virágos rétek, boldog jövő — gyermek, meseföldön százszorszépek. Már építjük az új világot, soha többé bánat, könnyek, az elnyomottak milliói, szent szabadság, érted jönnek. Halljátok meg az idők szavát, hallgassátok, hogy dalol a gép — vörös Májusok ti hirdessétek: szabad hazában szabad lett a nép! VOJTECHOVSKY BÉLA dagok az állami birtokokon dolgoznak, mint „szakértők” vagy továbbra is a birtokok épületeiben laknak. 9. Főleg a tömegpolitikai munka van el­hanyagolva mégpedig legtöbbnyire a távol­eső birtokok dolgozói között. A párt- és tö­megpolitikai munka súlypontja inkább á bir­tokok igazgatóságaiban szokott lenni, ahe­lyett hogy átvinnék a gazdaságokba. Az ál­lami birtokok számos kommunistája eddig még nem állott a lustaság, a felelőtlenség, rossz munkaerkölcs és az állami vagyon szét­lopkodása elleni harc élére és nem törek­szik következetesen a rend bevezetésére a bérekben. A dolgozókat nem vezetik rend­szeres politikai és nevelő munkával arra hogy munkahelyeik f^elős .gazdáivá legye­nek. Számos pártszervezet nem irányítja rendszeresen a kommunisták munkáját a magukban azt, hogy a termelés állandó nö­velése, gazdaságosabbá tétele és a birtokok rentabilitásáért indított harc legelsőbbrendű feladatuk. E feladatot akkor teljesítik, ha kitartóan harcolni fognak a hektárhozamok és a gazdasági állatok hasznosságának ál­landó neveléséért, a növénytermelésben és állattenyésztésben előforduló veszteségek ki­küszöböléséért, az anyagmegtakarításért, az üzemi költségek csökkentéséért, a termelés gazdaságosabbá tételéért és a rájuk bízott szocialista vagyon kíméléséért. Becsületbeli feladatuk, hogy az állami bir­tokok példás, rentábilis, szocialista nagygaz­daságokká váljanak magas piaci termeléssel. Ez az a személyes érdekük is, mert az állami gazdálkodásnak megjavításától és jövedelme­zőségétől függ saját bevételeik emelkedése és életszínvonaluk javulása is. Az összes hiányosságok és fogyatékosságok kiküszöbölésére, melyek fékezik az állami birtokok sikeres fejlődését, a CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézke­désekben állapodott meg: I. A termelésnek a szovjet tapasztalatok szélesméretű alkalmazása által való növelése A szovjet mezőgazdaság gazdag tapaszta­latai arról tanúskodnak, hogy a talaj ter­melékenységének, a hektárhozamoknak és a marhaállomány hasznosságának rendszeres növelése és a takarmánybázisok rendszeres javítása csupán az egész talajnak a füves­vetésforgó rendszer szerinti jó és lelkiismere­tes megművelésével lehetséges. A füves vetésforgórendszer megköveteli bi­zonyos intézkedések végrehajtását, amelyek közül a legfontosabbak a mezei és takar­­mányi füvesvetésforgó vetési eljárások, a he­lyes agrotechnika, a helyes trágyázás beve­zetése és a nemesített vetőmagok és palán­ták szélesméretű használata. A szovjet szovhozok tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a füvesvetésforgó rendszer bevezetésével az állami birtokainkon is lé­nyegesen növelhetjük a hektárhozamokat és a' marhaállomány kihasználását a következő években és így az állami birtokokat magas­termelékenységű, hozamos és minden irány­ban fejlett szocialista mezőgazdasági üze­mekké tehetjük. Hogy ezt a feladatot megvalósítsuk, a föld­művelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), az állami birtokok igazgatói­nak és a gazdaságok vezetőinek a következő intézkedéseket kell tenniök a rendeletek vég­rehajtásának biztosítására. a) A növénytermelésben: 1. Az 1952—55 években fokozatosan beve­zetni a mezei és takarmányvetési eljárásokat a füvesvetésforgó rendszer keretében az álla­mi birtokok összes gazdaságaiban. 2. Meghatározni a vetési eljárások olyan összetételét, amely biztosítja az állami terv feladatainak teljesítését a gabonaneműek, hüvelyesek, zöldség, burgonya, cukorrépa és más ipari növények termelésében és egyút­tal biztosítja az elegendő mennyiségű saját takarmányalapot az állattenyésztés fejlesz­tésére úgy, hogy az állami birtokok mente­süljenek a takarmánybehozataltól és felvá­sárlástól való függéstől és emellett biztositia a nemesitett vetőmag és palánták kitermelé­sét mind a magunk, mind az EFSz-ek szük­ségleteire. 3. Az állami birtokok összes gazdaságai­ban kötelező megtenni a következő agro­technikai alapintézkedéseket: a) elvégezni a tarlóhántást 5 cm mélyen mindjárt a kaszálás után; b) elvégezni a tavaszi szántást' elvszerűen előhántós ekével: gabonaneműeknél 20—22 cm mélyen, sekély talajon mélyszántást, az ipari növények alá tekintettel agrotechni­kai igényeikre, a sekély talajt fokozatosan mélyíteni istállótrágyával; c) az őszi szántást a legkorábbi- agrotech­nikai határidőben elvégezni; d) jobban kihasználni a trágyát azzal, hogy a szervetlen trágya egyrészét és a szerves trágyát teljes egészében közvetlenül a szán­tás megkezdése előtt teregessék szét és a szervetlen trágya másik részét tavasszal a ta­lajmegművelés előtt használják fel; e) fokozatosan bevezetni a szemcsés trágya használatát az 1952 és 1953-as években úgy, hogy 1954. év végéig már az összes gazda­ságokban használják; f) elvégezni a tavaszi hengerelést, boro­­nálást és az őszi vetések póttrágyázását a leg­rövidebb idő alatt és a legkorábban; g) a nedvesség megtartására a föld érett­sége szerint biztosítani a gyors talajsimítást es boronálást a legrövidebb időn belül; h) keresztsoros vagy keskenysoros vetést alkalmazni 1952-ben a tavasziak legalább 20 százalékánál, az ősziek 50 százalékánál és a következő években e módszerek használatát tovább terjeszteni; i) bevezetni a rozs, kukorica, napraforgó és a lóhere mesterséges beporzását magszer­zés céljára; j) saját palánták biztosítására azokon a te­rületeken, ahol a burgonya elfajzik, kiter­jeszteni és bevezetni a vetőmagrészlegeken a palánták, főleg a korai fajták nyári vetését; k) meghatározni az egyes birtokok szá­mára az agrotechnikai alaphatáridőket és ügyelni pontos betartásukra. 1. Állandó harcot folytatni a gaz és kár­tevők ellen az összes mechanikai és vegyi eszközökkel, főleg az amerikai krumpli-bogár ellen. 4. Fokozatosan kiküszöbölni, a föld szétta­goltságát, a gazdasági-műszaki birtokrende­zések végrehajtásval a helyi körülmények figyelembe vételével az állami birtokok ösz­­szes gazdaságaiban. 5. Fokozatosan megszabni az állami birto­kokhoz tartozó földterületeket. Kijelölni azo­kat az objektumokat, amelyeket véglegesen hozzácsatolnak az állami birtokokhoz és a kisméretű objektumokat fokozatosan átadni gazdasági felhasználásra a magasabb típusú, nagyobb EFSz-eknek. Az állami birtokok új (Folytatás a 6-ik oldalon).;

Next

/
Thumbnails
Contents