Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-13 / 2. szám

<1 199t, íaittu&r 13. A szarvasmarha fertőző elvetélése Fejlett szarvasmarhánál a fertőzés a nemiszerve­ket tamadja meg/ mégpedig nőstényeknél a mehető himallatoknál az ondóképző szerveket (főleg a he­réket). A betegség a magzatburok és a magzat gyul­ladását idézi elő. A fertőzés kórokozója 1 — 2 ezred­­milíiméteres csírái amelyet Bang dán állatorvos fe­dezett föl es ezért nevezik Bang-bacillusnak. Ez a fertőző betegség a múlt század elején Ang­liában ütötte föl a fejét/ majd azóta minden ország­ban elterjedt. Állattenyésztésünk és közös tenyésztőtelepcink legveszedelmesebb betegsége eppen a fertőző elve­télés. Ha tenyésztőtelepeken lép föl ez a fertőző betegség, a tejtermést — becslések szerint — leg­alább 22 százalékkal csökkenti/ a borjak születése 10 százalékkal kevesebb/ ugyanakkor a meddő te­henek kiselejtezése, vagy a fertőzés többi következ­ménye pedig $0 százalékos kárt okoz. Becslések alapján az 50 fejőstehénből álló te­­nyesztőtelepen a pénzösszegben kifejezett kár évente 359.820 koronát tesz ki, ami azt jelenti, hogy egy fejőstehénre eső évi kárösszeg 6796 korona. Ezenkívül azzal is számolnunk kell/ hogy 50 tehén esetében átlagban egy ember is megkapja a Ban.j­­beirgseget. A bratislavai és nyitrai kerület állami birtokain 1129 embert vizsgáltak meg/ s közülük 169 egyénnel/ vagyis 11.32 százaléknál/ találtak Banq barillusos fertőzést. A fertőző elvetélés baciJlusának ellenállóképessé ge meglehetősen számottevő. Levegőn négy hónapig kibírja/ a magzatburokon 9 hónapig is. Hatvanöt fokos hőmérsékletén 10 százalékon belül elpusztul. A csírák nagyszámban fordulnak elő a méh nyal kahártyáján és magzatburkon/ továbbá a magzatvi/ ben és méhlepényben A magzathurokkal/ a magzat vízzel es eltávolított méhhel szennyeződik a padi«» zat az alom, a takarmány és trágya, viszont ezek közvetítésével a tej is és így terjed tovább a fer­tőzés. A bacillusok borjaknál rendszerint a beleket lepik el, borjas teheneknél a tőgyet, ahonnan a vemhesség kezdeten a méhbe kerülnek. A tőgyben igen gyakran a tehén egész életen át megmaradnak. Az állatok az emésztőszerveken, a hüvely nyálka­hártyáin/ a szemhártyán/ a sérült bőrön keresztül fertőződnek/ de he következik a fertőzés a hárí­tásnál is.A fertőzés a vérkeringésbe/ majd a meh­­be kerül. A gyulladás következményeként a méh tatain beiül/ a magzatburok és a magzat körül nagyfokú vízenyősség lép föl. Ennek folytán a magzat leválik a magzatburokról, a magzat pusztulása következhet he. vaqy életképtelen ivadék jön világra Ha az ál­lat lenyeli a nagymennyiségű bacillust tartalmazó magzatvizet, ez a magzat pusztulását sietteti. Ilyen­kor ugyanis a magzat megfertőződik, a gyomor nyál­kahártyáján heveny/ sőt egeszen véres gyulladás áll he» de hasonló gyulladásos vérzések támadjak meg a beleket/ a tüdőt és a különböző szerveket is. A tehenek általában vemhességük 5—8-ik/ a ju­hok a 3—4-ik/ a sertések a 2—-3-ik és a kancák * 4—8-ik hónapjában vetélnek el. Az elvetélés gyak­ran minden tünet nélkül következik be« gyakran viszont csupán a szokásos ellési tünetek mutatkoz nnk. Körülbelül három nappal az elvetélés előtt megduzzad a tőgy és a méhhüvelv/ a hüvely nyál­­kahártvája betüzesedik/ a hüvelyből rózsaszínű vagy sárgás szagtalan folyadék távozik. Az ellés általában könnyű de a magzat élettelenül jön világra. A te­hén rendszerint nem tisztul meg és a méhnyálkahár tv a qvulladása állapítható meg. Bikáknál a fertőzés a herék, a mellékherék és az ondoszalyg megduzzadásában nyilvánul meg, ugyan­akkor általános nyugtalansag, lesoványodás, étvágy­­ta'anság stlv is jelentkezik. Miután a fertőzés ezidőszerint nem gyógyítható/ minden igyekezetünk arra irányuljon/ hogy a fer­tőzést ne hozzák be a közös istállóba. Az állator­vosok tehát a szarvasmarha közös istállózása előtt* egyéb beavatkozásokon kívül' vért is vegyenek az állattól s a közös tenyésztőtclcpekre csak azokat az egyedeket bocsássák/ amelyek nem fertőzöttek. Az EFSz-ek tenyésztőtelepe! az elmúlt nyárig mente­sek voltak a fertőzéstől/ most azonban a Csehor­szágból attelepitett/ de nem ellenőrzött üszökkeL amelyeket a járási állatorvos tudta nélkül soroltak be itteni állatállamányainkba, a fertőzés az EFSz ek néhány közösen istállózott állományába jutott Ha az állatorvos utólag megállapította a fertőzést a közős állattenyésztésben, az EFSz tagjai vissza utasították a fertőzött egvedek kiselejtezését, mivel ezek az állatok rendszerint kitűnő tejelők/ a baj pedig — amint említettük — nem jelentkezik ál talanos megbetegedés formájában. Ezen a módon azonban a betegség az egész állatállományban el terjedt es ennek az a végső következménye/ hogy a tejtermelés visszaesik és szaporodnak a meddő te­henek Ének elkerülése vegeit fontos/ hogy a szövet­kezetek időben ismerjék föl azt a veszedelmet/ amely annak a hanyagságnak a következtében fe­nyeget. ha a Bang-betegséget nem igyekszünk elszi-Nagyobb mértékben fertőzött álla tál lományok esetében ez a módszer nem vált be. Ilyen esetben csupán vérvizsgálatot alkalmazzunk, hogy megálla­pítsuk a fertőzött állatok számát, amelyeket azután B-19 vakcinával kell beoltani. Más megoldás hiá­nyában a fertőzött állatokat legalább választófallal különítsük el az egészségesektől. Annak érdekében, hogy ezektől a tehenektől egészséges ivadékokhoz jussunk/ borjúistállót ren­dezzünk be/ s amikor a borjak már nem kapnak föcstejet/ helyezzük el azokat a borjúistállóban (külön azokat/ amelyek az egészséges tehenektől származnak és külön a fertőzött anyaállatok bor-A szenei Csehszlovák állami birtoko­kon, a Tárnok-gazdaságban tíz tehénnél érvényesíteni kezdték P. A. Malinyino­­vá fejési módszerét. Ezzel a módszerrel október 1-én kezdtek fejni és 20 nap alatt az átlagos tejhozam 3 literrel ja«t)/ majd for«fttt/ va^y pasztőrözött tejjel mester­ségesen itassuk. Mondanunk sem kellene/ hogy az istállókat a legnagyobb tisztaságban kell tartani/ legalább he­tenként egyszer alapos fertőtlenítést végezzünk 5 százalékos kloraminoldattal, vagy 2-os forró lúgkő­­oldattal. Az ellőhelyet minden borjazás vagy elveté­lés után okvetlenül fertőtlenítsük. A magzatbur­kot és az élettelen magzatot el kell égetni. Elles vagy elvetélés után a teheneket csupán akkor ál­lítsuk a többi közé/ ha mar semilyen befolyásuk nincs és a tehén fertőzésnek kitett testrészeit klo­­ramin-oldattal lemostuk. emelkedett és ugyancsak emelkedett a zsírtartalom is. Vojcáková Stefánia fejőnő naponta háromszor feji meg a teheneket, még­pedig reggel 4 és 5 óra között, délben 11 és 12 óra között és este 17 és 18 óra kö­zött. Hogyan nöimiik a tyúkok ték ihozamét a kdhoizokban ? A tyúkok őszi és téli tojásfeozamának növeléséhez jó táplálkozási és életfel­tételeket kell teremte««. A teolhoaokban minden évben válogatják: a termelésre szánt állományt; csak a fiatal tyúkokat tartják meg-Télen a tyúkólat hóval veszik körüjj s a padlót szalmatörekkel szórják be. Vigyáznak arra, hogy az ól hőmérsék­lete 3—4 foknál ne legyen alacsonyabb. A nagyon hideg napokon a tyiikokat zsírral kenik be, hogy meg ne fagyja­nak, Szovjetunió északibb területein nagyon hidegek a felek.) Az ólat rendszenesen szellőztetik. Annyi létrát állítanak be, hogy minden tyúk megtalálja rajta a maga helyét, egy se maradjon a hideg földön. Por­fürdőről is gondoskodnak. A porba DDT port kevernek, mert a téli párás levegőben könnyen megtámadják a tyúkokat a tetvek. Télen a szélmentes, napfényes időben a tyiikokat kiengedik a szabadba. A napfényes időben tett séta erősíti a tyúkok szervezetét és növeli a tojásho­zamot. Ez azzal magyarázható, hogy a napfény hatására a tyúk testében D vi­tamin keletkezik. A D vitamin pedig a hús ellenállóképességét növeli, s a to­jás fehérjének nagy részét képezi. Ezért a világosság a tyúk fejlődésé­nek és hozamának alapvető követelmé­nye. A téli időben azonban a nappal megrövidül. Ebben az időben adják a tyúkok a legkevesebb tojást. Ez nagy­ban magyarázható a fény hiányával. A napfényt azonban lehet pótolni! Az élenjáró kolhozokban a téli hóna­pokban minden este hat órától hajnali szürkületig villanyt égetnek a tyúk­ólakban! A világítást fokozatosan kez­dik és fejezik be. (Egésznapos világítást azonban nem alkalmaznak). A villanyt mindennap ugyanazon időben gyújtják fel és oltják el. A gyors változás, a rendszertelen villanyielgyujtás gyengí­ti a tyúkokat, zavarja és csökkenti a tojáshozamot. A villanylámpa erőssége 1—2 watt. 1.8 méter magasan függ a padló felett. Főleg az ételre, létrára és fürdőre vi­­ládit. A tyúkokat eleinte zavarja a mester­séges fény, de később annyira meg­szokják. hogy a villany eloltása után rögtön felülnek a létrára aludni. A villanyfény azonban egymagában nem emeli a tojáshozamot! A nappal meghosszabbítása csak a táplálék fel­szívódására hat serkentően. A mester­séges fény alkalmazása mellett jól kell táplálni a tyúkokat. A mesterséges megvilágítással a szovjet kolhozok szép eredményeket ér­tek el. Vannak olyan kolhozok, ame­lyek az új módszerű tojástermeléssel 1950-ben 90.000 rubelt szereztek. Élen­járó állami birtokaink és EFSz-eink próbálják ki bátran az új módszerű téli tojástermelést, mely a gazdaságnak is, dolgozó népünk életszínvonala emelé­sének is nagy hasznára lehet. Vojéáková fejőnő fejés előtt bedörzsöli a tehenek tőgyeit Machajda Ignác etető, ete­tésnél érvényesíti a szov­jet tapasztalatokat. Eddig fejéskor etetett. Az új módszer szerint most már mindig a fejés után etet és Vojcáková Stefánia fejőnő azt mondja, hogy a tehén fejéskor nyugodtan áll és jobban leadja a tejet. Ma­chajda Ignác etető a tehe­neknek szánt eledelt víz­zel keveri. Az így elkészí­tett eledelt a tehenek könnyebben tudják meg­emészteni. Ez az eledel na­gyobb tejhozamot is bizto­sít. Emelkedő tejhozamok Malinyinova módszerének bevezetése után Ahol a szovjet tapasztalatokat érvényesítik getelni A fertőzés terjedésének megakadályozásánál igen körültekintő módón és következetesen cselekedjünk- Törődnünk kell a tisztasággal és fertőtlenítéssel. Masok a teendők gyöngén fertőzött (kevesebb/ mint az állatállomány 5 százaléka) és mások/ ha a fertő­zés nagyobb méretű (több a beteg állat/ mint az* egrsz állatállomány 5 százaléka). Ha a fertőzés csupán kisebb arányokban fordul elő, a betegségek terjedésének megakadályozására megkísérelhetjük/ hogy minden három hétben vér­­vizsgálatot rendeljünk el és a fertőzött egyedeket zárjuk ki a közös tenyésztésből. Leghelyesebb, ha a beteg állatokat a közös istállóból távolabb eső is­táinkban helyezzük el. Fontos, hogy ezeket az ál­latokat külön gondozó ápolja, aki nem kerül kap­csolatba az egészséges állatokkal/ az istállóban kü­lön erre a célra szánt munkaruhában és gumicsiz­mában dolgozzék s ezeket a ruhadarabokat csupán a fertőzött istállóban használja. Mielőtt eltávoznék az istállóból/ kezét fertőtlenítse/ ruházatát és láb belijét pedig cserélje ki/ az istálló bejáratánál fű­részporral telt nagyobb ládát helyezzünk el/ amelyet ötszázalékos klóraminololdattal nedvesítsünk meg a lábbeli fertőtlenítése végett. Azokat az állatokat/ amelyek a közös istállóban vannak és a vérvizsgá­latnál egészségesnek bizonyultak az állatorvos be oltja. Fontos az is/ hogy külön eílőhelyet létesítsünk, ahol azok a tehenek kapjanak helyet, amelyek bor­jazás előtt állnak/ vagypedig elvetéltek. (TPP) Az elmúlt esztendő novembe­rének első felében a Földművelési Megbízotti Hivatal a szenei állami bir­tok tárnoki gazdaságán rövid ismeret­­terjesztő tanfolyamét rendezett, amely­nek tárgya Malinyinova fejési módsze­re volt és azon az állami birtokok, va­lamint az EFSz-ek dolgozói vettek részt. A rövid tanfolyam részvevői, visszatérve munkahelyükre, megkezd­ték Malinyinova fejési módszerének érvényesítését, s az örvendetes ered­mények már rövid időn beiül megmu­tatkoztak. így például Mária D r o b n á elvtárs, a matejóci szövetkezet fejőnője, a tőgy­masszírozás bevetésével 22 nap alatt a gondjaira bízott nyolc tehénnél napon­ta és tehenenként átlagban 2 literrel emelte a tejhozamot. A kassai birtok széplakapáti gazdaságában T e 1 e p á k János elvtárs fejő a Malinyinova-féle módszer bevezetésével 11 tehénnél 14 nap alatt 21.4 literes tejhozamemelke­dést ért el, mégpedig anélkül, hogy a takarmányadagon változtatott volna. Ha átszámítjuk ezt az eredményt, úgy ez tehenenként és naponta 1.95 lit. tej­többletet jelent. A szenei állami birtokon már az első héten 0.3 literrel emelkedett az átlagos tejhozam, nem sokkal később a hozam­­emelkedés 0.5 lit.-re emelkedett. A szenei állami birtok fejői kötelezettsé­get vállaltak, hogy Malinyinova mód­szerének következetes alkalmazásával méginkább fokozzák a tej hozamot, sőt Tomik Mihály elvtárs. aki résztvett a tárnoki ismeretterjesztő tanfolyamon, arra vállalkozott, hogy a széni cai bir­tok körül föllelhető gazdasági udvarok­ban előadásokat rendez és gyakorlatilag is bemutatja Malinyinova fejési mód­szerét. A körmöcbányai járásban fekvő Bars­­kapronca szövetkezeti tagjai is öröm­mel kísérték figyelemmel, amikor Ján Sitarcsík érvényesítette azokat a tapasztalatokat, amelyeket az új fejési módszer terén a tárnoki ismeretterjesz­tő tanfolyamon szerzett. Ennek alkal­mazásával már az első napokban 0.4— 0.5 literrel emelkedett egyik-másik te­hén napi tejhozama. Margita Brocsková fejőnő, aki a nagyrákói szövetkezetben dolgozik, há­rom olyan tehénnél vezette be a tőgy­­masszírozást, amelyek rendkívül kevés tejet adtak. Néhány nappal ezután, a szokásos takarmányadag változtatása nélkül, ezeknél a legrosszabban tejelő állatoknál 0.9 literrel sikerült fokozni az átlagos napi tejhozamot. Ráadásul a tej zsírtartalma is magasabb lett. Ilyen tapasztalatok láttán a nagyrákói szö­vetkezeti tagok valamennyi fejőstehe­nüknél rendszeresítik a tőgymassziro­­zást; áttérnek a napi háromszori fejes­re is, hogy több tej jusson a dolgozók asztalára, de ugyanakkor fokozhassák saját jövedelmüket is.

Next

/
Thumbnails
Contents