Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-04-20 / 16. szám

2 1952. április 20. Kormányhatározat a növényi termék 1952. évi beszolgáltatásának szétírásánál és megszabásánál követendő a apeivekről A kormány április 8-i, keddi ülésén jóváhagyta a növényi termékek 1952. évi beszolgáltatásának szétírására és megszabására vonatkozó alapelveket. A kormányhatározat így hangzik: Ez év januárjában befejeztük a nö­vénytermelés és állattenyésztés terme­lési feladatainak és az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó földművesek ál­lattenyésztése és zöldségtermelése be­­szolgáltatási feladatainak szétírását. Hátra van még a növényi termelés be­­szolgáltatási feladatainak szétírása és megszabása. A növénytermelés feladatainak szét­írását és megszabását a Belkereskede­lemügyi Minisztérium a következő alapelvek szerint hajtja végre: • I. A növényi termékek beszolgáltatásának szétírására vonatkozó általános alapelvek: 1. Az állami birtokok és a többi köz­pontilag tervezett mezőgazdasági válla­latok beszolgáltatás! feladatait közpon­tilag állapítják meg. A beszolgáltatási feladatok megálla­pítása azon alapelv szerint történik, hogy az állami birtokok és a többi köz­pontilag tervezett mezőgazdasági válla­latok beadják mezőgazdasági termé­keik egész mennyiségét, leszámítva a vetőmag, a természetbeni jutalmazás és a takarmány megszabott mennyiségét. 2. Az EFSz-ek, az egyénileg gazdál­kodó földművesek és a többi mezőgaz­dasági vállalatok beszolgáltatási fel­adatait a Belkereskedelemügyi Minisz­térium a nemzeti bizottságok közremű­ködésével írja szét. Az összes mezőgaz­dasági vállalatoknak biztosítaniok kell az állammal szemben való élelmiszer­­beszolgáltatási kötelezettségek teljesí­tését a lakosság folyamatos ellátása ér­dekében. 3. A harmadik és negyedik típusú EFSz-eket a beszolgáltatási kötelezett­ségek megszabásában előnyben részesí­tik olyképpen, hogy átlagos beszolgál­tatási normájuk 10 százalékkal kisebb ■legyen, mint ugyanazon község egyéni­leg gazdálkodó földműveseinek átlagos beszolgáltatási normája. 4. Minden mezőgazdasági üzemnek kell, hogy megfelelő beszolgáltatási feladata legyen és így járuljon hozzá a közellátás biztosításához. Ezen alapelv betartásával hajtják végre az egyénileg gazdálkodó földművesek és az első és második típusú EFSz-ek tagjai beszol­gáltatási feladatainak szétírását úgy, hogy a nagy gazdák termésük nagyobb részét adják be, mint a kisgazdák, és a falusi gazdagok termésük egész piaci mennyiségét beszolgáltassák. 5. A kerületek, járások és községek számára megszabott beszolgáltatási fel­adatokat teljes egészükben szét kell írni. 6. A harmadik és negyedik típusú EFSz-eknél a beszolgáltatási feladato­kat az egész szövetkezeti földterületre, beleértve a tagok háztáji gazdálkodási területét is, állapítják meg. Az EFSz elnöksége a tagokkal való tárgyalás alapján dönt arról, hogy a beszolgálta­tási feladatok mily része esik a közösen megművelt földre és mily rész az egyes tagok háztáji gazdálkodására, hogy az EFSz-re kiszabott beszolgáltatási fel-* adatokat teljesítsék. Ha a háztáji gaz­dálkodás területe a félhektárt megha­ladja, nagyobb beszolgáltatási felada­tot kell rá kivetni. 7. Az egyénileg gazdálkodó földmű­vesnek és az első és második tipusú EFSz-nek két hektáron aluli mezőgaz­dasági területtel rendelkező tagjainak beszolgáltatási feladata a növényi ter­melésben átlagosan másfélmázsa ke­nyérgabonában van megszabva egy hektár szántóföld után. A cukorrépa-, cikória-, len-, kender-, komló-, do­hány-, paprika-, szőlő- és zöldségterü­leteket leszámítják és e növények be­szolgáltatási feladatát külön-külön ál­lapítják meg, úgy mint a többi mező­­gazdasági vállalatoknál. Indokolt ese­tekben ezek a földművesek előírt be­szolgáltatási feladatukat más növények beszolgáltatásával is teljesíthetik a kö­vetkező arányban: 100 kg kenyérgabona helyett 100 kg sörárpa vagy kukorica, 133 kg ipari árpa vagy takarmány árpa, vagy zab, 66 kg hüvelyes (étkezés céljaira), 20 kg mák, 400 kg burgonya, 25 kg disznóhús, 150 liter tej, 250 drb tojás. Az erdőgazdálkodási területeken, ahol nem termelnek kenyérgabonát, a földműves a fent feltüntetett fajtákon kívül még 300 kg szénával is teljesíthe­ti 100 kg kenyérgabona beszolgáltatási feladatát. 8. Az államnak való beszolgáltatás minden mezőgazdasági vállalat, állami birtok, EFSz és egyénileg gazdálkodó földműves elsőrangú kötelessége és a növényi termelésben ezt az első csép­­lésből vagy közvetlenül a mezőről kell teljesíteni. Csak az állami beszolgálta­tás teljesítése és az EFSz-ek közös alapjainak biztosítása után osztják ki a természetbeni járandóságot a munka­egységek szerint. Az EFSz-ek az állami beszolgáltatási kötelezettségeik százszázalékos teljesí­tése előtt csak úgy adhatnak tagjaiknak előleget, hogy a kiadott előlegek teljes mennyisége ne haladja túl a beadott gabona- vagy burgonyamennyiség tíz százalékát. . A beszolgáltatási feladatok teljesíté­sének végső határidejét a belkereske­delemügyi miniszter állapítja meg. 9. A járások beszolgáltatási felada­tainak szétírására a kerületi Nemzeti Bizottságok mindenekelőtt a kerületi átlagos normát számítják ki a szerződés szerinti minden növényfajta vetési te­rületének egy hektárára. A kerületi Nemzeti Bizottságok az egyes járások beszolgáltatási feladatait a járásra kiszabott beszolgáltatási nor­ma alapján állapítják meg, amely ma­gasabb vagy alacsonyabb lesz, mint az átlagos kerületi norma, a föld minősé­ge, a föld egyes növénykultúrákra való felosztása, a marhaállomány és a szö­vetkezeti föld terjedelme szerint, a kö­zösen megművelt -szövetkezeti terület­nek, — a háztáji gazdálkodás területé­vel együtt — és az egyénileg gazdálko­dó földművesek földjének arányában. Azoknak a járásoknak beszolgáltatá­si feladatait, amelyek földjének jelen­tékeny részét a III. .és IV. típusú ÉFSz­­ek művelik, a kerületi Nemzeti Bizott­ság úgy állapítja meg, hogy e járások’ átlagos beszolgáltatási normája legfel­jebb 4—7 százalékkal legyen alacso­nyabb, mint a többi hasonló területű járásoké. 10. A járási nemzeti bizottság hason­ló módon írja szét az egyes községekre a kerületi nemzeti bizottság által meg­állapított beszolgáltatási feladatot E mellett a járási nemzeti bizottság min­den III. és IV. típusú EFSz számára kü­lön beszolgáltatási feladatot állapít meg a helyi nemzeti bizottság és a EFSz elnökségének véleményének meg­hallgatása utpn. A járási nemzeti bizottságok a kerü­leti Nemzeti Bizottság által megszabott beszolgáltatási feladat és a járás átla­gos beszolgáltatási normája alapján megállapítják az egyes községek be­szolgáltatási feladatát a beszolgáltatási norma alapján, amely magasabb, vagy alacsonyabb lesz, mint a járás átlagos beszolgáltatási normája, tekintettel a föld minőségére, a föld egyes növény­­kultúrák szerinti megoszlására és más jelenségekre, amelyek fontosak a be­szolgáltatás mennyiségének a megálla­pításában. A III. és IV. típusú EFSz-ekkel ren­delkező községekben az EFSz-ek részé­re külön beszolgáltatási kötelezettséget állapítanak meg úgy, hogy betartassák az az alapelv, hogy az EFSz-ek átlagos beszolgáltatási normája tíz százalékkal alacsonyabb, mint a község egyénileg gazdálkodó földműveseinek átlagos be­szolgáltatási normája. A beszolgáltatási feladatoknak a földművesekkel való megtárgyalása után -megkötik a szerződéseket a meg­szabott beszolgáltatási feladatokról a község és a gazdasági szövetkezet kö­zött, amely az összes felvásárló közege­ket képviseli. A többi felvásárló tényezők részére, amelyek még nem kötöttek beszolgál­tatási szerződéseket, (szeszfőzdék, ke­ményítőgyárak és borüzemek), a be­szolgáltatási feladatokat szintén szétír­ják és velük megtárgyalják. Ezek köte­lesek a termelőkkel külön beszolgálta­tási szerződést kötni, amely a községi szerződés tartozéka. A szerződést az egész község nevében a helyi Nemzeti Bizottság írja alá, az EFSz-ekkel ren­delkező községekben pedig az EFSz el­nöke is. A szerződés mellékletét a község szétírási összesítése képezi, amelyben a község termelési és beszolgáltatási tel­jes feladatát szétosztották az egyes földművesekre és amelyben ezek alá­írásukkal megerősítették a kiszabott feladatok vállalását és teljesítésükre kötelezik magukat. II. * Külön rendelkezés némely növényi termékek beszolgáltatási feladatainak szétírására 1. Olajnövények: A beszolgáltatási feladatot a terve­zett termelés mennyiségében állapítják meg a jövő vetéshez szükséges vető­magszükséglet leszámításával, máknál pedig a saját használatra szükséges mennyiség leszámításával is. 2. Burgonya: A beszolgáltatási szerződés megköté­sét az ipari burgonya területein az élel­miszeripari üzemek részvételével kötik meg, amelyek pótszerződéseket kötnek az ipari burgonya beszolgáltatásáról. 3. Ipari növények: A cukorrépa, cikória, dohány, papri­ka, len és kender beszolgáltatási fel­adatait a tervezett termelés mennyisé­géhez képest állapítják meg. 4. Gyümölcs: A gyümölcsbeszolgáltatási feladato­kat a felvásárlási tervek keretében el­sősorban az összes gyümölcsnagyter­melőknél szabják meg. A barack, dió, és mandula beszolgáltatási feladatát az előrelátható termés arányában a saját háztartás részére legszükségesebb mennyiség leszámításával határozzák meg. Gyümölcsbeszolgáltatási szerződése­ket külön összesítő íven kötik meg, amelynek melléklete a gyümölcsterme­lők névsora beszolgáltatási mennyisé­gük feltüntetésével. A szőlőbeadási feladatokat külön uta­sítások alapján szabják meg. 5. Nemesített vetőmag és palánta. A gabonafélék, hüvelyesek, olajnö­vények és burgonya beszolgáltatási fel­adatát tekintet nélkül arra állapítják meg, hogy a mezőgazdasági üzem ter­mel-e vetőmagot (palántát), a termelé­si szerződésed értelmében vagy sem. A vetőmag és palánta beszolgáltatási fel­adatát az általánosan megállapított feladattól függetlenül szabják meg még pedig elvileg a termelési szerződé­sekkel biztosított termelőterületeken tervezett termelés arányában és beszá­mítják a beszolgáltatásba. Azokban az esetekben, amelyekben a vetőmag vágj? palánta beszolgáltatási feladata túlha­ladja az eredetileg megszabott beszol­gáltatási összfeladatot, az e beszolgál­tatási feladaton felül beadott vetőmag és palántamennyiséget rögtön a beszol­gáltatás után közszükségleti áruban visszaadják a termelőnek, vagy kíván­ságára felvásárolják szerződésen felüli áron. III. Minőségi alapfeltételek: A mezőgazdasági termékeknek az ál­lam részére való beszolgáltatására mi­nőségi alapnormákat fognak megállapí­tani. IV. A beszolgáltatás szervezett biztosítása: 1. A beszolgáltatási feladatok szét­írása az összes mezőgazdasági növényi termékekre vonatkozóan egyidejűleg történik következőképen: A belkereskedelemügyi minisztérium végrehajtja a kerületek és a többi köz­pontilag tervezett üzemek fővezetősé­gei beszolgáltatási kötelezettségeinek szétírását. A kerületi nemzeti bizottságok 1952 április 14-ig szétírják és megállapítják a járások beszolgáltatási feladatait. A járási nemzeti bizottságok a szom­széd járásokkal való megegyezés után 1952 április 30-ig végrehajtják a köz­ségek és a III. és IV. típusú EFSz-ek beszolgáltatási kötelezettségeinek szét­írását és megállapítják a beszolgáltatá­si feladatokat. A helyi nemzeti bizottságok végre­hajtják 1952 május 24-ig az egyes me­zőgazdasági üzemek beszolgáltatási fel­adatainak szétírását és megszabását. 2. A belkereskedelemügyi miniszté­rium a növényi termelés beszolgáltatá­si feladatainak szétírása folyamán biz­tosítja a belkereskedelemügyi minisz­térium meghatalmazottainak teljes részvételét a mezőgazdasági termékek felvásárlására irányuló összes munkák­ban és a szétírás végrehajtásának ál­landó ellenőrzésében. 3. A kerületi nemzeti bizottság min­den járásba legalább egy oktatót nevez ki, aki segédkezik a helyes és idejében való szétírás biztosításában a járásban egészen a termelési és felvásárlási szer­ződések megkötéséig és ennek lefolyá­sáról rendszeres jelentéseket küld. 4. A járási nemzeti bizottság gondos­kodik a községek részére kellő számú oktatóról, mindenekelőtt a belkereske­­delémügyi minisztérium felvásárló meghatalmazottainak és ezek munka­társainak soraiból, valamint a járási nemzeti bizottság jólbevált tagjainak, a felvásárló üzemek, stb. dolgozóinak so­raiból is és kellőképpen kioktatja őket. 5. A kerületi nemzeti bizottságok biztosítják, hogy a járási nemzeti bi­zottságok a községek beszolgáltatási kötelezettségének szétírása és megálla­pítása előtt a járások és a kerületek határa mentén levő községekben tár­gyalják meg a beszolgáltatások meny­­nyiségét és akadályozzák meg a beszol­gáltatások mennyiségének megállapítá­sában a helytelen különbségtételeket. 6. A kerületi és járási nemzeti bizott­ságok gondoskodnak arról, hogy a be­szolgáltatási feladatok szétírása ne csu­pán a nemzeti bizottságok adminisztra­tív dolgozóira bízassák, hanem, hogy mindenekelőtt a nemzeti bizottságok tagjai vegyenek benne tevékeny részt. Intézkedjenek továbbá, hogy a szétírá­si kampányba a legnagyobb mértékben kapcsolódjanak be a Nemzeti Arcvonal tényezői, a CsISz és a felvásárló szer­vezetek. 7 A járási és helyi nemzeti bizottsá­gok biztosítják, hogy az EFSz-tagok­­kal, kis- és középparasztokkal rende­zett megbeszéléseken és gyűléseken megtárgyalják az összes beszolgáltatási feladatok szétírásával és megállapítá­sával összefüggő intézkedéseket és ez­által biztosítsák legjobb teljesítésüket 8. A kerületi nemzeti bizottságok biztosítják a járások, szektorok és nagysági csoportok szerinti termelési és beszolgáltatási szerződések és szét­­írásuk kimutatásának kidolgozását, úgy hogy 1952 május 31-ig beterjesszék a belkereskedelemügyi minisztériumba. 9. A mezőgazdasági növényi termé kék beszolgáltatásának szétírása és a szerződések megkötétésének rendes végrehajtása a nemzeti bizottságok, a párt- és tömegszervezetek rendkívül fontos feladata, mert ennek teljesítésé­vel megteremtik az alapfeltételeket a lakosság ellátásának javítására az ipar nyersanyagtartalékának kibővítésére á­­az állami tartalékok növelésére.

Next

/
Thumbnails
Contents