Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-04-13 / 15. szám

6

1952. április 13.

Évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy azok a vetések, amelyek ősszel jól megerősödtek, jói bírják még az erős téli fagyokat is és jelentős ritkulás kivételesen szélsőséges években következik be. Kora tavasszal azonban, több olyan körülménnyel kell számolnunk, amelyek károsan befolyásolhatják növényeink fejlődését. Ezek közül a fontosabbak: olyan felfagyások, amelyek a gyors hőmérsékleti változásokból származnak, a viharos, száraz, szeles időjárás és egyik döntő tényező: az elgyomosodás veszélye.

A télen legyengült vetések a télutó hőingadozása következtében — amikor az éjszakai lehűlés és a nappali felmelegedés nagy hőkülönbséget mutat — jelentős károkat szenvednek, mert az összehúzódó, vagy kitáguló talajban a finom gyökérszálak elszakadnak. Ha az ilyen felfagyott vetések további fejlődésével nem törődünk, növényállományunk ritka marad és gyenge termésre számíthatunk.

Komoly veszélyt jelent kora tavasszal a száraz, viharos időjárás. Sokszor nagyobb károkat okoz, mint a tél. Természetesen ezek a szelek is elsősorban a gyenge és ritka vetésekben okoznak nagyobb károkat, mert a jól elbokrosodott vetések már jól árnyékolnak, megőrzik a vízkészletet és biztosítják továbbra a talaj morzsalékos szerkezetét.

Súlyos veszélyt jelent az elgyomosodás is, A gyom károsítja a termesztendő növényt, elszívja vízkészletét. Fogyasztja a talaj tápanyagkészletét, menedékhelyül szolgál a kóros rovaroknak és gombáknak, és a termesztendő növény termésének mennyiségére és minősségére komoly befolyást gyakorol.

A fejlett agrotechnika módszerei a tavaszi növényápolásban

Ma már tudjuk, hogy ha vetéseinket állandóan figyeljük és komolyan fogunk hozzá a károk megelőzéséhez, sikerrel vehetjük fel a harcot. Fejlett ógrotechnikai eljárásaink és növényápolási módszereink lehetővé teszik a károk megelőzését és azt, hogy ezen a veszélyes időszakon túljutva biztosíthatjuk növényeink magasabb terméshozamát.

Az őszi kalászosokat tavasszal, amint a talaj nedvességi állapota megengedi — felfagyás esetén — hengerezni, a rendesen fejlődő vetéseket pedig a fagyveszély megszűntével április 30-ig fogasolni kell. Az őszi és tavaszi gabonaféléknél — szárbaindulás előtt — gyomirtást (acatolást) kell végezni, a gyomok irtását nemcsak a szántóföldön, hanem a mesgyéken, árokpartokon és az utak szélén is rendszeresen el kell végezni.

A tavaszi fogasolás jelentősége

A fogasolás időpontja tekintetében általában különböző nézetek vannak. Vannak, akik a kora tavaszi fogasolásnak a hívei, vannak viszont olyanok is, akik április második felében végzett fogasolásnak tulajdonítják a jobb eredményeket. Ezzel szemben szabályként állapíthatjuk meg, hogy a fogasolással tavasszal nem szabad sietni, de nem is szabad elkésni.

Amikor azt látjuk, hogy az őszi gabonák tavaszi fejlődése megindult és ez a folyamat mind a földfeletti, mind a földalatti szerveken is megállapítható, komolyabb fagyoktól sem kell mér tartani; és ami egyik legfontosabb előfeltétel, hogy ha a talaj megszikkadt, porhanyitható állapotban van. a fogasolást haladéktalanul meg kell kezdeni és a legrövidebb idő alatt be kell fejezni. Ezen belül vigyázni kell arra, hogy sáros földet ne fogasoljunk, mert az így végzett munka rossz hatással van a talaj szerkezetére A másik állapot is helytelen, mert a kiszáradt talajon végzett fogasolás szinte annyit jelent, mintha azt el sem végeztük volna.

A tavaszi fogasolással megnyitjuk az összeüllepedett, vagy kicserepesedett talajt, porhanyó, morzsalékos réteget nyerünk. Az őszi és téli csapadéktól összetömődött talajba a növények gyökérzetéhez meleget juttatunk és pusztítjuk a kikelő gyomot. Az időben végzett fogasolásnak egyik komoly feladata tavasszal a talajbaktériumok működésének megindítása. Az ilyen talajban elszaporodnak a talaj hasznos élőlényei és jelentősen gazdagítják a talajt nitrogénnel.

A sűrű állományú őszi kalászoknál a tavaszi fogasolás a kapálást helyettesíti. így az előbb felsorolt előnyök mellett, mint a gyomirtás egyik fontos eszköze, jelentős szerepet

látszik.

Egyetlen lepke utódai képesek egy

(TPP) — Az amerikai szövőlepke minélunk egy-két évvel ezelőtt tűnt föl, amely a gyümölcsösökben garázdálkodó kártevők legveszedelmesebb fajtájához tartozik. A szövőlepke az elmúlt évben Szlovákia déli részein úgyszólván katasztrofális károkat okozott, mert hernyója nemcsak hogy teljesen felfalja a gyümölcsfák leveleit, de rávetemedik még a cukorrépára, kukoricára és még a zöldségre is. Az amerikai szövőlepke elleni harcba éppen ezért a legnagyobb határozottsággal kell indulnunk. Ha ezt a roppant kártékony lepkefajtát, egy, vagy két évig nem irtanánk, képes lenne tönkretenni gyümölcsöseinket, sőt még erdeink fáit is.

Gyümölcsöseink e nagy kártevőjét a lárváját is irtsunk minden időszakban. Minden gyümölcsös tulajdonosnak elsőrendű kötelessége, hogy a leggondosabban vizsgáljon át minden repe-Nálunk általában április hó első fele a legalkalmasabb az őszi vetések fogasolására. A tavaszi kalászosokat kikelésük után 2—3 héttel nagyon ajánlatos fogasolni. A fogasolást leghelyesebb a növénysorokra keresztben, vagy ferde szögben elvégezni. Jakuskin szerint a rozsnak hosszirányban való fogasolásánál 1.2 mázsa, az egyszerű keresztben való fogasolásánál 2.3 mázsa, a hossz- és keresztirányban való kétszeri fogasolásnál pedig 3.7 mázsa terméstöbbletet értek el hektáronkint. A fogasolásról még annyit, hogy ezt a műveletet kedvezőbb körülmények között — szükség esetén többször is megismételhető — csak arra kell vigyázni, hogy a fogasolást óvatosan végezzük és minél kevesebb növényt áldozzunk fel növényállományunkból.

év alatt tönkretenni 30 gyümölcsfát

dést a kerítésen, oszlopokon, az ólak farészein, sőt még a madárházakat is, mert ezeken a helyeken található meg az amerikai szövőlepke lárvája. A lárva felfedezése után, ezeket el kril égetni. Igen fontos, hogy a lárva keresés munkáját, különösen ebben az időszakban semmiképpen se hanyagoljuk el, mert lárvából új lepke keletkezik, melynek utódai egyetlen év alatt képesek felfalni 30 gyümölcs- vagy egyéb fa leveleit.

Az amerikai szövőlepke lárvájának keresését természetesen egybe kell kötni a többi kártevők irtásával is. Nemzet} Bizottságaink, a tömegszervezetekkel a legszorosabban együttműködve haladéktalanul szervezzék meg a lárvák keresését és a többi kártevők irtását, mert csak abban az esetben várhatunk komoly eredrqényeket gyümölcsöseink megmentésében, ha nem sajnálunk sem időt sem fáradságot.

Irtsuk kíméletlenül gyümölcsösünk nagy kártevő ét az amerikai szövőlepkét

Etessük rendszeresen teheneinket

A tehén takarmányozósának alapvető kérdése a takarmányozási rend helyes beállítása. Az etetési rend az etetések számát/ idejét/ az etetett takarmányok sorrendjét jelölik meg.

A gyakorlatban találkozunk mind a háromszori/ mind a kétszeri etetéssel. Ahol kétszer fejnek/ kétszer etetnek. E természetesen kevesebb munkával jár, hosszabb idő telik el a két etetés között/ több idő jut az emésztésre. Különösen áll ez/ ha sok szálas kerül feletetésre. Háromszori etetésnél az emésztőcső munkája/ a felszívódás/ a táplálék kihasználása egyenletesebb. Tapasztalatok szerint legtöbb szárazanyagot háromszori etetésnél tud felvenni a tehén. Kimondhatjuk általános szabályként: ha há-Először adjuk a répát, szeletet/ szilázst pelyvával/ törekkel keverve/ vagyis a //pácot”. Egyébként is tanácsos az etetést először a kevesbbé ízes takarmányokkal kezdeni. így biztosabbban elfogyasztja az állat adagját. (Nyári időszakban/ ha az ízletesebb zöld takarmányt adjuk először a tehén elé/ ebből lakik jól s inkább hagy az abrakból.)

Másodszorra adjuk az abrakot. Ha háromszor etetünk/ eloszthatjuk az abrakot egyenlően mindhárom etetésre. Bőven tejelő tehenek elé reggel és este az abrak negyed—negyed részét/ délben felét adjuk. Az abrakfélék ugyanis gyorsabban emésztődnek meg

romszor fejünk/ háromszor etessünk/ mivel a bővebb tejeléshez több tápanyagot igényel a tehén szervezete. (A nagyüzemi gazdálkodás egyik előnye az/ hogy az ú. n. váltott/ kettős műszakban négyszer etetnek és fejnek. Ez természetesen változtat a takarmányozás rendjén.)

Az etetések időpontját pontosan tartsuk be. A

pontatlanság megboszúlja magát. Ha előbb kap enni a tehén, még nem éhes/ turkálja/ összefújja a takarmányt/ keveset eszik. Ha elhúzódik az etetés ideje/ a kiéhezett állat nyugtalankodik/ mohón falja az elébe adott takarmányt/ nem rágja meg/ nem nyálazza be kellően/ s így annak a takarmánykihasználása rosszabodik. A pontatlanság zavarja a tehenet/ a tejhozam csökken.

s belőlük a tápanyag a takarmány elfogyasztása után 3—4 órával bőven jutnak a vérkeringésbe s a tejtermelésre rendelkezésre állanak. Ha kevesebb abrakot kap a tehén, felét adhatjuk reggel/ felét délben. Ezután adjuk a szénát/ legvégül a szalmát. A széna és általában a szálastakarmányok többségét este etessük. Ha viszont kevés zéna áll rendelkezésre — ez a leggyakoribb eset —/ abban az esetben a pótlásként adott szalma vagy kukoricaszár kerüljön este teheneink elé. A hosszú éjszaka alkalmasabb a nehezebben emészthető szalmafélék feldolgozására.

Reggel kapják teheneink a pácot/ a pótabrak megfelelő hányadát/ ha bőven van széna» annak kisebb részét» kevés széna esetén többséget.

Délben adjuk a2 abrakot az elmondottak szerinti hányadát/ bőven tejelőknél a nagyobb részt, esetleg jóminőségű leveles szénát/ kevés szilázst.

Este etessük általában a sok ballasztot tartalmazó takarmányokat» bővebb tejelőknél az abrak harmadik részletét. A takarmányokat» főleg a szálasakat/ ne egyszerre» hanem minél kisebb részletekben adjuk a tehén elé. így szívesebben és többet eszik. Ellenkező esetben, ha sokat adunk eléje» a tehén összefújja, válogat» sokat turkál és ízékel belőle. Hogy a széna finomabb hajtá-Védekezzünk a tavaszi kártevők ellen!

A tavaszi munka végzésénél, necsak az agrotechnikai munkálatokra , összpontosítsuk figyelmünket, hanem gondoljunk a földben lappangó kártevőinkre is, amelyek ősszel abbahagyott kártevésüket tavasszal folytatják.

Az őszi gabonavetésekben két kártevőnk várja a kitavaszodást: a gabona-futrinka és a vetési bagolypille.

A Gabonafutrinka

Közismert néven csácsároló. Kedvező időjárás esetén ősszel lárvája nagymértékben elszaporodik, sokszor ellep nagykiterjedésű vetésterületeket. A megfertőzött területeken még tavasszal is állandóan figyelnünk kell őszi gabonáinkat, hogy irtásához jelentkezése esetén azonnal hozzáfoghassunk.

A csácsároló tél elejéig, a kemény fagyok beálltáig rág, akkor mélyebbre húzódik a földbe, de már tél vége felé újra felhúzódik, folytatni pusztító munkáját. A hideg iránt szinte érzéktelen, ezért valamennyi kártevő között ez húzza ki pusztítása idejét legtovább ősszel és kezdi még tavasszal a legkorábban.

A védekezést az idegméreg tartalmú Agritox porozószerrel végezzük.

A másik korán jelentkező kártevő

A vetési bagolypille,

amelybek hernyója mocskos pajor néven ismert. A vetési bagolypillének áttelelt hernyói már kora tavasszal kezdik meg pusztításukat az őszi vetésekben. Március közepétől kezdve a vetési bagolypille tojás- vagy egészen fiatal hernyóalakban áttelelt hernyói jelntkeznek és folytatják kártevésüket, mintegy július közepéig őszi és tavaszi gabonában, majd kapásokban. Vizsgáljuk meg minél gyakrabban növényeinket, hogy nincsenek-e lerágva, kis falapátkával, Vagy zsindelyléccel kotorjuk fel a földet, mert a hernyó nappalra sekélyen a föld színe alá rejtőzik.

A bagolypillék hernyóit kis területen és kis számban jelentkezés esetén szedéssel irthatjuk. Nagyobb területen és nagy számban előfordulásuk esetén csalétket használunk, amely úgy készül, hogy 1 kg DDT tartalmú porozószert 23 1 szárított cukorrépaszelettel, vagy rostált szénamurvával, esetleg kukoricacsutkából készült darával szárazon összekeverünk, majd 4 kg cukorgyári melasszal átgyúrjuk és végül annyi vizet adunk hozzá, hogy nedves fűrészporszerü anyagot kapjunk. A csalétket estefelé szórjuk szét, mint a műtrágyát, egy kát. holdra 30—40 kg szükséges. Ha a hernyó arcvonalszerűen halad előre, elegendő a csalétket 1 m széles sávban a támadás vonala elé felszórni, 100 méterenként 5—10 kg csalctHpt számítva.

Igyekezzünk a tavaszi gabonákat minél korábban elvetni, nemcsak azért, hogy növényeink gyorsabb fejlődését biztosítsuk, hanem a kártevők elleni védekezés érdekében is, mert az edzett, megerősödött növény a különféle betegségeknek jobban ellenáll és a kártevők támadását is jobban bírja el, mint a gyenge, fejletlen. A korai vetésnek különös jelentősége van

A gabonalegyek

elleni küzdelemben A gabonalegyek tavaszi

nemzedékei feltétlenül meglepik gabonáinkat. A fertőzést megakadályozni nem tudjuk. Ha azonban korai vetéssel az árpa és zab gyorsabb megerősödését és bokrosodásót biztosítjuk ,a gabonalegyek támadása nem jelent a növényre nézve veszedelmet, mert az esetleg elpusztult sarjakat a megmaradtak pótolják. A korai vetéssel a gabonarozsda ellen is védekezünk, mert tapasztalati tény, hogy az erősebb növényben a rozsda is kisebb kárt tesz.

Tavasz idején kell irtani

sai és levelei ne szóródjaivak el. ne vesszenek kárba. némely helyen ú. n. ..szénásruhában" hordják a tehenek jászlába. Szecskázáskor a szcnábpl sok értékes levél, hajtás töredezik le, s hullik el. A lehullott részeket gyűjtsük össze s keverjük a páchoz. Nagyobb állományoknál a szénát a kiosztáshoz ajánlatos porciókba kötni. A takarmányok sorrendjét, mennyiségét és minőségét óvatosan, kellő idejű átmenettel változtassuk.

Különösen áll ez. a nagytömegű, dús víztartalmú, dugító vagy hashajtó takarmányokra. Ezekhez nehezebben alkalmazkodik a tehén szervezete. A nem kellő átmenettel végzett változtatás könnyen okoz emésztési zavarokat és mindig a tejhozam kisebbnagyobb csökkenésével jár. Legtöbb figyelmet kíván, amikor a téli takarmányozásról a nyári időszak takarmányozására térünk át.

Az etetésre kerülő takarmányok sorrendié

őszi vetéseink tavaszi ápolása

Irtsuk a gyomot

nevelő növények után), az útszéli árkok, töltések, a parcellákat elválasztó mesgyék következetes tisztogatása, szakszerű -talajművelés (tarlóbántás, tarlók helyes ápolása, őszi mélyszántás, a szántások tavaszi helyes kezelése, gyomirtó fogasolások), valamint gyomlálós és a gyomoknak kiszurkálása n. acatolásával védekezhetünk. A legjobb védekezési eszköz az a mód, seholsem engedjük, hogy magot érlelhessen. Különösen vonatkozik ez a körülmény az utak szélére és a műveletlen területekre, melyek jó tenyészterületei az acatnak, mert ott annak irtáséval nem törődnek és a magot a szél hordja. Az acat irtásánál vigyázni kell arra is, hogy azt elég mélyen vágjuk ki, mert ellenkező esetben még kihajt, úgy hogy aratásig magot hoz.

Leggyakoribb és legveszedelmesebb ellenségei növényeinknek a gyomok. Azzal, hogy területet, téplálóanyagot, nedvességet vonnak el kultúrnövényeink elől, azzal, hogy gyorsan növekedve akárhányszor gazdasági növényeinket elnyomják, fejlődésüket akadályozzák és végeredményben mind mennyiségben, mind minőségben rontják kultúrnövényeink terméshozamát, mérhetetlen kárt okoznak népgazdaságunknak. Éppen ezért az agrotechnikai fogások helyes alkalmazásával, a legkövetkezetesebben végrehajtott növényápolással döntő fontosságú, hogy ellenük állandó irtásukkal védekezzünk.

A gyomnövények ellen: a vetőmag gondos tisztítása, a helyes vetésforgó alkalmazása (gyomirtó növények következzenek a gyomkésőbbiek során pedig elszáradnak. Ha megvizsgáljuk őszi vetéseinket és két ujjal gyengén meghúzzuk a növényeket, azt tapasztaljuk, hogy egészen gyenge húzásnak engedve kiszakadnak a talajból. Ezt a jelenséget nevezzük felfagyásnak.

Éppen ezért ne késlekedjünk a hengerezéssel, tekintsük azt az őszi mélyszántások simitozésa és a kora tavaszi vetések mellett legfontosabb időszerű feladatunknak! Q. B.

Az idei kitavaszodás másképpen köszöntött be, mint általában szokott. Az aránylag enyhe tél után erős, hónélküli fagyok álltak be, ugyanakkor a nappali felmelegedés egyre fokozód!^ Az éjszakai nagy lehűlések és a nappali nagy felmelegedések a talaj felszíni rétegeiben a talajrészecskék mozgását idézik elő. A talaj részecskék mozgásukkal elszakítják a beléjük nőtt nyökereket, a növények a talaj felszínével együtt felemelkednek, a

Hengerezzük meg őszi vetéseinket!

A tejhozam emelkedését csak tervszerű tenyésztői munkával, a takarmányozás helyes megszervezővel érhetjük el (megfelelő elhelyezés és ápolás mellet). Hogy a takarmányozásnak a tehén származásához képest milyen nagy jelentősége van. azt M. F. Ivanov, élenjáró szovjet állattenyésztő így foglalja össze: ,.A takarmányozásnak nagyobb befolyása van az állat szervezetére, mint a fajtisztaságnak és leszármazásnak." Ezt az elvet különösen jól példázzák a karavajevói szovjet kosztromai tenyészetének eredményei, ahol 60 tehén évi átlagos tejtermelése meghaladja a 8000 kg-ot. s ahol a Poslusnyica II. tehén egy év alatt 16.262 kg. tejet termelt.

Ahányszor etetünk, annyiszor itassunk

itatás hátránya» hogy a tehén nem mindig ihatik kedvére» a víz legtöbbször nem kellő hűfokú/ 8 ami tán még fontosabb» a beteg állat fertőzi társait

Télen az etetések száma szerint itassunk. Ha a tehén bőségesen jut vizenyős takarmányhoz s az ismertetett sorrendben kapja táplálékát» itassunk az etetés után. Ha több a sáraz takarmány, itassuk meg a tehenet etetés közben is» hogy a bendőtartalom kellően felhígulhasson. Sőt / a megszomjazott tehenet célszerű etetés előtt is megkínálni vízzel. Éneikül étvágytalanul eszik» evés után igen mohón iszik. Vizenyős takarmányok etetése előtt ne itassunk» mert így a tehén feleslegesen sok vizet vesz fel. Ha a takarmányok felfúvó hatású» célszerű etetés előtt és kérődzés után itatni.

Fordítsunk nagy figyelmet a tisztaságra» szagtalanságra, amennyiben mód van rá» a kellő hőmérsékletre (10—15 C0)/ az itatások kellő számára» s az etetés és itatás idejének pontos betartására. A vályút minden etetéskor gondosan seperjük ki és gyakran fertőtlenítsük.

A tehén étvágya» közérzete, s a takarmányok kihasználása csak akkor lesz kedvező» ha üdítő» jóízű vízből eleget ihatik. Az a legtermészetszerűbb/ ha a tehén annyiszor és annyit ihatik» amennyi jól esik. A korszerűen berendezett nagyüzemi istállókban az önitató berendezés lehetővé teszi» hogy a tehén kedvére olthassa szomját. így több vizet fogyaszt naponta» mintha csak meghatározott időben ihatnék a vályúból Hogy a sűrűbb ivás milyen ked vező hatású, mutatják azok a megfigyelések» amelyek szerint 8—15 százalékkal több tejet termel a tehén» ha önltatóból kedvére Ihatott» mint akkor» ha csak időnként kap vályújába vizet. Mivel az önitató berendezés létesítése egyfelől költséges» másfelől megvalósítása sok helyen — ha időlegesen is — nehézségekkel jár» ezek a tapasztalatok nem azt jelentik» mintha önitató nélkül istállóban nem lehetne magas tejhozamot biztosítani/ hanem azt bizonyítják, hogy a betonvályúkból való itatásnál is mennyire fontos az itatások gyakorisága.

A legtöbb helyen vályúból» kútnál» vagy kisebb állatlétszámnál vödörből itatnak. A vályúból való