Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-04-13 / 15. szám

1Ö92. április Í8. s A szovjet dolgozók nagy lelke­sedéssel fogadtak az árleszállításró» szóló határozatot A szovjet emberek nagy örömmel fo­gadták a Szovjetunió minisztertanácsá­nak és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának az árle­szállításokról szóló határozatát. E fon­tos határozatnak a rádióban történt el­hangzása után több moszkvai gyárban és üzemben gyűlést tartottak. A gyűlé­seken felszólaló munkások lelkesedés­sel beszéltek a szovjet gazdaság hatal­mas sikereiről, amelyek lehetővé tették az újabb árleszállítást. A Trjohgomaja Manufaktúra textil­kombinát szövőgyárában tartott tömeg­gyűlésen Ivan Makejev textilmun­kás, a Nagy Honvédő Háború volt har­cosa beszédében a többi között ezeket mondta: „Az újabb árleszállítás ismét bizonyítja, hogy a szocialista társada­lom alapvető gazdasági törvénye a dol­gozók anyagi jólétének szüntelen foko­zása. A szovjet kormány messzemenő gondoskodást tanúsít irántunk, munká­sok iránt“, A Magyar Állami Népi Együttes fellépései Kínában A Kínai Népköztársaságban tartóz­kodó Magyar Állami Népi Együttes április 10-én és 11-én meglátogatja a pekingi Központi Színművészeti Aka­démiát, megtekinti a pekingi művészek fellépését. Az együttes 12-én utazik el Pekingből és 14-én Nankingban szere­pel. Ezután április 15-én Sanghájba utazik, ahol 25-ig lép fel. A saftgháji szereplés után a Magyar Állami Népi Együttes két napra Handzsouba utazik, ahol egyízben lép fel, majd visszatér Pekingbe. Itt a kínai művészekkel együtt vonul fel május 1-én és szerepel a pekingi Vörös Téren. Az együttes jnájus 10-ig Pekingben marad, majd 14-én Tiencinben lép fel. Új szabadságharcosok lépnek a mártírok nyomába Kedd délután kezdte meg a francia nemzetgyűlés a kormány pénzügyi ter­veinek tárgyalását. Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke, tiltakozott az el­len, hogy a kormány közkegyelmet biz­tosítson az adócsalóknak. A kormány egész pénzügyi politikája arra irányul — mondotta Duclos elvtárs —, hogy sok százezer kiskereskedőt és kisipa­rost tönkre tegyen, mert ez a nagy ka­pitalista társaságok érdeke, amelyek­nek Pinay a bizalmi embere. A kor­mány politikája reakciós politika, amely vissza akarja adni az államosí­tott vállalatokat a nagytőkének. Ezt a reakciós nyomor- és háborús politikát az amerikai megszállók irányítása alatt folytatják. Ez a politika nyilvánult meg a napokban Athénben különösen felhá­borító formában. De a mártírok vére nem hiába omlott, új béke- és szabad­ságharcosok lépnek majd nyomukba! A kommunista párt parlamenti cso­portja Duclos elvtárs e szavainál néma felállással áldozott Beloiannisz elvtárs és társai emlékének. Válságba került a görög kormány Beloiannisz és társai kivégzése bom­lásra vezetett a görög kormánypártban. A kormány négy minisztere beadta le­mondását és újabban — a Szabad Gö­rög Rádió híradása szerint — a kor­mánypárt tíz képviselője mondott le mandátumáról. A Szabad Görög Rádió megállapítja: „Az a felháborodás, amelyet a négy gö­rög hazafi alattomos meggyilkolása az egész világból kiváltott, megingatta a görög kormányt“. U|abb áremelkedések Izraelben Izraelben április 1-én újra emelték a kenyér, rizs és más élelmiszerek árát Az „Al-Hamismar“ című lap közli, hogy a kenyér ára 30 százalékkal, a rizs ára 50 százalékkal, a csokoládé ára 17 százalékkal, az italok ára 20—50 százalékkal emelkedett. Amerikai lapok szerkesztőinek levele J. V. Sztálin elvtárshoz . Amerikai vidéki lapok szerkesztőinek egy csoportja, amely Nyugat-Európa és a Középkelet országait utazza be, 50 szer­kesztő nevében felkérte J. V. Sztálin elv­társat, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zettel kapcsolatban 4 kérdésre adjon vá­laszt. E kérést előterjesztő szerkesztők az USA 21 államában megjelenő újságokat képvi­selnek, amelyek többek között Kaliforniá­ban, Texasban, Kansasban, Michiganban, Alabamában, Louisiánában, Pennsylvániá­­ban, Tenneseeben, New Yerseyben, Min­­nesotában, Ohióban stb. jelennek meg. A Sztálin elvtárshoz intézett levelet a következők írták alá: James Wick („Dai­ly Times” Niles), John Johnstone („Daily News” Chicago), Evelina de Pentima = („Beacon” Wichita), Hugh Bőid („Home I News”, New Brunsvick), David Howe | („Free Press”, Burlington), Filipp Miller | („Tribüne”, Royal Oak), Irene Bedard | („Tribune”, Hibbing), Anna Elois (Televi- 1 ziós állomás Birmingham), Helene Farmer 1 („Daily Iberian”, New Iberia), John Cor- f korán (Televíziós állomás Philadelphia), | Paul Jenkins („Morning Post”, El Centro), | Elliot Tim (Rádióállomás, Akron), Arthur | Hoyles („Review”, Alliance), Ronald Woo- I dard (Rádióállomás Dayton), Roy Pinker- ] ton („John Scripps News Paper”, Ventu- | ra). és mások. J. V. Sztálin elvtárs március 31-én az I amerikai szerkesztők csoportjának kérdé- I seire választ küldött. J. V. Sztálin elvtárs válasza az amerikai lapok szerkesztői csoportjának kérdéseire Az amerikai vidéki lapok szerkesz- i tőinek csoportja Sztálin elvtárshoz | e lapok 50 szerkesztőjének nevében [ 4 kérdést intézett, amelyekre Sztálin | elvtárs a következőképpen válaszolt: Kérdés: A harmadik világháború ] most közelebb áll-e, mint két vagy I három évvel ezelőtt? Válasz: Nem, nincs közelebb. Kérdés: A nagyhatalmak vezetői­­] nek összejövetele sikert hozna-e? Válasz: Lehet, hogy sikert hozna. Kérdés: A jelenlegi pillanatot al­kalmasnak tartja-e Németország egy- | ségesítésére? Válasz: Igen, alkalmasnak tartom, j Kérdés: Milyen alapon lehetséges j a kapitalizmus és a kommunizmus \ együttlétezése? Válasz: A kapitalizmus és a kom- I munizmus békés együttlétezése tel- [ jesen lehetséges, ha mindkét oldalon I fennáll az együttműködés óhaja, ha j készek teljesíteni a vállalt kötele- I zettségeket és ha megőrzik az egyen- | lőség és a más államok belügyeibe 1 való be nem avatkozás elvét. Megkezdődött a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet Hét éve szabadult fel Pozsony Szlovákia fővárosa Hét év telt el azóta az örömteljes 1945 április óta, amikor Pozsony, Szlovákia fővárosa felszabadult a né­met fasiszta megszállók járma alól. Mély öröm és boldogság töltötte el a szabadság és a demokrácia híveinek szívét, amikor 1945 április 4-én a hangszórón át az egész várost betöl­tötték Sztálin elvtárs történelmi had­parancsának szavai: „A második ukrán hadsereg csa­patai, április 4-én támadással bevették Szlovákia fontos ipari központját és fővárosát, Po­zsonyt, a dunai német védelem hatalmas gócpontját és támasz­pillérét“. A szovjet hatonák kiválóan megszer­vezett és sikeresen végzett együtt­működésének eredménye volt ez. A hadműveletek a következőkép­pen folytak le: Elkeseredett harcok után 1945. március 30.-án a II. ukrán arcvonal csapatai elfoglalták a néme­tek hatalmasan megerősített támasz­pontjait — Komárom, Érsekújvár, »Surány, és Verebély városokat. A csapatok azonnal üldözőbe vették az ellenséget. Az ellenség elkeseredet­ten védekezett. A szovjet csapatok­nak nemcsak a német erődítménye­ket kellett elfoglalniok, hanem a ter­mészetes akadályokkal is küzdöttek, mint a Garam, Nyitra és Vág folyók. Mindezen az akadályok ellenére, a második ukrán arcvonal csapatai megállás nélkül űzték az ellenséget. Moszkvában április 3-án, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában megkezdődött a nemzetközi gazdasági értekezlet. A tanácskozás munkájában több mint 40 ország gyárosai, kereskedői, közgazdászai, mérnökei, szakszerve­zeti és szövetkezeti vezetői vesznek részt. Az ülésteremben jelen van a külföl­di és a szovjet sajtó képviselőin kívül számos vendég is. A nemzetközi gazdasági értekezlet nemzetközi előkészítő bizottsága nevé­ben Robert Chambeiron, a bizottság főtitkára nyitotta meg az első ülést. Az értekezlet megállapította napi­rendjét. Eszerint április 5-én, délelőtt plenáris ülés lesz, amelyen beszédek és felszólalások hangzanak el. Délután a szakbizottságok üléseznek. Április 7-én, délelőtt és délután, valamint 8-án dél­előtt ugyancsak a szakbizottságok ül­nek össze. Április 9-én délelőtt a ple­náris ülés vitatja meg a szakbizottsá­gok jelentését. Április 10-én plenáris ülés lesz, amelyen megvitatják a javas­latokat. Ezután berekesztik az értekez­letet. Az értekezleten részvevő küldöttsé­gek közül szerdán érkezett a szovjet fővárosba Olaszországból Livio del Conte, a Marcoto gyapjúözem igazgató­ja, Antonio Vilardi gyáros, Giovanni Marzola mérnök, egy kereskedelmi vál­lalat képviselője, Antonio Gianquinto, a Maroni és Keller Társaság igazgató­ja, Ubaldo Ruffini kereskedő, Sebastia­­no Carmelo Franco ügyvéd. Dániából: Seren Madsen izzólámpa - gyár-tulajdonos érkezett Moszkvába. A Mongol Népköztársaságból érke­zett küldöttség tagjai: Csimidiin Avir mid, a fogyasztási szövetkezeti szövet­ség képviselője és Niamin Zsagvaral közgazdász. terdami Stahl és Sohn igazgatója, F. Vetter, a Van Perustein és Bosner Bosch kereskedelmi vállalat igazgató­­helyettese, H. Van de Fiiért, hajózási ügynökség vezérigazgatója, K. A. Vil­lon és Martin Stadermann, a Willem Pont nevű saardami vállalat képvise­lői, továbbá J. F. A. Nielsen, a Nielsen­­cég igazgatója. A Lengyel Népköztársaságból: Czes­law Bajer helyettes külkereskedelmi miniszter és Julius Katz-Suchy. Svédországból: Horman O. Andreas Wold tanár. Argentínából: Ricardo Emilio Oliva­­ri, az argentínai üzleti körök egyik képviselője. Belgiumból: Antoine Albert Allard, afrikai gyáripari részvénytársasági igazgató. Svájcból: Hans Finger és Marc Gio­­vanolla mérnök. Nyugat-Németországból: Ferdinand Westerbarkey, az Atlas kereskedelmi társaság igazgatója, Rudolf Brecht, egy bochumi vegyészeti vállalattulajdonos, A. Metzner vegyészmérnök, Emil Wie­nermann vállalattulajdonos, A. Ver­­vantus ügyvéd, Willi Rehm, brémai gyapjúbehozatali ügynök, Amo Berg­­felder, egy orvosi műszergyár képvise­lője, Otto Proksch gyárigazgató érke­zett Moszkvába. A döntő támadás Április 4.-én kora reggel megkez­dődött a Pozsony elfoglalására irá­nyuló döntő támadás. A dicső szovjet gyalogosok űzőbe vették az ellensé­get. A dunai haditengerészet tüzérsé­ge megkezdte a tüzelést. Kozlov tiszt gyalogosai hősiesen támadták a fa­sisztákat és kiűzték őket a fedezé­kekből Erőteljes támadással a téli kikötőt is elfoglalták. A repülők szerepe A Pozsony körül folyó harcokban tevékenyen resztvettek a szovjet re­pülők is. Április 4.-én egy replőköte­­lék tíz ellenséges tüzérségi üteg tüze­lését szüntette be, elpusztított 100 jármüvet, három katonai fegyver­raktárt, nagymennyiségű tankot és páncél j ármüvet. A felderítő repülők adatai alapján világos volt, hogy a hitleristák láza­san építik erődítményeiket. Nádas környékén és a szmolenyicei állomá­son két mozdonyt fűtöttek ki. A re­pülők megtámadták mind a két cél­pontot és Pozsony felett is bátor har­cot folytattak az ellenséggel. 1945 — április 4.-én este Moszkva felett az ég színes rakétákkal volt megvilágítva. A Szovjetunió főváro­sa üdvlövésekkel hirdette az egész világnak Pozsony felszabadulását. E boldog nap óta 7 év telt el. Ez idő alattrinég jobban megszilárdult az a rendíthetetlen barátság, amely összetartja a Szovjetunió és Cseh­szlovákia népeit. Ez a vérrel megpe­csételt barátság örökké fog tartani. A szocialista termelés nagy győzelme Ismét leszállították az élelmiszer árakat a Szovjetunióben Pakisztánból: Mohammed Iftiharúd­­din parlamenti képviselő (a küldöttség vezetője), Nazir Ahmed textilgyártu­lajdonos, valamint Koszvar Gardezi, Zakir Mashadi és Guljam Murtaza Sah Szajed kereskedők, Mobarak Szagher, az ipari munkások szakszervezeti szö­vetségének képviselője, Tufani Ahmad Khan, a küldöttség titkára, Hátim A. Alavi, a pakisztáni Állami Bank igaz­gatója, Ibrahim Ahmed Bavani kara esi textilgyáros. Indiából: Sz. Godredzs vállalati igaz­gató. Libanonból: Husszein Adel Szezsan kereskedő érkezett meg a Szovjet fővá­rosba. A Román Népköztársaságból: Vasile Vicol, az Agroexport Társaság vezér­­igazgatója. A holland küldöttek: J. Huisioga, ve­gyészeti gyárigazgató, J. Stahl, a rot-Március 31-én a szovjet emberek szivébe még a szokottnál is nagyobb melegség költözött, amikor a hírek után felcsendült a moszkvai rádió jólismert hívójele: „Drága föld, szülőha­zánknak földje. . .” A rádióban sugárzott hír a szovjet haza újabb szerető gondoskodásáról számolt be. A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatáról, amelynek értelmé­ben ismét csökkent a kenyér és a liszt, a gabo na és a hús, a zsír és a sajt, a hentesáruk és a tejtermékek, a cukor és a gyümölcs, a cukor­­korka, a konzervek és számos más élelmiszer ára’ olcsóbbak lettek a könyvek, leszállították az élelmiszerárakat és a szállodai szobák árát. A második világháború befejezése óta ez az ötödik alkalom, hogy széleskörű árleszállítást hajtanak végre a Szovjetunióban. Hat eszten­dővel ezelőtt, 1946 februáurjában Sztálin elv társ Moszkva Sztálin-választókerületének vá lasztói előtt mondott beszédében rámutatott, hogy a háborút követő időszakban különös fi gyeimet fognak szentelni „a közszükségleti cik kék gyártásának fokozására, a dolgozók élet színvonalának emelésére, valamennyi áru árá­nak következetes csökkentésével. . .H A kom­munista párt és a szovjet kormány fáradhatat­lanul valóra váltja Sztálin elvtárs útmutatását. Már 1947 végén, amikor az ország alighogy be­hegesztette a háború ütötte sebeket, a szocialista gazdaság sikerei lehetővé tették a kormány szá­mára, hogy megszüntesse a jegyrendszert és csökkentse az árakat, ami évi 86 milliárd rubel ^ nyereséget jelentett a lakosság számára. Az 1949 márciusában végrehajtott második árcsökkentés folytán a lakosság abban az évben 71 milliárd rubelt takarított meg. Az 1950 márciusi, harma­dik árcsökkentés nem kevesebb, mint 110 mi­­liárd rubel megtakarítást eredményezett. Az 1951 márciusi, negyedik árleszállítás 34.5 milliárd ru­bel tiszta nyereséget jelentett a szovjet népnek, így tehát az árak négyszeres csökkentésének eredményeként a szovjet emberek, a kommuniz­mus építői a legutóbbi árleszállításig több mint 300 milliárd rubel tiszta nyereséget élvezhettek — a mostani árleszállítás következtében pedig további 10—30 százalékkal olcsóbbodik a tömeg­­fogyasztás élelmiszerek ára. Hogy mindez együtt milyen nagy árcsökkentést jelent, azt mutatja az is, hogy a mai kenyérár a felénél is kevesebb, mintegy 41 százaléka az első árleszállítás előtti­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents