Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-04-13 / 15. szám
1Ö92. április Í8. s A szovjet dolgozók nagy lelkesedéssel fogadtak az árleszállításró» szóló határozatot A szovjet emberek nagy örömmel fogadták a Szovjetunió minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának az árleszállításokról szóló határozatát. E fontos határozatnak a rádióban történt elhangzása után több moszkvai gyárban és üzemben gyűlést tartottak. A gyűléseken felszólaló munkások lelkesedéssel beszéltek a szovjet gazdaság hatalmas sikereiről, amelyek lehetővé tették az újabb árleszállítást. A Trjohgomaja Manufaktúra textilkombinát szövőgyárában tartott tömeggyűlésen Ivan Makejev textilmunkás, a Nagy Honvédő Háború volt harcosa beszédében a többi között ezeket mondta: „Az újabb árleszállítás ismét bizonyítja, hogy a szocialista társadalom alapvető gazdasági törvénye a dolgozók anyagi jólétének szüntelen fokozása. A szovjet kormány messzemenő gondoskodást tanúsít irántunk, munkások iránt“, A Magyar Állami Népi Együttes fellépései Kínában A Kínai Népköztársaságban tartózkodó Magyar Állami Népi Együttes április 10-én és 11-én meglátogatja a pekingi Központi Színművészeti Akadémiát, megtekinti a pekingi művészek fellépését. Az együttes 12-én utazik el Pekingből és 14-én Nankingban szerepel. Ezután április 15-én Sanghájba utazik, ahol 25-ig lép fel. A saftgháji szereplés után a Magyar Állami Népi Együttes két napra Handzsouba utazik, ahol egyízben lép fel, majd visszatér Pekingbe. Itt a kínai művészekkel együtt vonul fel május 1-én és szerepel a pekingi Vörös Téren. Az együttes jnájus 10-ig Pekingben marad, majd 14-én Tiencinben lép fel. Új szabadságharcosok lépnek a mártírok nyomába Kedd délután kezdte meg a francia nemzetgyűlés a kormány pénzügyi terveinek tárgyalását. Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke, tiltakozott az ellen, hogy a kormány közkegyelmet biztosítson az adócsalóknak. A kormány egész pénzügyi politikája arra irányul — mondotta Duclos elvtárs —, hogy sok százezer kiskereskedőt és kisiparost tönkre tegyen, mert ez a nagy kapitalista társaságok érdeke, amelyeknek Pinay a bizalmi embere. A kormány politikája reakciós politika, amely vissza akarja adni az államosított vállalatokat a nagytőkének. Ezt a reakciós nyomor- és háborús politikát az amerikai megszállók irányítása alatt folytatják. Ez a politika nyilvánult meg a napokban Athénben különösen felháborító formában. De a mártírok vére nem hiába omlott, új béke- és szabadságharcosok lépnek majd nyomukba! A kommunista párt parlamenti csoportja Duclos elvtárs e szavainál néma felállással áldozott Beloiannisz elvtárs és társai emlékének. Válságba került a görög kormány Beloiannisz és társai kivégzése bomlásra vezetett a görög kormánypártban. A kormány négy minisztere beadta lemondását és újabban — a Szabad Görög Rádió híradása szerint — a kormánypárt tíz képviselője mondott le mandátumáról. A Szabad Görög Rádió megállapítja: „Az a felháborodás, amelyet a négy görög hazafi alattomos meggyilkolása az egész világból kiváltott, megingatta a görög kormányt“. U|abb áremelkedések Izraelben Izraelben április 1-én újra emelték a kenyér, rizs és más élelmiszerek árát Az „Al-Hamismar“ című lap közli, hogy a kenyér ára 30 százalékkal, a rizs ára 50 százalékkal, a csokoládé ára 17 százalékkal, az italok ára 20—50 százalékkal emelkedett. Amerikai lapok szerkesztőinek levele J. V. Sztálin elvtárshoz . Amerikai vidéki lapok szerkesztőinek egy csoportja, amely Nyugat-Európa és a Középkelet országait utazza be, 50 szerkesztő nevében felkérte J. V. Sztálin elvtársat, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban 4 kérdésre adjon választ. E kérést előterjesztő szerkesztők az USA 21 államában megjelenő újságokat képviselnek, amelyek többek között Kaliforniában, Texasban, Kansasban, Michiganban, Alabamában, Louisiánában, Pennsylvániában, Tenneseeben, New Yerseyben, Minnesotában, Ohióban stb. jelennek meg. A Sztálin elvtárshoz intézett levelet a következők írták alá: James Wick („Daily Times” Niles), John Johnstone („Daily News” Chicago), Evelina de Pentima = („Beacon” Wichita), Hugh Bőid („Home I News”, New Brunsvick), David Howe | („Free Press”, Burlington), Filipp Miller | („Tribüne”, Royal Oak), Irene Bedard | („Tribune”, Hibbing), Anna Elois (Televi- 1 ziós állomás Birmingham), Helene Farmer 1 („Daily Iberian”, New Iberia), John Cor- f korán (Televíziós állomás Philadelphia), | Paul Jenkins („Morning Post”, El Centro), | Elliot Tim (Rádióállomás, Akron), Arthur | Hoyles („Review”, Alliance), Ronald Woo- I dard (Rádióállomás Dayton), Roy Pinker- ] ton („John Scripps News Paper”, Ventu- | ra). és mások. J. V. Sztálin elvtárs március 31-én az I amerikai szerkesztők csoportjának kérdé- I seire választ küldött. J. V. Sztálin elvtárs válasza az amerikai lapok szerkesztői csoportjának kérdéseire Az amerikai vidéki lapok szerkesz- i tőinek csoportja Sztálin elvtárshoz | e lapok 50 szerkesztőjének nevében [ 4 kérdést intézett, amelyekre Sztálin | elvtárs a következőképpen válaszolt: Kérdés: A harmadik világháború ] most közelebb áll-e, mint két vagy I három évvel ezelőtt? Válasz: Nem, nincs közelebb. Kérdés: A nagyhatalmak vezetői] nek összejövetele sikert hozna-e? Válasz: Lehet, hogy sikert hozna. Kérdés: A jelenlegi pillanatot alkalmasnak tartja-e Németország egy- | ségesítésére? Válasz: Igen, alkalmasnak tartom, j Kérdés: Milyen alapon lehetséges j a kapitalizmus és a kommunizmus \ együttlétezése? Válasz: A kapitalizmus és a kom- I munizmus békés együttlétezése tel- [ jesen lehetséges, ha mindkét oldalon I fennáll az együttműködés óhaja, ha j készek teljesíteni a vállalt kötele- I zettségeket és ha megőrzik az egyen- | lőség és a más államok belügyeibe 1 való be nem avatkozás elvét. Megkezdődött a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet Hét éve szabadult fel Pozsony Szlovákia fővárosa Hét év telt el azóta az örömteljes 1945 április óta, amikor Pozsony, Szlovákia fővárosa felszabadult a német fasiszta megszállók járma alól. Mély öröm és boldogság töltötte el a szabadság és a demokrácia híveinek szívét, amikor 1945 április 4-én a hangszórón át az egész várost betöltötték Sztálin elvtárs történelmi hadparancsának szavai: „A második ukrán hadsereg csapatai, április 4-én támadással bevették Szlovákia fontos ipari központját és fővárosát, Pozsonyt, a dunai német védelem hatalmas gócpontját és támaszpillérét“. A szovjet hatonák kiválóan megszervezett és sikeresen végzett együttműködésének eredménye volt ez. A hadműveletek a következőképpen folytak le: Elkeseredett harcok után 1945. március 30.-án a II. ukrán arcvonal csapatai elfoglalták a németek hatalmasan megerősített támaszpontjait — Komárom, Érsekújvár, »Surány, és Verebély városokat. A csapatok azonnal üldözőbe vették az ellenséget. Az ellenség elkeseredetten védekezett. A szovjet csapatoknak nemcsak a német erődítményeket kellett elfoglalniok, hanem a természetes akadályokkal is küzdöttek, mint a Garam, Nyitra és Vág folyók. Mindezen az akadályok ellenére, a második ukrán arcvonal csapatai megállás nélkül űzték az ellenséget. Moszkvában április 3-án, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában megkezdődött a nemzetközi gazdasági értekezlet. A tanácskozás munkájában több mint 40 ország gyárosai, kereskedői, közgazdászai, mérnökei, szakszervezeti és szövetkezeti vezetői vesznek részt. Az ülésteremben jelen van a külföldi és a szovjet sajtó képviselőin kívül számos vendég is. A nemzetközi gazdasági értekezlet nemzetközi előkészítő bizottsága nevében Robert Chambeiron, a bizottság főtitkára nyitotta meg az első ülést. Az értekezlet megállapította napirendjét. Eszerint április 5-én, délelőtt plenáris ülés lesz, amelyen beszédek és felszólalások hangzanak el. Délután a szakbizottságok üléseznek. Április 7-én, délelőtt és délután, valamint 8-án délelőtt ugyancsak a szakbizottságok ülnek össze. Április 9-én délelőtt a plenáris ülés vitatja meg a szakbizottságok jelentését. Április 10-én plenáris ülés lesz, amelyen megvitatják a javaslatokat. Ezután berekesztik az értekezletet. Az értekezleten részvevő küldöttségek közül szerdán érkezett a szovjet fővárosba Olaszországból Livio del Conte, a Marcoto gyapjúözem igazgatója, Antonio Vilardi gyáros, Giovanni Marzola mérnök, egy kereskedelmi vállalat képviselője, Antonio Gianquinto, a Maroni és Keller Társaság igazgatója, Ubaldo Ruffini kereskedő, Sebastiano Carmelo Franco ügyvéd. Dániából: Seren Madsen izzólámpa - gyár-tulajdonos érkezett Moszkvába. A Mongol Népköztársaságból érkezett küldöttség tagjai: Csimidiin Avir mid, a fogyasztási szövetkezeti szövetség képviselője és Niamin Zsagvaral közgazdász. terdami Stahl és Sohn igazgatója, F. Vetter, a Van Perustein és Bosner Bosch kereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese, H. Van de Fiiért, hajózási ügynökség vezérigazgatója, K. A. Villon és Martin Stadermann, a Willem Pont nevű saardami vállalat képviselői, továbbá J. F. A. Nielsen, a Nielsencég igazgatója. A Lengyel Népköztársaságból: Czeslaw Bajer helyettes külkereskedelmi miniszter és Julius Katz-Suchy. Svédországból: Horman O. Andreas Wold tanár. Argentínából: Ricardo Emilio Olivari, az argentínai üzleti körök egyik képviselője. Belgiumból: Antoine Albert Allard, afrikai gyáripari részvénytársasági igazgató. Svájcból: Hans Finger és Marc Giovanolla mérnök. Nyugat-Németországból: Ferdinand Westerbarkey, az Atlas kereskedelmi társaság igazgatója, Rudolf Brecht, egy bochumi vegyészeti vállalattulajdonos, A. Metzner vegyészmérnök, Emil Wienermann vállalattulajdonos, A. Vervantus ügyvéd, Willi Rehm, brémai gyapjúbehozatali ügynök, Amo Bergfelder, egy orvosi műszergyár képviselője, Otto Proksch gyárigazgató érkezett Moszkvába. A döntő támadás Április 4.-én kora reggel megkezdődött a Pozsony elfoglalására irányuló döntő támadás. A dicső szovjet gyalogosok űzőbe vették az ellenséget. A dunai haditengerészet tüzérsége megkezdte a tüzelést. Kozlov tiszt gyalogosai hősiesen támadták a fasisztákat és kiűzték őket a fedezékekből Erőteljes támadással a téli kikötőt is elfoglalták. A repülők szerepe A Pozsony körül folyó harcokban tevékenyen resztvettek a szovjet repülők is. Április 4.-én egy replőkötelék tíz ellenséges tüzérségi üteg tüzelését szüntette be, elpusztított 100 jármüvet, három katonai fegyverraktárt, nagymennyiségű tankot és páncél j ármüvet. A felderítő repülők adatai alapján világos volt, hogy a hitleristák lázasan építik erődítményeiket. Nádas környékén és a szmolenyicei állomáson két mozdonyt fűtöttek ki. A repülők megtámadták mind a két célpontot és Pozsony felett is bátor harcot folytattak az ellenséggel. 1945 — április 4.-én este Moszkva felett az ég színes rakétákkal volt megvilágítva. A Szovjetunió fővárosa üdvlövésekkel hirdette az egész világnak Pozsony felszabadulását. E boldog nap óta 7 év telt el. Ez idő alattrinég jobban megszilárdult az a rendíthetetlen barátság, amely összetartja a Szovjetunió és Csehszlovákia népeit. Ez a vérrel megpecsételt barátság örökké fog tartani. A szocialista termelés nagy győzelme Ismét leszállították az élelmiszer árakat a Szovjetunióben Pakisztánból: Mohammed Iftiharúddin parlamenti képviselő (a küldöttség vezetője), Nazir Ahmed textilgyártulajdonos, valamint Koszvar Gardezi, Zakir Mashadi és Guljam Murtaza Sah Szajed kereskedők, Mobarak Szagher, az ipari munkások szakszervezeti szövetségének képviselője, Tufani Ahmad Khan, a küldöttség titkára, Hátim A. Alavi, a pakisztáni Állami Bank igazgatója, Ibrahim Ahmed Bavani kara esi textilgyáros. Indiából: Sz. Godredzs vállalati igazgató. Libanonból: Husszein Adel Szezsan kereskedő érkezett meg a Szovjet fővárosba. A Román Népköztársaságból: Vasile Vicol, az Agroexport Társaság vezérigazgatója. A holland küldöttek: J. Huisioga, vegyészeti gyárigazgató, J. Stahl, a rot-Március 31-én a szovjet emberek szivébe még a szokottnál is nagyobb melegség költözött, amikor a hírek után felcsendült a moszkvai rádió jólismert hívójele: „Drága föld, szülőhazánknak földje. . .” A rádióban sugárzott hír a szovjet haza újabb szerető gondoskodásáról számolt be. A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatáról, amelynek értelmében ismét csökkent a kenyér és a liszt, a gabo na és a hús, a zsír és a sajt, a hentesáruk és a tejtermékek, a cukor és a gyümölcs, a cukorkorka, a konzervek és számos más élelmiszer ára’ olcsóbbak lettek a könyvek, leszállították az élelmiszerárakat és a szállodai szobák árát. A második világháború befejezése óta ez az ötödik alkalom, hogy széleskörű árleszállítást hajtanak végre a Szovjetunióban. Hat esztendővel ezelőtt, 1946 februáurjában Sztálin elv társ Moszkva Sztálin-választókerületének vá lasztói előtt mondott beszédében rámutatott, hogy a háborút követő időszakban különös fi gyeimet fognak szentelni „a közszükségleti cik kék gyártásának fokozására, a dolgozók élet színvonalának emelésére, valamennyi áru árának következetes csökkentésével. . .H A kommunista párt és a szovjet kormány fáradhatatlanul valóra váltja Sztálin elvtárs útmutatását. Már 1947 végén, amikor az ország alighogy behegesztette a háború ütötte sebeket, a szocialista gazdaság sikerei lehetővé tették a kormány számára, hogy megszüntesse a jegyrendszert és csökkentse az árakat, ami évi 86 milliárd rubel ^ nyereséget jelentett a lakosság számára. Az 1949 márciusában végrehajtott második árcsökkentés folytán a lakosság abban az évben 71 milliárd rubelt takarított meg. Az 1950 márciusi, harmadik árcsökkentés nem kevesebb, mint 110 miliárd rubel megtakarítást eredményezett. Az 1951 márciusi, negyedik árleszállítás 34.5 milliárd rubel tiszta nyereséget jelentett a szovjet népnek, így tehát az árak négyszeres csökkentésének eredményeként a szovjet emberek, a kommunizmus építői a legutóbbi árleszállításig több mint 300 milliárd rubel tiszta nyereséget élvezhettek — a mostani árleszállítás következtében pedig további 10—30 százalékkal olcsóbbodik a tömegfogyasztás élelmiszerek ára. Hogy mindez együtt milyen nagy árcsökkentést jelent, azt mutatja az is, hogy a mai kenyérár a felénél is kevesebb, mintegy 41 százaléka az első árleszállítás előttinek.