Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-04-13 / 15. szám

2 1952. április 13. A gépállomások és EFSz-ek szoros együttműködésével a Párt és kormányhatározatok végrehajtásáért A párt és a kormány március elején határozatot fogadott el a gép- és traktorállomások munkájának javítására szolgáló intézkedésekről. Ez évben ez már a harmadik nagyjelentőségű párt- és kormányhatározat, amely pa­rasztságunknak segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés eddigi hiányainak áthidalásában és abban, hogy hazánkban az ipari munkásság oldalán felsora­kozzon a szocializmus eléréséért folyó harcra. A mindezideig aránylag elmaradt mezőgazdasági termelésünk egyre szé­­lesebbkörű gépesítése az első feltétele annak, hogy földjeink jobban, gyorsab­ban és olcsóbban legyenek megmun­kálva, hogy egyre gazdagabb termést adjanak. Hogy eltűnjön a nehéz robot, amely a földhözragadt parasztnak nem engedte meg, hogy messzebb lásson, szabadabban lélegezzen és öntudatosan harcoljon a munkásosztály oldalán jobb életéért. Ezért a gépek és a traktorok, ame­lyek 1945 után már nem a földesurakat szolgálják és amelyeknek száma egyre nagyobb a kis- és középparasztok föld­jein, nagy segítséget jelentenek mun­kájukban. Parasztjaink új életének kezdetét jelentik. Ha ezt megértjük, akkor láthatjuk, hogy a párt és a kor­mány milyen felelős szerepet szánt a gép- és traktorállomások dolgozóinak. Hiszen falvaink felvirágzása jelentős mértékben attól függ, hogyan dolgoz­nak gépállomásaink. Gépállomásaink az utóbbi időben — ahelyett, hogy EFSz-einknek segítséget nyújtanának az előbbrejutásban — el­maradtak azok szükségletei mögött. A párt- és kormányhatározat időben mu­tatott rá a traktorállomások hiányaira, a hiányok okaira és megmutatta az utat a kiküszöbölésükhöz. Ezért szük­séges, hogy a párt és a kormány hatá­rozatával jól megismerkedjenek funk­cionáriusaink, népnevelőink és elő­adóink, hogy megmagyarázzák az egyes intézkedéseket és azok jelentőségét a gép- és traktorállomások dolgozóinak és az egész dolgozó parasztságnak. Az előadók és népnevelők segítségére sie­tünk, amikor a párt- és kormányhatá­rozatból a következő néhány fontos kérdésre feleletet adunk. Milyen jelentőséggel bír a traktorállo­más és az EFSz közötti hektárhozam­­szerződés? A hektárhozamra kötött szerződés a traktorállomások és az EFSz-ek közötti kölcsönös együttműködés szervezeti alapja. A traktorállomások és az EFSz­­ek ezekben kötelezik magukat arra, hogy bizonyos szerződéses követelmé­nyeket teljesítenek annak érdekében, hogy a földek jól és időben legyenek megmunkálva és hogy így elérjék a tervezett hektárhozamot. A szerződés teljesítése, a hektárho­zam emelése mindkét fél anyagi érde­ke: természetesen érdeke az EFSz-nek, hogy teljesítse az olyan szerződés kö­vetelményét, amely a lehető legmaga­sabb hektárhozamra törekszik. Hiszen a magasabb hektárhozam a szövetkezet nagyobb jövedelmét és a szövetkezeti parasztság gazdagabb életét jelenti. A szerződéses kötelezettségek teljesítése egyben a traktorálíomás érdeke is, mert a traktorállomás és az egyes trak­toristák jutalmának magassága attól függ, milyen magas hektárhozamot ér el a földműves szövetkezet. S hogy a gépek jó munkájának döntő jelentősé­ge van a termésre, azt tudja minden jó gazda. Hogyan kell a traktorállomás és az EFSz szerződéses kötelezettségeket ellenőrizni? A traktorállomások és az EFSz-ek közötti együttműködés megszilárdítását szolgálják a minden járásban megala­kuló traktorállomás-tanácsok. A tanács elnöke a gépállomás igazgajtója, alelnö­­ke a járási nemzeti bizottság földmű­ves előadója, tagjai: a traktorállomás politikai igazgatóhelyettese, a gépállo­más és a járási nemzeti bizottság agro­­nómusa, valaníint az EFSz-ek elnökei. A traktorbrigádok központjaiban meg­alakulnak a brigádközpont-tanácsok, amelynek tagjait: a brigádvezető, a szakaszagronómus, az EFSz elnöke és az EFSz munkacsoportjainak vezetői. A traktorállomás tanácsa a traktor­állomás és az EFSz minden kérdésével foglalkozik. Biztosítja az összes felada­tok megvalósítását és gondoskodik ar­ról, hogy mindkét szerződő fél rende­sen teljesítse kötelezettségeit. A taná­csok értekezletein megtárgyalják az ál­lomás igazgatójának és az EFSz-ek el­nökeinek jelentéseit, közösen feltárják a hiányokat és a hibákat és azonnal megtesznek minden szükséges intézke­dést a kiküszöbölésükre. így biztosítják a traktorállomás és az EFSz közötti szerződéses kötelezettségek teljesítésé­nek állandó ellenőrzését. A tömegellenőrzés más formája az EFSz-ek taggyűlései, amelyeknek az a feladata, hogy harcoljanak a hiányok kölcsönös takargatása ellen és a szö­vetkezetekben meg a traktorállomáson leleplezzék a rejtett tartalékokat. Csakis az egyre elmélyülő bírálat és önbírálat segítségével lehet kiküszöböl­ni minden régi hibát, csak így lehet elérni a munka magas termelékenysé­gét és ezzel a magasabb hektárhoza­mot, a gép- és traktorállomások segít­ségével az EFSz-ek szervezeti és gaz­dasági megszilárdulását. A traktorállomás és az EFSfc között megkötött szerződés teljesítését ellen­őrzi a járási Nemzeti Bizottság is. Itt nyilvántartják mindezeket a szerződé­seket és a földműves előadók révén el­lenőrzik, vájjon teljesíti-e azt mindkét fél. A Nemzeti Bizottságnak a nyilván­tartás áttekintést nyújt és így lehetővé teszi a gépek helyes szétosztását a ma­gasabb típusú EFSz-ek folytonos fenn­akadás nélküli munkája érdekében. Az EFSz-ekkel a mezei munkák el­végzésére kötött szerződések értelmé­ben a gépállomás kidolgozza az összes munkák tervét, amelyet felbontanak az egyes traktorbrigádokra. Ezután a bri­gádok a tervet felbontják az egyes gé­pekre és traktoristákra. A terv által szabott napi feladatok teljesítéséért minden traktorista személyesen felelős. A hektárhozamra kötött szerződés kizárja azt, hogy a tervet csupán az el­végzett munkák mennyisége szerint teljesítsék. A gépállomás és minden egyén terve csupán akkor tekinthető teljesítettnek, ha a szerződésben foglalt minden munkát időben, az agrotechni­kai határidőn belül végzi el és •' ha be­tartja a szerződés többi pontját is, így például a szántás, a tarlóhántás mély­ségét, stb. Mi a teljesítményi műszak-norma ? A párt- és kormányhatározat az ed­digi időnormák helyett időteljesít­­ménynormákat állapít meg. Ez annyit jelent, hogy minden munkát nem az órák szerint, de akkordban fognak ju­talmazni. Az eddig használt teljesítménynorma ,,ár“-okban jelölte meg az egy óra alatt elvégzett munka mennyiségét, míg ez­zel szemben a teljesítményi műszak­norma a munka mennyiségét hektá­rokban jelöli meg 8 órás munkaidő (műszak) alatt. A traktoristáknak eddig nem volt érdeke a teljesítmények túl­teljesítése, az időveszteségek megszün­tetése az üres járatoknál stb., mert az úgynevezett rezsi-órákért járó jutalom annyi volt, mint egy termékeny mun­káért járó jutalom. Ez azt idézte elő, hogy a gépállomásokon az idővesztesé­gek az 50 százalékot is elérték. Az új műszak-normába bele van számítva a szükséges üresjárat és a műszaki kar­bantartás. Amellett minél több időt ta­karít meg a traktorista, annál maga­sabb lesz teljesítménye és ennek alap­ján a jutalma is. A műszak-normák öt fokozati csoportba vannak osztva min­den traktortípus számára a talaj minő­sége, lejtőssége és a tag nagysága sze­rint. A norma-táblázat feltünteti az üzemanyag fogyasztási normáit is. Hogy a traktoristák érdekelve legye­nek a normák teljesítésén, a műszak­normák túllépéséért a rendes akkord bérszabás 50 százalékát kitevő jutalmat fizetnek ki. így például egy DT 54-es jelzésű hemyótalpas traktoron dolgozó traktoristának egy műszak alatt (a har­madik fokozati csoportban) 11.3 hek­tárt kell bevetnie. E norma teljesítésé­ért 140 koronát kap. Ha csak 10 hek­tárt vet el (ami a norma 83 százaléka), akkor csak 124 koronát kap, ha azon­ban 15 hektárt vet el (133 százalék), 186 koronát kap mint alapbérszabást és 23 koronát mint jutalmat, ami annyit jelent, hogy összesen 209 koronát ke­res. A jó traktoristák munkája tehát előnyben részesül, ami teljesen megfe­lel a szocialista munkajutalmazás elvé­nek: mindenkinek munkája mennyisé­ge és minősége szerint. Ez végered­ményben a gépállomások dolgozóinak jutalmazására szolgáló új intézkedések igazi értelme is. Az EFSz-ek tagai sorából származó traktoristák munkaegységben va ó jutalmazása A párt- és kormányhatározat azt ajánlja, hogy azokban a járásokban, ahol sok EFSz van, toborozzanak a munkák elvégzése és a második mű­szak teljes betöltése céljából — főleg a csúcsmunkák idején — a lehető leg­több traktoristát a szövetkezetek sorai­ból. Ezeket a traktoristákat a gépállo­mások olyan dolgozóihoz hasonlóan, akik beléptek az EFSz-ekbe, munka­egységek szerint kell jutalmazni. A jutalmazás ilyen módja a Szovjet­unióban bevált és sok előnnyel jár a szövetkezet, de a traktorista számára is. Az EFSz-ek traktorista tagjai, akik­nek legnagyobb érdeke a magas hek­tárhozam, arra törekszenek, hogy mun­kájukat minél jobban és minél olcsób­ban végezzék el. Ha a traktorista több EFSz-ben dolgozik, mindegyikben a­­szerint kap jutalmat, hogy ott mennyi és milyen munkát végzett el, a szövet­kezet munkaegységeinek értéke sze­rint. Az EFSz így jobban ellenőrizheti a szövetkezetes-traktoristák munkáját és számukra ez azzal a nagy előnnyel is 'jár, hogy á gépállomás munkájának ára lényegesen olcsóbb a normális áraknál. Á gépállomás a traktoristák­nak minden munkaegységért 50 korona biztosított bérminimumot fizet ki. Ter­mészetesen ezzel az összeggel csökken az a pénzösszeg, amely a traktoristának az elvégzett munkáért munkaegységek­ben jár. Ha a traktorista szállítani fog, a karbantartásnál vagy a javítómun­káknál fog dolgozni, akkordbért kap, éppen úgy, mint eddig. A szövetkezetesek toborzásának a gépállomásokra nagy jelentősége van, főleg az EFSz-ek és a gépállomások to­vábbi közeledése szempontjából és hoz­zájárul a gépállomások munkájában eddig mutatkozó sok hiba kiküszöbölé­séhez. Miért tisztogatunk a gépállomásokon ? Hogy mit jelent az EFSz-ben a ku­­lák, arról a kis- és középparasztok szá­mos esetben a saját bőrükön győződtek meg és győződnek meg. Az osyztályel­­lenség gyűlöli népi demokratikus rend­szerünket, mert megfosztotta őt a falu­ban élvezett kiváltságos helyzetétől és mezőgazdaságunk, valamint falvaink élére azokat állította, akik régebben a kulákokra dolgoztak. Nyilvánvaló, hogy a kulák nem dolgozhat szívvel-lélekkel az EFSz-ben. Talán szemre azt mutat­ja, hogy megbízható munkaerő, de az első alkalmat fölhasználja arra, hogy ártson. Nem hiába követeljük: „ki a kulákokkal az EFSz-ből“. És egyre gyakrabban térünk át a szavakról a tettekre. Azonban a gépállomásokon, bár a je­lentőségük döntő a szövetkezeti mező­­gazdasági termelés fejlődése szempont­jából, eddig nem igen láttuk meg az osztályellenséget. Pedig a traktoristák között ott voltak a földbirtokosok fiacs­kái, a gépállomásokon „helyezkedtek“ el a volt kereskedők, üzérek, olyan em­berek, akik nem szeretik a népi demo­kratikus rendszert és visszasírják a „régi időket“, amikor mások bőrére jól éltek Természetes, hogy munkájuk a gépállomások úgy js nézett ki. A leg­kisebb érdekük sem fűződött hozzá, hogy segítsék az EFSz-eket és inkább a hozzájuk hasonlók — a kulák — földjére jártak. Elhanyagolták a gépe­ket, csak tessék-lássék módra dolgoz­tak, megbontották a munkafegyelmet és a munkaerkölcsöt a gépállomások fiataljai között. Ezért a párt- és kormányhatározat elrendeli a gépállomások megtisztítását minden ellenséges elemtől, mert a gép­állomások becsületbeli és felelős mun­kájára a legjobbak közül a legjobbakat kell kiválasztani. Ki legyen a brigád népnevelője ? A gép- és traktorállomás alapegysége a brigád. A brigád dolgozói közvetle­nül dolgoznak a szövetkezetesekkel és azok legjobb segítőtársai és tanácsadói kell, hogy legyenek Ehhez azonban az kell, hogy politikailag és szakmailag ők maguk is képzettek legyenek, hogy a munkában és a magánéletben is példát mutassanak. Ehhez vezeti őket a népnevelők rendszeres, mindennapi munkája. A párt- és kormányhatározat meghagyja: „Minden brigádnak legyen állandó népnevelője, akit a párt legjobb tag­jainak sorából választunk ki. Ha nincs a brigádban kommunista, akkor az If­júsági Szövetség vagy a szakszervezet legfejlettebb tagjai közül emelünk ki népnevelőt. A népnevelő legyen jó munkás, poli­tikailag fejlett és élvezze a brigád min­den tagjának bizalmát. A gépállomás pártszervezete gondoskodjon a népne­velők politikai fejlődéséről és segítse őket munkájukban. A népnevelő rendezzen röpgyűlése­­ket a traktoristákkal a mindennapi fel­adatokról, szervezze meg a közös új­ságolvasást, közös könyvolvasást, vál­jon a szocialista munka verseny kezde­ményezőjévé, keltse fel az emberekben a munka iránti lelkesedést és azt a tö­rekvést, hogy a falun a szocializmus eszméinek igaza hordozóivá váljanak. Vezesse rá a traktoristákat arra, hogy az ő példáját követve a mindennapi együttműködés során neveljék és nyer­jék meg a dolgozó parasztokat a szö­vetkezeti nagyüzemi termelés gondola­tának. A brigád népnevelőjének munkafor­mái különbözőek. A brigád tagjairól való egyéni gondoskodás mellett a munka utáni röpgvűlések, a faliújság, a villámröplap stb. hatékonyan segíte­nek a felvilágosító munkában. A népnevelő munkája felelős feladat és eredménye a brigád jobb munkanor­mája és munkafegyelme, valamint minden traktorista fejlődése kell, hogy legyen. Ezért a párt az ° űtációt a leg­­jobbakra bízza. Gyönyörű munka ez, mint minden munka az emberek kö­zött és a példás brigád népnevelőjét di­cséri.

Next

/
Thumbnails
Contents