Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-06 / 1. szám

Hazánk felvirágoztatásáért, népeink boldogságáért! Klemen! Gottwald köztársasági elnökünk újévi rádióbeszéde Drága polgártársak, elvtársnők és elvtársak! Újesztendőben, az 1952. esztendőbe léptünk. En­gedjétek meg, hogy nektek és közeli hozzátartozói­toknak szívből minden jót kívánjak az elkövetkezen­dő újévre, és ugyanilyen szívélyesen köszönetét mondjak minden dolgozónak, aki az elmúlt esztendő­ben a Köztársaság által reá rótt feladatokat becsüle­tesen teljesítette. * 1951 küszöbén, egy esztendővel ezelőtt többek között arról is beszéltem, hogy „a következő évben is folyik majd a béke és a háború erői közötti gigan­tikus küzdelem, amely a további világfejlődés hajtó­motorja“. Ez teljes egészében beigazolódott. Az amerikai imperialisták által vezetett reakciós háborús erők megtettek és megtesznek mindent, hogy új világháborút készítsenek elő. Egyre több és több az általuk leigázott nemzetektől kisajtolt eszközt fordítanak erre. Az Északamerikai Egyesült államok minden tőkés vazalusának nemzetgazdasága ropog a Wahl-Street és Washington telhetetlen háborús uszí­tóinak igényei által reájuk rótt súlyos terhek alatt, és gazdasági értelemben véve ezek lába alatt is reng már a föld. Annál inkább így van ez politikai tekintetben is. Az amerikai imperialista gangsztereket, akik Hitler őrült világuralmi terveit átvették és tovább fejlesztették, a világ hasonlóképpen kezdi gyűlölni, mint náci elődeiket, mert csak a nácikéhoz hasonlít­ható arcátlansággal tolakodnak úgynevezett szövet­ségeseik pozicióiba, beleszámítva Nagy-Britanníát is és így magukkal szemben többé-kevésbbé titkolt ellenállást és utálatot keltenek. De nemcsak ez. A régi gyarmati urak ellen fel­lázadt gyarmati és félgyarmati nemzetek további 100 milliói a régi urakat sémiképpen sem akarják felcse­rélni újakkal, az amerikaiakkal. Az amerikai ímperíá­­lizmus a gyászoshírű Truman doktrínával önmagát a világreakció és az új amerikai imperializmus csend­őrének nyilvánította ki, amely a régi összeomló im­perializmusok helyére lép. Az amerikai imperialista cápáknak most be kell látniok, hogy olyasmit kaptak be, ami számukra túlnagy és amin bizonyos körülmé­nyek között meg is fúlhatnak. Az amerikai imperializmus katonai presztízsét súlyos csapást érte. Az amerikai imperialisták paran­csára már 1950 nyarán megkezdett és végrehajtott Észak-Korea elleni bűnös háborús megrohanás egé­szen máskép ütött ki, mint ahogyan az amerikai urak elképzelték. A koreai nép és a kínai önkéntesek hő­siessége beigazolta, hogy az amerikai imperialisták háborús fái sem nőnek az égig. * Hogy az amerikai nagyfejüek háborús tervei minden őrülterőfeszítésük ellenére is az elmúlt évben meggátlódtak, az mindenekelőtt a hatalmas Szovjet­unió vezette nagy világbékemozgalom érdeme. A vi­lág száz meg százmilliós egyre nagyobb és nagyobb becsületes embertömegeit ragadja magával ez a moz­galom. __ ... A világuralom után rohanó, falánk amerikai im­perializmust, mint háborús uszítót, háborús támadót, az új világháború szervezőjét, a száz meg százmilliók szénié előtt leleplezték, kipellengérezték és ismertté tették. A nemzetek ma újjal mutatnak minden rossz­nak eme főszerzőjére és el vannak szánva és képesek is rá, hogy a rossznak ellenálljanak és vele szembe­­szálljanak. A nagy Sztálinnak komoly és egyúttal lelkesítő szavai arról, hogy a Szovjetunió nemzetei készek teljes fegyverzetben fogadni a háborús táma­dót és hogy például ismerik az atomfegyvert is és az ő nyomatékos megállapítása arról, hogy a világbéke megőrizhető, ha a nemzetek maguk veszik kezükbe a béke ügyét és végig kitartanak mellette: — a fa­sizmus fölött diadalt aratott hadvezér e szavai az egész világ békemozgalmát hatalmasan megerősítik és arra serkentik a népeket, hogy az elkövetkező esz tendőben még jobban fokozzák a béke megőrzéséért folytatott küzdelmüket és hogy teljes súlyukkal oda álljanak a Szovjetunió által a nemzetközi fórumon újra meg újra felvetett béke- és lefegyverzési javas­latok mellé. * Mi Csehszlovákiában a béketábor egyik előretolt vártáján állunk. Ezért érthető, hogy minden, ami körülöttünk történik, befolyással van belső helyze­tünkre. Ma a béke ügyéért a magunk szakaszán azzal harcolunk, hogy építjük és megszilárdítjuk népi de­mokratikus köztársaságunkat, annak politikai és gaz­dasági erejét és ellenállóképességét, hogy új szocia­lista társadalmat építünk és mindenekelőtt annak gazdasági alapjait. Kétségtelen, hogy ez irányban az elmúlt év fo­lyamán bizonyos haladást jegyezhetünk fel. Az 1951. esztendőben Csehszlovákiában előzetes számítások szerint az ipari össztermelés 12.7%-kal emelkedett az 1950-es évvel szemben és körülbelül hétharmad résszel nagyobb volt, mint 1937-ben. Szlovákiában az 1951. évben az ipari össztermelés 19.2°/o-kal nőtt az 1950-es évvel szemben és körülbelül három és félszer nagyobb volt, mint 1937-ben. A csehszlovák ter­melés 1951-ben az ipar egyes ágazatai szerint, a ne­héziparban 14.3#/«-kal a könnyű iparban 6%-kal és az élelmezési iparban 18.6%-kal emelkedett az 1950- es évhez képest. Ugyanezen idő alatt Szlovákiá­ban a nehézipar termelése 36.4°/o-os, a könnyűipar 12.8% -os és a élelmezési ipar 7%-os emelkedést mu­tat. Az 1937-'es árakban számolt nemzeti jövedelem 1951- ben az elmúlt évvel szemben 10%-kal és az 1937-es évvel szemben 33%-kal növekedett. 1951-ben a beruházások tekintélyes összeget, 105 milliárd ko­ronát értek el. Az elmúlt évben elért említett ipari termelésnö­vekedés azonban a fokozódó fogyasztás kielégítésére nem volt elegendő, ami megnyilvánult a lakosság személyi szükségleti tárgyainak fokozódó keresleté­ben, a lakosság szociális, egészségügyi és kulturális szolgálatát fedező fokozott kiad ásókba*" új beruhá­sok igénylésében, az ország védelmének szükségle­teiben, stb. Egyszóval: múlt évben nem termeltünk annyit, amennyit akartunk és tudtunk volna befek­tetni, illetőleg fogyasztani. Ez a főoka azon más ne­hézségnek is, amelyek a múlt évben főleg a széles­körű fogyasztó piacon felmerültek és amelyek főleg gazdasszonnyainknak sok utánjárást okoztak. * Sokat beszéltünk már erről, de a jövő évben sokkal többet kell tennünk a társadalmi termelés nö­vekedése meg a személyi és társadalmi fogyasztás emelkedése közötti aránytalanságok megszüntetésé­re. Ebben a rövid beszédben figyelmüket egyetlen körülményre szeretném irányítani, amely sokmin­denre fényt vet. Az élelmiszerek termelése és fo­gyasztása közötti arányról van szó. Csehszlovákiában 1951-ben az ipari termelés körülbelül kétharmadával nagyobb, mint 1937-ben volt. A mezőgazdasági ter­melés azonban még mindig csupán a háború előtti színvonalon mozgott. Kétségtelen azonban, hogy az élelmezési cikkek fogyasztása lényegesen emelke­dett. Ez a fogyasztás emelkedett a vidéken is, amely a nem fokozódó termelés következtében a piacra lé­nyegesen kevesebb élelmiszert ad, mint a háborít előtt. A különbséget azután behozatallal kell pótolni, íme néhány szemléltető adat: az 1937-es esztendőben az élelmiszerbehozatal egész behozatalunk nem egész 13°/*- át tette ki, míg az 1951-es évben már összbeho­­zatalunk 29%-ára ugrott. így pl. az 1951-es évben körülbelül tízszer annyi kenyérgabonát hoztunk be, mint 1937-ben, vajat huszonhatszor annyit és húsból, amit 1937-ben úgyszólván egyáltalán nem hoztunk be, 1951-ben több mint 41.000 tonna behozatalra szo­rultunk. Annál inkább kell fokoznunk ipari terméke­ink kivitelét, főleg a gépipar és különösen a nehéz­gépipar termékeit. Ez válaszunk egy része azoknak az okoskodók­­nak is, akik úgy tesznek, mintha nem értenék a ne­hézipar fejlesztésének jelentőségét és arról beszél­nek, hogy a nehézipar felépítésnek és fejlesztésének semmi köze a lakosság életszínvonalának növelésé­hez. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a másik oldala kétségtelenül az, hogy a lakosság ellátásában mutatkozó nehézségek tartós leküzdése szempontjá­ból lényegesen fokozni kell a mezőgazdasági terme­lést és ez csupán és egyedül a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapján, a falu szocializálása alapján történhetik. Mezőgazdaságunk így és csakis így érheti utol iparunkat és így válhat annak egyen­rangú társává. A földműves szövetkezetek az állami gépállomások és az állami birtokok megszilárdítása és fejlesztése az idevezető út. Iparunk a maga részéről kell, hogy sokkal gyor­sabb ütemben sajátítsa el a munka szovjet szocialista módszereit, a gazdaságosság és a káderek nevelésé­nek megszervezését. Az utóbbi hónapokban a szén­fejtés, a kohászat, az energiatermelés, á vegyi- és gyapotipar terén tett néhány részintézkedés kezdi meghozni áldásos gyümölcsét. Minden nehézség és hiány ellenére láthatjuk, hogy a Szovjetunió haté­kony segítségével országunk ipari és műszaki színvo­nala emelkedik. ' Új meg új ipari nagyüzemeinkben egyre több új és bonyolult gépet és géprendszert gyártunk. A háború előtti ipari és műszaki normák már régen elévültek. Előttünk, országunk minden dolgozója előtt soha nem látott távlatok nyílnak iparj és műszaki irányban is. Az országunk ellen az ame­rikai monopoltőkések parancsára életbeléptetett megkülönböztetés és részleges blokád bizonyára okoz nekünk különféle kellemetlenségeket, azonban en­nek, hogy ellenállóbbá tesz bennünket, arra kénysze­rít bennünket, hogy a magunk lábán álljunk és ta­nuljunk és megtanuljunk sokmindent, amihez azelőtt nem értettünk. Ez irányban mindig támaszkodhatunk szovjet barátaink önzetlen segítségére, amelyről az iparban dolgozó embereink nem egyszer saját tapasz­talatukból meggyőződtek. Szovjet barátaink e jóaka­ratát megbecsülni, felismerni és elismerni azt, hogy közülünk mindenki sokat tanulhat tőlünk: — ez az iparban és a mezőgazdaságban minden dolgozó ügye\ és főleg fiatalabb és idősebb műszaki értelmiségünk dolga. És tanulni a baráttól — ez egyáltalán nem any­­nyit jelent, hogy elveszítsük önbizalmunkat, önbe­csülésünket és öntudatunkat, ez egyáltalán nem any­­n.yit jelent, hogy a belénk oltogatott „cseh emberke“ mentalitásába essünk, amely köp arra, ami sajátja és fejet hajt minden idegen előtt. Tanulni kell a barát­tól és az ellenségtől is, hogy az adott szakmában mesterek lehessünk és a legkiválóbb szakemberek közé emelkedjünk: ez ' felel meg a cseh és szlovák természetnek. íme. ez a lehetőség áll egész műszaki értelmiségünk előtt. Országunk ipari színvonala növekedése jelképé­nek tekinthetjük azt, hogy ma, 1952 újévén gyújtjuk meg a kuncsicei új vasművek első magaskemencéjét. Ez a rekordidő alatt felállított, nagy vas- és acélkom­binát első magaskemencéje. Ezután gyorsan újabb és Újabb magaskemencék következnek annak bizonyíté­kául, mire képes a felszabadult dolgozó nép. Enged­jétek meg nekem, hogy mindannyiotok nevében üd­vözletemet és köszönetemet küldjem a munkások és munkásnők ezreinek, akik érdemeket szereztek ön­feláldozó munkájukkal abban, hogy a kuncsicei új vasművek első magaskemencéjét a megállapított ha­táridőben meggyujtbattuk. Köszönet, tisztelet és di­csőség illeti meg őket. * Elvtársnők és elvtársak, befejezem. Multévi közös munkánk nem volt sikerek nél­kül, de akadályok és nehézségek nélkül sem. Amit magunk elé tűztünk, abból sokat elértünk, de távol­ról sem értünk el mindent. Sok munka vár ránk a jövőben. Kívánjuk egymásnak, hogy ebben az évben is a világ többi népeivel együtt megvédjük a békét és a békés építés lehetőségét! Kívánjuk, hogy népi demokratikus országunk a Szovjetunióval és a többi népi demokráciával szoros szövetségben erősödjék és virágozzék. Kívánjuk, hogy gazdasági életünk meg­erősödjön ipari és mezőgazdasági termelésünk gyor­sabban emelkedjék és ezért mindegyikünk fogjon még jobban a munkához! Kívánjuk és dolgozzunk érte szorgalmasan, hogy családjaink, gyermekeink, nőink és anyáink élete ebben az évben még boldo­gabb és vidámabb legyen! Ez áz én kívánságom Nek­tek is mindannyiotoknak az 1952-es év küszöbén. A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapig III. évfolyam 1. szám. Ara 2‘- Kcs Bratislava, 1952. jan. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents