Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-08-26 / 34. szám
8 Sz&ktdßldm&es 1951. augusztus 26. A béke tábor légy őzbeteilen rikai imperialistáknak Németország újrafelfegyverzésére irányuló terveit, követelte a békeszerződés 1951-ben való megkötését. Nyugat-Németország népe ma saját szomorú sorsán látja az amerikai imperialisták politikájának lelketlenségét és saját sorsán Nagy-Britannia Az úgynevezett szocialista Labour Party politikusai, akik az angol dolgozókat elárulva az ország politikájának irányítását az amerikai imperialisták szekeréhez kötötték, ma azt állítják, hogy a béke ügyének szolgálatában állanak. Az angol nép azonban tisztában van azzal, hogy Attlee, Morrison és a többi Labour Party-kiválóság' a béke ügyét is úgy szolgálja, mint népének és hazájának ügyét. Az an-A gyarmati országok A gyarmati országok népei, amelyek a kegyetlen imperialista kizsákmányolás fékeveszett terrorjában élnek, soha nem látott lelkesedéssel és határozott ^kiállással szállnak szembe az imperialisták törekvéseivel. A gyarmati országok népei nem tűrik tovább az angolok és amerikaiak véres garázdálkodásait és a béketáborhoz csatlakozva visszautasítják az imperialisták terveit, hogy e népeket ágyútöltelékül használják fel az általuk tervezett új világháborúban. Iránban ma már másfélmillió ember csatlakozott az öthatalmi békeegyezményt követelő felhíváshoz és tiltakozott egyúttal az ellen, hogy az ország naftáját az angol és amerikai trösztök saját meggazda-Az Északamerikaí A világimperializmus központjában is a néptömegek széles rétegei előtt mindinkább világosabb lesz, hogy egységes kiállásukkal meg kell akadályozniok az imperialista háborús uszítok maroknyi csoportjának gonosztevő politikáját. Az amerikai gyárak dolgozói, a mezőgazdasági szektorban életüket éhbérért tengető földművesek, kisfarmerek hangját ma már Trumanék nem tudják elnémítani. Hoover, az amerikai Gestapo vezére, ma már milliókat és milliókat helyezett a „megbízhatatlan” polgárok névsorára, milliók és milliók „bűne” az, hogy nem titkolják véleményüket a washingtoni politikusokról és a Koreában elpusztult özvegyekkel és árvákkal együtt felemelik tiltakozó szavukat, követelve a béke Mit láttak az amerika szakszervezeti küldöttek a Szovjetunióban tapasztalja, hogy Truman milyen békét akar az emberiségnek hozni. Nyugat-Németország népe ugyanakkor csodálattal tekint kelet felé, a Német Demokratikus Köztársaságra, ahol a námet dolgozók szaban, öntudatos, békés építő életet élhetnek. goi munkáspárti képviselők és politikusok a nép és Anglia ügyét elárulták és elárulták a béke ügyét is. Ezért az angol dolgozók ma mind erőteljesebben juttatják kifejezésre, hogy nem az Attleeék által „szervezett” békemozgalom hívei, hanem ama béketábor harcos katonáinak és híveinek tekintik magukat, amelyek élén a béke legbiztosabb záloga, a nagy Szovjetunió áll. godásukra és egy új világháború céljaira felhasználhassák. Indiában is csak kevéssel ezelőtt indult meg az aláírási akció, amely arról tanúskodik, hogy India fiai és leányai visszautasítanak minden olyan támadó törekvést, amely Távolkelet és Ázsia népeinek szabadsága ellen tör. Ahogy a gyarmati népek рек milliói felsorakoztak a béketábor ügye mellett, hasonlóképpen szálltak síkra az öthatalmi békeegyezmény mellett Dél-Amerika népei is. Brazíliában, Kubában, Argentínában és Chiliében millió és millió ember bátor kiállásával tett hitet a béketábor ügye mellett s utasította vissza a diktátorok Amerikát kiszolgáló politikáját. EgyesüSt Államok megteremtését és az Öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését. A világon napról-napra erősödik a béketábor híveinek nagyjelentőségű mozgalma. Napról-napra emelkedik azoknak száma, akik a nyugati kapitalista országokban, a gyarmati népek soraiban a berlini kiállítvány mellett nyíltan szállnak síkra. Tudatában vannak, hogy ezzel a kiállásukkal minden becsületes ember legőszíntébb követelését támogatják, biztosítják ugyanakkor azon célkitűzések megvalósítását, amelyek minden ország számára szabadságot és függetlenséget, minden dolgozó számára kizsákmányolástól mentes életet kívánnak biztosítani. A Békevilágtanács augusztus 11-én jelentést tett közzé, amely örömmel töltötte el a Béke hívei táborát az egész világon. A Berlinben I *bruár 21-én meghirdetett, az öt nagyhatalom közötti békepaktumot követelő felhívást nem egészen fél év leforgása alatt több mint 430 millió ember írta alá. A múlt hónapban p?dig az öthatalmi békeegyezményt követelő felhíváshoz további 100 millió békeharcos csatlakozott. Ez az eredmény azt igazolja, hogy a háborús uszítok háborús propagandájával szemben a‘haladó emberiség egy harcos táborrá kovácsolódik, céljául tűzve ki a béke megteremtését és az angol-amerikai imperialisták törekvéseinek megakadályozását. Az elért eredmény azonban arra is enged következtetni, hogy az elkövetkezendő hónapok során áz aláírások száma csak tovább fog nőni. Az eddig elért több mint 430 millió aláírás a béketábor erejének igazolása. Ez a 430 millió aláírás azt igazolja, hogy a béketáborba a békeharcosok legaktívabbjai kapcsolódtak be, akiknek egyhaftgú követelése a háborús uszítások beszüntetése, akik szervezett harcot folytatnak az imperialisták bűnös tevékenysége ellen. A Béke Hívek töebb százmilliós tábora ismét talújelét adta annak* hogy ereje megfeszítésével gátat /et azon tervek megvalósítása elé, amelyek a milliirdosok és milliomosok jogtalan meggazdagodását ikarják szolgálni s amelyek a dolgozó emberiség /erejtékéből a kapitalisták számára jogtalan haszlot kivannak teremteni. A kapitalisták, az imperialista háborús uszítok a naboruvai és milliók vérével akarják a maguk életét szebbé tenni. A 430 millió aláírás azt bizonyítja, hogy közel félmilliárdnyi ember száll síkra, hogy megakadályozza a háborús uszítok aljas terveinek megvalósulását, hogy a népek közötti testvériséget megteremtse s hogy maga és gyermekei számára a kizsákmányolástól mentes életet megvalósítsa. Szovjetunió és a népi demokráciák A Szovjetunióban a napokban indult meg az a nagyjelentőségű előkészítő kampány, amellyel rávilágítanak, hogy miért szükséges az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megvalósítása. Kétségtelen, hogy az előkészítő kampány után meginduló aláírási akció, amely a szovjet népek millióinak békealáírását fogja kifejezésre juttatni, az egész mozgalomnak még hatalmasabb erőt fog kölcsönözni, még határozottabb és erőteljesebb lesz a békeszerető emberiségnek a békepaktumot követelő akciója. A Szovjetunión kívül a béketábor rendíthetetlen híve és ereje a népi demokráciák és a hatalmas Kína. Ezen országok népei, amelyek megszabadultak már a nagytőkések, gyárosok, bankárok befolyásától s felszabadult, boldog életet élnek, minden akaraterejükkel azon vannak, hogy békében élhessenek és békében tovább építhessenek, fejleszthessék, felvirágoztathassák a szocializmus útjára lépett hazánkat. Ezért van az, hogy a népi demokráciák és a hatalmas Kína dolgozói egy emberként sorakoztak fel a béketá- Iporba és határozottan követelik, hogy az öt nagyhatalom között oly békeegyezmény jöjjön létre, amely, mint a Szovjetunió javaslata, valóban az emberiség tartós békéjét biztosítaná. A kapitalista országok A berlini felhívás mellett szállnak síkra a kapitalista országok békeharcosai is, akik nem törődve azokkal a terrorisztikus intézkedésekkel, amelyeket kormányaik foganatosítanak ellenük, bátran szállnak síkra a béke ügyéért, nem törődve a perzekúciókkal, ' nem törődve a fenyegető börtönnel. Franciaországban, Spanyolországban, a monarchofasiszta Görögországban, a fasiszta Tito-féle Jugoszláviában,, ahol mindenütt a legsúlyosabb börtönbüntetések terhe mellett tiltották be az amerikai imperializmust szolgáló lakájkormányok az aláírási akciót, az emberek tíz- és százezrei, milliói juttatják kifejezésre őszinte békevágyukat s utasítják vissza egyben az amerikai háborús uszítok és hazai árulóik politikáját. A kapitalista országokban elért sikerk bizonyságát adják annak, hogy ezekben az országokban a dolgozó nép a béke ellenségeinek, az imperialistáknak terveit nemcsak hogy nem támogatja, hanem minden ereiével azon van, hogy megakadályozza a tervek kivitelét s ezáltal erősítse a nagy Szovjetunió vezette béketábornak, az emberiség boldogságát jelentő célkitűzéseit. Olaszország Az olasz nép határozott feleletet adott az amerikaiaknak és de Gasperriéknek, hogy kinek az oldalán állnak a most folyó nagy küzdelemben. A több mint 10 millió békealáírás azt igazolja, hogy az olasz nép nagyon is jól tudja, hogy ha békés és szabad életet kíván élni, helye a Sztáltn-vezette béketábor oldalán van. Franciaország Franciaországban csak a közelmúltban kezdték meg a békeegyezményt követelő aláírási akciót és a franciaországi békevédők bizottsága máris azt az örömteli jelentést adhatta ki, hogy az aláírások száma meghaladta az öt és fél milliót. Nyugat-Németország Az amerikai háborús uszítok harci felegvárában, Adenauer és a többi hitleri fasiszták országában az amerikai, angol és francia megszálló csapatok terrorja ellenére Nyugat-Németország dolgozó népe báttan, hangos szóval követeli a békevilágtanács felhívásának megvalósítását. Nyugat-Németországban több mint hatmillió ember utasította vissza az ameAugusztus 9-én New Yorkban sajtóértekezleten számolt be tapasztalatairól az az amerikai szakszervezeti küldöttség, amely ez év júliusában a Szovjetunióban és több európai országban volt látogatóban. A küldöttségben képviselve voltak a legnagyobb amerikai szakszervezetek tagjai, a független szakszervezetek képviselői, az USA minden részéből. A küldöttség tagjai különféle iparágakból, kerültek ki, és a legkülönfélébb politikai meggyőződéseket ^képviselték. Az amerikai szakszervezeti küldöttség öt hetet töltött Európában, ebből hármat a Szovjetunióban, azonkívül ellátogatott Franciaországba, Olaszországba és Lengyelországba is. A newyorki sajtóértekezleten a szakszervezeti küldöttség tagjai több mint egyhónapos tanulmányútjukról a következőképpen számolnak be „Minden országban, ahová ellátogattunk — mondja a többi között ez a jelentés — láttuk, hogy a nép szívesen teremtene kapcsolatokat az amerikai néppel. A legfontosabb, aminek hazatértünk után való közvetítésre kértek bennünket, ez a béketörekvés volt.” A küldöttség országonként sorolja fel tapasztalatait. Háromhetes szovjetunióbeli tartózkodásukról beszámolva, a jelentés elmondja, hogy a küldöttség tagjai a Szovjetunióban 6000 pnárföldet utaztak be, látták Moszkvát, Leningrádot, Sztálingrádot és több más nagy várost; üzemeket, kolhozokat, árúházakat, lakóházakat, temlomokat, gyógy- és kultúrális intézményeket tekintettek meg és többezer munkással beszéltek. A jelentésből kiderül, hogy a küldöttség tagjai utazásuk során főkép azt vizsgálták, megfelelnek-e valóságnak azok a szovjetellenes rágalmak, amelyeket az amerikai hivatalos propaganda terjeszt. A jelentésben részletesen leírt tapasztalatokból kitűnik a küldöttség látogatásának főeredménye: az amerikai szakszervezeti küldöttek meggyőződtek a szovjet dolgozók szabad, megelégedett, boldog életéről, magas életszínvonaláról és egyöntetű békeakaratáról. „íme, ezeket a válaszokat kaptuk kérdéseinkre — mondja a jelentés. — A munkások a Szovjetunióban jól élnek. Jól ruházkodnak, jól táplálkoznak, jó házakban laknak. Nem láttunk olyan izzasztó rendszert, amilyen az amerikai gyárak futószalagos üzemeiben van. Láttunk jól felszerelt modern gépeket és egészséges, biztonságos, munkafeltételeket: a gyárakban sok a levegő, fény, gépek között elegendő hely van. Általában szólva az üzemeket és az utcákat nagyobb tisztaságban tartják, mint Amerikában a házakat.” A beszámoló ezután idéz abból a jelentésből, melyet még 1945-ben James Carey és más ismert amerikai szakszervezeti vezetők adtak ki a Szovjetunióben tett látogatásuk tapasztalatairól. Carey ről tudni kell, hogy ő ma a legelvetemültebb szovjetellenes uszítok és rágalmazók közé tartozik. Hat évvel ezelőtt kiadott jelentésében azonban még a következőket írta: „Nagy benyomást tettek ránk a szovjet szakszervezetek és az, hogy nagyszerűen működnek, felkeltik a munkásságban az érdeklődést a gazdasági élet, a társadalmi jólét és a kultúra kérdései iránt. Nagy benyomást tett ránk annak a társadalombiztosítási rendszernek a jellege is, amelynek célja, högy megoltalmazza a dolgozókat s családjukat minden előre nem látott véletlentől, a bölcsőtől egészen a sírig.” Küldöttségünk — állapítja meg a Szovjetunióban most járt szakszervezeti delegátusok jelentése — jelentékenyen nagyobb arányokban láthatta meg 1951-ben ugyanazt, amit ezek a szakszervezeti vezetők 1945-ben láttak. Éppen ezért — írják —, nem tudjuk megérteni, hogy ugyanazok a szakszervezeti vezetők, akik azóta nem jártak Szovjetunióban, hogyan tagadhatják meg mindazt, amit azelőtt mondottak és hogyan terjeszthetnek a szovjetunióbeli „rabszolgamunkáról” szóló Hears-féle elmeszüleményeket, amelyek nem egyebek képzeletük gyümölcsénél. A jelentés szembeállítja azt a teljes mozgási szabadságot, amelyben a küldöttségnek szovjetunióbeli tartózkodása során része volt, az Amerikában uralkodó állapotokkal. A jelentés rámutat, hogy több választott munkásküldöttnek, akinek a küldöttséggel együtt kellett volna utaznia, az amerikai hatóságok nem adtak útlevelet. „Kormányunknak a mozgási szabadság létfontossáú kérdéseiben meg kell változtatnia álláspontját” — állapítja meg a jelentés. Az amerikai szakszervezeti küldöttség egyes kérdésekben bírálja a Szovjetunió viszonyait, majd rátér a szovjet dolgozók mindenütt tapasztalható békevágyára. „Bárhol is utaztunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy óriási a barátság vágya az amerikai néppel — írja a jelentés. — Nevetséges az a gondolat, amelyet sajtónk terjeszt, hogy a szovjet nép gyűlöl bennünket. Hasonlóképpen nevetséges az az országunk bizonyos köreiben elterjedt gondolat, hogy a szovjet kormány gyűlöl bennünket. Nyíltan kijelenthetjük azonban, hogy forró gyűlölet tapasztalható azokkal az amerikaiakkal szemben, akik háborúra buzdítanak a Szovjetunió ellen, akik az atombomba ledobását kívánják, akik a koreai háború folytatását és kiszélesítését akarják. Ami az amerikai népet illeti, iránta csak tisztelet és barátság figyelhető meg.” A jelentés ennek igazolására felhozza azt, hogy július 4-én a leningrádi Szakszervezeti funkcionáriusok az amerikai szakszervezeti küldöttség tagjaival együtt ünnepelték meg az amerikai függetlenségi napot, majd így folytatja: „Ilymódon arra a következtetésre jutottunk, hogy valaki félLe próbálja vezetni az amerikai népet. Ami a háborús készülődést illeti, azok a közlések, amelyeket országunkban terjesztenek, teljesen helytelen tájékoztatást nyújtanak. Mi csak békés gazdasági életet láttunk, semmi jelét nem láttuk annak, hogy a Szovjetunióban haditermelésre térnek át. Egy mozzanat teljes világos küldöttségünk előtt: minden ember, minden nemzetiség abszolút egyenlősége. Ez különösen megnyilvánult a küldöttségünk néger tagjai iránt tanúsított figyelmességben.” A küldöttek jelentése ezután elmondja, hogy amikor találkoztak és amikor elbúcsúztak, minden munkás, akivel csak elbeszélgettek, a békéről beszélt. Jaltában, ahol szanatóriumban lábbadozó vagy szabadságon lévő munkások töltik pihenőjüket, összegyűltek az amerikai küldöttek körül és kérdezték, miért nem lehet békés módon rendezni mindennemű nézeteltérést, amely a két társadalmi rendszer különbözősége folytán keletkezett. „Kérdezténk tőlünk — hangoztatja a jelentés — miért kötöttek katonai szövetséget — Északatlanti Szerződést — a Hírek mindenfelől MIKOLCSÁNYI: Az EFSz befejezte búzacséplését, melyből beadási kötelezettségét már 300 %-ra teljesítette. A beadás még folyik. A kulákok és spekulánsok ugyan előre azt hiresztelték, hogy az EFSZ-nek Mikolcsányban saját tagjai részére sem lesz elég, ami termett. És éppen az EFSZ az, amely törődik a munkásság életszínvonalának emelésével és azzal, hogy minden nap több és több kenyér . jusson dolgozóink asztalara. További bizonyíték, ez a k's- és a középarasztok részére, hogy a szövetkezeti gazdálkodás révén lehetővé válik a föld jobb megmunkálása, többet lehet termelni, emelkedik az életszínvonal és jobban lehet élni. KÉKKŐ: Az aratás sikeres befejézése után, melyben a kis- és középparasztok meggyőződtek a közös szövetkezeti munka előnyeiről, szükséges a szövetkezeti közös munkára azokat a földműveseket megnyerni, akik eddik vonakodtak belépni az EFSZ be. A besztercebányai kerületi nemzeti bizottság földműves osztálynak munkatársai tudják, hogy a kis- és középföldműveseket csakis élőszóval lehet megnyerni, azért augusztus 11-én és 12-én kimentek a kékkői járás községeibe és a házaknál győzték meg a kis- és a középparasztokat, miközbe i Pártunk és kormányunk földműves politikáját magyarázták meg a falu szocializálását érintő kérdésekben. A házi agitáció jól meg van szervezve az EFSz-ek és a járási nemzeti bizottságok tagjaiból. Ennek az akciónak jelentős eredménye volt. A járás öt községében 54 új tagot nyertek meg a szövetkezetnek. KVETNÁ: A szelizi népbíróság augusztus 11-én vonta felelősségre Szalma Lajos 25 ha-os kulákot, aki 1947-től kezdve nem tartotta be az előirányzott állatállomány tervét és nem teljesítette sem marha- sem sertéshúsból sem pedig tejből és tojásból a beszolgáltatási kötelezettségét. Tudatosan szabotálta közellátásunkat. Ez évi aratásra közigazgatási szerveink több ízben felszólították, még sem kezdte meg az aratást. Népbíróságunk a szabotáló kulákot 6 évi börtönre és 50 ezer korona pénzbírságra és vagyonának teljes elkobzására Ítélte. A komáromi t járás legjobb EFSZ-ei megtartották a jelszót. Az utolsó kéve elcséplésekor készen voltak a tarlószántással is. Ekel, Nagykeszi Csallóközarahyos és Megyercs jártak elő jó példával, mely községek szintén teljesítették a cséplést és vele egyidőben a tarlószántást is. Tavasszal még úgy látszott, hogy Ekel a járás leggyöngébb EFSz-е, mert a tavaszi munkálatoknál igen lemaradt, mindezt pedig a cséplésnél és az aratási munkálatoknál pótolták és az első helyre küzdötték fel magukat a járásban. KIRÄLYKELECSÉNY: Az EFSZ tagjai büszkék arra, hogy elsők lettek az aratásban a dunaszerdahelyi járásban, amiért elnyerték a vándorzászlót. Most jelenti az EFSz a cséplés befejezését. Fiatal szövetkezet és ez volt az első közős aratásuk, kevés tapasztalatuk volt a közös gazdálkodást illetően, azonban ezt az aratást „Békearatás" -nak tekintették és minden szorgalmukat összpontosították, hogy bebizonyítsák a békéhez való ragaszkodásukat. A legutóbbi taggyűlésük alakalmával önkéntesen 25 kis- és középparaszt adta be bejelentő lapját. Az újonnan belépőkhöz kérdéseket intéztek, melyekre azok egységesen így feleltek: Meggyőződtünk arról, hogyan gazdálkodtatok, láttuk a közös gazdálkodás eredményeit nálatok, láttuk, hogy gyorsan befejezték az aratást és a cséplést a közös szervezéssel. Ma már látjuk azt a különbséget, hogy sokkal jobban lehet közösen gazdálkodni, mint egyénileg. Megtekintettük közös istállóikat, melyekben különböző állatokat neveltek és bizony látjuk a tavalyi és az idei gazdálkodás közöti különmbséget. Meggyőztek bennünket és ma örömmel állunk közétek, kérünk vegyetek fel bennünket az EFSz-be. NAGYMEGYER: Az EFSz terménybeszolgál tatását már 100 %-ra teljesítette, de az elnök Árvay elvtárs ígéri, hogy jóval túl fogják teljesíteni. Az EFSz tagjai már megkapták természetbeni jutalmukat az eddigi munkájukért, de ami a legérdekesebb és követni való az, hogy sok szövetkezeti tag, amikor eltette családja számára az évi kenyérnek megfelelő mennyiségét elhatározta, hogy a fölösleges gabonáját beadja a FRSz-be, amiért felemelt árat kap majd. így pl. Zselenyansky András termé zetbeni jutalmából még el tudott adni a FRSz-nek 14 q búzát, Nagy János 926 kg búzát, Cservenák János 8 а-t, Árvay József 7 q-t stb. Összesen 14 szövetkezeti tag eladott saját természetbeni lutalmából 70 q 72 kg búzát. Szovjetunió ellen. Megkérdezték tőlünk, miért fordítanak dollármilliárdokat háborús készülődésekre. Kérdezték, miért hívnak fel háborúra a Szovjetunió ellen a kongresszus termeiben az amerikai kormány képviselői. Kérdezték tőlünk, miért engedik meg a csirkefogóknak, hogy megtámadják Malik, ENSz-ben működő szovjet megbízott és munkatársai gépkocsiját és hogy nyíltan ellenségeskedést tanúsítanak irántuk. Megkérdezték tőlünk, miért szakította meg az amerikai kormány a békés kereskedelmet a Szovjetunió és az Egyesült Államok Időzött.” Az amerikai szakszervezeti küldöttek jelentésük további részében követelik az általános leszerelést, majd hangsúlyozzák: „Az egyetlen paktum, amelvet nem pénz és nem önző szövetségek érdekében köt nek. Hangsúlyozzák, remélik, hogy ezt az üzenetet ugyanolyan széles körben fogják terjeszteni Ameri kábán, miként a Szovjetunióban terjesztették az ame rikai küldöttségnek a szovjet néphez és a szovjet munkásokhoz intézett üzenetét. „Mi önök elé tér jesztjük ezt a beszámolót azzal a céllal, hogy így szolgáljuk legjobban az amerikai nép érdekeit” — mondja befejezésül a jelentés. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava, Štúrova 6. — Telefon: 274-03. _ Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. — Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre l‘00.— Kči, félévre 50.— Kč». — A kp felmondható minden év végén okt. ekéjéig. Eng. s*. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si.
