Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-26 / 34. szám

á Smhidfifatou&es 1951. augusztus 26. Az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdításának feladatai Csehszlovákiában RUDOLF SLÁNSKÝ a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­ságának ez év februárjában tartott teljes ülésén Gottwald elvtárs azt a feladatot tűzte ki, hogy az Egységes Földműves Szövetkezeteket szervezetileg és gazdaságilag megszilárdítsák, ami jelenleg a falun végrehajtandó központi feladat, továbbá bővítsék tag­létszámukat, biztosítsák a szövetkezetek áttérését fejlettebb típusra és a magasabb típusú szövetke­zetekben fejlesszék ki a közös állattenyésztést, vé­gül, hogy a teljes önkéntesség alapján fokozatosan alakítsanak újabb szövetkezeteket. Hogyan teljesít­sük ezeket a feladatokat. Június közepén 5812 termelőszövetkezetünk és 1761 előkészítő bizottságunk volt. A III. típusú Egységes Földműves Szövetkezetek száma 1688-ról 2284 re emelkedett. Ezekben a jövedelmet nagyrész­ben a ráfordított munka és részben annak a földte­rületnek a járadéka arányában osztják fel, amelyet a paraszt a szövetkezetnek belépésékor átadott. A legmagasabb fokú, IV. típusú szövetkezetek száma pedig 154,ről 236-ra emelkedett. Ezekben a szövet­kezetekben a tagokat csakis a ráfordított munka mértékében javadalmazták. Azokban az Egységes Földműves Szövetkezetekben, ahol a földet már egye­sítették, 1,167.000 hektár földet művelnek meg kö­dösen és ebből 806.000 hektár a szántóterület. Jelenleg az Egységes Földműves Szövetkezetek, az állami és egyéb közösségi gazdaságokkal együtt, a köztársaság vetésterületének 25 százalékát ölelik fel és a búzának 25.4 százalékát, a rozsnak 21.7, a cu­korrépának 29.3, a burgonyának 18.8, a lennek 57.4 százalékát termelik. Az ország állatállományának 20.2 százaléka van tulajdonukban. Az Egységes Földműves Szövetkezetek szervezeti megszilárdulását és belső megerősítését elsősorban az ez év tavaszán lefolyt taggyűlések segítették elő je­lentékeny mértékben. E taggyűlések során számos, a szövetkezet alapszabályait érintő kérdést tisztáz­tak. A szövetkezetek fejlesztésében nagy haladás az is, hogy a III. és IV.-ik típusú szövetkezetek már évi termelési trvet dolgoztak ki, amely a bevételek es kiadások pontos előirányzatán alapul. Bár ezek a tervek még sok hiányosságot mutatnak, a szövetke­zetek tagjai számára az év folyamán mégis megad­ják gazdálkodásuk határozott perspektíváját. Meg­történt az első lépés a szövetkezetek pénzügyi hely­zetének rendbehozására, mégpedig mérlegek készí­tése és az állandó számvitel révén. Jelentős lépés az Egységes Földműves Szövetke­zetek megszilárdításának útján a közös állattenyész­tés bevezetése. A június 9-ig beérkezett adatok alap­ján több mint 220.000 szarvasmarha és 158.000 sertés volt a szövetkezeti istálókban, illetve ólakban. De ez az eredmény még távolról sem elégíthet ki bennünket. A szocializmus felé vezető utunkon csu­pán az első lépés ez a faluban. # A köztársaság összes falvainak mindeddig még csak egyötödében szántották fel a szövetkezetek mezsgyéit. És hozzá kell még tennünk, hogy ezek­ben, az összes helyiségek egyötödét képviselő fal­vakban is a kis- és középparasztoknak csupán két­harmada lépett be az Egységes Földműves Szövetke­zetekbe. Az igazi vizsga még hátra van. Be kell még bizonyítanunk, hogy a szövetkezetek jobban, sokkal jobban tudnak gazdálkodni, mint az egyéni parasz­tok. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezután is erő­sítsük a meglévő szövetkezeteket, kiküszöböljük a hiányosságokat, megtanítsuk őket a gazdaság vezeté­sére úgy, hogy magas terméshozamot érjenek el és nagyhozamú állatállományt neveljenek. Ugyanakkor azonban az alacsonyabb típusú EFSz-eket magasabb típusúakra visszük át és új szövetkezeteket ala­kítunk. Persze nem határozzuk meg előre, hogy hány községben kell felszántani a mezsgyét. A köz­ségek száma az adott esetben kizárólag attól függ, hogy hány kis- és középparaszttot győzünk meg a föld egyesítésének és a társas gazdálkodás szükséges voltáról és előnyéről. A II. típusú szövetkezetekről a III. típusra való átmenetet csak azzal a feltétellel hajtjuk végre, ha a föld közös megmunkálásával egyidőben a teljes ön­kéntesség elve alapján bevitt állatok számára bizto­sítják a közös istállókat és ha az állatállomány, de különösen a tenyészállatállomány nem csökken az áttérés következtében. Az állatállomány közös elhe­lyezésének éppen az- állattenyésztés növekedését kell eredményeznie. A tavaszi mezei munkák megmutatták, hogy a szövetkezeti tagok munkájának normák és munka­egységek szerinti nyilvántartása túl lassan ver gyö­keret az Egységes Földműves Szövetkezetekben. A magasabb típusú szövetkezetek többségben a szö­vetkezeti tagok munkakönyvébe csakis a ledolgozott órák számát írják be. A III.—IV. típusú szövetke­zeteknek alig 40 százalékában vezették be a munka­egységek szerinti javadalmazást. Az Egységes Földműves Szövetkezetek csak ak­kor fejlődnek jól, ha végetvetnek a munka javadal­mazásában tapasztalható káros egyerllősdinek, ha a munkát minőségének és mennyiségének megfelelően fogják javadalmazni. Ezt pedig legjobban normák­ban és munkaegységekben lehet kifejezni. A szövetkezeti tagokat és az egész brigádot úgy kell javadalmazni, hogy mindegyiküket anyagi érde­keltség fűzze a munka eredményéhez és minőségéhez, hogy egyéni érdekük összekapcsolódjék a szövetke­zet közös érdekeivel. Pótlólag kell javadalmazni az olyan szövetkezeti brigádokat, amelyek magas mun­katermelékenységet érnek el, vagy túlteljesítik az előirányzott termelési tervet. Komoly hibát követnek el azok a magasabb tí­pusú szövetkezetek, amelyek túlmagas előlegeket (70 százalékot, vagy annál többet) adnak ki a munkaegységekre. A szövetkezet tagjai előleg for­májában kiveszik jövedelmüknek nagy részét és ilyenképpen amikor az év végén keveset kapnak, vagy talán semmit sem, elégedetlenek lesznek. Hogy ez ne forduljon elő, előlegkép nem szabad többet kifizetni, mint a tagot megillető járandóság felét. Egységes Földműves Szövetkezeteinkben még nin­csenek állandó, összeforrt munkabrigádok. Sok mun­kabrigádot a tavaszi mezei munkálatok alatt, sebté­ben, formálisan alakítottak meg és éppen ezért ha­marosan szét is estek, tagjaik egyik brigádból a má­sikba vándoroltak, a meggyöngült brigádok nagy­létszámú, nehezen irányítható kollektivekben egyesül­tek. Sok függ a jó brigádvezetőtől. A brigádvezető ne csak jó mezőgazdasági szakember, hanem jó szerve­ző és szövetkezeti ember is legyen. A brigád veze­tőjének értenie kell ahhoz, hogy megbeszélje a bri­gád feladatait az összes tagokkal, megmagyarázza nekik kötelezettségeiket, megszabja mindegyikük munkáját s felébressze mindegyikükben a rábízott feladat iránti érdeklődést. Csakis ílymódon teremt­hetjük meg a magasfokú munkafegyelmet. Csak ab­ban az esetben javíthatjuk meg a termelőszövetke­zetek gazdaságát, ha a szövetkezet minden egyes tagja tudni fogja, hogy egyénileg miért felelős. A brigádvezető köteles naponta feljegyezni, hány mun­kaegységet dolgozott le minden egyes szövetkezeti tag. így tud helyes munkanyilvántartást vezetni. A szovjet tapasztalat arra tanít, hogy az Egysé­ges Földműves Szövetkezetekben a munkát csak ak kor lehet jól megszervezni, ha a termelési alapegy­ség az állandó munkabrigád, hogyha a brigádra •meghatározott földterületet, fölszerelést, igásállatot bíznak, ha a brigád és annak vezetője felelősek a rájuk bízott termelésben elért eredményekért, s hogyha a brigádtagok anyagilag is érdekeltek. Nem mehetünk el szó nélkül amelett, hogy a szövetkezetekben laza a munkafegyelem. Amikor a fegyelem megszilárdításáért harcolunk, a szövetke­zeti tagokat arra neveljük, hogy új, szocialista szem­mel tekintsenek a munkára. Tudjuk, hogy a munka­­fegyelem megsértését a magántulajdon csökevényei­­ként visszamaradt szokások, a szövetkezeti mozga­lomtól idegen, régi nézetek okozzák és ez sok eset­ben a kulákok közvetlen befolyásának is következ­ménye. Napfényre kell hozni az ellenséget, aki a szövetkezeti tagok között aláássa a munkafegyel­met. Nyíltan meg kell mondani a szövetkezeti tagok­nak, hogy amikor a szövetkezetben az idő és a ha­laszthatatlan mezei munkák megkövetelik, saját ér­dekükben családtagjaikkal együtt ki kell menniök munkára és még nagyobb önfeláldozással kell dol­­gozniok. Egy percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy a szövetkezetbe be kell vonni az egyénileg dolgozó kis- és középparasztokat. Ezt viszont csak úgy tud­juk megtenni, ha meggyőzzük őket arról, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek hasznukra vál­nak. Helytelenül járnak el egyes kommunisták, akik úgy vélik, hogy nem kell figyelmet szentelni azok­nak a dolgozó parasztoknak, akik még nem léptek be Az Üj Szó 1951. május 25-én közölte az iskola-, tudomány- és művészetügyi megbízotti hivatal köz­leményét, amelyben az állt, hogy kilenc középiskola várja szeptember 1-én a magyar tanulóifjúságot. Egy kivételével minden iskolába szükséges számú diák jelentkezett. Csak a rozsnyói magyar egészségügyi iskolába nincs elég jelentkező. Ez a hároméves isko­la a következő szakokban képezi ki tanulóit: 1. a kórházak, szanatóriumok, üdülők, fürdők stb. egész ségügyi személyzetévé, kórházi ápolónőkké és kisded ápolónőkké a fentemlített egészségügyi intézmények­ben tartózkodó gyermekek ápolására. Felvételre jelentkezhetnek. 1. Mindazok, akik sikeresen elvégezték a magyar vagy szlovák középiskola 4. osztályát (volt polgári iskola). a szövetkezetbe, hogy nincs szükség arra,, hogy ne­kik segítsenek, sőt ellenségnek tekintik őket. Leg­élesebben el kell ítélni a többi túlkapás között azo­kat az eseteket, amikor a kommunisták fenyegetik azokat a parasztokat, akik nem tagjai az Egységes Földműves Szövetkezeteknek. Az Egységes Földmű­ves Szövetkezetek fejlődését csak akkor biztosít­hatjuk, ha türelmesen és szemléltetően győzzük meg a parasztot a nagyüzemi közös gazdálkodás előnye­iről. Meg kell győznünk minden parasztot arról, hogy mezőgazdaságunk termelékenységét emelni kell. Most, amikor a falu szocialista átalakításának útjára léptünk, számolni kell azzal, hogy a tőkés elemek fokozott erővel próbálkoznak a kártevéssel. Hála a szocializmus építése szovjetunióbeli tapasztalatainak, ma már minden előfeltétel adva van nálunk arra, hogy nemcsak a veszteségeket kerüljük el a mezőgaz­dasági termelésben, hanem ellenkezőleg, lépésről lépésre neveljük is гг termelést A veszteségeket el­kerülhetjük. ha a párttagok felismerik az osztályel­lenség részéről fenyegető veszedelmet, ha a kommu­nisták már csírájában elfojtanak minden kártevésre irányuló próbálkozását. Mindehhez elsősorban arra van szükség, hogy a kis- és középparasztok széles tömegei mindig a mi oldalunkon legyenek, hogy irányukban helyes po­litikát folytassunk a falun és hogy elszigeteljük a kulákot. Ehhez továbbá az szükséges, hogy minde­nütt, ahol a kulák kárt tenni igyekszik, azonnal a legszigorúbb büntetés sújtson rá. S végül ehhez az szükésges, hogy sokkal szélesebb mederben alkal­mazzák a legelőrehaladc+tabb szovjet mezőgazdasá­gi tudományt, hogy honosítsák meg az Egységes Földműves Szövetkezetek, az állami gazdaságok föld­jein és a kis- és középparasztok gazdaságaiban. A nemrég nálunk vendégségben járt szovjet kolho­zisták meglátogatták falvainkat és sok érdekes ta­nácsot adtak arra vonatkozóan, hogyan javítsuk és növeljük mezőgazdasági termelésünket s hogy a szovjet földművelés tapasztalatai alapján hogyan tökéletesítsük mezőgazdaságunkat. Igyekszünk élni ezekkel a tanácsokkal. A Központi Bizottság februári teljes ülésén a leg­határozottabb formában állítottuk fel a kulákok el­len való harc kérdését és azt, hogy a kulákokat ki kell zavarnunk az Egységes Földműves Szövetkeze­tekből. Ez kétségkívül elősegítette a szövetkezeti ta­gok éberségének növelését a kulákokkal szemben. A kulák ma már nem tud egykönnyen bejutni a szövetkezetbe: számos szövetkezet közgyűlésén ki­zárták a kulákot. De azért még mindig találko­zunk a kulákok iránti jóindulattal, és a merevséget a kulák elleni harcban. Sok párttag nem látja elég világosan, mit is jelent a kulák a faluban és hogyan kell ellene harcolni. Gyakran azért nem látják a kulákban az igazi ki­­zsákmányolót, mert úgy tűnteti föl magát, mintha a népi demokratikus rendszer barátja lenne. Más­kor meg kulákot látnak a középparasztban csak azért, mert még nem győződött meg a társas gaz­daság előnyeiről. Most, amikor a falu szocialista átalakulásának út­jára léptünk, a kulák egyre alattomosabb módszerek­hez folyamodik. Ha nem sikerül neki befurakodni az Egységes Földműves Szövetkezetekbe, akkor igyek­szik egyes kis- és középparasztokra befolyást gyako­rolni és ezeken keresztül csendes aknamunkával aláásni a munkafegyelmet. A közös tulajdon foszto­gatására bújtogatja őket, azt ajánlja, hogy nagy elő­legeket vegyenek fel v munkaegységre, azt tanácsol­ja, hogy alkalmatlan helyiségeket rendezzenek be a szövetkezeti tehénistállóknak, lebeszéli a szövetke­zeti tagokat arról, hogy a magasabb típusú alapsza­bályra térjenek át. A kulákot a szövetkezet valamennyi tagja és az egész falu előtt kell leleplezni, meg kell mutatíii 2. Mindazok, akik befejezték az iskolaköteles ko­ron túli ifjúság részére rendezett tanfolyamot és si­keresen letették a vizsgát a középiskola tantárgyai­ból, akár magyar, vagy szlovák tanítási nyelven. 3. A munkahelyekről (gyárakból, üzemekből, EFSz-ből, állami birtokokról stb.) azok jelentkezhet­nek, akik az elmúlt években sikeresen végezték el a magyar vagy szlovák tannyelvű középiskolát. A jelentkezők korhatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2. és 3. pont alatt jelentkezők kérjenek a rozs­nyói gimnázium igazgatóságától „Belépési nyilatkoza­tot”, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldje­nek vissza az igazgatóságnak. Továbbá szükséges felvilágosítást a rozsnyói gim­názium igazgatósága nyújt. A megbízott helyett: Sumerévá s. k. az összes dolgozó parasztok előtt a kulák igazi ar­cát, meg kell magyarázni nekik, hogy a kulák el­lenség. Meg kell győznünk minden szövetkezeti ta­got és minden dolgozó parasztot arról, hogy a ku­lák ellen olyan rendszabályokat kell alkalmazni, amelyeket maguknak a szövetkezeti tagoknak és va­lamennyi dolgozó parasztnak az erdeke es követe­lései diktálnak. • A falu szocialista átalakításának feladata a leg­nehezebb feladat a szocializmus építésében. Ezt a feladatot csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha a Párt naponként meg tudja győzni és politikánk mellé tudja állítani a dolgozó parasztság legszéle­sebb rétegeit. Ehhez az szükséges, hogy a kommunisták ne kü­lönüljenek el a pártonkivüliektől, hanem ellenkező­leg, haladjanak velük együtt, győzzék meg őket a párt politikájának helyességéről, nyerjék meg őket az együttműködés számára. A kommunisták maguk, a pártonkívüliek segítsége nélkül nem tudják föl­építeni falun a szocializmust. Egyes párttagok és funkcionáriusok még mindig nem értették meg ezt. Sok kommunista, különösen a reakción 1948-ban aratott februári győzelem után, gyöngébb munkát végez a pártonkívüliek között, úgy vélekedik, hogy olyan időszakban, amikor a Párt ilyen nagy befolyásra tett szert, már nincs szük­ség a pártonkívüliek bevonására és meggyőzésére, hanem elég csupán parancsolgatni és rendelkezéseket kiadni. Egyes funkcionáriusok teljesen elszoktak at­tól is„ hogy kimenjenek a falura, beszélgetéseket folytassanak és gyűléseket tartsanak, s felszólaljanak a dolgozó parasztság előtt, s így a szó erejével igye­kezzenek meggyőzni. A falusi szervezetekben működő egyes pártfunkci­onáriusok is szektaszellemű, bürokratikus módszerek­hez folyamodnak. Kizárólag azzal akarják megkö­­nyíteni maguknak a munkát, hogy minden esetben parancsokat osztogatnak Egyes falusi pártbizottságok fontos feladatokat és kampányokat is úgy próbálnak megoldani, hogy sem taggyűlést, sem nyilvános gyű­lést nem hívnak össze, hanem körleveleket vagy ren­deleteket adnak, ki, amelyekben előírják mit tegye­nek a párttagok, vagy általában az egész lakosság. A falusi párttagok kötelessége, hogy mindenkor védelmezzék a Párt politikáját, ne maradjanak tét­lenek, amikor feketevágásokról, a vetésterületek el­titkolásáról, a termelési vagy beadási kötelezettségek teljesítéséről van szó, vagy amikor az élelmiszerje­gyek kiadása körül zökkenők támadnak. Nem méltó arra, hogy kommunista legyen, aki eltűri az ilyen törvénytelenségeket, csak azért, mert nem akart el­lenséget szerezni, nem akarja, hogy kellemetlenségei legyenek a faluban. A kommunista mindig és mindenütt védelmezi a Párt és a kormány politikáját, megmagyarázza nehéz­ségeink okait és meggyőzi az embereket arról, hogy vegre kell hajtani a Párt és a kormány rendeletéit, minden intézkedését. A pártszervezetnek ebben a szellemben kell vezetnie és nevelnie minden kommu­nistát. Bízvást elmondhatjuk, hogy az ellenség ott ét el sikereket, ahol a Párt rosszul dolgozik, ahol gyön­ge munkát végez a tömegek között, ahol a párttagok nem viszik keresztül aktívan politikánkat. Nincs jogunk lebecsülni a külföldi imperialista1' aknamunkáját, hiszen az idegen imperialisták rr úton-módon igyekeznek megakadályozni szocialista átépítését, mert ez megfossz támaszuktól: a kulákságtól. Ezért P perialisták ügynökei oly beható' Látjuk, miként bíztatják föl szövetkezetek és az állami gL megsemmisítésére, kártevésre és ságellenes agitációra is. Ennél fog gyének éberek az osztályellenségi vetkezetesen álljanak helyt a Pár Nagy előnyünk, hogy tanulható gazdag tapasztalataiból, abból, hogj deni a bolsevik párt, Lenin és Sztálin ségeket és fölépíteni az élenjáró és vi. mezőgazdaságot. Nagy előnyünk, hogy a szovjet példár mutatni parasztjainknak, hogy szocializi meg a legfejlettebb és legelőrehaladottaL mi mezőgazdasági termelés feltételeit, hói munizmus építése eddig még sohasem tapt lődési lehetőségeket nyújt a mezőgazdas hogy hatalmas csatornák, öntözőművek, • sávok és erdőültetések átalakítják a termés kéletesítik a mezőgazdasági termelést és ic tét teremtenek a dolgozó parasztság szám; Országunkban is ezen az úton haladunk bolsevik párt által kikövezett úton és Got társ vezetésével, városban és falun egyará jük a szocializmust! (A „Tartós békéért, népi demokráci i Magyar tanítási nyelvű egészségi szakiskola Rozsnyón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents