Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-29 / 30. szám

e

1951 júius 29.

A szőlő fakórothadása

i

A fakórothadás jégverések után főként a fürtökön szokott kárt okozni, hajtáson, levélen ritkábban. A fürtök többnyire a kocsányokon fertőződnek és a fürt legalsó részén kezdődve a betegség tovább terjed a szomszédos elágazásokra. A megtámadt helyeken sárgásbarna foltok keletkeznek, majd leszárad a beteg kocsány és rozsdásbarnára színeződik. A bogyó színe többféle változáson megy át. Legfeltűnőbb és a fakórothadásra jellemző az úgynevezett szivárványos-bogyó. A bogyó kicsinyfelöli részén több csík üt ki, tövén sárgásfakó, azután hamvaszöld, feljebb pedig piros csíkot látni. A fehér fajtákon ez a legfeltűnőbb ismertető jele a betegségnek.

A másodnövények vetésénél használjuk fel a Szovjetunió tapasztalatait

Az idei rendkívül kedvező csapadékos időjárás mellett ha idejében és helyesen végezzük el a másodvetést, többszázezer mázsával több takarmányunk terem.

Szovjetunió tapasztalatai azt mutatják, hogy a másodvetésre minden legkisebb területet ki kell használnunk, mert ezzel nagyban növeljük gazdaságunk jövedelmét és egyben biztosítjuk növekvő marhaállományunk részére a bőséges takarmányt.

Kubán vidékén, ahol a csapadék átlag hasonló a mienkhez és az éghajlati viszonyok is, sőt a termelés adottság szintén hasonló a mienkhez, elsősorban a szudánifüvet vetik másodnövénynek és katasztrális holdanként 50—120 g zöldtermést takarítanak be. A szudáni fű mellett sok a kölesvetés, melyet nemcsak szálastakarmánynak, hanem magfdgásra is felhasználnak. A csalamádét másodtakarmányként silózásra és zöldetetésre vetik, de napraforgórsalamádét, burgonyát édescirkot, takarmánykáposztát és csumízt is vetnek. £FSz-eink és állami gazdaságaink, vale mint egyénileg dolgozó parasztjaink nagyon helyesen teszik, ha alkalmazzák a jól bevált agrotechnikát, melyet a kolhozok és szovhozok a szovjet kutatók útmutatása nyomán alakítottak ki.

E szerint aratás után nyomban végezzük el a tarlóhántást. Szántsunk 4 —5 cm mélységben és lehetőleg alkalmazzunk előhántósekét. Vetés előtt hengerezzünk, készítsünk jó morzsalékos magágyat és a vetést minél előbb fejezzük be. A másodvetésre szánt magvakat általában mélyebre kell vetni, mint a tavaszi vetésnél. A tavaszi vetésben 2 cm mélységet kívánó apró magvakat vessük három centiméter mélységre. így biztosítani tudjuk a kelést, még akkor is, ha talaj egy-két centiméter mélyen a forróságban kiszárad.

Nagy jelentősége van azoknak a tapasztalatoknak is, amelyeket a nyári ültetésű burgonyatermés terén szereztünk.

A nyári burgonya ültetését a Szovjetunióban főként a következő év vetőgumókészletének biztosítására alkalmazzák.

Ä nyári ültetésü gumó tavasszal vetve egészségesebb termést ad és a terméseredmények is jóval nagyobbak, ha a nyári vetésből származó vetőgumót használjuk. Ezzel a módszerrel a Szovjetunióban évről évre egészségesebb a burgonyavetőmag.

A mi mostani csapadékos időjárásunk különösen kedvez a burgonya nyári ültetésének.

Ahol a múltévi termésből maradt vetőgumó, ne tétovázzanak, aratás után ültessék el a nyári burgonyát. A nyári ültetésű burgonyából kiváló vetőmimót kapunk a jövő tavaszi burgonyaültetéshez.

Tanulmányútunk során meggyőződtünk arról is, hogy a magas terméseredmények alapja a viliamszi füvesvetésforgó és a viliamszi útmutatás alapján bevezetett talajművelés.

A Szovjetúnióban aratás után nyomban elvégzik a tarlóhántást, főként egysoros tárcsával. A tarlóhántás után keverő szántást adnak a földnek, majd a talaj szerkezetét kímélő kultivátorokat járatnak. A Szovjetunió egész területén 20—25 centiméter mélyen végzik el előhántolásos ekével az úgynevezett kultúrszántást. Előhántaló nélkül csak az istálótrágyával trágyázott földeket és az erősgyökerű lucernaföldeket szántják.

Még egyet megtanultunk a Szovjetúnióban. Azt, hogy

a szovjet emberek elsősorban nem az időjárástól várják a magas terméseredményeket, hanem az élenjáró mezőgazdasági tudomány tanításait

és útmutatásait alkalmazzák.

Kövessük mi is a szovjet emberek példáját alkalmazzuk a szovjet mezőgazdasági tudomány módszereit.

A bogyó ezután piszkos fakószínüre változik és a héja nagyon apró sűrű szemölcsöktől érdes lesz. Sötétszínű fajtáknál a szivárványos csíkok elmaradnak, a héj piszkos vörösbama lesz, de itt is mindig érdes a sűrünálló szemölcsöktől.

Nedves időjáráskor a beteg bogyók szétfolynak, elrothadnak, száraz időben a szemek gyorsan megaszlódnak és csillámló fényüek lesznek a héj alá szorult levegőtől.

Fürtökről a betegség a hajtásokra is

Az elmúlt napokban történt, hogy a vágsellyei járásban lévő Deáki községben az állami birtokon kigyulladt egy lóherekazal, melyben

70 ha lóheretermés volt összerakva.

Amint tudjuk, a lóheré amúgyis könynven begyulladt és már magában az a tény is elég ahhoz, hogy megállapítsuk az állami gazdaságok vezetőinek gondatlanságát, mert

ennyi takarmányt semmi esetre sem lett volna szabad egy kazalba összerakni.

Szeretnénk felhívni a figyelmüket különösen azoknak a vezetőknek, ahol már nagyüzemű gazdálkodás folyik, hogy a biztonság kedvéért vizsgálják meg az összerakott takarmányukat és vegyék figyelembe az alábbiakat.'

Gyakran megesik, hogy a frissen öszszerakott szénakazalban a hőmérséklet egyszerre emelkedni kezd Amikor a be melegedett kazlat széthánvják, a szénában néha szikrák jelennek meg és ha a munkát nem végeik kellő óvatossággal könnyen meggyullad. A szénakazal attól is meggyullad, ha nem figyeljük az összerakott széna állapotát. F N. Misusztvin szovjet kutató kiderítette, hogy a nedvesen összerakott anyagok öngyulladását parányi élőlények, a melegkedvelő mikrobák okozzák. Köztudomású, hogy minden élőlény lé-A sertésorbánc és

A szokatlan magas nvárí hóúég kínzó hatására lappangó fertőző betegségek is szoktak fellob ani. Ezek között első helyen említendő a sertésorbánc és a pasteurellózis. A sertésorbánc ismert ^betegég, az ellene való védebezés, a különböző oltási eljárások szintén ismeretesek. A pasteurellózú országunkban ritkábban és csak -gves vidékeken szokott előfordulni. A b-tegség olykor igen gyor lefolyású, hevenyéi formában jelentkezik, amikor a sertésen hirtelenül általános levertség, lázas állapot, hirtelen keletkező torokgyulladás lép fel, torob körüli kiterjedt duzzanattal. A duzzanat toroktáiébtói kiindulva a nyakon hátrafelé terjed. Egyideiüleg tüdővizenyő is keletkezik. Az a'lat igen nehezen 'élebzib, s emiatt gyakran kutyamódra ül és hörög, sokszor pár órán belül elpusztul,

átterjed. Amerikai fajtáknál a beteg ízek feletti része többnyire erősen megtek volna, sötétbarna, később kékesfekete foltok jelennek meg a héjon. Az elszáradó héj a foltok mentén besüpped, megrepedezik és sötétebb színű apró szemölcsöktől érdes lesz. Feltűnő amellett az, hogy a hajtásoknak a beteg ízek feletti része többnyi erősen megvastagszik és hogy a beteg hajtások csomóin köröskörül nagy kalluszos daganatok törnek elő, a kéregképződésekből. A fakórothadás, mint terméspusztító, a

legzik. A lélegzésnél, pedig hő keletkezik. A közönséges mikrobák nem bírják a magas hőmérsékletet és elpusztulnak, a hőkedvelő mikrobák pedig, minél jobban emelkedik az összerakott kazal hőmérséklete, annál gyorsabban szaporodnak. Mikor gyors szaporodás folytán a lazán összerakott kazalban 90 C°-ra emelkedik a hőmérséklet a fűszálak felülete elszenesedik és a mikrobák életműködése folytán keletkezett gyúlékony gázok — egyesülve az elszenesedett fűszálak felületén a levegő oxigénjével önmaguktól lángra labbanak.

E. N. Misusztyin kutató, egyszerű módszert dolgozott ki az önhevülés és öngyulladás megelőzésére.

Az összegyűjtött anyagokat mindenekelőtt száraz állapotban kell öszszerakni és erősen össze kell tömni. Minél kevesebb levegő marad az öszszerakott takarmány között, annál gyengébb a hőkedvelő mikrobák tevékenysége.

A melegkedvelő mikrobák káros munkáját hártsuk el a szénakazlak összerakásánál. Ne rakjuk nedves szénát kazalba! A szárazon összerakott szénát alaposan tiporjuk le. hogy ne maradjon benne sok levegő. A nedvesen összerakott szénát pedig minden nap vizsgáljuk meg, s ha melegedni kezd szóriuk szét és szárítsuk meg és utána jó tömötten rakjuk össze.

a pasteureľózis

megfullad. Аг elDUsztuIás előtt oly bor bőrpír is jelenthezib aa állat testén.

Lassúbb lefolyás esetiben napohra elhúzódhat a betegség, amihor enyhébb torobgyulladás, hifeiezett tüdőgyulladás fejlődib bl. A beteg gyabran böhög, étvágya változó, orrából olybor sárgásszűrbe váladéh folyih és párnapos be»egesbedés ■ dán lhull. E betegség ellen megelőző védőoltóanyag még nincs, azonban Oltóanyagtermelő Intézetünb igen 'ó gyógyító szérumot termel. Ezzel a szérummal néha sú'yosan beteg állatobat is meg lehet gyógyítani. Fertőzésre gyanús társai pedig a betegséggel szemben 2—3 hét tartamára bapnah védettséget. E betegség észlelésebor azonnal forduljunb állatorvoshoz, a beteget pedig túsaitó bűlönítsüb el és a tartózbodási helyet fertőilenítsüb.

legveszedelmesebb és leginkább a már érni kezdő bogyókat támadja meg. A gomba csak nagy forróságnál és nedves levegőn képes fejlődni. A gomba a sebeken behatolva tovább terjeszkedik és az elpusztított részeken apró szemölcsök alakjában megtermi a szaporodó szerveit, melyekben a spórák igen nagy számmal teremnek. A spórákat, amint megfelelő nedvesség van, nyálkatömegben préseli ki, melyek sokkal erősebbek és ellenállóbbak, mint bár melyik egyéb élősködő gombaspóráink. Ez magyarázza meg a betegség gyors terjedését és a védekezés nehézségét. Csírázásra legkedvezőbb hőmérséklet 25-30 Gr', melyen alul már erősen csökken a csírázási veszély.

A gomba áttelelése különösen sűrű micéiium-csomókba elrejtett piknidiumok útján történik. A fürtök leggyakoribb fertőzése a földről eső alkalmával felcsapódó pórák által történik, azért is kezdenek az alacsonyan függő fürtök a hegyüktől kezdve rothadni.

Fakórothadás ellen nagyon nehéz a védekezés. A betegség korlátozására igen fontos, hogy a beteg részeket a szőlőből eltávolítsuk, mielőtt a szemölcsök spóráikat megtermik. A megtisztított tőkéket és szomszédaikat azután egykét százalékos bordói lével megpermetezzük, illetve rézkénporral alaposan beporozzuk. A fürt keletkezésénél a legjobb elővigyázat, hogy a tőke lombozatát szellősen, lazán alakítjuk. Természetes, hogy a talajt sem szabad gyomosan hagyni, mert akkor a fürtök sokkal párásabb levegőben vannak. Ezt a célt szolgálja a fürtöket takaró levelek részletes leszedése is és e védekezőszer révén könnyebben férhetünk a fürthöz.

A gomba legkönnyebben jégverés után fertőz. A legfontosabb tennivaló az, hogy mindig, még a csekély jégverés után is, azonnal porozzuk meg a szőlőt rézkénporral.

A dió betegségei

Barna levélfoltosság. A megtámadt diófa levelein úgy alul, mint felül kezdetben kerek, vagy szabálytalan körvonalú foltok jelennek meg, amelyeknek széle sötétbarna, a közepe szürke. A foltok szaporodásával ezek összeolvadhatnak és az ilyen nagy ki terjedésű foltmezők magukkal hozzák a levelek általános bámulását, zsugorodásos száradásos A termés zöld héja is teljesen megfeketedhet és a levelekkel együtt időnek előtte lehullhat. A földre került leveleken folytatódik a gomba élete. Itt fejleszti ki tavaszra tömlőspórák alakját és innen indul az új fertőzés. Ezek a tömlőcsírák(aszkospórák) éppen addigra érnek be, amikor a diófa bontogatni kezdi zsenge leveleit. A megfigyelések mutatják, hogy nyirkos környékek, folyó völgyek és tavak közelében lévő diófák jobban szenvednek ettől a bajtól és ez nyilván a levegő párásabb mivoltával magyarázhatjuk.

A diónak ehhez hasonló betegsége a gleospóriumos foltosság. A zölddió terméshéja számtalan kerek, vagy tojásdad besüppedt vörösbama szegéllyel körülhatárolt, szürkésbarna belsejü foltokat alkot. A foltok belsejében idővel igen apró fekete foltokat láthatunk. Az ilyen dió fejlődésében visszamaradva, képtelen létrehozni a belét, vagy ha a baj már belet talál, úgy ez keserű rothadásnak esik áldozatul.

Hasonló betegség még a fehérpenészes foltosság. Ezt a betegséget arról ismerjük fel hogy kezdetben a levél színén halvány-sárgászöld, később mindjobban bámuló foltok keletkeznek, melvek centiméternél nagyobb átméretüek. A levél fonákén az erek által körülhatárolt foltok fehérszínüek. Komolyabb mértékű levélhullást is okozhat.

Mindhárom esetben úgy védekezünk a betegség ellen, hogy egy-két százalékos bordói lével megpermetezzük. Hatalmas termetű diófáknál ez nehézségekkel jár, de ma már minden gépállomáson van motorpermetező, melvet bárki igénvbe vehet Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ilyen betegségnél a lehullott lombokat szedjük össze és égessük el.

_______Olvasóink figyelmébe!________

Előfordul számtalan eset, hogy a gyümölcsösökben, vagy a mezőgazdasági növények termesztésénél, valamilyen betegség felüti a fejét és a termelő nem tudja hová forduljon segítségért. Példa -erre D á n y ó János, kvetnai lakos levele, aki nem tudta megállapítani, hogy mi okozza a dió megbetegedését. Dányó János a beteg dióból küldött az Üj szó szerkesztőségének és kérte, hogy amennyiben lehetséges, vizsgáltassák meg a beteg gyümölcsöt és az ellene való védekezésről utasítást kért. Miután az Üj szó nem foglalkozik gyümölcsészeti dolgokkal, a levelet átadták szerkesztőségünknek. Dányó János levelében azt írja, hogy a dióból már küldött a kísérleti intézetnek is, megvizsgálás céljából, de választ még mindig nem kapott.

Lapunk minden egyes számában közlünk gyümölcs és növényvédelmi szakcikkeket, de soha sem tudhatjuk, hogy közléseink mennyiben elégitik ki gazdatársainkat és mennyibe használják fel azokat. Éppen azért, felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ha közléseinkkel kapcsolatban van valami észrevételük, szíveskedjenek azt szerkesztőségünknek levélben közölni. Hiányosságainkat csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha olvasóink közölni fogják velünk milyen dolgokról szeretnének tudomást szerezni. Mi minden érdeklődésre szívesen válaszolunk. mert az a célunk, hogy közléseink a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének ügyét szolgálja.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy érdeklődéseikkel minél gyakrabban keressék fel szerkesztőségünket, hogy segítségükre lehessünk a növény és gyümölcs-kártevők elleni harcban.

A dióbetegségről közölt szakcikkünk Dányó Jánosnak is szól.

Mi okozza a szénakazal begyulladását