Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-29 / 30. szám

1951 julius 29. SmfadßUmäm MÉHÉSZETÜNK Mit nevezünk álanyás családnak Álanyás családnak azt nevezzük, ahol nincs anya és egy munkásméh fel­csap anyának, illetve elkezd petézni, mely petékből, törpeherék származnak. Ezt arról ismerjük fel, hogy az álanya egy sejtbe 2—3—4 petét rak le, aztán az álcát púposán fedik be. Ezekből csak herék származnak. Az ilyen család anyabölcsőt is csinál, amelybe 20 petét is rak az álanya. Végül az álanya nem petéz be minden sejtet, hanem ritkán (nem zárt sorokba) petézik. Az álanvát nem lehet megismerni, mert az ugyan olyan, mint a többi munkásméh. Hogyan hozzuk rendbe az álanyás családo\ Ha már nagyon legyengült a család (elnéptelenedett), szedjük ki az összes ban, egy zsákdarabra, ahonnan visz­­lépeket a méhekkel együtt, zárjuk el a kijárónyílást és seperjük le a lépekről a méheket a kertnek valamelyik sarká­­szarepülnek és estig bekéretőznek a többi családhoz; ha pedig még népes a család, akkor szintén szedjük ki egy szálig a kaptárból és lesöprés előtt egy jó népes családtól vegyünk ki három­négy lépet méhekkel és az egyik lépben friss pete legyen, Ezeket tegyük be az álanyás család helyére és most az ál­anyásat seperjük le a kaptárból 80— 100 lépésnyire egy pokrócfélére. Az ál­anya, amely már elszokott a repüléstől, ottmarad a leseprett helyen egy ma­roknyi méhhel, ahol elpusztul; ha azon­ban mégis visszarepülne a kaptárba, akkor megismerik és megölik és nevel­nek maguknak anyát az áthelyezett pe­téből. ' Az álanyától származó fedett fiasítást le kell nyesni és egy más csa­ládnak beadni, ahol kitisztítják a sej­teket. Ha az anyanevelőben tartalékanya van, akkor az álanyás család helyére odatehetjük népével együtt a kisepert álanyacsalád helyére, de az anyát te­gyük zárkába és mííléppel ragasszuk le, nehogy a visszatóduló méhek meg­öljék. Az álanyacsalád kiseprését mindig délután, estefelé végezzük el, mert ha délelőtt csináljuk, könnyen kiüt a rab­lás. Az álanyás családnak friss petét vagy termékeny anyát nem lehet adni, mert ha a méh készített is anyabölcsőt, az álanya lerágná és kidobná belőle az anyát; ép így meg is ölné a beadott anyát. Hogyan készítsük a rajt kasból? A kast csúcsára állítjuk és a nyílás­ra borítunk egy üres kast. Az érint­kezésnél egy lepedővel körülkötjük és az alsó kast alúlról mindig feljebb és feljebb két vesszővel jobbról balról ad­dig veregetjük, amíg a felső, üres kas­ba egy méhcsomó sincs, ahol az anyá­­sított van. Azután az új rajnak a ka­sát állítsuk a fatörzs helyére, vagyis annak a családnak a helyére, amelyből a műrajt készítettük. Ezt nevezzük dobra jnak. Hogy az anya is a csomóban van-e azt arról vesszük észre, hogy az üres kasban a felvonult méhek egy cso­móban vannak, ha szét vannak, akkor nincs ott az anya. A méheket a kasból 'addig lehet ki­dobolni, amíg melegek vannak; mihelyt beállnak a hűvös napok (ősszel) már nem mennek ki. Ezeket a rajokat úgy gondozzuk, hogy a természetes rajt befogás után három-négy nap után vizsgáljuk át és ha nem volt anya nála, akkor adjunk neki friss petés lépet, azután tiszto­gassuk ki az aljdeszkát és ha nincs mé­ze a rajnak, akkor adjunk nekik; eset­leg alkalmazzunk serkentő etetést. Ha gyenge a raj, akkor adjunk be egy má­sik népes családtól* elvett érett fiasítá­­sos lépet méhek nélkül; 8 nap múlva még egyet adjunk be és ahol szükség kívánja: bővítsük, vagy szűkítsük a raj fészkét. Három-négy nap múlva megvizsgál­hatunk minden rajt, hogy van-e anya, azonban a petéket négy napra csak az első rajnál nézhetünk, illetve találha­tunk, mert 9 másod és harmadrajok­nál, nincs még pete, mert terméketlen anyával mentek ki. Ezeknél legfeljebb 14—16 nap múlva találunk petét. Ha erre az időre nem találunk, akkor ezek­nek is találunk friss petét, nehogy ála­nyások legyenek. Mit csináljon a méhész augusztusban, ha a családok meggyöngültek és nincs kilátás hordásra Ez esetben a méhész hajtsa le a méz­űrből a fészekbe a méheket és zárja le a mézürt. Rakodókaptámál ürítse ki a felső ládát és fedődeszkát rakjon a fé­szek fölé. Ha pedig fekvő a kaptár, ak­kor szűkítse összébb a családot. Ezáltal több mézet hordanak és jobban tele­hordják mézzel a lépeket. Végül a viaszmolyok ellen is jobban tudnak vé­dekezni. Hogy elég lesz-e a méz télire, ezt a méhész a következőképen állapítsa meg: rossz az esztendő, úgy augusztus vé­gén, szeptember elején — ha máskor nem lehet, — estefelé — össze kell írni a családoknál mennyi a teljes, mennyi a fél, a háromnegyedes mézes­lép és ha ezt papíron elosztjuk, akkor látni fogjuk, kell-e a családokat etetni, vagy elég lesz a lépesméz, amit náluk találtunk. Mivel idézzük Ha napközben etetünk, ha mézet csepegtetünk el, s nem töröljük fel, ha mézes edényeket, lépeket, hagyunk kinn, ha hordástalan napokban, külö­nösen augusztusi, szeptemberi meleg napokban méhészkedőnk. Ezért, mikor meleg van ne méhészkedjünk. Az anyátlan , gyenge családokat nem egye sítjük, ez is elősegíti a rablást, külö­nösen kora tavasszal, amikor megin­dulnak a méhek. A rablást úgy ismer jük fel, ha a röp­nyílásból ketten — hárman is tuszkol­nak, ráncigáinak kifelé egy idegen mé­­het, ha ketten összekapaszkodva sürög­­ve-forogva hullanak le a földre a röp­­deszkáról és még késő este is távoznak méhek a megtámadott családtól. A rablást úgy állíthatjuk meg, hogy a rabló család röpfiyílását öt órára (esetleg fél napig) rostaszövettel elzár­eló a rablást? juk, de csak tavasszal, amikor még a család gyönge és nincs meleg, vagy egy méhki járásra szűkítjük a kijárót, továbbá tehetünk a kijárásba egy üvegcsövet és körülötte pedig tömköd­­jük be ronggyal, hogy nyíláson ne me­hessen be csak egy méh. Egész bizto­san meg lehet állítani a rablást azzal is, ha egy ponyvával, ami a földig leér, letakarjuk az egész kaptárt, végül pe­dig, ha másképpen nem bír juk megál­lítani, akkor vigyük be a rablócsalá­dot egy pár napra elsötétített helyiség­be. Addig tehetünk a helyére egy üres kaptárt, ha van. Nagy melegben a kijárónyilás nem szabad még rostaszövettel sem elzárni, sem pedig egy nyílásra megszűkíteni, mert megfulladnának a méhek, hanem takarjuk le vizes ponyvával a kaptárt, egészen a földig. 7 A déli járásokban megkezdődött a gabonafelvásárlás A gabonát mindenütt egyenesen a cséplőgépektől szállítják a FRSz-be Szlovákia déli járásaiban teljes erő­vel folyik a csépíés. A csépléssel egy­ütt megkezdődött a gabonafelvásárlás is. A FRSz-ek raktáraiban több száz vagón idei gabonát gondoznak már és napról-napra több kerül a raktárakba. Párkányban a Földműves Raktárszö­vetkezetben nagy táblát láthatunk, s ezekről mindenki leolvashat ja, hogy az egyes községek hogyan teljesítik be­­szolgáltatási kötelezettségeiket. Né­melyek már nagy részben teljesítették- Például Köbölkút az árpa kontingens 62 százalékát, Bény község 32.7 száza­lékát, Búcs az árpa kontingens 26 szá­zalékát és a búza kontingens 10 száza­lékát szolgáltatta be- A többi község is hasonlóképpen teljesíti beszolgáltatási kötelezettségét. Mindenütt egyenesen a cséplőgépektől szállítják be a gabo­nát. A FRSz-ek felvásárolták már az el­ső kontingensen felüli gabonaszállít­­mánvokat. A párkányi járásban Kő­híd gyarmaton Dancsi Imrének csak 95 kg búzára szól a beszolgáltatási kö­telezettsége. de 200 kg-ot adott át a FRSz-be. Verbók Mária és Irén össze­sen 323 kg búzát szolgáltattak be, ap­unk ellenére, hogy nem volt semilyen beszolgáltatási kötelezettségük. Zseliz községben Trnavszky János, kinek csak két mázsa búzára szól a beszól« áltatási kötelezettsége 610 kg-ot adott át. A szövetkezetek tagjai és a többi kis és középföldművesek nagy lelkese­déssel fogadták a hírt, hogy a kontin­gensen felüli búzáért és árpáért 200 ko­ronával magasabb árat kapnak, a kon­tingensen felüli rozsért 175 koronával és nem 170-nel, mint ahogy azt előző számunkban írtuk- Az előnyös hozzá­­fizetés, melyekhez a szövetkezeti tagok és a kis és középföldművesek a ke­nyérgabona beszolgáltatásánál méter­mázsánként még 50 kg korpát kapnak a rendes megszabott áron, arra ösztö­nözték a FRSz-ek dolgozóit, hogy kö­telezettségeket vállaljanak és rnagas­­san túlteljesítsék a felvásárlási tervet. Zselizen 115 százalékra, Léván 115 szá­zalékra, Verebélyen 120 százalékra, akarják túlteljesíteni, ínért a jó termé3 és az előírt árak ezt lehetővé teszik-A beszolgáltatáson felüli gabona felvásárlása Az idei jó termés biztosíték arra, hogy a földművesek teljesítik beszol­gáltatási kötelezettségüket. Sőt, még a beszolgáltatások teljesítése után is nagyobb menyiségű gabona marad az egyes földműveseknél. Hogy biztosítani tudjuk a dolgozók élelmiszerellátását a lehető legjobban, felvásároljuk ezeket a gabonafelesle­geket is, természetesen magasabb ára­kon, vagy esetleg takarmány juttatás ellenében. A szerződésen felüli gabona felvá­sárlására a kormány a következő iránymutatást adja ki: 1. A felesleges mezőgadasági ter­ményeket a földműves raktárszövet­kezetek vásárolják fel magasabb áron azoktól a földművesektől, EFSz-ektől és szövetkezeti tagoktól, akik teljesí­tették beszolgáltatási kötelezettségü­ket a gabonafélékben, vagyis búzában, rozsban, árjában és zabban, valamint azoktól a födművesektöl akik száma,ra nem volt előírva beszolgáltatási köte­lezettség. 2. A szerződésen felüli felvásárlás mennyiségét a kereskedelemügyi meg­bízotti hivatal tudtára adja külön ér­tesítéssel a kerületi Nemzeti Bizottság­nak és kerületi felvásárlási vállalat­nak. A DHPV kerületi felvásárló vál­lalatai a helyi viszonyokat figyelem­­bevéve kidolgozzák az egyes járások számára a szerződésenfelüli felvásár­lás tervét és beterjesztik a kerületi Nemzeti Bizottságnak, jóváhagyás cél­jából. Az elfogadott szerződésen felüli felvásárlás tervét a "kerületi Nemzeti Bizottság és a kerületi felvásárlási válr lalat megtárgyalja az illetékes kerüle­ti Nemzeti Bizottságokkal és földmű­ves raktárszövetkezetekkel. 3. A szerződésenfelüli gabonáért a földműves raktárszövetkezet a rendes szerződéses gabona árán kívül a búzá­nál és a sörárpánál 200 korona, a rozsnál pedig 175 korona többletet fi­zet. Ezen az áron kívül a földművesnek joga van minden mázsa kontingensen felüli kenyérgabona, (búza, rozs) után 50 kilogramm korpára a hivatalos áron. Ha a földműves a búza és ajrozs vetőmag beszolgáltatásánál lemond a közönséges gabona ellenértékéről, akkor szintén joga van azokra az elő­nyökre, amelyek a kontingensen felüli beszolgáltatott gabonára érvényesek. (A szerződésen felüli gabona ára és korpa.) Egyidejűleg lehetővé válik a földművesek számára, hogy az első­osztályú sörárpa beszolgáltatásáért takarmányt kérjenek cserébe. A sör­árpa beszolgáltatásánál a földművesek számára kiutal 100 kilogramm sörrár­­páért 90 kilogramm kukoricát, vagy­­pedig 100 kilogramm sörárpáért 100 ki­logramm takarmányárpát, természe­tesen az árkülönbség kiegészítésével mindkét esetben. 5. Magasabb árat és takarmányt nem lehet adni azért a gabonáért, amelyet a földműves ellenértékben szolgáltat be a vetőmagért, vagy pedig a hibás gabonáért. 9. A szerződésen felül beszolgálta­tott gabonát valamennyi nyomtatvá­nyon és jelentésen pontosan fél kell tüntetni. HIBÁS GABONA. Úgy a szerződéses, mint a szerződé­sen felüli gabonának egészségesnek és száraznak kell lennie. Á hibás gabona, de főleg az üszkös búza, amely nem al­kalmas lisztnek, beszámítható a kis- és középföldműveseknél vagy pedig az EFSz-eknél a beszolgáltatási kötele­zettségek teljesítésébe abban az eset­ben, ha az őhibájükon kívül történt a gabona minőségének csökkenése. Az élelmiszergyártásra nem alkalmas üszkös búzát 300 Kés-ért vásárolják fel a földműves raktárszövetkezetek. A külákoknak nem szabad beszámí­tani a beszolgáltatások teljesítésébe az üszkös búzát, vagy pedig más, hibás gabonát. Hogyan védekezzünk a mézharmat ellen? Tavasszal és nyáron a mézharmat nem veszedelmes, de ősszel igen, mert télen vérhast kapnak tőle a méhek és belepusztulnak, ezéi*t leghelyesebb négy kilométer távolságra vinni a mé­heket, vagy kiszedni a jó mézet és ősz­­szel a begyűjtött mézharmatot kivenni és helyette a jó mézet visszatenni. Ez az egyedüli védekezés. Hogy a méhek a mézharmatot hord­ják, azt arról vesszük észre, hogy au­gusztusban, szeptemberben a fűz és jegenye leveleiről édes nedvet gyűjte­nek, ha meg nézzük a fgk levélzetét fényes, nedves és levéltetvek is vannak rajtok. Néha a kaptár feneke úgy néz ki, mintha liszttel volna behintve, amint hordják kifelé a megjegecese­­dett mézharmatot, (de nem mindig je­­gecesedik meg.) Ugyanez látszik a ki­jár ónyilásban is és előtte a földön.

Next

/
Thumbnails
Contents