Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
1951. .július i.___________________________________________________6 a _______________________________________________________________s A Szovjetunió mezőgazdaságának élenjáró dolgozói a Nyitrai kerületben Mindenhol lelkesedéssel fogadják kedves vendégeinket Široký elvtárssal végrehajtott, az a harc, az az ideológiai harc, az a következetes harc, amellyel a burzsoánacionalizmust a saját soraiból kiirtották. Amikor Bacílek elvtárs felvetette ezt a kérdést, hogy nem voltunk elég bátrak és talán nem mertünk elég bátran beszélni, ő másra gondolt. Az említett harc nem a mi hivatásunk, mert ahogy látjuk ,a Szlovákiai Kommunista Párt, a szlovák dolgozók ezt nagyon szépen, nagyon erélyes kézzel elvégezték mi nélkülünk. A mi bátorságunknak másban kell megnyilvánulnia és más területen hiányzott ez a bátorság. A mi bátorságunk, hogy amikor a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét megalakítottuk és két éven át vezettük, nem mertünk olyan hatalmas tömegszervezetre gondolni, mint amilyennek a kiépítése, a megteremtése ma előttünk áll. És itt, ezen a területen kell megmutatni képességeinket a jövőben mindnyájunknak, elsősorban nekünk, akik itt ma és tegnap képviseltük és képviseljük a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Nekünk a jövőben a bátorságunkat azzal kell igazolni és megmutatni, hogy bátor és gyönyörű szép terveket csinálunk, terveket a távolabbi jövő számára is, de terveket minden napra, holnapra, hol-, naputánra, terveket és ezeket a terveket bátrak leszünk meg is valósítani. A lehetőségek előttünk vannak. Nem szabad megtorpannunk, nem szabad kicsiny, szűk és alacsony, úgynevezett békahorizontról néznünk a jövőnket. Hatalmas és soha nem látott erős, szocialista kultúrát kell felépítenünk, ehhez meg vannak a lehetőségek és itt állnak előttünk a példák. Előttünk állnak a Szovjetunió kultúrmunkásai, előttünk állnak és ragyogó például szolgálnak a szovjet írók és művészek, a szovjet kultúrmunkások és ugyanígy a cseh, a szlovák, a népi demokráciák irói és művészei. Itt van előttünk a lehetőség, csak meg kell ragadni a felénknyújtott kezet, hogy ezt a jövőben elvégezzük. Kedves kultúrtársak és kultúrtársnők, én szeretném az újohüan megválasztott központi bizottság nevében megköszönni a belénk helyezett bizalmat és megígérem, hogy a jövőben fokozott gondot fordítunk a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrszínvonalának emelésére, fokozására. Tanulni s tanítani fogunk, a néptől és a népért. Az új központi bizottságunknak meg kell teremtenie az előfeltételeket abban a kiszélesedett formában, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületéből tényleg olyan hatalmas kultúrszervezet legyen, mind amilyent mi ezen a kétnapos közgyűlésen magunk elé tűztünk. ígérem az új központi bizottság és saját magam nevében, hogy minden erőnkkel és legjobb képességeinkkel műveljük az új, szociális kultúra kiépítését hazánkban, bátran fogunk kilépni és menetelni a szocializmushoz vezető úton Gottwald és Široký elvtársak vezetésével, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs oldalán. A jó felvilágosító munkának meg volt az eredménye Szövetkezetünk a huzamos esős idők miatt igen hátramaradt a növényápolási munkálatokkal, különösen a kapálásokkal. Az elérkezett jó idők nyomán egyszerre jött a különféle sok munka- Itt a s_zénabetakarítása, a kapálások és az ősziárpa aratása. Minden szál takarmányt megakarunk menteni, a kapálást is szeretnénk gyorsan elvégezni, de nincs elég munkaerőnk. Most meg az aratást kell megkezdenünk, bizony nagy erőfeszítésre van szükségünk, hogy a hiányosságokat eltávolítsuk. Különös gondot okozott a munka megszervezése és a munkaerők biztosítása. Községünkben többizben felvilágosító munkát végeztünk. A munkások az iparosok és az értelmi dolgozók feleségeit hosszú kitartó munka után sikerült meggyőzni az EFSz terményeinek fontosságáról a közélelmezés számára. Ma már brigádmunkával együttesen elvégezzük azokat a munkákat melyek olyan sürgős beavatkozást kívánnak. Kovács Imre, Vilke Köztársaságunk szeretett vendégeit, a szovjet kolhozok parasztküldötteit mindenütt, ahol csak járnak, dolgozó népünk lelkes ünneplésben részesíti. Megérdemlik az ünneplést, mert mindnyájan munkások és a szovjet mezőgazdaság élenjárói. A szovjetunió kiküldöttei tudásukat nem szigetelik el földműveseinktől, mint a kapitalista államokban a konkurencia miatt, sőt örömmel állnak rendelkezésünkre, bármilyen kérdést intézünk hozzájuk, mert tudják, hogy ezzel a békét szolgálják és elősegítik országunk fölvirágoztatását. Az új szovjetemberek, mérföldes léptekkel közelednek a kommunizmushoz; nem önzőek, hanem a közösség gondolata lakik bennük, igyekeznek segíteni mindenütt, ahol csak tehetik, a dolgozókat nehéz munkájukban. A bratislavai kerület meglátogatása után ugyanilyen szándékkal keresték föl a nyitrai kerület szövetkezeteit, traktorállomásait és állami birtokait is. Vágfarkasd ünnepi díszben és szeretettel fogadta a világ legfejlettebb mezőgazdaságának élenjáró dolgozóit, a szovjet kolhozok parasztküldötteit élükön Szmirnová elvtársnővel. Ez az ünnep nem külsőségeivel, hanem tartalmával hagyott felejthetetlen emléket a farkasdi és a környékbeli EFSz-ek tagságának és az ott megjelent kis- és középpara'ztoknak, akik különböző járásokból jöttek el, hogy üdvözöljék a szovjet vendégeket és tanuljanak azok tapasztalataiból. Vendégeink délelőtt a szövetkezet gazdaságát tekintették meg és elismerően nyilatkoztak, különösen a sertéstenyésztésről. Délután pedig sor került a kultúrház nagytermében a vitára, melyen nagy számban vették ki részüket a szövetkezet tagjai és a szövetkezeteken kívül álló földműveseink. Sz. X. Korotkov a „Sztálin“ gabonatermelő kolhoz elnöke, beszélt a kulákok aknamunkájáról, a kolhozok alakulásának idejében a Szovjetúnióban. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta; „Amikor a kolhoz tagjai látták, hogy a kulákok állandóan szabotálnak, gyűlést h'vtak össze és határozatukban kérték a kormányt és a Pártot, hogy tegyen intézkedést a kulákok likvidálására. így történt meg Szovjetunióban a kulákok felszámolása. Sz. X. Korotkov útmutatást adott a szervezési kérdésekben is. Ennek során kijelentette, hogy a szövetkezetek vezetőinek, becsületes odaadó és hazájukat szerető földműveseknek kell lenniök. Konstantin Romanov a Kropotkini szovhoz igazgatója felelt az Ifjúsági Falu szövetkezetei tagjainak, arra a kérdésére, vájjon igaz-e, hogy a Szovjetúnióban a kolhozok és a szovhozok csak bzonyos fajtájú növényeket termelnek? Sem a szovhozokban, sem a kolhozokban nemcsak egy bizonyos kultúrát termelnek, — mondotta K. R. Romanov. Minden szovhozban és kolhozban több fajta növényt termesztünk. Természetesen figyelembe vesszük a vidék éghajlatát és ennek alapján szabjuk meg, hogy milyen növényt termeljünk. Kizárólag csak olyan kultúrát termelünk, mely a vidék talaját, időjárását szereti. Például Kubányban jó őszibúza, napraforgó, cukorrépa és kukorica terem. Ebben a körzetben csak ezeket termeljük. Szibériában pedig jól bevált a tavaszibúza, az árpa, len és a zab. Közép-Ázsiában rizst, gyapotot és szőlőt termelünk. Gavrilovics Ivan Parafilov kolhozelnök felelt arra a kérdésre, hogy télen mivel foglalkoznak a kolhoz tagjai, ha a hó és a hideg idők beálltával a mezőn a munka befejeződik. Ilyenkor van a tanulás legfőbb ideje. Tanulókörök szerint szervezzük meg tagjainkat, — mond.fa Parafilov elvtárs. Tanulunk, hogy a jövő esztendőben magasabb hektárhozamot érhessünk el és hogy emelhessük állataink termelékenységét. Ezenkívül fát is vágunk az erdőben. Bebiztosítjuk az egész évi tüzelőanyagot és kijavítjuk szerszámainkat a tavaszi munkálatok gyors és sikeres biztosítása érdekében A vitában szovjet vendégeink még egész sor kérdésre adtak feleletet: a farkasdi szövetkezet és a környező szövetkezetek tagjai nagy figyelemmel hallgattak végig. A vita végén értékes tárgyakkal ajándékozták meg EFSz-eink a küldöttség tagjait. Nagy ünneplés közepette búcsúzott el Farkasáról a szovjet parasztkülödttség, s folytatta útját a bajcsi, állami birtokra. Megtekintették az állami birtok lóistállóit. Szép testű versenylovak, igás és anyakancák keltették fel figyelmüket. Nem mulasztották el megtekinteni a tehenészetet sem. Berijagina elvtársnő, az Ivanovoi állattenyésztő kolhoz vezetőnője, hasznos tanáccsal látta el a fejőket, kik a tehenek körül dolgoztak. A tejhozam növelésének előfeltétele a szakszerű állatgondozásnál kezdődik. Mondotta Berijagina elvtársnő. Fontos a tehenek pontos etetése is. Ugyanakkor a fejést sem szabad elhanyagolni. Ha elmulasztjuk a fejés pontos idejét, csökken a tejhozamunk, még akkor is ha bármilyen jól is takarmányozunk. Helyezzünk nagy súlyt a tehén tőgyének karbantartására,^ hogy a tej kifejését könnyitsük és meggyorsítsuk. Kolhozunkban egy tehén átlag évi 6000 liter tejet ad. De van olyan tehenünk is mely 11.000 litert ad évente. A következő takarmányozás mellett: 40 kg nyersburgonya, 15 kg silótakarmány, 12 kg takarmányrépa, 4 kg darakeverék, 50 gr. só, 40 gr. csontliszt és 10 kg széna. Ez napi adagja a bolsevnica nevű fajtehenünknek, Berjagina elvtársnő bemutatja a tehén tőgyének gondozását melyet naponta négyszer fejünk, — magyarázta Berijagina elvtársnő. Ebéd után a bajcsi állami birtok dolgozói és a szomszédos községek földművesei jelenlétében vita indult a földművelés időszerű kérdéseiről. A vitát Szmirnová elvtársnő vezette végig, nagy gondosággal. Az állami birtok dolgozói élénk érdeklődést tanúsítottak a lentermelés iránt. Majorová elvtársnő ismertette a lennel kapcsolatos munkálatokat, melyeket a Szovjetúnióban gépekkel végeznek el. Arra a kérdésre, hogy Szovjetúnióban milyen módszerekkel értek el nagy eredményeket, Pankov elvtárs a következőképpen válaszolt: „A mi tudományunk materialista világnézeten alapul. Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveinek tanulmányozása folytán a szovjet nép gondolatvilága megújhodott. Tudósaink saját tapasztalataikon keresztül jutottak el odáig, hogy a természettel való harcot felvették. Ma már mi is az ő nyomukon haladunk. Liszenko és Micsurin módszereit alkalmazzuk, s igen szép eredményeket érünk el. Kerületenként az éghajlatnak megfelelően kísérletező állomásaink vannak, melyeket az állam a legmesszebbmenően támogat. Az új agrobiológiai tudományt már régebben alkalmazzuk, növényeinket gabonaféléinket a füves vetésforgó módszer szerint termeljük, így a rozs egyszeri vetés után 3—4 évig is eltart. Olyan helyen, ahol a talaj kevés ásványi anyagot tartalmaz lucernát vetünk. A lucernának mélyrehatóié gyökerei vannak és éppen ezek a gyökerek viszik a talajba a szükséges ásványi anyagokat, melyre a talajnak elegedhetetlen szüksége van. Olyan vidéken, ahol a talaj száraz, az erdősávok kiültetését szorgalmazzuk, így teremtjük meg a talajnedvesség előfeltételét. Különböző vidékekről átültetéssel, növényeket telepítünk át, más éghajlat alá, melyek száraz, vagy túl nedves helyen voltak. Az új környezetben a növények szépen fejlődnek és bőséges termést nyújtanak. Csehszlovákiába való érkezésünkkor láttuk, hogy gabonáitok nagy része meghajlott s a földön fekszik. Hiba ez, mely a hektárhozam csökkenését idézi elő, nem választottátok meg jól a műtrágyákat és a talajt az elvetendő gabonanemű számára. Nálunk ez a jelenség nem látható, — fejezte be Pankov elvtárs. Földműveseink, s az állami birtokok dolgozói kitörő tapssal, éljenzéssel adtak kifejezést tetszésüknek erre a világos magyarázatra. Köszönetük jeléül adták át Romanov elvtársnnak a bajcsi állami birtok versenvzászlaját, aki meleg szavakkal Sztálin, Gottwald, Široký éltetésével, a Csehszlovák-Szovjet barátságot elmélyítve búcsúzott el a bajcsi dolgozóktól. < Nagytőre lakossága szeretete vette körül a szovjet kolhozparasztok küldöttségének tagjait. Az ország egyik legjobb IV. típusú EFSz-ét látogatták meg vendégeink. A küldöttség minden egyes tagja elismeréssel nyilatkozott és megelégedését fejezte ki Tőre földműveseinek, kik a nagyüzemű közös gazdálkodás szakszerűen és igen jó eredménnyel végzik. Tőrén nem kell sokat beszélni. Itt a tettek bizonyítanak. Itt van például az EFSz által épített szülészotthon és a gazdasági épületek sorozata, mely nagyüzemű .gazdálkodásunknak megfelelően épült. Szovjet vendégeink meleg szeretettel szorították meg Furinda elvtárs kezét, még nagyobb tettekre buzdítva a szövetkezet tagságát. A Szovjetúnió dolgozóinak útmutatása, tapasztalatai legyenek mindnyájunk számára biztatók. Serkentsenek bennünket újabb és újabb feladatok elvégzésére. A kapitalizmus alatt is jöttek hazánkbakülföldi látogatók, de nem abból a célból, hogy tanítsanak. A tőkések profitjának emelése érdekében, politikai gengszterek látogatták országunk természeti szépségeit. A szovjet vendégek mindnyájan egyszerű dolgozók. A magas termelés hősei, kiknek oroszlánrészük van a szovjet mezőgazdaság világviszonylatbani elsőségének kiépítésében, Ők kommunisták és kitartó szorgalmas munkával, meggyőzéssel, példával, tudománnyal bebizonyítják az egész világ dolgozó földműveseinek, hogy csakis a közös nagybani termelés hozhatja meg a jólétet éis boldogságot, falvaink parasztságának. Az így megszervezett gazdálkodás megszünteti az embernek, ember által való kizsákmányolását és eljutunk a szocializmusba. A szovjet gazdag tapasztalatok alapján dolgozunk, akkor a siker nem maradhat el. Mint Gottwald elvtárs mondotta — a jó termés és a munkatermelékenység lesz az a jól bevált módszer, melyen keresztül kis- és középparasztjaink megértik a haladás magasztos eszméjét, s tagjaivá vállnak az EFSz-nek. Szombath A.
