Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-22 / 29. szám
8 1951. július 22. 6*шЫШиш>ех (pí't/Ct'Cct'l/ l/(/í/fc'l6'í)i,6'M/ ] Truman siet megnyugtatni az aggódó trösztvezéreket Az egész világ feszült érdeklődése kisérte az elmúlt hét legjelentősebb politikai eseményét: a koreai fegyverszüneti tárgyalások megindítását. A tizedikén Keszonban összeült értekezleten Nam Ír vezérezredes, a koreai néphadsereg főhadiszállásának főmegbízottja három pontból álló konkrét javasaim tett. Javasolta a hadműveletek kölcsönös, azonnali megszüntetését, azt, hogy a fegyveres erőket mindkét fél a 38. szélességi körtől tíz kilométernyire vonja vissza és végül javasolta a Korea területen levő összes külföldi csapatok mielőbbi kivonását. Olyan javaslatok ezek, melyek kétséget kizáróan alalkalmassak arra, hogy a több mint egy év óta tartó, borzalmakban bővelkedő háború megszüntetésére irányuló tárgyalások alapjául szolgáljanak. Az imperialista támadok azonban nem akarják befejezni azt a háborút, amelyben a náci barbárságot is felülmúló állati vadsággal irtják a békés lakosság, gyermekek, asszonyok tíz és tízezreit. Az USA tőkés köreiben számos ellenkezője volt (és vanvan) a fegyverszünetnek, a koreai békének. A tárgyalások meginditásákor maga Truman sietett megnyugtatni az aggódó trösztvezéreket, hogy az esetleges fegyverszünet nem érinti a hadianyaggyártást, az amerikai nagytőke profitjának bőven áradó forrását. „Valóságos katasztróoa volna az USA és azegcsz világ számára, ha a koreai fegyverszünetet az amerikai fegyverkezés ütemének meglassulása követné” — mondotta. A legutóbbi napok eseményei azt bizonyítják: helyénvaló volt, hogy a kínai békebizottság a tárgyalások előestéjén éberségre intett és felhívta Kína népét: „folytassa elszánt erőfeszítését az amerikai agresszió elhárítására.” Az amerikai tárgyaló bizottság — ürügyül hasz nálva azt, hogy a koreai küldöttség nem járult hozzá, a külföldi újságírók megállapodásellenes becsempészéséhez a tárgyalások körzetébe — a megbeszé-, léseket félbeszakította. Maga az a tény azonban, hogy tizenhárom hónapos, lényegében eredménytelen hadviselés után, a kezdetben oly pöffeszkedő támadók a harcmezőről a tárgyalóasztalhoz kényszelültek: a béketábor nagy, aig felbecsülhető győzelme. E győzelem alaptényezője: a béketábor, s mindenekelőtt a Szovjetunió szüntelen erőfeszítései a béke helyreállítása érdekében, melyek a Malik-javaslatban olyan formát öltöttek, hogy nyílt visszautasításuk szinte lehetetlenné vált; a tömegek világszerte megnyilvánuló nyomása a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése érdekében; az amerikai imperialisták Koreában elszenvedett katonai kudarcai, a koreai néphadsereg és a kínai népiönkéntesek hősies ellenállása és győzelmei. Tömegharc Görögországban Július 7-én Görögország állami alkalmazottai általános sztrájkot hirdettek. Július 10-én hozzájuk csatlakozott a közszolgáltatási üzemek 30.000 alkalmazottja. A szrájkkolók fő követelése: 50 százalékos béremelés és a létminimumr^dc megfelelő fizetés. A Venizelosz-kormány fenyegetőzései ellenére a •ztrájkba bekapcsolódtak a kavallai, pireusi, szalo- Krki, voloszi, agrinioni és más fontos városok dohánygyárainak munkásai. Az állami alkalmazottak iránti szolidaritásuk jeléül támogatták a sztrájkot a vasutasok, továbbá Athén és Pireus községi közüzemi alkalmazottai. Június 16-ika óta tart a sztrájk a parlamenti hajóforgalom gőzösein, ahol a tengerészek egyrésze már sikereket ért el. Azzal kapcsolatban, hogy az amerikai verseny következtében a dohány elértéktelenedett, Drama városban 40.000 dohánytermelő, a munkásokkal és a kisiparosokkal együtt országos tiltakozó gyűlést tartott. Az ország különböző városaiban összesen 80.000 paraszt tüntetett az amerikaiak és a kormány által megállapított alacsony búzaárak ellen. A monarcho-fasiszta sajtó azt írja, hogy a helyzet az országban „viharosnak ígérkezik”, hogy „morajlik a föld mélye”, stb. A parasztpárt és a kommunista párt közös választási népi programmal lépett fel, amely felhívja a dolgozókat, fokozzák harcukat létfontosságú követeséseikért, tömörüljenek az egész népet magába foglaló blokkba és követeljék a szabad választásokat és demokratikus kormány megalakítását. Franciaország hároméves marshallizálásának eredményei A „Marshall-tervnek” Franciaországban történt életbeléptetése óta eltelt alig valamivel több, mint három esztendő alatt (1947-től 1950-ig) a munkanélküliek száma négyszeresére (55.000-ről 220.000- re) emelkedett. Az iparcikkek ára a háromszorosára szökött fel. A frank értékének kétharmadára csökkent. (1947-ben egy dollár 120 frankot ért, most pedig 360 frankkal egyenlő.) Erősen fokozódott az infláció: jelenleg 1661 milliárd frank van forgalomban, az 1947. évi 730 milliárddal szemben. A csődök száma egyre növekszik (1947-ben 1578, 1948-ban 2654, 1949-ben 4560, 1950-ben pedig 5849 csőd volt). A francia kormány a „Marshall-' terv” alapján nyújtott „segítség” címén 500 milliárd frankot kapott, ugyanakkor pedig • 2047 milliárdot költött háborúra; az ország külső adósságai négyszeresükre: ЗТ)0 milliárdról 1290 milliárdfrankra emelkedtek. Az USA huszonötmilliódolláros kölcsönt ad Iránnak A Daily Worker diplomáciai szemleírója az iráni eseményekkel kapcsolatban írja, hogy az angol külügyminisztérium és az Angol-Iráni Olajtársaság képviselői megértették: Harriman teheráni útja az amerikaiak arra irányuló erőfeszítéseiről tanúskodik, hogy teljesen kiszorítsák Iránból az angol társaságokat. Herbert Gaston, az amerikai Kiviteli és Behozatali Bank elnöke bejelentette, hogy 25 millió dollár kölcsönt adnak Iránnak. Gaston washingtoni magánbeszélgetése során kijelentette, hogy ez a kölcsön az amerikai olajtársaságoknak szabad utat nyit az iráni olajhoz. I A „Szabad Földműves“ június 10-i számában megírtuk, hogy az Ipolysági tejcsarnokban a falusi spekulánsok és kulákok üzletet csinálnak a savóval. Erre a kritikára levelet kaptunk az üzemtől. Tót Géza, az üzemi tanács elnöke, pártjelöltségére hivatkozik és azokat próbálja védeni, akik ezen reakciós, piszkos ügy hátamögött állnak. A levélben ez áll: „A tejcsarnok alkalmazottjai sem kulákokkal, sem más egyénekkel semmiféle üzleteket nem bonyolíthatnak le, amennyiben a savónak a javarésze az állami birtokok, az EFSzek és a kommunális vállalatok részére kötötték le. Az esetleg felmaradt savóból a munkások kapnak, esetleg egyes kisgazdák és az ipolysági munkásosztály“. Kíváncsiak vagyunk, hogy Tót Géza és azok, akik sugalmazták neki a kritikánkra való helytelen reagálást, melyik kategóriába osztják be Darányi Józsefet, 38 ha-os kulákot és spekulánst, ha csak az általuk megnevezettek kaphattak savót. Darányi Józsefről ugyan ebben a számban azt írjuk, hogy készakarva kiszántott egy fél ha cukorrépát, amivel egy vagon cukorrépával károsította meg nemzetgazdaságunkat. Darányi József 70 darab sertést tartott spekulálás céljára, az ipolysági tejcsarnok savójából. Hogy mennyire igazuk volt, bizonyítja az is, hogy Darányi Józseftől, az illetékes hatósági szervek kritikánk nyomán felvásároltották a spekulálás céljára tartott sertéseket. Mi tudjuk azt, hogy Darányi úr nem ingyen jutott ehhez a megtisztelő elbánáshoz. Tudjuk, hogy nem egy alkalommal borocskával is kedveskedett Darányi úr azért, hogy elsőbbsége legyen az igazi kis- és középgazdák, az EFSz-ek és az állami birtokok között. Ugyanakkor megtörtént, hogy a kis- és középgazdák hosszú ácsorgás után zúgolódva mentek haza. mert nem kaphattak savót, mivel, Darányinak és más hasonló spekulánsoknak elsőbbségük volt. Az állításaink igazolására felsorolunk néhány nevet. Bodonyi Sándor 30 ha-os ipolysági kulák. Kuzma és Kozár Mihály Apátmarót község legnagyobb kulákjai, akiknél május 24-én szalonnázás és borozás körbe ott érték a savószállítókat. Holló Anna 20 ha-os kulákasszony Apátmarótról. aki egv liter tejet sem adott be a közellátásának, még helybe is szállították neki a savót. Mi kíváncsiak vagyunk közbe ott érték a savószállítókat. Hulló Annákon kívül kinek van érdeke a kiszipolyozó kulákok támogatásához? Minket egy csöppet sem bánt a levél és annak a hangja gyakorlatból ismerjük már ezt. „A cikk megzavarta az üzem menetét és a jó hírnevét, szokta mon-A somorjai EFSz csak a tél folyamán alakult meg, tehát még az ősszel mindenki maga vetette el búzáját Még nem volt egységes vetéstervük, s azért a jelenlegi aratás az apró parcellákon még eléggé költséges és hátránvos, mert minden parcellát előbb kézzel kell körülaratni. Annak ellenére, az aratás elég gyors ütemben folyik. Már az is nagy előnyt jelent, hogy a községben majdnem mindenki tagja a szövetkezetnek és így a gépeknek nem kellett egyik dűlőből a másikba átmenni üresen, hanem sorba aratja a tagok búzáját. Ez szerint a második típusnak megfelelően dolgoznak. A megegyezés szerint a termést mindenki maga veszi fel, vagyis a cséplésnél a gabonát mindenki megkapja a saját földéről, de a szalmát már egy kazalba rakják össze. Figyelmeztetnünk kell a tagokat, hogy ez esetben a jövő évi vetőmagot ne a FRSz-nek, hanem az EFSz-nek adják át, mert különben ez őszre hiányozni fog. Ezévben mindenkinek gondoskodni dani majdnem minden kritika használatánál az ügy hátterében megbújt reakció, aki a legtöbb esetben a munkások háta mögé bújik ps közülük használ fel egyeseket a kritika megcáfolására. A bálványi állami birtokról június 17-én „A bálványi állami birtokon csak az igazgató úr tud mindent“ című kritikai cikkükre is hasonló levelet kaptunk. Azóta azonban az történt, hogy a hivatalos szervek az ügyet kivizsgálták és ennek következtében Szokolovics „Igazgató urat“ eeltávolították az állami birtok éléről, aki baloldaliságával nagyon ügyesen befolyásolta a munkásokat. de ugyanakkor szabotálta az állami birtok fejlődését. A levélben azt is nehezteli Tót Géza, hogy azt mertük állítani, hogy „különböző ürügyekkel kiüldözték a Párt tagjait az üzemből, hogy a reakció szabadon garázdálkodhasson“. Tót Jánosról, a Helyi Pártszervezet alelnökiről, az üzem volt kapusáról van szó, akit minden ok nélkül az üzemből elbocsájtottak. Az elbocsájtást a hivatalok sem hagyták jóvá. Ez azonban nem változtat állításunkon, mert Tót Jánost beteg létére olyan munkára osztották be, hogy kénytelen volt önként elmenni. Mi volt Tót elvtárs bűne? Az, hogy görcsösen védte dolgozó népünk vagyonát, az, hogy Tót fekete fuvarozáson ért többeket. hogy pontosan vezette az üzem területére belépők névsorát és ebben az is szerepelt, hogy Dr. Salkovszky Jenő, a magyar fasizmus által megbízott felvidéki miniszter, gyakran jár éjjel az üzem területére. A legnagyobb bűne pedig az volt. hogy belenyúlt za üzemmel szemben kötelességét nemteljesítő Mai“rik Rudolf üzemvezető hatáskörébe is Tót távozásával tényleg megváltozott minden. Most már az üzem területére való belépéssel nem a reakciósok vannak korlátozva, de a kommunisták, nehogy felfedezzenek bizonyos nekik nem tetsző dolgokat. Ennek dacára tudjuk azt is, hogy Tót helyett Lucina János smelinárt, egj^ régi agrárpárti maradékbiríokos fiát akarják felvenni, akinek államellenes cselekedetei végett elkobozták a vagyonát. Tót Laios (tóbi) szabotáló kulák veje, Krízs Aladár, a tejcsarnok egyik hivatalnoka már áldomást is ivott rá. Mi azonban tudjuk, hogy hiába ittak a róka bőrére. Ezzel szemben nem vették fel üzemi munkára a helyi Nőszövetség azon becsületes tagjait, akik a növényápolási munkálatoknál az állami birtokon szorgalmas munkájukkal példával jártak elő. Ezek mind hozzátartoznak az ipolysági tejcsarnok jó hírnevéhez. kell arról, hogy vetőmagja biztosítva legyen, mert a raktárszövetkezetek csak cserébe fognak kiadni tiszított vetőmagot. A földek technikai rendezését tavaszszal végezték el és a tavasziakból már egységesen vetettek- Tehát félig még második, félig pedig III. típus szerint folyik a munka. A tarlóhántást már úgy végzik, £pgy a tagok földjeit, amelyek egymás mellett vannak ott eltüntetik a barázdákat. Még egyet szeretnék a tagok figyelmébe ajánlani, ami a szövetkezet fejlődésének szempontjából nagyon fontos. A legjobban ügyeljenek arra, hogy a tagok az egymás közötti személyeskedést lehetőleg kerüljék és ha vannak is nézeteltérések ezeket bolsevik módon kell kiküszöbölni. Sohasem vádoljanak a tagok egymást oktalanul, hanem mindig győződjenek meg előbb a tényekről. Természetes, hogv hibát az emberek szoktak elkövetni, de azt intézzük el Mindent egyszerre.. Arat a szovjet kombajn Traktoristáink az aratással egyidőben végzik el a tarlószántást Egymásután telnek a zsákok A gabonát a cséplőgépektől szállítjuk a FRSz-be anélkül, hogy ezen a reakciósok örüljenek. Ezt csak azért említem meg, mert történt a tagok között nézeteltérés és már a reakciós körökben mulatnak rajta, hogy majd csak sikerül a tagok között az egységet megbontani. Somorjai kis- és középföldművesek! Munkátok eddigi eredménye bizonyítja hogy bátor lépésekkel haladtok a szocializmus felé vezető úton, bebizonyítottátok ezt azzal, hogv répátokat és egyéb ültetvényeiteket nem hagytátok elgyomQsodni, harcoljatok sikeresen a reakció ellen, mert munkátok csak így lesz eredményes. Losonci Hogyan aratnak So^orján Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava, Štúrova б. — Telefon: 274-03. — Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Oráč” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41 -Irányító postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egv évre 100.— Kčs, félévre 50.— Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si
