Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-29 / 30. szám

яша S \ / Ara 2*~ Kis II. évfolyam 30. szám. Ä Csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja Bratislava július 29. Okulva eddigi hibáinkon gyorsítsuk meg a gabona betakarítását Ä nägymegyeri járásban az spácaszakáfEasi ' Hat nap alatt fejezték b® az aratást, a tervbe vett 12 nap helyett Dolgozó parasztságunk szorgalmas és példaadó munkával aratta le gazdag ga­bonatermésünket. Millió és millió gabo­nakéve kerül most a cséplőgépbe. In­nen szorgos kezek a termést duzzadó zsákokban raktárainkba szállítják, hogy biztosíthassuk dolgozó népünk élelme­zését. Termésbegyűjtési terveinkben min­denkor kell számolnunk a kedvezőtlen időjárással. A betakarítási ennejs meg­felelően kell végezni. Az utóbbi napok esőzései és zivatarai miatt a betakarí­tásban lemaradt helyeken károsodás ér­te a gabonatermést. Ez kell, hogy figyel­meztetésül szolgáljon a visszamaradók­­nak, hogy jobb szervezéssel és minden erő latbavetésével pótolják a mulasztá­sokat. A jó munkaszervezés az emberi és gé­pimunka és az igák öszhangba hozása a kedvező időjárás minden órájának alapos kihasználása, ezek a termésbeta­karítás sikerének az alapfeltételei. Ez­zel megóvjuk termésünket az időjárás szeszélyeitől és ezzel biztosítjuk dolgo­zó parasztságunk, EFSz-eink jövedelmét és dolgozó népünk ellátását. Erősítjük a békét és országunk biztonságát. A terménybegyűjtési munkálatok ed­digi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy fejlett EFSz-eink a betakarítási munká­latoknál a fentemlített tényezőket szá­mításba vették. Az időjárásnak megfele­lően tudtak változtatni terveiken, ki­használtak minden órát, nem torpan­tak vissza a termelő nehézségektől, ha­nem leküzdötték azokat. A munkaerő­­hiányt nem brigádosokkal, hanem a munka jobb megszervezésével pótolták. A termésbetakarítási munkálatokban élenjáró szövetkezetek minden munkát a lehetőséghez képest egyszerre végez­tek. Erejüket és figyelmüket öszponto­­sítottak a legsürgősebb feladatokra. A tarlóhántást nem végezték az aratás ro­vására és ha idejüktől és erejüktől tel­lett a csépléssel sem vártak az aratás befejezéséig, hanem a munkacsoportok, gépek és igák célszerű elosztásával min­dig megtalálták azt a munkarendet, amely elsőbbséggel bírt a terménybe­takarítás szempontjából. Ezekben az EFSz-ekben a termést már learatták, a tarlót felszántották és a másodnövénye­ket is elvetették. A kicsépelt gabonát a gépektől egyenesen a raktárakba szállít­ják. Ezek közé lehet sorolni a tanyi, a kürti az ipolyviski, nagylúcsi, aranyo­si, nagykeszi, nagymegyeri, apáeasza­­kállasi, gelléri stb. szövetkezeteket. A terménybetakarításban azonban vannak lemaradt falvak, EFSz-ek és állami birtokok, ahol rossz a felvilágosí­tó munka, helytelen a munka megszer­vezése. Nem volt kellő éberségük az osz­tályellenséggel szemben és a reakció közömbösséggel fertőzte meg dolgozó parasztságunkat. Nem tudtak gazdál­kodni az idővel és a rendelkezésükre álló munkaerőkkel. Ezért lemaradtak a legégetőbb munkákkal, termésük ki van téve az időjárás szeszélyeinek. Pél­da erre a gútai és andódi EFSz-ek, ahol érthetetlen módon ragaszkodtam még az aratás alatt is a nyolcórai munkaidő­höz. így magától értetődik ez a lema­radás és az, hogy Hegyi Zsigának a gu­tái EFSz tagjának egy havi munkatel­jesítménye 16 munkaegység és az ötven százalékos jutalmazása így nem lehet 1.300 koronánál több. Ha ezt a kérdést alaposan megvizsgáljuk rájövünk, hogy ebben benne van az osztályellenségnek, a kuláknak a keze, aki a nyolc órai munkaidő betartására bíztatja a szövet­kezet tagjait. A gútai szövetkezet tagsá­gának a kapitalizmus alatt esze ágá­ban sem volt aratás idején ragaszkodni a nyolcórai munkaidőhöz, mert örült, ha dolgozhatott tizenhat órát naponta és boldog volt, ha egyáltalán munkához jutott. Ezért különös ma, amikor saját maguknak dolgoznak, hogy az időt né­zik és nem a munka sürgősségét. Az EFSz tagjainak tudniok kell. hogy több munka több munkaegységet, több termést és magasabb jutalmat jelent. Ez a legelemibb dolog mellyel tisztá­ban kell lennie minden szövetkezeti tagnak. Azzal, hogy az órához görcsö­sen ragaszkodnak a halasztást nem tű­rő aratási munkálatoknál, veszélyez­tetik a munkaegységekre eső magas­abb jutalmazást. Ezzel a magatartás­sal csak önmaguknak okoznak kárt és a kulákságct, az Osztályellenséget szol­gálják. A lemaradás* • ka. :«ok EFSz-ben a hiányos szervezés Példa erre ’ászói EFSz, mely jelentős segítséget kapott az aratási munkálatnál a téglagyári munkásoktól. De ugyanakkor nem gondoskodott a munka olyan megszer­vezéséről, hogy a kapott segítséggel előbbre lendítsék a betakarítási mun­kálatok menetét. Ar^ógépeik csak egy­oldali vágással dolgoztak. A fele utat üres járattal tették meg. így a munka­csoportok munbabiányában ácsorogtak és valósággal a gépekből szedték ki a kévéket. Ebben az' esetben helyénvaló lett volna a munkaerők átcsoportosítá­sa. A felesleges emberek kaszát fognak és segítenek az aratásban, vagy pedig ha elég a munkaerő akkor csépelhettek volna. Dolgozó parasztságunk és EFSz-nek tanulniok kell az eddig elkövetett hi­bákból, jobb munkamegszervezéssel­­nagyobb figyelmet és gondoskodást kell szentelni a betakarítási munkálatoknak. A kedvezőtlen időjárás valószínűleg meg fog ismétlődni. Az eső és a zivata­rok után legyen gondunk a gabonake­resztek szárítására, mindig, mikor an­nak szüksége mutatkozik. A gépekre való bordáson kívül ké­szítsünk, most már asztagokat is, hogy a kedvezőtlen idő után, amikor még a gabonakeresztek nem száradtak meg, vagy a földekre még nem mehetünk, azonnal hozzáfoghassunk az asztalok­ból való csépléshez. Meg kell szervezni falvainkban minden számbajöhető munkaerőt, minden igás­­fogatot és minden gépet. Gazdag termé­sünk megmentésére. Meg kell menteni minden gabonakeresztet, minden kévét és minden kalászt. Az időjárás viszon­tagságaitól, amely dolgozó parasztsá­gunk munkájának és szorgalmának gyü­mölcse és egyben a Párttól és munkás­­osztályunktól nyújtott segítséget is ma­gában foglalja. Dolgozó parasztságunk a heszolgál­­tatási kötelezettségeken felül beadott minden mázsa búza és árpa után a reö­­des áron felül 200 és a rozs után 175 korona hozzáfizeíést kap. Ezenfelül ke-* nvérgabona minden mázsáia után 50 kilogram korpát hivatalos áron. Fzek a hozzáfizetések a gabonaárához újabb segítség a népidemokratikus állam ré­széről dolgozó parasztságunknak. El­ismerése annak a munkának, melyet parasztságunk a termés frontján az ötéves terv sikeréért és a szocializmu­sért folytat. Amikor a népidemokratikus államunk részéről a jó gabonatermés ellenére még hczzáfizetést is kapunk a beszol­gáltatáson felül leadott gabona után, ne­felejtsük a múltat, a kapitalizmus alatti szolgaságot. A gabonaárak nem voltak biztosítva dolgozó parasztságunk szá­mára. az aműgyis alacsony termés mel­lett. Aratás után a kapitalista állam hú-Az elmúlt szombaton adta át Faraga elvtárs a járási pártvezetőség nevében a járás versenyzászlaját az apácasza­­kállasi III. típusú szövetkezetének, melynek példásan megszervezett mun­kacsoportjai hat nap alatt végezték el azt a munkát, amit előzőleg 12 napra terveztek. Két állandó munkacsoport hat nap alatt összesen 200 ha gabonát aratott le. Egy-egy munkacsoportban két pnkötözőgépet és 24 tagot osztottak be Az aratásban derekasan megállta helyét Szentes elvtárs traktorista­­brigádja, akik nappal arattak, éjjel pe­dig' szántottak és fáradságot nem is­merve dolgoztak a siker érdekében. Az aratás gyors befejezését, nagy­ban elősegítette a jól kidolgozott mun­­katerv. Pontosan megállapították, hogy egy munkacsoportnak 57.5 ha búzát és 42.5 árpát kell learatnia, ezenkívül a csoportok felosztották egymás között a táblákat és így mindenkinek meg volt a maga beosztása. A csekélyszámú szö­vetkezei:! tagság ,tehát csodákat tudott művelni. Bebizonyították azt, hogy a kollektív munkával és a gépek felhasz­nálásával rövidebb idő alatt, olcsóbban és kevesebb fáradsággal lehet az ara­tást elvégezni. Tehát hiába örültek a reakciós kulá­­kok annak, hogy a szövetkezeti tagok nem bírnak a munkájukkal. Az öntuda­tos kis- és középföldművesek, akik megértették Gottwáld elvtársnak azt a jelszavát, hogy bátrabban előre a szo­cializmus felé, le tudták küzdeni a ne­hézségeket. • De nemcsak az aratásban végeztek jó munkát, hanem a tarlóhántásban és a cséplésben is. Az összes tarlót fel­szántották, mert tudják, hogy a tarló­hántás idejében való elvégzése biztosít­ja a jövő évi magas terméshozamot. U­A tanyi szövetkezet már az előbbi időkben is szép eredményeket muta­tott fel. A , tavaszi munkaversenyben is a második helyen volt a járásban és ugyan ezt a helyet foglalta el az aratá­si versenyben is. Ez a sjker annak tulajdonítható, hogy jól megszervezett állandó mun­kacsoportjaik vannak. A két növény­­termelési munkacsoport öt önkötöző­géppel hat nappal előbb fejezte be a 225.5 ha gabona learatásáí. mint aho­gyan azt előzőleg tervezték. Az ara­tással egyidejűleg 180 ha-on elvégezték a tarlóhántást is, tehát 80 százalékban. A harmadik helyet a gelléri III. ti pusú EFSz érte el- A három állandó munkacsoport három önkötözőgéppel í65 ha gabonát aratott le összesen. Az aratást három nappal előbb fejezték be a kitűzött időnél. Ezt ♦kívül 85 ha­­on, tehát 75 százalékban felszántották a tarlókat. A másodvetéseket pedig százszázalékig elvégezték. Ezek a kis és középföldművesek te­zott egyet az adóprésen, a bank, a kulák és a falusi spekuláns az uzsorakamat kifizetését tüzzel-vassal követelte. így kénytelenek voltunk eladni a termést, a termésnek még azt a részét is, mely­re családunknak lett volna szüksége. El kellett adnunk olcsón családunk, szá­jából azt a kenyeret is, amelyet ké­sőbb uzscraáron voltunk kénytelenek visszavásárolni azoktól a spekulánsok­tól, akik lestek szprultságunkra, hogy gyancsak jól haladnak a csépléssel és ha az idő kedvez, pár napon belül befe­jezik. Az elcsépelt gabonát egyenesen a FRSz-be szállítják, csupán a vetőma­got, takarmányabrakot és a tagok ré­szére szükséges mennyiséget hagyják meg. Faraga elvtárs mielőtt átadta volna a vándorzászlót, meleg szavakkal mon­dott köszönetét a szövetkezeti tagok­nak, lelkes odaadó munkájukért. Vörös László, a szövetkezet elnöke, aki meghatva vette át a dicsőség zász­laját, szintén köszönetét mondott Pár­tunknak és annak nagy vezetőjének Gotttwald elvtársnak, valamint Sztálin elvtársnak, hogy a felszabadulás által lehetővé vált számukra az építőmun­ka. Az elnök szintén megköszönte a traktoristáknak a fáradságot nem is­merő munkájukat, majd megígérte, hogy a jövőben még jobban fognak igyekezni, hogy azt az elismerést to­vábbra is kiérdemeljék. Minden jel arra mutat, hogy az apá­­caszakállasi szövetkezeti tagok a jövő­ben is igyekezni fognak, hogy nemcsak a járási, de a kerületi versenybe is el­sők legyenek. Mi hisszük, hogy a célú­kat, el is fogják érni, ehhez azonban fontos, hogy a tagszerzésben ugyan­olyan szép eredményeket érjenek el, mint az aratási munkálatokban. Az eddigi -eredmények ezen a téren bizo­nyítják, hogy a szövetkezeti tagok nin­csenek izolálva a többi kis- és közép­­földmíívesektől, mert napról-napra több az újonnan belépő tagok száma. Az apácapaakállasi kis- és középföldmíí­­vesek mindjobban rájönnek arra, hogy a szebb és boldogabb jövőt csak úgy tudják biztosítani, ha összetartanak és közösen dolgoznak a szocialista építés­ben. Losonci. hát megértették az idők szavát is, rá­jöttek arra, hogy a rég elavult mód­szerrel való gazdálkodás már ideiét múlta és ha életszínvonalunkat emelni akari"k, akkor ez csakis a nagyüzemi gazdálkodással és a jól megszervezett munkával ér jük el. Távolról sem kielégítő a" helyzet Medve községben. Itt a kis és közép­­földművesek csoportokban arattak u­­gvan és így elérték, hogy jóval rövi­debb idő alatt fejezték be az aratást, mint a csoportokon kívül állók, de kö­zei sem tudnak olyan szép eredménye­ket felmutatni, mint a szövetkezeti dolgozók. Medvén a kulákok is társul­tak az aratásnál- Például Molnár Já­nos 20 ha-os kulák és Kulacs József 16 ha- os kulák aratóit egy csoportban, de a kis és középföldművesek már las­san elfelejtik a cséplést is, mikor ők még mindig aratnak. Valószínű a két jóbarát nem fogja egymást kizsákmá­nyolni, amint azt aratóikkal csinálták a múltban. a mi munkánk és nyomorunk az ő gazdaságuknak legyen kiapadhatatlan forrása. Később mikor már nekünk is vásárolni kellett a kenyeret, amikor a földbirtokosok és a kulákok adták el a termésüket, magasra szöktek az árak. Ilyen volt a múltúnk, mely a dicső vö­rös-hadsereg felszabadítása folytán örökre megszűnt. Ma munkánk gyümöl­cse a miénk. Vele építjük a szebb és boldogabb jövőnket. » Tany község III. típusú EFSi-e érte @1 a második helyet a nagymegyeri férés aratása versenyében / . /

Next

/
Thumbnails
Contents