Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-23 / 51-52. szám

Irta: Major Sándor Mint a jó gazda, aki becsületesen el­végezte munkáját, bevetette a földe­ket, előkészítette a talajt a jövőévi bő termés számára, eleget tett a beszol­gált atásí kötelezettségének és számot vet évi munkájáról, úgy vet számot ezen az ünnpeen minden jóakaratú, minden békeszerető ember, vájjon mennyit tett hazája megerősödésért a béke megőrzé­sének érdekében. A jákaratú emberek a világ minden táján csak a békére gondolnak ezen az ünnepen. Több, mint nyolcszázmilió em­ber hittel és reménnyel bizakodva for­dul a hatalmas Szovjetunió felé, Sztálin elvtárs,, a földkerekség valamennyi d Anbzójának bölcs vezére felé. A világ minden dolgozójának, parasztságának, valamennyi békeszerető ember békéjé­nek egyetlen biztosítéka a szovjet em­ber páratlan hősiessége, kimeríthete­tlen ereje, amellyel hazájában a kom­munizmus gigantikus alkotásait, a tar­tós világbéke megdönthetetlen pilléreit építi. Amikor hazánkban, Pártunk irányí­tása mellett, a szocializmust építjük, a szovjet ember nyomdokain haladunk, aki nem ismeri többé az embernek em­ber által való kizsákmányolását, de erejének teljes latbavetésével a tartós békére törekszik. A felszabadulás óta valamennyi elért sikerünket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak köszönhet­jük, valamint a Sztálini Alkotmánynak, amely véres harcok árán kinevelte az újtípusú szocialista embert. Ezért ezen az ünnepen hálánkat fejezzük ki a nagy Szovjetunió iránt, amely felszabadulá­sunk után is mindent elkövet, hogy ipa­runkban, mezőgazdaságunkban egya­ránt, gazdag tapasztalataiból kiindul­va, kimagasló eredményeket érhessünk eZ. Ezt a karácsonyt is, az igazi béke ünnepét, a Szovjetúnió tette számunkra lehetővé. Ma már nem kell munkáért esdekelnünk. Elmúltak azok az idők is, amikor az urak kény-kedvének voltunk kiszolgáltatva. Elmúltak azok az idők, amikor megaMzottan vártuk a karácso­nyi Segélyt, alamizsnát, hogy gyerme­keinknek kárácsonyfát vásárolhassunk holmi csekély díszítéssel. Ma menjetek munkás- és parasztszülők mennyi cu­krot vásárolnak gyermekeiknek, holott ezelőtt dideregve állhatták a kirakatok előtt s lesték a jószívű urak és höl­gyek ajándékozó kedvét. A mi gyerme­keink, hála gondoskodó Pártunknak és népi kormányuknak, ma nem ismerik többé ezt a megalázó helyzetet. Az úri 7';zsákmányotokkal együtt eltűntek az éhező, rongyokba öltöztetett kolduló gyermekek is. Amikor ma a HTJKO és Kuncsice ko­hókombinátok, az új szocialista városok egyre gyorsabb iramú építkezíseit ün­nepeljük és hírt adhatunk egyre növek­vő EFSz-ink számáról és sikereiről, amelyekkel megteremtjük a munkás­­osztály és párásságunk eltéphetetlen szövetségét, nemcsak a jelent, hanem a gyermekeink jövőjét, a tartós békét ünnepeljük. A munkásos-zééíly a Párt vezetésével mindent elkövet, hogy kiemelje a pa­rasztságot az évszázados robotból, hogy minden parasztból öntudatos dolgozói neveljen. Ezért termelik gyáraink a traktorok ezreit és létesítik a traktor­állomások százait hazánkban, hogy a parasztságnak segítségére legyen és a falut közelebb hozzák-a városhoz. A munkásosztály és parasztság szövetsé­ge tette lehetővé, hogy magasabb típu­sú szövetkezeteink száma egyre nő, a paraszt egyre szabadabban lélekzik és a közös szövetkezeti nagyüzemi gazdál­kodás egyre nagyobb tért hódít hazánk­ban. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága még 1951. febru­árjában elhatározta, hogy ipari fejlődé­sünkkel egyidejűleg fokozzuk mezőgaz­dasági feladatainkat is. Ez a határozat nyíltan kimondja, hogy mezőgazdasá­gi termelésünknek az 1953. évre nem 27,3 -kai, hanem 61f.5 -kai kell emelkednie. Mindez azt jelenti, hogy a földek hektár hozamának növelése mel­lett ugyanakkor a tejhozamot, az állat­­állományt, az ipari növények és zöld­ségfélék termelése is fokoznunk kell. Életszínvonalunk állandó emelkedése az élelmiszerek, a hús, a cukor stb., to­vábbá ruházat a bőségesebb termelését követeli meg. Ha igényeinknek minden tekintetben eleget kívánunk tenni, töb­bet kell termelnünk, hogy jobban él­hessünk. S mindennek előfeltétele csa­kis a nagyüzemi termelés, amely mező­gazdáé águnkban a szövetkezeti terme­lésen kérésiül valósíthatunk meg. így lesz gazdagabb parasztságunk és népi államunk is amely a földművelési tu­dományt a világ leghaladottabb mező­gazdaságából, a Szovjetunióból meríti. Ötéves tervünk felemelt feladait a mezőgazdaság vonalán teljesítenünk kell, tehát az 1950-es év 17.1 q-ás hek­tárhozama helyett az 1953. évben már 19.2 q-át kell felmutatnunk. A cukorrépa 19^8. évi 222 q-ás hek­tárhozamát 1953-ban 260 q-ra, a tehe­nek tejhozamát pedig az 1953. évben l.lfi2 literről 1-750 literre kel növel­nünk. Ijasonló emelkedéssel számol öté­ves tervünk valamennyi mezőgazdasá­gi terméknél is. Nem vitás hogy itt fel­sorolt feladataink elérhetők, mert mun­kásosztályunk, a Párt vezetésével és kormáinyunkonkerésztül, minden támo­gatást megad dolgozó parasztságunk­nak feladatai teljesítésére. Nem szabad, hogy a mezőgazdasági termelés ela­vult, régi módszereit alkalm'azzuk, hi­szen ez nagyban kihatna iparunk fej­lőd,ősére is. Mezőgazdaságunknak lépést kell tartania az ipparral, mert fejlődő iparunkaknn egyre több olyan nyers­anyagra van szüksége, amelyet a mező­­gazdaságban is részben előállíthatunk, ötéves tervünk minden feladatának a teljesítése éppoly fontos, mint az óra minden alkatrésze ahhoz, hogy ponto­san működhessen. Nehéziparunk mindenben mezőgaz­daságunk gépesítésére törekszik. A közeljövőben 30.000 traktort és kom­bájnt. ugyanannyi kötözögépet, 26.700 vontatókocsit és 35.000 külömböző ta­lajművelő felszerelést nyújt földműve­seinknek. Hogy dolgozó parasztjaink ezeket a fejlett gépeket a mezőgazda­ságban sikeresen alkalmazhassák, ehez új termelési forma szükséges, mert a termelés maradi termelő formáival so­hasem szabadulnak meg a robottól, ve­­szödségtől és a munkaerő nagyarányú, Az EFSz-ek ebben az énben elsöíz­­ben d°lgoztak előre megállapított munka- és pénzügyi tervek alapján Az' első évi tapasztalatai, bár sok ne­hézséggel is kellett megküzdeni, az/ mutatják, hogy EFSz-eihk nagyobb terméseredményeket értek el, mint egyénileg gazdálkodó földműveseink. Sőt néhány szövetkezetünk olyan ki­magasló eredményeket ért el, a melyet a magángäzdálkodás révén elérni le­hetetlenség. Szövetkezeteink 2.8 má­zsával termeltek többet hektáronként, mint magánszektorunk. A napi átlagos tejhcs.um szfjveikezeteinkben ai első félévben 5 litert mutat, a magángaz­dálkodóknál pedig csak 1.9 liter tejet tesz ki a napi átlag. Szövetkezeteink ezévi közös gazdál­kodása az egyesített nagy par cellák on kézelfogbatóan bizonyította be pa­rasztságunknak a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeit. A szövetkezetek tagjai olyan jövedelemhez jutottak mind pénzben, mind természetbeni járandó­ságokban, amilyent egyénileg gazdál­kodóink eddig elérni soha nem tudtak. Az eredményeket látva, parasztságunk egyre nagyobb számban kéri felvételét * a szövetkezet tagjai soraiba. Az évvégi számadások pedig, ame­lyek előtt szövetkezeteink állanak, újabb ezer és ezer dolgozó kisgazdát vezetnek majd a szövetkezeti gazdál­kodás útjára. A régi rendszer kapitalista termelési formája nem tudja biztosítani élet­­színvonalunk emelkedését. Az ipar ál­lamosítása és a kis üzemi mezőgazda­ságunk nagyüzemi gazdasággá való át­építése hozta meg mindnyájunk élet­­színvonalának emelkedését. Már most, ha összehasonlítjuk egy személyre eső mai fogyasztásunkat az 1916. év fo­gy as tásával, akkor az alábbi kép vilá­gos tájékoztatást nyújt. 1936-ban 1950-ben HÚ8 26.77 kg 39.01 kg Cnkor 23,75 kg 27.34 kg Rozsliszt (kenyér) 66.35 kg 71.35 kg búzaliszt (sütemény) 80.59 kg 124.48 kg Sör 51.66 lit. 86.48 lit. Az életszínvonal további emelését csak úgy tudjuk elérni, ha több lesz a kenyér, a tej, a hús minden dolgozó asztalán, ha többet termel a paraszt, ha fokozottabban áttér a nagyüzemi gazdálkodásra a szövetekezetek nagy­táblás, közös gazdákodására. Amíg az imperialista, marshaUizált országokban egyre nő a munkanélkü­liek hatalmas serege, addig nálunk munkaerőhiánnyal küzdünk. Nem fér kétség ahhoz, hogy mi könnyebben birkózunk meg ezzel a helyzettel, mint a kapitalisták a munkanélküli­séggel. Munkaerőhiányunkat a mun­kásosztály és a parasztság összefogásá­val ki fogjuk küszöbölni. Az amerikai imperialisták szemér­metlenül békéről papolnak, miközben a hős koreai anyákat és gyermekeiket tömegestől pusztítják. Nekik a kará­csony, a béke ünnepe nen jelent töb­bet, mint profitbajhászást, mint üzle­tet, haszonnövekedést. Ezek az impe­rialista gazemberek már hat esztende­it tárgyalnak az ENSz-ben és mindent elkövetnek, hogy meghamisítsák a lé­nyeget, hogy félrevezessék saját népü­ket. De a világ népeit többé nem ve­zethetik félre. A világ dolgozói előtt ma már világos, hogy a Szovjetunió és a köré je csoportosuló népi demokra­tikus államok az atombomba betiltásá­ért, a tartós béke megőrzéséért harcol­nak, míg az amerikai és angol impe­rial!‘fák, cink ósdik kai együtt, egy új háború kitörésére készülnek. Sztálin elvtárs az imperialisták ké­szülődéseire megadta a méltó választ abban a nyillatkozatban, -amelyet a moszkvai Pravda munkatársának adott, többek között ezt mondotta: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartunk mellette". Sztálin elvtárs nyilatkozatából kiin­dulva ra jtunk a sor, hogy ezen a kará­csonyi ünnepen méltó választ adhas­sunk az imperialista háborús uszítok­­nak. Okvetlen szükséges, hogy ebben a döntő percben a béke és a háború perében tisztán lássuk helyzetünket. Csak akkor mérhetünk döntő csapást a népek galácl ellenségeire, ha világo­san látjuk, hogy miért harcolunk, hogy miért építjük fokozott iramban szo­cialista hazánkat. Hazánk szocialista építése nem jár akadályok nélkül, ezekről az akadá­lyokról gondoskodik a belső és külső ellenség. Ezekkel azonban Pártunk ébersége révén megbirkózunk, mint ahogy leküzdjük azokat a nehézsége­ket is, amelyek a fejlődéssel, a növeke­déssel együtt járnak. A belső ellenség, Síing, Svermúné és Szlánszky, vala­mint cinkosaik felszámolása folyamat­ban van, hála Pártunk és Gottrvald elvtárs bölcs vezetésének. Ami pedig a fejlődésből származó nehézségeket illeti, azok miatt nem kell panaszkodnunk, ha egészségesen fejlődő gyermekünk kilövi ruháját. Ilyen esetekben arra törekszünk, hogy gyermekeink részére új ruhát szerez­zünk. Most is, az új esztendő küszöbén Pártunk és népi demokráciánk segítsé­gével, a negyedik tervév küszöbén ar­ra törekszünk, hogy mennél előbb tün­dököljön az ú jjáépítés szocialista mű­vében, s mini ahogy gyermekeinket óvjuk, védjük minden rossztól és go­nosztól, °lyan elszántan fog juk megvé­deni hazánkat minden ránktörő ellen­ségtől. К. évfolyam 5'1-S2. szám. Bratislava, 1951. karácsony

Next

/
Thumbnails
Contents