Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-11-04 / 44. szám

6

£&Jkdfiitöm&es

1951. november 4.

Fokozzuk marhaállományunk szaporítását a szovjet

tapasztalatok igénybevételével

Az odesszai terület kolhozaiban ebben az évben a szarvasmarhaállomány 78 %kai, a sertésállomány 79%-kal, a Juhállomány pedig 32°/o-kal több, mint volt a háború előtt A baromfiállomány pedig az ötszörösére emelkedett a háború előttinek.

Ezeket az eredményeket Jól megszervezett állategészségügyi szolgálattal, elsősorban pedig a kolhozokban dolgozó állattenyésztők gondos és állatszerető munkájával értük el. Az odesszai területen megszűnt a brucellózis, s a meddőséget is csaknem teljesen sikerült kiküszöbölni, ligyhogy 100 tehén évente általában 100 borjút ad, egy anyakocától pedig évente 15—16 malacot választanak el. De nem ritkák az olyan sertésgondozók sem, akik kétszeri malacoztatással 20, sőt 28 malacot is felnevelnek egy-egy koca után. Száz anyajuhtól pedig 130 bárány az évi szaporodási átlag.

Az odesszai terület kolhozaiban a sertéseknél bevezették, hogy egy ivarzás alatt 12 órán belül kétszer búgattak különböző apaállattal. Ez a módszer is jelentősen hozzájárult az állatszaporítás sikeréhez.

Nagy szerepe van az állattenyésztésben a takarmányozásnak .

Mennél több nedvdús takarmányt etessünk állatainkkal egész éven át. A nedvdús takarmányok biztosítására legjobb módszer, ha bevezetjük a zöld futószalagot, azaz takarmánytermesztési tervünket úgy állítjuk össze, hogy májustól késő őszig állandóan legyen zöldtakarmány, a téli hónapokra pedig silótakarmány. A legelők kihasználását pedig a szakaszos legeltetés bevezetésével lehet jól biztosítani.

A meleg nyári hónapokban igen jól bevált a szovjet kolhozokban az éjjeli legeltetés módszere. Éjjel nyugodtabban legelnek az állatok, nem gyötri őket

a meleg, nem szenvednek a rovaroktól és jobban értékesítik az elfogyasztott füvet. Általában a tapasztalat azt mutatja, hogy az éjjeli legeltetés, a gondos itatás és a gyakori fejés 15%-kal emeli a tejhpzamot.

Nálunk egyik legnagyobb hiányosság az, hogy általában naponta csak kétszer fejünk. Ezzel szemben a szovjet kolhozokban a borjazás után ötször, később pedig legalább háromszor fejnek naponta.

Ha csak kétszer fejünk és bőséges abraktakarmányt etetünk, a tehenek elhíznak, de nem adják meg a várt tejhozamot.

Nagyon sok helyen Egységes Földműves Szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban 5—15 hétig szoptatják a borjakat. Az ilyen hosszú ideig tartó szoptatás teljesen lehetetlenné teszi a tejhozam növelését. Éppen azért célszerű lenne, ha áttérnénk a mesterséges borjúnevelésre. Mesterséges táplálás mellett gyorsabban fejlődnék a ' borjak és ugyanakkor több tej jut a közellátásnak. Mesterséges borjuneveléssel ugyanis 300—500 liter tej elegendő egy borjú felneveléséhez, a természetes nevelésnél pedig 1.000 liter sem elégséges.

Sertésállományunkat szintén jóminőségű kocákkal és a szaporaság figyelembevételével válasszuk ki. így a legtöbb helyen a mai napig is a malacozási átlag nem több 5—6 nál, de találunk olyan Földműves Szövetkezeteket is, ahol mindössze három malaca van egy kocának. Az ilyen kocákat cseréljünk ki szaporább fajtákkal. A Szovjetúnió szovhozaiban és kolhozaiban jóval több nedvdús takarmányt fogyasztanak, mint amennyit EFSz-eink és állami gazdaságaink a sertésekkel etetnek, A hizlalás első felében, az úgynevezett hizlalási időszakban adjunk sertéseinknek 60%

nedvdús takarmányt. Ezzel jelentősen csökkentjük a hús- és a zsírtermelés önköltségét. A gondos takarmányozáshoz feltétlen szükség van a takarmányok helyes elkészítésénél „takarmánykonyhák“ felállítására. Ezekben a takarmánykonyhákban legyen a szükségletnek megfelelően egy vagy több főzőüst, ahol főzzük meg a takarmányrépát, takarmánytököt stb. A moslék elkészítéséhez pedig állandóan használjunk forró vizet.

Juhtenyésztésünk egyik hibája, hogy a tenyészkosokat és anyákat nem készítjük elő helyesen a fedeztetéshez. A legtöbb helyen szabad pároztatás folyik. Találunk olyan Egységes Földműves Szövetkezetét, vagy állami birtokot, ahol egészen a pároztatás napjáig fejik a juhokat. Ez helytelen. Pároztatás előtt legalább 35—40 nappal előbb be kell fejezni a fejést. s a kosokat is meg az anyajuhokat is jobb takarmányozásra kell fogni. Csak így biztosíthatjuk a meddőség megszüntetését és így növelhetjük az ikerellések számát. Itt is, akárcsak a szarvasmarhaállomány növelésénél, igen nagy segítséget jelent a mesterséges megtermékenyítés.

Azok az elvtársak, akik az EFSz-ekben vagy állami birtokokon az állattenyésztésnél dolgoznak, ügyeljenek arra, hogy a beteg állatokat az egészségesektől külön istállóban tartsák, mertkülönben a betegség tovább fejlődne és állatainkat se munkára, se tej- és gyapjútermelésre nem tudjuk fölhasználni.

Nagy lendületet ad állattenyésztésünk fejlődésének, ha a szovjet állattenyésztők példáját követjük és azok az elvtársak, akik az állattenyésztésnél vannak alkalmazva, időközönként meglátogatják egymást, kicserélik tapasztalataikat, elmondják egymásnak módszereiket, amelyekkel kevesebb munka árán több eredményt lehet elérni.

A póttakarmányok és fölhasználásuk

Hála a kedvező időjárási viszonyoknak' szövet1' kezeteink ebben az esztendőben gazdag takarmány' terméshez jutottak: főleg a széna' és a pillangósvi' rágú növények termelése elsőrendű. Takarmány' alapjukat tehát kibővíthették és közös állattenyész' tésük színvonalának emeléséhez megteremtették az előfeltételeket.

Törődnünk kell azonban azzal, hogy ezekből a takarmányokból fussa a téli időszakra és tavaszra is. De gondolni kell a takarmány tartalékolására is/ ha netalán a következő esztendőben rossz termés lenne. A takarmánytakarékosság érdekében a szövetkezetek egyidejűleg póttakarmányokat etessenek állataikkal. Ezek takarmányozásánál nem árt az óvatosság/ mivel az állatok nem szokták meg a pót' takarmányokat. Kezdetben tehát csak kisebb mér' tékben foglalhatnak helyet a takarmányadagban, s csupán később lehet mennyiségüket emelni/ ami' kor az állatok már megszokták azokat.

A leginkább hozzáférhető póttakarmányok a kö' vetkezők:

hozam kárt szenvedjen. A zöld levelek takarmá' nyozása tilos. Adjunk tehát az állatnak tiszta/ agyagtól megtisztított/ kiszárított buíjgonyalevelet/ amely így értékben megfelel a közepesminőségű ré' tiszénának. Meg kell még említenünk/ hogy a búr' gonyalevél takarmányozásánál óvatosnak kell len' mink. Előbb kisebb mértékben adagoljunk/ s az adagot csupán akkor emeljük fokozatosan/ ha az állat már megszokta ezt a takarmányt.

A magvak és egyéb termények közül alkalmilag a bukkmag/ gesztenye/ a tölgyfa makkja/ hullott gyümölcs stb. is takarmányozható. Keményítőtar' talmú takarmányok ezek és ezért elsősorban ser' téshizlalásra alkalmasak. Ha lehullottak a fáról/ akkor gyűjtsük össze. Tárolásuknak fokozott fi' gyeimet kell szentelni/ mivel elég gyorsan doho'

sódnak és penészednek. Az említett magvakat és

terményedet tehát alaposan szellőztethető helye' ken/ vékony rétegben tároljuk és gyakran megfor' gátjuk.

A gyakorlatban még sok egyéb póttakarmány' nyal találkozunk/ lényeges azonban/ hogy mindeze' két megfelelő adagolásban alkalmazzuk. A szövet' kezetek és állami gazdaságok bizonyára a legjob' ban ismerik szükségletüket és lehetőségeiket. Az a fontos tehát/ hogy minden gazdaság megtalálja azt a megoldást/ amelynek révén megfelelő keretekben szélesítheti ki takarmányalapját.

Ing. Stefan Páleník/

az Állattenyésztési Kísérleti Intézet dolgozója.

(Vigľaš)

Szüret alkalmával ta szentpéteri EFSz-ben

A bősi szövetkezet gazdája Bodó Ferenc, egy fiatal CsISz-taggal, Major Imrével beszélget, a cukorrépa fejeié* serol.

A CsISz-tagjai rendszeres olvasói a Pártsajtónak, s amint képünkön látjuk 10 perces megbeszélést folytatnak a sajtóról.

A burgonya téli tárolása

Kukoricaszár: Szárazon nagyon kemény/ tehát in' kább silózott formában etessük. A kukoricacsővek letörése után a szárat fölaprózzuk/ más/ nedvdús takarmányokkal (zöldkukorica/ napraforgómag/ cu' korgyári répaszeletek) együtt silózzuk/ aminek kö' vetkeztében megpuhul és emészthetővé válik. Kö' rülbelül 1.ЗО/0 emészthető fehérjét és 20.7%'ban keményítőegyseget tartalmaz.

Kukoricacsutka. Őrölt formában és egyébb nedv' dús takarmányokkal együtt takarmányozható. Fehérjetartalma 1.20/q/ a keményítőegységek mennyisége 21.1%. Ajánlatos/ hogy az egész kukoracacsővet daráljuk meg és így takarmányozzuk. A darált ku' koricacső (magvak és csutka együtt) takarmányér' téker 4.58% emészthető fehérje és 58.1 keményítő' egység.

Babszalma. Takarmányértéke egészen megfelelő/ mivel körülbelül 2—30/0 emészthető fehérjét és mintegy 15% keményítőegységet tartalmaz. Ha el' fonnyad/ takarmányértéke lényegesen csökken.

Répalevelek. Körülbelül 1.5% emészthető fehér' jér és 1З.5О/0 keményítőegységet tartalmaznak. Meg' lehetősen durva takarmány/ amely szükség esetén esz> meg a ló és szarvasmarha.

Napraforgó. Kicséplés után takarmányként hasz' nálható. Tápanyag szempontjából értékes/ mivel szara7 állapotban 6.7 nitrogénes anyagot/ 3.5% fi' nomítatlan olajat* 66.50/q nitrogénmentes anyagot/ 14.5 rostot és 9O/0 hamut tartalmaz. Silozásra ajánlható.

Zöldséghulladék. A zöldségfélék begyűjtésénél a hulladékokat ne engedjük kárbaveszni/ mivel jó' minőségű takarmányként fölhasználhatók. A leg' inkább megfelelők közé a káposzta- és karalábélevél/ valamint a murokrépa levélzete sorolha' tó. Zölden és szárított állapotban- is takarmányoz' hatók. A zöldséghulladék silózásra alkalmas.

Burgonyalevél. Noha elég ritkán takarmányoz' zák, aránylag magas takarmányértékkel rendelkezik. Fehérjetartalma 2.30/0 a kém ény ítőegységek 25.3 százalékban fordulnak benne elő A levelek sárgulásával és száradásával a takarmányérték csökken. Az egészen elfonnyadt levelek csaknem értéktelenek. Ha a burgonyalevelet takarmányozni akarjuk* ezt még a burgonya kiszántása előtt le kell kaszálni/ de ne túlkorám nehogy a burgonya'

Egységes Földműves Szövetkezeteink .nár betakarították a burgonya idei gazdag termését, s most már az a fontos, hogy ezt a bőséges termést kifogástalan állapotban meg is óvják, nemcsak az állattenyésztés, hanem a következő esztendő vetőburgonytaszükséglete céljára is. A burgonyát gondosan kell tárolni, mivel a helytelen és szakszerűtlen tárolás súlyosan megkárosíthatja a szövetkezeteket.

A burgonya megóvásának kitűnő módja a vermelés. A vermeket száraz helyen létesítsük, mégpedig vagy a mezőn, a következő esztendő tervezett burgonyatáblái közelében, vagypedig a községhez közel, aminek a fölhasználásnál stb. mutatkozik meg az előnye.

A vermeket 15—20 cm mélységben ássuk.

Szélességük 130—150 cm legyen. A verem aljának közepére lécből készült szellőztetőt helyezünk; egy-egy ilyen szellőztető készülék 2—4 m hosszú és 30 cm magas. Ezeket a szerkezeteket összekapcsolva egymás mellé rakjuk, de legföljebb 20 m hosszúságban. A verem keskenyebb részét az uralkodó hűvös szelek irányával szemben helyezzük el.

A tárolásra szánt burgonyának egészségesnek, sértetlennek, fagymentesnek, érettnek és száraznak kell lennie. A verembe a burgonyát egyszerű, lécből összeállított vályú alkalmazásával szórjuk le a szekérről, a 80—100 cm magas kupaookba pedig tompa villák vagy falapátok segítségével rakjuk. A megtöltött vermet egy napra, esetleg továbbra is nyitva hagyjuk, hogy a burgonya megszáradjon. Ha a burgonya már Száraz, a vermeket rozsszalmaréteggel (50 cm magas) födjük be, amelyre vékony földréteget szórunk. A verem tetejét (gerincét) a kipárolgás biztosítására szabadon hagyjuk. Ügyeljünk arra. hogy a lécből készült szellőztetőszerkezet mindkét oldalán kiálljon, a kiálló részeket szalmával betakarjuk, erős fagyok esetén újabb szalmaréteggel és földdel biztosítjuk a burgonya megóvását. Később a vermeket egészen befödjük, s a földréteget még az erős fagyok beállta előtt lenn 40 cm-re, fönn 25—30 cm-re vastagítjuk. Az oldalakon a víz lefolyására Ms árkokat készítünk.

Egy méter hosszú és 130 cm széles veremre 5 métermázsa, 150 cm széles veremre pedig 7 métermázsa burgonyát számítunk. Az ilyen vermelésnél 30—40 kg szalmát használunk föl. Az egyes vermek között a szekerek részére szabad térséget hagyunk.

Mivel a vetőburgonyát sokkal inkább fenyegeti a magas hőmérséklet, mint a hideg, ezért mérsékelten meleg időben a vermeket a szellőztetőszerkezet mindkét végének Mnyitásával szellőztetjük, így megakadályozzuk a csírázást, a gumók szürkülését, a rothadást, egyszóval a burgonya elértéktelenedését. A vermek hőmérséklete 1—4 C° ingadozzék. A hőmérsékletet hosszúkás veremhőmérőkkel ellenőrizzük, amelyeket fafoglalatba helyezve már ősszel lebocsátunk a tárolt burgonya közé.

A burgonyát pincékben és raktárhelyiségekben is tárolhatjuk. Ezek a helyiségek azonban mindig szárazak, hűvösek és szellősek legyenek. Az ablakokon keresztül közvetlen napfénynek nem szabad behatolnia, a falakat pedig gondosan szigeteljük.

Ilyen helyiségekben a burgonyát 1— 1.5 m magas kupacokban, farácsokra helyezve tároljuk. Egy m3-nyi térfogatra körülbelül 675 kg burgonyát számítunk.

Nagyon jól bevált az a Módszer, amikor a vetőburgonyát lécből összeállított ládákban tárolják. Egyébként ezt a módszert világos helyiségekben végzett előcsíráztatásnál is alkalmazzák. A Ms ládákat sima fából, 60X40X10 cm-es méretekben készítik. Egy-egy ládába körülbelül 15 kg burgonya fér. A Szovjetunióban a nyári vetőburgonya tárolását földdel takart vermekben Msérelték meg. A Msérlet sikerrel járt. A verem oldalán futó árkocskák alul összeszűkülnek, télen jéggel telnek meg és földréteg kerül rájuk. A burgonya az ilyen vermekben állandóan friss, nem csírázik és ezért a nyári hónapokban, júniusban és júliusban is ültethető.

Prof. Karol Kríž, a mezőgazdasági és erdészeti mérnöki főiskola tanára (Košice)