Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-11-04 / 44. szám
У 195Í. november 3. GidsdídUmšm 7 r f A méhek téli gondozása Ha szabadban teleltetjük a méheket késő ősszel, levélhullás után a kaptár előtti területet hintsük be hamuval, szalmával, falevéllel, vagy egyéb szálas dudvafélével, hogy a tél folyamán esetleg kirepülő méhek ne hulljanak a puszta fagyos földre. Ha pedig hó borítja a földet és a kaptárukat, hagyjuk azt érintetlenül. Ugyanis ha fagyos volna a föld, — a hó alatt hamarabb fölenged; továbbá minél vastagabban hintettük be a talajt falevéllel, vagy egyébbel, annál hamarább elolvad az arra esett hó. A kaptárakról is kár volna lesöpörni a havat, mert az temérdek meleget köt le, vagyis jó takaró. Sőt egy igen érdekes megfigyelésre szolgáltat alkalmat. Nevezetesen: Ha megáll a hóesés, legyen az pl. 20 cm magas minden kaptáron; figyeljük meg, hogy 24—48 óra alatt mint esik össze mindegyre laposabbra, különösen azon a ponton, ahol a méhtömeg folytonosan és egyenletesen fejleszti a meleget. A harmadik 24 órában már rendszerint el is tűnik a hó a kaptár tetejének arról a részéről, ahol a méhesemé tömörül. Ha ekkor megmérjük a kaptárak tetején levő kerek, puszta területet, látjuk, hogy az egyiknél 20, a másiknál 30 cm, a harmadiknál 40 cm annak az átmérője. Ha tehát nem jegyeztük volna fel az ősz folyamán, hogy egy-egy család hány utcát borít; írjuk fel most minden család törzslapjára a kopasz terület átmérőjét, mert ez biztos tájékozást nyújt a család népességére nézve; ez pedig nagyon megkönnyíti a családok tavaszi osztályozását. Nagy hiba volna ha abban a meggyőződésben lennénk, hogy ősszel mindent rendben tettünk a méhek körül és egész télen feléjük se néznénk. Mert előfordulhat ott olyan rendkívüliség, amire éppen nem gondoltunk s ami segítséget, vagy azonnali beavatkozást kíván. A felsőkijárónyilásuaknál ugyan kevéssé, annál inkább az alsónyilásu méhlakásoknál. Ez utóbbiakra vonatkozólag tehát nem ok nélkül figyelmeztetnek bennünket a szakkönyvek és szaklapok, hogy hetenként legalább kétszer tekintsük meg a méheket; mert a hullák berekeszthetik a kijárónyilást, sőt be is fagyhat az a lakásban képződött és alácsurgott csapadéktól. Deszkapadra, vagy teljes kőalapra ne állítsuk a kaptárt, mert így ha aláázik, hamarosan korhad, hanem cölöpökre, vagy lécállványra, vagy a szögletek alá helyezett téglaoszlopokra, hogy így alulról is járhassa a levegő. Ha a méhcsaládok szétszórt elhelyezésben s takaratlun kaptárakban, hideg építményekben telelnek: nyilt kijárónyilásokkal sem tarthatnak attól, hogy a hideg kárt tesz azokban. Ha pedig nagy havazások alkalmával a széncinkék és a harkályok is alkalmatlankodnának; — mivel ezek egyébként férgeket pusztító hasznos maradak; ezek ellen úgy óvhatjuk meg a méheket legegyszerűbben — ha a nagy havazás idejére a kijárónyilást egészen lezárjuk, a rostaszövetes rámából pedig eltávolítunk 2—3 fedődeszlífát s megnyitjuk a déli oldalon levő széllőző csatornát. így elégséges levegőhöz jutnak a méhek, de ki nem jöhetnek, tehát teljesen védve lesznek ellenségeiktől. Amint a hó eltűnik állítsuk vissza a korábbi rendet, mert egyfelől akkor már megszűnik a rovarevő madarak ostroma, másfelől a méheket nem szabad megfosztanunk annak a lehetőségétől, hogy egy kedvező napon kitisztulhassanak. Mint láthatjuk a méhek téli gondozása — rendes körülmények között — annyiból áll, hogy egyáltalán nem kezelhetjük, hanem inkább csak megfigyelhetjük azokat s távol tartjuk, illetve elhárítjuk tőlük mindazt, ami a legcsekélyebb mértékben is zavarná nyugalmukat. Azonban — a rendes körülményektől eltekintve — előfordulhat olyan eset is, amikor a vihar az állványról ledönti a kaptárokat. Ilyen esetben már akarva, vagy nem akarva a kaptárak helyreállítását el kell végeznünk, s ezzel újabb zavart okozunk a méhek nyugalma körül. Helyükre állítjuk a kaptárakat, de óvakodjunk minden egyéb beavatkozástól. Nevezetesen, ha kimozdult volna helyéből a kaptár vagy ha leszakadt volna egy keret, ne bolygassuk az építményeket mindaddig, míg át nem esnek a méhek a tavaszi tisztuláson. Most semmiesetre sem háborítsuk a méhcsalád helyzetét újabb felháborítással, mert az már kétségtelen, hogy zuhanás alkalmával a méhek teleszívják magukat mézzel, s csak úgy fognak megmenekülni a hasmenéstől és a tömeges pusztulástól, ha a baleset után hamarosan kitisztulnak. Ha pedig tolvaj fosztotta ki a kaptárakat, elszedve a mézes lépeket és meghagyva a méhek által elfoglalt üreseket, vagy kevéssé mézeseket akkor sem végezhetünk hasznos munkát a fészekben; legfeljebb annyit tehetünk, hogy az ellopottak pótlására 1—2 keret fedett mézeslépet adunk a kifosztott családoknak a tartalékból. Télen a kaptár fenekére lehullott méhek A méhcsaládok kitelelése nem egyformán történik. Az időjárásnak megfelelően sok méh pusztul el télen. A méhek lehullását többféle körülmény befolyásolhatja. Például, ha nem volt nyárvégi hordás és az öreg méhek nem gyűjtöttek, illetve nem dolgoztak, hanem otthon voltak és így ősszel nem hullottak el hordás közben a szabadban, hanem megmaradtak télire, azonban a telet már nem bírták ki, lehullanak a kaptár fenekére. De lehullhatnak azért is, mert télen megzavarták őket. A kaptárukat többször megzörgették, közelükben dörömböltek, macska egerészett a méhesben kaptárról-kaptárm ugrálva. Más ok pedig még ősszel a hideg idők beálltakor a méhek nem tömörülnek össze idejében, különösen az állókaptáraknál. A lehullott méhek száma nem egyforma, vagy több vagy kevesebb. Ha egy fél- vagy egész marékkai hullott le, vagy pusztultak volna el, az még nem sok, mert ennyi hulla majdnem minden télen van. A méhek sorozatos és csoportos lehullásánál meggyöngül a család, s ezt tavasszal helyre kell hozni, mégpedig serkentő etetéssel, hogy a legyöngülést az akácvirágzásig kipihenhessék. Tavasszal a kiszedett elhalt méheket lehetőleg ássuk el, ezzel is elejét vesszük a méhek betegségeinek. Novemberi teendők a méhesben Válogassuk meg a lépeket és olvaszszuk ki a viaszt, rakjuk föl a téli takarókat (amely lehet 4—5 ív újságpapír, amelyből azonban a gyönge családra tehetünk 15 ivet is) a családokat (ha már itt vannak a fagyok) helyezzük lehetőleg melegebb helyre. .............IIIIIIM.........IIIIIIIIIIIItlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIII....Ili.........Illllllllllllllllllllllllll....IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII ...................IIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH........Illlll.....I......IIIIIIIIIIIIMI.....ül........I.....IIIIIMIIIIIII.....Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll.........IIIIMIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.....IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIlll ŕ Illés Béla: SZEIMAICM alatí köd fedte a mezőt — a szemben álló magyarok négy honvédet kötöztek ki. A napsütéses mező most olyan világos volt, hogy tisztán láttuk a négy katona arcát. Az egyik — lelógó bajusszá, idősebb paraszt — egykedvűen nézett maga elé. A szája mozgott — talán káromkodott, talán imádkozott. Hangja nem ért el hozzánk. A második: cigányképű fiatal fiú. A kötél, amellyel a szélmalom szárnyához kötözték, mélyen a húsába vágott. Arca eltorzult a fájdalomtól, szája balsarkából vékony érb ,i csörgött a ver. A harmadik: meglett férfi. A kopott, zöld katonaruhában is azt a benyomást keltette, hogy gyári munkásruha van rajta. Keze, mely sikertelenül igyekezett a kötélből kiszabadulni, mintha esztergapadon dolgozna. Vonásai elszántak, kemények, mintha a köbe, vésték volna. Keskeny ajkát összeszorította, nagy árnyékolt szemét kerekre nyitotta. A negyedik: őszes szakállú paraszt. Halkan sírdogált. Arca nedves volt könnyeitől. Kicsi acélszürke szakállán ételmaradék. Az öreg (ősz szakálla ellenére) beteg gyerekre emlékeztetett. — Könnyű zsákmány! — szólalt meg mellettem Igor, a mesterlövész. Négy lövéssel mind a négyet leszedem. — Megállj! — fogtam meg lótcsöves fegyverét. — Gondolkozz egy pillanatig. Az uraik ezeket nyilvánvalóan azért kötözték elénk, hogy lelőjük őket. Ha a magyar tisztek, vagy ami valószínűbb, a német tisztek idekötik őket az urunk elé, azt akarva, hogy mi végezzünk velük, akkor a Hitler tisztjei haragszanak ezekre és bizonyára nem ok nélkül haragszanak. Vagyis röviden szólva: ezek a mi ellenségeinknek ellenségei, tehát a m' barátaink. t — Igaz, tökéletesen igaz! — felelte elgondqlkodva Igor. - No de ilyent!... Kimászok és levágom őket. — Csak lassan. Odaátról bizonyára száz szem, száz fegyver figyeli a szélmalmot. Akár milyen ügyes vagy, a félútat sem tudnóA megtenni. Azokon nem segítenél és a te fegyvered árvaságra jutna. — Ez is igaz — felete Igor. — Dehát valamit csak kell tennünk. Nem nézhetjük tétlenül ezt az embertelenséget. —Türelem. Ha lehetséges lesz, megszabadítjuk őket. Ha nem lehet. .. Hosszú volt a nap, de lassan mégiscsak elmúlt. Szürkületkor három katonánk kimászott, hogy levágja a szélmalmokról a szerncsétlen magyar honvédeket. Garamszenigyörgyön mindenki tagja az EFSz-nek Az óra azt mutatta, hogy a nap már magasan jár az égen, de a két állás közötti mezőn még mindig sötétség feküdt, sűrű, súlyos, ólomszerű köd. A sötétséget óvatosan tapogatták az aknák innét is, onnét is. Az aknarobbanás tüze egif-egy másodpercre át,átvilágított a sűrű ködtengeren, de fénye most nem vérvörös volt, sápadt rózsaszínű folt. Délidőben szél kerekedett. Előbb csak dúdolt, aztán fütyülni kezdett. A mezőn egyszerre világosság támadt. Mikor így (déltájban) megvirradt, éreztük, hogy valami megváltozott a jólismert mezőn. De időbe tellett, amíg megláttuk, mi a változás. És amikor megláttuk, időbe tellett, míg a változást megértettük. A mező közepetájt (a mi bunkerenktől) úgy nyolcvan méternyire hatalmas szélmalom állott. Csodaszámba megy, de sokán vagyunk tanúi ennek a csodának: már négy hónapja dúl a harc a szélmalom körül, de az öreg szélmalom nem dőlt ki és nem fogott tüzet. Régi, jóismerősünkön, a szélmalmon történt a változás. Négyfogú szárnyára, négyágú kerekére — milk JUBILEUMI 65. csehszlovák állami sorsjáték húzását, az állami sorsjáték igazgatóságának sorsolási termében (Praha, Na Príkopé 5) 1951. november 15-én kezdik meg. Ebben a népi és népszerű játékban 58.000.000 Kčs vár a szerencsés nyerőkre Biztosítsátok a nyerés lehetőségét a sors idejében történő kifizetésével! A 42 Kčs-be kerülő l/s osztálysorsjegy a legmagasabb nyereményre is reményt nyújt! Sorsjegyek a takarékpénztáraknál kaphatók! Falunkban az EFSz III. típusa ez év elején alakult meg. Megalakuláskor csak 30 tagot számlált, sok földdel, amelyen a tagság valósággal csodákat művelt. A Szövetkezet tagjai fáradságot nem ismerve, az éjjelt is nappallá tették, minden nehézséget leküzdötték, úgyhogy idejében tudtak végezni. A tagság odaadó munkájának meg is volt az eredménye. A helybeli kis- és középföldművesek közül látva a tagság közös munkájának nagyobb hasznát, már cséplés után többen jelentkeztek tagfelvételre. Októberben szerettük volna a föld technikai rendezését községünkben véghez vinni. Ezért 14-én és 15-én az agitkettősök minden kis- és középparasztot meglátogattak, igyekeztek meggyőzni őket a közös munka sikereiről és fontosságáról. Ezen a két napon az egész falu földművese aláírta a belépési nyilatkozatot. Rákövetkező napon, kedden este taggyűlést tartottunk és megszerveztük a munkacsoportokat, hogy mennél gyorsabban el tudjuk végezni a még hátralévő őszi munkálatokat. Meg vagyok győződve, hogy ezen munkánkat a siker fogja koronázni és minden előfeltétel meg van ahhoz, hogy szövetkezetünk a legjobb szövetkezetek közé tartozzék. Für у János, (Garamszentgyörgy) A négy honvéd közül három ájultan lógott a szélmalmon. A negyedik, a keményvonású munkás, vadul róngatódzott. Arca sötétvörös volt, szeme majd kiugrott gödréből. Irtozatos erővel dolgozott, de a kötél erősebb volt nála. Három orosz katona indult a négy magyar honvéd megmentésére. Száz puskából ezer golyó fogadta őket. P issza kellett húzodniok. Az egyik —az én Igorom — golyót kapott a balkarjába. Jobbjával megfenyegette a láthatatlan ellenséget. Gyorsan sötétedett. Hét óra felé megeredt az eső, a lassú ólomszínü októberi eső. Nyolc óra tájt a szélmalom irányából gyors egymásutánban négy lövést hallottunk. Mikor a mi tiizünk elült, a szélmalom felől jiajszó hallatszott. Valaki német nyelven kért segítséget az egek urától. Féléjszakán át hallottuk az egyre halkuló — káromkodással vegyített — német imádságot. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiiMiiiiii SORSJEGYEK a 65. esi. osztálysorsjátékra az OKRESNÁ SPORITEĽŇA A POKLADNÍCA-nál BRATISLAVABAN kaphatók. Első húzás 1951 november 15-én. Az osztály sorsjáték 55.000 sorsjegye közül a fele nyer Áz 1.000. 000 Kčs-t kitévő prémián kívül l drb. 500.000. -, 2. drb. 250.000. , I. drb 200.000., 2. drb. 150.000.-, 1. drb. 120.000.-, 5. drb. 100.000.. stb. összesen 56,520.000. Kés. nyereményt sorolnak ki. A nyereményeket készpénzben minden levonás nélkül fizetik ki. Az osztálysors játék öt osztályra van beosztva. A sorsjegyek ára osztályonként: l/8 Kcs 42.-, Kčs 84.-, 1/2 Kčs. 168.- és egy egész Kčs. 356.--------- Itt levágni é9 borítékban elküldeni. --------Az I. osztályra megrendelek: ____________drb nyolcad____________drb. negyed ____________drb fél ___________ drb egész sorsjegyet. Olvasható név______________________________ Pontos cím_______________________________ llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
