Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-10-28 / 43. szám

1951. október 28.

*

Gyorsítsuk meg a cukorrépa betakarítását

A szedést, különösen ha nagyobb területekről kell a répát betakarítani, gépesítve végezzük. A gépesített szedés nemcsak azért gazdaságos, mert a kézimunkaerő számottevő részét feled égéssé teszi, hanem azért is, mert ]rV égésén-meggyorsítja a munkát és ezzel lehetővé válik, hogy egészen rövid idő alatt kiszedjük és átadjuk a répát. Ezzel elérjük, hogy a legkisebbre szorítjuk le azt a súlyveszteséget, ami bekövetkezik a réipa kiszedése és átadása közötti idő alatt. Ez a veszteség a termelőnél az átadásnál jelentkező súlynál mutatkozik, a gyárnál pedig a kisebb cukortartalomban.

A gépesített szedésről csak röviden emlékezünk meg. A cél legyen az, hogy a szedés munkájának minél nagyobb részét géppel végezzük. Kézierőt csak olyan mértékben alkalmazzunk, amenynyi a gépi munka kiegészítéséhez feltétlenül szükséges.

Veszteség nélkül takarítsuk be a cukorrépát.

Bárhogy is szedjük ki a répát, nem swabad megengedni, hogy szedés közben megsérüljön, eltörjön. A kiszedett répát nyomban ki kell válogatni, lefejelni, földtől, száraz levelektől megtisztítani és kupacokba rakni.

Nem elég azonban az, hogy gyorsan szedjük ki a répát, hanem az egész betakarítás során ki kell küszöbölni minden felesleges veszteséget. Ezek a veszteségek származhatnak: a kellőleg ki nem emelt és a talajba beletört, megsértett gyökerekből, a kupacokba hordásnál, valamint szállításnál útközben elhullott gyökerekből. Számottevő veszteség származhat a gyökerek fonnyadásából. Ennek legtöbbször oka a helytelen munkaszervezés. Ha szükségesnél hosszabb idő telik el a kiszedés, tisztítás és kupacolás, valamint a szállítás között, — vagyis az egyes munkafolyamatok között nagyobb megszakításokat teszünk, a répagyökerek súlyuknak számottevő százalékát vesztik, megfonynyadnak.

A szovjet kísérletek igazolják, hogy a talajban már meglazított és íri nem szevesztették el.

Ez arra tanít bennünket, hogy a répagyökér kiemelését, illetve meglazitását és kiszedését, tekintet nélkül arra, milyen eljárással végezzük a szedést, egyetlen munkafolyamatként kell megszervezni a munkát, tehát közben megszakítani nem szabad. Ennek a folyamatosan végrehajtott munkának befejező része a lefejezett és kupacokba rakott gyökerek késedelem nélküli leföldelése. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyökerek nyitott, vagy rosszul földelt kupacokban erősen fonnyadnak és ennek következtében romlik az eltarthatóságuk, valamint rendkívül fokozza a cukorveszteséget.

Gyűjtsük Össze takarmánynak

a répalevelet és gyöké rdarabokat.

Módunkban van itt is szovjet kísérletekre támaszkodni. Ezek a kísérletek bebizonyították, hogy a szántóföldön kupacokban betakart répa az elrakás után 15 nap alatt a .súlyából veszített:

1. földtakaró alatt 42%-ot, 2. répalevéllel és földdel letakarva 8.2%-ot, 3, csak levéllel letakarva pedig 13.2%-ot. Soha nem szabad elfelejteni, hogy szántóföldi kupacokban a répát hosszabb ideig nem tárolhatjuk. Tehát a lehető legrövidebb időn belül el kell szállítani és a gyár részére átadni.

Meg kell emlékezni még a répahulladék elszállításáról is. Ezt a munkát is úgy kell megszervezni, hogy 4—5 napnál tovább ne maradjon a táblán a répahulladék.

Számítások mutatják, hogy a répaszedéskor a gyökértermés súlyának legalább egyharmadát lehet összegyűltem répalevélből, levágott gyökérdarabokból. A répalevél és a gyökérmaradvány igen jó takarmány akkor, ha időben és tisztán betakarítjuk.

Az összegyűjtött répahulladékot lehet frissen feltakarmányozni, de igen alkalmas a silózásra is. A silózáskor a fehérje, keményítő és a többi tápanyaveszteség jelentéktelen.

Mindenféleképpen fontos azonban, hogy a lehető legtisztább állapotban dett gyökerek harmadnapra súlyuk 5%-át és öt nap elteltével súlyuk 7%-át gyűjtsük össze, mert a földszennyeződés az állatok megbetegedését okozza és a silózási folyamatot zavarja.

A nitrogénes trágyák őszi használata

Bratislava (TPP) — A gabonafélék ősszel csupán kisebb mennyiségben igényelnek nitrogénes tápanyagokat, mivel általában pillangósvirágú növényzet után következnek, ezek viszont nitrogénben gazdag állapotban hagyják vissza a talajt. Fontosabb, hogy a gabonafélék ősszel foszforos, káliumos és meszes tápanyagokhoz jussanak. A nitrogéntartalmú tápanyagok ősszel csupán arra szolgálnak, hogy az áttelelés előtt álló növényzetet megszilárd'tsák és ellenállóbbá tegyék. Ősszel a nitrogénes trágyák közül leginkább a mósznitrogént és a kénsavas ammóniumot használják, amelyek összetételének az a tulajdonsága, hogy a tápanyagok bennük ammóniumos állapotban vannak és csak a kellő, a növényzet által megkívánt mértékben oldódnak, úgyhogy nagymennyiségű nitrogénes tápanyag a tavaszi időszakra tartalékolódik.

Ezekből a nitrogénes alaptrágyákból ősszel nem mindenütt áll rendelkezésre megfelelő mennyiség. A nitrogénes tápanyagok megfelelő mennyiségét a gabonafélék számára össze] úgy biztosítbatjuk. ha salétromot mégpedig osztravai salétromot és ammóniimitrátot adagolunk, amelyek egyik része a tápanyagokat salétromos, a másik része pedig a kellő mértékben oldódó ammóniumos állapotban foglalja magában. Ezeket a salétromokat ősszel csupán a nitrogénes trágyák teljes adagjának 30%-ban használjuk föl hektáronként. így juttatunk a növényzetnek annyi nitrogéntartalmú tápanyagot, amennyit ősszel a mésznitrogén és kénsavas ammonium fölszabadít. A salétromok fennmaradó adagját tavasszal juttatjuk a talajba, mégpedig szükség szerint. Ha ősszel az egész salétromadagot fölhasználnánk, a salétrom föloldódna, a növényzet képtelen lenne a tápanyagot fölhasználni, amely Így föloldatlan állapotban a tél folyamán kipárologna a talajból.

Gyakran előfordul, hogy ha a Földműves Raktárszövetkezetben éppen nem kaphatók a salétromos alaptrágyák vagyis a mésznitrogén és kénsavas ammonium, a gazdák elégedetlenül távoznak abban a hiszpmben. hogy egyáltalán nem juthatnak nitrogénes trágyához. Ezért fölhívjuk a Földműves Raktárszövetkezetek és helyi Nemzeti Bizottságok figyelmét, hogy magyarázzák meg a gazdálkodóknak a nitrogénes trágyázás említett módon végrehajtott célszerűségét és lehetőségeit.

Friss paprikát karácsonykor

Zöldségtermeléssel is Egységes Földműves Szövetkezeteinken, állami birtokainkon az eladásra már nem kerülő zöldpaprika sokszor ott rothad el a tövén. Ezzel kár éri népgazdaságunkat, s magát a szövetkezetei, vagy állami gazdaságot is.

Az alábbi egyszerű módszerrel megmenthetjük a nagymennyiségű őszi paprikát a fogyasztóknak, s szép bevételhez juttat! uk gazdaságunkat is.

Nem kell mást csinálni, csak a leszedett paprika szárát megolvasztott szurokba, kátránvba. vagy parafinba mártjuk, s ezzel a paprika belsejét elszigeteljük a levegőtől. Az ígv elkészített paprikát veremben, vagv pincében száraz homok közé rakjuk. Vigyázzunk arra, hogy mindegyik paprika sértetlen legyen.

Ezzel a módszerrel még karácsonykor. sőt '.v ' ob tudunk vinni a piacra friss zöldpaprikát.

HOGYAN SILÓZZUNK

A silózást nagy körültekintéssel kell végezni és gondosan elő kell készülni a silózásra is.

Első feladatunk: silóinkat megtisztítani a benne maradt hulladékoktól, a falakat jól átvizsgálni és az esetleg keletkezett nyílásokat, repedéseket helyreállítani. Ezután beton-, vagy téglasilónkat frissen oltott, jó erős mészoldattal (4—5 százalékos) me- 2seljük be. Majd a silózás megkezdése előtt a falakat jól nedvesítsük meg, hogy megakadályozzuk a levegő beszivárgását és egyúttal a betaposott silótakarmánvból kipréselt sejtnedveknek az oldalfalakon való átszivárgását is. Gödör- vagy ároksilók oldalfalait és fenekét, ha lemosások, vagy beomlások keletkeznek rajta, állítsuk helyre. A sarkokat kerekítsük le újra, és az átszivárgás megakadályozása céljából különösen az árok- vagy gödörsiló fenekét döngöljük le ismét.

A silózás megkezdése előtt gondoskodjunk a szükséges munkaerőről és a munka helyes megszervezéséről. Döntő szempont legyen, hogy az egyes munkák elvégzésére annyi munkaerőt alkalmazzunk, amennyivel a silózást folyamatosan, minden fennakadás nélkül el tudjuk végezni.

Előre szervezzük meg a kaszáló, szállító és a gépnél működő etető és taposó munkacsapatok munkáját. Ügyeljünk arra, hogy a gép kapacitása állandóan ki legyen használva.

Aroksiló készítése.

Ha új silót ásunk vagy építünk, annak helyét jól válasszuk meg. Legfontosabb szempont az legyen, hogy a foldsiló talajvizet ne kapjon A silóárkol vagy gödröt olyan mélyre ássuk, hogy annak feneke legalább 50 cm-rel legyen magasabb a talajvíz szintjénél. Ügyeljünk arra, is, hogy az építendő silót szállítóeszközökkel, gépekkel, még esős időben is könnyen meg tudjuk közelíteni. Földsilok építésére kötött vagy legalább középkötőtt talajokat válaszszunk. Az ároksilókat lefelé haladva méterenként 20 cm lejtéssel lássuk el és a széleket, illetve sarkokat gondosan kerekítsük le. A silóárok fenekét erősen döngöljük le, hogy vizet át nem eresztő réteget képezzen. Az építésnél gondoljunk aira is, hogy közelben egészséges bővizű kút vagy patak sth. áljon rendelkezésre, mert arra .szükség van magánál az építkezésnél, az agyak döngölésénél, az oldalak és szélek simításánál, de szükség van a szárazabb takarmányok nedvességtartalmának vízzel való pótlásánál is.

Silónkat lehetőleg értékes silótakarmányokkal (silókukurica, édescirok, borsós csalamádé, pillangós takarmányok) töltsük meg. De ha erre mód nem volna, igen jó silótakarmányokat nyerünk a szántóföldi növények melléktermékeinek, így a kukoricaszárnak, napraforgótányérnak felhasználásával is, — ha azokat egyéb rendelkezésre álló lédús takarmányokkal, csalamádéval, nedves répaszelettel, leveles répafejjel keverten silózzuk.

A siló megtöltése.

A siló töltésénél döntő jelentősége van a silóba rakott takarmányok betaposásának. A taposással a levegőt szorítjuk ki a silóból, illetve a berakott takarmányokból és ezzel megakadályozzuk annak a nem kívánt hőmérsékletre való emelkedését és a nem kívánatos baktériumok szaporodását. Ha a taposás munkáját jól végeztük, a betaposott takarmány 25—30 C fölé nem emelkedik s ezzel lehetővé tettük a tejsavképző baktériumok elszaporodását, mely esetben az erjedés gyorsan és a legkedvezőbb feltételek között megy végbe.

Hogy a silóba rakott takarmányokat a földtől való szennyeződéstől megóvjuk, célszerű földsilóknál a siló fenekét és oldalfalakat a silózás megkezdése előtt tiszta és egészséges törekkel vagy pelyvával kibélelni. Erősen lédús takarmányok silózása esetén 20—30 cm vastag pelyvaréteget tegyünk a siló aljára, hogy a kiszivárgó nedvet felszívja. Ilyen esetben a silózandó takarmányokat úgy helyezzük el a silóban, hogy a szárazabb takarmányok alul kerüljenek és felfelé fokozatosan a nedves takarmányok.

A taposást nagyobb méretű silók esetében célszerű gépekkel vagy állatokkal végeztetni. A széleket természetesen ilyenkor is emberekkel tapostássuk, mert az állatok a szélekhez nem férnek jól hozzá. Ügyeljünk arra, hogy a taposás mindvégig folyamatos legyen és a taposás munkája már a silózás megkezdésekor kezdetét vegye. A rostosabb, keményebbszáru takarmányokat szecskavágó, vagy szártépő gépekkel kell felaprítani és silózni. A szecskavágó munkája a levegő kiszorítása szempontjából tökéletesebb, mint a szártépő gépé, mert kevésbbé rugalmas és így a levegő kiszorítása is tökéletesebb. Leghelyesebb, ha a siló töltését úgy ütemezzük be, hogy a munkát megszakítás nélkül folytathassuk egészen annak befejezéséig.

A siló betakarássb

Ha a töltéssel a siló szintjét elérjük, nem szabad

még hozzálátnunk annak takarásához, mert a réárakott földtakaró nyomása alatt süllyed és a $hlylyedés következtében a széleken keletkező nyilasokon keresztül levégő és nedvesség juthat a silóba, aminek következtében a silózott takarmány jelentékeny része megromolhat és így kárbavész Ezért a silószint felett még legalább másfél méter magasan töltsük meg, s csak azután kezdjünk hozzá a takaráshoz és földeléshez. A földelés előtt ismét egészséges és tiszta törekkel vagy apró szalmával takarjuk be, hogy a rákerülő földtömegnek a silótakarm.i óvókba való belekeveredését megakadályozzuk Ezután lássunk csak a földeléshez. Та* kárásra lehetőleg nedves agyagot használjunk, vagy legalább takarás közben gondoskodjunk annak Öntözéséről és alapos ledongöléséről. Legalább 50 •

60 cm-es földréteget alkalmazzunk fedés céljából, hogy megfelelő nyomás gyakorlása mellett egyúttal az eső, bólé besziváťgásától az átfauyás veszélyétől is megvédjük. Fedés után földsilóinkat árkoljuk körül a csapadék, az olvadó hóié vagy egyéb lefutó vizek elvezetése céljából.

Az őszi mélyszántás jelentősége

Mint ismerete«, a korszerű talajművelési rendszernek egyik legalapvetőbb munkája az őszi mélyszántás.

Viljamsz, a nagy szovjet tudós szerint, termesztett növényeink fejlődését akkor tudjuk legjobban biztosítani, ha a fejlődésüket befolyásoló összes ténye* zőket minél sikeresebben tudjuk összhangba hozni.

A növények fejlődéséhez nedvességre, levegőre, napfényre, megfelelő hőmérsékletre, jó talajszerkezetre és különféle tápanyagokra van szükség. Azt is tudjuk, hogy a növények fejlődése mindig ezeknek a tényezőknek ahhoz a mennyiségéhez igazodik, amely szükséglethez mérten a legkisebb mértékben áll rendelkezésre. Döntő mértékben jelentkezik itt a víz, a talajnedvesség mennyisége, mert a növény a tápanyagokat a talajból csak a víz jelenlétében, vizes oldatban képes felvenni. Tehát hiába van bőségben a tápanyag, ha hiányzik a tápanyag feloldásához szükséges víz.

Mélyszántással tároljuk az őszi és téli csapadékot

Kézenfekvő tehát, hogy ezt a nehézséget legcélravezetőbben úgy lehet áthidalni, ha az őszi és téli csapadék feleslegét valamilyen módszerre] megfogjuk és megfelelő tartalékolással megkötjük a talajban arra a vegetációs időszakra, amikor an a a növényzetnek legnagyobb szüksége lesz.

Mint az évtizedes gyakorlat igazolja, erre a célra legsikeresebben bevált talajművelési módszer az őszi mélyszántás.

Miért van ez így? Azért, mert amíg a szántatlan talajt alkotó - talajszemcsék rendkívül aprók, s a köztük levő hézagok rendkívül kicsinyek, hajszál vékonyak, így a víz elhelyezkedésére a talajban vajmi kevés hely jut. Ellenben, ha a talajt az őszi szántással fellazítjuk, morzsalék ossá változtatjuk s ezáltal a talajmorzsák közötti üregeket lényegesen felnöveljük, azzál helyet nyitunk a talajban a téli vízkészlet tárolására. A fellazított, morzsa lékossá alakított talaj tehát jóval több vizet tud magába visszatartani és minél nagyobb tömegében adjuk meg a talajnak ezt az aprómorzsás szerkezetet, tehát minél mélyebben szántunk, annál több téli nedvességet tudunk benne tárolni.

Fokozatosan mélyítsünk

A mélységgel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy az eddig séк élven művelt talajoknál csak fokozatosan, évenkint 2—* om-e* mélyítéssel térhetünk át a mélyszántásra, mert az ennél nagyobb tömegben felhozott vad föld vessél vezteti a művelt réteg termőképességét.

De a takarékos és tervszerű vízgazdálkodáson túlmenően további előnyei is vannak még az őszi mélyszántásnak. Igv például, a talaj alsóbb rétegeit a felszínre hozva, я fagy és az időjárási elemek közreműködésével előmozdítja a talajban levő feltáratlan ásványi a1' f irésze.k elmállását, s a nyers növényi tápanyagok feltárását.

Nem lekicsinylendő a korán végzett őszi mélyszántásnak az az előnye sem, mely megfelelő viszonyok közt a talajbaktériumok élettevékenységének fokozásával jár. Az őszi mélyszántásnak a talaj tápanyaggazdálkodására Vonatkozó előnyös hatasa elsősorban ott érvényesül, ahol a jól kezelt tarlóhántással a talajéletet már beindítottuk, a fejlődéshez szükséges nedvességet konzerváltuk s a korai őszi mélyszántással a talajbaktériumok további tápanyagtermelő munkájához a létfeltételeket biztosítottuk.

Az őszi mélyszántás egyéb előnyei mellett igen jelentős fegyver a gyorrmsodás elleni harcban is, mert a mélyen gyökerező évelő, vagy tara okos ind ás gyomnövényeket, mint az acat, szeder, lenge nád stb. a legeredményesebben és legolcsóbban éppen az őszi mélyszántással Irthatjuk ki szántóinkról.

Legtökéletesebb mélyszántást az elöhántolós eke végez

Végül pedig, de nem utolsósorban ki kell emelni az őszi mélyszántásnak, különöskékppen az előhántós ekevei végzett őszi mélyszántásnak azt a kimagasló rendkívüli hatását, mely a talaj szerkezeti állapotának javításában jelentkezik. Amíg a Viljafnszféle tanok elterjedése előtt az őszi mélyszántásnak a<Z előnyös talaj szerkezet kialakítására vonatkozó hatását inkább csuk a fagy és az időjárási elemek mechanikai munkája eredményeként értékeltük, ma már tudjuk, hogy az őszi mélyszántás, megfelelő felszedéssel — előhántos ekével —• végezve, a talaj tartósan morzsás szerkezetének kialakításában rendkívül nagy szerepet játszik.

A Viljamsz-i elmélet szerint, — melyet a gyakorlat is teljes mértékben igazolt — a talajban visszamaradt növényi részek és szerves anyagok kétféle bomláson mehetnek keresztül aszerint, hogy a bomlás levegő jelenlétében, vagy a levegő hiányában megy végbe.

Ha ez a művelet sikerül, két jelentős eredményt érünk el általa. A porosra, tehát szerkezetnélkühvé vált felsó réteget kicserélünk az alsó, tartósan morzsáiékor szerkezetű réteggel. De egyben a barázda fenekén beindítottunk egy olyan lev^gőnélküli. bomlási folyamatot, mely az aktív humusz termelése révén ebben a rétegben kialakít egy tartósan morzsáiékor talajréteget, mely a jövő évi szántás útján szerkezetileg erősen feljavítva került ismét a felsőbb rétegbe. Ugyanekkor azok a félig leltárt ás konzerválódott tápanyagok a felső rétegbe kerülve éf levegőhöz jutva gyorsan átalakulnak vízben oldható, felvehető tápanyagokká, s ezzel ? növényié** részére biztosítottuk rrumd a legelőnyösebb seerikewiti állapotot. nvnd a gyors tápanyagi*! vétek.

Ezért van olyan nagy jelentősége az elC’*ántók minél szélesebbkor^ alkaimazátánek — a trágyaleszántás kivételével — minden olyan szántaamelyet 20 cm-nél mélyebben kell végezni.

Az őszi mélyszántás annál értékesebb, minél korábban és lehetőleg géppert végezzük el.