Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-10-21 / 42. szám

s Cmh'dßidMtmm 195í. október 2Í. ■я*. Sztálin elvtárs nyilatkozata komoly figyelmeztetés az imperialisták felé '» A nyilatkozat nemzetközi visszhangja Ä Szovjetunió válaszjegyzéke az USA, Nagybritannia és Franciaország kormányaihoz az oiasz békeszerződés felülvizsgálása ügyében Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyi­latkozatával a világ valamennyi számot­tevő lapja foglalkozik. Számos lap a nyilatkozat mellett közli Sztálin elvtárs fényképét is. A dolgozók szerte a vilá­gon röpgyűléseken vitatták meg a nyi­latkozatot és fejezték ki ragaszkodásu­kat és szeretetüket a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. LENGYELORSZÁG A lengyel bányászok röpgyűléseken beszélik meg a nyilatkozatot. Wladysz­­law Lukaszak lengyel bányász, az „Eminenja“ bánya dolgozója, amikor értesült Sztálin elvtárs nyilatkozatáról, ezeket mondotta: ,,Nem akarunk hábo­rút. Mindannyian érezzük, hogy a Szov­jetunióban történt atomrobbanás gon­dolkodásra készteti a háborús uszítókat háborús terveiket illetőleg“. A Glos Pracy így ír Sztálin elvtárs nyilatkozatáról: „Sztálin szavai egysze­rűek, Sztálin szavai nyugodtak, Sztálin szavai a Szovjetunió következetes béke­politikáját juttatják'kifejezésre, tanús­kodnak a Szovjetunió erejéről, amellyel őrt áll a béke arcvonalán“. ROMÁNIA A bukaresti rádió különadásában kommentálta Sztálin elvtárs nyilatkoza­tát: „Sztálin az egész világ előtt lelep­lezte az amerikai és angol imperialisták véres politikáját, aljas céljait“. Ezután rámutat, hogy az atomfegyverre vonat-, kozó sztálini szavak újabb ösztönző erő­ként hatnak a békeharcosok küzdelmére, újra felhívnak arra, hogy a népek ke­zükbe vegyék a béke ügyét és végig ki­tartsanak mellette. BULGARIA A Rabotnicseszko Delo hétfői száma vezércikkben foglalkozik a történelmi jelentőségű nyilatkozattal: „Sztálin elv­társ komoly figyelmeztetést intézett az önmagukról megfeledkezett imperialis­ták felé — írja a lap — akik a közel­múlt kudarccal ellenére az atomfegy­verrel elérhető gyors győzelem hitében rángatták magukat“. ALBANIA Egész Albániában nagy lelkesedéssel fogadták Sztálin elvtárs nyilatkozatát. A Sztálin textilművek hőelektromos központjának építkezésén dolgozó Feta­­hu brigádvezető, miután hangszórón meghallgatta Sztálin elvtárs nyilatkoza­tát, ezt mondta: „Nagyon erősek va­gyunk. Erősek vagyunk, mert a Szov­jetunió bátorít éš vezet bennünket“. „Sztálin elvtárs nyilatkozata — mon­dotta Dimiter Handzsari munkás — óriási ösztönzést ad számunkra. Jobb és több munkára mozgósít, hogy teljesít­sük és túlteljesítsük az Albán Munka-TRUMAN: Vigye ezt vissza a rak­tárba és hozzon valami olyat, ami nincs a Szovjetunióban. párt megalakításának 10. évfordulójára vállalt felajánlásainkat“. NEMET DEMOKRATIKUS ■* köztársaság A Berlin demokratikus övezetében megjelenő Rundschau am Montag című hétfői lap nemzetközi szemléjében eze­ket írja: „Aki az atomfegyverek előállí­tásának betiltását követeli, az semmi­esetre sem akar háborút. A német és a szovjet nép összefogása, Sztálin elvtárs kijelentése szerint, biztosítja Európa békéjét s ennek felismerése egyre na­gyobb tért hódít a békeszerető német hazafiak körében“. FRANCIAORSZÁG Hasábos cikkekben méltatja az egész francia sajtó Sztálin elvtárs nyilatkoza­tának jelentőségét. A l’Humanité vezér­cikkében a többi között ezeket írja: „Akkor, amikor Hitler után most Tru­man fenyegetőzik, „csodafegyverekkel“, Sztálin olyan természetű fegyverekkel is rendelkezik, amilyenek sohasem lesz­nek a népek ellenségeinek birtokában. Ezek a fegyverek például a Szovjetunió népeinek ragaszkodása a szocializmus vívmányaihoz, bizonyosságuk a kom­munizmus végső győzelmében. E fegy­verek közé tartozik a békére vágyó né­pek rendíthetetlen ragaszkodása és há­lája a szocializmus országa iránt Száz­milliós tömegek mondanak ismét köszö­netét Sztálinnak, arra kötelezve magu­kat, hogy újabb békealáírások ezreit gyűjtik majd össze“. BELGIUM A Drapeau Rouge október 8-án első oldalon közölte a nyilatkozatot, s cikké­ben hangsúlyozta: „Mivel a gonosztevők hidegvérűen kijelentik, hogy a lakos­ságnak atomfegyver segítségével törté­nő megsemmisítése útján meg akarják hódítani a világot, Sztálin újból figyel­mezteti őket: ilyen fenyegetés láttára a Szovjetunió nem maradhat fegyvertele­nül és az agresszort teljes fegyverzet­ben fogadja“. ANGLIA A Daily Worker cikkében hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió már öt év óta küzd az atombomba betiltásáért, a nyugati hatalmak azonban rendszeresen akadályokat gördítenek az ilyen irányú erőfeszítések útjába. Az atomenergia „ellenőrzésére“ vonatkozó hirhedt Ba­­ruch-tervről szólva a lap megállapítja, hogy míg a terv értelmében minden más ország számára, tilos lenne az atom­bomba előállítása, Amerikának tovább­ra is joga lenne atombombák gyártás­ra, atombombakészletek létesítésére. Ez csalás, amely az amerikai atombomba­monopóliumot akarja biztosítani. — Tessék! Ez egy munkanélküli a sokmillió közül. Ez nincs a Szovjet­unióban! De Gasperi olasz külügyminiszter beleegyezett abba, hogy az amerikaiak felfegyverezzék és továbbra is meg­szállják Japánt. Továbbá saját nevében jóváhagyta a Nyugat-Németország, va­lamint a Wehrmacht újjáépítését is, ami által merényletet követett el Olasz­ország nemzeti érdekei ellen, sőt még beleegyezett abba is, hogy az országot még nagyobb fegyverkezési terhekkel sújtsák. Lényegében tehát újabb nagy lépést tett ama háború felé, amelyben az amerikaiak az olaszoknak is az ágyú­töltelék szerepét játszák. Ennek megakadályozására a szovjet kormány jegyzéket nyújtott át válasz­képpen az USA, Nagybritannia és Fran­ciaország kormányainak közös nyilat­­latkozatára. A jegyzék leszögezi, hogy a nyugati kormánykörök Olaszországot az agresszív Atlanti Tömb érdekeiben akarják felhasználni. Még jobban meg­világítja a helyzetet az a világos tény, hogy Olaszország olyan kötelezettséget vállalt, amikor belépett az agresszív északatlanti tömbbe, amelyek homlok­­egyenest ellent mondanak a megkötött E G Y I A Közel- és Közép-Kelet amely három kontinens, Európa, Afrika és Ázsia találkozópontján terül el. a háborús gyújtogatok terveiben, mint szovjetellenes hídfő, ágyutöltelék- és nyersanyagszállító-forrás szerepel. E hídfő fontos pontján, Afrika északkeleti sarkán fekszik Egyip­tom, amely a Szuezicsatornával együtt a legfonto­­cabb sztratégiai pont az ‘Európából Indiába vezető hosszú úton. Területe akkora, mint Spanyolországé. Az orszá­gon keresztülhömpölyög a világ második leghosz­­szab folyója, a Nílus. Területének több mint kilenc­­tizedrésze kopár sivatag és mindössze a Nilusvölgy (az ország területének 4 százaléka') művelhető. Egyiptommal földrajzi és gazdasági egységet al­kot a Nilus-völgy déli része: Szudán. Szudán terü­lete négyszer akkora, mint Franciaországé. Egyip­tomban 19 millió, Szudánban mintegy 7 millió em­ber él. Az ország története évszázadok óta — harc a külföldi hódítók ellen. 1517-től a múlt század elejéig török fennhatóság alatt volt, majd csakhamar megkezdődött az angol tőke térhódítása. A befektetéseket é> kölcsönöket egyre erősödő politikai ellenőrzés követte. A Szue­­zi-csatoriia felépítése után különösen fontossá vált Anglia számára a teljes egyeduralom biztosítása Pigyiptom felett. 1875-ben Disraeli angol minisz­terelnök nevetségesen olcsó áron megszerezte a csa­torna részvénytöbbségét a csődbejutott egyiptomi alkirálytoi. A Szuezi-csatorna megkaparmtása a brit imperializmus egyik leggyümölcsözőbb vállalkozása lett: 1920-ra már a részvények megvásárlására for­dított összeg nyolcszorosára térült vissza. 1882-ben az angol hadsereg megszállta Egyipto­mot, 1899-ben pedig Szudánt. amely névlegesen Anglia és Egyiptom közös uralma alá került, a va­lóságban azonban mind a mai napig angol gyarmat, amelynek élén angol főkormányzó áll. 1922-ben az egyiptomi nép imperialistaellenes megmozdulásai ar­ra kényszerítették az angol kormányt, hogy „füg­getlen államnak’* nyilvánítsa Egyiptomot. Tényle­gesen azonban a közlekedés, a hadsereg, a külföl­di érdekeltségek továbbra is teljesen angol fenn­hatóság alatr maradtak. A megszállást az 1936-ban Egyiptomra kényszerített húszéves szerződés „tör­vényesítette", amely jogot adott az angol kormány­nak, hogy csapatokat és támaszpontokat tartson Egyipomban. Egyiptom gazdag ország A Nílus völyye a világ egyik legtermékenyebb területe, ahol évenként háromszor aratnak. Itt ter­mesztik a világ egyik legjobb minőségű gyapotfajtá­ját. A fold mélyében hatalmas feltáratlan olajkész­letek, mangánérc és vas található. A gyapot, a nyersanyagok, a termékeny (öld, az évi 1,800.000 tonna olajtermelés azonban nem az egyiptomi népé, hanem a külföldi imperialistáké. Az angol tőke ke­zében vannak a bankok, az ültetvények, a vasútvo­nalak. Mindez hatalmas jövedelmet biztosít az an­gol gyarmatosítók számára — de a legnagyobb nyo­mort jelenti az egyiptomi népnek. A mezőgazdaság nem féjiődjk, a vetésterület ma is ugyanakkora, mint a múlt század elején volt, holott a lakosság az utóbb, három évtizedben mintegy három millió­val növekedett. békeszerződéssel és veszélyeztetik a bé­két. A szovjet kormány attól a kívánság­tól vezérelve, hogy Olaszország egyen­jogú országgá váljék, kijelenti, nincse­nek ellenvetései az olasz békeszerződés felülvizsgálásával, a békeszerződésben megállapított korlátozások felülvizsgá­lásával és Olaszországnak az ENSZ-bc történő felvételével szemben azzal a feltétellel, hogy hasonló módon felül­vizsgálják a Bulgáriával, Magyarország­gal, Finnországgal és Romániával kötött békeszerződéseket és felvételüket az ENSZ-be, amely államok a háború fo­lyamán ugyanolyan helyzetben voltak, mint Olaszország. Tekintettel erre, a szovjet kormány a béke fenntartása és megszilárdítása ér­dekeitől vezetve kijelenti, hogy csak abban az esetben járulhat hozzá az olasz békeszerződés felülvizsgálásához és az abban foglalt idevonatkozó korlátozások megszüntetéséhez, ha Olaszország kilép az agresszív északatlanti tömbből és nem engedi meg, hogy területén idegen államoknak katonai támaszpontjai és fegyveres erői legyenek. РТОМ Az egyiptomi ipar — noha fejlettebb a többi kö­zépkeleti országokénál — elmaradott. Az angol tő­kések gondosan ügyeltek arra, hogy az angol ipar­tól való függőségét fenntartsák és fejlődését főleg a nyersanyagkitermelésre, valamint néhány könnyű­ipari ágra korlátozzák. Az ipari munkások száma ugyan a második világháború alatt több mint há­romnegyed millióra emelkedett, de a háború óta újra megindult az ipar zsugorodása. Az egyiptomi tömegeket kettős kizsákmányolás szipolyozza. Belőlük élős­­ködik a külföldi tőke, amely 300—400 százalékos hasznot vág zsebre, valamint az egyiptomi nagy­­birtokosok és nagyburzsoázia. A káirói és alexan­driai luxusvilláktól és üzleti negyedektől néhány méterre tízezrek tengődnek a sáros agyagviskók­ban, a földbe ásott gödrökben, a rongyokból é* benzines kannákból összetákolt kunyhókban. 105 földbirtokos annyi föld tulajdonosok fele. Példátlan nyomorban élnek az ipari munkások. Naponta 10— 13 órát. dolgoznak, bérük még a puszta létre sem elegendő. Midnermél meggyőzőbben bizonyítja ezt, hogy a férfiak átlagos életkora a világon itt a leg­alacsonyabb, 31 év, a nőké pedig 36 év. A gyer­mekhalálozás itt a legmagasabb. Minden száz gyer­mek közül tizenhat meghal, Pusztít és százezer­­s/ámra szedi áldozatait a trachoma, a tüdőbaj, a vérbaj, a malária. A munkásosztály vezetésével kialakuló imperia­­listaellenes egységfront a legszélesebb tömegekre terjed ki. Az egyiptomi nép erőt és bíztatást merít a Szovjetunió vezette béketábor győzelmes építő­munkájából, állandó erőnövekedéséből és megnö­vekedett bárói elszántsággal küzd az imperialista befolyás végleges felszámolásáért. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava, Štúrova 6. — Telefon: 274 03. — Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „OráČ” lap és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava. Ul. Nár. povstanie 41. — Irányító postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100.— Kčs, félévre 50.— Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1750 OPU Ba 2. 1950/Si.

Next

/
Thumbnails
Contents