Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-10-21 / 42. szám
!951. október 2Í. i 7 / / MÉHÉSZETÜNK A méhek őszi gondozása A méhek jó telelésének alapját nem abban látjuk, hogy októberben kitépjük a kaptárból az erősen beragasztott kereteket, azután megtisztogatva visszarakjuk azokat; mert a hordás nélküli őszi időszakban ez nemcsak kockázatos a rablás felidézése miatt, hanem embertelenség is a nyugalomra tért méhekkel szemben. Minden családot átvizsgálva, úgyszólván észrevétlenül rendezzük is az azokban elvétve itt-ott mutatkozó csekélyebb rendellenességeket; s a télire való elrendezkedést a méhekre bízzuk. Itt megjegyezvén, hogy az idei rajok és a rajállapotba helyezett családok — amennyiben szabályosan építkeztek s elégséges élelemmel bimak. építményeink tehát a betelepítéstől fogva bolygatva sem voltak — semmiféle rendezést sem kívánnak. így jórészt csak azoknak a családoknak fészekrészét kell rendeznünk már a nyár utolján, melyek többesben — 2—3 család egy közös kaptárban — vannak elhelyezve; nevezetesen: Ha három család van egy kaptárban 6+12+6 vagy 9 + 6+9 kereten; ezek közül az egyik 6 keretes családot más, illetve olyan kaptárba kell áthelyezni, melyben csak egy család van. így ebben is, abban is 2—2 család marad telelőre. Van minden 42-es kaptárban 2 Hanemann-rácsos betétdeszkás választó ráma, e két rámát Hanemann-rácsos lapjaikkal összefordítjuk s így állítjuk be azokat a kaptár közepébe, hogy a jó hővezető horganylemezből készült Hanemann-rácslapokkal a tél folyamán a méhek ne érintkezzenek. Ha ez megtörtént, a két családnak fias kereteit — azok sorrendjének változtatása nélkül — mind a két oldalon a közfalhoz toljuk; a fészket takaró kereteiket, a virágporosokat és a mézeseket mind az ellenkező oldalra helvez'zük. így a két család már a nyár utolján, még inkább az ősz elején — a kölcsönös meleg hatása alatt — úgy helyezkedik el a vékony közfalnál, hogy a kettő együtt alkot egy nagy gömbalakú csomót; vagyis a két család kölcsönösen melegíti egymást a tél -folyamán. így ezzel a berendezéssel a 3—4 léputcát borító s hat kerettel biró növendékcsaládok jó telelését is biztosítjuk. A választó rámák beállításánál nagy gonddal legyünk azonban arra, hogy azok mellett a legkisebb rést is eltorlaszoljunk, nehogy a szomszédos két család a tél alatt egyesüljön. De gonddal legyünk arra is, hogy a két család ellenkező irányú kirepüléssel bírjon. Az általános rendezés pedig mindöszsze annyiból áll, hogy átvizsgálva a fészekbeli kereteket, kiselejtezzük onnan a szűzlépeket, mert ezek nem’ eléggé melegtartók a telelésre. Megjegyezzük, hogy rendes kezelésnél nem is kerülhetnek szűzlépek a fészekbe; még akkor sem, ha valamely család fészkéből egy fias keretet elvettünk volna, példának okáért, egy utóraj félsegítésére; mert az itt keletkezett hézagot úgy tüntetjük el szabályszerűen, hogy összébb toljuk a fészket s a hézagpótló műlépet, vagy szűzlépet a fészek szélébe függesztjük. De ha mégis — rendetlen kezelés folytán — odakerültek volna, ha némileg mézesek, akkor e fészek szélébe tesszük azokat; ha pedig üresek, tartalékba helyezzük. Arra is figyelemmel legyünk, hogy herelép ne kerüljön a fészek közepébe. Ezeket is a fészek szélébe kell tennünk. Éspedig úgy, hogy szűzlépes részük kerüljön a kaptár hátuljába. Amint a nyugalomratérés idején fokozatosan hidegebbre válik az idő. annak arányában húzódik összébb a család tömörebb csomóba; ligyanannyira, hogy a 24 kereten volt mézelő család 9—10, a 12 keretes rajzó család 7—8, a növendék család pedig 4—5 kereten illetve ennyi léputcában helyezkedik el; de annak ellenére a felső kiiárónyílás közelében marad. Egy növendékcsalád, amely október közepén 9 C° hőmérsékletnél 5 utcát borít, november közepén 0 hőmérsékletnél már 3 léputcába tömörül. Ha elmúlt a tavaszi pörgetés és nincs kilátásunk őszi hordásra: a nyár utolján már általában kevés dolgunk van a méhekkel; elengedhetetlen azonban, hogy a méhek anyaság, népesség, építmény és élelem tekintetében rendben legyenek; mert amely család ezek egyikének, vagy másikának híjával van, azt rendeznünk, illetve hiányait pótolnunk kell a nyár utolján, hogy a nyugalomra törekvő család az ősz elején maga rendezhesse be a téli fészkét. így tapasztaljuk később, hogy bár kikelt minden hasítása, tömegével ottmarad a hasítástól kiürült lépeken a kijárónyílásnál s a hordástalan időszakban is sikerrel védekezik a betolakodó ellenséggel szemben. A téli eleséget ott halmozta fel a fészek körzetében fölül és hátul, hogy mindenkor könnyen megközelíthesse, ámbár tudjuk, hogy a telelés első időszakában tengődő életet él s ha ugyanekkor teljes nyugalmat is élvez, akkor úgyszólván semmit sem fogyaszt; de a telelés második időszakában is ugyanazokban a lépőkben találja meg az élelmét, melyeken a téli fészket megalkotta. És ebben a szerencsés körülményben találjuk annak magyarázatát, hogy elhullott állatok nélkül, teljes erőben, egészségben éri meg a tavaszt; úgyanynvira, hogy ha nem nyugtalanítják külső körülmények, nem is igényel különös gondozást. A kijárónyílást hagyjuk nyitva egész terjedelmében; mert ennek helyességét a tapasztalás és a tudomány egyformán igazolja. A kaptárnak, kasnak be nem épült, vagy elzárt üres részeit ne tömjük ki rossz hővezető anyagokkal; mert ezzel több kárt okoznánk, mint hasznot. A telelő családot ne féltsük a hidegtől. Ugyan ki telelteti be a százados fa odvábán élő méhcsaládot? Ki tömi ki lakásának üres részeit? A vadonban élő méhcsalád a természet gondozásában évtizedekig él háboríttatlanul megszállása helyén; kibírja a tél dermesztő hidegét, pedig senjri sem gondoskodik róla; méze. népe bámulatosan sok; ereje, munkabírása kiapadhatatlan. Tehát a házi tenyésztésiben is, ha teljes nyugalomban s jó lakásban vannak, a szabadban is jól telelnek a méhek s mint tudjuk, szükségszerüleg beavatkozásunk nélkül is minden kedvező alkalmat felhasználhatnak a kirepülésre. Többszörös tapasztalásból tudjuk azt is, hogy a különböző égtájak felé *való repülés iránya semmi befolyással sincsen a méhek ki-, vagy ki nem repülésre. Van rá eset, hogy ugyanazon a napon és ugyanabban az órában a déli és északi irányban állók egyformán repkednek; de arra is van eset, hogy amely család meg sem mozdult például december 8-án, éppen az repül legélénkebben a legközelebbi, mondjuk december 30-ikt kiszállás alkalmával. Megtörténik — ami szinte hihetetlen —, hogy egészen kellemes, szélcsendes, derült időben 16 C0' meleggel mozdulatlanul marad egy-egy déli irányban álló család s ámbár a nap belesüt a kijárónyílásába, egyetlen méhe sem mozdul meg; mig ugyanekkor egy másik, északi irányban álló élénken repked. Ebből a többszörös megfigyelésből tehát tanuljuk meg azt, hogy a méhek téli ki-, vagy ki nem repülésébe ne legyen semmi beavatkozásunk; sem serkentőleg, sem akadályozóig. Mert amelyik család szükségét érzi a kirepülésnek, az fel is használja a kedvező alkalmat s zaklatás nélkül is kirepül; amelyik pedig nem érzi ennek szükségességét, sürgetésünket nem arra magyarázza, hogy most vezényszóra tisztuló kirepülést kell rendeznie; hanem első ijedelmében nekiesik a nyitott méznek; sőt ha ez kevés, a fedettet is felbontja s teleszívjia a mézgyomrát és útrakészen várja a veszedelmet. Amikor pedig látja, hogy ez csak oktalan játék volt a tudatlan ember részéről, lecsendesedik ugyan, de a magához vett mézet nem teszi vissza a sejtekbe hiánytalanul; tehát szükségtelenül fogyaszt, ami ránézve káros is lehet, mert ha ezt követői eg ki nem repülhet: a lakásban üritkezik, amivel nemcsak az építményeket, hanem az élelmikészleteket, sőt a társait is beszennyezi, Nem ok nélküli tehát az a* ismételt figyelmeztetés, hogy az ősz eleiétől kezdve — hacsak különös ok nem kényszerít erre — hagyjuk a méheket teljes nyugalomban. ..........................................................................................................Ilium.................................mim......mm...........mi.............................................................................................iiiiiiiiiimiimhiiiiiiiiiiiiiii........................шипим.......................................Illlllill....I...................................................................mmiiiiiiiiiiiiiiiiii.........................imiiiiih Mikus Sándor: AZ ELSZAKADT INGUJJ Hűvös este volt, a szél az égen vataszerű felhőfoszlányokat ciháit. A délutáni esőtől nedvesek voltak a kazlak, s a szérű környékén a kocsinyomokban egy kis víz is összegyűlt. A felhőrongyok közül itt-ott egy két csillag pislákolt. A cséplőgép is ázottan meredezett két frissen csépelt kazal között, előtte a traktor valami ponyvafélével volt letakarva. Ügy 11 óra felé járhatott az idő. Csend volt, csak bent a faluban lehetett időnként egy-egy kutyavakkantást hallani. A közeli gyümölcsöskertek kóró-,meg akácgallykeritései zörrentek meg néha, amikor valami kóbor kutya arra vetődött. Pál Sándor, traktoros valahogy most kényelmetlennek találta a szalmavackot, máskor pedig olyan jó érzés volt benne heverészni. Néha olyan hamar elaludt, hogy maga is bánta, igaz, hogy az éjjeliőr is el-ellátogat hozzá, ného két óra hosszat ,s elbe................................................................ SORSJEGYEK a 65. esi. osztálysorsjátékra az OKRESNÁ SPORITEĽŇA A POKLADNICA-nál BRATISLAVÁBAN kaphatók. Első húzás 1951 november 15-én. Az osztálysorsjáték 55.000 sorsjegye közül a fele nyer. Az 1.000. 000 Kčs-t kitévő prémián kívül 1. drb. 500.000. -, 2. drb. 250.000. , I. drb 200.000., 2- drb. 150.000.., I. drb. 120.000.-, 3. drb. 100.000,stb. összesen 56,520,000.- Kčs. nyereményt sorolnak ki. A nyereményeket készpénzben minden levonás nélkül fizetik ki. A* osztálysorsjáték öt osztályra van beosztva. A sorsjegyek ára osztályonként: l/8 Kčs 42.-, l/4 I Kčs 84.-, 1/2 Kčs. 168.- és egy egész Kčs. 336.n , , Itt levágni és borítékban elküldeni. --------Az I. osztályra megrendelek: ____________drb nyolcad____________drb. negyed ____________drb fél ____________ drb egész sorsjegyet Olvasható név__________________________ Pontos cím_________________________________ nHIIIIIIIMIIIIIIIIIIMIIIItlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII szélgetnek. No, meg az is igaz, hogy most elég hűr vös van. Talán azért olyan kényelmetlen -nőst a friss szalmaágy. Már majdnem elnyomta az álom. amikor mellette megzörrent a kazal, s mezítlábas, szutykos gyerek árnyalakja mozdult meg előtte. — Sándor bácsi! Teri néni küldött. . — A feleségem?. . . — Igen, azt mondta, hogy gyűjjön haza. mert csikar neki. . . Igen, a felesége most várandós. Vájjon mi baja van? Sietek haza. Ahogy benyit látja; a felesége ágyon ül s egy kicsit égnek a szemei. — Valami bajod van, Teri? Má' nincs — rebeqi az asszony — csak úgy foltern, hogy lesz. . . Oa tem. hogy lesz. . . meg egy jó félórája fájdalmakat őriztem. Ahogy szétnéz a konyhában, hát az asztalon észre vesz egy csésze mézet. — Hát ez mi? — kérdezi Pál Itt volt Mán néni, Nagypéter Gergely feleségei — néz az asszony beesett szemekkel az urára. — Mér' fogadtad el. . . meg mit keresett nt? — korholja az ura — Tudhatod, hagy nem szeretem ezt az alattomos, csúszó mászó kulákot. — Nem híttam én — védekezik az asszonyka, ö gyött, hogy hoz egy kis mézet, mer’ hát lólesik az ilyenkor. . . meg elküldte a Laci gyereket °rtcd. hogy gyere haza, mer* az embernek az asszony mellett a heji, ha bajba’ van. . . Ezalatt a szérűn érdekes esemény játszódott lf. Egy lihegő alak hajladozott a cséplőgép oldalán, s néha valami csörömpölő zaj is hallatszott, mint amikor valkai reszel. Néhány kapcsoló mozdulatott végzett még, azután óvatosan körültekingetve, gyors léptekkel eltűnt a kertek irányába — No, Teri, én megyek vissza a géphez. • . feküdj le, majd reggel benézek. Eltűnt a csikorgó ajtók mögött, s hallatszott, amint a kiskapua is becsukta. Már nyoma sem volt a tegnapi esőnek, a korareggeli friss nap sugarai már majdnem vakítóan tűztek a gépállomás irodaépületének falára A szélesre kitárt ablakon be lehetett látni az irodába, ahol éppen Csavnyicki elvtárs. a gépállomás vezetője magyarázott valamit a szövetkezet termelési felelősének: — Nézd, Varró elvtárs, mi adtunk három kévekötőgépet. . . s ez . . . Nagy robbajjal szakította fel valaki az ajtót, s amikor odanéztek. Pál Sándor, a traktoros állott az ajtóban. Még köszöni is elfelejtett, a biciklijét meg csak az ajtó elé a földre dobta le. — Csavnyicki elvtárs, baj van — lihegi ■, lent a Nagy útrajárón. — Mi baj van? — néz rá értetlenül Csavnicki, — Valaki kvarchomokot szórt a dobtenqelybe, meg asztán megreszclte, s most be forrt a tengely. . . Teljesen tönkre tette valaki, hasznavehetetlen. Rögtön jöjjön, Csavnicki elvtárs! Sejtem ki volt a kártevő, — mondja izgatottan Pál —. ezt találtam az egyik vinklivasba beleakakdva.— S tenyérnyi ingfoszlányt húz elő a zsebéből. Kirohatak az iiródából; útközben elmesélte Pál az este történteket és a sejtéseit, — Vrró elvtárs. menj a csendőrségre, mi addig elmegyünk Nagvpéter Gergelyekhez. Gyertek ti is oda! Pál Sándor és Csavnicki sietős léptekkel mentek be a Nagypéter portára. — Alszik a lelkem — fogadta őket a kukák.iszszony, amikor belépnek. — az éccaka későn feküdt le. mert sarnyút hozott haza 12 kor az Egresből. — Mi van Mári? szólt ki az „Előszobából" cqy rekedt hang. — Keresnek. — Ki az Isten? —• Majd meglátod! Belülről szitkozód.ás, ácwnyiknrgás halbttszott, majd néhány sűrlódó nesz után úqv mezítlábasán, ingben meg nadrágban, borzasán megjelent az ajtóban. Ahogy felismerte a jövevényeket, dühösre torzult az arca. — Ezek miatt hit ki? — No — No. Gergely gazda, mindenkit ilyen szívesen fogad ? — Hát ncméppen. . . — Pedig ha tudná, hogy miért jöttünk, akkor nem állna ennyire feljebb. — No — nő. . . — Ügy bizony, — mondja csendesen Csavnicki, — különben már jó helyen van a sarnyúja mi? —■ A* meg rám tartozik. . . — Aztán az inge is ott szakadt el. ugye? A kulák arca céklaszj'nűre vált, pár pillanatig csak levegő után kapkodott, majd éktelen káromkodásba kezdett, felugrott az asztaltól, ahová az előbb ült le. Hát azért gyöttek, hogy mérgesítsenek? Hát mi vagyok én? Talán még azt is köteles vagyok megmondani, hogy Márival mikor fekszek együtt. . ., — Lassabban gazda, mi elhisszük, hogy a cselédjére így kiabált, meg a katonaságnál is káplárkorában, de most sokkal jobb lenne ha csendesebben beszélne. . . — A házamban azt teszek, amit akarok. — Máshol is azt tenné legszívesebben. — Jó — jó elég. . . — Hanem az ingére igen kényes, nagyon rejtegeti azt a szakadást. — Ast se a te feleséged fódja be— Hozzá se nyúlna, mert az én ingem heciülote» munkába szakad el. . . — Hejnye a szents. . . — Sohse káromkodj, itt jön a két rendőr elvtárs az SNBröl, majd nekik elmeséli, hogy mia csinált az éjszaka a cséplőgépnél. . , A Szabad Földműves a csehszlovákiai dolgozó magyar parasztok hetilapja nél külözhetetlen minden földműves család otthonában. Lapunkban megtalálod mind azt, ami a dolgozó falusi embert érdekli. Hetenként közöljük a friss bel- és külpolitikai híreket és a földművelésre vonatkozó fontos kormányrendeleteket. A Szabad Földműves hetenként időszerűen foglalkozik a szakszerű növényápolással, állattenyésztéssel, gvümölcsészettel, szőlészettel, méhészettel és mind azzal, ami földműveseinket segíti a termelésben és életszínvonaluk emelésében. Lapunk segíti a dolgozó földművest a feilettebb, nagyüzemű szocialista gazdálkodás útján, a világ legfejlettebb mezőgazdasága, a szovjet mezőgazdaság példála nyomán, hogy élete boldogabb legyen. Lapunk kiadóhivatala tőled csak egyet kíván, előfizetési díjad kiegyenlítését, Ha kívánságunkat teljesíted, a Szabad Földművessel együtt megkapod díjtalanul annak 200 oldalas családi naptárát is. Befizető sekklapunk S. 5905. Amenynyiben ez nem állna rendelkezésedre, a postahivatalban kapsz közönséges sekklapot, melyre a megfelelő keretbe beírod A S. 5905 számot. Kiadóhivatal
