Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-02-25 / 8. szám
4 Szúbudfüíimübes 195Í. február 25. így értük el a rekordtermést 232mázsás átlagtermés cukorrépából Hermann István, a magyarországi Simaság kitüntetett szövetkezeti elnöke elmondja olvasóinknak termelési eljárásuk „titkát” A növénytermelésben elért eredményeink egyik része a gépi munkának köszönhető, összes területünkre leszerződtünk a gépállomásnál és a gépállomások mindig időben végzik el az esedékes munkákat. Az 1949, évi tarlóbuktatás, közép- és mélyszántás minőségi munka volt. Segítségünkre volt a gépállomás mezőgazdásza. Állandóan megbeszéltük a szükséges munkákat. A helyszínen ellenőriztük, hogy milyen munkát végeznek a traktorosok, s a helyszínen javítottuk a munka minőségét a helyesen gyakorolt kritikával. A traktorosok mindig megfogadták a helyes tanácsot. Állandó kapcsolatunk volt a gépállomással. Megtanultuk a Szovjetunió kolhozainak példájából, hogy ez milyen fontos, ezért mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a mi vezetőségünk és a gépállomások vezetői a terv alapján vigyék előbbre a munkát. Eredményeink másik része abban rejlik, hogy a termelőszövetkezeti csoportunk tagjaival mindig megbeszéltük az elkövetkezendő munkafeladatokat. Nemcsak a feladatokat beszéltük meg, hanem a növénytermelés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat állandó szem előtt tartásával megbeszéltük, hogy milyen határidőre kell az egyes munkákat elvégezni és részletesen megvitattuk azt is, hogy milyen módszereket kell alkalmazni. A gépállomás által végzett jóminőségű őszi munkák után tavasszal vetendő növényeink földjét elsimították, egyenletessé tették a traktorosok. Igyekeztünk minél több nedvességet is megóvni, minél több vizet tárolni a földben. A cukorrépánál műtrágyával együtt vettük el a magot, hogy biztosítsuk az egyenletes és gyors fejlődést. Nem hagytuk a talajt kicserepesedni. Keléskor mindjárt megsaraboltuk a répát, ezzel feltörtük a kicserepesedett földet, így biztosítottunk a növény gyökerének több levegőt és nedvességet. Az egyelésig mégegyszer saraboltunk, mert azt a száraz esztendő szükségessé tette. Igen nagy fontosságot tulajdonítottunk annak, hogy az egyes munkákat megbeszéljük a tagokkal. Mi minden héten kétszer brigád- és munkacsapatvezetői értekezletet tartottunk. Ezen beszámolnak a brigádvezetők az elvégzett munkáról s ugyanitt beszélik meg az elkövetkezendő munkák tervét. Kiértékeltük azt is, hogy milyen hiányosságok voltak az elvégzett munkában. A brigádértekezleteken azután továbbvitték a megbeszélések eredményét a brigád- és munkacsapatvezetők. Nálunk egyre fejlődött a közös munka, mert a munkában élenjáró tagok oktatják azokat a tagokat, akiknek a munkájában hibát találtunk. A csoportértekezleteken is megtárgyaltuk az elvégzett munkát és a tagok maguk gyakorolnak kritikát azok felett, akik rosszul végezték munkájukat. A kritika helyes alkalmazása azt eredményezte, hogy a kevésbbé jó munkát végzett tagok változtattak magatartásukon, megjavították munkájukat. A kétszeri sarabolás után háromszor kapáltuk cukorrépánkat. Tudtuk, hogy ezzel előrevisszük a növény fejlődését. Tudtuk, hogy ezzel óvjuk meg a földet a kiszáradástól, ezzel tároljuk a nedvességet. így értünk el ebben az évben 30.5 kát. hold földön 232 q-s holdankénti átlagtermést cukorrépából. Befejezésül ki szeretném még emelni a jó munkaszervezés és a munkaverseny jelentőségét. Nálunk ki volt jelölve a brigádok földterülete. Ezen belül egész évre ki volt jelölve a kapásokból és ipari növényekből az egyes munkacsapatok földterülete is. így azután elindult a verseny, amelyben a mennyiségben több munka végzését összekötöttük a munka minőségének állandó javításával, A brigádok, a brigádokon belülj munkacsapatok versenyének lendületét az egyéni verseny' vitte előre. Amikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre, elmondhatjuk, hogy a gyakorlatban tapasztaltuk és megértettük, hogy mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás. Ilyen eredményeket egyénileg gazdálkodva soha sem tudtunk volna elérni, örömmel dolgozunk, mert tudjuk hogy magunknak dolgozunk. Tudjuk, hogy a magas termeléssel nemcsak csoportunkat, hanem a szocializmust építő országunkat is építjük és ezzel visszük előre a béketábort. Minden bárányra 25 kg magtakarmányt kap a juhtenyésztő A juhok ellése teljes folyamatban van. Érezhető azonban a takarmányhiány. Nagyon sok juhtenyésztő nem tudja, hogyan segítsen önmagán. Nem tudják, hogy az 1950. akt. 17.-ről kelt 566 sz. rendelet szerint minden 14 napos bárányra igényük van 25 kg magtakarmányra, ha az idézett hirdetmény I. paragrafusa alapján a Helyi Nemzeti Bizottságnak bejelentették a szaporulatot. A magtakarmányt a HNB-nál legkésőbb a szaporulattól számított 30 napon belül kell igényelni. Ezt a magtakarmányt a juhállomány emelése és a hazai gyapjútermesztés céljából juttatják juhtenyésztő gazdáknak. Kormányunk ezen intézkedése a dolgozók textilellátását is elősegíti. A HNB engedélye nélkül juhvágót nem szabad eszközölni. A HNB csak kivételes esetben engedélyezi a kivénült és egészségügyi szempontból kifogásolható állatok vágását. Az engedélyt írásban kell kiadni. A HNB elnöke gondoskodik a vágási engedély állandó ellenőrzéséről. Ha a juhállományban egy héten a pusztulás és engedélyezett vágások száma meghaladja az állomány fél százalékát, a HNB minden szombaton jelentést tesz az említett hirdetmény 1. szakasza értelmében. Ezzel az intézkedéssel a juhállomány növelését célozza a hirdetmény. A juhtenyésztők kötelesek azt az állományt, melyet nevelni nem szándékoznak, a Földműves Raktárszövetkezetnek felajánlani megvételre. Felajánlják azt az állományt, mely a termelési tervükben előirányzott számot meghaladja. A kis bárányokat csakis a rendes elválasztás után szabad felajánlani megvételre az alábbi élősúly elérésekor: hízójuhok (merino, feketeszájú, texell) 15 kg, durvagyapjújú (cigája, karakul, sumavai fajok és keresztezéseik 12 kg, A juhok felvásárlási árát a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal 1951 I. II. -én kelt III/1-31/9-51 számú határozata szabályozza. Az árak a tavaszi ellésű bárányokra vonatkoznak, mégpedig jún. 30.-ig terjedő időszakban. Az árak a következők: 1. Merino, hampshire, cigája és keresztezései : bárányok 12—30 kg élősúlyban 50 Kčs kosok, hímbárányok 12—30 kg élősúlyban 30 Kčs 2. Valaška fajok: bárányok, 12—25 kg élősúlyban 45 Kčs kosok és bárányok 12—25 kg élősúlyban 30 Kčs A haszonélvezeti juhok felvásárlási ára minden fajnál 12—25 kg élősúly között az 1951. július 1.-től dec. 31.-ig terjedő időben minden kilogram után bárányoknál 45 Kčs kosoknál, hímbárányoknál 25 Kčs MAGYAR FÖLDMŰVES! Г Érted dolgozik lapunk, neked irfa minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal Összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsokat 9 Évi 100'— boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.fzaiad ffiáieLműves Szent-Mihályfa Felsőpatony nyomdokaiban A két falu közti pusztán a kulákok »szövetkezetei« terveztek Azokban a járásokban, ahol már az elmúlt évben is működtek magasabbfokú szövetkezetek, ma már jóval előrehadottabb a szövetkezeti mozgalom. A később alakult szövetkezetek is hamarább tértek át a magasabb típusra, sőt volt nem egy szövetkezet, amely versenyre kelt a régebben alakult szövetkezetekkel. így történt ez a dunaszerdahelyi járásban is, ahol Szent-Mihályfa községben a szövetkezeti eszme nehezen kapott lábra, mert még a község vezetői is szövetkezet-ellenesek voltak. Hiába akarta tehát a falu kis- és középparasztsága szövetkezetét továbbfejleszteni, a Helyi Nemzeti Bizottság maga gátolta ezeket a törekvéseket. Az ilyen vezetőket, akik nyíltan kimutatták, hogy mennyire ellenségei a népnek és a szocialista fejlődésnek, természetesen a nép végülis eltávolította. Még ma is vannak ugyan, akik szeretnének éket verni a haladó kis- és középparasztok közé, de megtévesztő manőverezésük már nem vezethet eredményre. Akik saját szemükkel látták, hogy az elmúlt évben milyen nagy különbség volt az egyéni és a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás között, azokat ma nem téveszti meg a reakciós propaganda. A szentmihályfai EFSz tagjai tanultak a szomszédságban lévő felsőpatonyi szövetkezetesektől, akik már az elmúlt évben is a magasabb típus szerint dolgoztak és példát mutattak minden kis- és középföldművesnek. Ma már e két szövetkezet valósággal versenyez egymással, hogy melyik legyen a jobb. Már a tavaszi munkák megkezdésénél látszik, hogy milyen nagy a szentmihályfaiak igyekezete. Február 12-én megkezdték az árpa vetését és két nap alatt elvetettek 20 ha árpát, vagyis a tervezet tavaszi árpa egyharmadát. Ez körülbelül azt jelenti hogy a tervben megállapított időnél majdnem két héttel előbb befejezik az árpa vetését. Az árpa vetése mellett az egyik csoport, amelynek 10 tagja van, fél nap alatt 40 hektáron szórta el a műtrágyát. A tagok nagyobb része még az építkezésnél dolgozik, úgyhogy a szövetkezet tulajdonában lévő 555 hektár szántóföldön és 159 ha réten illetve legelőn még csak 39 szövetkezeti tag dolgozik. A kevésszámú munkaerő miatt a tagok úgy határoztak, hogy a lovak kezeléséhez nem alkalmaznak külön munkaerőt, hanem aki a lóval dolgozik, az magának a lónak is gondját viseli. Ezért a munkáért egy munkaegységet számítanak be. Ezt a megállapodást — természetesen — nem helyeseltük és azt ajánlottuk, hogy a lovak kezeléséhez külön munkaerőt kell beállítani, úgy amint azt a többi szövetkezetben is láttuk. Erre Bölcs József, a szövetkezet egyik tagja, aki már idősebb ember, azt a feleletet adja, hogy ,,azt már nem, hogy az ő lovát más etesse“. Ha az uradalomban minden cselédnek el kellett a maga lovát látnia, hogy az úrnak több legyen haszna, akkor elvégzik ezt a munkát most is. amikor maguknak dolgoznak. Ez a kijelentés arra engedett következtetni, hogy a beadott lovakat nem akarják, hogy más etesse. A tulajdonképpeni ok azonban az, hogy a kisszámú munkaerő miatt nem akarták a tagokat nagyon széjjel osztani, mert igy nem tudták volna biztosítani a munkák időben való elvégzését. Annak így nem sok értelmét látták, hogy a 8 pár lóhoz beosszanak egy-két embert- Ezzel a be-A szenei gépállomáson 5 traktor kivételével befejezték a gépek javítási munkálatait. A gépállomás alkalmazottai elhatározták, hogy két váltásban fognak dolgozni és így lehetővé teszik — mindjárt a munkák kezdetétől — a gépek teljes kihasználását. A gépállomáson lefolyt iskoláztatás során 78 új traktorost képeztek ki, akiket a tavaszi munkák során a tapasztalt traktorosok mellé jelöltek ki munkába. Az új traktorosok között nő is van, a 1 P-éves K 1 a d i v e к Etel, aki a palóci EFSz-hez került Semann osztással, ha sokat dolgoznak is a lovak, mégis meglátszik rajtuk a gondos kezelés. A lovakkal dolgozó szövetkezeti tagok pedig azt mondják, hogy szívesen dolgoznak többet is, ha tudják, hogy a munkájuk gyümölcsének ők veszik hasznát. Érdekes esetről is hallottunk. Szent- Mihályfa és Felsőpatony között fekvő pusztán 10 zsírosparaszt összeállt közövolna szövetkezetét alapítani, de tenni-* két a Járási Nemzeti Bizottság nem sen gazdálkodni. Maguk is szerettek hagyta jóvá. Tekintve, hogy a szentmihályfai szövetkezetesek a pusztai lakosokból csak a kis- és középföldműveseket vették be az EFSz-be a kulákok — mégcsak mérnök sem kellett hozzá — eltávolították a barázdákat és közösen vetettek. Amikor jött a beszolgáltatás! kötelezettség szétírása, egyikök sem akarta vállalni, hogy neki földje van. Mind azt mondta, hogy beadta a szövetkezetbe, csak épen azt nem tudták megmondani, hogy melyik szövetkezetbe. Jellemző egyébként, hogy az értékes marhaállományukat eltékozolták és azután kecskéikkel jelentkeztek a szövetkezetbe. Csakhogy a mi kis- és középföldműveseinket nem tudták félrevezetni. L. M. András brigádjával és itt már napi 3 haton végzi el a szántást. A szenei gépállomás egyébként komoly súlyt kíván fektetni a szocialista _munkaversenyre és ezért elhatározta, hogy naponta faliújságon teszi közzé az egyes brigádok teljesítményeit. Elhatározta továbbá a gépállomás azt is, hogy — a gépállomás agronómusa vezetésével — Micsurin-kört alakít, ahol a traktoristákat megismertetik a legújabb mezőgazdasági felfedezésekkel és így lehetővé teszik számukra, hogy további segítséget nyújtsanak dolgozó parasztságunknak. ----A szenei gépállomás trakteristái két váltásban fognak dolgozni
