Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-02-11 / 6. szám
x 1951. február lí. Az állattenyésztés fejlesztésének előfeltétele: a lakarniányalap megteremtése A közelmúlt éveld; e.n ismételten tapasztalhat, tiui, hogy rendelkezésre álló takarmánykészle. ts.r mennyisége és minősége mennyire bénítólag hatott nagy lendülettel fejlődni akaró állat, tenyésztésünk alakulására és nemcsak a létszámbeli növekedést fékeziet hanem a meglevő kibontakozását is korlátozta.' Ez a jelenség már régóta észlelhető. Azt lehet mondani, hogy takanr' ytermelésünk keretei és eredményei sohasem voltak kielégítőek, de különösen hátrányosan érvényesült ez a szűk keresztmetszet a szárazság által sújtott eszten. c őrben, amikor a takarmányhiány erősen visz. szavetetbe állattenyésztésünket mind létszámban, mind termelésben. Már pedig a takarmánytermelés és a takarmányellátás 'az alapépít. ffiény. Az állattenyésztés fejlődésének az alapját, lehetőségét és keretét ez adja meg. Ezért állattenyésztésünknek az ötéves tervben megállapított fejlődése csak akkor következhet be, ha a szükséges mennyiségű és minőségű takarmány rendelkezésre fog állni. Nagyon helyes és örvendetes tehát, hogy a Párt és a kormány most a takarmánytermelést az állattenyésztéssel szerves kapcsolatba hozta, azt nem elszigetelt növénytermelési kérdésnek te. kinti, hanem az állattenyésztés fejlesztéséről szóló munkafeladatok sorában a legelsősorban tárgyalja és súlypontos feladatnak minősíti. Mit mond Liszenko ? E téren is követjük tehát a szovjet szervezési rendszert és megoldást, amely az állattenyésztés fejlesztésének hároméves tervében szinte alapvetően foglalkozik a takarmányozás kérdésével és feladatával Ezt a szempontot számos példával és útmutatással is megvilágítja Liszenko egyik tanulmányában, amelyben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a takarmánybázis az állattenyésztés alapja”. Ugyancsak Liszenko minden munkájában kiemeli, hogy a kiválasztott fajták számára megfele'ő takarmányozási és tartási viszonyokat kell biztosítani. Még kevéssé ismert nálunk Filj"r,t’Zkij kiváló szovjet tudósnak és állattenyésztési szakember, nek „Az állattenyésztés termékenységének rö. velőse” című könyve, amely sok irányban értékes útbaigazításokat és megszívlelendő gyakorlati tanácsoakat tartalmaz. Természetesen ez a kiváló elméleti és gyakorlati szakember kitér a takarmányozás kérdéseire is és ezeket a micsurini biológia nézőpontjaiból szintén megvilágítja. Nagyon tanulságosak az erre vonatkozó következő fejtegetései; Micsurini módszerek „Az állomány be " "rmányozá ának és helyes ápolásának megszervezésével kell a micsurini módszerek alkalmazását az állattenyésztésben elkezdeni. Ha a kolhozelnökök vagy szovhoz.igazgatok a körzeti állattenyésztők gyűlésein az állattenyésztés micsurini módszereit magasztalják, de közben gazdaságaikban, vagy körzeteikben az állatok szalmán, vagy félig rothadt szénán, lyukas tetejű, nedves sötét, hideg és piszkos istállókban telelnek, az állató, kát elegendő itat0vályú, vödör, hordó és más „nehezen beszerezhető eszközök” Irályában csak két.három naponként egyszer itatják, ak. kor a micsurini módszereket dicsőíteni csak üres fecsegés ’ ’ „Talán régóta közismert, magától értetődő, apró-cseprő dolognak tűnik, ha a takarmányalap megszervezésével foglalkozunk és a fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazó, tudományosan megalapozott takarmányo. zás bevezetését sürgetjük s azt követeljük, hogy az állomány minden egyes állatát gonddal, szeretettel ápolják. Pedig éppen a takarmánya. lap megerősítésével, minden egyes állat gondos, szeretetteljes ápolással kezdődik a micsurini munkamódszerek alkalmazása Csak a napról napra, évről évre folytatott tudományosan megalapozott takarmányozás, tartás és ápolás tökélete, sítheti az állományt, biztosíthatja annak tér. melőképességét, növelheti tenyészértékét.” „A micsurini módszerekre való áttérés az ál. lattenyésztésben azt jelenti, hogy — egyéb rendszabályok mellett — elsősorban a takar, mányalapot kell megszervezni s nagy termelőképességű állatok tartásához és felneveléséhez meg kell teremteni minden munkaszervezésigazdasági előfeltételt.’ ’ _ Filjanszkij szovjet tudósnak valóban értékes megállapításai ezek, melyek sok gazdasá-' és ál’attenyésztő számára szintén találó bírálatot jelentenek, egyben azonban a helyes eljárásra nézve útmutatást adnak. A*. állomány javítását a la'tarmánylap javításával kell kezdeni A tudósok -élményének megismerése után megszólaltatunk egy jeles szovjet gyakorlati állatte-'-é-ztőt: stejmant, akinek a neve a kosztro. i-m у----—— arha kitenyésztése terén végzett úttörő és példás munkája s az ennek eredmé. nyőről beszámoló könyve révén már nálunk is ismertté vált. Könyvében vezérfonalanként húzódik végig a takarmánytermelés és a takarmányozás kérdéseinek döntő jelentősége és közvetlen szavakkal írja le, hogy milyen sok nehézséggel járt ezen a téren javulást elérni és ameddig a takarmány alap biztosi ’sában ér. demleges váltózás nem állt be, a termelés elérését célzó munkája nem járhatott kellő sikerrel. Külön feje--*-'- szentel könyvében a takar, mányalap kérdésének és ebben többek közt a következőket írja: „Világossá vált előttünk, hogy a szilárd takarmánybázis az állomány megjav:>*-ónak és a termelőképesség emelésének első nélkülözhetetlen feltétele. Tudjuk, hogy addig nem számíthatunk a termelőképesség emelésére, amíg nem biztosítunk szilárd takarmányalapot. E feladat megoldására fordítottuk a múltban minden erőnket és mindent megteszünk, hogy ezt a jövő oen is sikeresen megoldjuk.” Könyvének egy íná^ik helyén pedig Stejman a következőket írja: „ Soha és sehol sem hoz. tak létre magas termel őképességű tenyészetet jó takarmányozás nélkül. . . Ama nézet felé hajiunk, hogy az állatok alacsony termelőképességének okát nem a fajtalanságban kell keres, ni, hanem rossz takarmányozásunkban. Ennél, fogva az állomány javítását a takarmányalap javításával kell kezdeni.” Lehetne még szaporítani a szovjet szakemberek munkáiból vett idézeteket annak az igazságnak alátámasztására, hogy a bőséges takar, mányalap megteremtése és okszerű felhasználása. elsősorban az egyedi szükségleteknek megfelelő mennyiségi és minőségi ta’-irmányozás e’őfeltéteie az állattenyésztés szorosan vett fejlesztési munkájának. Eddig a múltban a ta. karmánytermelés valóban mostohagyerek szerepébe volt kárhoztatva, minden növény termesztési kérdésével többet foglalkoztak, _ még nemesítés! vonalon is _, mint éppen a takarmánynövényekével. A délibb vidékek méhészei januárban több napig tartó tisztuló-repülésnek voltak szemtanúi. Reméljük, egy méhész sem akadt, aki elmulasztotta volna jegyzetfüzettel a kezében végignézni méheinek ezt az első, néma életjel adását és esetleges segélykérését. Január első felének enyhe időjárása azonban még nem jelenti a tavaszt. Méheink a tisztuló-repülés után ismét összehuzódnak, annak dacára, hogy itt-ott már megindult a fiasítás. Februárban egyre több és több a fiasitás. Méheink kihasználva az első szép napsütéses napokat, kirepülnek és a Éppen ezért biztosítani kell nemcsak a takarmánytermő területek megnövelését, hanem úgy a szemes., mint a szálastakarmányok termését, lagának fokozását, ennek érdekében az oksze. rűbb termelési eljárások folytatását, a rétek és legelők javítását és korszerűbb használatát, a mellékterményként jelentkező tömegtakarmá. nyok gazdaságosabb hasznosítását, a másodvetésű takarmányoknak jelentős területen leendő termelését, a zöldtakarmányok folyamatos termelését, a sílózás erős ütemű kiterjesztését, az egyedi takarmányozás széleskörű alkalmazását, a nemesitő munkának a takarmánynövényekre való kiterjesztését, stb. Egyedi takarmányozás Van azonban még egy fontos nézőpont, ami miatt különösen most, a tervszerű fejlesztési munka kezdetén különösen jelentőségteljes a takarmánytermelés és a takarmányozás sürgős és számottevő megjavítása. Ez a szempont pedig az, hogy a termelés emelése terén a szorosan vett állattenyésztési intézkedésekkel és eljárásokkal csak hosszabb idő múlva tudunk a gyakorlatban jelentkező eredményt elérni, míg a takarmányozási vonalon a termelés fokozása azonnal érvényesülhet ha a szükséges mennyiségű és minőségű takarmány rendelkezésre áll. A tenyésztési munka jellegénél fogva nem hozhat olyan gyors eredményeket, mint a növénynemesítés és ezért, még ha a nemesítési munka meggyorsítása terén szintén hasznosítjuk a szovjet módszereket, akkor is több év fog eltelni, míg az újabb és tökéletesebb te. nyészanyag rendelkezésre fog állani és még további évek kellenek, mire azok kellő számban elszaporítva széles körben kiszorítják a kisebb termelésű állományt. Ezért népgazdasági szempontból a tenyésztési feladatnál sürgősebb a ma meglevő anyagból kihozni a benne rejlő teljes termelőképességet. Ezt pedig csak az eddiginél okszerűbb takarmányozás és tartás segítségével lehet elérnünk, aminek viszont a megfelelő takarmányozási alap megteremtése az előfeltéte. fiasítások nevelésére szükséges viz után néznek. Ekkor úgy, mint januárban, most is mindenki legyen jelen és figyelje meg méheinek néma, de mégis sokatmondó viselkedését. Ha valahol bárminemű rendellenességet tapasztalunk és nincs módunkban zárt, meleg helyen átnézni a gyanús családot, akkor használjuk ki erre az első meleg napot, amikor árnyékban is legalább 12 C fokot mutat a hőmérő. Helyezzük működésbe itatóinkat. Lehetőség szerint meleg itatót. Ezzel elejét vesszük, hogy méheink más vizekre tájolják be magukat és esetleg nosema fertőzést hozzanak be méhészetünkbe. Azok a méhészek, akik a kaptár fenekén a keretek alatt betétet használnak, sok mindent tudnak most leolvasni a téli eseményekről, mégped'g az ott látható viaszmorzsalékból, hullákból, cukorkristályokból, esetleges kidobált fiasításokból vagy petékből. A takarókat, melyek a tél folyamán kaptárainkban voltak, cseréljük ki szárazakkal, mert ha nem is vizesek, de biztosan nyirkosak. Anyátlanság esetén tartalék-anyát adunk az anyátlan családnak, vagy ennek hiányában 2 családot egyesítünk. Amennyiben a mézkészletük elfogyott, úgy a tartaléknak eltett mézes kereteinket adjuk be. Ennek hiányában méz és cukor összedolgozásából készült úgynevezett „cukorlepénvt“ helyezünk el közvetlen a fészek keretei^ és a kaptárt jól letakarjuk. Mindenki tegye meg mindazt, ami a legszükségesebb. De tartsuk szem előtt, hogy februárban sf méhek felesleges bolygatása káros. Ha netán valahol nagy tömegben találnánk hullákat, vagy a kaptár röpnyilásán megduzzadt potrohhal ide-oda vánszorgó méheket, vagy összepiszkitott kereteket, akkor ezektől a családoktól vegyünk mintákat és küldjük el a következő címre: Štátny výskumný ústav včelársky, Liptovský Hrádok, ahonnan azonnal megérkezik a szakszerű válasz díjmentesen. Használjuk fel a februárt a méhészeti kellékeink megjavítására és kiegészítésére, továbbá gyarapítsuk szaktudásunkat könyvek és folyóiratok olvasásával. Ki lehet méhész? Elsősorban ne kezdjen méhészkedni az, aki a méhészkedésből csak hasznot akar húzni. Az ilyent minden munkájában csak gyötrelem és csalódás éri. Ahhoz, hogy valaki méhész lehessen, alapfeltétel, hogy érdeklődést mutasson a méhek élete iránt és bizonyos fokú szeretetet tanúsítson velük szemben. Figyelje csak meg mindenki az igazi, vérbeli méhészt. Ez a nap bármelyek szakában, hacsak ideje engedi, kimegy a méhészetébe és figyeli ezeknek a kis, szorgos munkásoknak minden mozdulatát. Teszi ezt azért, hogy ha a legkisebb rendellenességet észleli, azonnal segítségükre legyen. És miért áldozza fel ez a méhész azt a kis idejét, ami a napi munka után még részére megmarad? Elsősorban azért, mert ezek a kis méhek úgy a szivéhez nőttek, hogy szinte megfeledkezik közöttük a mindennapi élet gondjairól. Másodsorban pedig azért, hogy a beléjük helyezett fáradságos munkájának gyümölcsét lássa. De a méhek iránt érzett szeretet még nem elég ahhoz, hogy valaki méhészkedni kezdjen. Kell, hogy bizonyos szaktudással is rendelkezzen az illető. Az elméleti ismeretek elsajátítására nagyon sok jó szakkönyv és a hivatalos méhész-szaklap áll mindenki rendelkezésére. Ami pedig a méhészkedés gyakorlati részét illeti, azt mindenki megtanulhatja valamelyik méhész-ismerősénél. Legjobban teszi az, aki beiratkozik egy méhészeti tanfolyamra. Itt a szakemberek — a legjobb tudásuk szérint — megismertetik a kezdő vagy haladó méhészt a legkorszerűbb méhészkedéssel, a gyakorlati részben pedig mindenki elsajátíthatja mindazt, amit csak sok balsikerű kisérlezetés után tudna saját méhészetében megtanulni. Fogadjuk meg a nagy és híres méhész, Berlepsch Ágoston tanácsát: „Tanuljatok elméletet, különben gyakorlati kontárok maradtak“ le. .------MÉHÉSZET-------■ ............................................................................................Illllllllllllllllllllllllllllll Járvány dühöng Cseh- és Morvaországban Tilos méhek, kaptárok, méh észfelszerelések behozatala Szlovákiába Ma, amikor mindenben tervgazdálkodás folyik, a méhészetet is új alapokra fektették Amig a méhésznek 10% haszna van a méhekből méz és viasz formájában, addig a nagy népközösségnek 90% hasznot hajtanak ezek a szorgalmas rovarok a gyümölcsfák és a mezőgazdasági növények megtermékenyítése révén. Fontos tehát, hogy felhívjunk mindenkit jóérzésére és kötelességtudásának betartására, mert ezeket a szorgalmas méheket nagy katasztrófa fenyegeti. . Cseh és Morvaországban járványos, nagy méreteket öltő mehbetegség, az úgynevezett atkabetegség van terjedőben. Ez a méhek légcsövében élősködő élőlény, melyet Acarapis Woodi Rennie néven ismerünk, az utolsó 10 év alatt Cseh és Morvaországban 150 ezer méhcsaládot pusztított el. Az állami méhvizsgáló intézet javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium 306/46 sz. rendelete kimondja, hogy tilos az élő méhek, rajok, méhanyák, használt kaptárok és mindennemű használt állapotban lévő méhészfelszerelés behozatala Szlovákia területére. Ennek ellenére felelőtlen elemek Szlovákia több helyére behoztak és még most is állandóan behoznak meg nem engedett módon fertőzött méheket. így az utóbbi időben újabb 3 járás területét fertőzték meg. Ha ez tovább is így megy, úgy ebből jelentős nemzetgazdasági károk származhatnak. Kérünk ezért minden méhészt, minden polgárt és az összes illetékes hatóságot hogyha tudomást szereznek arról, hogy valaki Cseh és Morvaországból méheket hozott be Szlovákia területére, úgy a saját, mint az egész népközösség érdekében tartsa becsületbeli kötelességének jelenteni azt a következő címre: Štátny výskumný ústav včelársky, Liptovský Hrádok. Itt azosnal megteszik a szükséges vóintézkedéseket. A méhész február havi teendői
