Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-28 / 4. szám
Gm fald MINTASZOVETKEZETTÉ építik ki a vicsápapáti szövetkezetei, ahol a tejhozamot a közös állattenyésztésben máris 100 százalékra emelték fel Vicsápapáiiban készítik a közös munka évi mérlegét 8 megszilárdítsák a szövetkezetek kulákvezetését a titóisták ebben az évben a magántőke általános visszaállítása során megszüntették az országban a gép- és traktorállomásokat, amelyeket közvetlenül a háború után létesítettek és a gépeket a kulákok kezére adták, hogy azok még jobban csökkenthessék a parasztok keresetét, hogy még fokozottabban kizsákmányolhassák a dolgozó parasztság tömegeit. A „SZÖVETKEZETEN“ KÍVÜL ÁLLÓ PARASZTSÁG SORSA Semmivel sem jobb a termelőszövetkezeten kívül álló szegény- és középparasztok helyzete. A fasiszta állam hallatlan módon fosztogatja őket. Mit írt például a Tito-klikk horvátországi központi lapja, a „Vjesznik" 1950 szeptember 9-i számában. Ez az újság dicshimnuszokat zeng a ludrbeszi körzet vezetőiről azért, mert 20 százalékkal emelték a szegényparasztgazdaságok számára kiszabott gabonabeszoigáltatási normát és csak 63 kg gabonát hagytak meg nekik fejenként az egész évre. Noha mindenki előtt világos, hogy a paraszt ennyi gabonával még télig is alig húzhatja ki, a „Vjesznik“ mégis azt ajánlja, hogy a többi körzetben is ugyanígy járjanak el. A „Vjesznik“ cikkének szellemében, adta ki a Titoklikk azt az újabb rend eletet, hogy még a legszegényebb parasztok is, akiknek csak két hektár földjük van, kötelesek beszolgáltatni termékeiket az államnak. Hatályon kívül helyezték azt a korábbi rendeletet, amely szerint a legszegényebb parasztok adómentességet élveztek. Ma már a legszegényebb parasztok is kötelesek adót fizetni, függetlenül attól, hogy van-e jövedelmük, vagy sem. A „Pobeda“ című lap (Montenegro), amely leírja a „népi hatakim“ szerveinek munkáit a Podgorica körzetben, kijelenti, hogy az adókat úgy vetik ki, hogy a parasztok, jövedelmükre való tekintet nélkül, egyenlő adót fizetnek, noha vagyoni helyzetük között igen nagy a különbség. Miközben a titóista sajtó a szegényparasztok teljes kifosztását javasolja, nem győzi dicsérni a kulákot. így például október 10-én a „Vjesznik“ a címlapon közölte egy kulák fényképét, aki béresekkel művelteti meg földjét. A fénykép alatt a következő felirat volt: „A krizsgvacki körzet gazdag parasztjai közül kiemelkedik a Krizsevacki Poljani faluból való Franjo Valcsevics. Negyedik kategóriához tartozik (vagyis több mint 10 hektár földje van). Miután befejezte a gabonacsépiést, 19 mázsa gabonát adott át az államnak s most szolgáltatta be az előírt 12 mázsa tengerit is. Valcsevicséfcnél a napokban kezdődik a disznóölés. Franjo Valcsevics parasztgazda megértette, hogy milyen fontos a parasztok részvétele a szocializmus építésében s ezzel példát mutat többi szomszédjának. Tagja a helyi vetési bizottságnak“. Ez példátlan cinizmus. Amig a szegcnyparasztoktól elszedik a legutolsó gabonát is, a munkásoknak amúgy is nyomorúságos kenyéradagját csökkentik, addig a titóisták a sajtóban magasztalják a kulákot és a spekulánst, aki termesének legalább háromnegyed részét a feketepiacon értékesíti, mert ez a spekuláns a dolgozók nyomorúságán és baján h'zik. Mindennek betetőzéseként a ťíóisták ezt az aljasságot még „szociaľzmusnak“ is nevezik! A Tito-klikk politikája, mely mindenekelőtt a kulákot oltalmazza és gazdagítja, hogy végül is a falu teljhatalmú u'ává tegye, csak egyet hozhatott: krón 'us éhínséget. A háborús előkészületek folytán ebben az évben katasztrófáid méreteket öltött az éhínség, amellyel о ^ torendszer sújtja Jugoszlávia dolgozd*. (Részletek a „Tartós békéért, népi demokráciáért!“ legújabb számának cikkéből.) Vicsápanátiban a két szövetkezőt egyesítésével új erővel fogtak hozzá a munkához. Már tervezik az egész évi munkákra vonatkozó feladatokat, munkacsoportokat állítanak fel, hogy a tavaszi munkáknál ne legyen fenakadás. Folyik az évvégi zárszámadás elkészítése is, amelyen Dolnozemský István, a Járási Hitelbank igazgatója dolgozik. Az EFSz legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy a szövetkezeti tagok tiszta képet kapjanak az elmúlt évi munkájuk eredményeiről. A zárszámadásnak már készen kellett volna lennie, de mivel a szövetkezeteknek nem voltak eddig képzett könyvelői, akik a zárszámadást el tudnák volna végezni, ezért a Járási Hitelbank alkalmazottai vállalták el. hogy a járásban lévő magasabb típusú szövetkezeteknél megcsinálják a zárszámadásokat. Mivel az elmúlt évben Vicsápapáti községben két magasabb típusú szövetkezet is működött, a külön-külön könyveléseket tehát külön-külön kell le is zárni. Dolnozemský elvtárs két hivatalbeli munkatársával és a védnökséget vállalt kerületi rendőrség instruktorával, Dobák Andrással, január 15-én kezdték meg a zárszámadások munkáját. Az elszámolásnál jelen vannak az EFSz intézőbizottságának tagjai is. Dolnozemský igazgató kötelezettséget vállalt, hogy a zárszámadást január 23-ig befejezi. Beszélgetés az EFSz tagjaival V a c h u t szövetkezeti gazda elmondja, hogy a IX. Pártkongresszus felhívása nyomán/határozták el, hogy megalapítják a III. típusú szövetkezetét. Az öntudatosabb elvtársak megkezdték a felvilágosító munkát és sikerült meggyőzni mintegy 25 tagot a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről- Eredményes munkájukkal további kis- és középföldműveseket sikerült meggyőzniük és később a tagok száma 70-re emelkedett. Ekkor a szövetkezeti vezetőség elhatározta, hogy átlépnek a IV. típusú gazdálkodási módszerre. A döntést azonban nem egyhangúlag hozták meg és ezért a tagság egy része megmaradt a III. típusnál. így történt, hogy a szövetkezet két részre oszlott. Miskolci elvtárs, aki szintén egyik szervezője volt az EFSz-nek, a kővetkezőket mondja: Mi, öntudatos dolgozók, amikor láttuk, hogy az ipari dolgozók mennyme haladnak a termeléssel, nem akartuk, hogy ebben a versenyben lemaradjunk Rájöttünk, hogy ezt csak úgy érhetjük el, ha mez "gazdaságunkat nagy Üzeművé tesszük. Hogy a nagyüzemi gazdálkodás mennyivel eredményesebb, azt ma már bizonyítják azok az eredmények, amelyeket szövetkezetünkben elértünk. Szövetkezeti gazdálkodásunk tóval felülmúlta az egyéni gazdák term ŕseredwŕnyeit, nemcsak a növényi termelésben, hanem az állattenyésztésben is. A közös állattenyésztéssel a tejhozamot több mint 100%-ra emeltük, míg az egyéni gazdálkodóknál naprólnapra csökken a tejhozam. A szövetkezet tagjai tehát maguk is meggyőződ tek a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és ma már nincs az a propaganda, amivel meg lehetne őket téveszteni. A pap a nép mellett Az építő munkánál segítő kezet nyújt a jó lelkipásztor is, aki megjelenik az EFSz gyűlésein is. Ócskái róm. kath. lelkész az igazi felebaráti szeretetett hirdeti a nép között. „Szeretem a népet — mondja — és megosztom vele minden örömömet. Örülök, ha munkámmal előmozdítója lehetek egy jobb élet megteremtésének. Az ember nem élhet munka nélkül, de hogy jobban tudjon élni, ahhoz jobban keil tudni gazdálkodni. Meg vagyok gy^z"dve, hogy a helybeli szövetkezet példás munkájából tanulva, rövidesen eljön az az id", anv’kor a szövetkezeten kívül álló k5s- és közép földművesek maguk is rájönnek arra, hogy ha szebb holnaoot akarnak maguknak, akkor nekik is be k°4 kapcsolódniok a közös építő munkába“. * # # A falu szocialista építésében jelentős részt visz a tanítói kar is. Az iskolán kívüli munkájukban igyekeznek meggyőzni a szövetkezeten kívüli kis- és középparasztokat, megszervezni az ifjúságot a szövetkezet továbbfejlesztésére, előadásokkal ismertetni a nagyüzemi gazdálkodás eredményeit, de segítenek a könyvelési munkában is. Minden jel arra mutat, hogy a vicsápapáti szövetkezeti tagok ama kötelezettségvállalásukat, hogy szövetkezetüket mintaszövetkezetté építik ki, végre is fogják hajtani. L. M. 1951. január 2Л Vidám «ал e-fe AHOGY Ö LATJA — Mondd meg kisfiam, hány lába van a macskának? — Nyolc, tanító bácsi. — Hogy-hogy? — Elől kettő, hátul kettő, balról kettő, jobbról kettő. HABOZÓ EMBEREK — Az én uram — mondja Ко vácsné — olyan ember, hogy hetekig habozik, amíg végre belevág valamibe — Az én uram — mondja Szabóné éppen az ellenkezője Csak egy pár percig habozik, aztán rögtön belevág. — E? mi a maga ura? — Borbély. regiből üj mondás — Hallottad már azt a mondást komám, hogy ökör iszik egyedül? — Halottam hát — Mohát, azt a mi falunkban már másképpen mondják. — Hát úgv, hogy ökör szánt traktor nélkül . .. Postán küldték — Mi az, Zsuzsi, menyasszony létedre a postással csókolózol? — Mit csináljak9 A vőlegényem sok csókot küldött és a postás azt kézbesíti. KIÉ? János bácsi elhajtotta a Riska tehenét a borjával együtt a vasárba. Egyszeresek odalép egy Vujabeli kulákkupec, akit már régen kitiltottak a vásárról. — Hogy ez a csontozni való? — kérdezi. — Nem tudom — köp egyet János bácsi. — Hát ez a borjú kié? — csudálkozik a kupec. — Megmondjam őszintén? — hajol hozzá közel János bácsi — Persze. — A tehéné. Gyerek az orvosnál Janikát vizsgálja a doktor bácsi, — Vegyél mély lélekzetet, kisfiam — mondja neki — és mondd háromszor azt, hogy húsz. Janika nagyot sóhajt, aztán kinyögi: — Hatvan. Mit kell mondani? A kislány cukrot kap egy nénitől. — No, kislányom, m;t kell mon dani? — figyelmezteti az anyja. — Kérek még — mondja * kislány. BIZTOS BENNE Kovácsné megkérdezi a lányától: — Aztán biztos vagy benne Iá nyom, hogy ez a Pista szerelmes beléd9 — Már hogyne volnék biztos benne! Amikor nem nézek oda. látom, hogy mindig engem néz ... Jancsi megfelelt Tanító: Tudnál egy csúszó-mászó állatot mondani Jancsi fiam9 Jancsi: A kígyó. Tanító: Jól van. Most mondi egy olvat, amelv nem csúszik és nem mászik. Jancsi: A döglött kígyó. A MÉHEK MEG A TÉL — Hogyan úszták meg a telet a méhéi, gazduram? — Tán csak nem képzeli, heg-, abban a nagy hidegben kiengedtem őket úszni?! S3 , nao Földműves a Szí'vákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiái Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség ki- vata) bí expedíció Bratislava Srürovs н - ье.е оп: ív л . i:í — Felelős szerkesztő Kugler János _ Kiadja az „Óráé" lap és könyvkiad, vá'Lalat. Nyomja: Concordia nyorr’-' Bratislava. Nár. jovstania *1 ' rá-cyit, postain „ atal B.atis. <s> ■2._Előfizetés egy évre 100 — Kčs. félévre 50 —Kčs - A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz.1750 OPó Ba i 1950, ši.
