Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-28 / 4. szám
1951. jenuér 18. 7 Fűzzük szorosabbra kapcsolatainkat — mondotta a csehszlovák szövetkezeti mozgalom képviselője Magyaroszágon tett látogatása során A magyar dolgozó parasztság január elején tartotta П. országos kongresszusát. A kongresszus után a külföldi vendégek néhány napon át járták a magyar vidéket, felkeresték a falvakat, a földművesszövetkezeteket, termelőszövetkezeteket, gépállomásokat, hogy közvetlenül is lássák, hogyan dolgozik a magyar szövetkezeti mozgalom,^ a magyar dolgozó parasztság a békéért, a szocializmusért. A vidéki út után a magyar újságírók megkérdezték Josef Nepomuckyt, a csehszlovák szövetkezeti mozgalom képviselőjét, milyen tapasztalatokat gyűjtött a magyar földművesszövetkezeti mozgalomról. . A kongresszson — mondta Nepomucky elvtárs — a küldöttek szereplése, lelkesedésük, a felszólalások politikai színvonala, a nők aktív részvétele, valamint a vidéki látogatások alkalmával szerzett tapasztalatok annak tanúbizonyságai voltak, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom erőtel' sen fejlődik, és máris jelentői eredményeket ért el. A kongresszus megmutatta, hogy a magyar földművesszövetkezeti mozgalomban a nőknek milyen rendkívüli szerepük van, nemcsak számukat, de aktivitásukat és azt a szerepet tekintve is, amelyet betöltenek. — Kétnapos vidéki utunkon meggyőz "dtem arról, hogy a szövetkezetek tagsága rendkívül aktív. Tapasztaltam, hogy milyen lelkesedéssel számoltak be a szövetkezetek vezetői azokról az eredményekről, amelyeket a kormány helyes politikájának eredményeként eddig elértek. Különösen figyelemreméltó volt az, amit Baracskán tapasztaltam a termelőszövetkezeti csoportban tett látogatásunk során. Ugyancsak figyelemreméltó tapasztalatokat szereztem a martonvásári gépállomáson is. — Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar földművesszövetkezetek ezzel az eredményes munkával rövidesen megnyerik a kis- és középparasztok \ döntő többségét, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság számára és ezeket ak-llllliillllllillillilHIUlHIillllllllillliUllllllllilllllillllllllllltllinilllltlllllllllltlllllllllllllllillHIIIII — Örülök, hogy most lehetek tanító. Szabad, magyar tanító! Boldog büszkeség járta át, amíg a fiatalembert hallgatta. Küzdelmes fiatalsága, kemény harcai igazgatókkal, tanfelügyelőkkel, főispánokkal nem voltak hiába. Hogy ilyen felszabadult, igazérzésű nevelők tanítják a mai falu, a mai tanya ifjúságát, egy kicsit neki is része van ebben. örült, hogy eljött ide annyi év után, mert itt régi munkahelyén is ugyanazt látta, amit szerte az országban: épülő, erősödő, új társadalmat... Az ablakhoz ment és kinézett a meszsze húzódó tájra. Az októberi délután már alkonyatba hajlott. Távolból a kis fehér tanyák villanyfényes szemekkel néztek vissza rá. Nem volt sötét már a puszta. A fény a lelkekben verődött vissza. Az éhbérért görnyedő, rongyos, megalázott napszámosokból emelthomlokú, felszabadult érzésű tanyai dolgozók lettek. A fiatal tanító most engedte haza a gyerekeket. Nézte, az ablakon át, ahogy vidáman, összekarolva mentek az országúton. Énekeltek. Vacsora után még sokáig beszélgettek. A tanítói lakásban — ahol annyi álmatlan éjszakán át gyötrődve tépelődött azon, hogyan segíthetne a nyomoron, a tudatlanságon, a betegségeken, amik körülvették — most nyugodtan hajtotta pihenőre a fejét. Látja, hogy jó úton jár itt már a nép és erről az útról többé nem lehet letéríteni. Már félálomban volt, de még mindig fülében csengett a hazatérő gyermekek friss, fiatal hangja: „ ... a béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út.. Ujfalusi Mária tívan beszervezik a békéért folyó nemzetközi harc táborába. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a vidéki úton és kívánom, hogy *> magyar szövetkezők a szocialista mezőgazdaság építésében érjenek el további tartós eredményeket. Ezután azt kérdezték meg a magyar újságírók Nepomucky elvtárstól, hogy milyennek látja a magyar földművesszövetkezetek gazdasági munkáját, öszszehasonlítva a csehszlovákiai szövetkezetek működésével. — A csehszlovákiai szövetkezeti mozgalom — válaszolta Nepomucky elvtárs — falun ugyan más szervezetű, de meggyőződésem szerint feltétlenül helyes, hogy a magyar földművesszövetkezeti mozgalom a termelés szervezési és áruellátási tevékenységet tekinti fő feladatának. A „falusi munkaszövetkezetek“ lényegében a nagybirtok visszaállítását jelentik, amit a Tito-klikk a politikai hatalom segítségével közvetlenül a kulákokra támaszkodva hajt végre. Emellett a dolgozó parasztság kizsákmányolása a kulákok és a fasiszta állam részéről kegyetlenebbé vált, mint valaha. Ezzel magyarázható a kulákrétegek gyors növekedése a szövetkezetekben. íme néhány adat, amelyet maguk a titóisták hoztak nyilvánosságra a Vajdasággal kapcsolatban (a Vajdaságban 251.540 parasztgazdaság van, ebből 14.672 kulákgazdaság): 1948-ban a Vajdaság „falusi termelőszövetkezeteiben“ 34 kulákgazdaság volt; 1947-ben 217, 1949-ben pedig 7122, vagyis a Vajdaság összes kulákgazdaságainak 50 százaléka benne volt a dolgozó parasztok termelőszövetkezeteiben. Ugyanakkor a szegényparaszti gazdaságok száma 25 százalék alatt volt. (163.295 közül csupán 40.237). A kulákságnak ez a gyors „kollektivizálása“ világosan megmutatja, hogy milyenek is voltaképpen a titóista falusi szövetkezetek. Hogy mennyire kizsákmányolja a kulákság a dolgozó szegényparasztságot. azt mindennél jobban bizonyítják a szövetkezetek egyszerű tagjainak jövedelmére vonatkozó számadatok. Lássunk néhány példát. Tanulhatunk egymástól. Az itt szerzett tapasztalatok feltétlenül hasznosak lesznek számunkra, ahogy a magyar szövetkezeti mozgalom is eredményesen felhasználhatja a mi tapasztalatainkat. Meggyőződésem, hogy eredményeinket tapasztalatainkat, — ahogy eddig is tettük — ezután még fokozottabban ki kell cserélnünk, hogy szomszédos, baráti népeink még sikeresebben oldhassák, meg közös feladataikat. — Népeink eredményeinek biztosítéka, hogy tapasztalataink forrása közös: a nagy Szovjetúnió és mindketten a Szovjetúnió példája nyomán építjük országunkban a szocializmust még akkor is, ha munkánk részleteiben eltér egvmástól, — fejezte be nyilatkozatát Nepomucky elvtárs, a csehszlovák szövetkezeti mozgalom képviselője. A DOLGOZÓ PARASZT KERESETE NAPI 15—20 DINÁR Dragotine helységben (priedori körzet) a „Babics“ falusi termelőszövetkezetben a parasztok egy munkaegység fejében 15 dinárt kapnak. Ugyanabban a körzetben a „Napred“ és a „Danko“ Mitrov“ nevű falusi termelőszövetkezetben egy munkaegységért körülbelül 11 dinárt fizetnek ki (1 kg zsír Jugoszláviában 800 dinárba kerül). A termelőszövetkezet szegénypamszt tagjainak napi keresete rendszerint 15—20 dinár között ingadozik és csak ritkán éri el a 40—50 dinárt. A „Borba“ 1950 november 20-i számában agyba-főbe dicséri az egyik ilyen termelőszövetkezetet“, amely Konszarici faluban van és példának állítja ezt a szövetkezetei a többiek elé. Kiderült, hogy ebben a „mintaszerű“ kulákgazdaságban az egyszerű tagok munkaegységenként csak 45 dinárt kapnak. Azonkívül a parasztok — a „Borba“ szerint — évi munkanapjaiknak átlag harmadát az állam számára végzett ingyen-munkán töltik (főként fakitermelés). A dolgozó parasztság kizsákmányolásában az állammal együtt a kulák is részesedik: a szövetkezet jövedelmének 30 százalékát „földjáradók“ fejében a kulák kapja azért a földért, amellyel „belépett“ a szövetkezetbe, ezenfelül a Csak li '' .... v л teljesítette az első két tervbeI tejbe szolgáltatását Január 1-től a tej és a falusi vaj felvásárlásában — mint azt jelentettük — változás állott be. Az eddigi jelentések szerint a bratislavai és a nyitrai kerületek több járásában az űi felvásárlási rendszer szép eredményeket mutat fel. Nem ilyen a helyzet azonban a másik négy kerül etbeen, ahol ebben az évben sem te’:"sitik a tej felvásárlási tervét. Különösen nagy hibák vannak ezen a téren az eperjesi kerületben, illetve annak több járásában - Vannak az eperjesi kerületben olyan járások is, amelyek ebben az évben még egyáltalán nem szolgáltattak be semmit, holott Svidnik, Medzilaborce és Stropkov járásokban csak falusi vajat kellett volna beszolgáltatni. A bratislavai és nyitrai kerületben az első ёз a második tervhét kielégítő eredményt hozott ёз vannak járások, melyek naponta több mint 10.000 liter tejet szolgáltatnak be szövetkezetben betöltött állása után is fizetést húz. Titóék sajtója maga is beismeri, hogy a szövetkezetek jövedelmének legalább 20 százalékát elnyeli a különböző raktámokok és felügyelők fizetése, akik többségükben kulákok. így például Vrbanje község (Horvátország) szövetkezetében 28 felügyelő közül 16 kulák. „ÉHSÉGGYÄRAK“ A szövetkezet, összes jövedelmének, elvégzett munkájuk fejében, csupán körülbelül 15 százalékát kapják az egyszerű tagok. De még ezt is nagyon rendetlenül fizetik ki. Példuál a „Jagodnai“ (Baranya megye) szövetkezetben a tagok keresetét már két év óta nem fizetik ki, Szlavko Komar, a fasiszta Titopárt központi bizottságának tagja egyik nemrég elmondott beszédében elismerte, hogy „már néhány éve húzódik az a kérdés, hogy a szövetkezetek fizessék ki a tagjaikkal szemben fennálló tartozásukat“. íme ez az oka annak, hogy a „gabona-gyárakat“ —, ahogy titóék hírverésre a szövetkezeteket nevezi — a dolgozó parasztok „Tito-robotnak“ és . „éhséggyáraknak“ nevezik. Hogyan tud a dolgozó parasztság túlnyomó többsége ilyen alacsony keresetből megélni? Erre a kérdésre a már említett Szlavko Komar adta meg a választ, kijelentvén: hogy „a szövetkezeti tagok az egyénileg gazdálkodó parasztokhoz szegődnek el béresnek, hogy valamiképpen pénzt keressenek“, vagyis újból a kulákok igáját veszik a nyakukba. HALÁLBÜNTETÉS! Milyen módszerekkel éri el Tito klikkje a dolgozó parasztok és a kulákok „egyesítését“? Elég Tito szavait idézni, hogy meggyőződjünk róla, milyen ellenállást fejtenek ki a parasztok akkor, amikor bekényszerítik őket a falusi „termelőszövetkezetbe“. 1950 március 12-én Tito Drvarban kjelentette: „A parasztok, amikor erőszakkal kényszerítik őket arra, hogy belépjenek a szövetkezetbe, elkótyavetyélik egész gazdasági fölszerelésüket, eladják, vagy levágják marhájukat és ilyenformán bűncselekményt követnek el. Ezek ellen küzdeni kell, ilyesmit nem szabad megengedni!“ A termelőszövetkezetekről szóló új törvény, amely halállal bünteti azokat, akik „aknamunkát végeznek a szövetkezetekben“, vagy pedig „kárt tesznek a szövetkezet vagyonában“ (111, cikkely), valamint több évre terjedő börtönbüntetéssel sújtja a szövetkezetből való kilépésre irányuló próbálkozásokat, ékesszólóan tanúskodik azokról a módszerekről, amelyeknek segítségével a titóisták meg akarják óvni a termelőszövetkezeteket az összeomlástól. Hogy még nehezebbé tegyék a dolgozó parasztok helyzetét és még jobban Mikor és hogyan részesülnek segélyben ez elemi csapással sújtott mezőgazdasági birtokok A belügyi és gazdasági minisztériumok 1950 november 29-én kiadott jelentése megállapítja, hogy állami segélyben azokat az elemi csapásokkal sújtott egyéneket lehet részesíteni, akiknek az elemi csapás által olyan káruk keletkezett birtokukon hogy azt saját erejükből nem tudják helyrehozni, főleg ha ez a mezőgazdasági terv teljesítését veszélyezteti. Segélyt juttattak a mezőgazdasági birtokokon keletkezett károk esetében, ha az illető földműves, illetve mezőgazdasági vállalat a bevételének a 30%-át meghaladó veszteséget szenvedett elemi csapás miatt. A segélyért való kérvényeket az elemi csapás megtörténte után 15 nap alatt be kell adni. Az ehhez szükséges nyomtatványt a helyi Nemzeti Bizottságoknál lehet beszerezni. Nagy szárazság, vagy állandó eswzés esetén az időszak kezdetét a Kerül 'i Nemzeti Bizottság állapítja meg. A helyi Nemzeti Bizottság a helyszínen megállapítja a keletkezett károkat, a kárt szenvedett egyén, vgay annak helyettesének jelenlétében. A mezőgazdasági birtokon keletkezett károknál a helyi Nemzeti Bizottság megtárgyalja a kérvény egyes pontjait és az EFSz szel valamint a földműves szövetség helyicsoportjával karöltve javaslatot tesz a segély magasságát illetőleg. Pénzbeli segélyt a mezőgazdasági birtokon keletkezett károknál a vetőmag, takarmány, műtrágya beszerzésére utalnak ki, illetve a kárt szenvedett épületek megjavítására, vagy a holt- és az előleltár beszerzésére. Rendkívüli esetekben, amikor azonnali segítségre van szükség, a járási Nemzeti Bizottság az illetékes minisztérium engedélyével azonnal fizethet ki bizonyos mennyiségű előleget a segélyre. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban részletes intézkedést az 1950 december 7-én kiadott Hivatalos Lap közöl. „GABONAGYÁR" helyett „ÉHSÉGGYÁR" A Tito-rendszer katesztrófáüs méreteket öltő éhínségbe döntötte a jugoszláv dolgozó népet Megszüntették a gép- és traktorállomásokat — Megszüntették a szegény parasztság adómentességé) 1948-tól napjainkig, vagyis attól kezdve, hogy a Tito-klikk nyíltan átállt az imperializmus táborába, Jugoszláviában megkezdődött a kapitalizmus gyorsütemű visszaállítása az iparban, valamint a nagybirtok újjáélesztése az úgynevezett „falusi munkaszövetkezetek“ cégére alatt. Ezzel kapcsolatban a dolgozó parasztságot teljesen kiszolgáltatták a kulákoknak. Mindez a dolgozók életszínvonalának erős leromlásához vezetett. A titóisták 1946-ban hozzáláttak a „falusi munkaszövetkezetek“ megalakításához. Igazi szándékaikat véka alá rejtve, „szocialista típusú gazdaságoknak“ nevezték el őket. A valóságban ezeknek a szövetkezeteknek sohasem volt szocialista jellegük, miután a tőkés elemek — a kulákok — számára kezdettől fogva nem csupán a szövetkezetekbe való belépést- hanem vezető pozíciókat és a nagy jövedelmeket is biztosították.
