Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-28 / 4. szám
Ä Szabad Földműves tanácsot ad Biztosítsuk a kocák fehérjeszükségletét A fehérje nitrogéntartalmú szerves vegyület, mely a takarmány legértékesebb alkatórésze. A fehérjét minden állat igényel életfentartás, növekedés, vehemnevelés és tejtermelés céljából egyaránt. Az állati szervezet azonban fehérjét előállítani nem tud és a fehérjét nitrogéntartalma miatt más nitrogénmentes takarmányai katórész, például zsír vagy cukor helyetesíteni nem tudja. Az állati szervezet tehát a számára szükséges fehérjét csak olyan takarmánnyal veheti fel, amely fehérjét tartr'.az. Az állati szervezet életműködése során állan. d ".n használ fehérjét, amelynek visszpótlásáról gondoskodni kell. A fentiekből következik, hogy a vemhes és szoptató koca számára is biztosítani kell azt a fehérjemennyiséget, melyet a vehemnevelé3 inog. kíván. Amíg az állattenyésztők tisztában vannak azzal, hogy a fejőstehén tejet csak akkor termel, ha takarmány a szükséges fehőrjemenryíséget tartalmazza, addig a vemhes és a szoptató kocák fehérjeszükségletének biztosítására sok ecetben nem fordítanak elég gondot. A vemhes koca takarmányadagját úgy kell megszabni, hogy az állat tápláltsági állapota jó legyen, a takarmány fehérjetartalma pedig biz. tosítsa a vehem erőteljes fejlődését. De szükséges a jó tartás azért is, hogy a koca tökéletesen kitőgyelhessen és így az ellés után a malacok tejszükségletét bőségesen biztosíhassa. Ä vchesTi fejlődése az utolsó hónapban a legerélyesebb, ezért a jó tápláltsági állapotban lévő kocát csak a vemhes. ség utolsó hónapjában kell bőségesebb takarmányozásban és nagyobb fehérjeellátásban részesíteni. A koca az ellés után tejtermelő állat lett, ezért bőséges takarmányozást és fehérjeellátást igényel. Nézzük meg hogy a vemhes és szoptató kocákkal milyen takarmányokat etessünk, mekkora legyen a fejadag és milyen takarmányokkal biz tosítjuk az állatok fehérjeszükségletét. Nyáron értékes fehérjeforrás a jó herés legelő és a fiatal zsenge zöldtakarmány, elsősorban a lucerna, télen a lucernaszéna murvája, a lucernaliszt, a besavanyított pillangós takarmányok. Ezeket az aránylag sok nyersrostot tartalmazó, termés takarmányokat csak m-' " elten etehet jük, mert a sertés a sok nyersrostot tartalmazó takarmányokat nem szívesen eszi. De rosszul is emészti azokat, így nem tudunk belőlük annyit feletetni, mint amennyi a fehérjeszükséglet biztosítása céljából szükséges lenne. Ezért kell télen és nyáron egyaránt abraktakarmányokat etetni. Legltelyesebb abrakkeveréket adni mely gazdasági abrakból és fehérjedús takarmányokból, olajpogácsa, extrahált liszt, korpa és hüvelyes magvakhói .áll. A vemhes kocák a vemhesség első három hónapjában, amennyiben tápláltsági állapotuk jó, nem igényelnek bőséges takarmányozást. Télen etessünk párolt burgonyát lucemaszéna-murvával, vagy szecskával keverve. Ha nincs elég burgonyánk, azt répával, leveles répafejjel, répaszelettel, vagy csicsókával is pótolhatjuk. Ha a így tél idején, amikor a természet alszik, általában pihennek a gazdák is. A mi EFSz-ünk tagjai azonban már készülnek a tavaszi munkákra. Kertészeink javaslatára megkezdtük a dohánypalántákhoz szükséges melegágyak készítését. Ezt a munkát a dohánytermeink csoportja végzi szakképzett vezetés mellett. A zöldségkertészek is szorgalmasan készítik a melegágyak üvegrészeit, mig a többi tag trágyázza a sovánvabb, elhanyagolt földeket, hogy azok minél bővebb termést hozzanak. Az elmúlt nanokban elvetettünk 30 ha rétet és 20 ha lóherét tamáslisszttel. Ebben a munkában — a közsrvőlés határozata értelmében — koca tápláltsági állapota gyengébb, vagy ha a fenti takarmányok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, célszerű a takarmányadagot 1 kg korpával vagy fél-háromnegyed kg árpával, vagy kukoricával megtoldani. A vemhesség utolsó hónapjában amikor a vehem fejlődése erőteljes, részben a vehemfejlődés biztosítása, részben a kitölgyelés céljából a kocákat bőségesebben kell takarmányozni. Nyáron a legelő és a zöldtakarmány, télen a gyökér-gumós takarmányokon kívül а ко. ca testnagysága, tápláltsági állapota és fajtája szerint adjunk naponta 2__4 kg abrakot, mely 80 százalék árpából, kukoricából, takarmány, lisztből és 20 százalék fehérjedús takarmányból álljon (olajpogácsából, extrahált lisztből, borsóból, édes csillagfürtből, szegletes lednekből). Korpa etetése esetén a fenti fehérjedús takarmányok mennyisége csökkenthető. A vemhes kocát tejtermelés céljából kell bőségesen takarmányozni. Télen a szoptató kocának adjunk 3—6 kg párolt burgonyát, vagy annak hiányában répát, csicsókát, répaszeletet 30—50 dkg lucemaszéna. murvával, vagy — szecskával keverve. Ezek a takarmányok rendszerint csak az ál. latok életfenntartó szükségletét fedezik, ezért tejtermelés céljából abrakot is kell etetnünk. minden tagnak részt kellett vennie. Tagjaink részére az EFSz tüzelő anyagot szerzett be és azt 10 napon belül mindenki megkapta. Hálásak is a szövetkezeti tagok, hogy a szövetkezet gondoskodik tagjai ellátásáról. A műtrágyaszórásnál vettük észre, hogy a lóherés egy bizonyos részén gyengébb volt a kikelt lóhere, ahová aztán több műtrágyát szórtunk. Ez alkalommal történt, hogy az egyik szövetkezeti tagunk semmi áron sem akart megbékélni azzal a gondolattal, hogy a műtrágya mennyire befolyásolja a termés eredményt. Lehetetlennek tartotta azokat a dolgokat, amiket a Szovjetunióban járt Árvái elvtárs mon-1951. január 2(1". Mivel а кос- tejtermelőképességét megállapítani nem áll módunkban, ezért a tejelő abralanennyi. séget a malacok száma szerint fogjuk megszabni. Egy malacra átlagosan 40 dkg abrakkeveréket adunk, mely 80 százalék gazdasági és 20 százalék fehérjedús abrakból álljon. Szoptató ’’ocák takarmányozására alkalmas abrakkeverék: 40 százalék kukorica, 40 százalék árpa és 20 százalék napraforgóliszt, vagy 65 százalék kukorica, 20 százalék korpa és 15 százalék napraforgódara. Tekintve a mangalica sertés kisebb fokú sza. porítását, a malacok száma, a koca tápláltsága szerint 2—2.5 kg. abrakkeverék a tejtermelő szükségletét fedezi. A hússertések részben nagyobb szoporaságuk miatt több abrakot igényelnek, így a hússertésekkel etessünk 3—4.5 kg.ot. Télen szénamurával kevert bőséges burgonyaadag esetén az abrak mennyisége csökkenthető. Ugyancsak csökkenthető a tejelő ahrak mennyisége a szoptatási idő végén, amikor a koca már apaszt, feltéve, ha a malacok a kocát nem rágták le. A szoptató kocát akkor takarmányoztuk helyesen, ha annak szoptatási súlyvesztesége a szoptatási év végén a testsúly 15 százalékánál nem nagyobb. A szoptatási súlyveszteséget szenvedett kocákat mielőbb javítsuk fel a vemhesség utolsó hónapjában a kocákat bőséges takarmányozással tőgyeltessük ki, a szoptató kocák számára pedig biztosítsuk azt a takarmánymennyiséget, mely a tejelés céljából szükséges. В. P, dott a Szovjetunió magas terméseredményeiről, meg a háromkalászú búzáról. Akadtak köztünk azonban olyan elvtársak is, akik — mint hadifoglyok — jártak a Szovjetunióban és a saját szemükkel látták mindezeket, ök mesélték el, hogy mi minden olyat láttak a Szovjetűnió kolhozaiban, amit ők maguk sem hittek volna el, ha saját szemükkel nem látták volna. Elvtársaink beszéltek a lófej nagyságú répáról és a 25 cm-es kalászú árpáról is. így győződnek meg azok a hitetlenkedők is akik eddig kételkedtek a Szovjetúnió fejlett mezőgazdaságában. Bula Lajos, Alistól a Szabad Földműves levelezője, Alistálon a iarnáskodők is meggyőződnek... 1......................................................IIIIIMIIIMII................................................................................................................................................. LÁTOGATÁS Délelőtt tíz óra lehetett, amikor a tanító leszállt a vonatról. A hideg októberi pária csak most kezdett felszállni, a sápadt reggeli napfény még nem tudta áttörni a vastag ködfátyolt. Csípős, éles, jószagú volt ez az októberi reggel. Mélyen magábaszívta a friss pusztai levegőt és elhatározta, hogy gyalog vág neki az útnak. Régen járt erre. Még a háború el sem kezdődött, amikor ebből a pusztai iskolából is elfegyelmizték. Minden rossz iskolát végigtanított az országban, mert túlságosan szerette a szegény, földtelen, ruhátlan népet. Csak ez volt vele a baj. Nem járt a módos gazdákhoz. Téli estéken hol egyik, hol másik kis tanyában beszélt kérgeskezü, fáradtlelkű parasztoknak eljövendő szabadságról, emberi jogokról, igazságról. Vájjon mi van Kovácsékkal, Tóth ókkal, Balogh Sándorékkal? És az országút melletti többi ismerőssel? Jó lesz látni a régi iskolát is, ahol most egyik legjobb tanítványa a tanító. Könnyű, fiatalos léptekkel indult el a messzire nyúló úton. Kétoldalt a földek már megmunkálva, előkészítve várták a telet. Sehol egy gazos tarló, se száraz kukoricaszár nem éktelenkedett. Az egytagban felszántott földek elárulták a szövetkezetei. Ahogy ment tovább az úton, egyre erősödő motorzúgási hallott. Az út szélén emberek álltak. A dombról most ereszkedett le a gép, a sztalinyec. Eddig csak képen látta ezt a csodálatos alkotmányt, de sokat hallott róla és most kíváncsian sietett közelebb, hogy jobban megnézhesse. Szántott a gép, mélyen, széles csíkokban fordította ki a fényes, barna földet. A szántás nehezét, verejtékét a gép vállalta át, hogy könnyebb legyen az emberi munka Az út szélén állók csak most vették észre a tanítót. Meglepetten néztek rá: — Ejnye! Ni! A régi tanítónk! Hogy kerül ide? Körülfogták, ölelgették, rázták a kezét, kérdezték mindenről. Alig győzött válaszolni. Mint ahogy a gyermekek a kapott ajándékkal kérkednek, úgy húzták magukkal, mutogatták a földet, a gépet, a közeli erdőt. — A miénk! A szövetkezetünké! — Igaza volt a mi tanítónknak, amikor arról beszélt nekünk, hogy eljön egyszer az idő, amikor a föld annak terem, aki megműveli. — Márton! — intett egyikük a gépen ülő embernek. — Állítsd le a gépet, aztán gyere ide. — Ez a Nagy Márton fia, Gégész, ö vezeti a sztálinyecet. Ért ez mindenhez. A tanító nézte a közeledő magas, vállás, overallos fiatalembert és próbálta meglátni benne a rongyos kis tanyai iskolát. De csak fényes, élénktekintetű szeme volt ismerős. A vézna, rosszultáplált gyermekből erős, öntudatos férfi lett. — Hát valóban te vagy az, Márton? A fiatalember szeretettel nézett volt tanítójára. — Én mindjárt megismertem a tanító urat. Alig változott. — De ti aztán alaposan megváltoztatok. Hát édesapád? — Még a háború elején elesett. Az anyám volt az első hadiözvegy a faluban. A tanító maga elé idézte az idősebb Mártont. Hallgatag ember volt, napszámba járt. Amit keresett, kenyérre alig volt elég. Kicsit hasonlit rá ez a fiú. Aztán Nagy Mártonnéra gondolt. Széparcú fiatalasszony volt, de a sok sírás, meg gond hamar felszántották sima arcát. — Nehéz idő volt az, tanító úr. De elmúlt. Örökre. — Hanem jöjjön, nézze meg közelről az én paripámat. A gépállomáson sokat mosolyogtak azon, mennyire rajong Márton a gépéért. Mindennap megújuló kedvvel ült fel rá, szemével simogatta. Ügy szerette, mint egy kedves, hű állatot, mint lelkes segítőtársat. Vigyázott rá, törülgette, tisztogatta, fényesítgette. Míg nézegette a tanító a békés termelőmunka nagyszerű segítőeszközét — amivel meg tudnak művelni eddig használhatatlan földeket is — más gépekre gondolt, dübörgő tankokra, amelyeket ilyen derék Nagy Mártonok vezetnek majd, ha meg kell védeni a bevetett földünket, termelő gyárainkat, épülő, javuló emberi életünket. Tudta, hogy Nagy Márton ott is, a béke védelmében, jól fogja megállni a helyét. Az emberek elkísérték az iskoláig. A közbeeső tanyákba beszóltak. Senki se tudott a jöveteléről, mégis, mintha mindenütt várták volna. Mintha hazajött volna. Mindenki ismerte, senki se felejtette el a volt tanítót, a harcos embert. Kilátástalanul szegény, nyomorult napszámos életükben ő jelentette a vigaszt, a reményt. Az ő szavai tartották csak sokukban a lelket. Most körülvették, megvendégelték. Megmutatták a házuk táját. Jólesett látnia, hogy ahol azelőtt mezitláb jártak, csizma lóg a szögön, ahol azelőtt kenyér se volt, hízó röfög az ólban. Elmondták, hogy aratás után mennyi mindent vásároltak a reájuk eső részből. Tele voltak tervvel, elgondolással, hogyan termelhetnek még többet, még jobbat. Most a tanító hallgatta őket. Szavaikból érezte, hogy ezek az emberek mind a békét akarják. Élni akarnak békében, hogy egyre javuló életüket ne döntse újra romba, ne lökje őket vissza a nyomorba egy újabb háború. Érezte szavaikban az elszántságot is, hogy nem mondanának le soha vérrel, verejtékkel megszerzett új életükről Öntudatos, új emberré változtatta őket ez a néhány esztendő. Eggyé kovácsolta őket a közös föld szeretete és egy emberként védenék is meg ezt a közös földet. Az iskolának is csak a piros téglafala volt a régi. Bent új képek, új arcok. Volt tanítványa, a fiatal tanító úgy ölelte meg, mint az édesapját. — Sokszor gondoltam rá, hogyha eljönne egyszer, mit szólna a mi megváltozott életünkhöz? — Már eljött hozzánk is a kultúra. Mozink van, minden héten elvisszük a gyerekeket. Villany ég itt is. A hosszú téli esték nem sötétek már, nem unalmasak. Akkor beszéljük meg a nyári tennivalókat. Akinek kedve van, az meg tanulhat. — Emlékszik Máté Gergely bácsira? Negyven évig volt kocsis Király Istvánéinál. Most tanul írni. — Nem nagy idő öt esztendő, de ötven év alatt nem történt annyi változás a tanyai ember életében, mint ez alatt az öt év alatt.
