Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-05-27 / 21. szám
1 CzaiadfSicimffes ki amerikai (kolerádéi) burgonyabogér miiHMiiiiiiM inni iiiiiMi m nimiiiMiiiiiiiiiiii in и пни ими iiiiiiiiimiiiiiiMiii мм n mi inni I lilllllllllllllll llllllllllllllllllllllll A kenyér után az emberiség legfontosabb tápláléka a burgonya. Éppen I { ezért szükséges, hogy burgonyatermésünk magas termésátlagát biztosítsuk. En- | I nek érdekében azonban nem elég csak az előírt termelési agrotechnikát szem- 1 1 előtt tartani, hanem mindenkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a burgo- f I nyának igen sok kártevője és betegsége van. Biztosítanunk kell tehát burgo- I j nyatábláink védelmét a veszedelmes kártevők és betegségekkel szemben. A sok kártevő közül legveszedelmesebb az amerikai (kolorádói) bogár, f f mely szaporaság és falánksága miatt képes egész burgonya táblákat letarolni és I 1 megsemmisíteni. Egv áttelelt nőstény bogár egy év alatt utódaival együtt, I f mintegy két kát. hold burgonyatábla lombozatát tudja elpusztítani. lllllllltlIMIIIIIIUIIIIIII'llllllllllllllllllllllllllllllll llllll llllllltlIllllinilllMIIII llllll Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a veszélyről mely bennünket ezen a vonalon is fenyeget az imperialista államok oldaláról. Az amerikai imperialisták vad gyűlöletükben nem riadnak vissza attól sem, hogy repülőgépről dobálják le és árasszák el népi demokráciánk burgonyaterüleitet lilllllllllllllll llllllllllllllllllllllll lilllllllllllllll llllll IMI llllll III |||||||||||1||||1М||1111|||||||||||||11|||||||1|11||1111Ш ezzel a veszedelmes kártevővel, mint ahogy azt tették az elmúlt évben Csehszlovákia, Lengyelország és Kelet-Németország területén. Éppen ezért fokozott éberséggel kell őrködnünk, hogy itt is visszaverjük az imperialisták aljas támadásait és ezzel is híven szolgáljuk a béke ügyét. Á'iandóan ellenőrizzük burgonyatábláinkat 6 NÖVÉNYVÉDELEM- NÖVÉNYÁPOLÁS VÉDEKEZZÜNK A RÉPA KÁRTEVŐI ELLEN A legveszedelmesebb ellensége a répának a répabarkó. Ha sok a barkó, ássunk bogárfogóárkokat a tábla körül, azonnal a répa elvetése után. Szovjet tapasztalatok alapján legjobb a 35 cm mély és 25 cm széles, meredekfalii árok. Az árokba belehulló bogarakat mindennap össze kell szedni és meg kell semmisíteni. Sokkal könnyebb a szedés, ha az árokban 20 méterenként lyukat ásunk, amelyekbe a bogarak belehullanak. A keskeny parcelláknál körülárkolás helyett lyukalófával 10 cm átmérőjű és 20 cm mély lyukakat nyomjunk a répasorok közé s a belehullott bogarakat a lyukalófa újabb benyomásával semmisítsük meg. Ha az idő felmelegszik, a répabprkók repülni kezdenek. Ilyenkor arzéntarfalmú védekezőszerrel irtsuk a répa kártevőit. A permetezést ahányszor a répa növekedése azt megkívánja, ismételni kell mindaddig, míg a répa ki nem nő a barkó foga alól. Eső után feltétlen permetezzünk. Liszenkó, a világhírű szovjet akadémikus ajánlja a répabarkó összeszedését, vándorólak léteseítésével, a baromfiak répatáblákra való hajtásával. A KUKORICAMOLY elleni védekezés főszabálya az, hogy a kukoricaszárat (kórót) legkésőbb május 15-ig használjuk fel, mert azon túl már kikelnek belőle a molypillék, amelyek majd az újvetésű kukoricára fogják tojásaikat lerakni. Aki május 15-én túlra is akar kukoricaszárat tartalékolni, az a fertőzés megakadályozása végett vermelje el készletét száraz helyen ásott veremben, a kóró kiemelkedő részét félméternyi vastagon szalmával terítse be, erre pedig hányjon ugyancsak félméternyi vastagon földet. Ennek az elverni elésnek az a célja, hogy a kóróból kikelt pillék ne tudjanak a szabadba vergődni. A CSEREBOGÁR irtása a reggeli órákban lerázással végzendő. A lerázott és ekkor még gémheredett bogarat össze kell gyűjteni. Leforrázás után a napon megszárítva (vékony rétegben kiterítve és többször megforgatva) a téli hónapokban kitűnő baromfieleségnek használható fel, vagy pedig égetett mésszel és földdel rétegezve kiváló kerti trágyának dolgozható fel. DOHÁNY A dohány kiültetését úgy kell irányítanunk, hogy legkésőbb május 20-ig teljesen befejezzük. A kiültetés után három-négy napra gondoskodni kell a meg nem eredt palánták pótlásáról. Amint a palánták megeredtek, végezzük el az első kapálást a sorok között fogatos kapával, — a sorokat pedig kézikapával műveljük. RIZS A rizs sorközeit kikelés után, a végleges elárasztás előtt — ha á talaj állapota engedi — meg kell kapálni. A megkapált parcellát azonnal el kell árasztani. A rizs kapálása közben húzzuk ki a gyomnövényeket a sorokból is. LUCERNA, VÖRÖS HERE A régi lucernások első kaszálása már körülbelül május második, harmadik hetére esik. Szénának a virágzás kezdetén vágjuk a lucernát és nagvon vigyázzunk a szárogatásra, mert a lucemaszéna ilyenkor vesztheti el táoériékének legnagyobb részét. A széna betakarítása után a tarlót feltétlenül fogasoljuk meg. A vörösherét május végén kaszáljuk. Zöldtakarmánynak még a virágzás előtt meg kell kezdeni a kaszálást, — szénának azonban teljes virágzásban kaszáljunk. Szénává nehezebben szárítható, mint a lucerna, mert a szára és a levelei vízdúsabbak. Nem szabad sokat forgatni, mert levelei könnyen peregnek. A vörösherét minden kaszálás után meg kell fogasoini. Mi a feladata ennek érdekében minden burgonyatermelő dolgozó parasztnak, Egységes Földműves Szövetkezeteknek állami gazdaságnak? Az. hogy burgonyatábláit állandó ellenőrzés alatt tartsa. Legalább hetenként kétszer vizsgálja át a burgonya lombozatát, nincs-e rajta amerikai (kolorádói) bogár és ha A kifejlett bogár egy cm hosszú, tcjásdad-alakú, sárga vagy barnássárga színű, szárnyán 5—5 hosszanti fekete sávval. Tojásai narancssárga színűek, melyeket 20—30-as csomókban a levél fonákjára rak le. Egy nőstény 7—800, sőt kivételesen 2400 drb. tojást rak le. A lárva dombon) hátú, hátrafelé elhegvesedő testű, fiatalkorban vérpiros színű, majd később, a vedlések után inkább narancsszínű. Feje és lába fekete, mindkét oldalán két-két fekete szemölcssorral. A kifejlett lárva 12—15 mm. Bábja narancsvörös, körülbelül egv centi hosszú. Az amerikai (kolorádói) bogár fejlődési menete: Bogáralakban a talajban telel át. Tavasszal, ha a talaj már legalább 20 cm. mélyen 14 C fokig átmelegszik, előbuiik és hozzáfog a táplálkozáshoz. Megfelelő táplálkozás után megindul a párosodás. majd a tojások lerakása. A tojásból kikelnek a lárvák és azok A tulajdonképpeni juhrühösség elterjedt nyájbetegség. Okozója a sporoptes nevű rühatka. A betegség komoly veszteségeket okoz egyrészt a gyapjú veszteség, másrészt az erőbeli állapot leromlása miatt. A rühösség már korán észrevehető. A betegség kezdeti szakában — a gyapjúval fedett bőrön — gombostűfeinyi gömbök keletkeznek, melyek tetején később apró hólyagok, maid pörkök képződnek s élénk viszketést okoznak. A juhok ezeket a területeket nyaliák-rágják s a gyapjú nyálas, kuszáit lesz, a gyapjú fürtök meglazulnak, helyenként kilógnak. Természetesen — kezelés nélkül — a rühösség állandóan terjed. A törzs oldalán, a háton stb. egyre nagyobb terület válik — a gyapiú kihullása következtében — csupasszá. A bőr ezeken a helyeken később megvastagodik, merev lesz és érdes, tapintata kissé zsíros. Felületét pikkelyek, pörkök fedik. A megbetegedés legsúlyosabb formája esetén a gyapjú az egész testfelületről lehull és az állat teljesen kopasz lesz, lesoványodik. A viszkető részek vakarása az állatoknak láthatólag jól esik, a vakaró eszköznek nekidőlnek. AZ ORVOSLÁSNAK juhászok által gyakran alkalmazott módja az, hogy a vakaródzó juhok gyapja közül a pörköket kiszedik s a gyapjúfosztott területeket dohánylevél, esetleg kreolinnal bekenik. Ez az eljárás azonban nem teljesértékű, bár a rühösség tovaterjedésének gátat vet, de az állományt a fertőzéstől nem szabadítja meg. A rühösség egyedüli gyökeres gyógymódja a juhoknak valamely fertőtlenítő oldatban történő megfürösztése. Erre a célra a Tetocid 1 százalékos oldata használható legjobb eredménnyel. — talál, azonnal vigye be a községi Nemzeti Bizottságnak. A burgonya lombozatának átvizsgálását végezzük a legalaposabban. A bogár felismeréséhez használjuk fel a színes plakátokon, útmutatókon és a gyufásdobozokon megjelent képeket. is pusztítják a burgonya leveleit. Többszöri vedlés után, ha telies fejlettségüket elérték lehúzódnak 5—10 cm. mélyen a talajba és ott bebábozódnak. A bábokból egy-két hét múlva lesz fiatal bogár, mely azonnal előbujik a földből és kezdi pusztítását. A tojásrakástól a fiatal bogár előiöveteléig mintegy 40 nap telik el. Magyarországon két nemzedéke lehet. Egyidőben található tojás, lárva, báb és bogár alakja is. Egy bogár három évig is elélhet. Ritkán repül, de — különösen szél segítségével — kitartóan tud hosszabb távot, (30—40 km.) is egyfolytában repülni. Ne felejtsük el. hogy a kolorádó hordár hazánk egyes területein az elmúlt évben nagv károkat okozott. Szervezzük meg tehát az ellene való védekezést még mielőtt veszély fenyegetné burgonyatermésünket. A fürösztés legcélszerűbben a tavasz végén, a nyírás után történjék, amikor az idő már fölmelegedett. Ennek a száradás szempontjából van komoly jelentősége. Szabály az, hogv kivétel nélkül minden juhot meg kell füröszteni. Ugyanis nemcsak a vakaródzó juhok rühösek. Az olyan juhon is lehetnek rühatkák. amelyeken még semmi tünet nem jelentkezett, A szopós bárányok is veszély nélkül füröszthetők. HOGYAN TÖRTÉNIK A FÜRÖSZTÉS Fürösztés céljára fakádat használjunk. Méretei: 4 méter hosszú, 1 méter mély, felül 75 centi, alul 35 centi széles, Hogy könnyebben dolgozhassunk, a kádat 30 centi mélyen besüllyeszthetjük a földbe. A kád egyik végéhez úgynevezett lecsúrgatóläpot építünk. (2X2 méter. Erre azért van szükség, hogy azt az 1—2 liter folvadékot, mely a fürösztés közben beívódott. a gyapjúból kinyomkodhassuk s a lé visszafolyhasson a kádba. A juhok kérges bőrét fürösztés előtt gyökérkefével alaposan dörzsöljük, hogy a pörök leváljanak s a folyadék a bőrhöz jobban hozzáférhessen. A fürösztéshez állatonként 3 ember szükséges. Két ember megfogja a juh elülső és hátsó lábait, a harmadik a juh fejét. A fürösztőfolvadék hőmérséklete 30—40 Celsius fok. A fürösztés időtartama 3 perc. Ez idő alatt a rühös foltokat állandóan dörzsölni kell. A fejet kétszer is merítsük alá, (száját, orrát befogjuk). A fürösztőfolyadék olyan magasan álljon, hogy a juhoknak csak a feje látszik ki. A 3 perc elteltével a juhokat a lecsorgatólaora állítjuk S a gyapjából a fürösztőMyndákot kinyomkodjuk. Minél több folyadékot gyúrunk ki a gyapjúismerjük meg a kolorádói bogarat Óvjuk juhainkat a rühösségtől! 195Í. május 27. VÉDEKEZÉS A SZŐLŐPERONOSZPÓRA ELLEN A szőlő peronoszpórabetegségét a Plasmopara viticola nevű élősdi penész okozza. A peronoszpóra különösen nedves, meleg mellett, május közepétől egesren őszig jelentkezik Főképpen a leveleket és fürtöket pusztítja de megtámadja a szőlő minden zöld részét is. A betegség első látható jelei a szőlő levelein mutatkozó sárgás, többnyibe kerek, kissé áttetsző ú. n. olajfoltok. Amikor a foltok kifejlődnek, a levél fonákén az első esőre, a foltoknak megfelelően fényes, hófehér gombagyepek törnek elő. Az itt kifejlődött ágbogas szálakon keletkező spórák a gomba nyári szaporodó szervei, melyek rákerülve egy másik szőlőlevélre, vagy zöld részre, ott újabb fertőzést idézhetnek elő. A fürtökben különösen akkor okozhat nagy károkat, ha virágzáskor esős az időjárás. A peronoszpóra azonban a már megkötött fürtöket és a zöld bogyókat is megtámadhatja. Az idősebb hajtásokon sötét foltok jelzik a peronoszpóra nyomát. Az ilyen szőlőhajtásokat »szaporításra felhasználni nem lehet. A FERTŐZÉSEK A gomba áttelelésére szolgáló különleges téli spórák, amelyek leginkább a lehullott peronoszpórás levelekben találhatók, okozzák tavasszal az első fertőzéseket. A peronoszpóra spóráinak csírázásához, illetve a fertőzéshez, valamint a gyepek kitöréséhez víz szükséges. Lényeges továbbá a hőmérséklet is, mert 13 C fok alatt fertőzés alig következik bé. Általában legkedvezőbb a 20 —25 C fok körüli hőmérséklet. A védekezés megelőző legyen. A védekezéshez legmegfelelőbbek a réztartalmú védekezőanyagok, amelyek közül legáltalánosabban használtak a rézgálicból készített permetező- és porozószerek. A legelterjedtebb a bordói lé. Rendes viszonyok között két virágzás előtti és két virágzás utáni permetezést alkalmazzunk. Nagyon esős időben azonban öt, esetleg többszöri permetezés is szükségessé válhat. AZ ELSŐ VÉDEKEZÉST akkor végezzük, amikor a hajtások arasznyira megnőttek. Ezután a permetezést szükség szerint 2—3 hetenként megismételjük. Az első permetezést fél százalékos, a többieket 1 százalékos, illetve az esetben, ha a rézgáliccal igen takarékoskodni kell és az időjárás nem nagyon esős, háromnegyed százalékos bordói lével végezzük. A tapasztalatok szerint jobb többször higabb. mint ritkábban töményebb lével permetezni. Fiatal ültetvényekben és gyökereztető iskolákban azonban, peronoszpóraveszély esetén, minden 14 napban kell védekezni. Permetezéskor vigyázni kell, hogy a védőszer a szőlőtőkét minden oldalról jól érje és a leveleken kívül a fürtöket is jól lepje be. A levelek fonákénak permetezésére is nagy gondot kell fordítani. Jégvéres után a védekezés nagyon fontos, mert a peronoszpóra a jégverte virágzatokon és bogyókon gyorsan terjed. Virágzás idején is lehet permetezni és porozni. Neveljük a szőlő lombját szeilősen és lazán. A kötözést idejében kell végezni, mert a földön heverő hajtások fertőződnek leghamarabb. FÜRTPERONOSZPÓRA és fürtbetegségek ellen a porozás is jól bevált védekezési mód. A rézmészpor csak peronoszpóra elleni, a rézkénpor pedig peronoszpóra és lisztharmat elleni együttes védekezésre szolgált. Megfelelő időben alkalmazott porozással egy-egy permetezés időpontját is kitolhatjuk. B. I. ból, annál gyorsabban szárad meg az állat. Fürösztés után a juhokat más. eddig még juhok által nem használt épületbe kell terelni, nehogy újra fertőződjenek. Ilyen módon a fürösztéssel az egész juhállomány rühösségét meggyógyíthatjuk. Ha a juhakol fertőtlenítése nehézségekbe ütköznék, úgy az aklot két hónapig üresen Veil hagvni Fz idő alatt ugyanis az atkák elpusztulnak D. L.
