Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-05-27 / 21. szám

4 ízűhsdfőídmmms 1951. május 27. A román földműves szövetkezőtök eredményeikkel bebizonyították termeloképességéik&i Az 1949-es évtől az első öt földműves szövetkezet megalakulása óta, hogy a Román Népköztársaságban néhány kis- és középföldműves önkéntesen a kö­zös gazdálkodás útjára lépett, nem egész két év telt el, de ma már Romániában több mint 1.000 szövetkezet működik, melyekben 65.974 kis- és középföldmű­ves család tömörül és 268.640 ha földet művelnek meg. Az első aratás eredményei a szövetkezetekben megmutatták a szocialista mezőgazdaság termelőképességeit. A szövetkezetekben mindenütt nagyobb volt a termés, mint az egyénileg gazdálkodó földműveseknél. Pl. az „Üj Elek­nek nevezett szövetkezetben 1 ha földről átlag 25.86 q búzát arattak le, holott a környékbeli magángazdálkodóknál csak 10 q-t. Luna de Jós községben a szö­vetkezet átlagos hektárhozama 22.98 q búza, holott a környékbeli magángaz­dáké 11 q. A szárazsággal sújtott tájakon is, ahol a termés igen alacsony volt a szövetkezetek kétszer-háromszor annyitarattak le, mint a magángazdálkodók. Az állami birtokok szintén megmu­tatták a szocialista gazdálkodás fölé­nyét. Az Árud Szatu Mare állami birtok 20 ha-os területen 30 q-ás átlagos búza­termést éyt el, míg a magángazdálkodók a körülötte levő falvakban csak alig 10 q-át értek el. A Román mezőgazdaság­ban azelőtt soha nem értek el ilyen eredményeket, mint az elmúlt évben. A szocialista mezőgazdaság fölényét bizonyítja nemcsak a magas hektárho­zam, hanem a gabonafélék minősége is. Pl Luna de Jos-ban a magángazdálko­dóknál a búza faj súlya csak 74 kg-ot ért és a 15%-a szemét volt. A szövetkeze­tekben viszont a búza fajsúlya 80 kg-ot ért el és csak 8% volt benne a szemét. A zábranyi szövetkezetben a búza faj­súlya 84 kg-ot ért el. A magasabb terméshozam emelte a szövetkezeti tagok jövedelmét. A szö­vetkezeti tagok többsége a pénzjutal­mon kívül annyi gabonát kaptak, amennyit darabka földjükön sohasem tudtak megtermelni. Sok ezer példa kö­zül elég ha csak néhányat említünk. S. Stegaru, a „Május elseje“ szövetkezet tagja, a pénzjutalmon! kívül 1 8.^0 kg búzát, 1.950 kg kukoricát, és 1-200 kg burgonyát kapott. I. Hotopannak, ki azelőtt középföldműves volt, s ma a „Vöröscsillag“ szövetkezet tagja, annak idején sohase volt elég a termés arra, hogy családja évi szükségletét fedezze vele. Tavaly, hogy megkapta jutalmát a szövetkezetben végzett munkájáért, a szükségesen kívül még maradt is gabo­nája. Cenad községben á szövetkezeti tagok háromezer kg búzát, kettőezer kg kukoricát kaptak más mezőgazdasági terményeken és a pénzjutalom kívül. D. Bogoliubov családja 5.500 kg búzát kapott. A szövetkezetek sikerei a földműve­sek tömegeit nyerik meg a szövetkeze­tek számára. Ezer és ezer kis- és közép­­földműves, ki a szövetkezetek megala­kulásánál nem tudott dönteni, — ma, hogy látja az eredményeket és szomszé­dai emelkedő életszínvonalát, egymás­után tagfelvételre jelentkeznek, s részt vesznek az új szövetkezetek szervezésé­ben. A „Vaszile Roaita“ szövetkezet megalakulása után 98 tagot számlált. Később további 82-vel gyarapodott a taglétszám. Ez a szövetkezet a száraz­sággal sújtott vidéken van. Annak elle­nére kétszeres hektárhozamokat ért el a magángazdálkodók eredményeihez vi­szonyítva. A „Horia Closka és Crisan“ szövetkezetnek megalakulása után 43 tagja volt. Ma már több mint száz tagja Bulgária minisztertanácsa és a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsága részletes határozatot hozott Dobrudzsa mezőgazdaságának fejlesztéséről, vízellátásáról és villamosításáról. Dobrudzsa Bulgária északkeleti részében fekszik, a Duna és a Fekete­tenger között s állandó vízhiány és aszály sújtja. A természetátalakító munkálatok révén Dobru­dzsa az ország fő gabanatermő vidékévé, élenjáró mezőgazdasági területté változik. 1956 végére ezen a területen nyolc állami mezővédő erdősávot kell létesíteni összesen 795 kilométer hosszúságban. A már meglévő 578 mezőgazdasági termelőszövetke­zet és állami gazdaság földjein 23.600 hektárnyi te­rületet erdősítenek. van. A „December 30-a“ szövetkezetnek kezdetben 44 tagja volt. Rövid időn be­lül 70 kis- és középföldművés család lé­pett be. Állandóan növekedik a szövetkezetek taglétszáma, a középföldművesek látva a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit egymásután jelentkeznek. Vizoára köz­ségben a szövetkezetnek kezdetben 98 tagja közül 40 volt a középföldműves. Később 82 új tag jelentkezett, ebből 60 an középföldművesek. A „Cazanesti“ szövetkezetben 43 tag közül, csak 11 volt középföldműves. A 68 újonnan je­lentkezett tag közül már 30-an vannak középföldművesek. A „Filmon Sarbu“ szövetkezetnek megalakulása után 62 tagja között, csak két középföldműves volt. Később 22 kisgazda és 18 közép­­földműves jelentkezett. A szövetkezetek gazdasági ereje nap­­ról-napra növekedik. Sok közülük kü­lönböző vállalatokat létesített, hogy tagjaik egész évben dolgozhassanak és emelkedjen jövedelmük. A „Szocializ­mus Győzelme“ szövetkezet téglaégetőt épített, a „Vörös Láng“ szövetkezet la­katosműhelyeket létesített, s ezek A Duna, a tavak vizei és a talajvizek segítségé­vel öntözött terület novelese érdekében széles mé­retekben megkezdik a csatornák, kútak ás víztáro­lók építését. Ilymódon megvalósul a dobrudzsai la­kosság évszázados álma: bőségesen lesz víz. 1953 végéig a mezei munkák gépesítését 80 százalékra emelik. 1954 végéig villamosítani kell Dobrudzsa minden faluját. Ez meggyorsítja a rádió bevezetését és mo­zik létesítését a falvakban. Tervbe vették a vasúti és gépkocsi közlekedés megjavítását és kibővítését, valamint új útak építését is. E terv kidolgozásában és megvalósításában szé­leskörűen felhasználják a'szovjet nép gazdag tapasz­talatait. 600.000 leijei emelték jövedelmét. A Progreszúl községben a szövetkezetnek megalakulása után csak három tehene volt. Ma 21 fejőstehene van és 800 bir­kája, stb. stb. A román népköztársaság földműves szövetkezeteinek gyors fejlődése bizo­nyítja, hogy a romániai földművesek azon az úton akarnak haladni, melyet az ötéves terv jelölt ki számukra. Ez az út a mezőgazdaságban a szocialista szektor gyors fejlődéséhez vezet. A szo­cialista mezőgazdaság az 1955-ös évben teljesen fölénybe jut. Tiskin kolhozparaszt 145 éves A harkovi állami egyetem mellett működő biológiai kutató intézet nimrégen tette közzé a Szovjetunió legöregebb lakosainak statisztiká­ját. Ez az intézet húszéves működése alatt ösz­­szegyűjtötte a Szovjetunió legöregebb lakosainak jegyzékét s a legaprólékosabb kutatást végezte, hogy kiderítse hogyan érték el ezek ezt a ma­gas {jfetkort.. Az intézet kartotékájában minden 90-ik életévét meghaladó szovjet polgárról kü­lön lapot vezetnek. Az intézet munkáját és az összegyűjtött anyag felülvizsgálását a harkovi egyetem tanára, Nagorný A. V. végzi, aki a TASZSZ ügynök­ség szerkesztőjének a következőket mondotta: — Az utosó időkig az volt az általános fel­fogás, hogy a magas életkor elérésére csupán az Abház köztársaságban vannak megadva a szük­séges előfeltételek. Abháziában 212 száz évnél öregebb szovjet lakos él. Nem ritkán felvető­dött az a vélemény is, hogy ezt a magas élet­kort az ultraibolya sugaraknak lehet köszönni, melyekkel az abház légtér át van hatva. Tud­nivaló ugyanis az, hogy a hosszú élet egyik leg­fontosabb kelléke az ultraibolya sugarak jelen­léte. A kutató Intézet kartotékál azt bizonyítják, hogy az. egész Szovjetunió területén "meg vannak adva a kellő feltételek a magas kor elérésére. Az összegyűjtött anyag alapján a Szovjetunió legöregebb polgára V. S. Tiskin kolhozparaszt, aki 1806-ban született. A stavropoli került Alexandrovoi járásában Andrejev mezőgazdasá­gi szövetkezetének tagja. A Szovjetunió legöre­gebb asszonya Kaszamjan Hanuti asszony, aki 127 éves, n Turkmén köztársaság Mara városá ban lakik és legfiatalabb fia nemrégen ünnepel­te 80-adik születésnapját. A legidősebb szovjet polgároknak» nagyon sok gyermekük és utóduk van. íny rrMdá’d á Iй? éves Mahmud Eivazov kolh zparasztnak az azerbejdzsani köztársaság leriki járásában i Komszomol artelben 118 fia, leány unokája, déd­unokája és ükunokája van. Mahmud Eivazov felesége 12-0 esztendős, első leánya nemrégen volt százéves. зЬ Az említett kartoték szerint a Szovjetunió­ban több mint 30.000 100 éven felüli férfi és asszony él. Egyedül Ukrajinában 2700 a sz''z éven felüli polgárok száma, a harkovi járás­ban 183. A kapitalista országokban nagyon kévés pél­dát találunk a százéven felüli lakosokról. Az el­múlt században hasonló kartotékot akart fel­fektetni a francia Biologe Chaminé Intézet, de egész Franciaországban csupán 26 száz éven fe lüli Franciát találtak. A harkovi körzetben nemrégen egészségügyi vizsgálatot tartottak és minden százéven felüli lakost orvosi vizsgálatnak vetettek alá. Ekkor kiderült, hogy mindnyájan egészségesek, nagyon jó az emlékező tehetségük és nagyon jó a lá­tásuk is. (B) A romániai kis- és kö.épparasztoh a gépe nett szocialista me-őgazdálkodas útján Dobrudzsa lesz Bulgaria fő g&benatermő vidéke iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiJiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim Az emberek, ha a munka szünetel, ma is még legszívesebben a háború­ról beszélnek. Már tizenöt esztendeje meg tizennyolc, de nem tudnak betelni vele. Érdemes a mai kis dolgokról szól­tam? Arról, hogy a búza ára néha fel­megy, néha lemegy. Hogy a nagygaz­dáknak néha annyi a pénzük, hogy ki­terítik szárítani a napra, mint a má­kot. — most meg annyi sincs, mint a koldusnak? Az ember szeret beszél­getni. Saját magáról nagyon szeret, de arra viszont senki se kiváncsi: ezért mégis csak a nagyobb dologról beszél I c r>.szívesebben. lüu aztán mihelyt egy kicsit kiöntik a telijét, belemarkolnak a zsákba, s megint csak a hadak ügyeiről van szó. Szórják a szélben, rostálják s közben már az ocsúja kihullott, elfúj­ta a szél, csak a java maradt az emlék­nek, az öreg je, az elfeledhetetlen ese­mények. amelyeket nem akarnak a sír­ba vinni magukkal. Elmondják, hogy a figyelő gyermekek is hadd hallják, hadd tanuljanak belőle. Hadd vigyék el magukkal a jövendő életükbe, hogy hátha hasznát veszik még valaha. A Akaszások szemény emberek. Azok a háborúban is szegények vol­tak. Nem volt sarzsijuk, csak puská­juk, meg gránátjuk, meg éhes gyom­ruk. Ott állottak a háborúban a posz­ton, s ha jtották őket akkor is, mint az állatokat, — most is úgy ha jtja őket az élet. A szegénység az ő örökös uruk, annak a zsellérjei, ha beszélnek, abból KASZÁSOK A csak a szegénység szaga párázik, a sze­génység szavai szitálnak. De az ilyen jó gazda, mint Barmos Gáspár gazda, akinek mégis nagy föld­jei vannak itt is, az a háborúban is többet látott, többet tapasztalt. Csilla­gok volta felvarrva a gallérjára, s mi­kor elesett a kapitány, meg a főhad­nagy, a tiszturak, olykor maga volt a parancsnok, ő felelt a szakaszért; volt, hogy az egész századért. Ha Bar­mos uram arra méltatja munkásait, hogy a harctéri melegség el-elönti, s megszólal, akkor mindenki áhítattal figyel rá. — A háború — mondja most és egy kicsi fűszálat szakít, s azzal vonala­kat húz a levegőben szórakozottan, — a háború barátom, az is csak olyan, mint a világ többi dolga. Mi-csak hall­gattuk a tábori lelkészt, aki prédikált, hogy kitartani az utolsó csepp vérig, az az Istennek az ö parancsolatja . . . De én, ha beszélni akarnék, mondhat­nék egyetmást, hogy az embernek, meg a királyoknak mi volt a háború , . . — 1917-ben az olasz fronton én egy osztrák ezredeshez kerültem a kiegé­szítőből. Úgy hozta a sors, hogy éppeú a tábornok úr, bizonyos Goldinger tá­bornok úrnak az irodájába lettem be­osztva. Az egy nagyon derék nagysze­rű ember volt. Mintha nem is német lett volna. Olyan hős volt és olyan okosj hogy csoda. FÁK ALATT Akkor volt ez, amikor az olaszok ki­ugrottak a szövetségből és ránk jöttek. Az olasz király maga jött fel, hogy eyg kettőre végezzen velünk. Nagy veszedelem volt. Mindenki káromko­dott, szidta őket, hogy megint egy új fronton kell verekedni . . . Mindjárt hozták a magyar ezredeket is lefelé az orosz frontról. Hát mit csinál az én tábornokom? Barátom , van ott egy folyó, a Tályamentó. Fent a hegyeken. Viaduktok. A mi tábornok urunk nem szólt senkinek, megrakja a hidakat■ megerősíti. Mária Terézia — rendre pályázott. Nagy volt az öröm, min­denki mondta, hogy báró lesz belőle. Befogta az olasz királyt, az egész ve­zérkarral, meg vagy kétszázezer had­seregével. Nem volt annak onnan egér­éi semerre. Megtelefonálják Bécsbe a királynak . . . Hát barátom . . .Mi történik . . Másnap hajnalban jön a tábornok ha­jadon fővel, mint egy bolond, nem le­hetett vele beszélni . . . Leült egy asz­talnál, a tenyérbe hajtotta a fejét és sírt ... Sírt az a derék ember, úgy sírt, mint egy gyermek . . .Tudjátok mi történt? A király őfelsége megpa­rancsolta, hogy a hidakat ki kell üre­­síteni j . . Szabadon kell hagyni, míg az olasz király elmasírozik a fogoly hadseregével . . . Igen, Kieresztették őket ]J ' ■ lg. '• haza makarónit enni . . Nem volt szabad elfogni egy királyt . . A kaszások hitetlenül néztek a gaz­dáira. Úgy hallgatták, mint a mesét. Hitték is meg nem is, csak Petiik Ist­ván segített a gazdának: — Benne volt a törvénybe, hogy királyt elfogni nem szabad. — Fenét — mondta Barmos gazda. — Olasz leány volt a király fe­lesége; nem szívlelte a fajtája vesztit és az urának egész éjszaka könyörgött, megparancsolta, hogy szabadítsa ki az olasz királyt. E vót . . . A fűszálat a foga közé vette, meg­rágta, s messze kiköpte. — Mert a királyok máskép nézik a háborúit, mint a népek . . . Tudom én az egészet, ott beszélték meg előttem a tiszt urak. Mert a királyok az csak egy család. Az mind atyifirokon. A ki­rályok mind összeházasodtak. Nekik akkor az volt az, üzlet, hogy a népek csak hadd verekedjenek, de az nem volt üzlet, hogy ők is bajbakeriil<e­­nek . . .Ki kellett ereszteni a királyt . . . Az olasz király megszegte a barát­ságot az országgal, az nem volt baj; hanem az, hogy még ő is ott maradjon, az baj vót . . . Azért mondom én, hogv máskép van a háború, mint ahogy a iskolába tanítják, meg ahogy a papoK prédikálják . . . — Hát gazduram, minden szentnek magafelé hajlik a keze. — Igen mondotta komolyan Barmos gazda — de ezért erről ne nagyon be­szélgessetek, én is sajnálom, hogy el­járt a szám.

Next

/
Thumbnails
Contents