Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-05-06 / 18. szám

teánk népi jellegét, biztosítják, hogy ez a jelleg nem marad meg csak egy üres jelszónak, de fokozatosan eltű­nik a szövetkezeti kereskedésekből minden korupció és minden nemkí­vánatos jelenség. A Szlovákiai Szövetkezeti Tanács fokozatosan új tanfolyamokat nyitott a járási fogyasztási szövetkezetek könyvelői és tervezői számára, gon­doskodott az üzletvezetők, az elárusí­tók és elárusítónők átképzéséről is. Az leárusítóhelyeken a fogyasztókö­zönséggel való mindennapi érintke­zésükkel a legjobban bizonyíthatják szövetkezeti kereskedelmünk hova­tartozását, bebizonyíthatják, hogy a dolgozó népet és a munkásosztályt akarja kiszolgálni. Ellenőr képző tanfolyamok is nyíl­tak, ezeket az igazgatóképző tanfo­lyamok mellett a legfontosabbaknak tarthatjuk. Mégpedig azért, mert csak a szövetkezei elárusítóhlyek ál­landó ellenőrzése révén és az alkal­mazottak állandó nevelésével érhe­tünk el olyan eredményeket, amilye­neket tőlünk elvárnak. Csak ezen az úton haladva bizonyíthatjuk be a dolgozóknak és a munkásosztálynak, hogy különbség van a kapitalista és szocialista kereskedelem között. Amellett azt is bizonyítanunk kell, hogy szövetkezeti kereskedéseink nemcsak elosztó tevékenységet végez­nek, hanem nevelőmunkát folytatnak a fogyasztóközönség közt a felvakon, így segíti építeni a szocializmust, a falvakon a legkisebb községben is. Hasonló célzattal nyílt meg a fenn­­tebb említett ellenőr-képző tanfo­lyam is Losoncon. Ez február 8-tól április 12-ig tartott. Az oktatás ered­ményei azt mutatják, hogy ilyen rö­­vied ideig tartó képzéssel is öntuda­tos munkásokat nyerhetünk. Ám szem előtt kell tartani a jó megválo­­gatás elveit. A tanfolyamokon felfe­dezzük az elrejtett tehetségeket; ezek a jövőben a szocializmus öntudatos építőivé válnak hazánkban. A tanfolyam 40 hallgatója közt olyan öntudatos dolgozókra talált szövetkezeti mozgalmunk, mint Ilavszký János, Oszlai József, Kotrik József és mások. Ezek a tanfolyamon nvert ismereteiket átviszik a gyakor­latba minden bizonnyal meghozzák a maguk gyümölcsét. Minden tanfo­lyamon és általában a nevelésnél döntő befolyási tényező a nevelés módszere. Elismeréssel megállapít­hatjuk, hogy a kerületi iskola vezeté­se Losoncon jó kezekben van és Ko­mi nárec elvtársnak, az iskola igazga­tójának köszönhető, hogy a tanfo­lyam magas politikai színvonalon áll. Politikai és szakképzésre rendkí­vüli figyelmet feedltottak, s ennek folytán a tanfolyam Színvonala sok­kal magasabb, mint az előzőek volt. A szakelőadók dr. Martinček és Lxkurzióra hkívtak meg bennün­ket, Pardubicére, hogy megismer­kedjünk a cseh fogyasztási szövet­kezetek vívmányaival; Elmondom, hogy an adódott alkalom erre az ex­­kurzióra. A beszolgáltatási töbletek felvá­sárlásánál partnerül a pardubicei „Buducngosf”-ot kaptuk. Együtt­működésünk igen jó volt, partne­rünk számára elengendő mennyisé­gű árut tudtunk szállítani, mindig a legjobb minőségűt. No nem ma­radtunk ennél az egyoldali egyez­ménynél. Ellenszolgáltatásul a több­letbeszolgáltatásokért szintén árut kaptunk. Ezzel a becsületes együtt­működéssel elértük, hogy a pardu­bicei „Budúcnosť” vezetősége ex­­kurzióra hívott meg bennünket és így alkalmunk nyílt megismerkedni a csehországi fogyasztási szövetke­zetek munkájával. Delegációnk 1951 március 16-án utazott Pardubicére. Az állomáson a „Budúcnosť” szövetezet képvise­lői fogadtak bennünket. A rövid, de szívélyes fogadtatás után a szövet­kezet központi irodájába mentünk. Itt az előjáróság nevében Cserno­­hlávek József elvtárs fogadott Bennünket, a szövetkezet vezetősé­gének nevében pedig Kopcsek Ru­dolf elvtárs, a vállalat igazgatója. Ezután megtekintettük a szövetke­zet irodáit. Az ebéd alkalmával de­legációnk nevében Bocman elvfers, a komáromi „Práca” szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke kö­szönte meg a fogadást és Jezsofszky elvtárs, a járási fogyasztási szövet­kezet igazgatója. Ebéd után az elá­­rusítóhelyeket néztük meg. Nagyon meglepődtünk, mert a csehországi szövetkezeti elárusítóhelyeknek na­gyon szép moder bnerendezése van, s a polcokon a legkülönbözőbb áru­kat láttuk. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a szövetkezeti elárusítóhelye­ket a szövetkezet saját raktárai lát­ják el áruval. Láttuk, hogy az elá­rusítóhelyek szovjet példára épül­tek. Berendezésük igen praktikus, ~4 -n. - ' -~~ X ' tiszta, a legkülönbözőbb áruk meg-Granc elvtárs voltak. Kötelességü­ket minden tekintetben teljesítették. A politikai előadásokat hozzáférhető módon és meggyőzően adták elő. Főként Matulai elvtárs előadásai nyerték meg a hallgatók érdeklődé­sét. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy ez a tanfolyam minden tekintetben teljesítette feladatát. A szlovákiai Szövetkezeti Tanács és népi szövet­kezeti mozgalmunk sok új tehetséget nyert. Ezek munkájúkkal hozzájá-Testvéri együttműködés a szövetkezeti munka terén találhatók itt. A pardubicei kerüle­ti Nemzeti Bizottság osztályának képviselője kijelentette, hogy a szö­vetkezeti elárusítóhelyek példásabb vezetés előtt állnak, mint a „Pra­meň” nemzeti vállalat üzletei. Másnap megtekintettük a raktá­rakat és a termelő üzemeket, láttuk a pékműhelyeket, a búsfeldolgozó­kat, s meg kell jegyeznünk, hogy igen magas szíivonalon állnak. El kell ismernünk, hogy a cseh fo­gyasztási szövetkezetek e tekintet­ben is sokkal előbbre vannak ná­lunk, mert a termelő üzemek éppen olyan példásak, mint az elárusító­­helyek. Március 18-án ment végbe Pardu­­bicén a belkereskedelem alkalma­zottainak aktívája, s ide bennün­ket i s meghívtak. Itt igen szívesen fogadtak bennünket a Központi Szövetekezeti Tanács, a Kerületi Szövetkezeti Tanács és a CsKP ke­rületi bizottságának képviselői. A jelenlévőknek delegációnk nevében igazgatónk, Jezsofszky elvtárs kö­szönte meg a fogadást. Beszédében megemlítette, hogy baráti össze­köttetéseinket továbbra is fenn fog­juk tartani. Az aktíva után az elv­társak kirándulást rendeztek ked­vünkért a kuneticei hegyre. A cseh Fogyasztási Szövetkeze­tek igen magas színvonalon állnak, s azért kívánatos, hogy a belkeres­kedelem dolgozói, s főként a járá­si fogyasztási szövetkezetek alkal­mazottai összeköttetést létesítsenek a cseh szövetkezetekkel s több ha­sonló exkurzión vegyenek részt. Egyúttal kívánatos lenne, hogy a felelős- szövetkezeti tényezők részt­­vegyenek az ilyen exkurziós uta­kon. Tanulhatnánk sokat a szovjet példára épült szövetkezetektől, s a szövetkezeti élet új formáit vezet­hetnénk be nálunk is. örülünk, hogy alkalmunk nyílt megismerni a cseh fogyasztási szö­vetkezetek munkáját, s hogy új ta­pasztalatokat szerezhetünk. Ezeket a gyakorlatban érvényesíteni fog­juk a komáromi „ Práca” Járási Fo­gyasztási Szövetkezetben. rulnak a fogyasztási szövetkezetek színvonalának emeléséhez. Hiszen, hogy a hallgatók a gyakor­latban érvényesíteni fogják a tanfo­lyamon nyert ismereteiket a szövet­kezeti kiskereskedések munkájának megjavítása érdekében és a szocia­lizmus felé haladó társadalmunk anyagi és kulturális színvonalának emelése érdekében. Hiszem, hogy a világbékéért folytatott döntő mérkő­zésben elsőiéként állnak a világbéke harcosainak soraiba-A mai szocialista munkaütem megköveteli hogy vevőinket minél gyorsabban szolgáljuk ki A privigyei „Jednota“ Járási Fo­gyasztási Szövetkezet egyike azon kevés fogyasztási szövetkezeteknek, amelyek nagy figyelmet fordítanak tagjaik, funkcionáriusaik s ezzel párhuzamosan alkalmazottaik kikép­zésére. Az alkalmazottakat nemcsak politikai, hanem szakvonalon is is­koláztatásban részesítik s ennek ré­vén az alkalmazottak munkájának minősége egyre emelkedik, ami ter­mészetszerűen visszatükröződik a fo­gyasztók megelégedettségében és bi­zalmában. Csakis így magyarázható, hogy ugyanakkor, amikor egyes fo­gyasztási szövetkezetek állandóan si­ránkoznak az új tagok szerzése kö­rül felmerülő nehézségek miatt, a privigyei Járási Fogyasztási Szövetkezet nehézségek nélkül lé­pi túl a taggyüjtésre kidolgozott tervét. A szövetkezet a közelmúltban egy­napos instrukciós és kiképző tanio­­lyamot rendezett alkalmazottai szá­mára, mely alkalommal Kotrik elvtárs gyakorlati előadást tartott a helyes kiszolgálásról s az el­árusítóasztal melletti helyes maga­viseletről. Sok olyan elárusító van, aki nem szentel kellő figyelmet a megkívánt kiszolgálásra és az elárusitóasztal melletti magaviseletre. Ez pedig alapvető hiba az olyanoknál, akiket a szövetkezet az elárusitóasztal mö­­&S állít. Azzal, hogy a vevőket helytelenül szolgáljuk ki, úgy magunk, mint az elárusitóhelyünk köré ellen­szenves légkört teremtünk. Nem csoda tehát, hogy az az elárusí­tó, aki nem sajátította el a helyes kiszolgálás és magaviselet minden csinját-binját, a vevők körében nem szimpatikus s ennek következ­tében nem is tudja elérni az árufor­galom normáját, de nem tud tagokat szerezni sem a szövetkezet számára. Érthető, ha a fogyasztó úgy gondol­kodik, hogy minek is járna olyan helyre bevásárolni, ahol pénzéért mégcsak nem is fogadják szívélye­sen. S hozzá kell tennünk, hogy a fogyasztónak ebben teljesen igaza van. Arra kell törekednünk, hogy minden vásárló teljesen meg le­gyen elégedve velünk az elárusí­tóhelyeken. Ehhez persze tudnunk kell, hogy ahány ház, annyi szokás. Az egyik­nek ez tetszik, a másiknak amaz. Sajátítsuk el tehát azt a tudományt, hogyan kell vevőinket kielégíteni. Ki kell a vevőt elégítenünk még abban az esetben is, ha pillanatnyilag nincs kéznél a kért áru. Tanuljuk meg azt Kotrik eívtárs előadásából a tudományt, hogy vevőink szemé­ből olvassuk ki, milyen magavisele­tét vár el tőlünk. Alázatosságra per­sze egyáltalán nincs szükség, mert azt nem követelik meg tőlünk. Egyike a legegészségtelenebb tü­neteknek, hogy az üzletekben egyes vevőket előnyösebb kiszol­gálásban részesítenek. Ennek az lehet könnyen a következ­ménye, hogy egyik, vagy másik ve­vőnk joggal állapítja meg: ez az üz­let nem nekem, hanem csak néhány kiválasztott számára létesült. Tud­nunk kell, hogy mindenkit egyforma igazsággal kell kiszolgálni. Minden dovlgozó kiérdemli, hogy munkája révén szerzett pénzéért mindazt meg­kapja, ami jussát képezi és ezért tel­jes megelégedésére kell törekednünk. Igen sok függ attól is, milyen módon nyújtjuk át a kért árut. Ez ugyan kicsiségnek tűnik fel, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a ki­csiségek sokszor rendkívül fontosak. Az elárusitópult mellet végzett helyes és részlehajlás nélküli mun­ka révén közszeretetnek örvendhe­tünk s örömmel állapíthatjuk majd meg, hogy azokban a községekben, ahol több elárusítóhely is van, olyan vevő is felkeres minket, akinek pe­dig tőszomszédságában van egy má­sik elárusítóhely, mégis inkább hoz­zánk jár el szükségleteit beszerezni­­mert jobban tudjuk őt kiszolgálni, mint a hozzá közelebb fekvő eláru­sítóhely alkalmazottja. Igen nagy tévedés áldozata az olyan elárusitóhely-vezető, aki azt gondolja, hogy vevőkörét azzal tud­ja kibővíteni, ha egyeseket előny­ben részesít. Ennek rendszerint az a következménye, hogy egyes kivá­lasztottakat egyre több áruval lát el, az ilyen vevőknek azonban semmi sem elég jó és a züzletvezető bizony gyakran kinos helyzetbe kerül. Részrehajlás nélkül az üzletvezető és az elárusító sokkal tartósább bizalmat tud élvezni a vásárlókö­zönség körében, s ez mindennel fontosabb. Azokban az elárusitóhelységek­­ben, ahol bizonyos vásárokat előny­ben részesítenek, az ilyen különleges vevők megjelenésekor nagy ideges­ség lesz úrrá az elárusító személy­zeten. Az elárusító minden figyelmét arra összpontosítja, miként tudná az illetőt minél gyorsabban kiszolgálni s hogyan tudna hirtelen olyasmit a kezébe nyomni, amit a többi vevő­nek nem kívánatos látnia. A vásár­lók az ilyen üzelmeket észreveszik, pontosan megfigyelik a kiszolgálás módozatai között megnyilvánuló kü­lönbségeket is és az ilyen elárusító a vásárló közönség körében csakha­mar elveszti a szimpátiát és jó ne­vét. Teljesen jogosult, ha az ilyen elárusítóra a bevásárlók úgy tekinte­nek, mint egyesek alázatos szolgájá­ra és üzérre. A mai szocialista munkaütem megköveteli, hogy vevőinket mi­nél gyorsabban szolgáljuk ki s azok ne legyenek kénytelenek drá­ga idejüket az üzletben való ácsor­­gással elfecsérelni. Valószínű, hogy az egyszerű öltöze­tű vásárlókkal sokkal kevesebb az ideje, mint annak a vevőnek, aki gondos öltözékben keresi fel üzle­tünket. Az a fontos, hogy az üzlet­vezető kellőképpen gondoskodjék a munka gyors üteméről. Reggel, üz­letnyitásánál, gondoskodnunk kell ar­ról, hogy mire a vásárlóközönség áradata megindul, minden árú a he­lyén legyen, kibontva és elkészítve foglalja el minden cikk a maga he­lyét. A papírzsákokat nagyság sze­rint kell előkészítenünk, nehogy fö­lösleges időt pazaroljuk azok átku­tatásával és átrakásával. Sok elárusítóhelyen az a helytelen szokás dívik, hogy az élelmiszer­­jegyek lemetszésével egyidöben le­vágják azok szegélyét is. Ezzel a munka csak késedelmet szen­ved s a vevők egész sora fölöslege­sen várakozik. Az élelmiszerjegyek szegélyének levágására elég alkalom nyílik akár a szabad pillanatokban, akár a munkaidő után. Vannak olyan üzletvezetők is, akik egyes ve­vőkkel széles vitába bocsátkoznak olyan dolgokról, amelyeknek semmi közük az üzlethez s így — természe­tesen — nem fordíthatnak gondot környezetükre. A többi vásárló, egy­általán nem érezheti magát jól ilyen helyzetben s ennek az a következmé­nye, hogy az üzletvezető bizalmukat veszti. Pedig végeredményben amilyen légkört teremtünk ma­gunk körül; úgy fogjuk magunkat érezni mi is. Akadnak olyan üzletvezetők is, akik a vásárlókra panaszkodnak. Ezek a panaszok azonban nem helyénvalók, sőt alaptalanok. Ha kedves és nyájas vagyok, üzletfelem sem lesz hozzám mogorva! Néhány egyébb apróságot is sze­münk előtt kell tartanunk. Elsősor­ban: az elárusitóasztal mellett nem szokás füstölni vagy rágcsálni, ezít legfeljebb szabad időnkben a rak­tárban engedhetjük meg magunknak. Az üzlethelyiségben és kiszolgálás közben azonban soha! Regényolva­sásra elég időnk yan otthon, az nem

Next

/
Thumbnails
Contents