Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-04-29 / 17. szám

0 £&Ш9Шм&е5 1951. április 29. A szovjetnép békemunkájának diadala Az ipar 4 év és 3 hónap alatt téliesítetté az ötéves tervet — A mezőgazdaság nagy növekedése A Szovjetunió népgazdasága újjáépítésének és fejlesztésének 1946—1950 évi háború utáni ötéves tervét, amelyet a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa 1946 márciusában fogadott el sikeresen teljesítették, a terv legfontosabb feladatait pedig jelentékenyen túlteljesítették. A most befejezett ötéves tervben nagy sikerek születtek a Szovjetúnió ipa­rának újjáépítése és fejlesztése terén. Az ötéves terv célul tűzte ki, hogy a Szovjetúnió egész ipari termelését 1950-re, az ötéves terv utolsó évére, a háborút megelőző 1940-es esztendővel összehasonlítva 48°/o-kal növelje. A valóságban 1950-ben 73®/o-kal több ipari terméket állítottak elő, mint 1950-ben. A Szovjetúnió ipara az ötéves tervet határidő előtt 4 év és három hónap alatt teljesítette. Az ötéves tervben az 1950-es évre az ipari termelésben kitű­zött feladatok mennyiségileg 17®/o-kal túlteljesítették. A vas és acéltermelés egészében 1950-ben a háború előtti színvonalat 45%-kai haladta túl az ötéves tervben előírt 35%-kal szemben. Emellett a nyersvastermelés a háború előtti' szín­vonalhoz viszonyítva 29%-kai. az acél­­termelés 49%-kai a hengerelt-áruter­melés 59%-kai növekedett. Nagy arányokban megvalósult a sok munkával járó és nehéz testimunkát igénylő munkálatok gépesítése és a ter­melési folyamatok automatizálása. A széntermelés 57, az olaj­­termelés 22 százalékkal nőtt Ä széntermelés 1950-ben 104%-kal volt az ötéves tervben előírtnak és a háború előtti színvonalhoz viszonyítva 57%-kal növekedett. A kőolajipar újjá­építése és fejlesztése ötéves tervének feladatát túlteljesítették. 1950-ben a kőolajtermelés az ötéves tervben előírt­nak Í07%-a volt, 22%-kal több mint a háború előtt. A villamosenergia termelés terén 1950-ben 80%-kal haladta túl az 1941- es színvonalat. Valamennyi vízi erőtele­pet, közöttük az ötéves tervben előírt hat nagy vízierőművet újjáépítették. A gépgyártás termelése 1950-ben 2.3- szeresen múlta felül az 1940es évi ter­mést. 26 automatagépsort és automata üzemet létesítettek gépkocsialkatrészek gyártására. Több mint 150 új nagvter­­melékenységű mezőgazdasági gépfajta tömeges gyártását kezdték meg. A közlekedés és híradás terén új mozdonyok és villanymozdonvok beál­lításával jelentékenyen megújították és kibővítették a mozdonvparkot. Űi va­sútvonalak épületek különösen az észa­ki vidékeken és Középázsiában. A von­tatóflotta kapacitásának kihasználása 1950-ben az 1940 évihez viszonvítva 30%-kal növekedett a nemmagániáró flottauszályok rakodóképessége 43%-kai emelkedett. Az ötéves terv éveiben helyreállították a távbeszélő táviró és rádióhálózatot és ennek további feilő^''’­­éét az úi technika alapián biztosították. A rádióállomások építésének tervét az ötéves terv alatt 39%-kal túlteljesítet­tek Ar ötéves terv teljesítése a mezőaazdctsáq terén A mezőgazdaság az ötéves terv sike­res teljesítése eredményeképpen új. ha­talmas fejlődést ért el. Az ötéves terv évei alatt növekedett és méf* iobban erősödött a kolhozok társasgazdálkndá­­sa feilődött a mezőgazdaság anyagi ''s technika^ bázisa, növekedett a gép- és traktorállomások szerepe a kolhoz-ter­melésben. újabb képesített kádereket, a mezőgazdaság szervezőit, a földműve­lés. az állattenyésztés és a gépesítés mestereit képezték ki. 56’5 millió mázsával több qabona, mint a háborút megelőző években A gabonafélék vetésterülete öt esz­tendő alatt több mint 20 százalékkal növekedett. ' A gabona össztermése 1950-ben 345 millió púddal (56.5 millió mázsával) ha­ladta túl az 1940. évit. Ugyanakkor a búzatermés a háború előtti színvonallal szemben 376 millió púddal (61.6 millió mázsával) emelkedett. A gabonafélék terméseredményének ötéves tervfelada­tát túlteljesítették. 1949-ben és 1950- ben a gabonafélék terméseredménye 13 százalékkal haladta meg az 1940. évit. Az ipari növények vetésterülete öt esztendő alatt 59 százalékkal emelke­dett. A gyapoté 91 százalékkal, a lené 90 százalékkal, a cukorrépáé 57 száza­lékkal, a napraforgóé 23 százalékkal. A gyapot-össztermés eredménye öt esztendő alatt 2.9-szeresére emelke­dett, a rostlené több mint 2-szeresére, a cu­korrépáé 2.7-szeresére, a napraforgóé pedig 70 százalékkal. Komoly hiányos­ság még a mezőgazdasági növények ter­melésénél az aratáskor szenvedett nagy veszteség. Különösen áll ez a gabonára, lenre és a cukorrépára. A zöldség és főzelékfélék, valamint a burgonya vetésterülete az 1940. évi­hez viszonyítva 5 százalékkal emelke­dett, a burgonya össztermelése pedig 1950-ben 21 százalékkal haladta meg az 1940 évit. Az elmúlt öt esztendő alatt jelenté­keny munkálatokat végeztek a Moszk­va, Leningrád. Baku. Harkov, Kiev, Gorkij, az uráli, donyecmedencei, kuz­­nyeckmedencei. ipari központok, a szi­bériai és távolkeleti városok valamint egyéb nagy városok körül létesített további kiterjesztése és megszilárdítása .terén. A takarmánynövények vetésterülete 1950-ben 1940-hez viszonyítva 15 szá­zalékkal növekedett, de az évelő füvek vetésterülete növelésének az ötéves tervben kitűzött feladatát nem teljesí­tették száz százalékban és a takarmány­termelés elmarad az állattenyésztés megnövekedett szükségleteitől. Az állattenyésztés terén teljesítették a kolhozok társadalmi tulajdonban álló állatállománya növelésének az ötéves tervben előírt feladatát. A kolhozokban jelentékenyen túlha­ladták a haszonállat és a baromfi lét­számának háború előtti színvonalát. A szarvasmarhaállomány létszáma’40 szá­zalékkal, a juhé és kecskéé 63 száza­lékkal, a sertésé 49 százalékkal, a ba­romfié 2-szeresen múlta felül a háború előtti színvonalat. A háború alatt erősen csökkent ha­szonállatállományt a gazdaságok min­den ágában — a kolhozokban, szovho­­zökban, a kolhozparasztoknál és az egyéni gazdálkodóknál, a munkásoknál és alkalmazottaknál egyaránt — hely­reállították és az állatállomány 1950- ben, 1940-hez viszonyítva 4 százalék­kal, a baromfiállomány pedig 14 száza­lékkal növekedett. Az ötéves terv esz­tendői alatt a kolhozokban és szoyho­­zofcban jelentékeny munkát végeztek a fajállattenyésztés megjavítása terén, kibővült a faj állattenyésztő szovhozok, az állami fajnemesítő telepek és a kol­hozok fajállattenyésztő gazdaságainak hálózata. burgonya és zöldségtermelés bázisainak A Szovjetunió szovhozügyi minisztériumának szovhozaiban befejeződött a mezőgazdasági munkák gépesítése Teljesítették az ötéves tervnek a szovhozépítés területén kitűzött felada­tait. A szovhozok az ötéves terv ideje alatt jelentékenyen bővítették a mező­gazdasági növények vetésterületét. A gabonafélék 1950. évi terméseredménye az 1940. évi terméseredményt 16 szá­zalékkal múlta felül. A Szovjetúnió szovhozügyi miniszté­riumának szovhozaiban alapjában véve befejeződött a mezőgazdasági munkák gépesítése. 1950-ben a szántásnak, a vetésnek és a gabonafélék aratásának több mint 95 százalékát gépi vontatással végezték a szovhozokban. Az 1950-es év végére a Szovjetúnió szovhozügyi minisztériu­mának szovhozaiban 20 százalékkal több szarvasmarha, 29 Százalékkal-több sertés volt a háború előttinél. Az állat­­állomány haszna jelentékenyen meg­növekedett. Egy tehén tejhozama a Szovjetúnió szovhozügyi minisztériu­mának szovhozaiban az 1950. évben át­lagosan 28 százalékkal haladta meg az 1940. évi színvonalat. Az ötéves terv évei alatt nagy mun­kát végeztek a kolhozok további gazda­sági és szervezeti megszilárdítása, a mezőgazdasági artelek alapszabálya megsértésének felszámolása, a kolho­zokban folyó munka díjazásának ren­dezése, az állandó munkabrigádoknak, mint az artelmunk, fő szervezeti for­májának megszilárdítása terén. Jelen­tékenyen megszilárdult a kolhozok munkafegyelme és emelkedett az ott folyó munka termelékenysége. A kolhozok oszthatatlan alapjainak összege 1950-ben 1.6-szeresére emel­kedett az 1940. évihez viszonyítva. A litván, leit, észt és moldva köz­társaságok, valamint az Ukrán és Bje­­lorusisz Szovjet Szocialista Köztársasá­gok nyugati területei német megszállás alatt állott parasztgazdaságai termelé­sének a Szovjetúnió nagy segítséget nyújtott a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek megszilárdítása, a gép- és traktorállomások szervezése, traktorok, gépek, műtrágyaszállítás és hitelnyúj­tás. stte. terén. Az ötéves terv végéig ezeken a terü­leteken az önkéntesség elvének al­kalmazásával alapjában véve befe­jezték a parasztgazdaságok kolllekti­­vizálását. A szocialista mezőgazdasági termelés Előkerültek az eltitkolt kulák földek Perbetén Elismerést érdemel azon kis- és közép­földművesek munkája, kik 1949-ben a nehézségek ellenére is felépítették a perbetei EFSz-ben a sertéshizlaldát. A szövetkezet akkor még a II. típus sze­rint dolgozott, de a gondos tagok előre számoltak azzal, hogy a sertéshizlaldá­val biztosítják majd a húsbeszolgálta­tást. Az elmúlt évben 200%-ra, ezévben pedig 250%-ra teljesítették beszolgálta­­tási kötelezettségeiket. De’nem követik példáikat a perbetei magángazdálkodók, akik ebben az évben a sertéshúst 5%­­ban szolgáltatták be. A községben van 30 kulák. Ezek valamennyien 20—30 hektáros gazdák. A termelési szerződés szerint 15—20 darab sertést kellene tartaniok. Ezzel szemben alig két-há­­rom darabot tartanak. Mégcsak nem is foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy beszolgáltatás! kötelezettségeiknek ele­get tegyenek. Aligha hisszük, hogy a becsületes ’ szövetkezetesek továbbra is megtűrik a kulákoknak ezt a szabotá­­lását ......... H Ami a legérdekesebb, hogy Perbetén ez év tavaszáig csak négy kulák volt elismerve és 26 olyan gazda volt, akik 8—10 hektárosak voltak. Tavasszal, amint a Földműves Raktárszövetkezet alkalmazottai megkezdték a termelési szerződések szétírását megállapították, hogy a község határából 400 hektár föld hiányzik. Az EFSz tagjai kivizs­gálták az ügyet és kikérték a telek­könyvi kivonatot. Az ügy kivizsgálása után arra a megállapításra jutottak, hogy a fennt említett huszonhat közép­gazdának nem 8—10 hektár földjük volt, hanem 20—40 hektár. így aztán könnyű volt ezeknek a kontingenst teljesíteni, mert kulákok helyet középparasztoknak voltak elis­merve. A volt jegyző úr ezt nagyon ügyesen megcsinálta, — valószínű nem ingyen. Az ilyen neines cselekedetéért a jegyző úr magas kitüntetésben részesült és el­helyezték őt a járási hivatalban. fejlődése és a bőséges árutermelés lehe­tővé tette a lakosság növekvő kenyér-, bús-, tej- és egyéb élelmiszerszükség­letének kielégítését és a kolhozok, va­lamint a kolhozparasztok jövedelmének növekedését.. A gabonafélék és az ipari növények termelésének növekedése, valamint az állattenyésztés termékei­nek növekedése szilárd nyersanyagbá­zist teremtett a könnyű- és az élelmi­szeripar további fellendüléséhez. A mezőgazdaság technikai felszerelé­se gyarapodott. Az ötéves terv alatt a mezőgazdaságnak 536.000 traktort (ti­zenöt lóerősre átszámítva), 93.000 ga­bonakombájnt — köztük 39.000 ma­gánjárókombájnt —, 340.000 traktor­ekét, 254.000 traktoros vetőgépet, 249.000 traktoros kultivátort és nagy­­mennyiségű más talajmegmunkáló, ve­tő- és aratógépet szállítottak. Ugyan­akkor elmaradás mutatkozik a mező­­gazdaságnak gyapot-, len-, kender- és cukorrépa-betakarító gépekkel való ellátása, továbbá a kolhozok és szovho­zok állattenyésztő gazdaságainak takar­­mányelőkészítő-gépekkel való ellátása és a nehéz munkafolyamatok gépesíté­se terén. Jelentős munkát végeztek a kolhozok, gép- és traktorállomások, va­lamint szovhozok villamosítása terén. A falusi villanytelepek kapacitása 1950 végéig az 1940 évihez képest 2.8rszeresére emelkedett. Nagy sikereket értek el a földműve­lés kultúrájának emelésével kapcsolat­ban: munkálatok indultak a Szántóföldi és a takarmány füves-vetésforgó rend­szeresítésére és módszerének elsajátítá­sára a kolhozokban és szovhozokban; 1950-ben a kolhozokban az ugar- és őszi szántás több mint 90 százalékát trakto­rokkal végezték el; az előhántó®-ekék­­kel végzett szántás az egész traktor­szántás 87 százaléka volt a>z 1940. évi 13 százalékkal szemben; a tavaszi növé­nyek vetésterülete az őszi szántásterü­leten és a tiszta ugaron a kolhozokban 1950-ben az egész terület 63 százaléka volt az 1940. évi 54 százalékhoz képest. A gabonaneműek minőségi vetése a? ötéves terv alatt 64 százalékkal emeh kedett, a búzáé megkétszereződött. A kolhozokban az összes gabonaneműek vetésterületének felén 1950-ben kom­bájnokkal arattak és csépeltek. Sikeresen megvalósulnak a mezővédő erdőfejlesztéssel kapcsolatos feladatok. A kolhozok, a szovhozok, a mezőgazda­­sági gépállomások, az erdőgazdaságok és az erdővédő telepek a természetátalakító sztálini-terv megvalósítása során 1,350.000 hek­tárnyi területen végeztek védőerdő­ültetést. Ebből 1950-ben 760.000 hektáron. A kalondai állami birtok egy év alatt elért eredményei Kalandén még nincs EFSz, de van néhány kulák, aki a földjét nem bírja megművelni. A helybeli dcdgozó nép nem tűrte, hogy ez a föld parlagon he­verjen. A különálló parcellákon állami birtok létesült. Ha megalakul az EFSz, annak tulajdonába megy át. A szarvasmarhaállomány létszáma egy év alatt ezen a birtokon 80 darabra emelkedett. Az állatokat három istálló­ba helyezték el. Minden istállóban egy ember végzi az állatok gondozását. Nor­ma szerint dolgoznak. Egy tehén gondo­zásáért 6.50 koronát kapnak. Ezen kívül fej és után literenként egy koronát és ha 70 literen felül felnek, literenként két koronát. A marhákat naponta két­szer etetik, a takarmányon kívül kuko­ricával, olajpogácsával és korpával is. Jó takarmányozással egyes teheneknél napi 15—16 literes tejhozamot is elér­nek. Itt látni csak, mi a különbség az igástehenek és fejőstehenek között. Egyes gazdák még azt hiszik, ha a te­henet dolgoztatják, tejet is fog adni. Ha a kalondai állami birtok is igába fogná teheneit, bizonyára nem tudna 515 liter tejet adni naponta a tamási tej csarnoknak. Az állami birtok munkaerőhiányban szenved. Dolgozói sok nehézséget küz­döttek le. Hogy a vetést minél e’őbb befejezzék, vasárnap is dolgoztak a traktorral két váltásban 12—12 órát. A növénytermelésben nem dolgozhatnak norma szériáit, mert a föld nincs egybe mérve. (-ala-)

Next

/
Thumbnails
Contents