Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-04-22 / 16. szám

1951. április 22. 7 Egy szovjet kolhoz-elnök Magyarországon meglátogatta a szövetkezeteket és gépállomásokat, ahol a dolgozók sck-sck kérdésére adott felvilágosítás* Jegorov, a moszkvakömyóki „Pobe­­da“ kolhoz elnöke, az elmúlt napokban Magyarországon járt, ahol meglátoga­tott több termelőszövetkezetet és állami gépállomást. A magyar sajtó beszámolt útjáról és érdekes részleteteket közöl a magyar szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetéseiből. A magyar lapok alap­ján az alábbiakban kiragadtunk több érdekes kérdést és arra adott felvilágo­sítást. • Kérdés: Hány tagú egy szovjet gép­állomási brigád? Jegorov válaszában elmondotta, hogy a Szovjetunióban 5—6 traktor dolgozik egy brigádban. A gépek főjavítását té­len végzik, míg a munkaközben előfor­duló kisebb hibákat a . brigádnak kell kijavítania. Egy brigádnak ezer hektá­ron kell elvégeznie a szántást, vagy öt­száz hektáron a szántást és a vetést. Kérdés: Ki adja az a brigád- vagy a kolhoz? — Minden traktorbrigádnak üzem­anyagfelelőse van — válaszolta Jegorov ö köteles számontartani az üzemanyag­készletet és gondoskodni az utánpótlás­ról. Az üzemanyagot a kolhoz adja! Ha rossz állapotban vannak az utak, akkor a gépállomás még azt is kiköti, hony kéttonnányi eüzmanyagot a kolhoz- elő­re köteles a munkahelyre szállítani, ne­hogy emiatt fenakadás álljon be. Kérdés: Hogyan lehet javítani a mun­kafegyelmet a szövetkezeten belül? — Nálunk, a Szovjetunióban — vála­szolta Jegorov — a kolhozszabályzat mindenki nézve kötelező. Ha valaki megsérti a szabályzatot — például nem tartja be az előírt munkaidőt — akkor az illetőt behívják a vezetőség ülésére, megbeszélik vele a dolgot és megvizs­gálják, miből ered a fegyelemsértés: öntudathiányból, hanyagságból, rossz­­indulatból, vagy más okból. Egyénileg ítélnek meg 'mindenkit, egyénileg fog­lalkoznak mindenkivel. Ha pedig Szük­séges, büntetést is .kiszabhatnak, ami állhat dorgálásból, nyilvános dorgálás-' ból és pénzbüntetésből: néhány, de leg­feljebb öt munkaegység’levonásból. Kérdés: Hogy intézik a tanulás ügyét a Szovjetiinióban? Válasz: A kolhozok igen nagy figyel­met fordítanak a káderek nevelésére. Ha valakit tanfolyamra küldenek, az megkapja a járandóságát. Ha jól végez­te a tanfolyamot, másfél munkaegysé­get kap. Hosszabb tanfolyamoknál asze­rint kapnak a résztvevők munkaegy­ség-jutalmat, amilyen eredménnyel tet­ték le a vizsgáikat. Kérdés: Hogyan gondoskodik a kol­hoz az öregekről? — A kolhoz jövedelmének két száza­lékát az úgynevezett jóléti alapra 'for­dítják — feleli Jegorov —. Ez az alap sok kolhozban olyan összegre rúgott, hogy a kolhoz üdülőt, vagy szanatóriu­mot épített rajta. Ebből az alapból tart-A Román Népköztársaságban is egy­­.re több egyénileg gazdálkodó földmű­ves ismeri fel a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Romániában már a múlt év őszén elérték a 900-as szövet­kezeti létszámot, idén tavasszal pedig már több mint ezer szövetkezet műkö­dik. A román földműves szövetkezetek is ’működési szabályzat alapján dolgoz­nak. Tagjaiak munkaegységek alapián', elvégzett munkájuk után részesednek a közös jövedelemből. A Román Népköztársaság nagy segít­séget ad a fiatal szövetkezeteknek A román ötéves terv végére — tehát 1955-re — 290 új gép- és traktorállo­más, valamint hat új gépjavitóközpont szervezésével, a román mezőgazdaságban dolvozó traktorok száma 18.400-ra emelkedik! Ennek megfelelően emelkedik a vetés­­terület nagysága is, amely 1955-re eléri a 17 millió holdat. A Román Népköztár­saság a mezőgazdaság fejlesztésére az ötéves terv alatt 137 milliárd leit for­dít. A román földműves szövetkezetek­nek is minden téren ják fenn az óvodákat, bölcsődéket és ebből segélyezik az öregeket is. Az gondtalan, derűs, jómódti öregkor tel­jesen biztosított számukra. Kérdés: Milyen legyen a jó mezőgaz­daság? — A mezőgazdaságnak tudományos alapon kell állnia — mondotta Jegorov, — Nem szabad ezért egy pillanatra sem lebecsülni az agronómus szerepét, sőt számukat egyre növelni kell. Nálunk az agronómus azelőtt foglalkozott állat­­tenyésztési kérdésekkel is, de most már annyira specializálódott a mezőgazda­ság, hogy külön szakértők intézik az állattenyésztés ügyét, míg az agrono­gazdag tapasztalatokat nyújtanak a szovjet kolhozok. A román dolgozó parasztok is elküldöt­­ték legjobbjaikat a Szovjetunióba, hogy tanulmányozhassák a világ legfejlettebb mezőgazdaságát és beszámolhassanak ott szerzett tapasztalataikról. Miként nálunk, úgy a Román Nép­­köztársaságban is, szakadatlan harc közben folyik a szocialista mezőgazda­ság építése. A kulák-Л ott is minden igyekeze­tükkel akadályozzák a termelő mun­kát, szabotáliák a népi demokratikus állam rendelkezéseit, rémhírekkel, sőt nem egyszer terrorcselekményekkel akadá­lyozzák meg a dolgozó parasztságot bol­dogabb jövőjének építésében. Hogy mit jelent a román munkásosz­tály és a parasztság összefogása, arra több j ellemző példát hozhatunk fel. 1941-ben, tehát 10 évvel ezelőtt, Romá­nia csupán 450 falujában volt villany­­világítás. Az ország villamosítása révén —■ az ötéves terv során — most kétezer falu kap villanyt. musok csak a növénytermesztés kérdé­seivel foglalkoznak. — A tudományt minden munkánknál felhasználjuk. Nézzük például a tehe­neket. Micsoda különbségek vannak tehén és tehén között, még akkor is, ha egyazon fajtához tartoznak. Mi a tudo­mány útmutatásai alapján kiválasztást végzünk a tejhozam megjavítása érde­kében. Megjelöljük azokat a borjakat, melyek a legjobban tejelő anyáktól származnak. Ezeket külön neveljük, jobban tápláljuk. Az eredmény az, hogy mire felnőnek, még jobb tejhozamuk, lesz, mint az anyjuknak... * * * e így peregtek a kérdések és feleletek, melyekből mi csak néhányat ragadtunk ki. A magyar földművesek, szövetkezeti tagok szinte kifogyhatatlanok voltak a kérdéseikben, de Jegorov kolhozelnök készséggel és szívesen magyarázott. A szocialista ember boldog, ha átadhatja tapasztalatait... Az elektromosáramot vízierőművek szolgáltatják majd. A számítások sze­rint az ötéves terv végén az új vizi erő­művekkel több mint kétmillió hold fold öntözése válik heletővé. Ez egyben azt is jelenti, hogy Románia évi 240 ezer vagon gabonával termelhet majd töb­bet. Hasonló arányú fejlődés mutatkozik a román dolgozó parasztok, a falvak és községek egészségügyi helyzete terén is. A felszabadulás előtt fertőző beteg­ségek pusztították a román falvakat. A gyermekhalandóság 20—21 száza­lékot is elért, ami a legmagasabb volt egész Európában! Ma már egészen más a helyzet. A gyer­mekhalandóság ellen folytatott harc ed­digi eredménye: 9.4 százalékra sikerült lecsökkenteni az eddigi szomorú arány­számot! Olyan községek, melyek eddig sohasem rendelkeztek kórházzal, szülő­otthonokat, orvosi és egészségügyi állá­sokat kaptak. A dolgozó parasztoknak ma már nem kell hosszú utat megten­niük, hogy orvosi kezelésben részesül­jenek. A múlt évben már több mint 2000 jólfelsizerelt egészségügyi központ működött Románia falvaiban. Ш1Ш111111М|11|1П11М11111Ш|11ШМ111Ш11ШП111111ММММ1ШППМ1ШШМ111Ш1ШШНШШМШ1М111Ш1Ш111111ШММШШШ1Ш1Ш1М1111ШШН11Ш1ШШ1||1Ш|1Ш1П111Ш111!11Ш1111ШМ||||!М1Ш1|1Ш11||11ЩШ111Ш1ШЩШП1|1ШМ1П1П11Ш1||1||ШШ111М111111ШМ111|11Ш^^ 137 miliárd lei a román mezőgazdaság fejlesztésére üzemanyagot: д2 ötéves terv során 2000 falu kap villanyt Л Felére csökkent a gyermekhalandóság A Pekingtől nem messze lévő új gép- és traktorállomásra nap-nap után újabb traktorok, arató- és cséplőgépek és más mezőgazdasági munkaeszközök jönnek a Szovjetúnióból. Cao-Si-Lu, a gépállo­más helyettes vezetője éppen az új vla­­d-imirr traktorküldemény átvételével volt elfoglalva. A traktorok hosszú útról érkeztek és egy darabon saját lábukon jöttek a gép­állomásra, porosak lettek. Néhány trak­torista azonnal nekiállott tisztogatásuk­nak, míg úgy nem ragyogtak, mintha most kerültek volna ki a gyárból. Az átvevők körüljárták a traktorokat, ke­zükkel megtapogatták, néha még meg is simogatták, mintha valami élőlények volnának. Cao-Si-Lu megindította az egyik traktort, fölült reá s körülrríent az állo­más tágas udvarán. A többiek hallgat­ták a motor munkáját és vizsgálták a többi gép szerkezetét. Mikor átvették a Vladimírból érkező traktorokat, hosszú sorban felállították őket, zölden, piros kerekekkel. Cao-Si-Lu hívott, hogy nézzük meg legnagyobb kincseiket, a harkovi gyár traktorait. Ezeket a hatal­mas gépeket nagy teljesítőképességük miatt különösen becsülik. A traktorvezetők iskolájában éppen elméleti oktatás volt. A traktoristák ki­­sebb-nagyobb csoportokban az udvar különböző sarkában helyezkedtek el, ugyanannyi fiú, ahány leány. Kék munkazubbonyokban, szorosan körben ültek a csoportvezetők és fekete táblán krétával magyarázták a gépek alkatré­szeit. A gépállomás mögött nagy, erre ki­jelölt területen tartották a gyakorlati oktatást. Az oktató — az egyik csoport­nál — még egészen fiatalember volt, aki a szovjet traktorokat a Kínába ér­kező szovjet szakemberek segítségével ismerte meg. Egv nagy karkovi traktoron két leány ült. Az egyik vezette, a másik úgy ült mellette, mint aki éppen tanítja társát. Az oktatás vezetője szólt a leányoknak és a traktor megállt. Bemutatták a két . fiatal tráktorvezetőnőt. Az egyik a Cianszi tartományban már dolgozott traktoron. De ezek amerikai eredetű, zsákmányolt vontatók voltak. A leány ügyes traktorvezető volt s mikor meg­tudta, hogy Но-pejbe új szovjet tralAo­­rok érkeztek, engedélyt kért gépállo­másától, hogy ide utazhasson, hogy jól megtanulja a szovjet traktorok kezelé­sét s részt vegyen a fiatal traktorveze­tők kiképzésén. A karkovi traktorok szerkezetét hamar megismerte s most már segédoktató. — Miért választotta ezt a „szokatlan“ foglalkozást? — kérdeztük. — Elismerem — mondotta leány —, hogy „szokatlan“, különösen számunk­ra, kínai nők számára.... De úgy ér­zem, hogy népünk és népi kormányza­tunk bizalmára méltónak kell lennünk leányoknak és asszonyoknak és tettek­kel kell bebizonyítanunk, hogy megbir­kózunk bármilyen bonyolult munkával, ami régebben a férfiak kiváltsága volt. — Barátnőim azt kérdezték től°m: „Ugyan hogy is fogsz te a kis kezeddel egy ilyen hatalmas gépet vezetni?“ Volt, aki nevetve mondta: „Ügy akarsz járni, mint valami kéményseprő?.,.“ '— És barátnőim ma már irigyelnek. Látom a szemükről. Kettő közölük utá­nam utazott s most már szintén a mi traktoros iskolánkban tanul. Ma ülnek elsőizben traktorra. Én — folytatta a leány — szeretnék Mandzsúriába utaz­ni. Ott már hatalmas táblákon dolgoz­nak a traktorok, itt még valahogy szűk a hely — mondotta és körül mutatott a mezőn, mely a régi mesgyékkel apró nadrágszí iparcellákra volt osztva ... Mielőtt azonban Mandzsúriába utaznék,­­még meg kell ismerkednem az arató­cséplőgépekkel, a kombájnokkal! * — És most én szeretnék önöktől kér- . dezni —* mondta a leány s előszedte jegyzetfüzetét, töltőtollát. Azt hittem, a szövi et mezőgazdasági tudományról kérdezősködik, de tévedtem. Aziránt érdeklődött, hogy milyen új filmeket játszanak a Szovjetiinióban és hogyan dolgozik a szovjet ifjúság a kultúrmun­­kában? — Nálunk a fiúk, leányok — magya­rázta a lány — nagyon rossznéven ven­nék, hogy beszéltem önnel... s nem kérdeztem meg ezeket. A fiatal lány már messzi járt trakto­rával, mikor Csao-Si-Lu megszólalt: — A nők országunkban mindenütt az elsők között akarnak lenni és elsők is!... Mi c-'’к csodálkozunk! Régen alig be­csültük valamire is asszonyainkat, most mindenütt egy vonalban vannak a fér­fiakkal, sokszor túl is szárnyalják őket! — így van ez a Szovjetiinióban is . • — válaszoltuk elgondolkodva. — Persze vannak férfiak is — mon­dotta néhány pillanatnyi hallgatás után Cao-Si-Lu —, akik ugyancsak igen jól megbirkóznak az új feládatokkal, pél­dául a szovjet traktorok kezelésével. Azzal odalépett egy idősebb brigád­vezetőhöz, beszéltek egymással, majd kísérőnk felmászott egy ott álló kirovi traktorra és megindult vele, egyenesen felénk. Ekkor értettem meg, hdgy egész idő alatt nagyon szerette volna megmutatni előttünk — messzi távolságból érkezett szovjet vendégek előtt —, hogv milyen kiválóan tudja vezetni a szovjet trak­torokat, milyen jól ismeri a gépek min­den porcikáját! Valóban, bravúrosan irányította gé­pét. Látszott rajta, mennyire örül, .hogy a hatalmas jószág készségesen engedel­meskedik kezének, látszott, hogy úgy szered a gépét, ahogy csak a dolgozó ember szeretheti segítőtársát a munká­ban. — Nagyszerű gép ez. gyönyörűség az ilyennel dolgozni — mondta, mikor le­szállt a gépről. Szemei ragyogtak, kitágultak, ciga­rettáját szívta és közben szinte simo­gató tekintettel traktorára pillantott A traktoron pedig ott ragyogott a szovjet „Kirov“-gyár védjegye, mint a szocialista hatalom jelvénye, mely oly bőkezűen ontja tudását, erejét, techni­káját, kultúráját barátainak, hogy se­gítségükre legyen az emberi haladásért és boldogságért folytatott harcukban ...

Next

/
Thumbnails
Contents